Békés Megyei Népújság, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-08 / 288. szám
o 1982. december 8., szerda fl több cukorért Építési tanácsok vitathatatlanul édes, de árával a termelőjét és a fogyasztóját is meg-megkeserítő cukor, s hazai fő termője, a cukorrépa szinte mindennapos beszédtéma lett. S mint ilyenkor az lenni szokott, sok minden felvetődik. Ezekből azonban a kívülállóknak leginkább figyelemreméltókként a következők foglalhatók össze. Az országosan 37 tonna/ha körüli cukorrépa átlagtermés (bár a cukorrépatermő vidékeken nem ritka az 50 tonnás gyökértermés-ered- mény sem), mindössze 7,5 tonna hektáronkénti cukormennyiséget jelent. A cukorrépa fő értéke és egyben alapvető minősítőjegye a százalékos cukortartalom (az úgynevezett digestió), amely átlagosan még a 15 százalékos értéket sem mindig éri el. A szántóföldön elért bruttó cukortermés mennyisége a hektáronkénti 6 tonna értéket átlagosan először csak a múlt évben lépte túl. A velünk szomszédos osztrák cukorrépatermesztők termésátlagai a hazainak a kétharmadát—háromnegyedét érik el. A mi répatermésünk cukortartalma pedig — több év átlagában ;— 2— 2,5 százalékkal marad el az övékétől. Három utóbbi évre visszatekintve, egyetlen mezőgazdasági nagyüzemünk sem volt, amely elérte volna az osztrák répatermés átlagos cukortartalmát. Ugyanakkor a legjobb külföldi fajták — a hazaiakkal összehasonlítva —, azonos körülmények között, a gyökértermésben 5—15 százalékkal, cukortartalmukat tekintve 0,5—1,3 digestió százalékkal bizonyulnak jobbaknak. A kedvezőbb cukortartalmukból és a jobb termőképességükből adódóan pedig fajlagosan 5—13 százalékkal több cukortermést adhatnak. A szárazságot azonban a hazai fajtáknál kétségtelenül rosszabbul tűrik, és csaknem mindegyikük érzékeny a betegségekre. Ebből következik, hogy nagyok a cukorrépatermesztésünk tartalékai. Különösen jelentős tartalékot jelent az új, nagy termőképességű, jó minőségű fajták — hibridek — térnyerése és további tökéletesítésük remélhetően ugyancsak termésfokozó hatásúak lesznek. Esetükben a gépesítés alapfeltételét jelentő egymagvú vetőmag (a genetikailag monogerm, vagy' is örökletesen egymagvú sajátosság) már adott. A még kétségtelenül meglevő termesztéstechnológiai hiányosságokra mutat, hogy a nagyüzemi fajtakísérletekben levő fajták répatermésének cukortartalma több mint 2 digestió százalékkal nagyobb az üzemszerű termesztésük során elértnél. Márpedig változatlan termésátlag esetében is, ha hektáronként a digestiót 2 százalékkal sikerülne emelni (aminél a cukorrépa potenciálisan sokkal többre is képes), 12 százalékos cukorhozam-emelkedést eredményezhetne, ami ugyanilyen arányú termésnövekedésnek felelne meg. Ezáltal egy hektárról tehát egy tonna cukorral több kerülhetne le. További gond az, hogy több év tapasztalatai alapján — a megtermett répatermésből a földön marad 14—18 százaléknyi, s ezenkívül a nem megfelelő időben történő betakarítással mintegy 10—12 tonnás hektáronkénti termésveszteség és több százalékos cukortartalom-csökkenés következik be. A veszteségek kedvezőtlen esetben még nagyobbak is lehetnek, elérhetik, sőt meg is haladhatják a 25 százalékot. Az ilyen arányú veszteségek elérik, sőt meghaladják a betakarítási költségek összegét. A cukorrépa szükséges fejezése miatti, továbbá a kiszedési és a fel- szedési-rakodási veszteségek külön-külön 2—5 százalékos mértéke, valamint a 6—12 százalékra tehető közvetlen, minőségi veszteségek is negyedével,. sőt harmadával csökkenthetők, ha sikerül javítani a cukorrépa-termelés során a termőhelyi körülményeket és az agrotechnikai fegyelmet. Ez megköveteli, hogy a betakarító gépeket (további tökéletesítésük mellett) az eddigieknél is nagyobb fogyelemmel, gondossággal, szervezettséggel