Békés Megyei Népújság, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-11 / 291. szám

1982. december 11., szombat Mezőgazdasági munka a nem fekete földü övezetben n Baltikumtól a Csendes-óceánig Oroszországi Szocialista Szövetségi Szovjet Köztársaság A szélsőséges Jakutföld 0 nem fekete földi) övezet Az SZKP XXVI. kongresz- szusán tartott beszámoló je­lentésben Leonyid Brezsnyev mondta: „Külön szólok az OSZSZSZK nem fekete föl- dű övezetéről. Több oknál fogva e térség sokkal nehe­zebb körülmények közé ke­rült, mint más körzetek. Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány átfogó in­tézkedéseket vázolt fel és hajt végre a nem fekete föl- dű övezet fejlesztésére. Ez a feladat annyira bonyolult és halaszthatatlan, hogy az ösz- szes köztársaságok együttes erőfeszítésével, és lehetőség szerint minél előbb kell megoldanunk”. A nem fekete földű övezet hatalmas ipari és mezőgaz­dasági terület, amely fontos szerepet játszik a köztársa­ság és hz egész ország nép­gazdaságában. Az övezet 29 területet és autonóm köztár­saságot foglal magába, 61 millió ember él itt, az Orosz­országi Föderáció lakosságá­nak 43,7 százaléka. Az öve­zet 11 ezer 400 ipari üzeme adja a köztársaság ipari ter­melésének csaknem a felét, 1476 város és ipari központ található itt, köztük olyan hatalmas városok, mint Moszkva, Leningrád, Gorkij, Szverdlovszk és mások. A mezőgazdasági termőterület 48 millió hektárt tesz ki. ebből 32 millió hektár a szántóföld. A nem fekete földű övezet óriási potenciális lehetősé­gekkel rendelkezik a lakos­ság tej, hús és zöldség, va­lamint más mezőgazdasági termékek szükségleteinek ki­elégítésére, sőt arra is, hogy ezekből a termékekből az ország más területeit is el­lássa.'Itt termesztik a Szov­jetunió lenrostkészleteinek csaknem a felét, a Szovjet­unióhoz betakarított burgo­nyamennyiség egyharmadát. A szibériai tartalékok A szovjet gazdaság fokoza­tos fejlesztésében nem le­het figyelmen kívül hagyni a szibériai tartalékokat. Napjainkban Szibéria egy év alatt többet termel, mint 1940-ben az egész ország, s a fűtőanyag-termelésben 1980-ban megelőzte a Szov­jetunió európai területét. A feldolgozóipar a nyugati ré­szeken összpontosult. A táv­lati tervekben az iparfej­lesztésre a szibériai területe­ken kerül sor. Már most évente 600 millió tonna fűtő­anyagot juttatnak Szibériá­ból az Uraitól nyugatra. Az SZKP XXVI. kongresz- szusa határozatainak meg­valósításaként megnyitják az átmenő forgalmat a BAM- on. Most dolgozzák ki a BAM-körzet, mintegy más­fél millió négyzetkilométe­res terület iparfejlesztési ter­vét. Nagy segítséget nyújta­nak ebben a munkában a geológusok, szeizmológusok. A mezőgazdasági szakembe­rek a szűzföldek meghódí­tásának módszerein dolgoz­nak, az egészségügyiek az itt élő emberek egészségvédel­mének kérdéseit vizsgálják. Halak, hőforrások, gejzírek A sarki éjszaka fényei .., Hol volt, hol nem volt, valahol az üveghegyen túl, vagy ha nem is ott, de az örök fagy birodalmában van egy ország, amely északon ónból, nyugaton gyémántból, délen aranyból »készült«. No persze, van benne csillám és szén. földgáz és kőolaj is .. Jakutszkban, a 350 éves fővárosban ma tíz tudomá­nyos kutatóintézet van, ahol 600 kandidátus dolgozik. Az örök fagyon át Jakutiába is eljutott a civilizáció, három színháza, egyeteme van, és itt működik a tudományos akadémia szibériai tagozata. Anatolij, jakut rénszarvas­tenyésztő A szibériai Uszty-flimszk új negyede, ahol magyar fiata­lok is dolgoztak Hőforrás vizével fűtött züldségkombinát Kamcsatkán A forradalom előtti Orosz­országban Kamcsatka az is­ten háta mögötti hely fo­galmával volt azonos. Az­óta minden gyökeresen meg­változott. Az elmúlt évtized­ben például ugyanannyi la­kást építettek, mint 1965-ig összesen. Ezért nincs' miért csodál kozni azon, hogy Kamcsatka lakossága 1926-hoz viszo­nyítva csaknem húszszorosá­ra növekedett. Fél évszázad­dal ezelőtt Kamcsatka fél­szigetéről — melyet két ten­ger és a Csendes-óceán ölel körül — úgy beszéltek, mint meghódítandó „halbiroda­lomrdl”. Ma Kamcsatkát a Szovjetunió leggazdagabb hallelőhelyének tekintik. A kamcsatkai területen az ipar további fejlődése a ter­mészeti tartalékok feldolgo­zásától függ. Kamcsatka földjén gazdag, magas hő­értékű széntartalékokat fe­deztek fel. Ezenkívül réz. higany, molibdén, arany, ti­tán, wolfram, nikkel, kobalt, króm és mangánérc is fellel­hető, ami lehetővé teszi, hogy Kamcsatkán ércdúsító és ércfeldolgozó ipart teremtse­nek. Szlava Tajnsz Kamaz: új autócsalád A murmanszki kikötő téli nappalai vagy szórakozik. A kikötő­ben egy pillanatra sem áll meg az élet. A norilszki érc­dúsítóból érkeznek az áru­val megrakott hajók. A Le­nin és a Szibéria atomjég- török egész évben lehetővé teszik az Északi-Jeges-tenge- ren a hajók zavartalan köz­lekedését. Murmanszk állandóan fej­lődik, új lakótelepek, isko­lák, óvodák épülnek. A hosz- szan tartó sarki éjszakában egészségügyi dolgozók hada vigyáz a murmanszkiak erőnlétére. A gyárakban, is­kolákban, óvodákban rend­szeres kvarcolással biztosít­ják a szervezet számára a nélkülözhetetlen ibolyántúli sugarakat. Uszodákban, sportpályákon, . sísáncokon nyerik vissza frisseségüket az északi város lakói. Hosszú a sarki éjszaka, de egyszer ez is véget ér. A murmanszki­ak türelmetlenül várják a napkeltét. Tavaly helyezték üzembe a nehéz-teherautókat gyártó kámai egyesülés — a Ka­maz — második ütemét. A termelés teljes felfutása után a kámai komplexum évente 150 ezer teherautót és 250 ezer dízelmotort gyárt. — A Kamaz márkájú te­herautókat mindenütt kor­szerűnek és gazdaságosnak tartják — mondta Vlagyimir Barun, a Kamaz főkonstruk­tőre. — A termés betakarí­tásában, ipari és építőipari rakományok szállításában pó­tolhátatlanokká váltak. Az új modell, a Kamaz—4310, főleg nehezen járható tere­pekre, Szibéria és a Távol- Kelet szélsőséges viszonyaira készült. Az egyesülésben nemrég megkezdték a második gene­rációhoz tartozó nagy teher­hordó-képességű autók gyár­tását. Dolgoznak a harmadik generációhoz tartozó 12—14 tonnás Kamaz-kocsik fej­lesztésén, és a 30 tonnás te­herautó-vonatok típustervein is. Exportútra készen a Kamaz-íchergépkocsik A Szovjetunió területének nagy részén a tél 9—10 hó­napig tart. Az észak egyik legnagyobb kikötővárosa Murmanszk. A Kola-félsziget városa arról nevezetes, hogy itt a tenger sohasem fagy be. A sarki éjszaka 45 napig tart. A város lakói ez alatt az idő alatt nem látják a napot felkelni. Helyette a mozik, színházak reklámjai világítanak és a sarki fény gyönyörködtet. A szervezet­nek hozzá kell szoknia eh­hez az életritmushoz. Hiszen itt délben is a hold világít az égbolton. A város ennek ellenére él. dolgozik, tanul Azért nevezik szövetségi köztársaság­nak. mert 16 autonóm köztársaságot, 5 autonóm területet és 10 nemzetiségi körze­tet foglal magában. 139 és fél millió em­ber lakja. Átfoghatatlanul nagy területe több, mint 17 millió négyzetkilométer — ami a Szov­jetunió területének háromnegyede, földünk lakott területének körülbelül egynyolcad része. Ukrajna és a balti köztársaságok határaitól a tízmillió négyzetkilométernyi Szibérián át a távol-keleti Kamcsatka-fél- szigetig húzódik. Keleti határait a Csen­des-óceán mossa. A szélsőségek országa, amelyhez az örök fagy birodalma éppúgy hozzátartozik, mint a 40 fokos hőség a déli körzetekben. Legészakibb autonóm köztársasága Jakutföld, amelynek három­millió négyzetkilométernyi területén Eu­rópa egyharmada elférne. Ide már külön-^ leges hőmérők kellenek: a higanyszál né­ha mínusz 70 Celsius-fok alá süllyed, nyá­ron pedig plusz 36 Celsius-fok fölé emel­kedik. Vannak városai a Sarkkörön túl. amelyekben a téli éjszaka 45 napig tart. A híres orosz admirális, Sztyepán Maka­rov „Oroszország