Békés Megyei Népújság, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-15 / 12. szám
1983. január 15., szombat Minden épület dallamot sugároz nrckép Zalaváry Lajos építészről Egymást segítve Munkamegosztás a családban Jó néhány családszociológiai vizsgálat foglalkozott már a családi munkamegosztással. A téma egyik neves szakértője, dr. H. Sass Judit, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének főmunkatársa több ízben végzett ilyen jellegű szociológiai kutatásokat. Korábban Békés megyében vizsgálta a családi munkamegosztást, jelenleg pedig egy nemzetközi összehasonlító vizsgálat hazai kutatását végzi a munka és család témakörében. Tőle érdeklődtünk, hogyan látja a munka- megosztás változását, alakulását. — Nem készültem tudatosan építésznek, bár gimnazista koromban azért maisok épületet „terveztem”, raj - zolgattam, csak úgy a magam gyönyörűségére — mondja Zalaváry Lajos építész. — Rajzban ugyanis kitűntem az iskolákban. Az építész karra édesanyám íratott. be még a háborús években, ő fedezte fel bennem a hajlamot, kedvet. Nekem akkor azonban még nem voltak határozott céljaim, csak közvetlenül a szigorlatok előtt éreztem, hogy megtaláltam a nekem való pályát. — Hol kezdte el az építész pálya gyakorlását? — A háború után ahogy megszereztem a diplomámat, az Építéstudományi Intézetbe kerültem. Az ott levő építészcsoportból alakult meg később a mai Középü- lettervezö Vállalat, ahol ma is dolgozom rangidős alapító tagként. Nagy szerencsém volt az induláskor, mint mindig is később_ az egész pályámon, mert a neves építész, Janáky. István mellé kerültem, akit mindmáig a mesteremnek tekintek. s akivel munkakapcsolatom egészen haláláig tartott. Ez a kapcsolat egész pályámra kihatott. A tapasztalat igazolta: az építészetet nem lehet az egyetemen megtanulni, erre csakis egy kiváló mester mellett kínálkozik lehetőség. — Mi volt az első megbízatása? — Janáky István más kollégáimmal együtt bevont a Miskolci Műszaki Egyetem építésének tervezésébe. Ez a munka rendkívül tanulságos volt számomra. Az egyetem hosszúra nyúlt építésének 25 esztendeje alatt — bár igaz, közben sorra kikerültünk mesterünk védőszárnyai alól — két alapvető dolgot tanultam meg. Az egyik: az építésznek nagy türelemre van szüksége: a másik, hogy igen gyorsan változnak a szokásos kívánságok, stílusok. — Nem vágyott közben végre saját, önálló megbízatásra? — Nem nagyon siettem önálló munkához jutni. Már az egyetemi évek során sok mindent megfogalmaztam, körvonalaztam magamnak. Először is azt, hogy kellő tudásra kell szert tennem ahhoz, hogy tervezhessek. Már ott igyekeztem kifejleszteni magamban ezt a módszert, A veszprémi úttörőház hogy fejben és ne papíron kísérletezzem. A másik elhatározásom az volt, hogy minden épület, ház. amelyet megtervezek optimista atmoszférát sugározzon. — Sikerült elképzeléseit megvalósítani? — Pályámra visszatekintve, úgy érzem, igen. — A tervező mennyire követi a megvalósítás munkáját? — A kivitelezés végigkövetését a szakmai fejlődésem érdekében tartottam fontosnak. Minden alkalommal sok gondot fordítottam a művezetésre. így volt ez már Miskolcon, vagy később a veszprémi úttörőház építésekor is, ahol hetenként háromszor én is megjelentem. Sohasem sajnáltam a fáradtságot, és ma is ezt tanácsolom minden építésznek. — Mi volt az első önálló tervezése? — A jászberényi fürdő megtervezése volt az első jelentős munkám. Hangulatában, atmoszférájában magyaros elemmel jelentkezhettem.. A fehér falak, a búbos kemencékhez hasonlatos