Békés Megyei Népújság, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-29 / 304. szám

NÉPÚJSÁG 1982. december 29., szerda Idegenforgalmi szakemberek ■ ■ 9 ■■ 0% ■ W képzésé Jövőre idegenforgalmi szakembereket is képeznek a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetem Köz- gazdasági Továbbképző In­tézetében. A hazai idegenforgalom­ban az elmúlt időszakban jelentős minőségi fejlődés következett be; több új szál­lodát nyitottak meg az or­szágban, s bővült a szolgál­tatások köre is. Ugyanakkor egyre erősebbé vált a ver­seny az idegenforgalmi pia­con, a régi módszerek ma már nem elégségesek a kí­vánt eredmények- eléréséhez. A megnövekedett igényekkel nem tartott lépést a szakem­berképzés, ezért vált szüksé­gessé az új továbbképző szak megindítása. A továbbképzésre azok je­lentkezhetnek, akik az MKKE-n vagy a Pécsi Tu­dományegyetem közgazda- sági karán, vagy külföldön szerzett és honosított köz- gazdasági oklevéllel, vagy mérnök-közgazdász oklevél­lel, illetve gazdasági mérnö­ki oklevéllel rendelkeznek. A felvételhez két év szakmai gyakorlat is, szükséges, to­vábbá egy idegen nyfelv leg­alább középfokú tudását iga­zoló okmány. Sajtótájékoztató a rádió szilveszteri műsoráról Az idén is színvonalas szórakoztatást: sok derűt és csípős humort ígér a rádió szilveszteri műsora — je­lentette be a rendező, Mar­ton Frigyes a progtam saj­tóbemutatóján, tegnap, a Magyar Rádió elnöki tanács­termében. B. u. é. k! 1983! — Álom az államban cím­mel december 31-én, este 8 órától a Kossuth adón a rádió kabarészínházának „Szilveszteri álmait” köz­vetítik az államigazgatási főiskoláról. A műsort Far- kasházy Tivadar, Kaposy Miklós, Marton Frigyes és Sinkó Péter szerkesztette, a szóvivő: Verebes István. Az első rész színes, változatos blokkjában Nagy Bandó András, Moldova György, Szuhay Balázs, Peterdi Pál, Somogyi Pál, Selmeczi Ti­bor, Bodrogi Gyula, Tímár György és Sas József szá­mait hallhatja a közönség, nagyrészt a szerzők előadá­sában. Rajtuk kívül közre­működik még Agárdi Gábor, Miké István, P. Debrenti Piroska és Koltai Róbert. Mindezt azonban csupán „bemelegítőnek” szánjuk — hangsúlyozta Marton Fri­gyes —, hiszen a java csak ezután következik. A negyed tízkor kezdődő második rész teljesen önálló műsor, amelynek a gerincét aktuális politikai kérdésekkel fog­lalkozó tréfák, jelenetek ad­ják, melynek szerzői többek közt: Verebes István, Mar­ton Frigyes, Farkasházy Ti­vadar, Markos György, Ná­das György, Sinkó Péter, Soós András, előadói pedig Haumann Péter, Inke László, Bárdi György, Benedek Mik­lós, Heller Tamás, Bősze Pé­ter, Halász László, Major Tamás, és természetesen töb­ben az írók közül. Tahi László szilveszteri konferan7 szávai — amelyet ő maga mond el — vált át a műsor az időszerű művelődéspoli­tikai kérdések feszegetésé- hez. Itt újabb alkotók, illet­ve színészek lépnek a mik­rofon elé, többek közt An­gyal János, illetve Balázs Péter, Csákányi László és Gobbi Hilda. Befejezésül az ifjúság kerül a szatíra gör­be tükrébe, a Kabarészínház ..Golyósnégyese”: Boncz Gé­za, Lehr Ferenc, Markos György és Nádas György „jóvoltából”. Hétfőn este a Jókai Szín­ház művészeiből alakult ..Humorpódium” látogatott el a gyulai SZOT Szállóba, hogy az ünnepeket itt töltő beutaltak körében mutassa be műsorát. A pódium tag­jai: Egerszegi Judit, Szabó Zsuzsa, H. Kovács Edit, Bar- binek Péter, Kalapos László és Tomanek Gábor változa­tos, szellemes, esetenként vas­kosan-pikáns, majd nosztal­gikus hangulatú másfél órát állított össze, és mutatott be tapsos sikerrel. A SZOT Szálló beutaltjai itt 'töltött két hetük alatt sok kulturális programon vehet­nek részt, ezek egyike volt ez a hétfő esti „Humorpódium”, mely a kis csapat 25. előadá­sával jubileumhoz is érke­zett. Egy a szereplők közül: Tomanek Gábor Csütörtöktől újabb mentesítő vonatok, autóbuszok A MÁV az eredeti tervek sze­rint a hét, s egyben az év utol­só munkanapján, csütörtökön délután 7 mentesítő vonatot in­dít. pénteken 15, szombaton és vasárnap pedig összesen 38 men­tesítő szerelvényt terveznek a fővonalakon, például Budapest— Győr, valamint Nagykanizsa, Fo­nyód, Kaposvár, Baja, Miskolc, Szeged, Nyíregyháza, Békéscsa­ba között. A két munkaszüneti napon, pénteken és szombaton 186 járatta] ritkítják a vonat- közlekedést, elsősorban a város környéki, a városok közötti for­galomban, s a kiadott menet­rendtől eltérően nem közleked­nek a két napon az Eger—Sze­ged, a Pécs—Szeged és a Debre­cen—Eger—Szilvásvárad közötti úgynevezett átlós gyorsvonatok sem. A Volán sem változtat az ere­deti ünnepi felkészülésén, ezért készenlétben tartja a távolsági forgalomra tervezett kisegítő járatait, amelyeket szükség sze­rint indítanak. Az Engels téri és a Népstadion pályaudvaron 50—60 tartalék busz áll rendel­kezésre, s a vidéki városokban is készenlétben áll a szükséges koesiállomány. Köszönet a nyugdíjasoknak A közelmúltban baráti ta­lálkozóra hívta nyugdíjasa­it Gyula város Tanácsa V. B. egészségügy osztálya és a szakszervezet. A SZOT-üdü- lőben rendezett találkozón nemcsak a város, hanem a járás nyugdíjas egészségügyi dolgozói is ott voltak. Hogy mennyire megbecsülik az egészségügy volt zászlóvi­vőit, bizonyítja, hogy tisz­teletükre eljött dr. Fűzi Ist­ván, az Egészségügyi Szak- szervezet főtitkára, dr. Hor­váth Éva megyei főorvos, Csamangó Vilmos, a szak- szervezet megyei titkára. Szigeti Zoltán, a járási hiva­tal elnöke, Dér Lajos, a vá­rosi tanács elnökhelyettese. A résztvevőket dr. Perjési Klára városi főorvos kö­szöntötte, és elismeréssel szólt arról a szolgálatról, amit a betegségek gyógyítá­sában, és azok megelőzésé­ben kifejtettek. A szakszervezeti munká­ban kiemelkedően tevékeny­kedőknek dr. Fűzi István nyújtott át kitüntetéseket. A Szakszervezeti Munkáért ki­tüntetés ezüst fokozatát kap­ta Lánczi Béláné, aki két Dr. Fűzi István adta át a kitüntetést Lánczi Bélánénak évtizedig volt bizalmi. Ne­gyedszázadon át dolgozott szintén bizalmiként Nyisztor Györgyné Eleken. Ezért a Szakszervezeti Munkáért já­ró oklevelet vehette át. A főtitkár rövid beszédé­ben vázolta a magyar egész­ségügy felszabadulás utáni fejlődését és eredményeit, erőfeszítéseit, hogy hazánk­ban magas szintű legyen az orvosi ellátás. Nincs szé­gyenkezni valónk, hiszen eb­ben a tekintetben a világ élvonalában vagyunk. Ha­sonlóan nagyszerű eredmé­nyeket könyvelhetünk el a csecsemőhalandóság vissza­szorításában, valamint az életkor határának megnyúj­tásban. Mindezért köszönet illeti a nyugdíjasokat is. A nehezebbé vált gazdasági vi­szonyok ellenére a kormány­zat a jövőben is tetemes összeget fordít az egészség­ügy fejlesztésére. Jelenleg 210 ezren dolgoznak ebben az ágazatban, de számuk az ezredfordulóra eléri a 300 ezret. A hivatalos aktus után a nyugdíjasok felelevenítették régi emlékeiket, és hossza­san beszélgettek a szakmá­ban eltöltött évtizedek ese­ményeiről. Kép, szöveg: Béla Ottó Gépkocsiátvételi sorszámok: Árusítási akció Dévaványán 1982. DECEMBER 28-AN Trabant Hyc. Lim. (Bp.) 13 235 Trabant Hyc. Combi (Bp.) 82 Trabant Lim. (Bp.) ll 928 Trabant Lim. (Debrecen) 8 251 Trabant Lim. (Győr) 10 843 Trabant Combi Sp. (Bp.) 4 828 Trabant Combi Sp. (Győr) 3 406 Wartburg Lim. (Bp.) 7 712 Wartburg Lim. (Győr) 4 355 Wartburg de Luxe (Bp.) 9 470 Wartburg de Luxe (Győr) 5 464 Wartburg Lim. tolót. (Bp.) 1350 Wartburg de L. tolót. (Bp.) 2 054 Wartburg Tourist (Bp.) 4 172 Wartburg Tourist (Győr) 1 612 Skoda 105 (Bp.) 6 310 Skoda 105 (Debrecen) 5 061 Skoda 105 (Győr) 5 547 Skoda 120 (Bp.) H 243 Skoda 120 (Debrecen) 7 111 Skoda 120 (Győr) 8 441 Skoda , 120 GLS (Bp.) 304 Lada 1200 (Bp.) 19 159 Lada 1200 (Debrecen) 12 116 Lada 1200 (Győr) 5 698 Lada 1300 (Bp.) 8 501 Lada 1300 (Debrecen) 5 435 Lada 1300 (Győr) 2 041 Lada 1500 (Bp.) 8 277 Lada 1500 (Debrecen) 5 600 Lada 1500 (Győr) 2 116 Lada 1600 (Bp.) 3 413 Lada 1600 (Debrecen) 1 707 Lada Combi (Bp.) 4 394 Lada Combi (Debrecen) 2 230 Moszkvics (Bp.) 11 474 Polski i Fiat 126 (Bp.) 13 901 Polski Fiat 126 (Győr) 4 432 Polski Fiat 1500 (Bp.) 3 532 Dácia (Bp.) 10 919 Dácia (Debrecen) 5 349 Zastava (Bp.) 1 165 (Tudósítónktól) Az elmúlt napokban — ebben az évben hatodik alkalommal — rendezett árusítási akciót Déva­ványán a Gyomaendrődi Házi­ipari Szövetkezet. Lukács Béláné, a Hisz helyi üzemének vezetője elmondotta, hogy a legutóbbi árusítási ak­ció — mely minden alkalommal kétnapos volt — igen jól sike­rült. Most is sok-sok kötöttáru talált gazdára, és az sem mellé­kes, hogy termékenként több­kevesebb kedvezményt kaptak a vásárlók. Ami szintén enged­mény, hogy ezeket az árukat a szövetkezet közvetlenül értéke­sítette a lakosságnak. Nyáron a gyermekpulóver, ősszel-télen a gyermekkesztyű, -sapka, a férfipulóver és a bak­fis cicanadrág — ez az új ter­mék — volt a sláger. A termé­kek zömmel első osztályúak vol­tak, kis mennyiségben osztályo­sak. A kész termékeken kívül nagy mennyiségű kézimunka­fonalat is értékesítettek. Az idén több ezer kötöttárut vásároltak a dévaványaiak, s a szövetkezet így elért árbevétele meghaladta az egymillió forin­tot is. Ágoston Sándor flz életszínvonal nem ajándék zekben a napokban dugig teltek a hűtőszekrények, a lakások, a családi házak titkos zugaibán ajándékok rejtőznek, a zsebek, a pénztárcák jó pár ötszázassal könnyebbek lettek. Mint az utóbbi időben mindig. Szokása­inkról nem mondunk le; a karácsony, a szilveszter a családé, senki ne szenvedjen hiányt semmiben, kapja meg mindenki, amire egész évben vágyott, erre kell lennie pénznek. És kel­lett lennie pénznek a nyári hétvégekre, 'amikor magasabb benzinárak ide, vagy oda, autócsodák csörtettek a Balaton és a többi fürdő-, kirándulóhely felé, és kellett lennie pénznek a többi hétvégekre, amikor minden odakerült a család asztalá­ra, ami szem-szájnak kellemes. Pedig emelkedtek az árak, egy ötszázas immár alig elég, ha az ABC-áruházban szombat-vasárnapra meg akarja vala­ki tölteni a kosarát. Kollégák, barátok egyre gyakrabban kérdezik egymástól: ti hogyan osztjátok be a pénzt? A tőkés világgazdaság válsága immár korántsem elvont szakkifeje­zés, hiszen hatása a mi hétköznapi életünkben is érezhető. Itthon, nálunk is egyre többen kényszerülnek szigorú szám­vetésre, takarékosabb, feszesebb háztartásvezetésre. S ez így van még akkor is, ha sokan változatlanul nem vesznek, nem akarnak tudomást venni a realitásokról, s úgy élnek, úgy költenek, mintha semmi sem változott volna. Ám az utóbbi időszakban helyzetünk alapvetően megvál­tozott. Évek óta mondjuk, írjuk, hogy „hazánk nem függet­lenítheti magát a világgazdaságtól, a világpiactól, hiszen nemzeti jövedelmünk meghatározó része a külpiacokon rea­lizálódik”. A mondat úgyszólván közhellyé kapott, de értel­me sokak számára talán még ma sem teljesen világos. Jólle­het egészen egyszerű, a leghétköznapibb háztartási tapaszta­latokban is immár tetten érhető, amiről hosszú ideje beszé­lünk. Aki arról panaszkodik, hogy egyre többet dolgozik, és bár többet is keres, mint néhány éve, a pénze mégis mind kevesebbre elég, az tulajdonképpen közös gondjainkról is be­szél. Mert az utóbbi időben, miközben idehaza széles körben Bontakoznak ki kedvező gazdasági folyamatok, miközben az ipar, és különösen a mezőgazdaság teljesítőképessége jelentő­sen javul, addig munkánk eredménye a világpiacon egyre kevesebbet ér. Versenyt futunk a piaci árakkal, szervezünk, takarékoskodunk, okosan újítunk, próbálkozunk a termelési ráfordítások mérséklésével, -de termékeink ára is gyorsan csökken, gyorsabban mint a mi ráfordításaink. S ezt ellen­súlyozni csak úgy tudjuk, ha minden eddiginél több árut szállítunk exportra. Erre szükség van, hogy fönntartsuk az államháztartás egyensúlyát, hogy megőrizzük fizetőképessé­günket. Igen, többet kell exportálnunk, mint eddig bármikor. S ez egyben keserű pirulát is jelent; azt kell lenyelnünk, hogy most és a közeljövőben itthoni fölhasználásra kevesebb jut, jövőnk érdekében a családi háztartásokkal együtt az állam- háztartás is szigorúbb számvetésre, feszesebb gazdálkodásra kényszerül. Ha szűkös idők járnak, beosztóbban kell élnünk, többet kell dolgoznunk. A kétszer kettő négy logikája ez, legföljebb a fiatalabb, az utóbbi két évtizedben felnőtté vált generáció számára érthető nehezen. Mert az utolsó húsz év az egyértel­mű fejlődés, az életkörülmények töretlen javulásának idő­szaka volt. Évről évre javult a gazdasági helyzet, az életszín­vonal-, s ilyenkor ki gondol biblikus jóslatokra, a hét szűk esztendő eljövetelére. Ma már ne feszegessük azt, hogy nem megtermelt javaink felélése, gyakorta oktalanul túlzott és esetenként ésszerűtlen felhalmozása volt-e az oktondibb magatartás — utólag köny- nyű okosnak lenni. Beszélnünk inkább arról kell, hogy a mai és a holnapi helyzetben mi a teendőnk.' Az bizonyos — és a lehető legszélesebb körben kell ennek tudatosulnia —, hogy a lustálkodás, a dúskálás. és különösen a pazarlás kora el­múlt. Nem lehet kibékült önmagával senki, aki a napi laza nyolc­órai munkaimitáció után lustán végignyúlik kedvenc otthoni foteljében, s álmos újságolvasás közben azon meditál: meny­nyire tehetetlenek mások, milyen reménytelen, hogy ő maga fordítson, javítson saját és családja helyzetén. Mert ez a legtöbb ember számára korántsem reménytelen. Munkaalkalom, jó munkaalkalom változatlanul és mindin­kább akad ebben az országban. A magyar gazdaság, ellen­tétben a világ számos más országával, nem veszítette el mű­ködőképességét. Nemzeti jövedelmünk, ha kismértékben is, de ebben az évben növekedett, nincs munkanélküliség, ex­portunk bővült, és megőriztük fizetőképességünket. Olyan eredmény ez a mai helyzetben, amelyet még a közepesen fejlett és a fejlett országok közül is csak kevesen könyvel­hetnek el maguknak. Ha így marad! — fohászkodnak most sokan, bár tudják, a fohász nem segít. Konkrét célokat kell teljesítenünk. El­sősorban azt, hogy külkereskedelmi mérlegünk eredményét jövőre az idei kétszeresére növeljük. Ez a fizetőképesség megőrzésének feltétele, óriási feladat. Mert a világpiac nyúj­totta eladási lehetőségek nem javulnak, s az sem valószínű­síthető, hogy egyik évről a másikra kivitelünk szerkezete döntő módon megváltozzék. Ebben hinni dőreség; ha az idei­nél néhány százalékkal több jól eladható árut tudunk jövőre előállítani, már az is nagy eredmény. Különösen, ha nyolc­vannégyben, nyolcvanötben még több ilyen árunk lesz! De ez csak erőfeszítések, mi több, lemondás árán sikerül­het. Le kell mondanunk — társadalmi méretekben — a ké­nyelmes életről. Felül kell vizsgálnunk korábbi igényeinket. S eközben türelmesnek, belátónak-kell lennünk. Be kell pél­dául látnunk azt, hogy az eddiginél lényegesen nagyobb különbség lesz azok jövedelme között, akik gazdaságos ex­porttermékeket gyártva jelentősen hozzájárulnak a népgaz­daság stabilizálásához és azoké között, akik éppencsak el­dolgozgatnak, vagy termékeik eladhatatlanok. Aztán le kell szoknunk arról, hogy saját eredménytelenségünkért mindig másokat tegyünk felelőssé. Egyén és társadalom célja egyaránt az, hogy mind többen és mind többet az eredményes vállalkozásokban dolgozzanak; és egyre kevesebb legyen a ráfizetéssel dolgozó emberek és munkahelyek száma. n most következő napokban — csakúgy, mint évek óta mindig — jó ételek és jó italok kerülnek az asztalokra, ajándékokkal halmozzuk el egymást. Örülünk annak, hogy egyelőre mindezt megtehetjük, volt rá pénzünk, s pénzünkért majdnem mindent, amire vágytunk, megkaptunk az üzletekben. De idén talán már kevesebben érezték ezt magától értetődőnek. Idén talán már sokan arra gondoltak: csak jövőre is így legyen! S remélhetőleg mind többen vannak, lesznek olyanok, akik azt is tudják: mindez egyre inkább személy szerint rajtunk is múlik. Gádor Iván 1351488688

Next

/
Thumbnails
Contents