Békés Megyei Népújság, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-18 / 271. szám

1982. november 18., csütörtök NÉPÚJSÁG Pályaismeret Jó házigazda kerestetik személyiség — választás A Pályára, nevelés — jö­vőre nevelés címmel meg­hirdetett országos pályáza­ton több mint százan vettek részt, s közülük az első dí­jat Novodomszki Pálné, a békéscsabai iskolacentrum középiskolai leánykollégiu­mának nevelőtanára nyerte el. A kollégiumban 1977 óta dolgozik, azelőtt tizennyolc évig matematikát és fizikát tanított. Beküldött munká­jához a „Minden ember bol­dog akar lenni” jeligét vá­lasztotta. — Tapasztalatom, s ezért meggyőződésem is, hogy csak a jól megválasztott életpálya adja meg a jó köz­érzetet. Ha az ember meg­találja a helyét az életben, ha mindennapi munkáját szívesen végzi, alkotásában örömet talál, akkor érzi ma­gát boldognak. De hatékony, jó munkát is csak így képes végezni. A jó pályaválasztás ■tehát az egyénnek és a tár­sadalomnak egyként fontos. Ez volt mindig a cél, eh­hez keresett eszközöket pá­lyaválasztási munkájában, melyből egy négyéves sza­kaszt ismertet a dolgozatá­ban. A tavalyelőtt érettségi­zett egészségügyi szakközép- iskolás lányokból álló 38 fős csoportra vonatkozóan. Akik, amikor tanulmányai­kat elkezdték, igen keveset tudtak választott pályájuk­ról. Legtöbben csak annyit: ápolónők, gondozónők lehet­nek. A nevelőtanár meg a lányokat nem ismerte még, csak figyelte, hogyan illesz­kednek be a kollégiumi élet­be, majd kérte a részletes bemutatkozást. — Kértem, hogy írjanak le mindent, amit önmagukról fontosnak tartanak, hiszen négy évig fogunk együtt él­ni, dolgozni, amihez minden segitséget meg .szeretnék ad­ni. Akkor még főleg általá­nos és külső tulajdonságok szerint szemlélték magukat, s az is kitűnt, hogy az egész­ségügyi pályákról konkré­tan keveset tudnak.. Fontos volt, hogy a lehe­tőségekről beszélgessenek, egyes pályákat alaposan is­merjenek meg, filmek, szak­könyvek és az irodalom se­gítségével is. E* megismerő­fejlesztő munka része volt egy érdeklődésvizsgálat. Ennek eredménye is a hu­mánérdeklődés túlsúlyát mu­tatta, vagy az azzal össze­függő területekét. Ezt követte a második év­ben az indítékok vizsgálata, 56 kérdés alapján. S mind a 38 tanuló első helyre a mások segítését tette. Utána mindjárt a mások problé­máival való foglalkozást. — Érdekes módon ez össz­hangban volt az elképzelt pálya igényeivel, s a felele­tek arra is rávilágítottak. hogy a „magányos foglalko­zás”^ mindenki elutasította. Ekkor már a gyakorlati fog­lalkozások élményei is ha­tottak. Később is sokat be­szélgettünk ezekről, volt, akit bátorítani kellett, má­sokat megerősíteni a válasz­tásukban. A harmadik évre már kellően megismertük egymást. És ekkor következett az önismereti felmérés, a Mo­hás Lívia könyvéből vett 60- féle tulajdonság alapján, melyben jó és rossz szere­pelt vegyesen. A feladatot úgy kapták meg, hogy min­denkinek nemcsak önmagát, de szobatársait is jellemez­nie kellett, a rá legjobban illő 5 tulajdonsággal. Nyolc tanuló esetében teljesen megegyezett az önjellemzés a társak által megjelölt tu­lajdonságokkal, vagyis olyannak látta ez a nyolc lány magát, amilyennek tár­sai. Tizenegy tanulónál csak egy-egy eltérés mutatkozott. A legnagyobb eltérésnél is két tulajdonság egybeesett. — Tükör volt ez a lányok számára, s a tükörkép hoz­zásegítette őket ahhoz, hogy még gyakrabban foglalkozza­nak azzal, milyenek, milyen­nek látják őket a társaik, és ők maguk milyenek szeret­nének lenni? És hogy mi­ként találják meg a helyü­ket az életben. Az idő köz­ben haladt, és sürgette a végleges döntést, ezért ne­gyedik osztályban visszatér­tünk a mi akarok lenni? — kérdésére. Azt is kértem, hogy a válaszukban tekint­senek előre öt évet, és ír­ják le — elképzelésük sze­rint — munkahelyüket, munkájukat, életüket. Aztán jött a nagy erőpró­ba, az érettségi, ami min­denkinek sikerült: kitűnő lett három tanuló, s elégsé­gessel mindössze egy vég­zett. Általában azt az ered­ményt hozták, amit a négy év munkája alapján várni lehetett. És három kivéte­lével — kettő tanítóképzőbe ment, egy kozmetikusnak — mind az egészségügyi pályán helyezkedett el. Csecsemő- és gyermekgondozónő lett, gyermek- vagy felnőttápoló, szociális otthoni nővér, szü­lésznő, laboráns, műtős és a különböző szakgyógyászat­ban asszisztens. Még Kö- JÁL-ellenőr is akadt köz­tük. Ezzel fejeződik be a négy­éves ciklus és az első díjas pályamű, mely részletesen tartalmazta a nevelőtanár komplex pályaválasztási munkatervének megvalósí­tását. A pályaismeret foko­zását, a tanulók személyisé­gének megismerését és a vá­lasztott pályára való neve­lést. Vass Márta Egy lapunkban megjelent írás már koráb­ban bizonyította, hogy a legutóbbi, immár harmadik békéscsabai dzsesszhétvége körül valami nincs rendben. No, nem a nemzetközi zenei rendezvény színvonalával volt és van baj. Haem éppen az a bökkenő, hogy egy ilyen nívós, a dzsessz szerelmeseit az ország legtávolabbi sarkából is Békéscsabára vonzó esemény nincs kellően előkészítve, megszer­vezve. Mert aki a legutóbbi dzsesszhétvégén ott volt, s a kevés jelenlevő helyi lakos közé tartozott, csak irult-pirult az érdektelenség láttán. Aztán végül az is kiderült, nem egy­szerűen erről volt szó. Ugyanis a műsor meg­kezdését követő fél órával, az utcára kiszű­rődő zene hatására, egyre többen érkeztek az eseményről korábban mit sem tudók. Azok pedig, akik csak néhány nap elteltével érte­sültek róla, még jobban bosszankodtak. Volt miért. Mi hát a hiba? Az ügyben valamelyest is jártas olvasó most azt mondaná: nem kell akkora feneket keríteni a dolognak, ott a fő szervező, a Magyar Rádió, csinálja az. Csak­hogy: a rádió lelkes és neves szerkesztője, Kiss Imre a legfontosabb vállalásának eddig is hiánytalanul eleget tett. Nevezetesen, hogy a lehetőségekhez képest az elérhető legjobb hazai és külföldi együtteseket, zenészeket szerződtette erre az alkalomra. Mert ugye, ez a leglényegesebb. Ezzel tehát nem is volt baj. Viszont a „szcrvezőtárssal”, a megyeri művelődési ház­zal — amely a dzsesszhétvége születésekor a „Hat szív” neves dzsesszegyüttest tudhatta magáénak — annál inkább. (Bár meg kell jegyezni, hogy az előbb említett együttes egyik volt tagja, Köles István, azóta is jófor­mán egyedül igyekszik e szép hagyomány szégyenteljes kimúlása ellen hadakozni. Ügy, hogy tesz is valamit.) Viszont könnyű belátni, hogy egy intéz­ményt nem képes pótolni egyetlen — legyen az akármilyen lelkes — ember. Ha vállalta Békéscsaba e nemzetközi zenei eseményt né­hány évvel ezelőtt, vállalkoznia kell megtar­tására, továbbfejlesztésére is. Már csak azért is, mert érdemes. El kell tehát gondolkozni azon, hogy a sze­mélyi problémákkal küszködő megyeri mű­velődési ház helyett ki veszi át a stafétabo­tot. Mert a jó „bornak” is kell cégér, amint azt a legutóbbi dzsesszhétvége tanulságai is igazolják. A megye minden részébe eljutta­tott szórólapok, megállítótáblák, plakátok — még ha egyszerű kivitelezésűek is — nélkül ugyanis nehéz az információdömping alatt görnyedező korunk emberét bármire is moz­gósítani. Ennek elkészítését, elhelyezését pe­dig valakinek, valakiknek magára kell vál­lalnia. A megoldás keresése nem az újságíró fel­adata. Az aggódás már igen. Mert mint e legutóbbi dzsesszhétvége részese, s mint e műfaj lelkes híve, attól kell tartsak, hogy legközelebb már ilyen cím alatt fogalmazha­tom írásom: „Volt egyszer egy dzsesszhétvé­ge Békéscsabán”. B. S. E. Folyóiratolvasó a Lencsésin Több mint tízezer ember lakja megyénk legnagyobb lakótelepét, a békéscsabai Lencsési útit. Egyik iskolá­ja, a Szabó Pál téri a taní­tási órák után, mint helyi művelődési ház is működik. A legújabb, bizonyára az ott élőknek napi elfoglaltságuk­ban, szabadidős-tevékenysé­gük értelmes eltöltésében nagy segítséget nyújtó szol­gáltatásuk a közelmúltban megnyitott nyilvános folyó­iratolvasó, amelyről Mizó Fe- rencné, függetlenített könyv­táros adott tájékoztatást. — Hétfőn és csütörtökön, délután 4 órától este 7-ig nyolcvanháromféle napi-, he­tilap és folyóirat áll az ér­deklődők rendelkezésére. A lakótelepi közművelődésre szánt városi keretből kaptuk a létesítéshez szükséges pénz­összeg felét. Végeredmény­ben a nagyközönség itt mind­azokat a folyóiratokat és la­pokat megtalálja, amely az érdeklődésre számot tarthat. Azért ezen a két délutánon vagyunk nyitva, mert ezek­ben az órákban tartják fog­lalkozásaikat iskolánkban a felnőtt kiscsoportok; a sport­körök, a tanfolyamok, a köz­hasznú szakkörök. Termé­szetesen az iskolánkban ta­nuló több mint nyolcszáz gyereknek bármikor, az is­kolai könyvtár nyitva tartá­sával egyezően rendelkezésé­re áll ez a bőséges anyag. A távlati célunk az, hogy egy olyan sajtóanyagot alakít­sunk ki, amely a megye- székhelyen munkálkodó maj­dani kutatók egyik bázisát képezi. Az abetikus rendszerű, fel­iratkozott rekeszekben való­ban minden számottevő hír­lap, heti- és havilap meg­található — néhány külön­legességnek számítóval együtt. Bárki forgathatja a Pramoí a Burda, a Güter Rat legfrissebb számait is. A le­hetőség megvan, csak élni kell vele! (N. L.) Napközben az iskolás gyerekek, hétfőn és csütörtökön dél­után pedig szüleik forgathatják itt a napilapokat és folyó­iratokat a földszinti olvasóban Fotó: Fazekas László HONGSZÓRÓ Nobel Diákkoromban nagyon sze­rettem azokat a regényeket, amelyekből híres, nagy em­berek élettörténetét ismer­hettem meg. Bámultam, ho­gyan lett az ismeretlen Edi­sonból a világhírű Edison, Ziegler Gézából Gárdonyi Géza, a doborjáni csodagye­rekből Liszt Ferenc. Nobel Alfrédről nem olvastam, ró­la a diáknóta maradt meg bennem: „Glicerint kevert kovával, rettenetes pléhpo- fával..Elnézést a már hozzám régen nem illő diá- kos csínyért, de hát így éne­keltük mi, és merem remél­ni, hogy így éneklik ma is a gyerekek. Nagy tudós és nagy em­ber volt! És miféle nagy ál­modozó is, aki — amikor rá­döbbent, hogy találmányát a hataloméhesek nem éppen békés célokra használják, ne­héz éveket élt meg. Ezeknek az éveknek súlyos záróköve a végrendelet, mely hatal­mas vagyonának kamataiból azokat jutalmazza évről év­re, akik a legtöbbet tesznek az emberiségért. Az elmúlt szombaton a Petőfi rádió délelőtti műso­rában a „Híres történetek — nagy egyéniségek” sorozat­ban Zoltán Péter Nobel cí­mű rádiómonológját hallhat­tuk, a szerző szerint „mellék­hangokkal”,, tehát több sze­replővel. Nobel szerepében Sinkovits Imre rádiós sze­repléseinek egyik kiemelke­dő sikerét nyújtotta, a ren­dező pedig, Barlay Gusztáv, a biztos mesterségbeli tudás művészi kibontakoztatásával adta hozzá a maga vélemé­nyét. Roppant vívódásokkal küz­dött Sinkovits Nobelje, mint ahogyan a valóságosan élt Nobel is küzdhetett, amikor a halálra készülve megírta végakaratát, melynek feszítő önmarcangolása egyetlen mondatban összegezhető; „Mit kellene tennünk azért, hogy az emberiség megbo­csássa az ellene elkövetett vétkeinket?” Igen, a „dina- mitgyáros” magányos és meghasonlott emberként fo­galmazta meg végső kíván­ságait, hogy segítsen meg­szabadítani „az ellenséges­kedés átkától az emberisé­get”. Végighallgatva a kitűnő rá­diómonológot, élvezve Sin­kovits nem mindennapi mű­vészetét, ezúttal nem gon­doltam arra, mint diákko­romban, hogy „de jó lett volna a helyében lenni”. Igen, a dinamitgyáros lelki­ismereti válsága alapította meg a Nobel-díjat, mely ma­napság is a legrangosabbak egyike, még akkor is, ha nem mindig azok kapják, akik „a legtöbbet teszik az emberi­ségért”. .. Ha így lenne, talán túl szép lenne. (sass e.) Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Négy Vivaldi-hegedűver- seny. 9.02: örökzöld dallamok, (ism.) 10.05: Diákfélóra, (ism.) 10.35: Dvorák kamaraműveiből. 11.09: A vám- és pénzügyőrze­nekar játszik. 11.21: Versenyben — a munká­ért. 11.36: Tigrisugrás. 12.45: Filmtükörkép — a Guer­nica c. magyar filmből. 13.00: A magyar népdal hete — Veress Sándor feldolgozá­saiból. 13.24: Lemezmúzeum. 14.16: Bruno Prevedi operafel­vételeiből'. 14.34: ..Akkor hát. szerdán ná­lam, öt felé.” 15.05: Kovács Apollónia cigány­dalokat énekel. 15.28: Képek és jelképek, (ism.) 16.00: Szobotka Tibor: A vető­kártya főhadnagya. 16.10: Csajkovszkij-zongoramű- vek. 16.29: A magyar népdal hete — Török Erzsébet felvételei­ből. 17.05: Olvastam valahol . . . 17.25: Két filmdal. .17.34: Délutáni Rádiószínház — Gáli István hangjátékaiból. 18.15: Hol volt. hol nem volt . . . 19.15: A Deller-énekegvüttes énekel. 19.40: A Szombathelyi szimfoni­kus zenekar hangversenye. Kb. 20.20 : A lombikok világában. 21.20: Verbunkos muzsika. 21.40: Egy műszer karrierje. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Operaáriák. 22.49: Mit ér a nevem? 22.59: Kamarazene. 0.10: Németh Zoltán táncdalai­ból. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Burka Sándor klarinéto- zik. 8.20: A Távol-Kelet — közelről, (ism.) 8.35: Napközben. 10.00: Zenedélelőtt. 12.35: A magyar népdal hete. 13.00: Kapcsoljuk a szolnoki stúdiót. 13.30: Muzsikáló természet. 13.35: Sebestyén András: Távoli tájak dalai. 14.00: Szórakoztató antikvárium. 16.00 : Schlegel és Coleridge. 16.35: Idősebbek hullámhosszán, (ism.) 17.30: Tanakodó. 18.35: Hét végi panoráma. 19.55: Slágerlista. 20.35: Színészdal. (ism.) 21.51: Magnóról magnóra, (ism.) 22.39: Operettmúzeum. 23.20: A tegnap slágereiből. III. MŰSOR 9.00: Iskolarádió. 9.30: Heinz Holliger oboázik, Ursula Holliiger hárfázik. 9.56: Bemutatjuk a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat új lemezét. 12.45: A Martens rézfúvósegyüt- tes játszik. 13.07: Fiatal magyar énekesek és együttesek felvételeiből. 14.00: A magyar népdal hete. 14.20: Fiataloknak! 15.10: Mendelssohn: Szentiván­éji álom. 16.00: Zenei Lexikon. 16.20: Hang-játék. 16.55: Popzene sztereóban. 18.00 : Mozart-felvételek. 18.25: 2000 felé. (ism.) / 19.05: Iskolarádió. 19.35: Vlagyiszlav Pjavko opera­felvételeiből. 20.00: Kilátó. 20.45: Az Omega együttes ösz- szes felvétele. 21.37: Romantikus mesterművek. 22.16: Napjaink zenéje. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Két dal, egy előadó. A Liquid Gold együttes éne­kel. 17.15: Napjaink. Palatínus Ist­ván jegyzete. 17.20: Üj kórusfelvételeinkből. A kisújszállási szakmunkás- képző és a szolnoki Sza­muely szakközépiskola énekkarának műsora. 17.30: Takarmányozási tanács­adás kistermelőknek. Ri­porter: Zentai Zoltán. 17.45: Akit régen hallottunk. Ca- terina Valente felvételei. 18.00—18.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.25: Tévétorna, (ism.) 8.30: Iskolatévé. Angol nyelv. (Középhaladóknak.) 9.00: Orosz nyelv. (Ált. isk. 6. oszt.) 9.25: Magyar nyelv. (Alt. isk. 2. oszt.) 9.35: Magyar irodalom. (Alt. isk. alsó tagozat.) 10.00: Osztályfőnöki óra. (Ált. isk. 3—4. oszt.) 10.30: Osztályfőnöki óra. (Ált. isk. 3—4. oszt.) 10.50: Magyar nyelv. (Ált. isk. 1. oszt.) 11.00: Osztályfőnöki óra. (Ált. isk. 7—8. oszt.) (f.-f.) 11.30: Kamera, (f.-f.) 12.00: Világnézet, (f.-f.) 14.10: Magyar irodalom. (Ált. isk. alsó tagozat.) (ism., f.-f.y 14.30: Magyar nyelv. (Alt. isk. 3. oszt.) (f.-f.) 14.40: Orosz nyelv, (ism., f.-f.) 15.05: Angol nyelv, (ism.) 15.20: Osztályfőnöki óra. (Ált. isk. 7—8. oszt.) (ism., f.-f.) 15.50: Osztályfőnöki óra. (Ált. isk. 3—4. oszt.) (ism., f.-f.) 16.20: Hírek, (f.-f.) 16.25: Slágerhírlap, (ism.) 17.10: Pedagógusok fóruma. (f.-f.) 17.45: Tévébörze, (f.-f.) 17.55: Telesport. (f.?f.) 18.20: A kamasz Kamaz — port­réfilm egy autógyárról. 19.00: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: ,,És melyikünk nem az ... ” Angol tévéifim. 20.50: Panoráma. 21.40: ,.tJgy, ahogy volt és ... ” Dénes Zsófia portréfilmje, (f.-f.) 22.40: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 18.45: Sorstársak, (f.-f.) 19.05: Unser Bildschirm — A mi képernyőnk, (f.-f.) 19.30: Tv-híradó. 20.00: Falusi esték, (f.-f.) 21.00: Tv-híradó 2. 21.29: Reklám, (f.-f.) 21.25: A csornai kékfestő. Ri­portfilm. (ism., f.-f.) 21.35: A szegedi „madzagvasút”. Dokumentumfilm. (ism.) f.-f.) BUKAREST 16.30: Fiatalok stúdiója. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Üzenet a jövőbe. 20.35: Dalok. 20.45: Gazdasági figyelő. 20.55: Táncok. 21.10: Az emberi test. 21.30: Dalok. 22.00 : Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 16.40: Videooldalak. 16.50: Expedíció a küszöb előtt. 17.00: Tv-napló. 17.10: A nukleáris forradalom. 17.40: Hírek. 17.45: A kék, mint tarka. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Vajdasági humor. 19.15: A konyha nagy mesterei­nek kis titkai. 19.20: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00 : Politikai magazin. 21.05: Mosolyogjanak, kérem — vetélkedő. 21.50: Tv-napló. n. MŰSOR 18.35: Csütörtöki zágrábi kör­kép. 19.20: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Színes fény. SZÍNHÁZ 1982. november 18-án, csütörtö­kön 19 órakor Békéscsabán: JÁNOS VITÉZ Madách-bérlet 1982. november 19-én, pénteken 19 órakor Békéscsabán: JÁNOS VITÉZ Pécsi S.-bérlet 19 órakor Békéscsabán: KÖRTÁNC „G” bérlet (Klubszínház) MOZI Békési Bástya: 4 órakor: A fe­kete paripa, 6 és 8 órakor: Egy zseni, két haver, egy balek. Bé­késcsabai Szabadság: minden előadáson: Elvis Presley. Békés­csabai Terv: fél 6 órakor: Ben Hur I., II. rész. Gyulai Erkel: fél 6 órakor: Fehérlófia, fél 8 órakor: Adj, amit adhatsz! Gyulai Petőfi: 3 órakor: őszi maraton, 5 és 7 órakor: Bronco Billy. Orosházi Béke: ősszel a tengernél. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: A hóhér testvére, fél 6 és fél 8 órakor: Kilenctől ötig. Szarvasi Táncsics: 6 órakor: Csokoládé-automata, 8 órakor: A karatézó Cobra.

Next

/
Thumbnails
Contents