fürdőépületek csakis a magyar Alföldön épülhettek meg. — Hol valósíthatja meg leginkább építészeti elgondolásait, a fővárosban, vagy vidéken? — Vidéken nagyobb lelkesedést tanúsítanak az építész tervei, elgondolásai iránt. Jobban megértik, értékelik egy-egy formába öntött gondolat megvalósítását. A jászberényi fürdő terve pályázat eredményeként született meg, s a helyi tanács vezetői elfogadták a merész tervet. Az ötvenes évek végén ez a fürdő valóban különlegességnek számított, és fel is figyeltek rá. Ugyanez történt a veszprémi úttörőház tervének kiválasztásánál is. A vidék, véleményem szerint, nemcsak hogy lépést tart a fővárossal, de sok mindenben — • így az építészetben is — megelőzi. Nagyobb ihletettséggel tudok tervezni a vidéki embereknek! Ügy érzem, vidéken bőven van segítenivaló, és ott értékelik is ezt a segítséget. — Vannak tanítványai? — Sorozatosan együttműködve dolgozom Csontos Csabával és Dobozi Miklóssal. A dél-pesti kórház terveit is együtt készítettük el, mely ha megvalósul az eredeti elgondolások szerint, korszak- alkotó kórház lehetett volna. Ők ketten tanítványaim, de egyúttal barátok és munkatársak >s vagyunk. Most a keszthelyi Festetich-kastély rekonstrukcióján dolgozunk közösen, már hosszú ideje. — A most felépült és már átadott gyönyörű Duna-par- ti hotel, az Atrium Hyatt mennyire tükrözi a tervezőjének elveit, elgondolásait? — Az Átrium Hotelre is vonatkozik mindaz, ami a szakmáról kikristályosodott bennem. Az Átrium azonban egy városi palotaépület, kicsit kozmopolita jellegű. Általános törekvésem, hogy magyaros stílusú épületeket tervezzek az országban, és ez a vidéki munkáimban fel is fedezhető. Ám ide a Roo- sevelt térre magyaros épületet tenni komikus lett volna. Egy pesti palotát akartam ide állítani, nagy belső udvarral, zárt erkéllyel. — Pályája csúcsának tekinti az Átrium megépítését? — Majd azt az épületet tekintem pályám csúcsának, amely sok minden más alapvető tulajdonsága mellett magyaros is lesz. Ez az épület azonban még nem született meg, de ha majd netán kapok egy ilyen feladatot, megpróbálom megvalósítani. Én keresem ezt a lehetőséget. Ügy vélem, valahol vidéken lesz a legkézenfekvőbb ennek a megépítése, ott ahol már hagyományai vannak a magyaros építészetnek. Persze ezt a magyaros építészeti elgondolást úgy kell tudnunk megvalósítani, hogy közben semmiben sem maradjunk le mások mögött. Ügy érzem, minden épület dallamot sugároz, és én csupán dallamokat akarok átmenteni. — A kérdésre válaszolhatnék statisztikai adatok tömegével, például kimutathatnánk, hogy a családok hány százalékában vesznek részt valamilyen formában a férfiak is a háztartási munkában. Mert tagadhatatlan — és ezt mindenki tapasztalhatja naponta a közértekben —, egyre több férfi vállalja a vásárlást, és egyre többen vállalkoznak árra is, hogy a gyermeket bölcsődébe, óvodába vigyék. De ezúttal a statisztikai adatok önmagukban megtévesztőek lennének, hiszen ezt a növekedést nemcsak 'a társadalmi normák és a gondolkodásmód változása eredményezte. Sajnos, a családi munkamegosztásról még ma is meglehetősen konzervatív nézetek uralkodnak hazánkban. A családok többségében bizonyos háztartási teendőket egyértelműen női munkának tekintenek. Például a csecsemőkről való gondoskodásról. a beteg gyermek ápolásáról úgy vélekednek, hogy a nőknek ehhez különös — velük született — tehetségük van. Pedig hát tudjuk. gyakran az ifiú aoa legalább olyan ügvesen fürdeti. eteti, pelenkázza a csecsemőt. mint az anya. — Mivel