üzemeltessék. iképpen a gépi veszteségek csökkentése sem egyszerűen betakarítási kérdés, ugyanis a tárolás során fellépő veszteségek lehetséges mérséklése sem csupán technikai feladat, és mindkettőnek fontos a megoldása. Mindezek nélkülözhetetlen feltételei annak, hogy a mintegy 126 ezer hektáron vetett cukorrépa elegendő cukrot adjon az országnak. Komiszár Lajos Az időjárás változásai, a hőingadozások leginkább a lakóépület homlokzatának külső rétegét károsítják. E külső hatások aztán gyakran átterjednek az épület belsejére, csökkentik használati értékét, előbb-utóbb költséges felújításokat tesznek szükségessé. A károsodás egyik leggyakoribb formája az átnedvesedés. Ha a falazatban oldható só, kar- bonizálatlan mész van, kiszáradáskor ez utóbbi a felületen nehezen eltávolítható foltokat okoz, míg a só a vakolat elporladását sietteti. A vakolat pórusaiba beszivárgott víz megfagyva szintén károsítja a külső homlokzatot. Ipari környezetben, sűrűn lakott városokban a füst, a szmog, a járművek kipufogógázai ugyancsak megtámadják a homlokzat kötőanyagát képező meszet, cementet. Napjainkban a homlokzat védelmét már korszerű vegyipari termékek segítik. Praktikus, hogy a műanyag bázisú, oldószeres vagy színszóró homlokzatfestékek a hagyományos vakolatra egyszerűen rakhatók fel. A műanyag festékbevonatok a szokásos építőanyagoknál rugalmasabbak, jobban fedik, takarják a hajszálrepedéseket. A műanyag külön csoportját alkotják' a szilikonok, amelyek vízlepergető hatásúak is, a homlokzatot védik a csapadék károsító' hatásától, a szennyeződésektől. A Kemikál Építőanyagipari Vállalat 1979 óta gyártja a Kapitol nevű szilikongyanta bázisú homlokzatfestéket, amely húsz színásnya- latban kapható. Tavasszal Kapitol M elnevezéssel új, mészbázisú szilikonos falfesték kerül forgalomba, amely nemcsak megjelenésében hasonlít a meszeléshez, de kötőanyaga jó minőségű oltott mész, ezenkívül vízlepergető szilikongyantát is tartalmaz. Olcsóbb ára miatt bizonyára a magánerős építkezéseknél használják majd szívesen. A téli Gemenc tjj téli programot kínál a Tolna Tourist Gemencen. A ge- menci erdő télen is — amikor hó borítja a tájat — sok szép látnivalót kínál a kirándulóknak. A vadetetőknél csoportokban láthatók gímszarvasok, őzek, vaddisznók. A zárt, fűtött kocsikkal közlekedő kisvonat mintegy másfél óra hosszat kanyarog az erdőben, szebbnél szebb vidékeken. A vonatozás előtt forralt borral kínálják meg a vendégeket. Korszerű zöldségfeldolgozót és -tárolót adtak át rendeltetésének a vecsési Ferihegy Termelőszövetkezetben. A 410 millió forintos beruházással felépült új létesítményben évente mintegy harmincezer tonna nyersárut dolgozhatnak majd fel. A képen: korszerű gépsoron dolgozzák fel a vecsési Jláposztát (MTI-fotó: -E Várkonyi Péter felvétele — KS) Nyitott kérdések Pártalapszervezeti taggyűlés az ÁÉV-nél „Ha legközelebb megbeszélésre gyűlünk össze, lesz miről tárgyalnunk, annyi a most megoldásra váró feladat.” — ezzel a gondolattal álltak fel a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat gépészeti pártalapszervezeté- nek beszámoló taggyűlésén részt vevők. A vezetőség beszámolójában ugyanakkor még a következőket olvashatjuk: „Sajnos, a taggyűléseken nem nőtt az aktivitás...” S ez az elmúlt egy évben nem jelentett mást, mint az alkotó kezdeményezések hiányát, pedig igencsak nagy szükség lett volna rá. Az Állami Építőipari Vállalat dolgozói mind a mai napig a mélypontnak számító, 1979-es év feledtetésén munkálkodnak. Három évvel ezelőtt alaphiánnyal zártak. A hatékony intézkedéseknek köszönhetően 1980-ban 11 millió, 1981-ben 21 millió forint nyereséget értek el, s az ^dén, a nehezedő feltételek ellenére mintegy 30 milliós eredményre számítanak. Az alaphiányos évet követően a gépészeti osztály azt a feladatot kapta, hogy a korábbinál jobban segítse, már ami a feltételek megteremtését illeti, az építést, kivitelezést közvetlenül teljesítők munkáját. Arról, hogy ez a törekvés végül is milyen eredménnyel járt, megoszlanak a vélemények. Az mindenesetre tény, s ebben a gépészeti osztálynak is van némi szerepe, a vállalat az idén eleget tett kötelezettségeinek. A létesítmények átadása időben, a korábbinál jobb minőségben történik. „Ez a lendület maradjon!” — fogalmazott a taggyűlésen Tóth Sándor, a vállalat pártbizottságának titkára. Szokolai Kálmán, a gépészeti osztály pártalapszer- vezetének titkára a beszámolóban többet foglalkozott az ellentmondásokkal, tennivalókkal, mint korábban. Vajon véletlen-e ez a fajta megközelítés akkor, amikor az elért eredményekkel is sok oldalt lehetett volna teleírni? Aligha, hiszen például a párttagok hozzáállását ért bírálatok alapját képezhetik a fegyelmezettebb alkotómunkának. A bírálat tárgyát így most nemcsak az egyéni magatartás képezte, hanem mindaz, ami jelenségként ehhez párosul. Miért esett vissza a szocialista brigádmozgalom, miért nem vettek részt sokan — közöttük párttagok is >— az előzőleg közösen elhatározott kommunista- műszakon? — hangzott el a kérdés. A kibontakozó vitából azután sok mindenre fény derült. A gépészeti osztály szocialista brigádjainak munkasikerét eddig két arany és egy ezüstkoszorús cím jelezte. És mi a helyzet az idén? Visszaesés. A hétből öt brigád készítette el önértékelését, a betonozó- és emelőgép-szerelő brigád nem teljesítette vállalásait. A visz- szaesést nemcsak a munkahelyen érzékelik. A pártbizottság álláspontja is ezt bizonyítja: a brigádmozgalom szervezésében az ösztönzésben eddig alkalmazott módszerek nem megfelelőek. Készül az új munkaverseny- ajánlás . . . Az is világos, hogy a jövőben a gazdasági és szak- szervezeti vezetők hatásosabb cselekvésére van szükség, nem is beszélve a párttagok szerepéről. Csakhogy milyen példát mutat, hogyan akar másokat meggyőzni az, aki minden különösebb indok nélkül távol marad a közös társadalmi munkától, nem megy el a kommunista műszakra? Ezzel a kérdéssel foglalkozni kellett a gépészed pártalapszervezet taggyűlésén, mint ahogy arról sem hallgattak, miért nem működik megfelelően a KISZ-alapszervezet. Hogy korábban ez volt a vállalat egyik legjobb 'alapszervezete? De hiszen éppen ezért érthetetlen, mi okozza a mostani válságot. Kónya Zoltán abban látja a hibát, hogy a titkár új munkahelyi beosztása nem teszi lehetővé az eredményes szervezést. Valóban csak ebben lenne a hiba? A kérdés ezek után is nyitva maradt. > A beszámoló „vitájában többen is érzékeltették, milyen hatással vannak a munkára, a közérzetre, sőt az építőtevékenységre a mostoha munkakörülmények. Az új műhely még nem készült el, a régit pedig át kell adni. A költözködés a napokban kezdődik, s mindenki tudja, se fűtés, se világítás. Miközben ugyanis az ÁÉV igyekezett az átadási határidőket tartani, nem jutott se idő, se munkaerő a vállalati beruházásra. „Attól tartunk, hogy miután kiköltöztünk, minden marad a régiben” — fejezte ki sokak aggódását Vágási István. Végül tízen mondtak véleményt. Abban valameny- nyien egyetértettek ugyan, hogy a vállalat fellendüléséhez a gépészeti osztály is hozzájárult, de vajon mire jutottak volna jobb együttműködési készséggel, gondolkodással, cselekvéssel? S a sok nyitott kérdés közül leggyorsabban ezek várnak választ és megoldást... Kepenyes János Idei vízellátási mérleg Az Országos Vízügyi Hivatal előzetes adatai szerint — az idén újabb 90—100 ezer lakos jutott közműves ivóvízhez, s mintegy 30 ezer lakást kapcsoltak be a közcsatorna-hálózatba. Ezzel a közműves vízellátásban részesülő lakosok aránya 77 százalékra, a szennyvízelvezető csatornahálózattal ellátott lakásoké pedig 36 százalékra emelkedett. Az idei vízgazdálkodási beruházásokra előirányzott több mint 10 milliárd forint túlnyomó része — 76 százaléka — szolgálta a közüzemi vízellátás, szennyvízelvezetés és -tisztítás fejlesztését. A közüzemi vízművek szolgáltatásának fejlesztésével az idei vízfogyasztás megközelíti a 900 millió köbmétert, ami csaknem 50 millióval haladja meg a múlt évit. Kedvező, hogy a közüzemi ivóvízzel ellátott 1550 településből a korábbinál jóval kevesebb helyen, 150— 180 helyett mindössze 100 településen került sor nyáron vízkorlátozásra. Ezek a hivatalos intézkedések elsősorban azokat a területeket érintették — főként Heves. Hajdú-Bihar, Bács-Kiskun, valamint Pest megye településeit — amelyekben a kiskertekben és a háztájik gazdái gyakran locsoltak. A csatornahálózat bővítése a múlt évinél mintegy 10 millió köbméterrel több, összesen 630—635 millió köbméter szennyvíz elvezetését tette lehetővé, de a szenny- víztisztítás fejlesztése aranyában nem követte a vízellátás javulását. Budapesten lényegében kiegyensúlyozott volt az idén a vízellátás, bár a nyáron a peremkerületekben a kiskertek locsolása még átmeneti gondokat okozott. A főváros vízfogyasztása a korábbinál gyakrabban haladta meg a napi 1 millió köbmétert, s nem egyszer túllépte az 1,2 millió köbmétert is. Az országos maximum 3,2 millió köbméter volt. A fővárosban épülnek a legjelentősebb víz- és csatornaellátási beruházások. A Szentendrei-szigeten nagyrészt befejeződött a korszerű vízbázis kiaknázása, s megkezdődött a fejlesztés a Cse- pel-szigeten. A palota-szigeti szennyvíztisztító művet tovább bővítették, s most a biológiai tisztítóművet építik. Ennek első egysége elkészült, s az üzemi próbákat is megkezdték. Országszerte folytatták a nagy térségek regionális vízellátó és szennyvízelvezető hálózatainak építését. Egyebek között Balatonalmádinál lezárták a tisztított szennyvíznek a Balatonba vezető útját, s a tavat elkerülve a Sédbe és onnan a Sióba vezetik. Hasonló célt szolgál a Boglárlelle és Fonyód között épülő főgyűjtő, amelyből majd a Koppány patakba és onnét a Kapósba és a Sióba jut a szennyvíz. A balatoni üdülőterületen ezen a nyáron sem szűntek meg az ivóvíz-szolgáltatási zavarok, de az augusztus elejére várt fogyasztási csúcs elmaradt,-s így általában az előző évinél kedvezőbb volt az ellátás. Miskolcon javult a vízellátás, elsősorban a naponta 20 ezer köbméter vizet szolgáltató sajóládi vízmű üzembe helyezésével és a Hernád mentén a keleti csúcsvízmű bővítésével. A nyár végi és őszi aszály miatt azonban erősen megcsappant a Bükk karsztforrásainak vízhozama, s így átmenetileg korlátozni kellett a vízfogyasztást. E gond megoldását szolgálja a tiszai regionális vízmű építése, ennek első szakasza azonban csak a tervidőszak végén segítheti a miskolciak ellátását. Pécs, Debrecen, Nyíregyháza és Sopron térségében is folytatták a regionális vízellátó rendszerek építését. A víz- és csatornamű társulatok az idén 1,4 milliárd forint értékű beruházással fejlesztették a vízellátást és p szennyvízelvezetést. Több plint 50 községet kapcsoltak be a vezetékes vízszolgáltatásba. Kedvező, hogy a vízellátásban a legjobban elmaradt Győr és Szabolcs megyében az idén az átlagost jóval meghaladó ütemben bővítették a vezetékes ivó- vízhálózatot. Űj vonás a vízközmű társulatok beruházásaiban, hogy nemcsak egy- egy település vízmüvének építésére szövetkeznek, hanem több községet ellátó körzeti vízmű létesítését vállalják. így Győr-Sopron megyében a pannonhalmi térségi vízművel — amelyet az év végén helyeznek üzembe — 7 falu ellátását oldják meg. A Bodrogközben a ri- csei körzeti vízmű az idén 7 települést kapcsolt a vízellátásba, s még további 3 falut lát majd el.
