Békés Megyei Népújság, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-23 / 275. szám
/ NÉPÚJSÁG 1982. november 23., kedd Pécsi kaputelefonok Leningrádba Tízezer leningrádi lakást szerelnek fel a pécsi Megyeszer vállalatnál készített kaputelefonokkal. A készülékeiről hazánkban már országszerte ismert cég — hivatalos nevén Baranya megyei Elektronikai és Szerelőipari Vállalat — készülékeit több más országbeli gyártmánnyal való összehasonlítás után találták alkalmasnak arra, hogy egy egész lakónegyedet lássanak el vele. A pécsi kaputelefonok ugyanis kevés vezeték felhasználásával, könnyen felszerelhetek, karbantartást alig kívánnak, paneles felépítésűek, s így könnyen javíthatók. A Megyeszer a májusban megkötött szerződés alapján eddig csaknem ötezer kaputelefont küldött az Elektro- impex Külkereskedelmi Vállalat közvetítésével a Szovjetunióba, s még karácsony előtt elszállítják Pécsről a tízezrediket is. A modul-egységekbe csomagolt utcai és lakáskészülékeken kívül hétszáz lépcsőházhoz automatikus világításkapcsolókat, •a lakásban levő kaputelefon gombjával nyitható elektromos lépcsőházi zárakat, szerelvényeket és pótalkatrészeket készítettek szovjet megrendelésre a leningrádi lakónegyed épületei és lakásai számára. autójavítás az ipari szövetkezetekben A hazai szolgáltatás egyik neuralgikus pontja az autójavítás. A sok, de a tulajdonosoknak mégis kevésnek tűnő javítási lehetőség közül az ipari szövetkezetek az 1,1 millió személygépkocsi javításának mintegy egyharma- dát végzik. Nyolcvanhat szövetkezetnél foglalkoznak autójavítással, de mindössze hat olyan akad, amelynek ez a kizárólagos tevékenysége. Túlnyomó részük a megye- székhelyeken, nagyvárosokban van — ők autótípusonként szakosodva dolgoznak —, a fennmaradó rész. kisebb településeken minden kocsimárkával foglalkozik. Némelyik szövetkezetnél autókat is értékesítenek, s itt nagy előny, hogy a vásárlás helyszínén a vevő elvégeztetheti a javítást. Az ipari szövetkezeteknél is a legnagyobb gond az alkatrészekkel van. Vizsgálatok szerint a számlák végösszegében több mint öt ven százalék az anyagköltség, ami azt jelzi, hogy ezen a té- > ren nagy pazarlás folyik, és javítás helyett inkább szere- í lést végeznek a műhelyek- < ben. A szövetkezetek arra | törekednek, hogy mind több ■ importból beszerzett alkat- ; részt pótoljanak saját készí- ' tésűvel, illetve felújított da- ] rabokkal. Általános tapasztalat, hogy a .szövetkezeti javítókban a második, délutáni műszakban sokszor kihasználatlanul áll- ' nak a drága berendezések, és I még az üzemeléshez szüksé- j ges költségek sem térülnek ; meg. Ennek kiküszöbölését í az új kisvállalkozási formák- j kai is segíteni kívánják. > Ezek közül a legjobbnak az j átalányelszámolási rendszer bizonyult, ahol a bérbevevő tizenöt embert foglalkoztathat, és állandó költségtérítést fizet a szövetkezetnek. Jelenleg azt vizsgálják, hogy ezt a rendszert a szombati — a szövetkezeteknek szintén gazdaságtalan — műszakokban is bevezetik. Miről ir az flutú-Motor? Az Autó-Motor Magazin 22. száma november végén kerül az olvasókhoz. A Wartburg új porlasztója című cikkből megismerhetjük a nyár kezdete óta fokozatosan bevezetésre kerülő Wartburg-por- lasztót, melyet a környezet- védelmi előírások és a motorüzem fokozásának jegyében a Skoda 105 és 120 típusoknál megismert Jikov porlasztóból fejlesztettek ki. Az ipari robotok alkalmazása, az anyagmegmunkálás gépesítése és a szerelési folyamatok automatizálása a gépjárműgyártásban jelentős minőségi és gazdaságossági tényező. Az Üj technológia a Skoda gyárban című írásban az üzemijen történő alkalmazásukról olvashatnak. A Képtelen állapotban vezetni című cikk ismerteti azokat a tényezőket, melyekre a KRESZ nem tér ki részletesen, de' azok károsan befolyásolják a vezetési képességet. Az Útban a világ körül című írásban egy fiatal angol házaspár világkörüli motoros túrájáról kapnak érdekes ízelítőt az olvasók. Vasárnapi ajándék az időjárástól Az évszakhoz képest enyhe volt hétvégén az időjárás, ki-ki kedve szerint választhatott magának programot: benépesültek a turistautak, serényen dolgoztak a kiskertekben, a szélvédett helyen még napozni is lehetett. A sokéves átlag szerint ilyentájt 6,4 Celsius fok a megszokott hőmérséklet, vasárnap a duplája volt ennek. Igaz, a hőmérsékleti csúcsérték rekordjától — 1926. november 21-én 19,8 Celsius fokot mértek — messze elmaradt a mostani, mégis örülhetünk, mert volt már e napon mínusz 10 foknál hidegebb is, 1884-ben. A fővárosban az enyhe időjárást hőmérő nélkül is pontosan regisztrálhatták a BKV forgalomirányítói: sűríteni kellett a 21-es, a 90-es buszok és a fogaskerekű járatait. Sokan indultak Hűvösvölgy felé, és a Szabadság hegyi műlesikló pályához, ahol hó nélkül is gyakorolhattak a sisport kedvelői. Az átlagot meghaladó hőmérséklet leolvasható volt a Fővárosi Távfűtő Müveknél is. E helyen az önköltség a külső hőmérséklettől, függően 250 ezer forinttal változik fokonként. Ha vasárnap az 1884-es hideg idő ismétlődik, akkor a távfűtésre felhasznált energiának a duplája is kevés lett volna. Az ország különböző részeiből érkező jelentések is mind valamiként a kellemes időjárásról szóltak. A nyugati határszélen a soproni hegyvidék kirándulóhelyeit több százan keresték fel. Sokan látogattak el Nagycenkre és Fertődre. Pannonhalmára a fővárosból és Debrecenből érkeztek turistacsoportok. A Győr közelében levő öttevé- nyi Napsugár vendéglőbe]i Hanság-vidéki disznótoros szokásokat elevenítettek meg. S hogy nem fog ritkulni a vadételek választéka — ezt egy Kelet-Magyarországról érkezett tudósítás garantálja. A kellemes őszelejihez hasonló időjárás lesre csalogatta a vadászokat. Borsodban tetemesen megritkították a vaddisznó, az őz és a szárnyasvadak állományát. Gácsi András Hajdú Istvánná (jobbról) Kocsis László Egykoron még lovat is patkoltak... Oklevél a KGST-palota berendezőinek Úgy éreztük, a tények többet érnek egy egyszerű újsághírnél. Meglátogattuk a szövetkezetét, s mindjárt hármas apropóból is. Egyszer: többet megtudni az üzem exporttevékenységéről, azután: véleményeket hallani az itt most újonnan bevezetett törzsgárdaintézmény- ről, s végül: gratulálni a Szövetkezeti Ipar Kiváló Dolgozója cím kitüntetettjének. És jött: az ülőbútor Gyulán, az északi ipartelepen, az új irodaépületben a levél írója, Bőd Antal fogad bennünket. — Talán nem tűnik nagyképűségnek, ha azt mondom, szövetkezetünk kiviteli sikerei ismertek a nagyközönség előtt. Hiszen annak idején, a KGST-palota megépítésekor á hírközlő szervek nagyon szépen beszámoltak arról, hogy a berendezéseket mi szállítottuk, s hogy ezzel meg is alapoztuk egyszersmind a hírnevünket a Szovjetunióban, amelynek nincs ma már olyan köztársasága, ahonnan a mi dolgozószobáink, nézőtéri zsöly- lyefoteleink hiányoznának. Vagyis, azt javaslom, beszéljünk inkább a máról. Ezzel egyetérthetünk, kis kitérőként azonban engedtessék meg néhány mondat a 3&0 főt foglalkoztató, s immár negyedik évtizedébe lépett üzem múltjáról. Nem többet, csak annyit, hogy annak idején még mezőgazdasági eszközök készítésére és javítására szövetkeztek az alapítók, akik között patkoló kovácsot éppúgy lehetett találni, mint kefekötőt. Az ülőbútorgyártás a hatvanas évek derekán szorított ki minden mást a szövetkezet termékszerkezetéből. — A mai nehéz gazdasági helyzetben is azt kell mondanom : jól döntöttünk akkor, jelenleg is annyi a munkánk, hogy alig győzzük. Az egyre igényesebb szovjet piac biztos terepet ad, bár az utóbbi időben itt is akadtak komoly versenytársaink Lengyelországból, Jugoszláviából és Finnországból. Eddig álltuk a sarat, reméljük, ezután is versenyben maradunk. Mielőtt „üzemlátogatásra” indulnánk, még a nyugati piaci lehetőségekről faggatjuk az elnököt. Ekkor szólal meg a telefon: kuvaiti vevők kérnek árajánlatot. Rövid tárgyalás után mi is választ kapunk. — Nem rajtunk múlik. A külker cég csak annyit jelez vissza legtöbbször, hogy „nem jó az ár”, egyéb információt nem kapunk. De hadd említsem meg, hogy Levél a Gyulai Fa- és Fémbútoripari Szövetkezettől: „Értesítem, hogy november 7-e előestéjén nyújtotta át Ragunov elvtárs, a Szovjetunió kereskedelmi kirendeltségének tanácsosa szövetkezetünknek az 1981. évi szovjet export kiemelkedő teljesítéséért a szovjet külkereskedelmi szervek elismerő oklevelét. Mint ismeretes, több mint másfél évtizede szállít a Gyulai Fa- és Fémbútor- ipari Szövetkezet irodabútorokat, nézőtéri ülőberendezéseket a Szovjetunióba. Az 1981. évi teljes értékesítés 193 millió forintos összegéből a szovjet export több, mint 100 millió forintot tett ki. Az ünnepi megemlékezés után huszonkilencen részesültek politikai, mozgalmi és társadalmi munkában kifejtett tevékenységükért jutalmazásban, majd első ízben került sor az idén megalkotott törzsgárdaszabályzatnak megfelelően a törzsgárdatagok erkölcsi és anyagi elismerésére, melyet az ünnepség keretében nyújtottunk át 43 tagnak.” Bőd Antal szöv. elnök ! szállítottunk már Irakba is, ezenkívül mi rendeztük be azt az üléstermet Havannában, ahol az el nem kötelezettek tartották értekezletüket. Misi bátya a présnél A Gyulai Fa- és Fémbútoripari Szövetkezet jó öt évvel ezelőtt kezdte meg az „átköltözést” az ipartelepre, és az idén nyáron fejezte be ezt az akciót. Tágas, világos csarnokban kaptak helyet a különböző műhelyek. Utolsóként az asztalosok rendezkedtek be itt. Gácsi András, az egyik fűrészgépnél szorgoskodik, a Szovjetuniónak készülő zsöllyeülé- sek alkatrészei kerülnek ki a keze alól. — Éppen tíz éve dolgozom itt, úgy hogy nagyon örültem a törzsgárdatagság bevezetésének. Hamarabb is gondolhattak volna rá, bár azt nem mondhatom, hogy nem becsülnek meg enélkül is bennünket. Én például megkeresem a 4200-at túlóra nélkül is, de lehet túlórázni is, mert munka az van bőven. A lakatosműhelyben „Misi bátyához” irányítanak a többiek. — ö aztán mindenben benne van, majd ő elmondja, amire kíváncsiak — biztat bennünket Danáé András csoportvezető. Azután kiderül, hogy „Misi bátyát” tulajdonképpen Kocsis Lászlónak hívják. Onnan ragadt rá ez a név, hogy össze-összetévesztették Mihály testvérével, továbbá, mert ő a legidősebb itt a műhelyben. — Húszéves törzsgárdatag lettem most november ötödikén. Ez a présgép az enyém, pedig segédmunkás vagyok, úgy nézzen rám, de megcsinálok én mindent. A négyezrem így is megvan. Utána otthon az a két fóliasátor, de nem fűtök ám a salátára, meg a retekre. Úgy vagyok vele, hogy minek? Ott van isten áldott napmeA levélíró és az oklevél Fotó: Fazekas László lege rájyk. Amikor a salátát meg a retket kiszedem, paprikát, uborkát dugok a helyükbe. Így aztán persze, hogy megvan a megélhetés. Nem tagadom, hogy itt is mindig-mindig többet követelnek, de hát az ember maga is többre-többre vágyik, nem? Törzsgárda és telefon Kocsis Lászlóval azután a kárpitosrészleg vezetője Hajdú Istvánná is egyetért. Ö az, akinek gratulálnunk kell: a Szövetkezeti Ipar Kiváló Dolgozója címmel tüntették ki november 7-e alkalmából. — A törzsgárdatagság elismerésével itt mindenki egyetértett. Nem is azon folyt a vita, hogy van-e értelme, vagy nincs, hanem azon: mi lesz azokkal, akik már túljutottak valamelyik fokozaton. Én is 21 éve dolgozom itt. Segédmunkásként kezdtem. De beláttuk: nem állunk úgy anyagilag most, hogy visszamenőleg mindenki, minden fokozatot elnyerhessen. Szép lassan majd sor kerül valamennyiünkre. A törzsgárdát egyébként sem a bronz, az ezüst, vagy arany törzsgárdajelvények alakítják ki. (Ez ugyan nem jelenti azt, hogy jól tették a Gyulai Fa-, Fémbútoripari Szövetkezetben, amikor idáig vártak ennek az intézménynek a megteremtésével.) S erről legtöbbet éppen Hajdú Istvánná mondhat, aki azok között szerezte meg a kárpitosszakmát, lett csoport-, majd utóbb részlegvezető, akikkel most is együtt dolgozik, akiknek a tevékenységét irányítja, akiket néhány adattal ő maga így jellemez: — Hatvanötén vagyunk, plusz még harminc ipari tanuló. Az itt dolgozók 75 százaléka nő, a nyolcvan százalék pedig több mint tíz éve van együtt. Exportra dolgozunk, 's ha ebben értünk el sikereket, abban az utóbbi ténynek nagyon nagy szerepe van. Búcsúzunk. Magunkban tesszük meg az utat a — mondjuk csak nyugodtan: gyárkapuig. Mert ez már gyár. S nem udvariatlanságból „hagytak magunkra” bennünket. Kísérőnket, kalauzunkat, Bőd Antal elnököt az ARTEX-től keresik telefonon. Manapság pedig egy ilyen telefontól, egy exportra dolgozó üzemben nagyon sok minden függ ... Kőváry E. Péter
