Békés Megyei Népújság, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-04 / 285. szám
* 1982. december 4-, szombat az USA-ban, hogy az afgán kormánynak nyújtott segítséggel „Moszkva túl közel került” a nyugati világ köldökzsinórjává lett Öbölhöz. S bár a Szovjetunió nemegyszer tisztázta, hogy nem óhajt stratégiai előnyt szerezni a térségben — igaz, hátrányba sem akar kerülni —, a két nagyhatalom közötti esetleges összecsapás veszélye megnőtt az amerikaiak „öböl-komplexusa” miatt. Játszma az öböl felett A világsajtó évek óta a legnagyobb dilemmában van: földünk egyik politikailag legfontosabb vizét nem tudja minek nezevni. Nem azért, mert nincs neve, hanem épp azért, mert kettő is van. Némely térképeken Perzsaöbölnek, némelyeken Araböbölnek írják. így aztán terjedőben van az „Öböl” elnevezés. Így, nagybetűvel, jelző nélkül, pusztán. Már önmagában ez a névprobléma mutatja, hogy honnan fúj a szél. Nem mutatja azonban a probléma mélységét. Felméréséhez mindenekelőtt tudnunk kell. hogy a nemzetközi élet jelentős részét, sok-sok ország kormányát, üzleti köreit, ilyen vagy olyan érdekeit érintik a Közép-Kelet e nyugtalan gócának eseményei. Egyszerűsítve így fest a képlet: az Irán oldalán állók nevezik az öblöt Perzsa-öbölnek, az arab pártiak pedig Araböbölnek. Csakhogy az Öböl tájékán a világpolitikai és gazdasági érdekeknek nem csak két szála csomózódott össze. Az arab—perzsa viszály csupán egy a vészterhes, újabb és újabb bonyodalmakat ígérő problémák közül. Felértékelt kutak Miért éppen az elmúlt évtizedben szerzett magának ekkora világpolitikai szerepet Ázsiának ez a benyúló tengeröble? Ez világos. Amióta energiaválság van, s az energiahordozók „királya” az olaj, mindenütt felértékelődtek az olajkutak. Az Öböl tájékán pedig a legszerényebb becslések szerint is a világ ismert olajtartalékának majd a fele rejtőzik. Még nagyobb azonban a térség olajának a jelentősége a világ napi energiaellátásában. A világpiacra a nyersolaj hatvan százaléka az Öbölből hajózik a finomítók felé. Itt van a legnagyobb olajexportőr, Szaúd-Arábia. Mellette, az Öböl partján olyan olajtermelő óriásokat találunk, mint Iránt, Irakot és Kuvaitot. Kockázatos lépés Nyilvánvaló, hogy amikor a világ legtöbb országának gazdasági élete az olajtól függ, az olajforrások vidéke kulcsfontosságú stratégiai térséggé válik. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok, amely pedig a' fejlett tőkés országok közül a legkevésbé függ a közép-keleti olajtól, már néhány éve feltűnő érdeklődéssel reagál az Öböl menti eseményekre. Az iráni iszlám forradalom győzelme, a konzervatív arab államokban itt-ott tapasztalható ^nyugtalanság erősen foglalkoztatja az amerikai politikai vezetést. Any- nyira, hogy annak idején-' Carter. országának létfontosságú érdekeire hivatkozva, hajóhadat vezényelt az Öbölbe. s doktrínájában az egész térséget „Amerika szempontjából kulcsfontosságú területnek” minősítette. Egy olaj nélküli öböl aligha váltana ki ily kockázatos lépést. Kétségkívül lényeges — és nem kockázatmentes — világnolitikai fejlemény, ha az Egyesült Államok ily nyíltan hirdeti meg beavatkozási. készségét egy távoli területen. Különösen, ha e terület oly közel van a Szovjetunióhoz. Az Öböl. mint potenciális nemzetközi, válsággóc úgy szerepel a nyugati sajtóiban, hogy Washington lénéseit az „afganisztáni ok” is indokolja. Azt mondják II hormuzi veszély Az öböl eseményei tehát az egész világpolitikát érinthetik. Az immár több mint két éve folyó iraki—iráni háború ezért veszedelmesebb, mint általában két szomszéd hadakozása. Egyrészt a régi keletű arab— perzsa ellentéteket élezi ki a végletekig, másrészt napnap után veszélyezteti a világ olajellátásának folyamatosságát. Csak néhány hatalmas tankernek kell elsüllyednie a Hormuzi-szo- rosban, hogy a kitermelt'olaj nagy része bennrekedjen az Öbölben — s az utóbbi napok jelentéseiből tudjuk, hogy az olajszállító hajók elleni légitámadások már elkezdődtek. Az Öbölmenti Együttműködés Tanácsát tavaly megalakító hat állam — Szaúd-Arábia. Kuvait, Katar, Egyesült Arab Emírségek, Bahrein és Omán — már gondolkozik egy hatalmas csővezeték megépítésén. Az olaj azonban nem minden. Az áldatlan háborúnak — a területi vitán kívül — távolabbra ható politikai motívumai vannak. Khomeini iszlám forradalma nagy nyugtalanságot kelt a Közel- Keleten. a térség arab államaiban. A magyarázat egyszerű: a legtöbb országban a szunniták kezében a hatalom. Khomeiniék pedig a „síita iszlám revolució” exportját hirdetik. Ezenkívül a konzervatív arab rendszerek számára minden forradalmi változás nyugtalanító jelenség a térségben. Mivel az Öböl vidékén a sah rendszerének bukásával újra kellett osztani a kártyákat, az amerikaiak számára fontos, hogy világ- politikai játszmájukban a Közép-Keleten melyik ország és milyen rendszer kezében lesz az adu. A „lehívás” megtörtént, a licitálás folyik, s a játékosok nyert, vagy elbukott játszmája, a közép-keleti „asztalnál” jelen sem levőket is sútjhatja. Avar Károly fl televízió ártalmai az amerikai életben A televíziós „elvonókúrán” levő ember egy idő után ugyanazokkal a tüntetekkel küzd, mint a kábítószer- vagy alkoholelvonókúrás: magába roskad, zokog, s könyörög azért, hogy legalább a viliódzó képernyőt bámulhassa — hang nem is kell. A kissé meghökkentő megállapítás Joan Anderson Wilkinstól származik. A kétgyermekes amerikai asszony valamikor megrögzött tv-néző volt, a folytatásos programok rabja. Most előadásokat tart, könyveket ír, felméréseket készít a korlátlan televíziónézés romboló hatásáról, amely meggyőződése szerint elsorvasztja az izmokat és megbénítja az agytevékenységet. „A gyermekek nem azért jöttek a világra, hogy egy villogó doboz előtt üljenek. S mégis, ezt teszik napjainkban szaladgálás, fára mászás, úszás, játszadozás helyett. Ezt az életvitelt felnőttként is folytatják — az eredmény elborzasztó. Nem maradhat fenn a házasság, ha a felek nem beszélnek — és ma a harmadik partner, a tv beszél helyettük és nekik” — mondja Joan Anderson Wilkins. Megállapítása szerint az amerikai gyermekek óvodás korukig átlagosan már 5000—8000 ezer órát töltenek el tv-nézéssel. A kis emberkék egyszerűen „beprogramozódnak”. Az amerikai televízióra jellemző, hogy az adásokat hétpercenként szakítják meg a hirdetések, következésképpen a gyermekek élete szinte hétperces időszakokra tagolódik — és minthogy a tv- nézés az égvilágon semmi hasznos tevékenységet nem követel, a gyerekek aktív, alkotó és gondolkodó készsége elsorvad. Az iskolákban a tanítók szélmalomharcot vívnak azért, hogy megragadják a gyerekek figyelmét, amely idomult a tv-programok „hétperces” ritmusához — a tanításra, a nevelésre egyre kevesebb idő marad. Mint az UPI amerikai hírügynökség írja, az egyik legnagyobb veszély abban áll, hogy a gyermekek érzékelési készsége túlterheltté válik, és végül elkorcsosul. A képernyőről emészthetetlen mennyiségű „tudásanyag” jut el hozzájuk. Egy ideig — egyfajta hiperaktív stádiumban — igyekeznek lépést tartani a tv-vel, aztán „kikapcsolnak”, érzékileg közömbössé válnak, már nem tudják követni, hogy miről is van szó. Egyre több család él a kertes-parkos külvárosokban — mégsem lehet ugrókötelező, hintázó, parkokban játszó gyerekeket látni. Mert a tv-készülék előtt ülnek: a szülők úgy gondolják, ez a legbiztonságosabb hely gyermekük számára, amíg ők munkában vannak. Wilkins asszony találkozott anyákkal, akik a tv-t a bölcső mellé tették, mondván, jó dolog, ha a ba- bynek „társasága van”. A felnőttek is úgy viselkednek, mint a leleplezéstől félő alkoholisták, akik azt állítják, hogy nem is isznak, miközben ide-oda dugdos- sák a whiskys üveget. Azt mondják, hogy csak a híreket és a jó műsort nézik, közben pedig — talán saját maguk számára is észrevétlenül — a tv előtt töltik el azt az időt, amit a beszélgetéstől, a gyerekkel történő foglalkozástól, az egymással való törődéstől rabol el a „doboz”. Joan Anderson Wilkins asszony négyhetes „tv-elvonókúrás programot” dolgozott ki. Programjának az a célja, hogy a jelenlegi heti 40— 50 óra helyett csak tíz órát — és hasznosan! — töltsön a televízió előtt az átlagos amerikai család. Eredményei csak részben biztatóak. Egy alkalommal ötszáz középiskolás családja vállalta a részvételt, de az elvonókúra a fiatalok húsz százalékánál nem sikerült. „Üres lett számomra a világ. Unatkozom és egyedül vagyok” — ez volt a szimptóma a szenvedélyükhöz ragaszkodó középiskolásoknál. Gyógynövények és az nrvostudnmány A hagyományos gyógyítás módszerei mellett az egész világon mindinkább terjed a gyógynövények alkalmazása az orvosi gyakorlatban. A gyógynövény-gyógyítás, a fi- toterápia Bulgáriában régi hagyományokkal rendelkezik. Az utóbbi években azonban szervezett formát öltött: az ország minden megyei kórházában működik fitote- rápiás rendelés. Egyre több szakosított gyógyszertárat nyitnak meg, ahol kizárólag gyógynövényekből összeállított orvosságokat árusítanak. Orvosi vélemények szerint a kémiailag előállított gyógyszerekkel szemben az ember biológiai rendszeréhez közel álló gyógynövényeknek hosszabb alkalmazás után sincs mellékhatásuk, és tartósan gyógyítják a megbetegedéseket. 1977 óta a bolgár orvostudományi akadémián képezik ki a fitote- rápiás szakorvosokat. A gyógynövények felkutatását és termesztését nagyban elősegíti Bulgária különleges földrajzi fekvése, az ország flórájának változatossága. Egyes növényfajták kizárólag itt fordulnak elő. A kutatások mintegy három- ezerféle növényt jelölnek meg, amelyeknek gyógyító hatásuk van. Ezek közül Bulgáriában 64 fajtát a természetvédelmi törvény védi, másokat pedig különböző vidékeken termesztenek. Mindezekből több mint 160 féle gyógyteát és orvosságot készítenek. A gyógyfüvekkel való orvoslás és az azzal kapcsolatos tudományos munka az utóbbi időben különösen nagy fejlődést ért el. A tudományos kutatásokban a Dr. Dimitr Pamukov professzor, a szófiai dr. Racso Angelov kórház fitoterápiás rendelőjének vezetője (Fotó: SZÖFIyVPRESS — KS) gyógyszerészek és orvosok mellett néprajzkutatók, botanikusok, mikrobiológusok és fotokémikusok is közreműködnek. Ezzel kapcsolatban nagy érdeklődés előzi meg a népi orvoslás II. országos tudományos konferenciáját, amelyre a közeljövőben kerül sor. —i. —n. Egyetlen állattenyésztési ágazat sem fejlődik olyan gyorsan, mint a baromfitenyésztés. A világ legnagyobb baromfihús-termelője az Egyesült Államok, őt Kína, a Szovjetunió, Brazília, Franciaország és Japán követi. Hazánkban tekintélyes múltja van a baromfitenyésztésnek és -feldolgozásnak, hiszen egy élelmes nagykereskedő már 1870-ben komoly kapacitású üzemet létesített előbb Kiskunhalason, majd Kecskeméten. Bizonyára kevesen tudják, hogy a baromfi-világexport kb. 40 százaléka a világháborút megelőző években Magyarországról származott! Az USA-ban kidolgozott iparszerű baromfi- tenyésztés nálunk csak 1960- ban kezdődhetett, a korszerű feldolgozási technológia is csak ezt követően terjedt el, amelynek eredményeként ma egy-egy nagy teljesítményű vágószalagra óránként 6-7 ezer baromfi kerül fel — a képünkön látható módon —, s hagyja azt el zacskóba csomagolva. A statisztikai adatok tanúsága szerint minden magyar állampolgár évente mintegy 15—16 kiló baromfihúst fogyaszt. Sok országban ennél jóval több, az Egyesült Államokban például 30 kilogramm szárnyashúst esznek az emberek évente. A baromfifélék húsa ízletes, köny- nyen emészthető, változatosan elkészíthető, fehérjében dús élelmiszer. Jó emészthetősége finom rostozatának köszönhető, de a fiatal, sovány baromfi húsát a nedvtartalma és a. zsírszegénysége is emészthetővé teszi. A szárnyasok húsában kevés a kollagén (enyvszerű, kocsonyásító anyag), és ezért főzés, sütés, pácolás közben jóval rövidebb idő alatt puhul- nak meg, mint az egyéb húsfajták. A vitaminok közül elsősorban a B-vitamincso- port tagjait találjuk meg a baromfihúsban. Az ásványi anyagok közül vasat, meszet, foszfort, káliumot, magnéziumot tartalmaz. Alacsony nátriumtartalma miatt a’szív- és vesebetegek is szinte korlátlanul fogyaszthatják. (KS) Parafa Optikai fl növények a világűrben „áramkörök” és a cink A Sandia Laboratóriumban (USA) kidolgozott új hőszigetelő anyag parafából készül. Hogy világűri felhasználásra alkalmassá tegyék, a természetes parafát durva szemcséjű porrá aprítják, és ragasztóval keverik Az így kapott masszát öntőformában először mérsékelten felmelegítik, hogy megkeményedjék, majd mintegy 3000 Celsius-fokon hőkezelik. Ezen a hőfokon a parafában levő szén grafittá alakul. Mivel a parafa mikroszkopikus méh- sejtszerű szerkezetét megtartja, lehűlés után felhasz- lásra alkalmas hőszigetelő anyagot nyernek, amely kedvező tulajdonságait a világűri vákuumban 2700 Celsius-fokig megtartja. Graham Bell 1880-ban vitt át emberi hangot fény segítségével, s készülékét „fotofon”- nak nevezte el. A nevét viselő mammutcég szakemberei nemrég indították be a világ első fénnyel működő telefonhálózatát. Bell membránra erősített tükröt, napfényt és szeléncellát használt, utódai száloptikát, mikrolézereket és fotódiódákat. A húsz éve folyó fejlesztés során kidolgozták a minél kisebb fényenergiát elnyelő üvegszálakat. amelyek törésmutatója a keresztmetszet mentén változik: a szilárd mikrolézereket, amelyek az elektromágneses jelet fényimpulzusokká alakítják: erősítőket, amelyen a csillapodott jelet regenerálják, s mindezt mikrométerekben. A fénykábel legjobb változata 3 milliárd jelet visz át másodpercenként. s ezzel a leggyorsabb információtovábbítást teszi lehetővé. A szakemberek remélik, hogy az „optikai áramkörök’ az elektronika egyéb területeire — elsősorban a számítógép-technikába — is hamarosan bevonulnak. A radioaktív cink segítségével kimutatható a fiatal borsó- és babnövényeknél, valamint a fenyőcsíráknál, hogy ezek a növények nehézfémeket adnak le a légkörbe. A fémet a gyökér veszi fel, és egy idő múlva az atmoszférában kimutatható. A levelek viaszrétege a felvett cinknek kb. 20 százalékát tartalmazza. A párologtatás és a cinkkiválasztás között összefüggés nincs. A cink feltehetően mikroszkopikus tűformájú viaszdarabokon kötődik meg, és a levélfelületről kerül a levegőbe. A levelek cinktartalmához képest a fémkibocsátás csekély. Minden négyzetsentiméter- nyi levélfelületen 5 milligramm cinket határoztak meg.
