Békés Megyei Népújság, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-03 / 284. szám
NÉPÚJSÁG 1982. december 3., péntek Hogy nem ezt teszik az üzemek és a vállalatok, annak két alapvető oka van. Az egyik: inkább megéri, megérte kifizetni a kevés bírságot, mint drágábban megteremteni akár az ártalmatlanító berendezéseket, akár ugyancsak drágábban úgy módosítani a technológián, hogy 'kevesebb környezetszennyező anyag keletkezzen. A másik ok magában a technológiai, technikai színvonalban rejlik. „A nálunk fejlettebb országokhoz képest is sok vizet fogyasztunk” — fogalmazott egy tájékoztatón nemrég az ágazat egyik vezetője. Az igazság azonban ennek éppen az ellenkezője: hazánkban nemcsak a nagy vízfogyasztás, hanem a környeA Szarvasi Vas-, Fémipari Szö\etkezct korszerűen felszerelt ebédlőjében naponta 550-en étkeznek • Fotó: veress Erzsi A nagyüzemi sertéstartótelepek rekonstrukciója során kialakítható új. környezetkímélő technológiák és építészeti megoldások kidolgozására hirdet tervpályázatot a MTESZ az illetékes minisztériumokkal és a társadalmi szervezetekkel együttműködve. A pályázattól olyan, elsősorban a rekonstrukció keretei között alkalmazható, költségtakarékos technológiai folyamatok és építészeti megoldások kialakítását várják, amelyeknek alkalmazásával javulnak' az állattartás feltételei, másrészt elkerülhetők a sertéstartással együttjáró környezeti ártalmak. Olyan — általánosítható és lehetőleg konkrét példán bemutatott — technológiai és építészeti megoldások kidolgozását keresik, amelyek során a szerves trágya kezelése, hasznosítása gazdaságos, környezetvédelmi szempontból biztonságos. A tervpályázat részletes kiírása már átvehető a MTESZ szakmai koordinációs titkárságán (Budapest, Kossuth Lajos tér 6—8. II. emelet 224.). A beküldési határidő 1983. február 28. A díjazásra és megvételre összesen 460 ezer forint áll rendelkezésre.-----------------------------------------------------1 F ordulópont a környezetvédelemben Aki a kicsit nem becsüli... ... az a nagyot nem érdemli! Ezt tartja legalábbis a régi magyar közmondás, de hosszú éveken keresztül mintha nem lett volna érvényes jó néhány nagy külke-^ reskedelmi vállalatra. A százezres, milliós üzletek mellett csak ímmel-ámmal, vagy se- hogysem foglalkoztak a kis- lételes, néhány tízezer, vagy esetleg csak néhány ezer dolláros megrendelésekkel. Pedig a sok kicsi sokra mehet, és ez az újabb közmondás igaz az exportbevételekre is. Éppen ezért rendeztek közös -tájértekezletet a Külkereskedelmi Minisztérium, valamint a Békés, a Csongrád és a Bács-Kiskun megyei KI- SZÖV-ök. Az értekezleten a magyar külkereskedelemről, és ezen belül is (elsősorban a kistételes export fokozásáról volt szó. AKTÍV MÉRLEG A tisztánlátáshoz persze fel kell mérnünk, hogyan is állunk ma. Az elhangzott vitaindítóból kiderült, hogy helyzetünk ugyan egy cseppet sem mondható rózsásnak, de azért a hosszú évek erőfeszítései nem múltak el eredmény nélkül, Rajkin szavaival élve már „ ... válámi, ván ...”. Nézzük, mit mulatnak a számok: négy évvel ezelőtt még egymilliárd dollár feletti hiánnyal zárult a tőkés külkereskedelmi mérleg, tavaly minimális, az idén pedig valamivel nagyobb aktívumot könyvelhetünk el. Túlságosan elégedettek azért így sem lehetünk, mert ez a többlet nem annyira az export fokozódásából, mint inkább az import Csökkentéséből származik. Érdemes felfigyelni néhány érdekes tényre is. A fejlett tőkés országokban a tartósnak ígérkező gazdasági válság beszűkítette piaci lehetőségeinket, különféle diszkriminatív intézkedések nehezítik az exportunkat. Emiatt néhány hagyományos, eddig nagy tételben eladott árucikk forgalma visszaesett, ugyanakkor — érdekes módon — a különlegességekre mindig akad jó áron vevő. A galamb, a libamáj, a nyúl, a különféle speciális igényeket kielégítő kis szériás termékek ma is kelendőek. Igaz ezekből nem nagyon lehet millió dolláros forgalomra számítani, de ha ösz- szeadjuk ezeket az „apróságokat”, nagyon tekintélyes summa kerekedhet ki belőlük. Ezen árucikkek forgalmának növelésére a jövőben a szakkülkereskedelmi vállalatok is jobban odafigyelnek majd. Olyan osztályokat hoznak létre, melyeknek a kistételes export fokozása lesz az egyedüli feladatuk. Nekik ebből kell majd megélniük, így érdekeltségük lesz a kis üzletekben. A dolgok persze nem mennek mindig olyan simán, ahogy mi szeretnénk. A különféle problémákra jól rávilágítottak a hozzászólók. Az orosházi KAZÉP elnöke például elmondta, hogy a különféle rendeletek, szabályozások ellenére még mindig nincs kellően tisztázva a fővállalkozókon keresztül végzett közvetett export ügye. Ma. amikor egy-egy gazdasági egység megítélésénél a dollárelszámolású exportteljesítések egyre nagyobb súllyal esnek latba, nem mellékes kérdés ez. Sok szó esik az importkiváltásról is. de ennek sincs még meg a kellő becsülete. Különösen akkor nehéz elismertetni ezt a tevékenységet, ha nem teljes egészében sikerült megszüntetni az importot, hanem ennek csak egy jelentős részét váltják ki hazai termékkel. gondok az Árral Kényes kérdést vetett fel a Sarkadi Építőipari Szövetkezet elnöke. Ök a múlt évben komoly nehézségek és áldozatok árán . fenyőbútorokkal betörtek a svéd piacra. Tekintélyes megrendelést kapnának az idei évre is, de az illetékes külkereskedelmi vállalat. az ARTEX — a szövetkezet szerint indokolatlanul — túlságosan felsrófolta az árakat. Most attól félnek, hogy emiatt a külföldi vevő más partnert keres magának, és mire az ARTEX újra jelentkezik, már késő lesz. Példát is említett, a Békéscsabai Bútoripari Szövetkezetét, akik a rhúlt évben ugyancsak a svéd piaccal hasonlóképpen jártak. Szót kértek és kaptak a külkereskedelmi vállalatok képviselői is. Az Elektro- impex vezérigazgató-helyettese a külkereskedelmi vállalat szombathelyi kirendeltségével szerzett kedvező tapasztalatokról számolt be. Egyéves működése alatt a Vas megyei iroda már több jó üztetet kötött. A határ közelsége miatt, elsősorban osztrák cégekkel állnak kapcsolatban, és bábáskodtak játékautomaták, energiatakarékos kazánok, háztartási cikkek eladása és vásárlása fölött, de szerveztek már magyar munkások által végzett repülőgép-javításokat is. a „sógoroknál". HIÁNYOS PIACISMERET Néhány konkrét üzletet is ajánlott a jelenlevő szövetkezetek képviselőinek. Az Elektroimpex sok híradás- technikai és más elektromos készüléket importál, például egyszerű zsebrádiókat. Ezeket megvehetnék alkatrészként is, ha akadna egy vállalkozó szövetkezet az összeszereléshez. Nyilván, mindkét fél megtalálná a számítását. És végül tett egy fontos bejelentést is: az Elektroimpex szívesen hozna létre egy irodát Békéscsabán is. Több külkereskedelmi vállalat és ügynökség is felajánlotta szolgálatait a szövetkezeteknek. Az eddig csak külföldi cégek képviseletével foglalkozó ügynökségek mostanában már partnereket is keresnek kooperációs munkákra vagy exportszállításokra. De, mint az Univerzál KFT képviselője elmondta, sok nehézséggel kell megküzdeniük a kapcsolatteremtés, során. Tőkés partnereik több nagyon komoly ajánlatot tettek kooperációra, vagy magyar termékek vásárlására, de ezek legnagyobb részéből nem lett üzlet. Mégpedig« azért nem, mert a magyar vállalatok gyakran a felkérő levélre is csak hónapok múlva reagáltak, más volt a bemutatott minta minősége, mint a kiszállított szériáé, vagy pedig túlságosan drágán kínálták a portékát. Ügy látszik sok vállalat, szövetkezet még mindig nem ismeri eléggé a tőkés piacokon uralkodó törvényszerűségeket, és az ottani viszonyokat. MEGBÍZOTT A MEGYÉBEN Eddig már többször példálóztunk közmondásokkal, idézzünk most még egyet: „Egy fecske nem csinál nyarat." Ez azért illik ide, mert a Külkereskedelmi Minisztérium kinevezte Békés megyei megbízottját, békéscsabai székhellyel.^ A kinevezés alkalmával került szóba, hogy 1947-ben még tizenegy vidéki külkereskedelmi megbízott dolgozott az országban, '48-ban megszüntették ezeket az állásokat, és most kezdjük újra felfedezni a közvetlen helyszíni jelenlét fontosságát. Sok munka vár a minisztériumi megbízottra a jövőben. Szerveznie, segítenie kell a kistételes exportot, és feladata. g közvetítés a termelők és a külkereskedők között. Remélhető, hogy segítségével gyorsabbá, és szervezettebbé válik a különféle exportlehetőségek felkutatása. Valami hasonlót szeretne a megyei ipari szövetkezetek szövetsége, a K,íSZÖV is, mégpedig nemcsak Békés megyében. Már létezik Békés, Csongrád és Szolnok megyék közös ipari szövetkezeti műszaki-fejlesztési bizottsága, most ilyet szeretnének létrehozni az export segítésére is. Ez az iroda levenné az adminisztráció terheit a szövetkezetekről, intézné helyettük az okmányokat, engedélyeket. Mindezt nyilván a minisztériumi megbízottal együttműködve végezné, de hogy együtt, vagy külön, az tulajdonképpen részletkérdés. A lényeg egy: minden exportlehetőséget kihasználni, hogy ezzel is hozzájáruljanak a szövetkezetek a tartós külgazdasági egyensúly mielőbbi megteremtéséhez. Lónyai László Környezetkímélő technológia — sertéseknek Tervpályázat a nagyüzemi sertéstelepek korszerűsítésére Megoldja-e a veszélyes, a különlegesen veszélyes hulladékok okozta környezetvédelmi gondokat az az ártalmatlanító hálózat, amelynek beruházási programját szeptember végi ülésén fogadta el a kormány? A kérdés nagyon is sürgető, lényeges változásra céloz. Az országban ma mintegy 300 ezer tonna különösen veszélyes, vagyis mérgező, fertőző hulladék keletkezik, de ennek többszöröse az általában veszélyesnek minősülő szemét. Ezt a rengeteg, s az emberre nemcsak a környezetének pusztításával, hanem közvetlenül is káros, mérgező, fertőző anyagot többnyire ellenőrizhetetlenül, mindenféle óvintézkedés nélkül, gyárudvarokon, hulladéktelepeken tárolják, és jócskán jut belőlük elhagyatott erdei tisztásokra, folyókba, patakokba is. Köztudott, hogy az országban jelenleg készülő nyolc tárolóhely és a célra épülő öt égető, a számítások szerint nem lesz elengendő az általában veszélyes, de még csak a különlegesen veszélyes hulladékok teljes mennyiségének ártalmatlanításához sem. Csökkenteni a hulladékot Az Országos Környezet- és Természetvédelmi- Hivatalban — itt készítették a beruházási program alapjául szolgáló jelentést — nem titkolják a kiépülő hálózat teljesítőképessége és az igények- közötti különbséget. Sőt, úgy fogalmaznak: hosz- szú távon egyáltalán nem ennek a hálózatnak az egyoldalú fejlesztése a cél, hanem általában a hulladékok, s így a veszélyes hulladékok mennyiségének csökkentése. Számításaik szerint a jelenlegi technikai, technológiai színvonalon a keletkező hulladék mennyiségét már most mintegy 30—40 százalékkal lehetne csökkenteni. Gazdasági társulás formájában De vajon mi készteti, ösztönzi majd a vállalatokat, üzemeket arra, hogy fejlesztéseiknél. fontos szempontként vegyék figyelembe a környezetvédelmet, ezen belül a veszélyes hulladékokat? Két körülmény. Az egyik, hogy a veszélyes hulladékok ártalmatlanítására szolgáló hálózat gazdasági társulás formájában fog működni, állami támogatást nem kaphat — vagyis annak az üzemnek, amelyik égeti, illetve tárolni akarja mérgező, fertőző hulladékát, ezért fizetnie kell. A másik körülmény, hogy fizetnie kell — az előbbieknél többet — akkor is, ha a mai, tegnapi gyakorlatot követve megpróbálja „eldugni, eldobni” ezeket az anyagokat. Arról pedig, hogy a bírság alól ne tudjon kibújni, szigorú és következetes ellenőrzés, fe- lélősségrevonás gondoskodik. Vagyis a vállalatok, üzemek költségvetésében a környezetvédelmi tevékenységVáltozó szemlélet A veszélyes hulladékok kezelésével, ártalmatlanításával kapcsolatban így kialakuló gyakorlat örvendetesen túlmutat saját körén, s azt is jelzi, hogy változóban van a környezetvédelem hazai szemlélete. Ez idáig ugyanis az ártalmak megszüntetését többnyire a termelő tevékenységtől idegen, arra vissza nem ható folyamatnak tekintették, amire nem kell költeni. Sajnos, sok figyelmeztető jelzésre volt szükség, hogy ez a szemlélet megváltozzon, s a környezet védelméhez szükséges kiadásokat úgy kezeljük, mint a termelési folyamatokkal kapcsolatos költségek elengedhetetlen részét. Szalay Antal zetszennyezés is azért magas, mert jórészt fejletlen, elmaradott nem egy iparág technológiája, tecnikája. Már most is bizonyítják ezt hazai példák, amikor műszaki fejlesztések eredményeként nemcsak a termelékenység, a hatékonyság nőtt meg, hanem töredékére csökkent vele párhuzamosan a vízfelhasználás, illetve a környezetre ártalmas tevékenység is. nek ez a része — ma még csak ez, mert például a légszennyezési bírság távolról sem ilyen mértékű. — mindenképpen többe kerül. Ér-- demes lesz tehát a műszaki, a technológiai fejlesztésekben. az új eljárások kiválasztásakor fontos, alapvető szempontként figyelembe venni a veszélyes hulladékok keletkezését. Az ártalmatlanító hálózat, illetve a bírságolás együttesen oldja majd meg hosszú távon a veszélyes hulladékok okozta környezetvédelmi gondokat, s a tárolók, égetők létesítése ad lehetőséget arra, hogy a technológiai fejlesztések mindenképp hosszabb idejére szintén kéznél legyen az átmeneti megoldás.