magyarázható, hogy a nők tömeges munka- vállalása sem változtatta meg alapvetően a háztartási munkákban való részvételről kialakult évszázados szemléletet? — A családi munkamegosztással kapcsolatos társadalmi normák gyökerei nagyon mélyre nyúlnak, és a kisgyermekekben is a társadalmi szocializáció során a hagyományos gondolkodás- mód rögződik. A közelmúltban végeztünk egy kísérletet ötéves gyermekekkel. Az asztalra kitettünk egy lánybabát és egy fiúbabát, és tucatnyi használati tárgyat. A gyermekek feladata az volt. Bő évtizede már nálunk is kapható a Coca-Cola, s formás üvegei ugyanúgy Ott sorakoznak az élelmiszer- boltok, meg a presszók, vendéglők polcain, mint a leghagyományosabb honi boraink, üdítő italaink flaskái. Kedvünkre fogyaszthatjuk tehát mi is eme szénsavas italt, és amíg testünk üdítősének okából kortyolgatjuk, dehogy is gondolunk arra, hogy ki, mikor, s hogyan ötlötte ki e barnás-sötét színű levet, s hogy miért is lett belőle az egész földkerekségen jól ismert világmárka. A Coca-Cola karrierje a múlt század végén, egészen pontosan 1886-ban indult. Egy jámbor atlantai (USA) patikus, Pemberton úr találta fel, de rossz üzletember lévén, nem tudott vele mit kezdeni. Helyette barátja, Frank Robinson vállalta magára a népszerűsítés minden gondját-baját. Ö ötlötte ki a jól hangzó márkanevet; s ugyancsak ő rajzoltatta meg e név ösz- szetéveszthetetlenül jellegzetes, szecessziósán hullámzó betűsorát is. S mert tényleg jól üdített, frissített ez az összetételét illetően máig titokzatos ital. (receptjét a Cola cég fő emberei hétpecsétes titokhogy válogassák szét az eszközöket aszerint, hogy melyik illik a fiúbabához, melyik a lányhoz. Érdekes módon, valamennyi gyermek perceken belül végrehajtotta a feladatot. Csak egyetlen példát ragadnék ki a megoldásból: a kisseprűt és a bevásárlószatyrot szinte kivétel nélkül a lánybabának adták, az autó és az újság viszont többségükben a fiúbaba oldalára került. — Bár a gondolkodásmód alig, vagy csak nagyon lassan változik, a felmérések konkrét adatai visz°nt azt igazolják, hogy a férfiak egyre inkább kiveszik részüket a házi munkából. — Valóban, de nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy ez a változás elsősorban kényszerhelyzet eredménye. A férfiak például jobbára azért vállalják a bevásárlást. mert a gépkocsit is általában ők használják, vagy azért, mert ők járnak el dolgozni a közeli városba, ahoi könnyebben, jobban lehet vásárolni. Másrészről viszont az is akadályozza az arányos családi munkamegosztást. hogy általában a férfiaknak van olyan szakmájuk. amellyel részt vehetnek a második gazdaságban, tehát ők vállalhatnak másodállást, plusz munkát, és így a nőkre marad a háztartás teljes gondja. így talán érthető, miért nem beszélek szívesen a felmérések adatairól, hiszen az egész munkamegosztás kérdését nem elég időmérleg alapján vizsgálni, hanem sokoldalúan, a kényszerhelyzeteket is figyelembe véve. — A korábban végzett Békés megyei vizsgálatból egyértelműen kiderült, hogy a vidéki családok többségében a gyermeket nagyon is kímélik, alig-alig vonják be a házi munkába. Vajon azóta változott ezen a téren a helyzet? ként őrzik), hamar kelendő árucikké vált, s egy bizonyos Asa Candler úr jóvoltából 1888-ban védjegyét bejegyezték, és a korábbinál sokszorosan nagyobb reklámhadjárat indult érdekében, s hamarosan egész Amerika ezt a folyadékot szomjazta. Mister Candler, mint új üzlettárs, a palackozóüzemek egész hálózatát építette ki. s arra is volt gondja, hogy a kis üvegek újratöltése, szállítása folyamatos legyen. 1899-ben már egy nagy cég, a Thomas and White- head Company vette pártfogásába — írjuk ezután így, magyarosan — a kólát, s ennek a vezérei adták ki a parancsot, hogy nemcsak a töltelék minőségét kell vasszigorúsággal megőrizni, hanem olyan üveget is kell terveztetni, amely semmilyen más göngyölegre nem hasonlít. 1919-ben Ernest Woodroof lett a kólás birodalom koronázatlan fője, majd őt fia, Robert Winship Woodroof követte, aki 1923-tól egészen 1955-ig uralta a behatárol- hatatlanul nagy Coca-Cola „országot”. Leányvállalatokat alapított mindenfelé; méginkább megszigorította a minőségellenőrzést. Hogy a kóla kóla marad— Sajnos, erre vonatkozóan nincsenek újabb adataink, de feltehetően a háztáji gazdaságok elterjedése maga után vonta, hogy bizonyos koron túl a gyermekek is kivegyék részüket a ház körüli teendőkből. A munkáscsaládok körében végzett felmérésből kitűnik, hogy általában azokban a családokban vonják be inkább a gyermekeket a háztartási munkába, ahol a családi munkamegosztás arányosnak mondható. A szülők nagy része viszont arra hivatkozik, hogy nem szeretné, ha a házi munka miatt gyermeke lemaradna a tanulásban. Az iskolaszociológiai vizsgálatok pedig azt bizonyítják, hogy a tanulmányi eredményt nem ez a kímélet -határozza meg, tehát nem az, hogy rábízzák-e a gyerekre otthon az 5—10 perces mosogatást, vagy a félórás elfoglaltságot jelentő porszívózást vagy bevásárlást. — Végül szeretném megkérdezni, nemcsak mint szociológustól, hanem mint feleségtől is, mit tart egészséges családi munkamegosztásnak? — Erre nincs írott szabály. De talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy mindenki azt a házi munkát, végezze, amihez legjobban ért, amihez a leginkább kedve van, természetesen a terheket lehetőleg arányosan megosztva. Ezen belül — ahogy ezt egy szűk, fiatal, értelmiségi rétegnél tapasztaltam — a házastársak egymást minden házi munkában segítik, de közben valamennyi munkának megvan a felelőse. Általában a nők felelősek a bevásárlásért. De ez koránt- seift azt jelenti, hogy nekik kell bevásárolni. Csupán annyit jelent, hogy ők írják össze, milyen, s mennyi élelmiszerre van szüksége a családnak. Ugyanez fordítva is igaz: a férfiak lehetnek a felelősek általában a lakásban előforduló javításokért, de ez nem jelenti azt. hogy a feleség nem cserélhet ki egy kiégett villanykörtét, vagy nem húzhat meg egy meglazult csavart. Ami a mosogatást illeti — ez az valóban, amihez általában sem a férjnek, sem a feleségnek nincs „tehetsége”, kedve. Nos, akkor ajánlatos, ha ezt felváltva végzik a család jón, ahhoz tényleg nagyon szigorú regulák kellenek, s ezeket keményen be is kell tartani. Csupán a Coca-Cola reklámhadjáratát három- kötetes kézikönyv szabályozza, amely kiadvány az üvegek feliratának a méreteit éppen úgy megszabja, mini a hirdetések nagyságát, színezését. Mindezek után azért kénytelen-kelletlen megkérdezi a józan ész: tényleg olyan hasonlíthatatlanul jobb innivaló' ez a Pemberton úr féle buborékos lé. mint más, hasonló készítmény? Egy névtelenségbe burkolózó, ám annál szellemesebb brit szakember szavaival válaszolunk, aki . a nevezetes árucikkről egyszer a következőket mondotta: „Végül is ez az ital nem annyival jobb a többinél, mint amennyivel többen isszák, de ahogyan az egészet tálalják, és ahogyan a vállalatot működtetik az lenyűgöző, az sok mindent megmagyaráz.” A jászberényi fürdő tagjai. Árokszállási Éva A Coca-Cola regénye Szémann Béla A. L.
