Békés Megyei Népújság, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-18 / 271. szám
o 1982. november 18., csütörtök \ NÉPÚJSÁG Kondacs Gyöngyi, Bakos Ildikó, Gyurkó Brigitta, Bereczki Agnes, Gábriel Tamás, Baranka Imre Vörös nyakkendő és KISZ-tagkönyv „A tagfelvételi munkában a jövőben egyértelműen jusson kifejezésre, hogy a KISZ- taggá nevelésben meghatározó szerepe van a Magyar Üttörők Szövetségének. Az általános iskola elvégzése után a felvételüket kérő fiatalokat — minden felesleges várakoztatás nélkül — az a KÍSZ-alapszervezet vegye fel, amelyben mozgalmi tevékenységüket folytatni fogják. A középfokú tanintézeti KISZ-szervezetek törekedjenek arra, hogy minél több volt úttörőt nyerjenek meg az ifjúsági szövetség számára.” — A KISZ X. kongresszusának határozata fogalmaz így a tagfelvételről, i a mozgalmi átmenetről szólva. Az általános iskola befejeztével évente gyerekek ezrei kerülnek ki az úttörőcsapatokból, a mozgalomból, ahol közülük sokan különböző tisztséget töltöttek be, ahol tagjai voltak egy őrsi, raj-, csapatközösségnek, s részesei a sokszínű mozgalmi élet nyújtotta élményeknek. De merre tovább? Hol és hogyan válik ezután az egyén és a közösség hasznára az úttörőmozgalomban szerzett képesség, tapasztalat, vagy egyszerűen hogyan kapcsolódhat be a fiatal ismét az életkorának megfelelő mozgalomba? A „hol” kérdésre a válasz egyszerű: a Kommunista Ifjúsági Szövetségben. De hogy hogyan? Az elvi útmutatást megadta a kongresszusi határozat. Lássuk most a gyakorlatot. * * * Bereczki Ági tavaly végzett a muronyi általános iskolában. — Nagyon szerettük azt a kislányt, pontos, csendes, megbízható — dicséri Ágit Mikló Gézáné, a muronyi úttörőcsapat vezetője. — Kiváló Úttörő kitüntetést is kapott, rajtitkár volt, és természetesen javasoltuk a KISZ-be. S hogy kit javasolnak? Ebben a csapatban a nyolcadikosok utolsó rajösszejövetelén maga a közösség dönt erről — előfeltétel természetesen a próbakövetelmények teljesítése, amelyben helyet kap a KlSZ-élet- be való felkészítés is. Ágnes most a békéscsabai Sebes György Közgazdasági Szakközépiskola első D-s tanulója. Vele, öt elsős diáktársával és Zseák Sándorné KISZ-tanácsadó tanárral a szakközépiskola igazgatói irodájában ülünk le beszélgetni a mozgalmi átmenetről, mégpedig KISZ-taggá avatásuk után néhány nappal. Megilletődötten lépnek be az igazgatóiba, nem jártak még itt — de amint megtudják, miről van szó, felélénkülnek. Kondacs Gyöngyi kardoskúti, az úttörőcsapatban rajtitkár volt, majd az úttörőtanács helyettes titkára, kiváló úttörő, miként Bakos Ildikó is, aki sarkadkeresztúri, és egykori úttörőtanács-titkár. Gyurkó Brigitta orosházi, ő a raj- kultúrfelelős tisztét töltötte be a csapatban, Gábriel Tamás a kétsopronyi úttörő- csapatban rajtitkár volt, ő is kiváló úttörő, Baranka Imre, az egyetlen helybeli a hat diák közül — ő pedig őrsvezető-helyettes és kispoli- tikus volt úttörőkorában. Zseák Sándorné Fotó: Fazekas László — Nálunk úgy történt — kezdi a beszélgetést a fiatal tanárnő —, hogy a patronáló másodévesek összegyűjtötték az elsősöktől az úttörő- tagkönyveket. Ezekből kitűnt, hogy az úttörőcsapat ajánlja-e a KISZ-be az illető diákot, sőt nem egy esetben konkrét funkcióra is javaslatot Jett a csapatvezetőség. A kiváló úttörők természetesen automatikusan KISZ-tagok lettek, mint régebben is, amikor még volt Kilián-kör. A X. KISZ-kongresszust megelőzően 1981-ig a középfokú tanintézetekben működtek a szóban forgó Kili- án-körök, ahol az elsőéveseket felkészítették a KISZ- életre. és a sikeres próba után lehettek tagjai az ifjúsági szövetségnek. Az idei tanévtől megszűntek a Ki- lián-körök, s a KISZ-életre való felkészítés fokozatosan, már az úttörőcsapatban megtörténik, vagy legalábbis ez a cél, természetesen a testvér KISZ-szervezetek közreműködésével, a gyermek- szervezet és az ifjúsági szövetség ez irányú összehangolt munkájával. — Kicsit vártam is, amikor megkezdődött a suli, hogy szóljanak a KISZ-esek, aztán meg is keresett bennünket a II. C-ből, a patronáló osztályunkból a KISZ- titkár, összeírta, ki volt kiváló úttörő, meg hogy sze- retnénk-e KISZ-esek lenn; — sorolja az első lépéseket Kondacs Gyöngyi —, aztán elhívtak bennünket az októberi taggyűlésükre, és november 3-án volt a KISZ- fogadalomtételünk. — Mi harmincketten vagyunk az első D-ben — veszi át a szót Brigitta —, és huszonketten KISZ-esek lettünk. Most az első taggyűlésünkön, ami az avatás után volt, választottunk titkárt, mégpedig Bereczki Ágit. Ági valóban csendes, meg-- fontolt beszédű: — Az akcióprogramunkat még ezután készítjük el, de az biztos, hogy ebben első lesz a vállalás, és csak aztán jöhet a szórakozás. Van egy barátnőn! ő is KISZ-titkár, ő tanult a KISZ-iskolán, titkárképzőn. Ami kiadványt ott kapott, azt elkértem, böngésztem. Arra a kérdésre, hogy miért éppen Ágit választották osztálytársai, szinte egyszerre válaszolják, hogy olyannak ismerték meg, aki alkalmas lehet erre a tisztre, no persze — teszik hozzá — az eltelt jó két hónap nem nagy idő, ha esetleg tévedtek volna, legközelebb mást választanak. Majd ismét az úttörőévekre terelődik a szó. Különösen Gyöngyi, Ildikó, Imre és Tamás őriz sok szép emléket arról a 'négy évről. Tamás a nyári remek táborozásokat, kerékpártúrákat említi, Imre a jó közösséget, .összetartást. S vajon mit tud Ildikó, Imre és társai a KISZ-ről? — Nálunk a községi KISZ- szervezet, ahová hívtak engem is, szerintem nem valami jó, de hát egy alapszervezet után nem lehet megítélni az egészet. Gondoltam, itt jobb lesz, azért is örültem, hogy felvettek — meséli Ildikó. — Mi a KISZ, mikor alakult? — faggatom ezúttal Imrét, aki eleinte talpraesetten válaszolgat, ám amikor a szervezeti szabályzathoz, zászlóhoz, jelvényhez, egyenruhához, az Ifjú Gárdához érünk, tanácstalanul nézösz- sze társaival. A pillanatnyi csendet a tanárnő, Marika töri meg. szinte összefoglalva a beszélgetést. — Ügy vélem, minél előbb jó lenne tisztázni, hogy a KISZ-életre való felkészítésben melyek a konkrét teendői az úttörőcsapatnak és a KISZ-nek, hogy valóban kellő tájékozottsággal lépjenek a fiatalok a szövetségbe. A Kilián-körök megszüntetése helyes volt, de a KISZ kongresszusi határozatát csak akkor lehet valóra váltani, ha tisztán látjuk mindkét fél feladatait. Tóth Ibolya Tíizoltóverseny Kaszaperen (Tudósítónktól) ___ A tűzoltóautók ebben az esetben a mezőkovácsházi járási tűzoltóság ötlete alapján a helyi önkéntes tűzoltóegyesülettel együtt szervezett elméleti és ügyességi vetélkedőre hozták a járás községeinek önkéntes tűzoltóit Kaszaperre. Batto- nya és Kaszaper úttörő^tűzoltórajokkal ig képviseltette magát. A vetélkedők és nézők Máté László tűzoltó százados játékvezető irányításával szórakozva tanultak és vizsgáztak a tűzvédelmi ismeretekből. Az úttörőrajok versenyében a kaszaperi lányok megelőzték mind a kaszaperi, mind a battonyai fiúcsapatot. A felnőttek versenyében a battonyaiak vitték el a pálmát a kevermesi és nagybánhegyesi csapatok elől. A helyi termelőszövetkezet és ÁFÉSZ ajándékait a zsűri elnöke, Szűcs István járási tűzoltóparancsnok-helyettes adta át a csapatok képviselőinek. Szaszák György Mesterek és kontárok Az elnök megkönnyebbülve olvassa: — A KIOSZ Békés megyei választmánya az 1982. január elsején életbe lépett kisipari jogszabályok hatásának értékeléséről készített jelentést, a szóbeli kiegészítéssel elfogadja. Köpcös, pirospozsgás mestert szólítok meg: — Felnyújtotta a kezét. Miért? — Miért? — töpreng elgondolkodva. — Sok mindent megértem. Negyven évet húztam le a gyalupád mellett. Az apámnál tanultam. Az iskolában a fiam az egyéb kategóriába sorolták. Dolgoztam Pesten, Dunaújvárosban, spóroltam, és enyvsza- gú, fűrészporos műhelyről álmodoztam. Aztán újra kiváltottam az ipart. Most egymás után jelennek meg a könnyítő rendelkezések, jogszabályok. Csak az a baj, hogy a végefelé járok ... ♦ Megyénkben 1981-ben a kisiparosok létszáma 290-nel emelkedett. Jöttek az újabb főállású, munkaviszony és nyugdíj mellett dolgozó szakemberek. Egy év múlva viszont 150-en adták vissza az engedélyt. Az ősz borbély szúrós pillantását látom a nagy tükörben: — A rendeletek?! — legyint. — Ezek még mindig nem eléggé meggyőzőek, differenciáltak. Sokan a kontárkodást tartják a legelőnyösebb vállalkozásnak. Nem eléggé szigorúak az illetékesek. — Meddig csinálja még? — Azt 'mondja a tanácselnök, hogy szükség van rám. Birkózók, amíg bírok. Fizetem a villanyszámlát, az adót, a műhelybért, a fűtést, a KlOSZ-tagdíjat. Az sztk-já- rulék végképp betette az ajtót. Igen, 250 forint havonta, de minek? Nyugdíjas vagyok, táppénz úgysem jár. Benn van a mentesítési kérelmem, reménykedek. Az év első felében 622 ipart szüntettek meg, ebből 225-en a magas társadalom- biztosítási járulékra hivatkoztak. Egy részük főfoglalkozású gebinesként, mások engedély nélkül dolgoznak tovább. — ön könyvet írt a szolgáltatásokról. Ebben a nem szervezett szolgáltatásokról is szó van. Ezek szerint nincsenek kontárok? — Nézze, amikor télvíz idején két-három nap múlva jön a gáz, vagy a központifűtés- szerelő, az üveges, mit tehetek? Szólok egyik-másik ismerősömnek, aki mellesleg jó szakember. Végül is a „másodlagos gazdaság” a piac által szabályozottan, társadalmilag elismert szükségleteket elégít ki. — Kontár úr ... — lépek be az Aranykezű műhelyébe. Megrázza göndör fürtjeit, ledobja a csavarhúzót. — A fene kínlódik a maga rossz porszívójával. Vigye a Gelkába, állítom, hozzá se nyúlnak. Fusizok, mert nincs időm és kedvem papírokkal bajlódni. A főnököm meg azt mondja, mit akarok, így gondtalanabbul megélek. Tudja mit, igaza van! ♦ Függőónnal a kezében egyensúlyoz az állványon. Kőműves. Lehuppan elém a földre, és kérdezi: — Alapozás? Nem vállalom. Uram, pitiáner munkákkal nem foglalkozom. — Azt mondják, hogy milliomos ... — Erre nem válaszolok. — Jó, akkor félmillió ... — Értse meg, ha valakinek ennyi a jövedelme, már 85 százalékát elvonják, miközben kilóg a nyelve. Ha nekem 123 ezer forint az évi forgalmam, ugyanannyi jövedelemadót fizetek, mint az 500 ezres, vagy az egymilliós. Ehhez mit szól? Az adóközösségi titkár nem valami vidám: — Sajnos, egyre többen késnek a társadalombiztosítási járulék befizetésével. A hátralék összege az első félévben 3,5 millió forintot tett ki. A jogszabály viszont szigorú. Akinek egyhónapi elmaradása van, nem kaphat táppénzt, terhességi-gyerek- ágyi segélyt, családi pótlékot és egyéb juttatást. — Minek örülnek a kisiparosok? — Lényeges változás a tételes átalány bevezetése. Ennek alapján több évre előre a társadalmi bizottságok megállapítják az adót. Eddig 880 kisiparos élt a lehetőséggel. Ugyanakkor csökkent az adminisztráció. Bevezették a termelési, a szolgáltatási, a területi, az idegenforgalmi kedvezményt. Az értékcsökkenési leírás kulcsa a kétszeresére r)őtt, adómentes a műszaki fejlesztésre, beruházásra fordított jövedelem. Importpótló, energiatakarékossági, környezetvédelmi termékek gyártása esetén bizonylat nélkül lehet elszámolni. ♦ A mennyezeten gyér fényű villanykörte lóg. Kaptafák, bőrök, ócska cipők, csirizszag. A fiatalember mérgesen szorítja a kalapácsot: — Persze, a társadalom- biztosítási járulékot bekalkulálhatom az árba. De ki az a bolond, aki ilyet tesz a mi szakmánkban? Üj lábbelit nem készítek, csak javítok. Ha drágán dolgozok, még ennyi munkám se lesz. Fodrász, cipész, szabó. Itt valóban nehéz árakat emelni. Nézzünk egy ácsot. A szekercét forgató, középkorú férfi értetlenül néz: — Nem tudta? Az építőipari kisiparosok az sztk- járulék miatt felmerülő 25 százalék közvetlen költséget nem érvényesíthetik az árakban. Ezt országos iránydíj alapján alakítjuk ki. De mondok én mást is. A fiam, mint kisegítő családtag dolgozik nálam jó pár éve. Ezért, ha megbetegszem, csak 8 nap után kapok 50 százalékos táppénzt. A gyerek szolgálati idejét sem ismerték el utólag, mert csak tanúkkal tudtam igazolni. A személyi igazolványába nem jegyzik be a foglalkozását. ♦ A legnagyobb változást kétségtelenül az iparigazgatási jogszabály megjelenése hozta. Megszűnt a korábbi megkülönböztetés a kisiparosok szolgáltató és árutermelő tevékenysége között. Munkaviszony és nyugdíj mellett ma már nem csupán működési engedélyt, hanem iparigazolványt is lehet kapni. Javult a kisiparosok és á szocialista szervezetek együttműködése. Megszűnt az iparjogosítvány kiadásának előzetes munkáltatói engedélyhez kötése. A KIOSZ megyei titkárságán a szorító gondokról beszélgetünk: — Az új vállalkozási formák bevezetésének célja a lakosság ellátásának a javítása. Saját beruházás, kockázatvállalás, nagyobb jövedelem. A vállalkozói kedv azonban lanyha. Csaknem egy év alatt megyénkben mindössze 15 kisiparosokkal is kapcsolatos gazdasági munkaközösség alakult. Sokan nincsenek tisztában az új formák és a kisipar szabályozásával, a működés feltételeivel. A kívánatosnál lassabban alakul a nagy-, közép- és kisüzemek, valamint a kisipar együttműködése, egymás segítése. Bizalmatlanság, bizonytalanság is tapasztalható és a rendeletek egyike-másika túlszabályozott. Mindent egybevetve: a társadalombiztosítási és egyéb, a korszerűsödést szolgáló jogszabályok általában jók, ösz- tönzőek, de fellelhetők hiányosságok, hézagok is. A jogi és a gazdasági .szabályozók hatása nem egyértelmű. A kisipar további fejlesztéséhez elengedhetetlen a gazdasági ösztönzők szélesítése, még jobb összehangolása a társadalmi és az .egyéni érdekekkel. Seres Sándor \ November: fogászati hónap. Ennek jegyében rendeztek a napokban fogápolási bemutatót Gyulán, a Béke sugárúti óvodában. A gyerekeknek bemutatták, hogyan kell a leghatékonyabban kezelni a fogkefét, mely zöldségfélékből kell sokat fogyasztaniuk, hogy épek maradjanak fogaik, és melyek azok az ellenségek", amelyektől óvni kell a fogakat. A bemutatón részt vettek az óvodák vezetői és a gyermekfogászok is Fotó: Béla Ottó
