Békés Megyei Népújság, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-17 / 296. szám
1982, december 17., péntek Egy elkötelezett Beszélgetés Rózsa Györggyel művész Rózsa György festményeivel szerepelt Békésen a chilei napokon. Ez alkalomból ültünk le vele beszélgetni. Magával ragadó beszélő; élénk szeme szemüveg alól fürkészi a partnert, érzi mi, s mennyire érdekli azt. ötvenkilenc éves, de lénye energiát sugároz, nem lankadó érdeklődést minden iránt, ami a világban történik. Elkötelezett ember. 1946 óta párttag. Nem pusztán testületi tagságot jelent ez számára, hanem: állapotot. Nem tud más lenni, mint kommunista. S ez természetes számára — noha számtalanszor került olyan helyzetbe, amikor megkönnyíthette volna dolgát, ha megtagadja hovatartozását. E a fajta hit, meggyőződés áthatja szavait. Először az iránt érdeklődtem, hogyan indult el pályáján, miként lett kommunista, hogyan került Párizsba, majd Bolíviába? — A mozgalommal való kapcsolatommal kezdem — mondja Rózsa György. —« Különösebb családi hagyományra nem emlékszem ezen a téren (apám szocdem volt), csak arra: a németellenes- ség, a nácigyűlölet általános volt körünkben. Már főiskolás voltam, amikor ’44 nyarán munkaszolgálatra hívtak be. Innen sikerült megszöknöm. Ettől kezdve különféle hamis papírokkal bujkáltam. Sok mindenre jó volt akkor a művészi tehetség! — a főiskolán kisebb műhely működött, itt gyártottuk ezeket a papírokat. Szeptember vége felé találkoztam egy volt osztálytársammal, aki megkérdezte, nem vennék-e részt az ellenállási mozgalomban? Bármilyen hihetetlen, így, egyszerűen nekem szegezte a kérdést. Tudta, hogy korábban próbálkoztam rádiózással. Ez lesz a feladatom, mondta, mert kérdésére én röviden igent mondtam. Rádiós működésem nem tartott sokáig, a kapcsolat- tartás lehetőségei egyszerűen megszűntek. De a társaimmal továbbra is találkoztam, szervezkedtünk, fegyvereket szereztünk. S közben formálódott gondolkodásom, azt hiszem, ez az az időszak, amikor elkötelezettje lettem egy olyan eszmének, melyben hiszek. — Csoportjukból még az ostrom idején többen Debrecenbe akartak menni, ahol már megalakult az új magyar kormány. Ez nem sikerült, így Budapest jelszabadulását átélhették. Mi történt azután? — Talán mindezt „átélni”', vagyis túlélni, az volt a legnehezebb. A felszabadulás, egyáltalán az, hogy szabadon mozoghatok, volt a legnagyobb élmény. Az egy-két mámoros első nap után munka, tennivaló után néztünk. Hát az volt bőven! Én hamarosan a MADISZ központjába kerültem, a művészeti osztály élére. A fiatal művészek felkutatása, támogatása, szervezett segítése volt a feladatom. Természetesen részt vettünk az újjáépítésben is. A főiskolát ’46-ban fejeztem be Aba-Novák Vilmos és Barcsay Jenő tanítványaként. Ugyanebben az évben beléptem a pártba is. 1947-ben Párizsba utaztam, itt francia ösztöndíjasként egyiptológiával foglalkoztam. Párizsban átigazoltam magam a francia testvérpártba. Hogy mivel foglalkoztam itt egy-két évig, arról legyen ennyi elég: a cipőtalpalástól a l’Humanite árulásáig mindent megpróbáltam. Persze, ha adódott, szakmába vágó munkát is végeztem, például színházaknak díszletet terveztem. 1951-ben kapóra jött számomra: az egyik múzeum expedíciót szervezett Bolíviába. Jelentkeztem, s hamarosan el is indultunk a négyévesre tervezett kutatómunkára. Az expedíciónak az uru és az uru-chipaya törzsek néprajzi felmérése volt a feladata. — Ekkor már hét éve élt távol hazájától. Nem gondolt a hazajövetelre? — Dehogynem. ’56 végén, jócskán elferdítve, jutottak el a magyarországi események hírei hozzám. Ekkor már volt külképviseletünk Bolíviában, elmentem La Pazba. Itt pontosabban értesültem az itthon történtekről. Nyugodtan hazamehetek, mondták, ha van rá pénzem. Az pedig nem volt — hát: maradtam. Egy év múlva megnősültem, megkaptam az állam- polgárságot, s beléptem az ottani illegális kommunista pártba. Két évvel később kezdtem el tanítani a Santa Cruz-i egyetemen képző- művészetet. A sorozatos katonai pucs- csok ellenére 1969-re felerősödött Bolíviában a demokratikus jogokat követelők tevékenysége. E mozgalomban a bányászok és az egyetemisták jártak elöl. 1970 végén úgy éreztük, győztünk, megalakult a demokratikus változásokat célul kitűző Torrez-kormány. Lázasan dolgoztunk, kiléphettünk az illegalitásból is. Örömünk nem tarthatott sokáig, tíz hónap után Banzer fasiszta puccsa megdöntötte a sokat ígérő rendszert. — Ekkor már nyilvánvaló volt az ön kommunista volta. Elfogták, de rögtön meg is szökött. Hogyan sikerült kijutnia az országból? — Mindenképpen ki kellett jutnom, hiszen „közben” halálra ítéltek. A szökés után egy, a várostól nem messze levő kolostorban bujkáltam. De innen is tovább kellett állnom. Egy nagy, deszkával megrakott konténerben „szállítottak” tovább. Egy másik kolostorban húzódtam meg, itt még be is kellett öltöznöm. Képzelheti, hogyan éreztem magam! Néhány hét múlva sikerült — Paraguayon keresztül — Chilébe jutnom. (A családomat csak egy év múltán engedték utánam.) A santiagói egyetemen kezdtem el tanítani, s bekapcsolódtam a párt munkájába is. A fővárosban öröm volt az utcán járni, figyelni a bujkáló mosolyt az arcokon, a bizakodást, a demokrácia kibontakozásának jeleit. — S azután ott is ... — Szörnyű volt. ’73. szeptember 11-én az -egyetemen voltam éppe/i, amikor elkezdték bombázni a kormánypalotát, az egyetemről látni lehetett. Allende ott pusztult maga is. Még nem jutottunk túl az első döbbenetén, amikor a chilei elvtársak szóltak, meneküljünk. Mire hozzám érkeztek az új rendszer kopói, már nem találtak semmi terhelőt. Ennek ellenére mennünk kellett, ismerték jól tevékenységemet. Egy külföldiek részére alakított táborba kerültünk. Innen, a még ’46-os keltezésű magyar konzuli útlevelem segítségével Svédországba jutottam családommal. — Svédországban néhány hónapot töltött■. S azután — hosszú-hosszú évek múltán — újra Magyarországra érkezett. Mivel foglalkozik azóta? — Nyolc éve érkeztünk haza. Első dolgom volt elhelyezkedni. A LAKÓTERV- nél kaptam állást, azóta is itt dolgozom. S közben lázasan festeni kezdtem, sok mondandóm volt, van, sok minden szorítja ma is a torkomat. Munkáimból közel harminc kiállítás nyílt, mióta itthon vagyok. 1978-tól a rádió spanyol nyelvű adásainak külpolitikai kommentátora is vagyok. S természetesen a Magyarországon élő dél-amerikaiakkal is tartom a kapcsolatot, igyekszem segíteni nekik, amiben tudok. — Hadd kérdezzem meg végezetül, mint — újra — magyar állampolgárt: ha tehetősége adódna, visszatérne Dél-Amerikába, ha csak időlegesen is? — Igen. Néhány évre — Bolíviába vagy Chilébe — mindenképpen. Életem felét ott töltöttem, ezt nem lehet elfelejteni! Megszerettem az ottani embereket, nagyon sok jó barátom-maradt ott, sok minden oda is köt. Egy demokratikus kormány meghívását szeretném elfogadni, s tanítani, egy-két évet még közöttük tölteni. Ehhez természetesen jelentős változásokra van szükség ezekben az országokban. * * * Külön a festményeiről szándékosan nem beszélgettünk Rózsa Györggyel. Mert amilyen ő, olyanok a művei is, valamiféle belső hit. meggyőződés sugárzik belőlük. S ezt akaratlanul is átveszi képei szemlélője is, a festmények hallatlan agitatív ereje alól nehezen vonhatjuk ki magunkat. „Allende utolsó szava” című festményét tartom a rá legjellemzőbbnek. Szinte semmi más nincs ezen a képen, csak sok-sok vörös zászló lobogása a szélben. A tömeget csak sejteti, s mégis — érezzük — súlyosan jelen van, s ha ezeket a zászlókat ténylegesen kibontják egyszer, nem állhatja útjukat semmi — s megnyílnak Santiago sugárútjai. Pénzes Ferenc---------------------------KHaURfiTtl „H z ének szebbé teszi az életet...” Kodály-kiállítás a szlovák iskolában Csupa egyszerűség és finomság. És olyan hivalkodásmentes bensőséges hangulat — amely méltó Kodály szelleméhez — árad felénk már a belépés pillanatában a békéscsabai nemzetiségi gimnáziumban elénk táruló kiállításból. Ügy érzi az ember, mintha maga a Mester fogná kézen, és vezetné végig a szobán, pedig csak az egyik nagy képen lépdel kissé lehajtott fejjel, elgondolkozva. Lélekben tényleg vele járunk, s nézzük végig az életút összesűrített anyagát: az őt idéző nyomtatványokat, a korabeli újságok tudósításait egy-egy mű bemutatása vagy megjelenése alkalmából vagy a róla készült képeket. A családiakat, amelyek egyike az édesanyjával ábrázolja, s a többit. Különösen lenyűgöz az, ahol úgy áll, mint egy ifjú garabonciás a szélben, nemes arcéllel, és mindent- látó szemmel. Amarrébb a világjárót tekinthetjük meg, a már világhíres zeneszerzőt, a hasonlóak társaságában. Vagy itthon a gyermekek, művészek, vendégek között. Még az öreg gramofon és az egy-két díszítő tárgy is mintha az életéhez tartozna. De ahhoz az élethez is, amit hite szerint az ének tesz szebbé, s amelynek szentelte magát. A kiállítás jelmondata is ez lett, ennek a jegyében nyitotta meg a tárlatot a vendégek és növendékek jelenlétében Su- nyinszki János. Ismertetve, mit nyújtott Kodály a magyarságnak, és ezen keresztül az egész emberiségnek népdalkincsünk gyűjtésével, -.s ezen tiszta forrásból táplálkozó műveivel. De nemcsak őrző és továbbfejlesztő volt ő, hanem nagy tanító is, aki az énekkaroknak komponált művekkel tanította énekelni a népet, és megismerni saját múltját. Különösen a szívéhez nőttek a gyermekkórusok, s amit számukra alkotott, az valóban egyedül áll századunk zenetörténetében. És mint zenepedagógus létrehozta azt a módszert, amelyet az egész világon alkalmaznak a zenei nevelésben. A kodályi életművet hűen idéző — és december 23-ig megtekinthető — kiállítás anyagát Kovács Lászióné, az iskola UNESCO-felelőse készítette elő, az ízléses rendezés pedig Hankó Ilona munkája. Vass Márta Fotó: Fazekas László Ülésezett a megyei tanács művelődési bizottsága Tegnap Békéscsabán, a megyei tanács vb-termében tartotta soron következő — ebben az esztendőben utolsó — ülését a megyei tanács művelődési bizottsága, dr. Becsei József elnökletével. A testület első napirendi pontként a dr. Kertész János csoportvezető által készített írásos anyagot vitatta meg, amely a pedagógusok és köz- művelődési dolgozók helyét, szerepét vizsgálta a városok, községek művelődésének irányításban, segítésében. A beszámoló megállapítja, hogy a megyénkben dolgozó 6 ezer pedagógusnak és népművelőnek döntő szerepe van a települések művelődésében. Nagy számuk, s a történelmi hagyományok miatt pedig különösen a pedagógusok bírnak meghatározó szereppel. Közülük kerül ki a legtöbb TIT-aktivista, szakkörvezető, lelkesedésük nyomán lendült fel a honismereti mozgalom a kisebb településeken is, a népdaléneklő Röpülj páva körök megalakítása és éltetése is többnyire nekik köszönhető. Az ifjúsági klubok, amatőr együttesek — a képzőművészeti és a komoly zenei élet képviselői is — aktív részvételükre, segítségükre támaszkodnak. A megyében működő 400 közművelődési dolgozóval szövetségesként, egymásra utalva látják el közművelődésben is vállalt szerepüket. E feladathoz azonban még mindig nem tudták társul megnyerni számukra az értelmiség többi rétegét. Éppen ezért a bizottság javaslatként fogalmazta meg, hogy az illetékes osztályokkal együtt elősegíti a különböző értelmiségi csoportok aktívabb köz- művelődési munkavállaló-' sát. A beszámolót követő élénk vitában több hasznos, a megyei szakmai vezetés munkáját segítő javaslat hangzott el. Második napirendi pontként Győri László főelőadó előterjesztésében a bizottság a megyei iskolai testnevelés és tömegsport helyzetét vitatta meg. Az alapos beszámoló kiemelt feladatként fogalmazta meg a rendszeresen sportoló fiatalok számának növelése érdekében az iskolák közötti hagyományos sportversenyek felújítását, az iskolák és egyesületek közötti kapcsolat erősítését, s az egészséges életmódra nevelés lehetőségeinek szélesebb körű feltárását. A bizottság mindkét beszámolót elfogadta, majd az ülés bejelentésekkel zárult. B. S. E. Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Mit vizsgál az orvosföld- rajz? 8.37: Régi híres énekesek műsorából. 9.03: „Vár egy új világ...” Fejezetek a szocialista irodalom történetéből. 9.33: Száll az ének. 10.05: Zenélő Dominó. 10.35: Az én poézisom természete. 10.40: Kóté Tibor népi zenekara játszik. 11.00: Fulguráció. (Villámcsapás.) 11.46: Melibea és Calisto szerelme. 12.45: Hét végi panoráma. 14.02: Bemutatjuk új" felvételeinket. 15.05: Révkalauz. 15.35: Haydn: B-dúr vonósnégyes. Op. 76. No. 4. (Tátrai-vonósnégyes.) 16.00: Kapcsolataink. 17.05: Népdalok. 17.35: Kisváros. 18.00: Bogár István: Tubaverseny. 19.35: Találkozásaim. 20.30: Operettkedvelőknek. 21.30: Földközelben — finn fenyveserdők szélén. 22.20: Utazás „Atlagamerikában”. 22.30: Yehudi Menuhin (hegedű) és Kentner Lajos (zongora) szonátafelvételeiből. 23.35: Operanégyesek. 0.10: Melódiakoktél. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Szatirikus dalok. 8.35: Slágermúzeum. 9.21: Intermikrofon. 9.41: Kakasfalvi Csuda Zsuzsanna csodái. 10.00: Zenedélelőtt. II. 35: Tánczenei koktél. 12.40: Népi muzsika. 13.15: Külpolitikai arcképcsarnok. 13.35: Emlékek. 14.00: A Petőfi rádió zenedélutánja. 10.35: Jó utat! 17.30: ötödik sebesség. 18.35: Pophullám. 19.40: Régi nóta, híres nóta. 20.35: Sport, ritmus, zene. 21.35: Az év legjobb tánczenei felvételei. 22:05: Népdalkörök pódiuma. 22.30: Engedje meg! 23.20: A mai dzsessz. III. MŰSOR 9.00: Iskolarádió. 9.30: Kamaramuzsika. 11.05: Az alvajáró. 12.00: Zenekari muzsika. 13.07: Sőtér István: Bűnbeesés. 14.00: A zöld mocsár. 14.52: Magyar művészek operafelvételeiből. 15.40: Világújság. 16.00: Mozart-kamaraművek. 16.30: Holnap közvetítjük . . . 16.50: Volt egyszer egy dallam. 17.30: Kovács Lóránt (fuvola) és a Liszt Ferenc kamarazenekar hangversenye. Kb. 18.45: Néptáncok. 19.05: Schubert: Négy impromptu. Op. 90. 19.35: „Éneklő Ifjúság.” Kórus- hangverseny Kodály műveiből. Kb. 21.30: Opera-művészlemezek. Kb. 22.30: A progresszív rock híres lemezei. Kb. 23.15: Bársony László és Tóth Zoltán Nardini-duetteket játszik mélyhegedűn. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Világslágerek zenekari változatban. 17.15: Nők negyedórája. Szerkesztő: Váczi Szabó Márta. 17.30: Kodály-dalokat énekel Pé- czeli Sarolta. Részletek a törökszentmiklósi hangversenyből. 17.35: Hallotta már? Szerkesztő: Zentat Zoltán. 17.45: Délutáni minikoktél. 18.00:—18.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna, (ism.) 8.05: Iskolatévé. Fizika. (Alt. isk. 8. oszt.) (f.-f.) 8.30: Fizikai kísérletek, (f.-f.) 9.00: Fizika. (Alt. isk. 6. oszt.) (f.-f.) 9.25: Technika. (Alt. isk. 1. oszt.) 10.00: Rajz és műalkotás-elemzés. (Alt. isk. alsó tagozat.) 10.20: Osztályfőnöki óra. (Ált. isk. 5—8. oszt.) 10.30: Deltácska. (f.-f.) 10.50: Képújság, (f.-f.) 13.40: Iskolatévé. Rajz és műalkotás-elemzés. (ism.) 14.00: Technika, (ism.) 14.25: Fizika. (Alt. isk. 8. oszt.) (ism., f.-f.) 14.50: Deltácska. (ism., f.-f.) 15.10: Találkozások matematika ürügyén, (f.-f.) 15.55: Hírek, (f.-f.) 16.00: Szülők iskolája. Kismamaklubok. (ism.) 16.30: Reklám, (f.-f.) 16.40: Természetbarát. 17.00: Csali. Horgásztízperc. 17.10: Képújság, (f.-f.) 17.15: Kijev közelről. 17.50: Ablak, (f.-f.) 19.00: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétoma. 19.15: Esti mese. (f.-f.) 19.30: Tv-hiradó. 20.00: Delta. 20.25: „A” Kazal. Portréfilm. 21.35: A hét műtárgya. 21.40: Reklámújság, (f.-f.) 21.50: A fele sem igaz! (f.-f.) 22.20 : Tv-híradó 3. 22.30: A hús. NSZK tévéfilm. II. MŰSOR 20.00: Forradalomban született, (f.-f.) 21.00: Tv-híradó 2. 21.20: Budapesti tavaszi fesztivál ’82. (f.-f.) 22.20: Képújság, (l.-f.) BUKAREST 15.30: Német nyelvű adás. 17.35: A volánnál — autóvezetőknek. 17.50: A legkisebbeknek. 20.00: Tv-hiradó. 20.55: Világhíradó. 21.15: A repülés — tévéjáték, bef. rész. 22.00: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 16.30: Videooldalak. 16.40 : M. Krleza: Levél Kopriv- nicáról. 17.00: Tv-napló. 17.10: Angol nyelv. 17.40: Hírek. 17.45: Búzavirág — adás gyermekeknek. 18.15: Tv-naptár. 16.45: Slágerlista helyett. 19.15: Rajzfilm. 19.21: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-naplő. 19.55: Reklám. 20.00: Filmsorozat. 20.55: Reklám. 21.00: Séta a kvintkörön. 21.45: Tv-napló. 22.00: A szív kultúrája. 23.30: Hírek. II. MŰSOR 18.30 : Alpex — művelődési sorozat. 19.00: Tara — művelődési sorozat. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Komoly zene. 20.45: Zágrábi körkép. 21.00: Találkozások. 21.45: Reklám. 21.50: Légy üdvözölve, hős! SZÍNHÁZ 1982. december 17-én, pénteken 19 órakor Békéscsabán: SZÉP VOLT, FIÜK! Békési ház H. 16 és 19.30 órakor Orosházán: JANOS VITÉZ 1982. december 18-án, szombaton 19 órakor Békéscsabán: ÉJJELI MENEDÉKHELY Sarkadi-bérlet MOZI Békési Bástya: du. 4-kor: Languszta reggelire, 6 és 8-kor: Pucéran és szabadon. Békéscsabai Szabadság: A lator. Békéscsabai Terv: fél 6-kor: Tizenkét hónap, fél 8-kor: Karate. Gyulai Erkel: fél 6-kor: Repülés az űrhajóssal, fél 8-kor: Milka. Gyulai Petőfi: Hófehérke és a hét törpe. Orosházi Béke: 5-korj Fekete tyúk, 7-kor: Detektív két tűz között. Orosházi Partizán: Szuperzsaru. Szarvasi Táncsics: Nürnberg, 1946.
