Békés Megyei Népújság, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-30 / 255. szám

NÉPÚJSÁG 1982. október 30., szombat Köszöntő az ünnepen mutatkozik meg leginkább, ha külhoni tapasztalatok­hoz viszonyítjuk. Ahogy Andre Gide Kongóban, úgy néz szét a Párizsból, a Szent Lajos szigetéről a francia munkásmozgalom és az ayantgarde művészet isme­retével hazatérő Illyés a pusztán, a magyar falvak­ban, a hazában. Babits bi­zalmasa. a Nyugat közli írá­sait: József Attila barátja; tiltakozik a társadalmi és a politikai igazságtalanság minden formája ellen. A harmincas és a negyvenes években a szegényparasztság sorsa, élete, vágya, reményei, elfojtott indulatai az ő mű­veiben szólalnak meg a leg­nagyobb erővel. Írói pályá­jának útjelzőire azt írhat­juk: a pusztától Párizsig. Párizstól a pusztáig. Babits halála után Ady szellemé­ben és a humanista elkötele­zettség jegyében szerkeszti tovább a Nyugatot Magyar jilag igen változatos írói munkásságot. Életművének egyetlen — talán legalapve­tőbb — vonásáról azonban nem feledkezhetünk meg: ez Illyés Gyula erkölcsi ereje, műveinek etikus tar- - talma. Nyolc évtized a hu­szadik század történetéből roppant nagy idő. S Illyés Gyuláról elmondhatjuk, hogy annyi történelmi for­dulat, társadalmi és politikai változás, közösségi tragédia után ma is teljes életművét vállalhatja. A legveszedel­mesebb években is megőriz­te tisztessségét. Erkölcsi el­kötelezettség vezette akkor is. amikor a harmincas években Kun Béláról írt. amikor az ötvenes években a magyar szabadságharc és Kossuth, vagy a parasztfor­radalom és Dózsa emlékét idézte, és erkölcsi elkötele­zettsége miatt emeli föl a szavát ma is, ha bárhol a világon a diszkrimináció, a nemzeti, a faji vagy a vallá­si megkülönböztetés vala­milyen formájával kell talál­koznia. Születésnapján olyan írót köszönthetünk, akiben a nagy mű mindvégig tiszta erkölcsiséggel párosul. Aki csak a sors ajándé­kára, a nyolc évtizedre, a megírt művek sokaságára, a pályát kísérő hazai és nem­zetközi elismerésre, a ran­gos kitüntetésekre gondol, és arra a következtetésre jut, hogy ez az író a körül­mények kegyeltje, minden bizonnyal téved. Ez a kí­vülről derűsnek, kiegyensú- ' lyozottnak és szerencsésnek látszó írói pálya valójában belső drámák sorozata: is­meri a belső kínt, a szenve­dést. ismeri az emberi -sors kopár és kietlen fennsíkjait is. Ami kívülről simának, tragédiáktól mentesnek lát­szik, az belülről lelki vál­ságokkal. önmarcangoló kín­nal barázdált. Emberségét, műveinek fénylő tisztaságát szenvedések árán. a csap­dák veszélyeit megismerve szerezte meg. Illyés életmű­ve nem sima, világító üveg- búra. hanem sok lapra csi­szolt. éles szögletekkel tagolt kristályrendszer. Művei nem kényelmes látványt kínál­nak : csak azoknak adják meg magúkat, akik a viha­ros kilátók metsző hidegét, zord fenségét is vállalják. Ennek a belső kínnak — ne hallgassuk el ezt sem az •ünnepen — az egyik okozói mi vagyunk. A legnagyob­baktól, íróelődeitől örökölt gondja: megérti-e szavát az a közösség, amelyért a ma­gyar szót vállalta, meghall­ják-e gondolatait azok. aki­kért élt és alkotott. A tör­ténelmi példák hosszú sorát kell majd megcáfolni, hogy ne teljék be rajta is a ke­serű tanulság: a legköny- nyelműbben azoktól fordul­nak el a kortársak, akik ne­vükben és értük szóltak: legnehezebben azok találnak utat az emberek szívéhez. akik a közösség életének föl- derüléséért vállalják a kínt és a szenvedést. Amikor még a múlt esz­tendő végén új könyve, a válogatott verseit tartalmazó kötet, a Konok kikelet meg­jelenése előtt fölkereste egy újságíró, és közelgő nyolc­vanadik születésnapjára emlékeztette. Illyés Gyula azt mondta, hogy tapintatos felköszöntésben reményke­dik: ..Én. személy szerint — minden tiszteletet megadva a műfajnak — nem szere­tek közszerepelni. Nem ked­velem a színpadra lépést, viszolygok attól, ha fényké­peznek, és elnézést — nem szívesen adok interjút sem, S nem is valamiféle sze­rénység gátol, zavar ezek­ben. Meglehet, inkább túl igényes vagyok. Ez nem a költészet, nem az irodalom területe. A költő ne az ar­cával. a termetével nyer­jen. toborozzon olvasókat magának, hanem a munkás­ságával. az eszméivel. Ezért — remélem. nem sértem meg az ünneplő akaratot, ha ezt megvallom — kerek esz­tendőm ideiére legszíveseb­ben messzire utaznék, vagy bevenném magám egy tiha­nyi pincébe...” Legven meg a költő aka­rata: legyen ereje távoli tá­jakra utaznia, legyen bor a poharában, és a miénkben is. hogy egészségére koc- cinthasunk, és legyen ta­pintatos, hozzá és munkás­ságához méltó a felköszön­tés, az ünneplő akarat. Ami ezt a megemlékezést, ezt a méltatást mentheti, talán az, amit a köszöntő elején már leírtunk: erre az ünnepre nem a költőnek; nekünk van szükségünk. Az ünnep arra alkalom, hogy életművével. gondolataival szembenézzünk. Legméltób­bak akkor leszünk hozzá, ha a könyvespolchoz lé­pünk, könyveiért nyúlunk, ha az ő szavát olvassuk és hallgatjuk. Tüskés Tibor A magyar irodalmi élet, a magyar szellemi élet kivéte­les pillanata: Illyés Gyula nyolcvanéves. Ha voltak is irodalmunknak már eddig pátriárkái kort megért • — kevés számú — alkotói, még aligha mondhattuk el, hogy bár deres hajú férfi, de szel­lemileg teljesen friss, alkotó­ereje teljében élő, nyolcvan- éves művészt köszönthetünk, akinek elmeszikráztató gon­dolatait képernyőre tapadó szemmel hallgatjuk, figyel­jük, aki most is új meg új versekkel ajándékozza meg olvasóit, s színház készülő­dik legújabb drámájának bemutatására. Az ünneplésre, a köszön­tésre nem. a költőnek; ne­künk van szükségünk. Az ünnep csak akkor igazi, ha közösségi, együttlétre. ta­lálkozásra alkalom. • Hisszük, hogy ez a mai nap ilyenféle találkozásra ad lehetőséget: a magyar anya­nyelvűek közösségét készte­ti számvetésre, önvizsgálat­ra, és a magyar népnek a nagyvilágban szétszóródott fiait fűzi szorosabb egység­be. Gondoljuk el: micsoda ha­talmas ívű pálya az övé! Illyés Gyula századunk első évtizedében, a magyaror­szági nagy aratósztrájkok, az első nagyarányú munkás- megfnozdulások, a kormány­zati válság idején, 1902. no­vember 2-án született, egy Tolna vármegyei nagybir­tok uradalmi központjában, Felsőrácegrespusztán. Ti­zenhét éves fejjel részt vesz Ady Endre temetésén, fia­talon Párizsba kerül. ahol kijárja a szürrealista képze­let iskoláját; Aragonnal. Éluard-ral, Tristan Tzará- val indul együtt, kapcsolat­ba kerül a magyar avant- garde művészettel is, Kas­sák folyóirataiban publikál, és azon tűnődik, ne fran­ciául írjon-e. Ha Párizsban marad, ma talán híres fran­cia költőként ismerhetné a világ a nevét. De Illyés dönt. 192fl-ban hazatér, szülőföld­jére látogat, és a két háború közti magyar társadalom legégetőbb, leginkább meg­oldásra váró kérdéseinek a vonzásába kerül. Ha igaz — az ő gondola­tát idézzük szabadon —, hogy külföldön járva akkor látunk legtöbbet, ha nem veszítjük el a hazai szem­mértéket. ugyanígy a hazai élet sajátszerűsége akkor Illyés Gyula portréja (Lengyel Gyula rajza) Csillag címmel. Lapja a há­ború idején — az önkéntes megszűnésig — a legjelentő­sebb és legtisztább őrhelye az emberi értékeknek, az írói tehetségnek és tisztes­ségnek. Illyés hű maradt eszméihez akkor is. amikor támadás és üldözés járt ér­tük. Mint minden jelentős élet­mű, Illyésé is szintézis: ösz- szefogjal és kezdeményez, lezár és elindít folyamato­kat, általánosít és új távla­tok felé nyit utat. Párizsból indul, és a hazán, a magyar pusztákon és falvakon ke­resztül belenő a huszadik század európai kultúrájába. Életművében a megtett út összes állomása, a Tolna me­gyei puszta, ahol született, a Szajna rakpartja, ahol dol­gozott. a PEN Club New York-i értekezlete, ahol az írói függetlenségről beszélt, egyetlen harmóniába olvad. Munkásságába belesimul­nak az anyanyelv legtisz­tább ízei, a magyar iroda­lom hagyományai, a világ­líra legmodernebb formái. Folytatja Petőfi, Arany és Ady örökségét, de szakít is mind a szilaj, mind az alá­zatos puszta, mind a „ma­gyar ugar” képével. Az idős költő képverset ír, új mű­formákat vesz birtokba (leg­újabb verseskötete, a Táv­iratok például csupa epi­gramma), de minden „újítá­sának" formai előképére, szellemi g.vökérzetére is rá­mutathatunk. Az ünnepi köszöntés nem arra alkalom, hogy akár fel­sorolásszerűen számba ve­gyük műveit, ezt a termésé­ben roppant gazdag, müfa­lllyés Gyula: Dőlt vitorla Recseg, megdől a rúd, a hosszú vitorlarúd, kaszálja szinte a habot, míg a bárka — fut! Árboc s vitorla, nézd, előre / mikor repül leggyöztesebben? Amikor leg. ' mélyebbre dűl! Képzőművészeti irányzatok az impresszionizmustól napjainkig Utak, keresztutak 10. A gép és a technika a művészetben Bortnyik Sándor: Ember és gép (1920) Köbért Müller: A csomó (1950) Gépet rajzolt már Leo­nardo da Vinci is, de a gép. a technika, az ipar egyrészt mint téma, másrészt mint művészi munkaeszköz, új je­lenség a művészetek törté­netében. Az új technikai eszközök (szórópisztoly, elekt­romos gitár) a maguk képé­re át is formálták a művé­szeteket. A tárgyakat meg­találjuk minden idők mű­vészetében, de hogy csak, s maga a tárgy legyen téma. s a művészet a tárgyak tük­rében keresse az embert (még az irodalomban is), ennek nincs előzménye. A tárgyi as művészet nem em­beri élményeket fejez ki, nem ábrázolja az embert, hanem önmagát a tárgyat tartja teljes értékű alkotás­nak, anélkül azonban, hogy azokat használati eszközök­nek vagy szerszámoknak te­kintené. Sokan még meg- botránkoznak azokon a te­reinken és kiállításainkon egyre sűrűbben előforduló szobrokon, melyek fogas­kerekekről. csővázakból áll­nak. esetleg mozognak is. sőt zenélnek, s ügyes meg­oldással, rejtett fényforrás­sal színüket is változtatják. A kinetikus, a mozgó, a ki­bernetikus szobrászat világ­hírű mesterének, a Kalocsán született Schöffer Miklós­nak már múzeuma van szü­lővárosában. Ezt a művésze­tet az alkotók világa már elfogadta, természetesen nem mint egyedüli. kizárólagos megformálási lehetőséget. Hogy megértsük, függetlení­teni kell magunkat a művé­szetek régi megközelítésétől. Dsuang Dszi, kínai bölcs mesélte két és fél ezer éve. hogy Dzsi Sung találkozott egy öreg emberrel, aki szor­galmasan meregette vödré­vel kútjából a vizet. Azt ta­nácsolta neki Dzsi Sung, hogy szerkesszen magának egy gépet, vagyis építsen gé­mes kutat. Az öreg feldühö­dött. s azt felelte, hogy aki a dolgait gépiesen végzi, an­nak gépszíve lesz, akinek gépszíve van. az elveszti az ép eszét, akinek pedig elho­mályosodik az értelme, az cselekedetében bizonytalan­ná válik. Ezt a kis történe­tet sokan idézték már, ha a technika veszedelmére akar­tak figyelmeztetni vele. Nem meglepő-e. hogy a kvantummechanika egyik alapítója, Werner Heisenberg is elmondja Korunk fiziká­jának világképe című köny­vében (1955) Dsuang Dszi meséjét, azzal a következte­téssel, hogy a régi mese igen jelentős részében igaz. de az emberi faj felemelke­dése együtt járt a szerszá­mok fejlődésével. így hát a technika önmagában nem le­het annak oka. hogy korunk­ban az összefüggés tudata sok helyütt elveszett. Talán közelebb jutunk az igazság­hoz. ha a technika hirtelen és a régebbi változásokhoz képest gyors terjeszkedését [esszük felelőssé a nehézsé­gekért. A változás gyorsasá­ga ugyanis — melyre vi­szont Marx György kitűnő tanulmánya, a Gyorsuló idő (1968) hívta fel a figyelmün­ket — szemben a régebbi századok fejlődésével, egy­szerűen nem hagyott az em­beriségnek időt arra, hogy az újabb életfel­tételekhez. alkalmazkodjék. Közrejátszott ebben az el­múlt század szüntelenül ön­magát elemző embere. a befelé forduló ember, aki hovatovább önmagán kívül nem talált egyebet, s el­vesztette kapcsolatát a vi­lággal, nem tudván kitörni személyisége börtönéből. A közelmúlt kulturfilózófusai- nak pesszimizmusa kétség­telen ebben gyökerezik. Míg kezdetben az ember techni­kai eszközeivel elsősorban védekezett a természettel szemben, s önmaga létét biztosította csupán, ma a technika cselekvőén bele­avatkozik az ember és a természet életébe, formálja a világot, s a létfenntartás­nak nemcsak bonyolult struktúráját teremti meg, de a szellemi megnyilvánulá­soknak is egyik eszköze. A gép bevonult a képző­művészetekbe is. A mexikói forradalmi festő, Siqueiros monumentális falfestménye­it úgy készíti, hogy fotóról vetíti ki, majd szórópisztoly- lyal festi át. Mások hegesz­tőpisztollyal érik el szobra­ik dekoratív szépségét, eset­leg éppen gépalkatrészekből, fogaskerekekből építenek szobrot. A francia Fernand Léger képein fekete kontú­rokkal oly sajátosan hozta összhangba a gépek kemény, konstruktív szerkezetét az ember és a természet dalla­mosabb, lágyabb vonalaival, hogy gép, ember és termé­szet közös nevezőre jusson festőileg. „Egyszer hozzánk fog forrni az elektronikus agy is — írja Marx György. — A jövő század művészete úgy -játszhat“ majd a szá­mítógépen. mint a mai fia­talok az elektronikus gitá­ron. Miközben betáplálja az autokódba a programot, tű­iében. képzeletében előre felcseng a szimfónia, ame­lyet a gép az utasításhoz híven fog megkomponálni. A gépek ezerszeresére növe­lik az embert. Tudatunkat, idegrendszerünket az újjá­szabott -testhez“ kell han­golnunk. Orrá kell lennünk a pszichológiailag indokolt idegenkedésen és idegessé­gen, alsóbbrendűségi érzé­sen és hatalmi őrületen." Ennek a fölülkerekedésnek természetes, elsőrendű felté­tele, hogy technikai eszkö­zeinkben a humánum meg­kapja teljes értékű, teljes értékét biztosító helyét. Ne féltsük a géptől a mű­vészeteket, legfeljebb csak az elgépiesedéstől! Az elge- piesedés egyenlő a sémával, a bázisokkal, s ezektől min­den idők óvtak. A technika fejlődése, az arányok meg­növekedése igazolja, hogy a gépesedésnek nagy szerepe lehet a művészetekben, anélkül, hogy megfosztaná őket érzelmi tartalmuktól. A gép mai' fokán éppúgy eszköze a művészeteknek, mint volt a kézművességgel előállított ecset, hangszer, vagy éppen a lúdtoll. A technika, a gép a tolmács szerepét tölti be a művésze­tek mellett. Más a gép és. más az elgépiesedés. Kony- nyen összetéveszthetjük a művészi technikákat vagy technológiákat a művészet értelmével, céljával. Ma ez kísért legjobban: a tolmács­nak szegődött gépet célnak tekintjük. főleg a kritiku­sok értelmezése szerint. Az alkotóművészek már túl vannak ezen a rémületen. A szobrokat elektromos meg­hajtású köszörűkkel nagyol­ják. az orgonákat nem láb­bal fújtatják, a képeket pe­dig szórópisztollyal viszik a falra, vászonra. A gépi technika nemcsak témája a művészetnek, de eszköze is. Koczogh Ákos (Következik: Happeningek és szent tehenek.)

Next

/
Thumbnails
Contents