Békés Megyei Népújság, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-03 / 232. szám

1982. október 3., vasárnap 131=1 -----------------­M indent az emberért! az iskola lelke lesleges az igazgatók aggo­dalma, hogy a gyerekek ron­gálják, eltulajdonítják az őrizetlenül maradt könyve­ket. Sőt. ellenkezőleg! Más példa a magyarbánhegyesi és a sarkadkeresztúri. Itt önerőből padlástér-beépítés­sel alakítottak ki meghitt hangulatú könyvtárakat. Szerencsére, egvre kevesebb az olyan esetek száma, ahol a folyosón szekrényekben, nagy-nagv lakat alatt tartják a jobb sorsra érdemes kötete­ket. — Az iskoláknak amúgy sincs sok pénzük a fejlesz­tésre. Mennyi jut hát az új könyvek beszerzésére? — A statisztikák az egy tanévben egy tanulóra jutó beszerzési összegben hatá­rozzák meg az arányt. A Békés megyei átlag majd­nem 16 forint 70 fillér. Az országos majdnem három fo­rinttal több. Természetesen igen nagy a szórás: a leg­több 25 forint' körül van. a minimum jócskán öt (!) alatt. Az ideális 20—30 fo­rint körül lenne. A legjobb a helyzet a városi és a nem­zetiségi általános iskolákban, a legrosszabb pedig a kis te­lepülések iskoláiban. — S mindezt miből lehel előteremteni? — Elsősorban az iskola költségvetésének részeként tervezik. Arra igyekszünk rábeszélni az iskolákat, hogy kerüljék a kampányszerű beszerzéseket; egész évben, folyamatosan, az új könyvek megjelenése szerint költsék a beszerzési keretet. — ... és hogyan szerzik be a könyveket? — Megyénk százegvné- hány általános iskolájának kétharmada kötött szerző­dést a Könyvtárellátó Vál­lalattal. Az ideális az lenne, ha a könyvtárra szánt pén­zük kétharmadát kötnék csak le, mivel erre a válla­latra — mint sajnos a hazai könyvkereskedelemre általá­ban — sem jellemző a gyor- soság. a rugalmasság. Az a tapasztalat, hogy az iskolákat az utolsó helyre sorolják, így sok fontos és szükséges könyvet nem is kapnak meg. S ekkor már a könyvesbol­tokból is elfogyott. — Egy kormányzati irány­elv szerint az ötezer kötetes iskolai könyvtáraknak már lehet függetlenített könyv­tárosa. Mennyiben tartják magukat ehhez az ajánlás­hoz megyénk tanácsai, isko­lái? vezménnyel oldják meg. vagy tiszteletdíjast alkal­maznak. A megyében szinte kizárólag pedagógusok keze­lik a könyvtárat, és ez jó do­log! — S végeztül: milyen fel­adatot kaptak mint az is­kolai könyvtárak megyei há­lózati központja? — Továbbra is megmarad­tunk megyei pedagógiai szakkönyvtárnak. Módszer­tani segítséget nyújtunk a már működő vagy most ala­kuló. kiteljesedő könyvtá­raknak. Kialakítjuk a terüle­ti iskolai könyvtárosi mun­kaközösséget. és szeretnénk, ha az iskolai könyvtárak legjobbikáiból helyi bázis­könyvtárak lennének. És persze az iskolai könyvtáro­sok továbbképzése, az éven­ként egyszer megtartott egy­hetes alapképzés megszerve­zése is a mi dolgunk. * * * Békéscsaba. Kulich-lakó- telepi I()-es számú iskola. Orosz György igazgatóval és Lonovics Lászióné főfoglal­kozású könyvtárossal beszél­getünk az otthonos könyv­tárteremben. — Az 1975 76-os tanévben volt az úttörőmozgalom har­mincadik évfordulója. erre hirdették meg a Teremtsünk értékeket! elnevezésű akciót — foglalja össze a könyvtár történetét az 1964-ben meg­nyitott iskola igazgatója. — Nos. szeptember elején meg­született az ötlet. A hónap utolsó napján készen volt a terv, decemberben az alapo­zás. 1976. június 2-án ren­deztük meg az avatóünnep­séget. Mint mindig, most is jön a kérdés: miből? Az iskolát a környék üze­mei patronálják, a városi és a megyei tanács 200-200 ezer forintot adott. Szóval a dön­tő a társadalmi összefogás, a jó szervezés volt. Az első emeleti könyvtár alatt zenei szaktanterem, fölötte pedig játékterem van. amit éppen most szeretnének iskolai ga­lériává átalakítani. Az igaz­gató és a könyvtáros hosszú perceken át sorolják azokat a rendezvényeket, amelyek­nek a közelmúltban, az el­múlt tanév végén adott ott­hont a könyvtár. Az elmúlt évben húszezer forintot fordítottak könyv- vásárlásra, amihez még hoz­zájött a minisztérium 26 fo­rintos támogatása. Az idei évre ismét húszezer forint áll rendelkezésre, könyvekre, hanglemezekre, folyóiratok­ra. Az állomány most tizen­egyezer kötet, 1200-nál több egyéb nyomtatvány. Külön kezelik a gazdag anyagú, megyei kiadású kötetek gyűj­teményét. — Mindent úgy intézünk, hogy már az elsősök fél év után ideszokjanak. Ekkor kell és lehet alapozni. Véle­ményünk szerint a perma­nens művelődés alapja a könyvtár. Ezt szeretnénk el­hitetni minden pedagógus­kollégával. szülővel. min­den tanulónkkal. Reggel nyolckor nyit a könyvtár, minden szünétben nyitva van. Közben óráknak ad otthont a terem, majd tanítás után a napközisek szabadidő-eltöltésének is színhelye. Az egyik legked­ólvasni. bárkinek csak pa­vesebb. És persze kölcsönözni lehet egészen fél ötig. * * * Nem körkép ez. rányi metszet, amely mind­össze érzékeltetni szeretné a lehetőségeket. Bizonyára az iskolai könyvtárak ügyére is érvényesek a mindinkább ál­talánosságban használt ..ha­tékonyabban". „önerőből'', „ésszerűen " meghatározások. A cél. a szándék egyértelmű, ahogyan azt dr. Hanga Má­ria művelődési miniszterhe­lyettes is meghatározta a ta­tai konferencián: „Az iskolai könyvtárak fejlesztése, az egyenlőtlen feltételek fel­számolása e téren is ok tatás­politikai érdek. Hisszük és valljuk: korszerű oktatás a könyvek állandó jelenléte nélkül nem lehetséges!" Nemesi I.ászló ..Csendélet" lli-e.s iskola könyvtarában Fotó: Fazekas László „Módfelett meglepődtem, amikor tudomást szereztem arról, hogy a HNF Országos Tanácsa másfél .hónappal ez­előtt kitüntető jelvényt ado­mányozott. Akkor úgy érez­tem. és ma is azt vallom, hogy ez a magas elismerés nem nekem, hanem a moz­galomban már- huzamosabb ideje becsületesen és ered­ményesen dolgozó közösség­nek szól ..." Ezek a szavak azon a be­szélgetésen hangzottak el. amelyet Jenei Béla igazgató­helyettessel. a városi HNF- bizottság alelnökével foly­tattunk Békésen. Munkahe­lyén, az. újonnan épült 3. számú általános iskolában kerestük fel. ahol a több mint ezer diákkal 71) pedagó­gus foglalkozik. (A földren­géskor megsérült régi épüle­tet is rendbe hozzák, hiszen minden tanteremre szükség van a mai körülmények kö­zött. .Jelenleg ott 7 tanuló- csoport van.) Nemcsak kitüntetéséről, hanem hivatásszeretetéről is nyílt, őszinte hangnemben nyilatkozott a népfront tiszt­ségviselője. Mint mondotta, már sokfelé hívták különbö­ző posztokra, de sose volt hajlandó elhagyni a pedagó­guspályát. z Még 1957-et írtak, amikor egyik alapító tagja lett a bé­kési gimnázium KlSZ-szer- vezetének. Az érettségi után égy évig dolgozott, ami kissé közelebb juttatta az élet megismeréséhez. Majd a pé­csi tanárképző főiskolán ma­gyar—történelem—orosz sza­kon oklevelet szerzett. Okta­tó-nevelő munkája mellett több társadalmi funkciót tölt be a városi közéletben: 1973 óta tanácstag; előbb az ifjú­sági bizottságban tevékeny­kedett. később pedig megvá­lasztották a művelődési bi­zottság vezetőjévé. Gyakran vett részt továbbképzéseken, de ő maga is sok előadást tartott a tanfolyamok részt­vevőinek. Jelenleg a HNF művelő­déspolitikai bizottságának munkáját irányítja. Ez a kö­zösség egyébként 3 csoport­ból tevődik'össze. A pedagó­gusokból álló kollektíva szo­ros kapcsolatot teremtett a szülői munkaközösségek ve­zetőivel. Egy konkrétum: a HNF vállalta, hogy az szmk részére december 31-ig az ötnapos munkahét tapaszta­latait összegyűjti. Ezenkívül előadásokat szerveznek a család és iskola közös mun­kájáról. A HNF nőbizottsá­gában szintén több nevelő látja el a teendőket. A tanács és a népfront nem zárja ki egymást. Épp ellenkezően: nagyon sok te­rületen szükséges az együtt­működés. A HNF alelnöke pályacélnak tekinti mindazt, amit az egyes emberért, va­lamint a közösségért meg le­het és meg is kell tenni. Ha művelődésről esik szó, haj­landó az ügy előmozdítása végett elmenni a lehető leg­messzebbre is. Például ezért tartja örvendetesnek, hogy az Olvasó népért mozgalom cél­A FÉKON békéscsabai gyár­egységének nagytermében pénteken délután Munka és anyaság címmel tartott elő­adást dr. Turgonyi Julianna, az MSZMP KB Társadalom- tudományi Intézetének tu­dományos kutatója. A szak- szervezeti hetek rendezvény- sorozatának előadásán az SZMT és az ágazati szak- szervezetek nőbizottságainak, valamint több vállalat szak- szervezeti, nőbizottságainak képviselői vettek részt. Az- előadó többek között azt fejtegette, milyen társa­dalmi jelentőséggel bír, ha az emberek felkészültek a családi életre, éppúgy, mint hivatásukra — annál is in­kább, mert a családi élet kihat az emberek munkájá­ra is. Ám ma a családi élet­re csak annyiban készülnek fel a leendő anyák és apák. Jenéi Béla igazgatóhelyettes, a IiNF békési bizottságának alelnöke ját mindenütt kiemelten ke­zelik. Békés valamennyi HNF-kerületében már ko­rábban sikerült megszervez­ni az olvasóköröket. Előnyös az is. hogy a párt és a HNF helyiségei ugyanabban " az épületben találhatók, ami jó lehetőséget ad a közös prog­ramok szervezésére. vala­mint az aktivisták és a la­kosság széles körű tájékozta­tására. A nevelési központ építé­sét szintén a népfront kez­deményezte. Az akció részt­vevői felkeresték a nyugdí­jasokat. akik 256—500 forin­tot ajánlottak fel a Jantyik utcai létesítményre. Vala­mennyi üzemmel szocialista szerződést kötöttek, és a dolgozók kétnapi keresetük­kel járulnak hozzá a terv megvalósításához. A tanács külön csekket bocsátott a la­kosság körében is személyes agitációt folytató aktivisták rendelkezésére. Jó jelnek számít, hogy a nevelési köz­pont tervdokumentációja már elkészült. A népfront hatékonyan tá­mogatja A tiszta Békésért mozgalmat is. A lakosságon kívül egyre több fát, virágot és díszcserjét ültetnek el az úttörők, a KISZ-esek az ut­cákban és a köztereken. Ami pedig az idegenforgalmat il­leti, a HNF elnökségi ülésén foglalkozott a fejlesztés le­hetőségeivel. A testület azt indítványozta, hogy célszerű a kollégiumokat is igénybe venni a nyári szünidőben. Nem soroltunk fel min­dent, amiről szó esett ebben a beszélgetésben. De talán az elmondottak -alátámasztják: a népfront igyekszik vala­mennyi fórumot felhasználni arra. hogy minél szebb és minél kulturáltabb legyen ez a település. Ugyanakkor a helyi párt-, állami, társadal­mi. valamint gazdasági szer­vek vezetői és tagjai sem saj­nálják. erejüket, ha sikerülne megvalósítani' mindazt, amit — a három város vonatkozá­sában — az EGYÜTTMÜKÖ? DÉS szó tartalmilag kifejez. —y —n hogy a saját családjukból, környezetükből hozott pél­dák alapján látják el neve­lési feladataikat. Pedig^ fon­tos lenne ;iz anyának és" apá­nak ismerni a gyermek lé­lektanát, és már kisgyer­mekkortól egészséges szemé­lyiséggé nevelni a jövő nem­zedékét. Bár manapság már akadnak apák, akik segíte­nek a háztartási munkában, sőt szükség esetén a gyest is vállalják, ennek ellenére még mindig a nőkre hárul a na­gyobb teher; a munkaidőn és alváson túli szabad idő­ből a nők 36.6 százaléknyi időt a háztartásban töltenek, a férfiak 12 százaléknyit. Az előadó vizsgálta a böl­csődék, óvodák, iskolák je­lentőségét a munka és anya­ság viszonylatában, majd fel­tett kérdésekre válaszolt. (számadó) n könyv Comeniusnak, az egyete­mes pedagógia atyjának szállóigévé kristályosodott mondása ismét a hétközna­pok cselekvésre ösztönző té­mája lett hazánk, és így megyénk közoktatásának. Mindenki számára nyilván­való: a tömegkommunikáció megannyi új eszköze sem képes pótolni, felváltani, ki­szorítani a könyvet, mint a tudás eddigi eredményeinek hordozóját, a tanulás és a tanítás alapvetően fontos se­gédletét. Az elmúlt év nyarán Ta­tán rendezték 'meg a negye­dik országos könyvtárügyi konferenciát, amely az isko­lai könyvtárak helyzetével is foglalkozott. A konferencia megállapítása szerint a ma­gyar könytárügy leggyen­gébb láncszemei az iskolai, ezen belül is az általános is­kolai könyvtárak. Talán en­nek feloldására is született az a kormányzati döntés, amely szerint az iskolai könyvtáraknak megyei há­lózatban kell működniük, és a hálózat központjait a me­gyei pedagógus-továbbkép­zési intézetek könyvtáraiban kell kialakítani. Nos. az idén szeptember 1- vel a Békés megyei Pedagó­giai Intézet — átszervezésé­nek során 14 ezer kötetesre bővült — szakkönyvtára lett Békéscsabán a „házigazda". Vezetőjével. Hévízi Eszterrel a megyei helyzetképről be­szélgettünk. — Az 1970-es években megjelent új tantervekben már szerepel a könyv- és könyvtárhasználat megtaní­tása. Ezt meg is kell valósí­tani. Ott sikerülhet. ahol eléggé nyitott az általános iskola, ahol a tanítók és a tanárok, az iskwla vezetői maguk is fontosnak tartják a könyv szerepét, az iskolai könyvtár szükségességét. — Ehhez azonban meg kell teremteni a tárgyi fel­tételeket! — Jogszabály írja elő. hogy iskolát csak úgy szabad épí­teni. hogy abban könyvtár is helyet kapjon. A végered­mény nem egy esetben az. hogy vagy eleve szűk kis ter- mecskét szánnak a könyvtár­nak. ami legfeljebb raktár­nak jó. vagy pedig az elő­irt ötven négyzetméterest építik meg, de aztán a tan­teremhiányra hivatkozva osz­tályt telepítenek bele. Van­nak jó példák is, mint a mezőkovácsházi vagy a bé­késcsabai Lencsési lakótelepi iskolák esetében. Még az is elfogadható, hogy szabadpol­cos rendszerrel egy-eg.y osz­tályteremben kap helyet az iskolakönyvtár. Kiderült: fe­Szarvasiak Szegeden Az új lakótelep tízemele­tes házainak tövében csen­desen húzódnak meg a sár­ga lakókocsik. Az imént még munkazajtól hangos kör­nyék elcsendesült, reggeliz­nek a gépkezelők. A lakóko­csik oldalán felirat: SZÁT. a megyében sokfelé ismert cég rövidítése: Szarvasi Ál­lami Tangazdaság, annak pe­dig meliorációs főmérnöksé­ge. Akikkel Szegeden talál­koztunk. a főmérnökség 5. számú gépcsoportja. A rö­vid reggeliidő után magasba szálló fekete füst jelzi, mint valami felkiáltójel, ismét ne­kilendülnek a hatalmas nye­sőládák, vagy ahogy a szak­emberek nevezik: a szkrépe- rek. Tó épül a tó helyén. A rókusi lakótelep előtt a hajdani feliszapolódott Vér­tó ma már csak a szúnyo­goknak jelent ideális kör­nyezetet, s a közelmúltban elfogadott rendezési tervek alapján megkezdték a tó re­konstrukcióját. Egy hónapja dübörögnek a szarvasi mun­kagépek a lakóházak előtt elterülő Vértó egyre mélyü­lő medrében, és a szépen nyesett földterület már ki­rajzolja a későbbi horgászó- és csónakázótó íves partvo­nalát. — Tizennégy iskolában dolgozik főfoglalkozású könyvtáros. Az is érdekes, hogy ebből tíz Békéscsabán. A többi iskolában óraked­Megtelik az első ,láda" s a tómedret elhagyva vissza­kanyarodik a túloldalon, s a belső part egyre magaso­dó domborulatán lerakja az egyenletes „gyalulásból” származó földet. Lassan ki­nyílnak az embermagas tar­tály ürítőlemezei, s a hegy­menetben lassan a dombra kúszó gép egyenletesen terí­ti az imént felszedett terhét. Nemcsok Lajos vigyázva fi­gyeli, hogyan sikerül el­egyengetni a földet. Elége­dett. — Hogy kerültek a szarvasiak Szegedre? — Kérdezze a szarvasia­kat! — Elnézést, de én a szarvasiak gépeit látom itt. — Azok is. Csak én nem vagyok az. Én algyői va­gyok. — Hogy került a szarvasi­akhoz? — Hívtak, jöttem. Tizenöt éve dolgozom ennél a cég­nél mint nehézgépvezető. — Békés megyei a válla­lat, mégis Szegeden vannak. — Ez akár véletlen is le­het, mert a mi munkánk olyan, hogy egyszer itt, más­szor ott. Dolgoztunk mi Bé­kés megyében is. Üjabb gépek állnak be a sorba, s az egymást lépcső­zetesen követő szkréperek egy menettel szinte az egész tó szélességét átfogják. Var­ga Imre munkavezető, mint valami karmester, irányítja, s vigyázza „legénységét”. Be­szélgetés közben sem veszi le róluk a szemét, nem is annyira féltésből, mint in­kább megszokásból. Minden mozdulatán látszik. hogy összetartoznak. — Az augusztus közepén kezdett munkával itt a tó- építéssel 65 ezer köbméter földet mozgatunk meg. — Sok ez vagy kevés? — Volt ennél már nagyobb munkánk is. Mi afféle or­szágjárók vagyunk. — Merre ismerik még a szarvasiak munkáját? — Azt hiszem, legjobban a Nyírségben, ahol — leg­alábbis így tudom — a leg­többet dolgoztunk, különösen a nagy árvíz utáni időkben. De építettünk vasúti felül­járót, és a hatvanas évek vé­gén meg se tudnám monda­ni, hogy hány nyírségi fa­luhoz utat. Aztán sok mun­kát végeztünk a nagy alföldi szőlőtelepítéseknél is. . Ügy mondtuk: homokrónázás. Újabb forduló után betért egy másik gép, leterítette a földet, s vezetője kikönyö­köl a fülkéből. — Szarvasit keres? — oda mutat, a mögötte levőre. — A Hudák Miska az. Hudák Miska nem jön, ne­ki most lassabban halad a masinája, ám.kiderül, hogy aki kiszólt, ő is közelebb van a cégközponthoz, gyulai, Gál László. — öt éve kerültem a vál­lalathoz, méghozzá újsághir­detésre. Na, gondoltam, a megyében maradok. Hát. dolgoztunk ott is, többször, de még sose volt szeren­csém, hogy Gyulán dolgoz­zam. Szeretem ezt a munkát, amit most itt, Szegeden vég­zünk, mert van értelme, lát­szata, és tulajdonképpen job­ban oda kell figyelni a me­rítésre, a terítésre ennél a feladatnál, mint mondjuk egy -egyszerű rónázásnál. Megszoktam ezt a „csavar­gó" életet, persze könnyen beszélek, mert én még nőt­len vagyok. De hát ez azért is jó, mert munka közben sokat lát az ember az or­szágból. Itt a környéken pél­dául voltam Öpusztaszeren, mi rendeztük az emlékmű környékét, dolgoztunk Sán- dorfalván, ide meg közvet­lenül a Dunántúlról jöttünk. Bicskéről. Nemsoká nyílik ott egy bánya, a mellette le­vő településnek végeztük a tereprendezését. — Gyuláról Szarvasra. Szarvasról Szegedre és va­jon Szegedről- hova? — Azt hiszem, Kiskőrösre. De hát ki tudja? Ilyen a mi munkánk. Igriczi Zsigmond Munka és anyaság Dübörög a szkréper

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents