Békés Megyei Népújság, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-19 / 298. szám

1982. december 19., vasárnap SPORT SPORT SPORT SPORT üttörft-olimpiai karikák PflLYflSZÉLJEGYZET Tamás, még mindig... Az esztendő búcsúztatásával egyidejűleg megintcsak megválasztják az év sportolóit, és bár nincs semmiféle hivatalos értesülésem róla, mégis szinte bizonyosra ve­szem, hogy Wichmann neve szóba kerül, ö maga már- már tiltakozik ellene, pontosabban attól tart, kissé unal­massá válik újra, meg újra róla hallani a közönségnek. Persze, nem ö hajszolja a népszerűséget, még elfogadni is azért fogadja el, feltehetően, mert nagyképűség lenne az emberek szeretetét, megbecsülését visszautasítani. De mit is csinál Wichmann Tamás, mi az, amivel új­ra és újra kivívja a sportkedvelők tiszteletét? Azt hi­szem, azzal, hogy nem tud más lenni, mint amilyen. Lassan 18. esztendeje, hogy világversenyeken és hazai viadalokon sorra szerzi az érmeket, s ez idő alatt kiala­kultak azok a jellemvonásai, amelyek egyrészt eleve megvoltak benne, másrészt a sportnak köszönhetően fej­lődtek ki, s együttvéve olyan rokonszenvessé tették, mint amilyen. A kissé morcos arckifejezésű, csupaizom óriás, ki hinné, pufók kisfiúként, véletlenül, barátai csábítására került be a kenusokhoz, hogy aztán álhatatlan cimbo­rái távoztával is hűséges maradjon választott sportágá­hoz. Néhány esztendő alatt kiderült, mekkora tehetség, és mennyire gondolkodó típusú versenyző. Aránylag ha­mar rájött, mennyire nem lehet pusztán a fizikai adott­ságokra építeni, egyben arra is, milyen fontos ennek ellenére az erőállapot. Soha nem próbálta hőstettként elkönyvelni aranyér­meit, de a sportág szeretetét mindig is hangsúlyozta. S ezért nem fásult el soha. Tagadhatatlanul lélekölővé válhat az évek során megteendő sok száz kilométer, ha nem keres és nem talál benne szépséget a sportoló. Na­gyon sokan nem veszik, és nem is vették a fáradtságot, hogy örömet leljenek a kajakozásban, kenuzásban. Ki is égtek. Wichmannt nem ilyen fából faragták. Szinte tudományos aprólékossággal, mégis élvezettel dolgozta ki a saját maga számára leghasznosabbnak tűnő ed­zésmódszerekét, felkészülési terveket. Ügy, ahogyan az testileg, lelkileg egyaránt célravezető volt. És mindezt egy idő elteltével már teljesen egyedül. Klasszisa oly el­vitathatatlanná vált, hogy különösebben senki, sem ed­ző, sem szövetségi kapitány nem próbálta befolyásolni. Roppant önállóvá, és ennek következtében elég ma­gányossá vált. De ment a maga útján. Mint a hajdani céhlegények a mestermunkát, úgy építette, csiszolta ö is évről évre technikáját, taktikáját, s aztán kiállt a ver­senyekre, összemérni a többiekével. Túlnyomó többsé­gében sikerrel. Talán csupán az utolsó olimpiát megelőző időszak­ban tért el megszokott módszereitől. Ez meg is bosz- szulta magát. Nem szereti emlegetni, de ha kérdezik ró­la, nem tér ki a válasz elöl. Ám az azóta eltelt eszten­dők igazolták, hogy nincs is szükséges semmiféle men­tegetőzésre. Igazolta azt, amit a versenyzőtársai, ellen­felei Moszkvában is tudván tudtak: a sportág utóbbi másfél évtizedének legmarkánsabb egyénisége. Csoda, ha újra és újra róla ír a saját, beszél a rádió, a televí­zió, ilyenkor, év végén? Aligha. És Tamás, mint mond­ta, jövőre is vízre száll. Taróczy már a legjobb négy között A legfiatalabb korosztály sportjáról még mindig keve­set beszélünk” — fogalmazta meg panaszosnak tűnő, ám inkább javaslatnak szánt vé­leményét testnevelő tanár is­merősöm. És hozzátette: „Nem is hiszik, mennyi be­szédtémát ad például év köz­ben az úttörőolimpia, s nem is csak az iskolán belül.” Kétségtelen. o Régóta nem hagy nyugod­tan például az a levél, ame­lyet B. Z. írt Gyomaendrőd- ről. Igaz, a keltezés megle­hetősen régi, ám a felvetett „sportszerűtlenség” sokáig foglalkoztatta az érdekelte­ket. Idézzük a levél legfon­tosabb részleteit: „A negye­dikként részt vevő csapatot a Gyomaendrőd—Bcs. 1. sz. Ál­talános Iskola mérkőzés győztese adta volna. (...) A gyomai csapat a mérkőzést nem kívánta lejátszani, mivel a csabai lányok nem rendel­keztek úttöröigazolvánnyal. Lehet, hogy hiányosak a sportadminisztratív ismerete­im, de egyetértettem a gyo­mai testnevelővel (erkölcsi alapon is). Szabályos jegyr zőkönyv készült, melyet to­vábbítani kellett volna az il­letékesek felé. Közben a me­gyei döntőt lejátszották há­rom csapattal, a Gyomát nem is értesítették a mezöberényi mérkőzéssel kapcsolatos dön­tésről. A gyerekeknek gondo­lom valahogy megmagyaráz­ta a testnevelő a történteket, nem irigylem érte. De ne­künk sportszererő szülőknek ki fogja megmagyarázni ezt az ügyintézési „sportszerűsé­get’’. Nos, nem tudjuk, hogy a testnevelő hogyan magyaráz­ta meg a gyerekeknek a tör­ténteket, de igyekeztünk utá­najárni az ügynek, és ösz- szegzésként a következőket tartjuk fontosnak megjegyez­ni: 1. A csabaiakat helyette­sítő tanárnő kísérte el, mert testnevelőjük megbetegedett. Az úttörő-igazolványok két­ségtelenül fontos kellékei a bajnokságnak, de a játék még inkább! 2. A gyomaiak eredetileg nem szereztek jo­got a körzeti döntőn való részvételre, őket utólag so­rolták be, kifejezetten a me­gyei úttörőszövetség és diák­sporttanács jóvoltából! A já­téklehetőség növelése miatt. A kiírás szerint a megyei döntőbe ugyanis egy-egy győztes jutott tovább, és ezek közt a gyomaendrődiek nem szerepeltek. 3. Levélírónk többször is hiányolja a sport- szerűséget. Arról viszont nem ejt szót, hogy a „ki nem ál­lás” sem tartozik kifejezetten a sportszerű cselekedetek kö­zé. Ami jelen esetben annál is inkább indokolt lett vol­na, mert a két csapat nagyon sokszor találkozott már egy­mással, jól ismerik egymást — igazolvány nélkül is. Mindezt nem a kedélyek újraborzolása, hanem csupán tanulság gyanánt elevenítet­tük fel. o A közelmúltban megyei fó­rumon foglalkoztak az út­törő-olimpiai versenyek el­múlt évi tapasztalataival. A Gaál Géza által előterjesztett beszámoló hangsúlyozza: a sportágak megyei döntőin magasabb volt a színvonal, mint a korábbi években, el­sősorban atlétikában, kézi­labdában, tornában és női röplabdában. Gyengébb mi­nőséget képviseltek a kosár­labdázók. Úszásban a gyulai­ak léptek előre. Jól bevált az a rendszer, hogy a különféle iskola; versenyeket, tehát az ötkarikás játékok alapszintű vetélkedőit is, hétfőn és csü­törtökön rendezték. Ezek af­féle sportnap jelleget öltöt­tek. Csak ott adódott problé­ma, ahol több csapat is to­vábbjutott a kiskörzeti, majd onnan a járási, sőt megyei döntőkre is, mert ez esetben — például a szeghalmi Vigh Matild iskolában — a tanu­lók négy alkalommal is tá­vol voltak a tanóráról, és ebből három délelőttre esett. És ennek hátrányairól már kevéssé alakult ki kedvező vélemény a tantestületekben, a szülőkben. A jövőben a rendezők azt szorgalmazzák, hogy vala­mennyi utazást igénylő ver­senyt szabad szombatokon bonyolítsák le. A kedvezőnek mondható tapasztalatokhoz néhány számadat. Békés megye 110 általános iskolájának tanulói a legutóbbi versenysorozaton megyei szintig hét sportág­ban versenyeztek. A tíz kör­zetből az atlétikai többpró­bákon 108—108 csapat indult. Létszámát tekintve a labda­rúgás következik, itt 80 kis- és 72 nagypályás együttes versengett. Érdekesség, hogy kézilabdában a lányok 71 csapatával szemben csak 42 fiúegyüttes lépett pályára. A torna két korcsoportjában 51, illetve 61 csapat versengett, három sportágban viszont korántsem lehetünk túlságo­san büszkék az indulókra, fő­leg létszámukat tekintve. Csak a puszta számadatok: kosárlabda 18 leány-, 8 fiú-, röplabda 10 lány-, 5 fiúcsa­pat. Következne az úszás, amelyben 1981 82-ben nem rendeztek megyei döntőt, ide tehát egy csapatot sem jelöl­hetünk meg. (A később olim­piai bajnokságot nyert gyu­laiak tehát megyei verseny nélkül, „egyenesen” az or­szágos döntőre utazhattak.) Elgondolkoztató tény ez, bár némi gyógyír, hogy a mosta­ni tanévben már 13 leány-és 10 fiúcsapatot regisztrálha­tunk a nevezési listán. o * A békéscsabai körzetben rendhagyó módon bonyolít­ják le a csapatversenyek küzdelmeit. Az eredeti ki­írásban általában három csapat szerepel egy-egy kör­zetben. Békéscsabán, és a város környékén azonban — tekintve, hogy így lényege­sen többször jutnak játékal­kalomhoz a gyerekek — összevonták a mezőnyt. Ez azt jelenti, hogy kézilabdá­ban például a 8 fiú- és 10 leánycsapat egy-egy csopor­tot alkot, tehát bajnokság- szérűén játssza mérkőzéseit, először szabadban, és csak három fordulót teremben. Az eddig lebonyolított fordulók azt bizonyítják, érdemes volt ezt a formát követni. Ha­sonló a helyzet labdarúgás­ban is. Tizennégy nagypá­lyás, és ugyanennyi kispá­lyás csapat küzd, azzal a módosítással, hogy náluk már két csoportban játsza­nak, tehát 7-7 csapat küzd, de ugyanúgy bajnoki rend­szerben, mint a kézisek. Röp­labdában sajnos, csak a lá­nyok versengéséről beszél­hetünk, bár ők csak most kezdik mérkőzéseiket. Még egy tanulsága van ennek a kezdeményezésnek. Nevezetesen, hogy az alap­kiírás igazában csak kere­tet ad az ötkarikás játékok lebonyolításának. Ezen be­lül már kínálkozik lehetőség arra, hogy a helyi sajátossá­gok figyelembevételével „igazítsanak” a lebonyolítá­si formán, jelen esetben elő­nyére. A csapatok — fő­ként a leendő 2. helyezettek — csak egy dolgot említenek „hátrányként”: nevezetesen, hogy egyedül a győztes me­het tovább. Ügy vélik, „erős” körzet a csabai, és a 2. helyezett is megérdemel­né, hogy folytathassa a küz­delmeket ... o Kétségtelen, hogy a máso­dik éve érvényben levő új versenykiírás (amely alapve­tően a csapatversenyeket, az­az a gyerekek minél na­gyobb számú részvételét „tá­mogatja”) jobban megfelel a mozgalom alapvető céljának, amelyek közül itt a legfonto­sabbat idézzük a versenyki­írásból: „Biztosítsanak rend­szeres és folyamatos ver­senyzési lehetőséget a ta­nulók részére”. Egyszóval a jelenlegi kiírás általános egyetértésre talált. Jó forma. De...! és ez korántsem mond ellent az eddigieknek: bizonyos sportolókat kire­keszt a sikerélményből. Ez így elég élesen hangzik, néz­zünk tehát egy példát. Zsi- linszki Tünde, a most már középiskolás Európa-bajnok tornász tavaly eleve nem lehetett volna úttörőolimpiai aranyérmes, azon prózai ok­nál fogva, mert a sporttago­zatos iskolák atlétika-torna csapatokkal szerepelhetnek a versenyeken. Vagyis Tündé­nek például kislabdahajítás- ban és súlylökésben is pro­dukálnia kellett volna, de nemcsak neki, hanem a csa­pat 9 másik tagjának is. Méghozzá kiemelkedőt, hi­szen csak így sikerülhetett volna a továbbjutás a me­gyei döntőről. Hiába akadt tehát közöttük az egyik sportágban kiemelkedő klasszis, ezzel egymagában nem sokra jutott. Egy másik jellemző pél­dát az úszásban találtunk: itt a tagozatosoknál a me­gyei döntővel befejződnek a küzdelmek, a területi és or­szágos döntőre már csak a másik iskolatípus legjobbjai utazhatnak, ők is csapatver­senyek formájában mérik össze tudásukat. Úgy tudjuk, a versenyki­írás finomításán már dol­goznak, s a jövő ősztől bár­melyik gyerek álmodhat ar­ról, hogy egyszer úttörőolim­piai bajnok lesz. Mi több, az álomból valóság is lehet. Az emellett szóló érvek között újfent érdemes kinyilváníta­ni: a mindenki számára tör­ténő lehetőség megteremtése jelentős ambicionáló erő a gyerekekben és környezetük­ben. És ez utóbbi sem elha­nyagolható szempont, mert közismert, hogy évről évre szűkül az utánpótlás bázisa. o Eddig szinte kizárólag a nyári játékok versenyeiről eset szó. Pedig küszöbön a téli versenysorozat. A sakko­zók az év utolsó napjaiban Kaposvárott találkoznak, az asztaliteniszezők januárban Zánkán mérik össze tudásu­kat, míg a havas számok legjobbjai január 23—30. kö­zött versengenek Bánkúton. A teremviadaloknak és a szánkószámoknak Békés megye legjobbjai is résztve­vői lesznek. Feléledt a versenyláz a gyulai úszóknál is. Nos, ők nem a ha\ias lejtőre készül­nek. Megtisztelő meghívás­nak tesznek eleget a közel­jövőben. A tavalyi nyári já­tékokon győztes 1. sz. iskola úszócsapata december 26— 28-án Aradon nemzetközi út­törő seregszemlén képviseli a magyar pajtásokat, a Ma­gyar Űttörőszövetség megbí­zása alapján. A láng tehát egész évben lobog, még ha jelképesen is. Új dopping: a Cortico Az egyre nagyobb teljesítmé­nyekért még az egészségüket is kockára tevő sportolók dop­pinghasználata,' és a kihágások mind körmönfontabb módozatai már aggasztó méreteket ölte­nek. Ezt a véleményt hangoz­tatja dr. David Cowan, az egyik legismertebb brit drogszakértő. — Ügy tapasztaltam az utóbbi időben, hogy a sportolók már ,,profimódon” szedik a gyógy­szereket — mondta a londoni Kábítószer Ellenőrző Központ helyettes igazgatója. — Minden­ki tudja, hogy melyik a szá­mára legmegfelelőbb szer. Az ezekkel kapcsolatos információk terjedési sebessége orkánszerű. A négyéves múltra visszate­kintő különítmény, amely a Brit Sporttanács támogatását él­vezi, megalakulása óta elkese­redett harcot folytat a tiltott gyógyszerek használata ellen. Harcuk sajnos egyáltalán nem fölösleges. Habár- a legtöbb ser­kentőszer és hormonkészítmény szerepel a különböző nemzetkö­zi sportági szövetségek tilalmi listáján, minden könnyűszerrel megvásárolható a feketepiacon. Az ellenőrző központ figyel­mét újabban egy rohamosan terjedő hormonkészítmény, a Cortico vagy más névén kata- bolikus szteroid köti le. A rég­óta közismert és betiltott ana- bolikus szteroidokkal szemben — amelyek gyors izom- és súly- növekedést eredményeznek — az új szer, amelyet eddig csak a kerékpársportban tiltottak be, szuper hatásfokú fájdalomcsil­lapító, amelyekkel a sportoló észrevétlenné teheti az esetle­ges sérülése következményeit, anélkül,,, hogy annak okát meg­szüntetné. A gyógyszert egyéb­ként orvosságként asztma és izületi gyulladás (köszvény) el­len használják, és orvosi fel­ügyelet nélküli szedése halálos is lehet — A katabolikus szteroidok roppant erős gyógyszerek, és igen veszélyes mellékhatásokkal is kell számolni, még halállal is — hangzik dr. Cowan szak- véleménye. Az edzők és sportorvosok gyakran alkalmazzák a „csoda­szert” abban az esetben, ha a sérült sportolót szeretnék azon­nal csatasorba állítani. Ha azon­ban a Cortico-szteroid dózist nem követi kiadós pihenés, ki­vonja a csontokból a kalciu­mot, és ezzel nagyban megnö­veli a törésveszélyt. A másik mellékhatása az, hogy felduz- zasztja a páciens arcát, a har­madik pedig, hogy gyomorfe­kélyt okoz. — Az a doktor, aki Cortico- szteroidot ír fel sportoló be­tegének, többé nem aludhat nyu­godt lelkiismerettel, mert súlyo­san vétett az orvosi etika el­len — ez Cowan elmarasztaló véleménye. További halálos veszélyt je­lent a versenyzőre, ha hirtelen — egyik napról a másikra — leáll a szteroid szedésével, jól­lehet, korábban hosszú ideig élt vele. A gyógyszer szintetikus al­kotóelemei csökkentik a Corti­sol természetes képződését. A Cortisol olyan hormon, amellyel a szervezet ellensúyozza az ide­gesség élettani következményeit. Ha tehát a katabolikus sztero- iddal élő embert hirtelen erős felindulás éri, akár bele is hal­hat, mert Cortisol hiányában le­állhat a vérkeringés. Rendkívül megnehezíti a szer kimutatását a doppingellenőr­zéskor az a tény, hogy a szin­tetikusan előállított szteroid csaknem teljesen megegyezik a szervezetben jelen levő termé­szetes anyaggal. Persze nem a katabolikus szteroid az egyetlen „csodaszer”, amely aggasztja Cowant. Leg­alább ilyen veszélyesek a diu- retikus szerek, amelyek a súly­emelők, ökölvívók, birkózók — tehát a mérlegelésre kénysze- rített sportolók súlyhozását könnyítik meg. Ezek a vízhaj- tók valósággal kiszárítják a sportolót, és így a vörös vér­testekben annyira csökken a víz mennyisége, hogy megállhat a vérkeringés, vérrög keletkezhet, amelynek következménye: azon­nali halál. A WCT 300 ezer dollár pénzdíjú versenyén már az elődöntőbe jutásért folytak a küzdelmek. Taróczy Balázs ismét kitett magáért, a jó­nevű amerikai Dicksont győzte le 6:7, 6:2, 6:2 arány­ban, úgy, hogy a befejező Az egyesült államokbeli Landoverben harmad ízben rendezték meg a hivatásos műkorcsolyázók világbajnok­ságát. A furcsa lebonyolítá­si rend értelmében két, tíz­tíz fős csapat versengett egy­mással, kötelező és szabadon választott programban, vala­mint a befejező csoportos táncban összemérve erejét. A győzelmet a „Pro Stars” elnevezésű együttes szerezte meg az „All Star Team” előtt. A győztesek között lé­A szarajevói junior mű­korcsolya-világbajnokságon pénteken késő éjszaka jég­táncban fejeződtek be a küz­delmek. Kettős szovjet győ­zelem született, a magyar színeket képviselő Engi Klá­ra és Tóth Attila nem tudta megtartani kilencedik helyét, a tizedikre csúsztak vissza. Jégtánc. Világbajnok: Tat­jana Gladkova, Igor Spil- band (Szovjetunió) 2,0 pont, két játszmában már nem fért kétség sikeréhez. Ellen­fele a döntőbe jutásért az első helyen kiemelt csehszlo­vák Lendl lesz, aki az uru­guayi Damianit verte 6:4, 6:4 arányban, Hartfordban. Fábián István BÉKÉS MEGYEI Az MSZMP Békés megyei Bizottsága és a Békés megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Enyedi G. Sándor. Főszerkesztő-helyet­tes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5061. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: dr. Árpási Zoltán. Tele­fon : 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 34 Ft, egy évre 400 Ft. Kner Nyomda Dürer üzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. INDEX: 25054 ISSN 0133—0055 Regőczyék hivatásos világbajnokok Az Engi—Tóth kettős tizedik pett jégre a korábban az amatőrök között is világbaj­noki címet szerzett Regőczy —Sallay kettős is, olyan vi­lágnagyságok, mint az ame­rikai Tickner, Lynn, Frati- anne, a kanadai Jackson, a Bezic-testvérpár és az ame­rikai Babilónia—Gardner páros társaságában. A két csapatban összesen 20 egykori amatőr világ- és olimpiai bajnok mutatta be tudását. 2. Jelena Novikova, Oleg Bljahman (Szovjetunió) 4,0, 3. Christine Chiniard, Mar­tial Mette (Franciaország) 7,4, ... 10. Engi Klára, Tóth Attila (Magyarország) 19,0. A győztes szovjet kettős egyébként nem kisebb nagy­ságtól, mint edzőjétől, a sok­szoros világ- és olimpiai bajnok Ljudmilla Pahomo- vátóí leshette le a sportág mesterfogásait. Kéziratokat, képeket nem érzünk meg és nem küldünk vissza. NÉPÚJSÁG

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents