Békés Megyei Népújság, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-28 / 280. szám

o 1982. november 28., vasárnap NÉPÚJSÁG n V BÉKÉS MEGYEI 1 1 NÉPÚJSÁG észtfi ín A régészek és történészek Vésztő vidékének első lakóit a Körös-kultúra csoportjaival azonosítják. Ezen a né­ven azonban, a Kis-Sárrét egyik legjellegzetesebb te­lepülését, Vésztőt egy 1350-ben keletkezett okirat még Vej- szetö néven emlegeti. Az egykori halászfalu azóta nagyon so­kat fejlődött. De sorsáról szólva mégis cl kell mondani, hogy a többszöri kipusztulás, elnéptelenedés ellenére mindig új­ra meg újra megpróbálkoztak a kemény akaratú sárréti em­berek életlehetőséget keresni és teremteni a Sebes-Körös menti Vésztőn. A helyi tanácsnak ma is sokat kell tennie a település né­pességmegtartó erejének növeléséért. Mert a jelenleg 9103 lelkes nagyközség népessége az elmúlt tíz esztendő folya­mán 000 fővel csökkent. Szerencsére, a születések száma meghaladja a halálozásét. A 133 utcából álló. 7 kilométer. 300 méter hosszú nagy­község kommunális ellátottságában az utóbbi tíz esztendő­ben nagy előrelépések történtek. Minden utca legalább egyik oldalán van járda, a vezetékes víz hossza 88 kilomé tér, s így a lakosok mindegyikének elérhetővé vált az ártézi víz bekötése. Minden utcában biztosított a villanyáram, s a faluba vezető országutat higanygőzlámpák világítják meg. A fiatalok letelepedésében nagy segítséget nyújt a telepszerű, több szintes építkezést biztosító ifjúsági lakásépítő szövet­kezet. A jobb közérzet alapvető részese az is, hogy sikerült megoldani a nagyközség egészségügyi ellátását. A település legégetőbb gondját egyelőre a szennyvízelve­zetés megoldatlansága okozza, amelyben a kis lépések takti­káját választotta a nagyközségi tanács, úgynevezett kis szennyvíztisztítók megépítésével. Évente 70—80 belvizes la­kás születik újjá. A lakosság lakóhely iránti szeretetének, ragaszkodásának jele, hogy évente egy főre 400—500 forint értékű társadalmi munka jut, s egyre többen igénylik a ta­nácstagokon keresztül az utcákat díszítő virágokat. Tervek is akadnak bőven. Többek között szeretne a ta­nács — az egykori halászfaluhoz méltón — a közelben „pe- caparadicsomot” létrehozni. Vésztő-Mágor történelmi em­lékhellyé válása után pedig bekapcsolódni az idegenforga­lomba. amely feltétlenül felpezsdítené a település életét. Az élet tehát megy a maga szabta úton Vésztőn. S hogy hová jutottak el, arról valljanak a nagyközségről készített „pil­lanatfelvételeink". Kereskedelem A nagyközség alapfokú ellátása — s az ezért felelős Körösmenti ÁFÉSZ tevé­kenysége — a szeptemberi tanácsülésen került terítékre. Lapunk is tudósított arról, hogy a napirendi pont vitá­jában 15-en szólaltak fel, s legtöbben elmarasztalták a körzeti fogyasztási szövetke­zetét, amiért tőkehússal és töltelékáruval, takarmány­nyal és táppal, építő-, meg tüzelőanyaggal nem tudja a „kilencezres” települést megfelelően ellátni. Az ÁFÉSZ képviselői ezen a tanácsülésen nem tagadták gondjaikat. Korányi Lajost, a szövet­kezet kereskedelmi főosz­tályvezetőjét kérdeztük: si­került-e már az eltelt két hónapban valamit enyhíteni ezeken a gondokon? — A megnyugtató megol­dáshoz ez a néhány hét még kevésnek bizonyult, bár igyekeztünk minden követ megmozgatni az ellátás ja­vításáért — kezdte a fő­osztályvezető, majd így folytatta: — Tegyük hozzá, hogy a dolgok egy része nem is tő­lünk függ. Vegyük például az építőanyagot. Erre az esztendőre már tavaly októ­berben le kellett adnunk a rendelést a TÜZÉP-hez. Ugyanakkor az most az év derekán derült ki, hogy több mint hetvenen megkapják az „árvizes” kölcsönt. Erre mi előre nem tudtunk felké­szülni: annyit tehettünk, hogy leadtuk a pótrendelést, aminek alapján a szükséges anyag most érkezik telepü­lésünkre. — És a szén? — A vésztőiek darabos szenet kérnek, ez itt a köz­ségben egyet jelent a kocka­darabos szénnel, ebből való­ban nincs elegendő; van, és volt is mindig viszont más­fajta. de azt nem viszik. Más kérdés, hogy ami meg­jön, az nem mindig olyan minőségű, amilyet várnánk. Emiatt már jogos kártérítési igények is keletkeztek. — Javult-e a húsellátás? — A tanácsülés után egyeztető tárgyaláson vet­tünk részt a megyei tanács kereskedelmi osztályán, itt kaptunk ígéretet arra, hogy január elsejétől a ZÖLDÉRT húsüzemének termékeivel szélesíthetjük a kínálatot. — Végül: van-e most már jó minőségű és elegendő táp, meg takarmány? — A helyi termelőszövet­kezet átveszi a volt közös vállalkozástól a takarmány­keverőt. Ez egy hosszabb fo­lyamat, de már most új embereket állítottak a keve­rő élére, azóta érezhetően javult a tápok minőség. Mindehhez annyit te­gyünk még hozzá: a nagy­község vezetőinek megálla­pítása szerint az utóbbi időkben a korábbiaknál jó­val kevesebb kritika érheti a Körösmenti ÁFÉSZ tevé­kenységét. Nagy népszerűségnek örvend a korszerű könyv- és hangle­mezbolt Ipar Komoly ipari potenciállal a község nem rendelkezik, lekésett erről a Sárrét iparo­sításakor. Nagy vállalatok, mint a BÉKÖT, a BHG, a FÉKON és a RUTEX működ­tetnek itt kisebb-nagyobb részlegeket. Jelenleg a köz­ségből ezren eljárnak dol­gozni, háromszáz asszonynak pedig nincs munkája, mert ugyan más helységekben lenne rá mód, de a nők alig- alig vállalják az ingázást, családjuk érdekében. — Ez csaknem egy közép­üzemre való létszám. Szíve­sen fogadna a község egy na­gyobb ipari létesítményt. So­kat jártunk utána, nem sok Sport Ha a községben levő sport- létesítményekhez a személyi feltételek is adottak lenné­nek, minden együtt lehetne ahhoz, hogy jó, aktív sport­élet folyjon Vésztőn. Lassan a kiemelt sportegyesületté válásnak is megteremtődnek a feltételei, működni fog az öt: a labdarúgó-, az atlétikai, a női kézilabda-, az asztali- tenisz- és a természetbarát szakosztály. Kár, hogy meg­szűnt a jól működő- lovas­szakosztály. sikerrel — jegyzi meg Ko­máromi Gábor tanácselnök. De nézzük a meglevőket. A BÉKÖT részlegének bejá­rati kapuja fölött Kiváló Vállalat felirat jelzi: itt jó munkát végeznek. — Mindenképpen erre tö­rekszünk, bár néha a hiány­zó zippzárak, címkék ezt megnehezítik — ad választ Zámboki Kálmán, a telep helyettes vezetője. Színes pizsamák, bébitipe­gők ezerszámra hagyják el az üzemet, ahol a 160 dolgozó­ból 43-an vannak gyesen. A bedolgozó műhelyben Varga Andrásné és Veress Mátyás­áé adják ki a munkákat, és veszik át a késztermékeket, így csaknem negyvenen dol­goznak a BÉKÖT köteléké­ben. A sportpályaegyüttes pihe­nésre is alkalmas területen helyezkedik el, s újabb iker tenisz-, atlétikai, és edző lab­darúgópályával bővül a te­lep. A község sportéletéről beszélgetve Magony József, a sportkör elnöke kissé pesszi­mista. — Csak akkor jutunk előbbre, ha több lesz a spor­tot önzetlenül szerető ember, mert 10 szakembert szervez­tünk a szakedzői tanfolyam­ra, közülük ketten mentek el. Sajnos, a gimnázium meg­szűnte miatt a 14—18 éves korosztály hiányzik a köz­ség sportéletéből. A RUTEX-ben szovjet ex­portra gyártanak melegítő­ket, nemrég itt is gyarapo­dott a létszám. — Pár napja vagyok itt, azelőtt az ÁFÉSZ-nél dolgoz­tam, ott 1500 forintot keres­tem. Egyedül élek, s ennyi pénz kevés a megélhetéshez — mondotta özvegy Ökrös Gáborné, aki 43 évesen kezd­te el tanulni a szakmát. Fia­talabb munkatársnője. Lá­zár Mária viszont a kötő­hurkoló szakmában jártas, s most szeptember óta dolgo­zik ebben a részlegben. Szí­vesen dolgozik itt, bár vég­zettsége távol áll e szakmá­tól, teljesítménye mégis ha­marosan eléri a 100 száza­lékot. Kaszai János vb-titkár és Ladányi Károly sportkörel­nök nem adja fel: — Jövőre megpróbálunk több társadalmi aktívát be­vonni a sportba, s a ver­senynaptár is azt tükrözi, hogy van lehetőség a bekap­csolódásra. Iskolai, Edzett If­júságért sportnapokat, pró­bákat, szakági versenyeket, munkahelyi olimpiákat szer­veznek, asztalitenisz-bajnok­ságokat rendeznek. Lesz fa­lusi dolgozók spartakiádja, lövészet, sakk, teremfoci, fu- tó-kocogó és természetjáró nap. Kultúra A társadalmi élet e szerte­ágazó területéről nehéz né­hány szóban szólni. Marad­nak a számok, s a belőlük levonható rövid tanulság. Vésztőn 9 iskolaépületben ta­nul a nemrég összevont ál­talános iskola 1060 kisdiák­ja. Nagy eredmény, hogy évek óta minden napközi iránti igényt ki tudnak elé­gíteni. Ehhez természetesen szükség volt az ezeradagos, korszerű és kiváló minőségű élelmezést biztosító napközis konyhára. S az sem utolsó dolog, hogy minden iskola- épületbe kiszállítják az ételt, így nem kell az ebédidőt fö­lösleges zarándoklással tölte­nie a gyerekeknek és a pe­dagógusoknak. Az elavult is­kolaépületek felújítása pon­tos terv szerint történik. S ebből a folyamatból nem maradt ki a bölcsőde, s a négy óvoda sem. Gondot jelent viszont a pe­dagógus állások betöltése. Pedig a nagyközségi tanács igyekszik vonzóbbá tenni a pedagógusok telepedését szol­gálati lakások építésével. Az elmúlt ötéves tervben 5 ilyen lakást adtak át, s eb­ben a tervidőszakban újabb kettő fog épülni. A könyvtárhelyzettel elé­gedettek lehetnek a vésztői­ek, de az éppen összedőlni készülő művelődési házzal már annál kevésbé. S hogy szeretne a lakosság jó körül­mények között részt venni a művelődési ház színes prog­ramjain, azt egy új megépü­léséért vállalt anyagi áldo­zatuk is bizonyítja. Eddig ugyanis 3 millió 700 ezer fo­rintot adtak össze erre a cél­ra. S ha a következő terv­időszakban lehetőség nyílik megépítésére, bizonyára na­gyobb részvétel, érdeklődés mellett zajlanak majd a most még gyér látogatottsá- gú programok is. A kultúra, a hagyomány- tisztelet, s a település irán­ti szeretet egyik legszebb bi­zonyítéka: a vésztőiek áldo­zatos munkálkodása a vész- tő-mágori történelmi emlék­hely megvalósításában. S hogy lelkesedésük nem volt hiábavaló, azt a két hónap elteltével ott járt több mint 5 ezer látogató is bizonyítja. Mezőgazdaság Hosszú éveken át — de legalábbis az utolsó nyeresé­ges év, 1976 óta — úgy tar­tották számon a Körösmen­ti Termelőszövetkezetet, mint a megye legrosszabb adottsá­gú közös gazdaságainak egyikét. Nyilas Károly, aki több mint három évtizedes mezei gyakorlattal a háta mögött ez év májusában ke­rült — Elekről — a tsz élé­re, ma már más véleményen van: — Nem lesz könnyű bebi­zonyítani a tavalyi mínusz 14 millió után 115 millió forin­tos beruházási adottsággal a saroglyábán ezen a 10 és fél ezer hektáron, amelyből 2-3 ezret állandóan víz tarol, hogy nem is olyan rossz föl­dek ezek. Ebben maguk a vésztőiek is megerősítettek engem, miután a határ min­den talpalatnyi darabkáját rövid időn belül bejártam, és elbeszélgettem a földeken dolgozókkal. Szóval nem lesz könnyű, de minden energi­ánkkal azon vagyunk mun­katársaimmal együtt, hogy itt minél előbb értelme le­gyen megint a szorgalom­nak. Csodákkal persze az új el­nök sem hitegeti a jobb sors­ra érdemes közösséget. Ke­mény időszakot ígérhet csak, olyan hónapokat, éveket, amelyekben a derékszíját lyukról lyukra kell beljebb húzni. Az igazság ugyanis az, hogy ez a termelőszövetke­zet mindeddig úgy élt, olyan életszínvonalon, mint a me­gye legjobb közös gazdaságá­nak tagsága — csakhogy fe­dezet nélkül. Szerencsére az elnök nem maradt magára, amikor a népszerűtlen intézkedéseket meg kellett hozni, s ma már mind többen látják be ezek­nek a szükségességét. Belátják, mert ezzel egy időben látják a határt is, amely talán még soha sem volt itt ennyire időben, eny- hyire jó minőségben, eny- nyire sokat ígérőén bemun­kálva. Igaz, az idén is meg­közelíti a veszteség előrelát­hatóan a tízmillió forintot, ám ez 30 millió lett volna a belvízkárok, meg a napra­forgó-pusztulás miatt, ha az új vezetés nem ragad meg mindent a „mínuszok” mér­séklésére. A gyorsan befejezett őszi munkák után valamennyi gépet kezelőstől bérbe adtak, ezzel hétmillió forintot fog­nak meg. Ipari szolgáltató szakcsoportot alakítottak Pesten, itthon meg üvegmo­só üzemet hoztak létre a konzervgyárral együttmű­ködve, ez további milliókat jelent terven felül. Átalakí­tották a vetésszerkezetet a pénzes növények javára, nö­velték a- legelő birkák szá­mát, a teheneket pedig szin­tén „bérbe adták”. Mindez­zel nemcsak a veszteséget csökkentették tetemesen, ha­nem alapokat teremtettek az adóságok visszafizetésének megkezdéséhez, drákói rend­szabályokat léptetve életbe egyúttal az anyag-, bér- és költséggazdálkodásban is. A vésztö-mágori emlékhely látogatása télen szünetel. A gondnok s a költségvetési üzem egyik munkása éppen a falak megóvásáról gondoskodik fóliákkal Az oldalt írták: B. Sajti Emese, Kőváry E. Péter, Számadó Julianna. A fotókat készítette: Fazekas László.

Next

/
Thumbnails
Contents