Békés Megyei Népújság, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-14 / 268. szám
1982. november 14., vasárnap . o Földrendezés, földcsere Az összefogás ereje Az ésszerű földhasználatról, a mezőgazdasági nagyüzemek közötti önkéntes földcseréről és a földrendezések helyzetéről tanácskoztak az érdekelt szakemberek november 11-én, csütörtökön a Hidasháti Állami Gazdaság központjában. A Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium Országos Földügyi és Térképészeti Hivatala, a Békés megyei Földhivatal, valamint a megyei pártbizottság közreműködésével szervezett eseményre meghívták a földcserében és földrendezésben leginkább érdekelt 7 állami gazdaság és 12 termelőszövetkezet vezetőjét. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium előzetes egyeztetés alapján rendezésre vonatkozó tervet készített. Ezt ismertették a tegnapi megbeszélésen. A hét Békés megyei állami gazdaságnak 39, a 81 termelőszövetkezetnek 140 egymáshoz nem kapcsolódó területe van. A rendezésre váró földek nagysága 50 és 2 ezer hektár között váltakozik. A megyében, a táblák észszerű tömbösítése érdekében több tízezer hektár cseréjére lenne szükség. A föld- rendezést indokolja, hogy az egymástól elszigetelt területek megnövelik a szállítás költségeit. Az üzemek közötti földcsere, földrendezés azonban népgazdasági érdek is. Az országban az elmúlt öt évben 260 ezer hektárnyi területen került sor önkéntes földcserére. Békés megyében ez a terület 18 ezer hektárt tett ki. A csütörtöki tanácskozást rövidesen az üzemek közötti egyeztetések követik. A megyei földhivatal koordinálásával már a tél folyamán megkezdődtek ezek a megbeszélések. A Békés megyeihez hasonló esemény lesz rövidesen Baranyában is. Mindkét megyében jelentősek a földrendezéssel mozgósítható tartalékok, ugyanakkor a szakemberek sok tapasztalatot szereztek már Baranyában és Békésben is az elmúlt években megvalósult földcserék, földrendezések során. (kepenyes) Ma már nincs semmi különös abban, ha valaki felül a repülőgépre, s Moszkvába Utazik, majd hosszabb-rövidebb idő után hazatér. Kivétel mégis akad, mint a gyulai Holl Józsefné és kislánya, Zsuzsika esete. Feszültséggel vegyes bizakodással keltek útra szeptember 13-án, és boldog megkönnyebbüléssel érkeztek meg október 2-án. A két dátum közti időben mindkettőjüket a Helmholtz nevét viselő Moszkvai Szemészeti Tudományos Intézet klinikáján kezelték, s a tét a szemük világa volt. Évek teltek el, míg a KÖVIZIG üzemi konyhájának vezetőnője és gyermeke ide eljutott, és sokak összefogása tette lehetővé. Az eredményt már egy hét után éreztem, amikor a mellettem levő kislányom fehér sapkáját megláttam és a moszkvai metrón az oldal- fér.yeket észrevettem. Mert addig...? Ez csak álom volt. Az intézetben az első vizsgálaton meg is mondták, nagyon őszintén, hogy ilyen előrehaladott szembetegséggel, ennyire beszűkült látással még nem vettek föl senkit. De mivel a nyolcéves Zsuzsikát mindenképpen kezelni fogják, velem is megpróbálkoznak. Az én betegségem a szürkületi vakság és a recehártya festékes elfajulása. amit én, mint sok más laikus, csőlátásnak mondok, mert ez a jellemzője. Ezt örökölte a kislányom is. de Zsuzsika ez csak akkor der.ült ki, amikor iskolába kezdett járni. Az övé pedig a terhesség harmadik hónapjában azzal, hogy nem vette észre a feléje nyújtott kezet. Ekkor tudatosodott benne az is, hogy az utóbbi időben csak azt látta, amire pont ránézett. Szegeden megállapították a betegségét, vitaminokkal kezelték, de mint később másutt is, ázt mondták, gyógyíthatatlan. — Ahogy a terhesség kihozta a bajt, attól fogva állandóan romlott a látása — emlékszik Solymosi Istvánná, a vízügy szb-titkára, aki mint kísérő ment velük Moszkvába, s orosz nyelvtudásával még három magyar családot segített, kalauzolt, szintén szembetegeket. — Végül olyannyira, hogy az előtte levő tárgyakat sem vette észre. Dolgozni azonban tudott, mert ismerte a környezetet és megtanult jól tájékozódni. De egy szobában már csak hangról ismerte föl. hogy ki van bent. Hol vigasztaltam, hol együtt sírtunk, hisz szörnyű azt hallani egy anyától, hogy csak addig látná a gyermekét, amíg fölneveli. Aztán jött a cikk. ami föllelkesített bennünket, és kezdeményeztünk. ' A Lányok, Asszonyok lapjában jelent meg 1976 elején egy szovjet újságírónő írása a Helmholtz intézet kutató-gyógyító. munkájáról. amelyben az egyik rész — A fekete pigment alcímű — pont a Hollné szembetegségéről szólt. Az szb-titkár. aki már addig is a Moszkva Rádió magyar adásának a levelezője volt, rögtön írt nekik, miként lehetne kijutni az intézetbe. A két illetékes minisztériumon keresztül, volt a válasz, vagyis a magyar vegye föl a kapcsolatot a szovjettel. De akkor erre még nem került sor, noha a gyulai városi főorvos azonnal megtette a kezdeményező lépést. azonban a folytatás már nem rajta múlott. Az évek viszont múltak reménytelenül. A kislány közben iskolás gyermekké nőtt, különösebb pánasz nélkül. — Akkor ijedtem meg rettenetesen — folytatja az anya —. amikor az iskolában hónapok teltével kiderült. hogy a Zsuzsika szemével is baj van. Vittem gyorsan itt a szemészetre. lloll Józsefné Fotó: Fazekas László majd Szegedre, mindkét helyen az én betegségemet állapították meg neki. Amint erről a bizalmitól az szb- titkár értesült, azonnal beszélt a MEDOSZ megyei titkárával, Plavecz Jánossal, hogy együtt próbáljanak segíteni rajtunk, hogy most már biztosan kijuthassunk a Szovjetunióba, hiszen két ember szemevilágáról van szó. A megyei titkár a MEDOSZ főorvosához, dr. Kovács Máriához fordult, aki a papírok láttán segítséget ígért, de azt is hozzátette, sokáig fog tartani a hivatalos út. amelyet majd az Orvostovábbképző Intézet vizsgálata dönt el. A kiutazáshoz szükséges előzetes lépések ezzel megindultak, Hol- lék helyett előbb, és aztán is mindent a szakszervezet intézett, még a főtitkár is kapcsolatba lépett szovjet kollégájával, hogy mielőbb mehessenek. Mert ekkor már nagyon telt az idő, nehéz volt a várakozás. Aztán eljött az indulás ideje, s eljutottak Moszkvába. Ahol a szovjet orvosok a kislánynál biztosak voltak az eredményben, de még az is sikerült, amit nem reméltek: javult az anya látása is a kezelések nyomán. A szükséges gyógyszerkkel is ellátták itthonra, s majd a későbbi látás- és látótérvizsgálat eredményét kell kiküldeni, hogy megállapíthassák vissza kell-e mennie. Zsuzsika pedig újból jár iskolába, és szépen tanulja a harmadik osztályos anyagot. Vass Márta Három, kettő, egy, rajt! Verseny a milliókért November másodikét írjuk. Sorra érkeznek a vendégek a Békés megyei AG- ROBER Vállalat egyik kis szobájába. Meghívóm. Farkas István osztályvezető- helyettes az összejövetel céljáról beszél: — A megyei vezetés kezdeményezte, hogy írjunk ki versenytárgyalást a gyulai Köröstáj Tsz meliorációs munkájának első ütemére. Megyénkben biztosan, de úgy tudom, országosan is ez az első ilyen tárgyalás. Célja, hogy az a vállalat nyerje el a kivitelezési munkákat, amelyik a legkedvezőbb árajánlatot teszi, és vállalja a tervben megfogalmazott minőségi előírásokat. Gyorsan hozzáteszi, hogy hétszáz hektár szántó komplex rendbehozatalának jogáért küzdenek a megjelentek. Az AGROBER, a meliorációs munkák generálbonyolítója négy vállalatnak küldte ki erre vonatkozó pályázatát, a levélre hárman válaszoltak ajánlattal. A zárt borítékok Farkas István előtt hevernek az asztalon, csak most, a tárgyalás kezdetén ismerteti a tartalmukat. Amíg beszélgetünk, megtelt a szoba. Megszámolom: tizennyolcán vagyunk: ki itt. ki ott foglal helyet — ahol éppen talált. Az AG- ROBER-eseket képviseli még Jánk Tivadar osztály- vezető, Köti István osztályvezető-helyettes. A békési. Körös—Berettyói Vízgazdálkodási Társulat képviseletében az igazgató, Bényei Gábor, a gyulai Körösi Vízgazdálkodási Társulat képviseletében Habóczky Sándor igazgató nyilatkozik majd. A Szarvasi Állami Tangazdaság Körös—Maros-vidéki Meliorációs Főmérnökségét Szebegyinszki János főmérnök, a gyulai Köröstáj Tsz-t Hájas Géza főagronómus képviseli. Eljöttek velük természetesen kollégáik, akik az egyes részterületek szakértői. Ennyit bevezetőben, indulhat a versenytárgyalás! s Farkas István kiemel egyet a zárt borítékok közül, szertartásosan felbontja. majd ismerteti a tartalmát. Sorra veszi mind a hármat. Az ajánlatok nagyon hasonlóak — végösszegük meghaladja a 13 millió forintot. Természetesen. akadnak pontok, amelyben eltérnek egymástól. A békésiek például nem tartanak igényt a melioráció hatására jelentkező többlet- haszon reájuk jutó hányadára. Mindhárom vállalat rövid határidőre vállalja a munkákat, az egyes műtárgyak anyagát azonban másként ítélik meg. Első hallásra a szarvasiak ajánlata tűnik a legkedvezőbbnek. Az ismertetésnek vége. egy kicsit mintha mindenki megkönnyebbültnek látszana. Lehet nyilatkozni, vitatkozni. lejjebb vinni az árakat — a verseny szabad! A békési és a gyulai társulat igazgatói meg is ragadják az alkalmat. Közük, hogy helyszíni szemle után alakították ki költségvetésüket. Több kiszedni való tüsköt láttak, mint a tervben szereplt, ezért növelték a költségeket. De hajlandók csökkenteni. A SZÁT főmérnöke arra hivatkozik, hogy hatalmas gépparkkal rendelkeznek. Ha egy munkába belefognak, annak rövid idő alatt végére érnek, nem zavarják a téesz növénytermesztését.. Amíg a vita tart, Farkas István egy papírt tol elém. A hivatalos ÉKN-előírások alapján készített kalkuláció végösszege: 12 millió 226 ezer forint. Eddig kellene levonni most a tárgyaláson az árakat — a vitatkozók még nem ismerik ezt az összeget: utolsó árajánlatuk után olvassa majd fel az osztályvezető-helyettes. S Kétségtelenül izgalmas pillanatokat élünk át. A kivitelezők már a végső árajánlatnál tartanak. Hogy hogyan sikerült csökkenteni az eredeti összegeket? Csak egy példa: mindhárom vállalkozó beleegyezett, hogy a talajjavítást és a mélylazítást a szövetkezet végezze el. Mint Hájas Géza főagronómus mondta, így járnak jobban, mert dolgozhatnak meglevő gépeik és a munkáért járó pénz a tsz-ben marad. Farkas István ismerteti az ÉKN-árakon számított végösszeget. Azonnal kiderül, hogy egyik meliorációs vállalat sem képes ilyen olcsón dolgozni. Sorra teszik meg az utolsó árajánlatokat. A gyulai társulat 12 és fél millió. a békési 12,8 millió, a szarvasi főmérnökség 13.1 millió forintot kér a munkáért. Némi eltérés van ugyan az összegek között, azonban nyilvánvaló, hogy nemcsak ezen múlik, ki kapja meg a kivitelezés jogát. — Egyelőre senki — mondja Hájas Géza —. ugyanis úgy beszéltük meg. hogy majd otthon, a téeszvezetés- sel közösen döntünk. A tárgyaló partnerek megegyeznek még, hogy november 12-én dönt a Köröstáj Tsz; erről mindhárom érdekeltet értesíti. Kérdés, kinek van a legtöbb esélye? Latolgatjuk, s arra jutunk, hogy a gyulaiaknak a közelség, a szarvasiaknak a nagy gépi erő szolgálhat javára. De előre jósolni kár lenne... « S következzék a poén: egy telex. Eszerint a Köröstáj Mgtsz versenytárgyalását a beruházó és generálbonyolító döntése alapján a gyulai Körösi Vízgazdálkodási Társulat nyerte el. M. Szabó Zsuzsa Negyedszázados dokumentumok Üdítő szellőként... |ét dokumentumot fogalmaztak és fogadtak el negyedszázaddal ezelőtt Moszkvában, amelyek tartalma — Arnold Zweig szavaival élve — „üdítő szellőként frissíti fel a nemzetközi légkört, s az emberek könnyebben lélegeznek." Arnold Zweig természetesen .jelen időben fogalmazott, amikor több más író nevében és megbízásából papírra vetette ezeket a sorokat. Azóta sok évtized telt el, ami a béke jövőjét illéti, egyre szaporodnak a kérdőjelek, de a szocialista országok tizenkét kommunista és munkáspártjának nyilatkozata, majd a békekiáltvány, amelyet hatvanöt kommunista és munkáspárt képviselői írtak alá, ma, 1982- ben is útmutató és reményt adó dokumentumok, amelyek az eltelt 25 év alatt a „történelmi" jelzőt is kiérdemelték. Negyedszázad távlatából annyit biztonsággal megállapíthatunk, hogy az 1957-es moszkvai tanácskozások, s az ott született dokumentumok történelmi jelentőségűek voltak akkor, azok ma. és feltételezhetjük, hogy ezt a továbbiakban is maga a történelem fogja igazolni. Akkor Moszkvában — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulóján — már az is jelentős tény volt, hogy a kettészakadt világ kommunista és munkásmozgalmának képviselői hosszú idő óta először tanácskoztak egymással hivatalosan. Nem túlzás azt állítani, hogy ez a tanácskozás a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kibontakozó új politikai irányvonalának első nagy eredménye volt. Ez az irányvonal — amely az SZKP 1956 februárjában tartott nevezetes XX. kongresszusán vált nagyszabású, összefüggő politikai elgondolássá — a korábbinál nagyobb és ma is növekvő tömegek együttműködését tette és teszi lehetővé. Akkor Moszkvában tizenkét szocialista ország kommunista és munkáspártjainak képviselői — miután „a nyilatkozattervezet kidolgozásánál tanácskoztak a kapitalista országok testvérpártjainak képviselőivel is" — voltaképpen megerősítették az SZKP XX. kongresszusán levont főbb stratégiai következtetéseket, amelyek máig érvényesek. Az első ilyen stratégiai következtetés a békés egymás mellett élés szükségessége. Részletek a nyilatkozatból: „Az értekezleten részt vevő kommunista és munkáspártok kijelentik, hogy a két rendszer békés egymás mellett élésének lenini elve. amely a jelenlegi helyzetben az SZKP XX. kongresszusának határozataiban fejlődött tovább, szilárd alapja a szocialista országok külpolitikájának és megbízható alapja a népek közötti békének és barátságnak ... A kommunista pártok a békéért folytatott harcot elsőrendű feladatuknak tekintik. Az összes békeszerető erőkkel együtt minden tőlük telhetőt megtesznek a háború megakadályozásáért...” És sajnos, időszerű idézni ezzel kapcsolatban a nyilatkozatból azt is, hogy „az agresszív imperialista erők makacsul visszautasítják a fegyverkezés csökkentéséi, az atom- és hidrogénfegyverek gyártásának betiltását... folytatják- a fegyverkezési hajszát, egyre újabb és .újabb katonai támaszpontokat építenek, a béke aláásására irányuló agresszív politikát folytatnak, új háború veszélyét idézik elő Sok víz lefolyt e nyilatkozat óta a Dunán, továbbá a Volgán és a Mississippin is; nagy eredmény, hogy azóta nem volt világháború (amely — a nyilatkozat szövege szerint — „elkerülhetetlenül egy soha nem látott pusztító jellegű nukleáris háborúvá válik"), de sajnos érvényes, amiről az enyhülés éveiben hajlamosak voltunk megfeledkezni, hogy „amíg az imperializmus fennmarad, addig megmarad az agresszív háború talaja is". Az Amerikai Egyesült Államok agresszív politikája ma ismét mindannyiunk békéjét veszélyezteti. .......Elsősorban nagyarányú megtorló képességünktől kell t üggenünk. ezt haladéktalanul kell tudnunk alkalmazni általunk választott eszközökkel és helyeken". Ezt nem Ronald Reagan jelentette ki napjainkban, hanem még John Foster Dulles, aki annak idején elégtelennek nyilvánította a „feltartóztatás" amerikai stratégiáját, de fenntartotta az úgynevezett „kommunista katonai fenyegetés" kiagyalt hipotézisét. amely ma sem ismeretlen fogalom az amerikai külpolitikában. A különbség azért félelmetesebb, mert a dullest „tömeges megtorlás" helyett Reagan éppen a nukleáris fegyverek elsőként való alkalmazásáról nem akar lemondani .. . A különbség fenyegető, ám a béke lehetősége mégis nagyobb. • Ebben a moszkvai tanácskozás óta folytatott következetes szocialista békepolitika játszott kiemelkedő szerepet, amely a nyilatkozatba foglalt közös meggyőződésen, a háború elkerülhetőségének eszméjén alapult. Akkor Moszkvában a szocialista országok kommunista és munkáspártjai nemcsak a béke reményét adták vissza a világ népeinek, hanem meghatározták a ma is tartó történelmi korszak lényegét („Korunk alapvető tartalma a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet, ami az oroszországi Nagy Októberi Szocialista Forradalommal kezdődött .. .") És ami ennél is fontosabb: kijelölték a haladás útját („. .. a munkásosztálynak megvan a lehetősége. . . hogy szilárd többséget vívjon kj a parlamentben ... és a parlamenten kívül . . . megteremtse a szükséges feltételeket a szocialista forradalom békés megvalósításához..."). Mindemellett minden korábbinál világosabban határozták meg a szocialista építés általános törvényszerűségeit és országonkénti sajátosságainak jellegét. Ráadásul azt is tudjuk, hogy nem kizárólag a szocializmus ügyének, de a béke ügyének is kárt okozhat, ha valamelyik szocializmust építő országban a nemzeti sajátosságok semmibevétele, illetve túlértékelése, vagy éppen (a nyilatkozat által ugyancsak szükségesnek ítélt) kétfrontos harc elmulasztási» miatt a szocialista fejlődés megakad, zátonyra fut. Nem véletlen, hogy a szocialista országok kommunista és munkáspártjai képviselőinek 1957. november 14. és 16. közötti értekezletén a résztvevők a „békéért folytatott harcot" tekintették „elsőrendű feladatuknak". És nem véletlen, hogy közvetlenül a nyilatkozat után a november 16. és 19. között tanácskozó hatvanöt kommunista és munkáspárt képviselői békefelhívást intéztek a világ népeihez. |a béke nincs, semmi nincs, ezt ma is tudjuk. Az „üdítő szellő", amely akkor a moszkvai nyilatkozat és békefelhívás nyomán „felfrissítette a nemzetközi légkört", frissít ma is, az újra fojtogató hidegháborús légkörben is lehetővé teszi, hogy lélegezzünk, s esélyt ad arra. hogy folytatódjék az enyhülés. S idővel talán majd széllé erősödik, s a világ népeinek közös egéről örökre elfújja a háborúk sötét fellegeit. Aczél Gábor
