Békés Megyei Népújság, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-26 / 251. szám
\ NÉPÚJSÁG 1982. október 26., kedd fl kivétel legyen a példa! \ Kevesebb új termék A STATISZTIKAI ADATOKAT böngészve arra kerestem választ, hogy 1981- ben hogyan ment végbe az ipari termékszerkezet átalakulási folyamata, amely egyik leglényegesebb feltétele annak, hogy a nemzetközi versenyben — a mai különösen kiélezett feltételek között — miként tudnak vállalataink részt venni, és így végső soron olyan tartós üzleti sikereket elérni, amelyek nélkülözhetetlen elemei az ország külgazdasági stabilitásának. A száraz adatok azt jelzik, hogy 1981-ben az új termékek aránya az összes értékesítésen belül mindössze 2,3 százalék volt. Ez kevesebb, mint 1980-ban, amikor az arány 2,6 százalék volt. Az alacsony arányok mellett az irányzat sem megnyugtató, hiszen a lassulás egyértelmű. (Ne bonyolódjunk annak boncolgatásába. hogy az általunk új terméknek minősített gyártmány nemzetközi mezőnyben is annak bizonyulna-e.) AZ ÜJ TERMÉKEKNEK mindössze négy százaléka volt olyan, amely a tudományos kutatóintézetek „műhelyeiből” került ki. Ez az arány két gondolatot provokál: vagy az intézetek 'munkája nem szolgálja kellően a termelést, vagy a vállalatok nem honosítják meg elég aktívan kutatóink eredményeit. Az iparon belül is nagyok az új termékek gyártásában az ágazati különbségek. Például a kohászatban mindössze 0,9 százalék volt az új termék, pedig közismert, hogy a világválság hatására kohászatunk legnehezebb évét jelentette 1981. (Egy alkalommal Heiszig József, a Metalimpex vezérigazgatója elmondta, hogy az új termékként megjelenő minőségi acélfajtákban nincs dekonjuktúra és a termékek több piacon is gazdaságos feltételekkel értékesíthetők.) A gépiparban az új termékek aránya 1981- ben 4,7 százalék volt. Ez a két szám azt jelzi, hogy a termékszerkezet teljes kicserélődéséhez az iparban átlagosan több. mint 32 esztendő, de még a „gyors” gépiparéhoz is 15 esztendőre lenne szükség a jelenlegi ütem mellett. Az új termékek arányának mechanikus előrevetítésénél megbízhatóbb információ, ha a termékek átlagos életkorának 1981. évi adatait vizsgáljuk. Eszerint az ipari termékek átlagos életkora 16 év volt 1981- ben, tehát az új termékek átlagos megjelenési aránya 4.6 százalékot mutatott, a gépiparban pedig az életkor 10.6 év volt, tehát az új termék átlagos megjelenési aránya évi 6,9 százalékot képviselt. Nincs pontos nemzetközi statisztika a termékek cse- rélődési üteméről, de a technológiai fejlődés és a tudományos haladás révén ma már 5—7 év alatt a teljes termékszerkezet kicserélődése is elképzelhető. Nyilvánvaló persze, hogy az egyes országok sajátosságai, az adott körülmények befolyásolják az arányokat és a követelményeket. Mindemellett nyugodtan leszögezhetjük, hogy — a különféle erőfeszítések ellenére is — a termékszerkezet átalakítása hazánkban — korábbi saját fejlődésünkhöz viszonyítva, de különösen a nemzetközi összehasonlítás függvényében — lassú, s mindenképpen lassúbb annál, hogy a nemzetközi versenyben való esélyeinket növelje. VÁLLALATI gazdasági ÉS MŰSZAKI VEZETŐK a termékszerkezet átalakulásának lassú voltát többek között a következőkkel indokolták: az új termékek kibocsátására nem kényszerültek rá, mert a piaci lehetőségek és a szabályozók a tradicionális gyártás bővítésére ösztönöztek. A vállalati érdekek rövid távhoz, általában egy naptári évhez kötődnek, és így nagyobb termékcsereprogram megvalósítása ebből a szempontból kockázatos. Az innovációhoz nincs pénz, a licencvásárlás sokat segít, de nem oldja meg az alapproblémát, azaz olyan innovációs lánc kialakítását, amely nemzetközi mércével is új magyar termékek kínálatát tenné lehetővé. A vállalaton belüli érdekek is igen eltérőek az új termék fejlesztését és piaci megalapozását tekintve, és a kompromisszum ez esetben késést jelent. A fejlesztésre szolgáló pénzeszközök elosztása nem optimális, és a központi célok teljesítése mellett már alig jut pénz a vállalati feladatok finanszírozására ... A felsorolt’ érvek valószínűleg támadhatók, és vitára ingerlők. De ez mit sem változtat azon a tényen, hogy a vállalatok — néhány kivételtől eltekintve — jelenleg inkább félnek az új termékektől, mint hogy erejüket azok fejlesztésére összpontosítanák. Ez napjainkban, amikor a piaci siker nagymértékben a termék újszerűségétől és minőségétől függ, nehezíti az eladhatóságot. hiszen a nemzetközi piacokat kínálati túlsúly jellemzi. Ipari termelésünk termékszerkezetét csak úgy frissíthetjük fel kellő ütemben, ha etekintetben a vállalatok zöme számára a kivételek lesznek a példaadók. YV. I. Lakószoba, elemes szekrénysorral Véleményem az új szabályzókról így látja a dévaványai Lenin Tsz főkönyvelője — Azzal én is egyetértek, amit előttem már Keresztes Sándor, az orosházi Uj Élet Tsz közgazdásza a Népújság október 12-i számában állított, hogy tudniillik az 1983- ra érvényes szabályozók előrehozott meghirdetésével megfelelő idő áll rendelkezésünkre a felkészüléshez — mondja Vörösné Mátyus Mariann, a dévaványai Lenin Tsz főkönyvelője. — Ezek szerint mondott olyat is az orosházi közgazda, ami nem állja meg a helyét? — Ezt nem mondtam, de azt látni kell, hogy míg az Űj Élet Tsz az erősebb gazdaságok közé tartozik, s ezért könnyebben is manőverezhet, addig a mi szövetkezetünk csak sokkal nagyobb erőfeszítések árán maradhat versenyben. o A főkönyvelőnő kijelentésének mindenképp hitelt kell adnunk, nemcsak azért, mert végtére is itt ő a számok embere, hanem azért is, mert ismert, hogy a Lenin Tsz egyfelől az átlagosnál gyengébb minőségű földeket művel, másrészt e földek egy részét évről évre még a belvíz is tarolja. — Az új szabályzók annyiban is nehezítik a helyzetünket, hogy nálunk az állattenyésztés már eddig is meghatározó volt. A nyolcezer juh tartását a lehető legolcsóbbnak számító legeltetéses technológiára alapoztuk. A nyáron üresen álló hodályo- kat — fűtési költség nélkül — baromfihizlalással hasznosítottuk, de várható a mostani piaci helyzetben, hogy az idényszerű tartásra vállalkozókkal szemben azokat részesíti majd előnyben a feldolgozó ipar, akik egész éven át folyamatosan x szállítanak. Emellett az új beruházási helyzet a szarvasmarhaállo— mány-eserénket „kapta derékba”, pedig mi semmiképp sem szeretnénk lemondani erről az ágazatról, így bármi áron végre kell hajtanunk a rekonstrukciót. — Ügy . kell tehát érteni, hogy a Lenin Tsz állattenyésztésében már nincsenek tartalékok? — Ez sem így igaz egészen. Annyi biztos, hogy a fajlagos mutatókkal mi a viszonyainkhoz képest elég jól állunk ahhoz, hogy akár az egy kilogramm hús előállításához szükséges fehérjefelhasználásban, akár a napi súlygyarapodásban korlátokba ütközzön a továbblépés. Tehetünk még viszont valamit a takarmányozás költségeinek mérséklésében. Egyszer úgy, hogy a vásárlás helyett legalább részben magunk keverjük a takarmányokat, vagy egy másik szövetkezettel közösen. De a mezőgazdasági melléktermékek hasznosításában iá* látunk még lehetőségeket. Az idén már meg is kezdtük a kukoricaszár és a répaszelet összesi- lózását, vagyis a tömegtakarmány biztosítását új alapokra helyezve is javíthatunk az állattartás várhatóan romló pozícióin. o — Valóban ennyire fekete az ördög? s — Nézze, azt a kormányzat sem rejti véka alá, hogy fokozódik a szabályozás elvonó jellege. Amikor a július 1-i változások bekövetkeztek, én elvégeztem egy számítást, csak úgy a magunk okulására, és a legvisszafo- gottabb becslések szerint is kitesz már az idén másfél millió forintot a többlet elvonás nálunk, ez egyet jelent a fejlesztési alapunk 40 százalékos csökkenésével. Tudjuk, hogy ez is a cél, nekünk azonban az új helyzetben is eredménnyel kell gazdálkodnunk, s mint mondtam, az állattenyésztésben legfeljebb a szinten tartás az," ami reálisan tervezhető. — Nem beszéltünk még a növénytermesztésről. — A szövetkezetben viszont már annál többször került szóba. Nem lesz köny- nyű, de talán ebben az ágazatban van még valami kis mozgáslehetőségünk. A gabonaprémiumot mindenképpen szeretnénk „megfogni”. Ez az idén is jelent nekünk egymillió forint pluszt. Igaz, hogy már így is a szántó 40 százalékán terem a gabona, de keressük a további területnövelés lehetőségeit. Az eáyik megoldás az, hogy az idén erősen fertőzött napraforgó 800 hektár helyett jövőre csak hatszázat kap, s helyette az idén nálunk új növénynek számító kukorica területét növeljük, ami me- gintcsak „prémiumos” növény. A másik út — a kettőt természetesen együtt képzeljük el — a hozamok fokozása. de hát ez nem csak a mi akaratunkon múlik. — Ember tervez, a belvíz meg az időjárás végez? — Azért az rajtunk is áll, hogy meghonosítjuk-e a korszerű energiatakarékos talajművelést, a vegyszerkímélő technológiákat, hogy ne csak a termelésirányító szakemberek ösztönzését tegyük függővé a költségek megtakarításától, hanem a termelés valamennyi résztvevőjének érdekeltségébe építsük be az ön költségcsökkentés követelményét, s így ha a hozamok nem is nőnek a várakozásnak megfelelően, a költségek növekedését még sikerrel mérsékelhetjük. o — Ezek voltak a jelentősebb tételek, manapság viszont egyre inkább visszanyeri jelentőségét a régi közmondás, mely szerint „«ok kicsi sokra megy ... — Igen, ez nálunk is így van. Ezért is igyekszünk a korábbi gyakorlatunkkal szemben most belépni a háztáji termék forgalmazásba, amit eddig a szomszéd ísz- re meg az ÁFÉSZ-re hagytunk. Utóbbitól most például átvesszük a nyúltenyésztő- ket, akiknek eddig is mi adtuk a szükséges takarmányokat. Emellett készen állunk arra is, hogy nagyobb cégeknek bértárolást vállaljunk. Továbbá: ipari tevékenységünk ugyan nem meghatározó. de a hagyományos termékek kiváltásával még megpróbálhatjuk a bevételeinket és a nyereségünket gyarapítani. Ebben éppen az orosházi Űj Élet Tsz bizonyul most segítőkész partnernek. Gondolkodtunk — és még gondolkozunk is — azon, hogy a gázolaj-felhasználás helyett térjünk át termálvízhasznosításra, de hát ez sem megy pénz nélkül. Jól jönnek azután az olyen lehetőségek, mint például az olajtöktermesztés. Ma már mi adjuk az NSZK-ba menő kivitel negyedét, s ami többlet: a tök húsát feletethetik a háztájiban. Mi van még? A következetesen szigorú pénzgazdálkodás, a kamatkímélő előtörlesztések és így tovább. — Legyen ez alkalommal is az az utolsó kérdés, ami az orosházi Űj Élet Tsz-ben: mi a dévaványaiak legfőbb „közgazdasági” kívánsága, célkitűzése 1983-ra? — Megtalálni a tagsági érdekeltséget legjobban erősítő bérezési formákat. Mi — helyzetünkből következően — csak a központi bérszabályozást választhatjuk a bérgazdálkodásban. Ez azt jelenti, hogy a beruházási lehetőségek korlátozása miatt elmaradt gépvásárlásokat nem „helyettesíthetjük” munkaerőnöveléssel sem. Egy út marad tehát: a tagsági érdekeltség fokozása a költségek csökkentésében. Ha ez sikerül, megnyertük az 1983-as csatát. Kőváry E. Péter Bútorok, kívánság szerint Ez év tavaszán nyílt meg Gyulán, a Budapesti Bútoripari Vállalat (BUBÍV) Márka bútorboltja a vállalat, valamint a Gyula és Vidéke ÁFÉSZ együttműködésével. Itt megtalálhatják az érdeklődők a vállalat gyárainak a legtöbb termékét, ami a megye bútorellátását színvonalasabbá teszi. — A bútorbolt tervezett forgalma évi 30 millió forint — tájékoztat dr. Bállá Józsefné, a gyulai gyár anyag- és áruforgalmi osztályának a vezetője. — Melyek a legkeresettebb termékek? — Főként a Réka és Horizont elnevezésű, elemes bútorok, amelyek több célra használhatók. A szoba méretének ismeretében észszerűen és ízlésesen lehet a bútort összeállítani. A gyulai gyár ajánlása a Napfény elnevezésű szekrénysor, ami évek óta sláger. A Gyula elnevezésű kombinált szekrénysor is igen keresett. — A Gyulára való szállítással riem drágul a bútor? — Nem, mert gondoskodunk visszfuvarról. A gépkocsik üresen nem közlekednek. Az üzletvezetőyel, Dávid Rémusszal beszélgetek. — Eddig mennyi volt a havi forgalom összege? — érdeklődöm. — Átlagosan 2,5 millió forint. — Kik vásárolnak? — Főként a megyebeliek, de már jöttek ide más vidékről is. — Ha a keresett bútor éppen nincs raktáron, hogy jut hozzá mégis a vevő? — Odaadjuk azt, ami a bemutatóteremben van. Ha az is gazdára talál, a következő vevőnek megmondjuk, hogy körülbelül menynyi idő múlva lesz újra. Garantáljuk, hogy az elemes bútorokat legkésőbb 47—60 nap múlva megkapják, a többiekre ennél kevesebb ideig kell várakozni. Pásztor Béla Kényelmes bőrfotelek Fotó: Veress Erzsi Brikett — csomagolva Meliorációs tanulmányterv a Velencei-tó vízgyűjtőjére Hazai vásárlóknak is csomagolják a brikettet a Dorogi Szénbányák brikettgyárában: az év végéig — egyelőre kísérletképpen — 400 tonna brikettet hoznak forgalomba tíz-, húsz- és negyvenkilós műanyag zsákokban. A vállalat már hosszabb ideje exportál csomagolt brikettet Ausztriába. itthon " azonban mind ez ideig még nem volt kapható így a tüzelőanyag. Most először — a Belkereskedelmi Szállítási Vállalattal, a TÜZÉP Egyesüléssel, valamint a Budapesti és Budapest-környéki TÜ- ZÉP Vállalattal kötött szerződés alapján — a főváros és a tájékán levő TÜZÉP-telepekre szállítanak e termékből. A továbblépésről a piackutatás tapasztalatainak, a vásárlók véleményének összegezése után döntenek. A csomagolt brikett drágább ugyan, mint az ömlesztett, de tárolása higiénikusabb, szinte teljesen pormentes. A felhasználók akár zsákkal együtt kályhába, kazánba rakhatják a tüzelőt. A választék növelésével egyidejűleg az ömlesztett brikettből is többet készítenek a dorogi gyárban: eddig huszonháromezer tonnát állítottak elő, esedékes tervükön felül. A jelentős többletet a berendezések jobb kihasználásával és a több- letműszak vállalásával érték el a brikettgyáriak. Elkészült a Velencei-tó több mint 62 000 hektáros vízgyűjtőterületének térségi meliorációs tanulmányterve. A javaslat célja, hogy összehangolja a mezőgazdaság éá a környezetvédelem érdekeit, megteremtse a területen az eddiginél magasabb színvonalú agrárgazdálkodás feltételeit, s hogy a Velencei-tó és a bele ömlő vizek tisztaságát, szennyeződésének megakadályozását szolgálja. A tanulmányterv szerint előreláthatóan kilencszázmillió forintos költség árán, nyolcévi munkával 28—30 ezer hektáron végzik el a mechanikai talajjavítást, vagyis a csapadékot megfogó mélylazítást, hatszáz—hétszáz hektáron alagcsövezés- sel javítják a termőföld víz- háztartását, a velencei hegységben és az északi part ko- párosaira pedig ezerhatszáz hektárnyi talajvédő erdőt telepítenek. Az elemek — elsősorban a szél és a víz pusztító munkája ellen — víznyelő sávokkal, - hordalékfogókkal, vízelvezetőkkel védekeznek. A térség jelentősebb vízfolyásainak rendezését már megoldották, de rendezni kell mintegy kétszáz kilométernyi társulati, községi és üzemi vízfolyást. A nagyüzemi mezőgazda- sági termelés feltételeinek javítása érdekében folytatják a nagyméretű táblák kialakítását, a szántóföldi közlekedés könnyítésére pedig százhúsz kilométernyi üzemi utat építenek. A tanulmányterv kiemelt gondot fordít a tó környékén levő negyvenhat állattartó telep korszerűsítésére. A trágyakezelésre több javaslatot dolgoztak ki, ezek közül, adottságaik és anyagi helyzetük alapján választanak majd a gazdaságok.
