Békés Megyei Népújság, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-18 / 297. szám
1982, december 18., szombat vethető. (Ezért nevezték a módszert „Testvérgyilkos- tervnek” is.) Kétségek és érzések MX-program U „testvérgyilkos” kudarca Az esztendő alkonyán beborult az ég Reagan amerikai elnök egyik legfontosabb rakétaprogramja felett is. Arról a rakétatlpusról van szó, amely „MX” jelzést visel, s amelyről már a Car- ter-elnökség időszakában heves vita dúlt az Egyesült Államokban. Szárazföldi bázisú interkontinentális rakéták ezek, amelyeket betonnal bélelt kilövőhelyekbe, silókba helyeznének el, s amelyek alaptípusa tíz nukleáris robbanófejet juttathat egymástól független célpontra. Reagan politikai vereségének lényege az, hogy az amerikai képviselőház 245:176 arányban megvonta a kormánytól azt az egymilliárd dollárt, amelyet az első öt MX rakéta telepítésére akart fordítani. Az elnök érzékeny tekintélyveszteséget szenvedett. Magát a döntést azonban illúzió nélkül" kell szemlélni: az MX rakéták ügye „elvesztett egy csatát, de nem veszítette el a háborút”. Mi történt voltaképpen — és mi várható? Szerződésszegő lépés A Reagan-féle fegyverkezési politikának azt a döntését, hogy ezt az új interkontinentális rakétát gyártsák és az évtized második felétől, 1986-tól rendszerbe állítsák, az amerikai törvényhozás elfogadta és a mostani döntés sem változtat ezen. Továbbra is nagyon helyénvaló az a szigorú ítélet — amelyet legutóbb Usztyinov szovjet honvédelmi miniszter hangoztatott —, hogy az MX-ra- kétaprogram felborítja a meglevő nemzetközi stratégiai egyensúlyt, új támadó fegyverrendszer belépését jelenti, és ráadásul tételesen megsérti a stratégiai fegyverek korlátozásáról megkötött SALT—I. és SALT—II. egyezményt. (Az utóbbit még Carter amerikai elnök aláírta, de nem terjesztette jóváhagyásra a törvényhozás elé. A szerződést azonban eddig az amerikai ratifikálás hiánya ellenére mindkét nukleáris hatalom tiszteletben tartja.) Az MX-döntés ily módon szerződésszegés és a fegyverkezési verseny új szakaszát indíthatja el, miután — mint erre Usztyinov utalt — a Szovjetuniót ellenlépésekre kényszeríti. Reagan képviselőházi veresége az MX-ügyben nem változtatott a rendszer létrehozásáról szóló döntésben. A telepítésről viszont már Carter idejében vita folyt. Akkor, 1979-ben, 200 darab, különleges hordozókra szerelt MX rakétát akartak szüntelenül mozgásban tartani nem kevesebb, mint 4600, igen nagy területen elszórt siló között. Úgy vélték, hogy az állandó mozgatás megnehezíti a rakéták pontos helyének bemérését. Ez a terv nem kevesebb, mint 34 milliárd dollárba került volna, és annak idején az elnökségre pályázó Reagan a fantasztikus költségek miatt maga is ellenezte. Variációk a telepítésre A Reagan-korszakban többféle terv is napvilágot látott az MX telepítésére vonatkozóan. Weinberger hadügyminiszter például eredetileg a „Nagy Madár” módszert javasolta: azt, hogy a rakétát állandóan a levegőben cirkáló, különleges repülőgépeken helyezzék el. Amikor ezt a tervet is elvetették, hosszabb vita következett, míg végül a Fehér Ház és a Pentagon emberei az úgynevezett „Sűrű Csomag” tervben állapodtak meg. Ezt másképpen „Test- vérgyilkos-tervnek” is nevezték. Az elgondolás lényege az volt, hogy száz MX rakétát helyeznek el az Amerika szívében levő Wyoming államban sűrűn egymás mellett, viszonylag kis területen. Ennek a Fehér Ház számára az az előnye, hogy lényegesen olcsóbb a Carter-féle elgondolásnál. A következő pénzügyi évben magára a telepítésre egymilliárd dollárt irányoztak elő (maga az MX rakéta darabonként 200 millió dollárba kerül). A Pentagon szakértői úgy vélték, hogy ez a módszer alkalmas lesz a rakéták megvédésére. Az általuk kidolgozott elmélet szerint a telepítési hely felé közeledő szovjet rakéták arra kényszerülnek, hogy a sűrű telepítés miatt viszonylag közel legyenek egymáshoz. A célba érkező első rakéta felrobbanása elpusztít ugyan néhány MX-silót. maga a robbanás azonban olyan erejű, hogy már a levegőben megsemmisíti a többi érkező rakétát. Így az MX-ek nagy része sértetlen marad, és beAz amerikai törvényhozás többsége kezdettől fogva gyanakvással szemlélte ezt a telepítési tervet. Mindenekelőtt azért, mert a „Testvérgyilkos” rakéták fantasztikus koncepciója a dolog jellegénél fogva az atomháború végzetes pillanatáig elmélet marad. Még a tervezőasztalon sem bizonyítható, hogy ténylegesen hatásos. A módszer kipróbálása pedig egyszerűen lehetetlen. Ez a magyarázata annak, hogy nemcsak a Reagan-féle fegyverkezési hajszát ellenző képviselők fordultak a terv ellen —, hanem az elnök saját pártjának 50 képviselője is. így jött létre az a viszonylag nagy többség, amely megtagadta az elnöktől az 1983-ra telepítési célokra kért egymilliárd dollárt. A rakéta építése azonban tovább folyik, miután az MX-rend- szerrel kapcsolatos kutatási és fejlesztési munkák folytatásához szükséges, 1983-ra előirányzott összeget’ 2,5 milliárd dollárt a képviselőház jóváhagyta. A döntés ily módon nem vet véget az' MX-program- nak. de késlelteti a rakéták telepítését. Valószínű, hogy ez a telepítési módszer a szenátusban is kemény vita tárgya lesz, annak ellenére, hogy ott (a demokrata többségű képviselőházzal szemben) Reagan republikánus pártja van többségben. Emlékeztetni kell arra, hogy tavaly a szenátusban csak négy szavazattöbbséggel sikerült jóváhagyatni magát az MX gyártási programot. Ai telepítés módszerét pedig olyan, egyébként „héja” szenátorok ellenzik, akik az MX-rendszer és általában a Reagan-féle fegyverkezési program lelkes hívei. Figyelembe kell venni azt is, hogy a jövő eszendőre szánt egymilliárd dollárt még a régi összetételű képviselőház tagadta meg az elnöktől. A novemberi részleges választások eredményeit tükröző, januárban összeülő új képviselőházban az erőviszonyok még kedvezőtlenebbek Reagan számára. Lehetőség van tehát arra, hogy elhúzódjék a telepítési módszer yitája, és arra is- hogy a „Sűrű Csomag”-mód- szer vereséget szenvedjen. Közben azonban — stratégiai, valamint hosszú lejáratú politikai szempontból a lényeg — az MX-fejlesztés tovább folyik. Az elhelyezésre váró , rakéták számának szaporodása önmagában _is v eszedelmes nyomást jelent — mintegy „kiköveteli” a telepítés valamilyen módjának jóváhagyását. Hogy ez mikor történik meg, azt egyelőre nem lehet tudni. Sok amerikai szakértő úgy véli, hogy az MX-rakétarendszer körüli vita az évtized legfontosabb és legbonyolultabb katona- politikai erőpróbája az Egyesült Államokban. (—i—e) II napenergia hasznosítása A világszerte egyre nagyobb méreteket öltő energiaválság Jugoszláviát sem kerülte el. Éppen ezért érdemel megkülönböztetett figyelmet minden olyan törekvés, amely a klasszikus energiahordozók napenergiával történő helyettesítésére irányul. A' vajdasági napenergia-kutatók az elsők között kezdtek kísérletezni Jugoszláviában a napenergia hasznosításával. A kísérletekről Zivojin Culum professzor, az újvidéki műszaki egyetem tanára .nyilatkozik: — A napenergia felhasználására irányuló kísérleteiéi nk országszerte ismertek és elismertek. Sikerünk titka, hogy az egyetem a népgazdaság igényeinek megfelelően folytatja a kutatásokat. Kutatásaik eredményeként a zrenjanini Sinvozban már megkezdődött a nap- kollektorok és más szükséges berendezések sorozat- gyártása. Az eddigiek során több kísérleti kollektort állítottak fel a Vajdaságban, például Veterniken és Újvidéken. Ezekkel elsősorban családi házak fűtését és melegvízszükségletét, biztosítják, de helyenként napenergiával szárítják a kukoricát is. A napenergia felhasználásának kutatása szervezetten és szigorú terv szerint folyik. A műszaki egyetemen több hallgató az energiatakarékosságra és a napenergia hasznosítására szakosodik, és az erről a témáról készült tanulmányaival szerzi meg oklevelét. A napenergia hasznosításának előnyeit a lakosság körében is népszerűsítjük. — A napenergia a jövő energiája. Kimeríthetetlen, olcsó, és nem szennyezi a környezetet. Az emberiség közös tulajdona — a béke energiája. «* Tudományos innen—onnan Nemzetközi együttműködés az Untarktiszon Az 1961-ben érvénybe lépett Antarktisz-egyezmény értelmében ezt a földrészt az aláírók demilitarizált övezetnek nyilvánították. A béke kontinensének is nevezik, ahol számos eredmény jelzi a nemzetközi együttműködések eddigi hatékonyságát. A szovjet—francia kooperáció, már az Antarktisz közelében fekvő Francia déli-sarkvidéki birtokon kezdődik. Itt vannak a Kerguelen-szigétek, fontos francia halászati és tudományos kutatóbázis. Több mint két évtized óta folynak itt közös szovjet— francia magaslégkör-kutatási kísérletek. Tíz évvel ezelőtt indították be a Fusov-prog- ramot, amelynek során a magaslégkör szennyezettségi fokát mérik. Eddig 20 szovjet légkörkutató rakétát indítottak a Kerguelen-szige- tekről. A méréseket részben itt a helyszínen, részben szovjet, illetve öt franciaországi laboratóriumban dolgozzák fel. Port-aux-Francais (a Ker- guelen-szigeteken) egyébként a „Marion Dufresne” francia óceánkutató hajó bázisa. Ennek a hajónak a személyzete 1973 óta végez biomassza-, ezen belül krillkutatásokat az Antarktisz vizein. Az Antarktisz kontinensen, tehát magán a déli:sarkvidé- ken is több szovjet—francia közös glaciológiai és meteorológiai kísérletre került sor az elmúlt évtizedben. Az Antarktiszon egyébként bármely országnak lehetősége van bázis létesítésére, úgyszintén bármely ország csatlakozhat az 1961-ben érvénybe lépett egyezményhez. Képünk az Antarktisz egyik nemzetközi állomását mutatja. (APN — KS) Baleset ellen A testi épség és az egészség védelmében nagy szerepet játszanak az üzemekben az egyéni védőeszközök és védőöltözetek, bár a magasabb cél a veszélytelen technológia a kidolgozása. Egyes munkafolyamatok -azonban még a belátható jövőben is veszélyt jelenthetnek a dolgozókra. A védőeszközökkel szemben támasztható legfontosabb követelmény, hogy a biztonságos és ártalmatlan körülményeket minél magasabb védelmi fokon valósítsák meg anélkül, hogy használatuk újabb baleset vagy ártalom forrását jelentené. Formájuknak, * méretüknek, kialakításuknak meg kell felelniük az élettani viselhető- ség igényének, és lehetőség szerint az esztétikai és kényelmi szempontoknak is. Miután az ember legkényesebb része a fej, illetve a rajta elhelyezkedő érzékszervek, legnagyobb jelentőségük .a fejvédő, illetve csak az arcot vagy a szemet védő eszközöknek van. Az arcvédőknek szilánktól, forgácstól, szikrázó, maró hatású anyagoktól, intenzív hő- és fény- sugárzástól rendszerint nemcsak a szemet, hanem az arcot is védeni kell. Az arcvédők vegyszer-, hő- és törésálló anyagból készülnek (arcrész), amelyet a képen látható módon fejpánt rögzít. Amikor a fej, a szem és az arc együttes védelmére van szükség, védősisakra erősíthető szerelékkel készülnek. A fröccsenő anyagok ellen homlokvédős arcvédők használhatók. Kis energiájú szilánkok és por ellen a vastagabb tortu- lit arcvédők váltak be. A nagy erővel repülő szilánkok ellen csak a fémkeretbe feszített vas szitaszövet arcvédők nyújtanak védelmet. Üvegrobbanás veszélyével járó munkák közben (például szikvízüzemben) használt ún. szikvíztöltő arcvédő abban tér el az előző típustól, hogy a vas szitaszövetből álló arcrészen nincs beépítve műanyag látómező. Erős hő- és fénysugárzás, valamint ezzel egyidejűleg a kipattanó szikrák ellen használhatók a vas szitaszövet arcrészen szilánkmentes, .cserélhető szűrőüveggel ellátott arcvédők. A sav, lúg és egyéb maró hatású anyagok ellén a különböző méretben és vastagságban készült átlátszó tortulit laboratóriumi arcvédőket használják. Mit sem ér azonban a legjobb egyéni védőfelszerelés sem, ha a veszélyes munkáknál a dolgozó — kényelemből vagy felelőtlenségből — a polcon tartja azokat. Újra vitorlás? Egy brit tanulmány szerint megvalósíthatónak és gazdaságosnak látszik, hogy némely útvonalon ismét a szelet használják ki a hajók hajtására. Ez azonban nem vitorlákkal, hanem szabályozható lapátokkal működő szélturbinákkal történne. A tanulmány készítői azt vizsgálták. mennyire felelne meg e célra egy függőleges tengelyű, a hajó fedélzetére szerelt, modern szélturbina, amely a szélenergiát változtatható irányú és nagyságú mechanikai energiává és tolóerővé alakítaná át. Tartalék hajtógépet, persze, készenlétben kellene tartani, szélcsend esetére. Az ilyen turbina szavatolná, hogy a hajó jól manőverezhető legyen, s vele a szél ellenében is hajózhatnak. A számítások szerint egy 4000 tonnás szélturbinás hajó az Atlanti-óceánon 12 csomós átlagos sebességet í>rne el, s egy kéthónapos úton 40 tonna tüzelőanyagot takarítana meg. Az elgondolás kidolgozásáig még hosszú idő telik el. és sok tapasztalatra lesz szükség. Csecsemőruha Egy angol ortopédorvos szerint a nyolc—tíz éves gyerekek lábán tapasztalt, s nehezen megmagyarázható fejlődési rendellenességek arra vezethetők vissza, hogy csecsemő korukban szűk volt a ruházatuk. Kísérletekkel megállapította, hogy a kisgyermekek lábujján már sokkal csekélyebb erők is alakváltozásra vezethetnek, mint amekkorák a csecsemőruházat anyagának tágításához szükségesek. Azt tanácsolja tehát, hogy a szülők olyan textíliákat vásároljanak, amelyekbe a gyermekek belenőhetnek, a nadrágok lábujjhegyeit pedig bontsák fel, hogy a gyermekek kidughassák a lábujjaikat. Cipőt a gyermekre csak akkor húzzanak, ha jnár járni kezd.
