Békés Megyei Népújság, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-04 / 285. szám

Népfrontmunka Orosházán Hz üzemből a közéletbe-----------------------------ISHilMMM 1 982. december 4., szombat Reklámtiikör Mottó: Reklámbácsi fel­nőtt, de még mindig van­nak gyermekbetegségei. Né­ha meg-megbotlik a görön­gyös úton, aztán tovább po- roszkál. Igen, a magyar reklám­ról beszélek, amely az utób­bi időben megújult. A ’70-es évek második felében a vi­lággazdaságban végbement változások nyomán a hazai vállalatok is rádöbbentek arra, hogy a piacot érté­kelni kell. Miért? A külke­reskedelem visszaesése, a verseny fokozódása, a pro­tekcionizmus erősödése a marketingmunka fejlesztésé­re ösztönöz. így érthető a reklám szerepének az erő­södése. Csakhogy a szegény embert még az ág is húzza. Sokszorosára emelkedett a reklámköltség, miközben előtérbe került a takarékos­ság. Tehát mindenképpen bele kellett nézni abba a bi­zonyos tükörbe. Az október közepén Sze­geden megtartott V. orszá­gos reklámkonferencia már a tervszerűség és a kreativi­tás jegyében «eajlott. A meg­előző vizsgálat jól tükrözi a ’80-as évek elejének rek­lámját e bonyolult gazdasá­gi körülmények közepette. Mibe kerül? A felmérés bizonyítja, hogy nem mindenki volt hajlandó a tükör elé állni. Ennek ellenére aligha szü­letett torz kép, mert a 370 vállalat jól reprezentálja az ipart, a kereskedelmet és a szolgáltatást. A válaszadók 1981-ben az állami ipar ter­melésének 25, a kiskereske­delmi forgalomnak 37, a külkereskedelmi eladásnak 17 százalékát adták. Ezért a megállapítások általánosítha­tók. A legizgalmasabb kérdés talán az: mennyibe kerü] a reklám, elkerülhetők-e a fe­leslegesek kiadások? Nos, az említett vállalatok tavaly csaknem egymilliárd forin­tot költöttek reklámra. Ez az összeg több mint másfélsze­rese az 1976. évinek és 9,1 százalékos az évi átlagos növekedés. Érdemes kiemel­ni a termelőegységeket, ahol az évi átlagos növekedési ütem meghaladta a 10 szá­zalékot. Ez azt mutatja, hogy a piackutatásban a gyártók egyre kevésbé hagyatkoznak a „majd lesz valahogy”-ra, a közvetítőkre, a kereskede­lemre, hanem maguk is pró­bálnak előbbre lépni. Ez el­sősorban a termelőeszközö­ket készítőkre jellemző, akik a piac kényszerítő erejének engedve öt év alatt majd­hogynem 80 százalékkal emelték a reklámköltséget. Nem mondható el mindez a fogyasztási cikkeket terme­lőkről. Ennek egyrészt az az oka, hogy e cikkek népsze­rűsítése megoszlik az ipar és a kereskedelem között, más­részt, még mindig az eladó diktál, nincs szükség a rek­lám erőteljes növelésére. A kereskedelmi ágazaton belül az átlagosnál maga­sabb a növekedési ütem az idegenforgalomban, a ven­déglátásban, az ÁFÉSZ-ek- nél, valamint a demigrosz kereskedelemben. Az ok nyilvánvaló. Az idegenforga­lom állandó fejlesztése el­képzelhetetlen hatékony reklám nélkül. Az éttermi árak drasztikus emelkedése miatt a kereslet csökkenésé­nek ellensúlyozására a ven­déglátóipari vállalatok is fo­kozták a reklámot. Érthe­tetlen viszont a külkereske­delem reklámkiadásainak alacsony növekedési üteme, holott a külpiac bonyolul­tabbá válása közepette en­nek éppen erősödnie kelle­ne. Persze a reklámköltségek nagyságának megítélésénél azt is vizsgálják: mekkora forgalom, termelési érték, árbevétel lebonyolításához veszik azt igénybe. Ezek a számok a nemzetközi ösz- szehasonlítsában nálunk meglehetősen alacsonyak. Igaz, ebben a tekintetben is van fejlődés, de időközben a reklámeszközök árai is emelkedtek. Egyetlen példa. Ha egy 1974-ben meghirde­tett reklámkampányt 1981- ben változatlan formában rendeztek meg, 40 százalék­kal több pénzre volt szük­ség. Mindent egybevetve: a' reklám intenzitása az el­múlt években — a költségek abszolút és relatív értelem­ben Ms kimutatható növeke­dése ellenére — valójában csökkent. Ki szól bele? H Tudjuk, nem könnyű a vállalatoknak. A piac a rek­lám fokozottabb felhaszná­lására ösztönöz, a költségek állandóan emelkednek, a gazdaságosság pedig szigorú takarékosságra kényszerít. Ezért n reklámköltségek megtervezése, az előrelátás az egyik legfontosabb köve­telmény. Kétségtelen, a konkrét feladatokhoz mért költségtervezés a leggyako­ribb és a legkorszerűbb módszer. Ezt használják a termelőeszközöket gyártó, a külkereskedelmi vállalatok és a szolgáltatók nagy része. A bázisszemléletű tervezés a kiskereskedelmi és a ven­déglátóipari vállalatokra jel­lemző. A fix összegben való költségmeghatározás pedig az idegenforgalomban, a szol­gáltató vállalatoknál gyako­ri. Az utóbbiak hátránya nem csupán korszerűtlen­ségében van, hanem fékezi a rekámszakemberek kreativi­tásának kibontakozását, nem ad lehetőséget a költségke­ret rugalmas változtatására. De ki határozza meg a. pénzügyi kereteket? A vá­lasz meglepő. A vállalatok 35—35 százalékánál az igaz­gató és a főkönyvelő, 21 szá­zalékánál az igazgatóhelyet­tes dönt a reklámköltség nagyságáról. Nehéz lenne megmondani, hogy a hasuk­ra ütnek-e, vagy a jól elő­készített reklámterv alapján szentesítik az eléjük tett költségvetést. Mindenesetre a vállalatoknál nincs túl ma­gasra értékelve a reklám­munka. A legtöbb helyen csak előadót és grafikust foglalkoztatnak. Oázisként fogható fel, hogy a termelő- ágazatban a gazdasági egy­ségek csaknem egyötödénél 1 ff ■ >*•" -'■* & J reklámcsoport is van. A kül­kereskedelemben feltűnően sok a reklámosztály, a szö­vetkezeti kereskedelemben a főosztály. Olykor érthető és elfogadható ez a magas szer­vezeti forma, jó néhány esetben azonban megkérdő­jelezhető a létjogosultsága. A hatékonyság másik fon­tos eleme, hogy ki irányít­sa ezeket a szervezeteket? A vizsgálat szerint 60 száza­lékban a kereskedelmi, az áruforgalmi vezető a főnök. Ugyanakkor szép számmal akad olyan vállalat, szövet­kezet, ahol közvetlenül az igazgató, az elnök felelős a reklámrészleg munkájáért. Ez viszont nem jelenti azt, hogy valamennyi részletkér­désben mindig a legmaga­sabb szinten kell dönteni. Meglepő, hogy nem kevés vállalatvezető szól bele a reklámmunka tartalmába, lebonyolításába. Így valóban nem. bontakozhat ki rek­lámfőnökök és előadók al­kotókészsége. Ezért a terv- szerűség és a kreativitás fej­lesztése megköveteli a dön­tési mechanizmus megvál­toztatását. Hogyan csinálják? Miért fontos ennyire a kor­szerű döntési mechanizmus kialakítása? Egyszerűen azért, mert ez befolyásolja, meghatározza a reklám szín­vonalát. Ennek egyik sarka­latos pontja a piacpolitika és a reklámterv kapcsolata. A tapasztalat nem rossz, hi­szen a magyar gazdasági éle­tet reprezentáló vállalatok háromnegyede előre elkészí­tett terv alapján dolgozik. Azonban azt is látni kell, hogy a piaci tevékenység bel- és külföldön is alacsony színvonalú. Ebből arra lehet következtetni: a marketing­tervezés módszere, illetve an­nak megvalósítása nem a legjobb. Főleg az élelmiszer- ipari, az idegenforgalmi és a szolgáltató vállalatok ha­nyagolják el ezt a munkát. Így aligha csodálkozhatunk azon, hogy a reklám és a marketingtevékenység kap­csolata sokszínű, és jócskán vannak a palettán sötét fol­tok. Annál örvendetesebb az a megállapítás, miszerint szoros, rendszeres együttmű­ködés alakult ki az értékesí­tés, a propaganda, a vevő- szolgálat és a reklám között. A reklámot sok vállalat­nál csodaszernek tekintik, amely minden értékesítési nehézségen átsegít. Pedig a reklám csak akkor lehet ha­tékony, ha része a marke­tingstratégiának, és mint eszközt a vállalati célok megvalósításának szolgálatá­ba állítják. Mik ezek a cé­lok? Először is a piacbőví­tés, a forgalom növelése, az új termékek és szolgáltatá­sok bevezetése, valamint a vevők, a felhasználók tájé­koztatása, az érdeklődés fel­keltése. .Érdekes, hogy a ter­melő vállalatoknak fonto­sabb az új termékek beveze­tése, mint a piac bővítése. A kereskedelmi vállalatoknál viszont a fogyasztók tájékoz­tatását is lényegesebbnek tartják az új áruk piaci be­vezetésénél. A gyártók ugyanakkor nagy gondot fordítanak a piac stabilizá­lására, a kereskedők pedig a fogyasztói szokásokat be­folyásoló reklámra. Mindenki tudja: nem elég reklámozni. Valahogyan köz­vetlenül is vizsgálni kellene hatását, eredményességét. E tekintetben ' azonban még rosszabbak a tapasztalatok, mint a döntések megalapo­zásánál. A gazdálkodó egy­ségeknek csak 57 százaléka kíváncsi a reklám utólagos hatására. Közülük is 60 szá­zalék saját maga próbái vá­laszt keresni az eredmé­nyességre. Ezek a vizsgála­tok általában forgalomelem­zéssel foglalkoznak, módsze­res fesztek alig készülnek. A jelek szerint kevés vállalat­nál forgatják a két éve meg­jelent kiadványt, amely a reklámkutatás elméletét és módszertanát foglalja össze. Az V. reklámkonferencia e felmérés tükrében utat mutatott, meghatározta azo­kat a teendőket, amelyeket a Magyar Reklámszövetség magáévá tesz a tervszerű­ség, a kreativitás szellemé­ben. Most már a vállalato­kon a sor! Seres Sándor Felkészült a téli csúcsra a Gagarin Hőerőmű Születésnapi beszélgetés Csenki Imrével A Gagarin Hőerőmű ide­jekorán felkészült a téli csúcsterhelési időszakra. A karbantartó brigádok határ­idő előtt befejezték a nagy­javításokat, elvégezték a ka­zánok, turbinák és a ki­szolgáló segédberendezések javítását. A munkálatok mé­reteire jellemző, hogy költ­ségei 460 millió forintra rúg­nak. Az éves karbantartással egy időben olyan műszaki feladatokat is megoldottak, amelyek a’ hatékonyabb ter­melést és a gazdaságosabb tüzelést teszik lehetővé. Az olajtüzelést a korábbinak egyharmadára csökkentették, jóformán csak a kazánok begyújtásához használnak drága fűtőanyagot, helyette az olcsó helyi lignitből hasz­nálnak többet. A fűtés kor­szerűsítésével önmagában 340 millió forint megtakarítást értek el. A karbantartás után a Gagarin Hőerőmű készen áll arra, hogy a téli hónapok­ban, amikor legnagyobb a villamosenergia-fogyasztás, folyamatosan teljes kapaci­tással termeljen: naponta 13—16 millió kilowattóra vil­lamos energiát szolgáltasson. Csenki Imre Kossuth-díjas kiváló művész, népzenekuta­tó, zeneszerző, karnagy szü­letésének 70. évfordulója ad­ta az alkalmat, hogy a ma­gyar televízió a kamera elé invitálja a magyar zenemű­vészet kiemelkedő egyénisé­gét. A napokban a tv I-es stú­diójában készül a felvétel: Antal Imre kérdéseire az idős mester beszél életéről, munkásságáról, s közben megszólalnák közismert szer­zeményei: A cigányok és A bajusz című daljátékok rész­letei, a folklór ihletésű vo­nósnégyes, valamint a Széki nóták című népdalfeldolgo­zása. Szó esik majd a műsorban Kodály Kállai' kettős című kórusművének születéséről is, amelynek ősbemutatóját Csenki Imre vezényletével, az Állami Népi Együttes ének- és zenekarának elő­adásában rendezték. Archiv felvételről hallható majd Bárdos Lajos 1939-ben szü­letett Két katonadal című énekkari műve, a mezőtúri gimnázium kórusának tolmá­csolásában, s felcsendülnek a 1 testvérével, Csenki Sán­dorral, a neves cigány-folk- lórkutatóval készített egyko­ri néprajzi felvételei is. Szerény, de ugyanakkor ambiciózus fiatalember be­nyomását kelti Varga Sán­dor, az orosházi városi nép­frontbizottság titkára. Már több alkalommal tapasztal­tuk, sose mond többet a kelleténél, ami talán annak tudható be, hogy eddigi éle­tében nemigen volt kenyere a beszéd. A korán árvaságra jutott fiút a rokonok nevel­ték, míg önálló kereső nem lett. Kitanulta az esztergá­lyos szakmát, majd 1955 és 1962 között egy gépjavító­üzemben dolgozott Hódme­zővásárhelyen. Azután az Orosházi Vas- és Kályha­ipari Vállalathoz került, amely később átalakult kő­olajipari gépgyárrá. Varga Sándor közben a gimnázium levelező tagozatán leérettsé­gizett, és becsületes munká­ja alapján feljebb lépett a vállalati ranglétrán: előbb csoportvezetőnek, majd pe­dig művezetőnek nevezték ki a forgácsoló üzemben. Elvé­gezte a marxizmus—leniniz- mus esti egyetem 3 éves tan­folyamát is . . . — Milyen társadalmi meg­bízatásoknak tett eleget, mi­előtt a HNF városi titkára lett? — Egy ideig DISZ-tag vol­tam, majd 1954-ben belép­tem a szakszervezetbe, s ké­sőbb beválasztottak a veze­tőségbe. A népfrontmozga­lom céljáról, tartalmáról csak keveset tudtam, mivel 1976-ig semmilyen kapcsolat nem alakult ki. Egészen vá­ratlanul értesültem arról, hogy hamarosan hivatalosan is felkérnek: töltsem be a városi népfrontbizottság el­nöki tisztét. Természetesen akkor még olyan társadalmi megbízatásról volt szó, amely főként protokolláris feladatok ellátását jelentette számom­ra. Hadd mondjam el, hogy Éliás György, a HNF akkori titkára vezetett be a nép­frontmunka „rejtelmeibe”, de sok segítséget kaptam a városi tanácstól és pártbi­zottságtól is. Amikor 1980- ban jött a választás, mivel elődöm .nyugdíjba ment, en­gem választottak meg tit­kárnak. — Milyen érzés volt meg­válni a vállalattól, ahol mintegy húsz éven át dol­gozott? — Az a négy-öt hét, amíg végleg elkerültem a gyárból, többnyire tépelődéssel telt el. Nehéz volt megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy szá­momra teljesen új jellegű feladatokat kell majd el­látnom. Egyébként 1964-ben ezen a munkahelyemen let­tem kiváló dolgozó, és ké­sőbb megkaptam a Bányá­szat Kiváló Dolgozója ki­tüntetést is. Serkentően ha­tott rám a „Városunkért” emlékplakett, amelyet vi­szont már társadalmi mun­kám elismeréséül vehettem át néhány évvel ezelőtt, itt Orosházán. Miután a HNF titkári funkciójába kerültem, nem hagytak magamra. Ugyanis a legutóbbi válasz­tás alkalmával az elnökség tagjainak csupán húsz száza­léka cserélődött ki. A testü­let minden támogatást meg­adott ahhoz, hogy minél si­mább legyen az átállás, illet­ve a beilleszkedés. Itt sze­retném megemlíteni segítő­társaimat: Keller Józsefet, Szabó Ferencet, Barta Imrét és sorolhatnám tovább, akik sok-sok hasznos tapasztalatot gyűjtöttek a népfrontmozga­lomban. — Milyen szervezeti kere­tek között dolgoznak a tes­tületek, és milyen jelentő­sebb célokat tűztek maguk elé az egyes munkabizottsá­gok? — Nálunk 15 tagú elnök­ség és 55 tagú bizottság mű­ködik. Véleményem szerint Szappanos Ferencné és Krackerné Varga Julianna irányításával igen eredmé­nyesen tevékenykedik a nő­és rétegpolitikai . munkabi­zottság. Ez a közösség állan­dó kapcsolatot tart fenn a városi nőklubokkal, a szo­cialista brigádokkal, s felku­tatja azokat az asszonyokat, akik a felszabadulás előtt és közvetlenül utána tevéke­nyen részt vettek az orosházi nőmozgalomban. Az október 5-i találkozón a KISZ-esek köszöntötték a veterán nő­ket, s ezután élménybeszá­molót tartottak a fiatalok­nak. Ezt megelőzően, ez év nyarán szintén sor került egy érdekes összejövetelre, amelyet Generációk kézfogá­sa címmel rendezett a nő- és rétegpolitikai munkabizott­ság. Ezen a faipari vállalat fiataljai és a szocialista ott­hon lakói beszéltek arról, ki, hogyan él, mivel foglalko­zik, s milyen élményei van­nak az elmúlt időkről. A bé­ke—barátsági munkabizott­ságnak szintén akadnak fi­gyelemre méltó rendezvé­nyei. Ezek közé tartozik a győzelem napja alkalmából szervezett aszfaltrajzverseny is, amelyet az előbbi mun­kabizottságok közösen hir­dettek meg az általános is­Varga Sándor, a HNF nép­frontbizottság titkára kola alsó tagozatosainak ré­szére. A béke témájával kap­csolatos legjobb rajzok ké­szítői oklevelet és egyéb ju­talmakat vehettek át a zsű­ritől. — Milyen fontosabb célt tűzött ki maga elé a többi munkabizottság? — A gazdaságpolitikai kér­désekkel foglalkozó kollektí­vánk főként, a környezetvé­delemmel összefüggő teen­dők ellátását szorgalmazza. M-inden évben a Vöröske­reszttel együtt akciókat hir­det a város tisztasága, par­kosítása céljából, s e felada­tok valóra váltására mozgó­sítja a különböző munkahe­lyek dolgozóit, testületek tagjait, a tanulóifjúságot, s magát a lakosságot is. A ta­vaszi fásítás alkalmával — ilyen közös összefogással — mintegy 6 hektárnyi park­erdő létesült Gyopároson. Ami pedig a művelődéspoli­tikai munkabizottság tevé­kenységét illeti, az aktivis­ták főként a család és isko­la közelebb hozására, kapcso­latuk megszilárdítására össz­pontosítják fő erőfeszítései­ket. Az októberi ülésükön az ötnapos munkahétre vonat­kozó tapasztalatokat vitatták meg a városi elnökség állás- foglalása alapján. — Milyen jelentősebb fel­adat megoldását tervezik a körzeti népfrontbizottságok? — Például Rákóczitelepen és Szentetornyán a vízveze­ték elkészítésében érdekelt a lakosság. A szakipari mun­kákat a költségvetési üzem és a vízmű dolgozói vállal­ták, míg az árkok kiásása, betemetése társadalmi hoz­zájárulással valósul meg. Nagyobb arányú szervezést és részvételt igényel a gáz­hálózat kiépítése. Tudomá­som szerint hetven utcában összesen 28 kilométer hosz- szú csővezetéket kellene le­fektetni. A munkálatokat azonban nem csekély mér­tékben akadályozza az anyag- és kapacitáshiány. Kép, szöveg: Bukovinszky István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents