Békés Megyei Népújság, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-07 / 235. szám

X982. október 7-, csütörtök Koszorúzás! ünnepség Rónai Sándor urnájánál Rónai Sándor, a magyar forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő személyisége szü­letésének 90. évfordulója al­kalmából koszorúzási ünnep­séget rendeztek tegnap a Mező Imre úti temetőben. A Munkásmozgalmi Panteonnál levő urnánál a tisztelet és a megemlékezés koszorúit a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága ne­vében Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a KB titkára és Dabrónkai Gyula, a KB tag­ja; a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa nevében Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke és Úszta Gyula, az Elnöki Ta­nács tagja; az országgyűlés képviseletében Pesta László, a parlament jegyzője és Pió- ker Ignác képviselő helyezte el. Az urnát megkoszorúzták a Külkereskedelmi Miniszté­rium, az Építő-, Fa- és Épí­tőanyag-ipari Dolgozók Szak- szervezete, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa, va­lamint a Magyar Szovjet Ba­ráti Társaság képviselői. A kegyelet virágaival borítot­ták Rónai Sándor urnáját hozzátartozói, harcostársai és a nevét viselő iskola tanu­lói. Az ünnepség az Interna- cionálé hangjaival ért véget. Meghalt dr. Bnghi Csaba Dr. Anghi Csaba profesz- szor, a Fővárosi Állat- és Növénykert nyugalmazott főigazgatója 81 éves korában elhunyt. Anghi professzor vezette az állatkert újjáépítését a II. világháború után. 1957-ben lett a Fővárosi Állat- és Nö­vénykert igazgatója, és 1962- től nyugdíjba vonulásáig a Fővárosi Állat- és Növény­kert főigazgatójaként tevé­kenykedett. Nevéhez számos értékes állattenyésztési, ku­tatási eredmény kapcsolódik. Tagja volt a Magyar Tudo­mányos Akadémia állatte­nyésztési és állattani bizott­ságának, és megválasztották a Magyar Biológiai Társaság állattani szakosztálya elnö­kének is. 1981 novemberé­ben, 80. születésnapja alkal­mából, munkássága elisme­réseként a Munka Érdem­rend arany fokozatával tün­tették ki. Temetéséről később törté­nik intézkedés. Kitüntetés Mezőkovácsháza nagyközségért Szövetkezeti szakmunkástanulók megyei versenye Mezőkovácsháza nagyköz­ség Tanácsa négy évvel ez­előtt „Mezőkovácsháza Nagy­községért” kitüntetést alapí­tott, melyet azoknak ítélnek oda, akik kiemelkedően so­kat tesznek a település gaz­dasági. társadalmi, kulturális fejlődéséért, a lakosságért. Az idei kitüntetéseket októ­ber 6-án, tegnap délelőtt Me- zőkovácsházán, a nagyközsé­gi tanácsnál ünnepi külsősé­gek között vehette át Beke János, a helyi ÁFÉSZ keres­kedelmi főosztályvezető-he­lyettese és Nagyselmeczy Ist­ván nyugdíjas iskolaigazga­tó Földi János tanácselnök­től. Az ünnepségen jelen volt a nagyközség több vezetője. A kitüntetések átadása után Zsótér László, a nagyközségi pártbizottság titkára köszön­tötte Beke Jánost és Nagy­selmeczy Istvánt. Beke János (első képünkön jobbról) és Nagyselmeczy István (második képünkön Jobbról) átveszi a kitüntetést Földi Jánostól Fotó: Kovács Erzsébet A novemberben megrende­zésre kerülő nyíregyházi szö­vetkezeti szakmunkástanulók területi versenyét megelőző­en tartották meg, illetve ren­dezik a nőiruha-készítő, a bútorasztalos szakma és a kőmüvesszakma megyei dön­tőit. Tegnap az egész napos versenynek a nőiruha-készítő, szakmában a Gyulai Szabó Ipari Szövetkezet adott ott­hont. A megye öt szövetkeze­téből 3-3 fős csapatok verse­nyeztek a területi döntőbe jutásért. A tegnapi versenyen részt vevő 15 harmadéves szakmunkástanuló először írásbeli feladatokkal kezdte meg munkáját. Ezt követően került sor a gyakorlati ver­senyre, amelyen egy előre ki­szabott ruhát kellett 4 óra alatt elkészíteniük. A két év ismeretanyagára támaszkodó verseny kitűnő körülmények között zajlott, s ebben nem kis szerepe volt a házigaz­dáknak. A Páka Györgyné, Budai László vezette zsűri a késő délutáni órákban hozta meg döntését. Első helyen Czuczor Kata­lin, a Tótkomlósi Vegyesipa­ri Szövetkezet tanulója vég­zett. Második helyezett Mak- csali Erzsébet, az Endródi Szabók Ipari Szövetkezet ta­nulója lett — ők ketten ju­tottak tovább a területi dön­tőre —■, a harmadik helye­zett pedig a Gyulai Szabók Ipari Szövetkezet tanulója. Bocskai Erika. (bse) A gyakorlati feladatok megoldása közben Fotó: Veress Erzsi Ez nem a 78-as körzet A „78-as körzet” című tv-sorozat rettenthetetlen lakó­bizottsági elnöke minden nehézségen átverekedte magát, s megbízói segítségével optimális lakhatási körülménye­ket teremtett körzetében. Halász János téglagyári gép­kocsivezető pedig — egyebek mellett — azért mondott le lakóbizottsági tagságáról, majd három év után, mert társaival együtt a legalapvetőbb feltételeket sem tudták elérni megbízóik érdekében. Azt, hogy nyugodt körül­mények között élhessenek lakásaikban. Lassan három éve jelzik ugyanis folyamatosan a DÉ- LÉP-nek, hogy körzetük egyik tízemeletes házában, a Békéscsaba, Lencsési út 18-ban súlyos építési hibák vannak, amelyeket „sürgősen” ki kellene javítani. Kihez forduljanak a lakók ennek megoldása végett, ha nem a lakóbizottsághoz?! A lakóbizottság azonban három év óta tehetetlen, noha nem is tudni, hányszor jelezte a pa­naszt a DÉLÉP vezetőségének. Nem egyszerű panaszról van szó. Ez az épület olyan „minőségi” munkával készült, hogy még az oldalán is beázott. A nyolcadik eüielet magasságában úgy illesz­tették össze a paneleket, hogy áthatolt közöttük az eső­víz, eláztatva a lakásokat. A tetőszerkezeten pedig a leg­kisebb eső is áthatol a rossz szigetelés következtében. A tizedik emelet lakásai úgyszólván „vízgyűjtőknek” minősíthetők. Esős napokban lavórokat tesznek a lakók a plafon alá, hogy felfogják a csepegő vizet. A falak­ról málik a vakolat, a szőnyegpadlók felpúposodtak. Jön az esős ősA és ha nem történik változás... rossz rá is gondolni. Az igazsághoz tartozik, hogy a sürgető jelzésekre a DÉLÉP szerelői három év alatt háromszor is kiszálltak. Legutóbb nyáron, amikor kijavították az oldalbeázásokat (vagyis újraszigetelték a panelközöket). Akkor felmentek a tetőre is, javítani. De ezúttal sem oldottak meg sem­mit a tetőn. Az azóta hullott csapadék ezt igazolta. Annyi pénzért, amibe egy lakás manapság kerül, a DÉ- LÉP-től is jobb munkát várna az ember, meg attól is, aki az ilyen munkát átveszi. V. D. Nemzetközi nyomdászszakszervezet! tanácskozás Tegnap befejeződött Bo- zsokon a magyar, a jugoszláv és az osztrák nyomdaipari szakszervezeti vezetők két­napos tanácskozása, amelyen képzési, munkavédelmi, egészségügyi problémák ke­rültek napirendre. Szerdán a fényszedés és a képernyős technika üzemegészségügyi hatásait elemezték. Mint a magyar referátum megálla­pította ; az új eszközökkel- és műszerekkel dolgozók több esetben idegi túlterhelési tü­netekre panaszkodnak. A tanácskozáson megálla­pították : kedvező munkafel­tételek kialakításával jelen­tősen csökkenthetők az új technológiánál foglalkoztatott dolgozók panaszai. A szak- szervezetek mindent megtesz­nek a vizsgálati tapasztala­tok hasznosítása, az észlelt hibák folyamatos felszámo­lása érdekében. Az érintett három ország­ban különböző fokon áll az új technika alkalmazás:!, ezért a magyar delegáció ja­vaslatára úgy döntöttek a résztvevők, hogy két év múl­va a Grazban rendezendő ta­nácskozáson ismét megvitat­ják a fényszedéssel, illetve a képernyős készülékek alkal­mazásával kapcsolatos ta­pasztalatokat Ismét borítékos sorsjegy Az utcákon ma, október 7-én, ismét megjelennek kis asztalkáikkal a borítékos- sorsjegy-árusok; az Országos Takarékpénztár most 32. al­kalommal bocsát ki borítékos sorsjegyet, ezúttal 12 millió darabot. A „Sport”-sorsjegy ára 5 forint, s a nyeremények ez­úttal is 10—50 ezer forint összegűek, illetve a legki­sebb nyeremény 5 forint ér­tékű, és újrahúzásra jogosítja a nyertest. Tizenöt évvel ezelőtt szer­vezték az első borítékossors- jegy-akciót, s azóta csaknem 400 millió darab került for­galomba. Az ebből eredő ál­lami bevételt olimpiai és sportcélokra, valamint az if­júsági sport fejlesztésére for­dítják. A nyerteseknek ed­dig több mint 760 millió fo­rintot fizettek ki- A sorsje­gyek külön boríték nélkül kerülnek forgalomba, az egyik oldalon a sorsjegy ér­ték jelzése, a másik oldalon a borítéknyomat látható. Nyugalmunk érdekében n ézettségi csúcsok és tetszésindexek iga­zolják, milyen vér­beli krimifogyasztó ország lettünk az utóbbi években a a televízió és persze, bizo­nyos mértékig a könyvkiadás jóvoltából is. Túlságosan ol­csó fogás lenne azonban bel­ső békénket, alapvető biz­tonságunkat és a napi vagy heti borzongásszükségletün­ket párhuzamba állítani, márcsak azért is, mert ez utóbbi nem is alapvető lét- szükségletünk. Az igazi kri­mifalót egyébként is a cse­lekmény kifürkészhetetlen- nek tetsző belső logikája vagy logikátlansága hajtja inkább, mint maga a nyers történet. S akár nézi, akár olvassa a jó krimit, valójá­ban a kiderített igazság, a bűnös lelepleződése jelent­het számára valamiféle ka­tarzisélményt. Hogy mégis összefüggésbe hoztam nyu­galmunkat és a krimi iránti érdeklődést, azt azért tettem, mert egy ponton a két egye­nes igazából metszi egymást, nevezetesen, ha Kék fényt sugároz a televízió. Ez a műsor — anélkül, hogy minősíteni akarnám — televíziónk egyik legnézet­tebb műsora, mintegy kézzel' fogható bizonyítékául an­nak, hogy a legszellemeseb­ben kigondolt, megfilmesített vagy megírt kriminél is iz­galmasabb a valóság, külö­nösen saját társadalmi való­ságunk. Erről szólva gyakran hallható és olvasható az a már-már közhelyszámba me­nő megállapítás, miszerint hazánkban a közrend és a közbiztonság — nyugodt, ki­egyensúlyozott belpolitikai helyzetünknek megfelelően — szilárd. Igaz, olykor el­lentmondani látszik ennek a saját tapasztalat, s ilyenkor az emberben önkéntelenül is fölmerülhet a kérdés: vajon az arra illetékesek csak meg­nyugtatni akarnak-e ezzel a minősítéssel, vagy a statisz­tikai átlag valóban ilyen ké- liet mutat? Nyilvánvaló, hiába sorol­juk a különböző, valóban kedvező adatokat a közrend, a közbiztonság helyzetéről an­nak, akinek ellopták a ke­rékpárját, feltörték az au­tóját, netán hétvégi házát, különösen . ha aztán néhány hét után kap a rendőrségtől egy papírt, hogy a nyomozás­nak egyelőre semmi eredmé­nye. Ámde gondoljunk csak bele: országunk kriminali­tása hosszú évek óta nem mutat nagyobb kilengése­ket, a bűnözés gyakorisága, trendje nem, vagy csak igen kis mértékben emelkedett. Az arra illetékes szervek, mindenekelőtt a rendőrség természetesen még ebbe, a sok nyugat-európai ország bűnözési helyzetét tekintve igen tetszetős arányba — ná­lunk tízezer lakosra alig egy és egy negyedszáz bűncse­lekmény, míg az NSZK-ban ennek az ötszöröse, de Auszt­riában is majd négyszerese jut — sem nyugszik bele. Az is igaz viszont — és ezt ugyancsak hozzáértő szakemberek mondják —, hogy nemcsak a rendőrség figyelmén, éberségén, célra­törésén múlik, sikerül-e to­vább csökkenteni a bűnözést. E tekintetben is, mint az élet oly sok más területén, álta­lános társadalmi viszonyaink további javítása szükséges ahhoz, hogy ne üldöznünk kelljen a bűnt, hanem meg­előzni tudjunk lehetőleg mi­nél többször valamely tör­vénysértő, normáinkba üt­köző magatartást. Nem szorul különösebb iga­zolásra, hogy ma társadalmi és egyéni értelemben is több a féltenivalónk. Egy esetle­ges elemi csapás, természeti katasztrófa, kisebb vagy na­gyobb stílű vállalati szarka, a társadalmi tulajdont szán­dékosan vagy gondatlanul súlyosan megdézsmáló em­ber, a személyi javakra spe­cializálódott tolvaj, rabló vagy betörő, sokkal több kárt okozhat társadalmilag és egyénileg is. mint akár­csak tizenöt—húsz évvel ez­előtt. De vajon féltjük-e és óvjuk-e közös és személyi javainkat legalább olyan mértékben, amilyen mér­tékben azok — valamennyi­ünk örömére — megszapo­rodtak? A tapasztalat azt mutatja — nem. Pedig hát a hivatásos bűnüldözők lehet­nek akár a világ legkiválóbb szakemberei, ha hanyagsá­gunk, fegyelmezetlenségünk, az ellenőrzés elmulasztása, a személyi felelőtlenség egyre több csábító alkalmat kínál a bűnözésre hajlamosaknak. Azt is mondhatnánk: a leg­kényelmesebb rendőrért ki­áltani, ha baj van, de sok­kal hasznosabb szélesebb kö­rű társadalmi összefogással, együttesen tenni értékeink — anyagi és szellemi vívmá­nyaik, akárcsak közrendünk és közbiztonságunk színvo­nalának — megőrzése érde­kében. Annál is inkább alapozha­tunk bátran a közös cselek­vésre, mert a közlekedés biztonsága terén már jelen­tékeny eredményt hozott a személyi sérüléses közúti bal­esetek visszaszorításában a társadal másított fellépés. Tennivaló még ezen a téren is akad. De itt nem elsősor­ban a másiktól kell elvár­nunk a jobb morált, hanem mindenekelőtt önmagunk­tól. bízván itt is a bizalmi elvben, hogy közlekedő part­nerünktől valahol-valamikor mi is visszakapjuk a gesz­tust. E téren sem feltétlenül igaz az, amit néhányan fel­vetnek. Nevezetesen, hogy több rendőr kellene, majd nagyobb lenne maga a rend is. Igaz, néha valóban nem ártana több rendőr, a na­gyobb szigornak is helye van a notóriusokkal, a súlyos törvénysértőkkel szemben, de az egyre színvonalasabb, kulturáltabb rendőri jelenlét és intézkedés mellett nélkü­lözhetetlen a mi állampolgári fegyelmünk, önkéntes. jól felfogott érdekünkből faka­dó törvénytiszteletünk. Jog­követésünk. Rendőr, rendőrség! Hát, igen, vannak még, akik kis­sé korszerűtlenül közelítik meg ezeket a fogalmakat, amikor azt mondják: nekem még soha nem volt dolgom a rendőrséggel. Ez így nem egészen pontos, hiszen egy­részt nem kevés olyan igaz­gatási — mondjuk úgy, ható­sági —, szolgáltató tevékeny­séget is ellátnak a belügyi szervek, amik mindannyiun­kat érintenek, és nem is ok­vetlenül kellemetlenül. Más­részt a tisztességes, becsüle­tes, jó szándékú embernek nincs is mit tartania attól a rendőrtől, attól a rendőrség­től, amelyik nyugalmát védi, fárasztó, nehéz szolgálattal biztonságérzetét garantálja, segíti ügyes-bajos dolgaiban, ahol és amikor csak rászo­rul. Csakúgy, mint ahogy ha­tárainkat vigyázzák határ­őreink, vagy ahogy a termé­szeti csapásokkal, nem egy­szer a mi gondatlanságunk­ból keletkező kisebb vagy na­gyobb tüzekkel szemben a tűzoltóink felveszik a harcot, s akár életük kockáztatásával is teszik, amivel dolgozó né- 'pünk alkotó munkájának, nyugalmának, biztonságá­nak szolgálatára lehetnek. n yugalmunk érdeké­ben bizony nem ritkán sokan és so­kat idegeskednek, dolgoznak, fáradnak. Mert a valóság lo­gikája — ez az élet rendje — nem olyan egyszerű, mint a krimiké. A jó, a helyes, az igazságos győzedelmeskedé­se érdekében emberi tettekre van szükség benne. Dr. Csikós József

Next

/
Thumbnails
Contents