Békés Megyei Népújság, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-02 / 283. szám
NÉPÚJSÁG 1982. december 2., csütörtök Alkatrészek és érdekek Azért egyetlen gép sem áll a tsz-ekben, mert az anyag- beszerző a speciális alkatrészeket kivéve nem tudott valamit beszerezni. A gépjavító műhelyekben sok mindent meg tudnak csinálni, de ezek az alkatrészek — bármilyen jó szakemberek is készítik — technológiai és biztonsági szempontból sok esetben mégsem tökéletesek. II „drótozás” nem megoldás Az alkalmi alkatrészkészí- ' tés egyébként is rontja a javítás hatékonyságát. Például csak a szakvezető tudja eldönteni, hogy egy-egy motorhibát hogyan, milyen alkatrész gyártásával és alkalmazásával lehet elhárítani. És ezek a javítások többe kerülnek, mintha a hibás alkatrészt egy gyárilag csomagolt újjal cserélnék ki. Nemcsak a szerelők, hanem a gépvezetők is idegenkednek az alkalmi megoldásoktól, hiszen a/. ő munkateljesítményük és biztonságuk függ attól, hogy szakszerűen javították-e vagy csak „drótoztak”. Az egyik gazdaságban összehegesztettek egy tönkrement és éppen nem kapható kombájndob- kosarat. Elméletileg indulhatott a gép, de semmi garancia nem volt arra, hogy a hegesztett dobkosár mennyi ideig bírja a terhelést, és hány fordulat után repül majd szét... ló étvágyú fantomgépek A gondon nem sokat segítenek azok az együttműködési kísérletek sem, amelyekkel az alkatrész-kereskedelmi vállalatok és a tsz-ek próbálkoznak. Elméletileg ugyan meg lehetne állapodni, hogy az állandóan hiányzó alkatrészek közül néhányat szolgáltatásszerűen, az erre alkalmas mezőgazdasági üzemek maguk is gyártsanak, ehhez azonban olyan technológiára és gyártási feltételekre van szükség, amelyeknek csak különleges anyagkezelésekkel, anyag- vizsgálatokkal lehet eleget tenni. Az alkatrészhiányt fokozza az amortizálódott, de még üzemeltetett gépek nagy aránya. Jelenleg a mezőgazdaságban használt gépállomány 26 százaléka könyvelésileg már nem létezik. Év végére az erőgépek 46 százaléka válik „fantomgéppé”. A l^£rt traktorok és munkagépek pedig valósággal „eszik az alkatrészeket”. E gazdasági szempontból visszás helyzetnek az az egyik oka, hogy amíg az alkatrészvásárlás költségként elszámolva a gazdaságok forgóalapját terheli, addig a gépbeszerzést a fejlesztési alapból kell finanszírozni. Porosodó alkatrészek Azután itt van a hiány- pszichózis, amely először csak következménye volt a korábban néha valóban katasztrofális alkatrészellátásnak, napjainkban azonban az alkatrészhiány egyik előidézője. A tsz-ek többszörös túlbiztosításra törekednek. Olyan .alkatrészekből is készleteket halmoznak fel, amelyeket nem 4-5 havonta, hanem csak 4-5 évente kell kicserélni. Ezekből a — szaknyelven szólva — lassú for- gású alkatrészekből néhány gazdaságnak több van a raktárában, mint amennyit az adott géptípushoz egyáltalán fel tud használni. Ez a rossz beidegződés persze magyarázható, de a helyzeten sokat javítana, ha a hiánypszichózis miatt porosodó alkatrészeket sikerülne újra forgalmazni. Sok olyan, az egyes gazdaságokban már feleslegessé vált alkatrész van, ami máshol hiányzik. Főleg olyan régebbi géptípusokhoz való alkatrészekről van szó, amelyeket már évek óta nem gyártanak. Ebben az újraforgalmazásban, a különböző alkalmi börzék mellett az alkatrészkereskedelmi vállalatoknak kellene a vezető szerepet vál- lalniok. A' felesleges készletek összevásárlását viszont akadályozza, hogy nem egységes az alkatrészek üzemi nyilvántartása. A gazdaságok között hiába köröznék a keresett alkatrészek cikklistáját, sok raktárban az alkatrészek nem a szabvány, hanem a helyi szóhasználat szerint vannak nyilvántartva. Ahhoz tehát, hogy föltérképezzék az elfekvő alkatrészkészleteket, előbb közös nyelvre kellene lefordítani a gazdaságok és minden bizonnyal jó néhány kereskedelmi rax- tár alkatrész-nyilvántartását. „Gyártót keresünk!” Mindezek a feladatok persze idővel minden bizonnyal megoldhatók, de az alkatrészhiány már túl régóta gond ahhoz, hogy újabb időt rabló kísérletekkel próbálkozzanak. Nem mélázva most azon, hogy a hiányzó mező- gazdasági alkatrészekből mi az, ami valóban — és mi az, ami csak látszólag — hiányzik, az AGROTEK — a HUNGEXPO segítségével — a 20 ezer alkatrészből 858-at kiválasztva, „gyártót keresünk” kiállítást rendezett. A HUNGEXPO első ízben használta fel a számítógép adta lehetőséget, a beállítás során szerzett • információk napra kész feldolgozására és értékelésére. A HUNGEXPO információs központjának szervezésében vették nyilvántartásba és rendszerezték, hogy ki (legyen az a kisvállalkozó vagy gyár), miből, mennyit, mennyiért hajlandó gyártani. A kiállítás befejeztével elkészült értékelés szerint a 858 gyártásra felkínált alkatrészből 394 típus talált gazdára,' és 3 évre előre sikerült lekötni a gyártásukat is. Ezek szerint 1984-től 150, 154, illetve 160 millió forint értékben gyártanak majd a hiányzó alkatrészekből. Információk a gazdasági irányításnak A számítógépes adatfeldolgozással egybekötött kiállítás nemcsak a potenciális gyártókat — 35 tsz, 41 kisiparos, 16—16 ipari szövetkezet és kisvállalkozás, 5 állami gazdaság és 3 társulás — hozta össze a gyártási kapacitást keresőkkel, hanem összegyűjtötte azokat az okokat is, amelyek miatt egy- egy alkatrész gyártására nem vállalkoznak. Ezek szerint első helyen szerepelt, hogy több alkatrészből olyan kis sorozatra lett volna szükség, aminek gyártása a vállalkozó számára gazdaságtalan. Több esetben a speciális anyagok hiányára hivatkoztak. A folyamatos számítógépes adatfeldolgozással kombinált adatlapos felmérés tehát nemcsak az alkatrészellátásért felelős AGROTEK-nek, hanem a gazdaságirányításnak is sok^ információt adott. Egyértelműen előtűntek azok a műszaki és pénzügyi akadályok, amelyek megszüntetése nagyban hozzájárulna az alkatrészellátás gondjainak enyhítéséhez, esetleg megszüntetéséhez. Bonyhádi Péter Cementgyártás A Lábatlani Cementgyár dolgozói az év eleje óta tervükhöz képest hárommillió forint értékkel kevesebb hőenergiát — szenet, áramot, gázolajat — használtak fel, s ezzel teljesítették egész éves takarékossági vállalásukat. A takarékosabb gazdálkodás érdekében mindenekelőtt a cementőrlő malmok alaposabb kihasználására törekedtek, ezek a berendezések ugyanis félig töltve is ugyanannyi villamos energiát emésztenek fel, mint amikor színig töltve nyersanyaggal teljes terhe) éssel működnek. Az őrlőmalmok kezelőinek keresete korábban független volt a malmok kihasználásától. Nemrégiben viszont olyan bérezési és jutalmazási rendszert vezettek be, amellyel érdekeltté tették a munkásokat abban, hogy olcsóbban gazdaságosabban, kevesebb villamos energiával őröljék a cementet. A klinkerégető kemencék irányítói a technológiai fegyelem szigorításával takarítottak meg jelentős értékű hőenergiát. Naponta ellenőrzik az üzem képviselői az oroszlányi szénbányák osz- tál.yozóján a szén minőségét, figyelemmel kísérik, hogy az előírásnak megfelelő tüzelőanyagot küldenek-e Lábatlanra. Amióta ezt a módszert rendszeresítették, egyenletesebb minőségű szenet kapnak Oroszlányból, ami szintén a takarékosabb gazdálkodást szolgálja. A költségek csökkentését • eredményezte az is, hogy átalakították a gyár vízhálózatát, összegyűjtik a már egyszer használt ipari vizet, amit újból hasznosítanak a nyersanyagok őrlésénél. Több rizs a KITE gazdaságokból A Nádudvari Kukorica- és Ipa- rinövény-termelési Együttműködés keretében az elmúlt hat esztendő során végzett tervszerű fejlesztés eredményeként tovább növekedett az idén a rizs átlagtermése hazánkban. A KITE tangazdaságai 12 707 hektáron termeltek rizst az idén, s igen jó, 3,75 tonnás átlagtermést takarítottak be, harminc gazdasága közül tizenháromban négy tonnán felüli mennyiséget. Az elhanyagolt rizstelepek felújítását és utólagos termelésbe állítását korszerű gépek beszerzésével és munkába állításával mozdította elő a rendszerközpont. összesen 5200 hektáron — az összes termőterületnek több mint egyharmadán — tették egyenletessé lézervezérlósű talajmarókkal a földfelszínt. A korszerű rizstelepek az elmúlt két esztendőben átlagosan 0.8 tonnával adtak több termést, mint a hagyományosak. A KITE-taggazdaságokban — a jó időjárást kihasználva — most is dolgoznak a nagy teljesítményű gépek a telepek építésénél és rekonstrukciójánál, s a jövő esztendőben csaknem ezer hektárral növekedhet a korszerűsített rizstelepek területe. Mi varható a KISZ és TESZÖV együttműködésétől? A hír önmagában nem tartalmaz semmi rendkívülit: november 22-én Pataki István és Győrfi Károly, a KISZ Békés megyei bizottsága, illetve a termelőszövetkezetek megyei szövetsége nevében együttműködési megállapodást írt alá. Meglepő e tény már csak azért azért sem lehet, mert a megyei KISZ-bizottság és a TESZÖV közötti együttműködés nem űj keletű, sőt, hagyományosan eredményes évek óta immár. Ezzel együtt sem lehet érdektelen azonban végigtekinteni: mi mindenben foghatja szorosabbra a két szerv az együttes cselekvés és erőkifejtés szálait? Miben hangolhatják össze az eddigieknél is célratörőbben, tervszerűbben „ tevékenységüket? Nos, a közös teendőkről az együttműködési megállapodás három külön fejezetben is szól. * * * Nehéz lenne érdemben sorolni az együttműködésnek a megállapodásba foglalt ■ három területét, mindenesetre a gazdasági építőmunkában, s a versenymozgalmak fellendítésében közösen vállalt feladatok nem véletlenül kerültek az élre. Gazdasági célkitűzéseink elérésében, a termelés növekvő minőségi követelményeinek teljesítésében eddig is fontos szerepet töltöttek be a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok körében kibontakozott ifjúsági verseny- formák^ Ezek szélesítéséért együtt a „szerződő felek” eredményesebben tevékenykedhetnek ugyanúgy, mint ahogy összehangolt munkával hatékonyabbá válhatnak az újítómozgalom fellendítésére, a fiatalok szakmai fel- készültségének fokozására, a sikeres pályaválasztás előkészítésére tett erőfeszítések. Régi kérdés az agrárértelmiség fokozottabb aktivizálása is, amelyhez egyébként a Fiatal Agrárszakemberek tanácsa — akár üzemi, akár területi alapon szerveződik — jól kereteket ad. E keretek tartalommal telítését most ugyanúgy közös teendőként szabták meg az aláírók, mint azt, hogy mozgósítsák a fiatalokat Békés megye műszaki haladásáért, és elősegítsék az üzemek egymás közötti tapasztalat- cseréjének rendszeressé és általánossá válását. * * * * A gazdasági feladatok mellett egyáltalán nem má- sodalgosak azok a célok, amelyeket a megyei KISZ- bizottság meg a TESZÖV ugyancsak együtt igyekszik elérni a jövőben az ifjúság szocialista nevelésében. Ehhez a fiatalok marxista—leninista ismereteinek bővítése tartozik elsősorban, de nem elhanyagolhatók a teendők az ifjúsági korosztályok általános és szakmai műveltségének fokozásában sem. Amiként a munka melletti továbbtanulás lehetőségének, feltételeinek megteremtése sokban múlik a megállapodást kötőkön, ugyanúgy nagyon sokat tehetnek a tömegsportmozga- lom- feltételeinek megteremtéséért. valamint e feltételek szervezettebb, jobb kiaknázásáért, a mozgalom anyagi támogatásáért. Gazdag hagyományai és szép eredményei vannak immár megyénkben a fiatalok tömegeit megmozgató szakmai-politikai-munka- védelmi vetélkedők rendszerének. A hagyományok megőrzésének, az eredmények gyarapításának is újabb garanciája született most meg, a november 22-i megállapodással. Ezt az előbbi állítást a szerződés önmagában is igazolja azzal, hogy az együttműködés szervezeti kereteiről is gondoskodik, rendelkezik, kiemelve a teendők és eredmények folyamatos, kölcsönös értékelésének szükségességét. * * * Az utóbbi bekezdésben ismertetett zárórészt megelőzően a szerződés részletesen szól még a fiatalok érdek- képviseltét erősítő közös feladatokról, különös tekintettel a szövetkezeti demokrácia fórumainak tartalmas működtetésére. Kötelezettséget vállaltak a szerződő felek az előbbiek érvényesítését szem előtt tartva arra, hogy együtt kezdeményezik és szorgalmazzák a fiatalok arányának növelését a szövetkezetek irányító szervezeteiben. Ugyanígy ösztönzik a választásokon is, hogy a rátermett szövetkezeti fiatalok aktivizálásával a KISZ-ko- rúak jelentőségüknek és arányuknak megfelelően kerüljenek a vezető testületekbe és mozgalmi szervezetekbe. Napjaink kérdésére ad választ a megállapodásnak az a passzusa is, amely így hangzik: „A termelőszövetkezetekben a helyi adottságokat és az anya'gi lehetőségeket figyelembe véve, közösen szorgalmazzuk a lakás*, építési, támogatási alap képzését, és az igényeknek megfelelő növelését.” Mindezzel összhangban abban is megállapodott a két testület, hogy időről időre áttekinti az ifjúsági törvény érvényesülését az ágazatban, a szövetkezeti fiatalok élet- és munkakörülményeinek javítását célzó további intézkedések megtételéhez. Kőváry E. Péter Lóerők nélkül Különböző okok miatt az elmúlt időszakban megnőtt a gyalogos- és kerékpárosbalesetek száma. A tapasztalatok azt mutatják, hogy e két különböző réteg (s nem is kis réteg) közlekedési morálja igen alacsony szinten áll. Ha pontosabban fogalmazunk, bizonyos esetekben nem lehet morálról beszélni, mert egyes gyalogosok éS kerékpárosok nem is ismerik a közlekedési szabályokat, nem is tudják, hogy megszegik őket. önmagában örvendetes tény, hogy mind több a kerékpáros és a gyalogos, így nem annyira mozgásszegény az életmódunk, s az energiával is takarékoskodunk. Am a gyalogosoknak és a kerékpárosoknak is meg kell tanulniuk biztonságosan közlekedni. Nem boszorkányság ez. Tulajdonképpen olyan magatartásról van szó, amelyet az autósok defenzív közlekedésnek neveznek. Anélkül, hogy a fogalomnak a részletes elemzésére törekednénk, hadd álljon itt ennek a közlekedési módnak az alapelve: „A kötelezőt mindig, a tilosat sohasem, olykor a megengedettet se tegyük meg”. Mit jelent ez a jelszó? Első két utasításának betartása még nem defenzív közlekedés,''a lényeg a harmadik, amely szerint a megengedettet se tegyük meg mindig. Megengedett mondjuk egy álló autóbusz kikerülése kerékpárral, ha az még nem jelez balra. De mennyivel célszerűbb már messziről észrevéve a megállóban levő buszt, lassítani, megvárni, amíg besorol a forgalomba. Mert előfordulhat, hogy kerülés közben az autóbusz — szabálytalanul elindul. A defenzív vezető kerüli az ilyen szituációkat. A gyalogosnak is abszolút elsőbbsége van például az átkelőhelyen vagy a járdasziget és a járda között, mégsem szabad ezzel a joggal visszaélnie. És nem hagyatkozhat mindig arra, hogy mások betartják a közlekedési szabályokat. Megkezdhetné ugyan az áthaladást a gyalogos, ha a felé tartó ’árművek féktávolságon kívül vannak, de jobb figyelni a járműsor áramlását, s akkor lelépni a járdaszigetről, ha egy-egy járműoszlop mögött „szünet” következik. Mert a féktávolságot sem túl egyszerű megbecsülni, ám egy a szabályosnál nagyobb sebességgel haladó jármű a jó becslés ellenére is veszélyeztetheti testi épségünket. Nem szabad megfeledkeznünk a gépjárművezető és a gyalogos közötti kapcsolatról sem. Áthaladási szándékunkat — ha kell — karfelemeléssel is jelezzük, s az is jó, de már az autósokra tartozik, ha a gépkocsi vezetője udvariasan int, ezzel biztosítván a gyalogost afelől, hogy utat enged neki. A kerékpárosnak még egy feladata van a defenzív közlekedés értelmében. Állandóan figyelnie és értékelnie kell a közlekedési partnerek mozgását abból a szempontból, hogy a számára pe jelenthessenek veszélyt. Ugyanakkor neki úgy kell mozognia, hogy azzal pontosan informálja közlekedő partnereit a saját szándékairól. A helyes, gyalogos és kerékpáros közlekedést már gyermekkorban meg lehet tanulni. A nevelésben nagyon fontos a példamutatás. Ha például kézen fogva vonszoljuk magunk után gyermekünket a pirosra váltó közlekedési lámpa ellenére — hány ilyen eset figyelhető meg a városi forgalomban! — nemcsak közvetlenül az adott pillanatban tesszük ki őt életveszélynek. Belerögződhet ugyanis, hogy nem is olyan veszélyes a szabályok megszegése... Nagyon fontos idejekorán megtanulni, hogy a közlekedés lóerők nélkül is veszélyes lehet, s hogy defenzív magatartásunkkal tulajdon biztonságunkat, életünket is védjük. Gőz József Kerékpáros az autók között. A defenzív közlekedés elve rá is vonatkozik...
