Békés Megyei Népújság, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-07 / 287. szám
1982. december 7., kedd 1 x TTi ít------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------1 La j2 I £22 KÉPERNYŐ 75 éve született llmos Imre A magyar szürrealizmus mestere 75 éve, 1907. december 7- én Nagykállóban született Ámos Imre, a magyar szürrealizmus sajátos hangú, korán elhunyt mestere. Száiv mazása, gyerekkorának vallásos nevelése, a falu mondákkal telt levegője nemcsak művészetéhez adott mesékkel teli útipoggyászt, de sorsát is meghatározta a két háború közötti Magyarország fa- sizálódó utolsó éveiben. Érettségi után Pestre került, ahol először a Láng ezüstgyárban festő és zománcozóként helyezkedett el. 1927- ben nagybátyja segítségével beiratkozott a Műegyetemre, de vágyai és képességei a festészethez vonzották. 1929- ben a Képzőművészeti Főiskolára iratkozott át, ahol Rudnay Gyula növendéke volt. Tehetségére hamar felfigyelt a kritika, 1935-ben már az Ernst Múzeum ~ csoportkiállításán szerepelt. Bár egész életét ma elképzelhetetlen nyomorban kínlódta végig, 1937-ben mégis módja nyílt arra, hogy hűséges társával, feleségével, Anna Margit festőművésznővel 3 hónapot Párizsban, a képzőművészet akkori központjában töltsön. Korai festményein is a francia festészet ihlette, művei-a párizsi „Na- bi”-csoport és a hozzájuk kapcsolódó Rippl-Rónai József művészetével állnak rokonságban, nosztalgikus, szemlélődő felfogásuk azonban már magában hordja Ámos egyéniségének későbbi jegyeit is. 1936-tól nyaranta Szentendrén dolgozott. 1935- től művészete fokozatosan átalakult; Dekoratív vonalvezetésű, összegező körvonalú képei a természetelvű festőiség irányába oldódtak a posztnagybányai művészethez kapcsolódva. A látványt azonban belső látomásainak kivetítésével gazdagította, így a magyar szürrealizmus egyéni hangú mesterévé vált. ö maga törekvéseit asszociatív expresszionizmusnak nevezte. Párizsban megismerkedett Chagall és Picasso művészetével. Stílusa kialakult. Álompiktúrája 1936— 1939 között különleges képzettársításaival egy soha nem volt világba vezetett, amelynek légkörét a képek mesz- szenéző tekintettel révedő alakjai sugallják, akik csodákra várnak, távoli országokba vágyakoznak. Visszatérő témája a halászasszony, az örök emlékőrző víz, a tükör, amelyből visszanéznek a régvolt ősök arcai. Színei pasztellszínűek, ezüstösek. Képcímei is múltbavágyó nosztalgiájáról árulkodnak. (Dédanyám tükre előtt, 1936. körül, öreg templomszolga Magyarországra gondol 1936., Álom a medvetáncoltatóról, 1937,, Álmodó, 1938.) A med- vetáncoltatós képen az alvó festő alakját a bohócruhás mutatványos és a medve alakjával montírozza össze érdekes kompozíciós móddal, mert képein a képzelet alakja és az álomlátó egyaránt jelen van. Ez a kettősség, az álom és valóság kettőssége jellemzi érett munkáit. A víziót sbha nem ábrázolta reálisan, teljes értékűnek, hanem puhán elmosódva, a szürkés, áttetsző vonalúkkal rávetítve az erős színekkel festett, reális látványra. Festészetére jellemző a kontúrok használata. 1940 után, rövid élete utolsó szakaszában erőteljesebb színekkel, súlyos, sötét ecsetvonásokkal határolta körül motívumait. Főleg a vörös és fekete szimbolikus alkalmazásával fejezte ki mind szorongatóbb belső vízióit a háborúba szédült Európáról. Látomásai mellőztetése, súlyosbodó gondjai és egzisztenciális fenyegetettsége miatt elszabadultak. A mindennapi tárgyak új tartalmak hordozóivá lettek képein, pl. a csendéletein mind; inkább gyakori a fenyegető kés. A térnélküli, zsúfolt motívumok együttese fullasz- tó látomássá, egy erőszakkal terhes kor jelképévé válik utolsó képein. 1940—1944. között több munkája szürrea- lisztikus szimbolikus vallomás, önmarcangoló viasko- dásairól, szorongásairól, halálfélelméről a háború éveiben. (Sötét idők, 1940., IszoSzázad eleji szép rajzok Adomány a szarvasi Vajda Péter Gimnáziumnak Ha hideg van, befütik a kemencét Ruzicska János — a ma már világhírű Ruzicskay György festőművész testvérbátyja — Szarvason járt gimnáziumba, századunk első éveiben. Nyolc éven át sok szépet „alkotott”, hiszen ő volt a gimnázium legtehetségesebb rajzolója. Az első világháborúban elesett Ruzicska János munkáiból 46 gyönyörű rajzot sikerült megmenteni. Azért, hogy ne porosodjék a vitrinben, hanem szolgálja az emberiség gyönyörűségét, a festőművész a rajzokat a legméltóbb helyre, a szarvasi Vajda Péter Gimnáziumnak adományozta. A rajzokat a gimnázium különböző termeiben és a könyvtárban helyezik el. E rajzok igen jól érzékelik a kor klasszikus szellemben fogant ritka szép munkát. Reméli a művész, hogy a háború áldozatául esett bátyja alkotásai sok örömet szereznek a nézőknek. BizoÁ tsP Ámos Imre rajzai nyat, 1947.) A szubjektív víziók egyetemes jelképpé váltak az 1944-es Apokalipszissorozatban. Háború című képén a gyermekkor emlékei helyett fantomok, gördülő fejek lepik el a kardot markoló, alvó férfi alakját. A képein gyakran szereplő óra az állandósult rettegést közvetíti, az életidő végét vetíti előre. Az ő életideje korán lejárt. 1940-től nagyrészt munkaszolgálatos volt, alig festett. 1944 őszén többszázad- magával erőltetett menetben a németországi koncentrációs táborok egyikébe indították. Ütközben egy thüringiai faluban, Ohrdruftban flekktífusz járvány ütött ki a lágerben, s vagy a betegség, vagy a SS-ek gépfegyverei végeztek az amúgy is a lét végső határán imbolygó, legyengült művésszel. Brestyánszky Ilona nyára jó hatással lesznek az ifjúság szépérzékének fejlesztésében. Nemcsak látványnak szépek ezek a rajzok. Ezenkívül Ruzicskay György kiváló művész a gimnáziumnak ajándékozta az 1936- ban megjelent, 408 rajzból álló „Szerelemkereső” című grafikai albumát, melyet ma már könyvritkaságként keresnek. így szülővárosa is megőrizheti hűséges fia nagy korszakának művészeti eredményeit. A gimnázium vezetői nagy örömmel fogadták a Ruzicska- és Ruzicskay-rajzokat, illetve albumot. „ Eltéveszteni sem lehet az endrődi múltat őrző házat. Úgy fehérük ki kecses oszlopaival a többi közül, hogy az idegen is odatalál, amint behajt a községbe, jöjjön bár kül- vagy belföldről, mint annyian nyaranta. Megállnak, az utcai kútnál lemossák a port és fáradságot, aztán a házban megpihennek és gyönyörködnek. Készítik a felvételeket, melyekből később küldenek is. A helybeliek meg igazán otthon vannak itt: használják. A híres szőtteseket ma is tavasztól őszig készítő aszonyok, a kezdettől, a szálvetéstől, amit legjobban Fiilöpné Szilágyi Juliska ért: a nagy pontosságot kívánó, valóságos matematikai munkát. Az iskolások órákat tartanak itt, s az óvodások ámulva nézik a valódi — télen befűtött — búboskemencét, amiről ugyan a mesékben sokszor hallottak, de látni, meg a padkáját körülülni csak itt lehet. S onnan ízlik igazán szemügyre venni a nagyház — az utcai szoba — berendezését; a kisház — az udvari szoba — díszét, aztán, az élire állított nagy párnákat a régi ágyon. S mindkettőben az egyszerű, de praktikus bútorokat, amelyek a múlt paraszti életének hangulatát idézik. Sötét színüket a fehérre meszelt falak még jobban kiemelik, s ami díszít — a csüngő vagy az asztali lámpa, a tükör stb. — az is mind használati tárgy. A konyhában sincs fölösleges holmi, csak ami az élethez kelle i,t. A sublótokban, ládákban a szebbnél szebb abroszok, törülközők, a falu híres szőtteskultúrájának darabjai. Míg nézem, Vaszkó Irén nyugdíjas pedagógussal beszélgetek, aki a tájház vezetője. — Működési engedélyünk nincs, „csak” működésünk. De az szinte éjjel-nappal, mert nincs nyitva tartási idő. bármikor jöhet bárki. Négy kulcs van négy helyen, hogy fennakadás ne legyen, akár egyénileg, akár csoportosan iönnek. A fáradt ember leülhet pihenni kint vagy bent, s aztán széjjelnézhet. A gyerekek már határozott céllal érkeznek, akárcsak a szövőasszonyok. Időnként játékokat is rendezünk, közönség előtt. Közösen hozták létre, és ami itt van, az a közösségé, s úgy is használják, mint a magukét. A tanács az épületet az utolsó pillanatban mentette meg, s ha már áldozott rá, mások is így tettek. Először és legtöbbet Vaszkó Irén, aki a százon felüli darabból álló gyűjteményét a háznak ajándékozta. A példa nyomán jött a többi, melyek egyikét, a 200 éves, tulipános végű ágyat Tímár Andorné adta. Venni alig kellett valamit. felnőttek, gyerekek hozták, amit tudtak, amit még találtak otthon. Mind olyasmit, ami a hajdanvolt, szegény, de nagyon dolgos endrődi népről beszél. — A föld mellett jószágokkal foglalkoztak. A nagyváradi, belényesi vásárokról hozták, hogy később Mezőtúron, Kisújszálláson eladják. Feleségért meg — ha itthon nem találtak maguknak — Dévaványára, Kun- szentmártonba és Békés- szentandrásra mentek. Mert mint tiszta katolikus település, asszonyt is ilyen helyről hoztak. Ez a zártság őrizte meg oly sokáig a szokásokat, s a népi díszítés formakincsének — a szőttesekben is látható — mara- dandóságát a változatosság mellett, hiszen csak csíkosból 200-féle mintájút készítettek. És akkor hol vannak még a virágosok? % w 9 3 0 A Konyharészlet Fotó: Veress Erzsi A télen, nyáron sokszor megelevenedő régi játékok szövegét, dallamát Vaszkó Irén a szövőasszonyoktól hallotta, lejegyezte, és az iskolások megtanulták. Ha hideg van, befűtik a kemencét a nagyházban, kipakolják a bútorokat, hogy többen férjenek, s kezdődhet a Csöndes csúfolódás, vagy a Fekete vasárnapi köszöntő, ilyentájt meg a betlehemes játék. — Szokás volt régen nálunk, hogy a legjellemzőbb dolgok, tulajdonságok alapján emlegették a családokat, vagy utánuk a házat. A Selyem utcában például mindre volt rigmus. Sok fennmaradt a faluban, s ezekből áll a csendes csúfolódás. A fekete vasárnap húsvét előtt volt, ilyenkor a lányok csapatosan, de mindig párosban mentek a fiús házakhoz; köszöntőt mondtak, énekeltek, táncoltak, s megkínálták őket, majd tojást kaptak. Ezeket a tojásokat festették meg, s a húsvéti locsoláskor adták a legényeknek. Ez a szokás még az ötvenes évek elején is megvolt. Most, hogy már közeledik a karácsony, a betlehemezés következik. Kicsik, nagyok örömére a kedves pásztorok bohókás, szórakoztató játéka. S hogy a külföldön élő magyarok se maradjanak ki belőle, nemrég a rádió Szülőföldünk rovata felvette, és karácsonykor fogja sugározni az endrődi betlehemest. Régi, itthoni hangulatot árasztva. Vass Márta Képújság A posta vezérigazgató-helyettese úgy nyilatkozott, hogy a Képújsággal olyasfajta minőségi ugrást kgll végrehajtani — persze * főként technikailag —, mint annakidején, amikor bevezették a színes adást. Nos, bizonyára igaza van, habár a nézőt, elsősorban a dolognak az az oldala érdekli, hogy a Képújság új szolgáltatás, a gyors, mondhatnám percre kész informálódás lehetőségét hordozza magában. Meg kell vallanom, első néhány adását úgy néztem, mint annakidején a televíziózás hőskorában a televíziót, még a Képújság fejlécében is gyönyörködtem, és közben az jutott eszembe, hogy mire nem képes az emberi elme, fantázia, újat akarás? Szabad legyen az újdonságot úgy köszöntenem, hogy remek, hogy lebilincselő, hogy csodálatos! Indokaim a következők: a Képújság legfőbb lehetőségét, hogy rövid, frappáns tájékoztatást ad a legfrissebb külpolitikai, belpolitikai eseményekről, a legfrissebb útjelentésekről és kulturális műsorokról: kitűnően csinálja. Mindez, nyilván, a Képújság szerkesztőin és munkatársain múlik, az írott sajtóban is a legnehezebb dolgok egyike, kiválasztani a lényegest, elhagyni a lényegtelent, úgy megírni az eseményeket, hogy az olvasóban semmiféle hiányérzet ne maradjon. És kérdés sem, hogy nem történt-e valahol valami fontosabb, mert bizalommal van az újságírók iránt, hogy jól válogattak. Nos, a Képújság szerkesztői jól válogatnak. Kapunk négy-öt hírt arról, hogy mit produkált a világ az elmúlt órákban, két-három mondatba sűrítve. Valóságos csúcsteljesítmény! Még orvosi tanácsokat is kapunk, recepteket, és figyelmeztetést, holnap Borbála, Vilma vagy éppen Ambrus napja van, „ne felejtsék el felköszönte- ni kedves ismerőseiket”. Mondják, hogy lesznek majd olvan Jcészülékek is, amelyen a Képújság 96 oldalnyi«*, szolgáltatását” is fogni lehet. Nem kétséges, hogy annak is sikere lesz, mint ahogyan sikere van ennek a naponta háromszor jelentkező „laptársnak", tnert ráérzett arra, hogy megjelenésével tömegigényt elégít ki. Hozzáadva mindehhez az újdonság varázsát, a televíziós újságírást pontosan ismerő, tehetséges emberek közreműködését (egyetlen feliratot látunk a végén, azt, hogy szerkesztette Katona Júlia), a jól megválasztott megjelenési időpontokat — az új laptárs máris csatát nyert. Azt hiszem, távlatai ma még beláthatatlanok, még akkor is, ha számos külföldi társa sokkal előbbre jár. De már nekünk is van Képújságunk, és ennek csak örülni lehet. Sass Ervin Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Japán, (ism.) 8.57: Nótacsokor. 9.44: Játsszunk a billentyűkkel! 10.05: MR 10—14. 10.35: Operaáriák. 10.51: Nagy. mesterek — világhírű előadóművészek. 11.38: Tigrisugrás. 12.45: Törvénykönyv. 13.00: Kapcsoljuk a Magyar Nemzeti Galériát! Hangverseny délidőben. Kb. 14.00: Könnyűzene gitárra. 14.20: Külföldről érkezett. . . 14.40: Élő világirodalom. Görögország. 15.05: Bartók: III. zongoraverseny. 15.28: Nyitnikék. 16.00: Népzenei Hangos Üjság. 16.40: Boccherini: a-moll vonósötös. 17.05: Mozgásterek. 17.30: Petrovies Emil féld.: Csángó daloy és táncok. 19.18: Bach: a-moll hegedűverseny. 19.35: Szintézis. 20.05: Hallgassuk együtt! 20.55: Mit ér a nevem? 21.05: Komlós Aladár-emlékmű- sor. 22.30 : Kodály Zoltán rádióelőadásai. 23.10: Lortzing operáiból. 0.10: Középkori hangszeres zene. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Fúvószene táncritmusban. 8.35: Társalgó. 10.00: Zenedélelőtt. 12.25: Gyermekek könyvespolca. 12.35: Melódiakoktél. 13.25: Látószög. 13.30: Takács Jenő: Tarka-barka zongoramuzsika. 14.00: A Petőfi rádió zenés délutánja. 14.35: Tánczenei koktél. 16.35: Csúcsforgalom. 18.00: Disputa — arról, hogy változunk-e egyáltalán. 18.35: Az Ex Antiquis együttes műsorából. 18.45: Hét kérdés a finnugor rokonságról. 19.35: Csak fiataloknak! 21.20: Az év legjobb tánczenei felvételei. 22.00: Utazás a Balaton körül. 22.17: A Fruska. 23.20: A mai dzsessz. III. MŰSOR 9.00: Iskolarádió. 9.30: Zenekari muzsika. 10.45: Fekete-Afrika zenéjéből. 11.20: Operaegyüttesek. 12.12: Kamarazene. 13.07: Szimfonikus zene. 14.00: Költészet és valóság. 14.31: Finn operaciklus. Made- toja: Pohjalaisia. 16.44: Labirintus. 16.59: Reneszánsz kórusmuzsika. 17.28: Harminc perc alatt a Föld körül. 17.58: A folklór szerepe a mai zenében. 19.05: A Diákkönyvtár hangszalagon melléklete. Mikszáth Kálmán. 19.40: Kapcsoljuk a Magyar Tudományos Akadémia kongresszusi termét. Kb. 21.30: Népszerű melódiák. 22.00: Az Omega együttes összes felvétele. 22.37: A kölesdi négyszáz festmény. 23.07: A Morva tanítók énekkara Janacek-műveket énekel. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Beatles-slágerek. 17.15: Mit tud a ..Javiszol”? A jászapáti ÁFÉSZ legújabb kisvállalkozása. Riporter: Balogh György. 17.30: Tony Mottola gitározik. 17.40: Csalfa csalogató. Zenés' riportműsor a 10 éves szolnoki Kilián—Verseghy kamarakórusról, összeállította: Kutas János. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Az AC/DC együttes felvételeiből. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST. I. MŰSOR 8.00: Tévétorna, (ism.) 8.05: Iskolatévé. Földrajz. (Ált. isk. 6. oszt.) (f.-f.) 8.35: Fizikai kísérletek, (f.-f.) 9.00: Kémia. (Ált. isk. 7. oszt.) 9.30: Csata fekete-fehérben, (ism., f.-f.) 10.00: Fizika. (Ált. isk. 8. oszt.) (f.-f.) 10.30 : Deltácska — környezetvédelem. (f.-f.) 10.50: Képújság. 14.15: Iskolatévé. Fizikai kísérletek. (ism., f.-f.) 14.25: Fizika. (Ált. isk. 8. oszt.) (ism., f.-f.) 14.50: Deltácska (ism.. f.-f.) 15.10: Kémia, (ism.) 15.35: Napköziseknek, szakköröknek. (ism.) 16.15: Hírek, (f.-f.) 16.20: Kuckó, (ism.) 16.50: Reklám, (f.-f.) 16.55: Női kézilabda-világbajnokság. Döntő. A szünetben: -Reklám, (f.-f.) 18.15: Képújság. 18.20: Reklám, (f.-f.) 18.25: Dél-alföldi krónika, (f.-f.) 18.55: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Liszt Ferenc. Tévéfilmsorozat. 20.50: Stúdió ’82. 21.50: Felkínálom — népgazdasági hasznosításra, (f.-f.) 22.30: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 19.55: Női kézilabda-világbajnokság. Döntő. A szünetben: Reklám, (f.-f.) 21.15: Tv-híradó 2. 21.35: Liszt: ^ Haláltánc. Előadja: Jandó \jenő. 21.50: Szemle. Társadalomtudományi körkép, (f.-f.) 22.35: Képújság. BUKAREST A Román Televízió műsorát technikai okok miatt nem közöljük. BELGRAD, I. MŰSOR 16.15: Videooldalak. 16.25: Ki dolgozik az idegenforgalomban? 16.55: A népfelszabadító háború irodalma. 17.00: Tv-napló. 17.40: Hírek. 17.45: Tájékoztató havi folyóirat. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Műkedvelők. 19.15: Rajzfilm. 19.21: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Belpolitikai adás. 20.45: Reklám. 20.50: Játékfilm. 22.20: Tv-napló. II. MŰSOR 18.15: Beszédkultúra. 18.45: Tv-napló. 19.00: Nyersanyagok a tengerből. 19.15: Élelem a tengerből. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Vidáman kedden. 20.45: A forradalom emlékművei. 21.30: Reklám. 21.35: Zágrábi körkép. 21.50: Egy szerző — egy film. SZÍNHÁZ 1982. december 7-én, kedden 19 órakor Battonyán: PRÖBAKÖ 1982. december 8-án, szerdán 19 órakor Békéscsabán: ÉJJELI MENEDÉKHELY Szakmai bemutató MOZI Békési Bástya: du. 4 órakor: Szenvedünk a kamaszkortól, 6 és 8 órakor: Nyom nélkül. Békéscsabai Szabadság: de. 10 és du. 4, 6 és 8 órakor: Üjra szól a hatlövetű. Békéscsabai Terv: fél 6 órakor: A kapitány kalandjai, fél 8 órakor: Amerikái nagybácsi. Gyulai Erkel: Ulza- na. Gyulai Petőfi: du. 3 és 5 órakor: Az öszvér nem megy esküvőre, 7 órakor: San Babila egy napja. Orosházi^ Partizán: fél 4 és fél 6 órakor: Megbocsátás, fél 8 órakor: Sógorok, sógornők. Szarvasi Táncsics: 6 órakor: őszi maraton, 8 órakor: Nevem: Senki, 22 órakor: Paptanár.
