Békés Megyei Népújság, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-10 / 238. szám
NÉPÚJSÁG 1982. október 10., vasárnap Menekülés előre Ma már közismertek exportgondjaink, senki előtt sem kell ecsetelni, milyen nehéz dollárért értékesíteni egy-egy terméket. Különösen igaz ez a megállapítás a könnyűiparra, melyet az átlagosnál is nagyobb recesszió sújt világszerte. Érezhetően nehezebb eladni a bútorokat is. Éppen ezért kicsit meglepő, hogy a Békéscsabai Építőipari Szövetkezet bútorexportját a tervezett 17,5 millió forinttal szemben legalább 20,5 millió forintra növeli, de lehet, hogy még ennél is magasabb lesz a dollárért kiszállított termékek értéke. Aki keres, talál Tekintélyes emelkedés ez az elvárt 10 százalékos exportnövekedés helyett, több mint 17 százalék. Értékét csak fokozza, hogy a szövetkezet egy rendkívül erős év után tudta ennyivel növelni külföldi szállításait. ée múlt évben ugyanis termelni kezdtek a szövetkezet újonnan vásárolt gépei, és hirtelen 16 millió forintos érték fölé ugrott a tőkés export. Erre terveztek egy reálisnak tűnő 5-6 százalékos növekedést, és ezt fokozták további 17 százalékkal. Hogyan lehetett ezt megcsinálni? A kérdésre Povázsav G^za, a szövetkezet elnöke válaszolt: — Nem divat ma már arról beszélni, hogy valaki öntudatból tesz ezt vagy azt, de a mi esetünkben többé-ke- vésbé ez a helyzet. Megértettük, hogy nehéz helyzetben van a népgazdaság, és ezért nekünk is áldoznunk kell valamit. A mi esetünkben ez azt jelenti, hogy el kell vállalnunk olyan exportfeladatokat is, melyek nem különösebben jövedel- mezőek, sőt, gyakran csak a befektetett pénzt hozzák vissza — de azt dollárban. A szövetkezet tehát fölmérte, hogy mire képes, és azt állapították meg, hogy kapacitásoldalról maximum 22 millió forintnyi tőkés exportot tudnak teljesíteni az idén. Nekiláttak tehát, hogy megrendelést keressenek, és aki nagyon keres, az talál is. A külkereskedelmi 'vállalattal együtt több NSZK-beli céggel tárgyaltak, és már eddig 3 millió forintnyi többletmegrendelést gyűjtöttek össze, és még továbbiakról folynak a tárgyalások. Persze, ezek az utólag szerzett üzletek nem mondhatók különösebben jónak, de üzletek. És van egy nagy előnyük: újabb partnerekkel kerül kapcsolatba a békéscsabai szövetkezet. Jövőbeni érdekek A szövetkezet ebben \z esetben erejéhez mérten segített valamit a népgazdaság gondjain, és közben akarva- akaratlanul a „menekülés előre” stratégiát alkalmazta. Hogy ez mit jelent, azt érdemes talán néhány szóban bővebben is kifejteni. Az nyilvánvaló, hogy a recesszió nem tarthat örökké, és előbb-utóbb megkezdődik a bútorforgalom élénkülése is. Nyugat-európai becslések 1984 első felére teszik most az időpontot. Akkortól vár- ható„ hogy erőteljesebben megindulhat az export, emelkedni fognak az árak. Akkor nyilván sokan fognak majd tülekedni, hogy kihasználják a jó piac nyújtotta lehetőségeket, de nem vitás: előnyben lesznek azok, akik már kapcsolatban állnak a megrendelőkkel. Mert a piac törvényei bármennyire is kegyetlenek, létezik azért üzleti tisztesség, s ez pedig azt kívánja, hogy aki nehéz időkben kitartott a másik mellett, az a do]jgok jobbra fordulásakor részesüljön az előnyökből is. Az építőipari szövetkezet tehát azzal, hogy vállalta viszonylag rossz árszinten is a tőkés exportot, nemcsak a nép- gazdasági gondokon segített: saját jövőbeni üzleteit is megalapozta. Illetve ez utóbbi esetben használjunk inkább feltételes módot: megalapozhatta. Ahhoz ugyanis, hogy az új partnerekkel a kapcsolat tartós legyen, a konjunktúrán kívül más is kell, mégpedig jó minőség és pontos szállítás. E feltételek megtartása azonban nem mindig csak a szövetkezeten múlik. Elkésett árcsökkentés Aki exportra termel, annak alkalmazkodni kell a NSZK megrendelésre fenyőfából készül a bútor A szerző felvétele vevő által megszokott piaci viszonyokhoz, a gyártáshoz szükséges alapanyagokat viszont itthon, hazai körülmények között kell beszereznie. Az ellentmondás a két piaci mechanizmus között gyakran feloldhatatlannak tűnik. Az NSZK partnerek például kis szériás, gyakran változó termékeket kérnek, de nem tudják hosszú időre előre megmondani, hogy mit kívánnak, azt mindig a piac dönti el. A Finnland nevű. nagyon sikeres termékből 1800 garnitúra leszállítása után telítődött az NSZK -piac, ennyit 3 hónap alatt tud elkészíteni a szövetkezet. De ez az 1800 darab már nagy szériának számít, legtöbbször 100—200 garnitúrára szól a megrendelés. Gyakran kell tehát átállni, és a változó termeléshez változó anyagok kellenek, ezeket beszerezni pedig gyakran nem megy simán. — Ha nekünk az NSZK megrendelést két hónapon belül teljesíteni kell, akkor nem sokat érünk egy olyan visszaigazolással, mely szerint egy év múlva kapom meg a kért alkatrészt. Ebben az esetben — tetszik, nem tetszik — alkalmaznunk kell a régi elvet: a kereket kenni kell, hogy forogjon — jegyzi meg az elnök. Van azután problémájuk az árral is. A televízió múlt vasárnap A Hét című műsorában szóba került a magyar bútorexport néhány gondja is. A svéd IKEA cég képviselője éppen a békéscsabaiakat hozta fel példának arra, hogy a magyarokkal gyakran a magas ár miatt nem tudnak megegyezni. Ami ott elhangzott. az mind igaz, de csak az igaz„Tessék, információ” Két hang gazdája 12-050. Ez a szám érdekes módon majd mindig kicsöng. Pedig de sokat dühöngünk a megyeszékhelyen, hogy szinte lehetetlen telefonálni. Kipróbáltam. A MÁV-informá- ció kevés kivétellel mindig bejön. Evek tapasztalata, hogy ezen 'a számon egy kedves, barátságos hang adja az információt, legyen hajnalok hajnala, vagy éppen éjfél körüli időpont. Nem nyűgös, nem ideges, nem ingerült. Kíváncsivá tett a hang gazdája. Felkerestem. 18 óra. A békéscsabai vasúti állomás információs szobájában ketten beszélgetnek. Két hasonló korú hölgy. Az egyik éppen tájékoztatja kolléganőjét arról, ami _ egész nap történt. Grósz Jánosné adja át a szolgálatot Komár Pálnénak. (A pénztár vezetője, Kovács Imre szerint ők ketten kapják a legtöbb dicséretet az utasoktól.) Az ablaknál ittasnak látszó férfi áll meg. — Mondja, kedves, mikor megy Dévaványa felé vonat? Grószné ránéz a falra, s onnan olvassa le a „menetrendet”. Megmondja a férfinek, hogy mikor indul a vonatja, az kissé imbolyogva továbbáll, még meg sem köszöni a tájékoztatást. Aztán egy idősebb férfi érdeklődik, maradhat-e a váróteremben, mert a vonatja Budapestre csak hajnal 4 órakor indul, és nincs hol aludnia. A bácsi kissé félszegen várja, vajon mit mondanak kérdésére. — Természetesen, ha van önnél személyigazolvány, amit esetleg az ellenőrző rendőrjárőr kérhet — minden további nélkül — feleli Grószné. Aztán egy kis csend, tudunk beszélgetni. Grósz Jánosné kezdi. — 1968-ban a MÁV-rende- lőbe kerültem takarítónőként. Aztán nemsokára ide, az információhoz. Nem mondom, hogy egy nyugalmas hely, de szeretem. Munkánk segítésére készítettem ezt a segédeszközt — mutat a falra —, ahol kinagyított menetrend függ. A leggyakrabban kérdezett vonatok indu- lása-érkezése van feltüntetve. így aztán nem kell mindig fellapozni a menetrendet. Egyébként az ilyen útvonal, mint például a Budapest— Békéscsaba, Debrecen—Nyíregyháza—Kisvárda, Békéscsaba—Miskolc, Békéscsaba —Szeged indulását, érkezését álmomból felriadva is kívülről tudom. Az ablaknál egy kiskato- na azt kérdezi: mi a konzervgyár telefonszáma. ' Én meglepődök, ez is a MAV- információhoz tartozik? — De mennyire — mondja Grószné mosolyogva. — Nekünk szinte az egész telefonkönyvet kívülről kell tudnunk. Hiszen mi értesítjük a vállalatokat, intézményeket, ha árujuk érkezik. Az is a tevékenységünkhöz tartozik, hogy a mentőt kihívjuk akár itt az állomáson lesz rosszul valaki, akár a megyében bárhol, ahol csak MÁV-telefo- non tudnak értesíteni bennünket. Mi vesszük a jelzést és közvetítünk a mentőkhöz.- Hozzánk tartozik a csomag- megőrzés, és itt adják le a talált tárgyakat. És ezzel még nem soroltam fel mi mindent kell még csinálnunk. Hogy milyen feledékenyek az emberek, és miket hagynak a vonaton ? Kalapot, esernyőt, kabátot, szőrmesapkát, irattartót, bőr aktatáskát, szatyrot. A múltkor például egy táskában 16 ezer forintot hagyott valaki a vonaton. Amikor átadtuk neki. annyit sem mondott, hogy köszönöm. Hát ilyen is van . .. Grósznénak lejárt a szolgálata. Hazafelé indul. A beszélgetést Komár Pálnéval, folytatjuk, akiről kiderült, hogy annak a bizonyos hangnak a gazdája ... — Harminc éve lesz jövőre, hogy a MÁV-hoz kerültem — kezdi a visszaemlékezést a megnyerő modorú, derűs arcú asszony. — Akkor pénztárosként kezdtem. Egy év múlva férjhez mentem, sorba jöttek a gyerekek — kettő —, és én 13 évre fizetés nélküli szabadságra mentem. Akkor még nem volt gyes, három hónap múlva vihettem volna őket bölcsődébe.' Nem akartam. Szóval 13 év után visszajöttem, és akkor ajánlották fel, hogy vállaliam el az információs feladatot, amit azóta is ellátok. Az évek folyamán különböző szakvizsgákat tettem. Természetesnek tartom: a jó munkánkhoz hozzátartozik az, hogy a vasutat tökéletesen ismerjük, hiszen ide futnak be az ország minden részéről, sőt külföldről is a telefonok, és nekünk nincs sok időnk azon gondolkozni. ság egy része. A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy a múlt év végén és az év elején nagymértékben esett a faanyagok világpiaci ára. A svédek ezt magától értetődően jól tudták, és ehhez szabták beszerzési áraikat. Tudták a magyarok is, hogy csökkent a világpiaci ár, de nem sokat értek vele. A hazai alapanyagárak csak hó* napos késéssel követték az árcsökkenést, így a gyártók — köztük a Békéscsabai Építőipari Szövetkezet — csak elfogadhatatlanul drágán tudták ajánlani a bútorokat. Amikar azután csökkent a hazai ár, új ajánlatot tettek az IKEA-nak, de már későn: a svéd cég közben megállapodott egy hazai gyártóval. Ez 10 millió forintnyi exportkiesést okozott a szövetkezetnek. Segítenek a szakcsoportok A szükséges anyagok, kellékek gyors, rugalmas biztosítása, a világpiaci árak azonnali követése tehát még megoldásra vár, de a konjunktúrára való felkészülés, a kapacitás megfelelő növelésének lehetőségét már megteremtette a szövetkezet. Szakcsoportokat hoztak létre . a legjobb dolgozókból. akik szombaton, vasárnap vagy a munkaidő letelte után el" végzik a szükséges feladatokat. Ezeknek a szakcsoportoknak már az idén is nagy hasznát vették, nélkülük az idei többlet exportot sem tudták volna teljesíteni, tgv viszont mindenki jól járt, a kisvállalkozások tagjai tekintélyes többletjövedelemhez jutottak, és természetesen a szövetkezet is megtalálja a számítását. A szövetkezet már készül az 1983-as évre. amely még keményebbnek ígérkezik, mint az idei. Az előrejelzések szerint a piaci feltételek tovább romlanak. sikert csak még jobb, rugalmasabb munkával lehet elérni. Már készülnek azok a magasabb feldolgozottságé termékek, melyek megőrzik ugyan a fs- nyőbútot" jellegét, mégis jobb áron értékesíhetők. Ezekkel a termékekkel kívánják kihúzni a jövő évet. hogy azután az 1984-re jelzett konjunktúrát a lehető legjobban kihasználhassák. Lónyai László hogy az ügy amiért hívtak bennünket kihez tartozik. Szerencsémre a szláv nyelvvel is boldogulok, így aztán az orosz, a lengyel, a bolgár, szerb-horvát nyelven érdeklődőket anyanyelvükön • tudom informálni. — Egyébként sok szomorú esetnek is tanúi vagyunk. Például az elmúlt napokban történt, hogy egy 14 éves kislány mozgó vonatról ugrott le, súlyos fejsérülést szenvedett, a mentőt azonnal hívni kellett, s tájékoztatni őket néhány szóban a beteg állapotáról. Már amennyit mi, laikusok mondani tudunk, hogy a felkészülésben segítségükre lehessünk. — Nemrégiben mérték fel a munkánkat. Megállapították, hogy 21-féle tevékenységet látunk el. Igazán hosz- szú lenne felsorolni is, de a kolléganőm már elmondott ebből párat. •—; Hogy hányszor szólal meg naponta a' két telefon? Egyszer összeszámoltuk. Természetesen ez nem minden napra vonatkozik, de megközelíti a százat. Százszor kell információt adnunk. Higgye el, ehhez szeretni kell az embereket és főleg türelmesnek kell lennünk, velük. Mert azt tapasztalom, hogy a feszült, ideges embert a nyugalmas hanggal lehet legjobban „leszerelni”. Egyébként én mindenkinek előlegezem a tiszteletet, és állítom, viszonzásképp én is azt kapok . .. Az ablaknál egy kislány áll tétován. Azt kérdezi, hogy juthatna el' leghamarabb Pécsre? Utána már többen jönnek. Elköszönök Komámétól, hogy megkezdhesse éjszakai munkáját . .. Béla Vali Négy évtized közszolgálatban Egy helyen dolgozni egy életen át: ritkaság. Kezdeni a munkát mint csitrilány, és ugyanott többszörös nagymamaként befejezni. Pribelszki Pálné — a békéscsabai Városi Tanács termelésellátási osztályának főelőadója — munkakönyvében egyetlen munkáltató szerepel, maga a város, amelynek szolgálatában állt a mozgalmas négy évtized alatt. Ebből a kötetre való munkából, élményből villantunk föl most néhányat. — Még nem voltam 16 éves, amikor a kereskedelmi szaktanfolyamot elvégeztem ■1943-ban, és azon a nyáron az erzsébethelyi kirendeltségre fölvettek napidíjasnak a közellátáshoz. Nehéz, háborús évek voltak ezek, szinte minden jegyre ment, nem csak a kenyér, zsír, tej stb.. de a cipő, bakancs is. Rengeteg munka volt a városnagyságú V. kerületben. A fölfektetett listákról állítottuk ki a jegyeket, és ezeket a kézbesítők hordták ki a házakhoz, miután kiborítékoltuk. De ügyfélforgalom is volt, mert sokan jöttek reklamálni. Ekkor már ideges, feszült hangulat uralkodott, alig volt család, ahonnan ne lett volna valaki a fronton. Ez még csak fokozódott, amikor 1944 tavaszán bejöttek a németek, s Jaminát is ellepték és a berepülések is elkezdődtek. — Ha megszólaltak a szirénák a hivatalból szaladtunk a bdnkerekbe, hol a Lugosi utcában, hol a Such- gyárban kerestünk menedéket. Mikor lefújták a riadót, mentünk vissza, és folytattuk a munkát. A legszörnyűbb az állomás bombázása volt, amikor láttam a lehulló bombákat, és rettenetesen féltem. Ahogy közeledtek a szovjet csapatok a hivatalban is még idegesebb lett a légkör.' majd a jegyző csomagolt, és október 6-ra már csak hűlt helye lett. — Gyönyörű, hosszú ősz volt, s mikor már kritikussá vált a helyzet, mi a szüleimmel Jaminából a nagy- mamáék tanyájára mentünk ki. Nem a legjobb helyre, mert éppen ott, az apácai úton jöttek a szovjet csapatok, s szinte előttünk verték szét a magyar katonaság hátramaradt részét, az élelmezésieket. A tanya körül a kukoricásban fütyültek a golyók, mi meg az ablak alá bújva vártuk, mikor lesz vége. Aztán egyszerre csönd lett, és megjelentek a szovjet katonák a tanyában. Anyámék beszéltek velük, nyugtattak bennünket: nem kell félni. Néhány nap után visszament a hivatalba, ahol olyan átmeneti állapot volt, amikor senki sem tud semmit, s hamarosan lezajlott az első tisztogatás. Egy nagy tömeg indult el vörös zászlókkal Jamina végéből, vezetői szobáról szobára jártak, s megmondták, ki maradhat. Aztán vonultak be a városházára. S majd csak később zajlott le a hivatalos igazoltatás. — A felszabadulás után gyorsan megalakultak a pártok, s létrehozták az ifjúsági szervezeteiket. Én a SZIM- be jártam, a szociáldemokratákhoz. Felejthetetlen idők voltak. A politika mellett a kulturális életen volt a hangsúly. Ez természetes is, hiszen fiatalok voltunk. Még kijárási tilalom volt, de már tanultuk a színdarabokat, műkedvelőztünk. Gyűléseken is felléptünk, de önálló műsort is adtunk. S lelkesen részt vettünk mindenben. Barátságok, szerelmek szövődtek. Én is itt ismertem meg a férjem 1944 decemberében. A jaminai kirendeltségről 1953-ban jött be a városi tanács épületébe, a begyűjtési osztályra, s amikor az 1956-ban megszűnt, az igazgatási osztályra került. Hatósági bizonyítványkiadónak. Több mint tíz évig csinálta ezt a munkát, abban az időben, amikor az égvilágon mindent igazolni kellett. — Föl sem tudnám sorolni, mi mindenhez volt szük• séges akkor a hatósági bizonyítvány, talán az az egyszerűbb, ha azt mondom, még a vasúti és buszbérletekhez is a mi pecsétünk kellett. A szobám előtt százával álltak az ügyfelek, és azok, akik az állításaikat tanúsították. Ezért később egy előszobás helyet kaptam.- hogy legalább az idős emberek ülve várakozhassanak. Ha valami, ez, az egész város lakosságát érintő tömegmunka volt, méretét mutatja, hogy az 1968-as egyszerűsítés után 80-féle bizonyítványt hagytak meg. Pribelszki né tehát még az igazolások igazolásának idején dolgozott ebben a beosztásban. Egyedül, nyugodtan, tü■ leiemmel, valóban szolgálatnak tekintve a munkáját. Nincs, aki ne ismerné a vá- rósban, külterületen. S a legnagyobb elismerésnek tekinti, hogy amikor más beosztásba került, s az iparügy lett a területe, akkor is, egészen mostanáig, a régi ügyfelei közül sokan fölkeresték. Tanácsot kérni ügyes-bajos dolgaikban, mint személyes ismerőstől. Bizalommal. Vass Márta Fotó: Veress Erzsi Szüret, szüret! Iskolánkban, a Gyomaendrődi 1. sz. Általános Iskolában már hagyomány a szüreti bál, ami a következőképpen szokott lezajlani: az udvar egy részét kinevezzük gyümölcsösnek, feldíszítjük őszi gyümölcsökkel. Kijelölünk csőszöket, aztán elkezdődik a gyümölcslopás. Akit a csőszök rajtakapnak a „lopáson”, „fogdába” kerül. Természetesen a tanárokat is bekísérhetik a fogdába. Amikor elfogy a gyümölcs, megkezdődik a tárgyalás. A „bíróság", amit mi alakítunk, különféle büntetéseket szab ki a gyümölcstolvajokra. Például: énekeljenek, táncoljanak, mondjanak egy verset, valljanak szerelmet egy almafának. Az összejövetelt diszkóval zárjuk. Ebben az évben is megrendeztük a szüreti bálát, ami jól sikerült, remekül szórakoztunk. Pápai Anikó, a gyomaendrődi Dózsa György úttörőcsapat tudósítója