jeges-tengeri homlokza­tának” nevezte Északot, amely Mur- manszktól a hóviharos Csukcs-félszigetig terjed. Ez a terület nemcsak az örök fagy ha­zája, hanem a természet hatalmas nyers­anyagraktára is. Található itt kőolaj, földgáz, szén, különféle ércek, amelyek ki­aknázása nélkül az ország jövője elkép­zelhetetlen. Itt vannak a Szovjetunió leg­hatalmasabb folyói, végtelen erdők és hal­ban gazdag tengerek. Napjainkban a Kola- félszigettől a Bering-szorosig terjedő vi­dék hatalmas építési területté változott: autóutak, kőolaj- és földgázvezetékek épül­nek, sokasodnak a kikötők és az elektro­mos energiát termelő atom-, hő- és víz­erőművek. Századunk elején Oroszországban négy emberből három analfabéta volt, ma vi­szont, a tudományos fejlődését tekintve, a világon az egyik első*helyet foglalja el. Az az ország, amely évszázadokig csupán szőr­mét, lent. kendert adott el, ma teherjáró hajókat, légibuszokat, elektronikus mű­szereket exportál. így például a fél évszá­zados Kuznyecki Kohászati Kombinát 200 acélmárkát és 500 különféle profilú és méretű hengerelt árut állít elő, ötezer szovjet vállalatnak szállítja, 37 országba ex­portálja termékeit. Évente több mint 20 ezer tonna sínt szállít a Bajkál—Amur vasútvonal építőinek. Hat évtized alatt az OSZSZSZK az egyik legfejlettebb ipari országgá vált, és a Szovjetunió többi köztársaságával együtt megnyitotta a világűrbe vezető utat. Naponta évszázadokat átlépve írta: Jurij Ritheu, csukcs író Csukcs vagyok, az Északi- Jeges-tenger partján, kuny­hóban születtem, de már ab­ban a szerencsés korban, amikor a Szovjetunióban megkezdődött a nemzetiségi politika megvalósítása. Lé­nyege az volt, hogy a szo­cialista társadalomban nem lehetnek kihalásra ítélt né­pek, és mindegyiknek, lélek­számúktól függetlenül, joga van az egyenrangú létezésre. Megszületett az északi népek áb'céje, pedagógusok, orvo­sok érkeztek erre az isten háta mögötti vidékre, meg­nyitották az első iskolákat, kórházakat. Az iskolákból a kunyhókba hazatérő gyere­kek csodálatos dolgokról me­séltek szüleiknek, hogy pél­dául a Holdon nem élnek emberek, hogy a Föld gömb alakú és így tovább . .. Én is ilyen iskolában ta­nultam. Akkor még nem tudtam, hogy naponta évszáv zadokat léptem át. Esténként hazatérve szüléimét szokott foglalatosságukba merülve találtam: latolgatták, milyen lesz az áramlás, ettől füg­gött a zsákmány, imádkoz­tak az istenek jóindulatáért. Én pedig köztük ülve fél­hangosan olvastam Puskint, Lermontovot, Majakovszkijt. A verssorok szeretteim imái­val keveredtek a kunyhóban, de a szavak bűvöletében ezt észre sem vettem, s csak annyi időre szakadtam el az olvasmányaimtól, míg a frissen elejtett fóka áldozati vérével megkenték a homlo­komat. Jelenleg az északon élő több mint kéttucat kis nép­nek van értelmiségi képvise­lője, történészek, nyelvészek, etnográfusok, képzőművészek és írók. A Sarkkörön túl új­ságok és folyóiratok jelennek meg, nemzeti nyelveken su­gározzák a rádióműsort. A leningrádi Szépirodalmi Ki­adó 50 ezres példányszám­ban jelentette meg annak idején a manysi Juvan Sesz- talov verseit, Grigorij Hod- zser, a nanáj halász író fiá­nak „A szeles Amur” című trilógiáját az OSZSZSZK Ál­lami-díjával tüntették ki, művei több mint egymillió példányban kerültek az ol­vasók elé. Vlagyimir Szangi nyivh nemzetiségű költő, író és néprajzkutató a szovjet értelmiség elismert képvise­lője. Kimitvál Antonyina csukcs költőnő verseit és da­lait ma már éppúgy ismerik a Baltikumban, mint a kö­zép-ázsiai köztársaságokban. Az északi írók ma már nemcsak a Szovjetunióban ismertek, műveiket számos európai nyelvre is lefordí­tották. Sokszor megkérdezték már tőlem, mivel magyaráz­ható ezeknek az íróknak a sikere. Azt hiszem, nagyon könnyű a válasz: egyenjogú népek lettek, a jogaikat anyagi és politikai biztosíté­kok garantálják. APN—KS

Next

/
Thumbnails
Contents