Békés Megyei Népújság, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-20 / 246. szám

1982. október 20., szerda NÉPÚJSÁG Szomszédolás II csomgiíd Vf v n v a n » Hiorti Az agrárcrtelmiség köz­élete. Csongrád megyében több mint 700 tsz szocialista brigád van, 11 ezren tesznek eleget éves vállalásaiknak. Az elmúlt ötéves tervben 17 százalékkal — az országos átlagnál nagyobb mértékben — emelkedett a megye me­zőgazdaságának termelési ér­téke, míg a jelenlegi terv­időszakban olyan 24—25 százalékos előrelépést kí­vánnak elérni a közös gaz­daságok. Csongrád megye mezőgazdaságában mintegy 1300 felsőfokú és 2000 kö­zépfokú végzettségű szakem­ber dolgozik. Ám nemcsak a napi termelés gondja nyom­ja az agrárértelmiség vállát, hanem nagy az önként vál­lalt szerepe is a szocialista tudat, műveltség, a szakmai ismeretek terjesztésében. A közéleti tevékenységre utal, hogy a megye különböző po­litikai testületéiben, a mun­kabizottságokban 178, a ta­nácsokban 158, a népfront­bizottságokban 233 agrárér­telmiség fejt ki társadalmi munkát — írja Tóth József. Szárítják a fűszerpaprikát. Október elején a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat makói telepén is megkezdő­dött a keresett fűszernövény szárítása. Az év utolsó ne­gyedében mintegy 1800 ton­na nyerspaprikát szárítanak meg. Ebből 300 tonnányi szállítmányt, félkész termé­ket nyernek, továbbá szük­ség Van 17 tonna vetőmagra is. A feldolgozás első szaka­szában az F—03-as erős­paprikát szárítják. Amíg ugyanis az időjárás engedi, addig a szelést és a magki­választást a szabadban vég­zik. Könyvtárbővítés Csanád- palotán. Új szolgáltatással bővült a csanádpalotai könyvtár. Kialakították a ze­nei részleget. Az érdeklődők hangfalak vagy fülhallgatók csatlakoztatásával közösen vagy egyénileg hallgathat­nak hanglemezt. Újdonság még, hogy a gyermekkönyv­tár egy tágasabb helyiségbe költözött. Ezt is figyelembe véve, ma már 40 négyzetmé­terrel nagyobb alapterületű a községi könyvtár, amely­ben lehetővé vált a zavarta­lanabb válogatás és olvasás. Ik«. SZOLNOK MEGYEI Hántoljak a rizst Karca­gon. Kedvezett az idei idő­járás a rizs termesztésének. Á gazdaságok többsége a korábbi éveknél nagyobb termést takarított be, és a Szolnok megyei GMV a szo­kásosnál korábban, már szeptember első felében megkezdte a rizs felvásárlá­sát. A Szolnok megyei ter­melőkön kívül a karcagi üzembe szállítanak a Békés, Hajdú, Heves és Szabolcs megyei gazdaságok is. Na­ponta három műszakban 240 tonna rizst dolgoznak fel Karcagon. A hántolást előre­láthatólag november elején fejezik be. Filmes alkotótábor aTi- szaligetben. A Szolnoki Mini Ifjúsági Klub október 22-től 24-ig filmes alkotótábort szervez a tiszaligeti KISZ- táborban. A három nap so­rán a táborlakók megismer­kedhetnek a filmkészítés alapjaival, így például ki­próbálhatják képmagnóval a képszerkesztési, képkompo- zíciós megoldásokat, hallhat­nak szakmai előadást a for­gatókönyv-készítésről, sőt ön­állóan írhatnak. A szakmai foglalkozások mellett né­hány nagy sikerű magyar és külföldi filmalkotást is meg­nézhetnek. Harmincéves a Szolnoki Nyomda. Törökszentmikló- son, a városi művelődési központban a napokban nyílt meg a három évtizeddel ez­előtt létrejött Szolnoki Nyomda történeti fejlődését, eredményeit bemutató kiál­lítás. A jól felépített anyag impozánsan mutatja be a nyomda sokrétű tevékenysé­gét, a mindennapok munká­jának termékei mellett lát­hatók a kiállításon a nyom­da remekei is, különböző művészi falinaptárak, falra­gaszok. TŰM noaUi/Ai icrcsOgirn HAJDÚ­BIHARI NAPLÓ A szelek szárnyán sár­kánnyal. Kevesen tudják, hogy egy a sík terepen ne- * hezen űzhető sportágnak, a ! sárkányrepülésnek is van j klubja Debrecenben. Az MHSZ kereté» belül immá­ron három éve működik. Zömmel hajdani repülősök, vitorlázó repülők és ejtőer­nyősök alakították meg a debreceni szakosztályt. Számítógéppel élni. Ma már nem luxus a gazdálko­dás különböző területein a számítógépek alkalmazása. A világpiacon a számítógépek­nek olyan skálája kínálja magát, amely talán egyetlen terméknél sem volt tapasz­talható a gazdaságtörténet­ben. Az elmondottakban azt igyekeztem érzékeltetni, hogy a számítógép nem csak fon­tos segédeszköze lehet az életünknek, de még óriási összegekre sincs szükség a beszerzésükhöz — elvileg. Egy mini számítógép Angliá­ban 50 fontért kapható. Gyakorlatilag azonban az imént említett mini, sőt mi- koszámítógépek nálunk szin­te hozzáférhetetlenek. Pedig busásan megtérülő népgaz­dasági befektetés lenne a hozzájutás és az alkalmazás lehetőségének megteremtése — írja Görömbölyi László. WÜAGYARORSZÁB Szüretelőgépek bemutató- I ja. Az elmúlt héten a pusz- ; tamérgesi Rizling Tsz-ben j népes érdeklődő tábor szem­lélte a szüretelőgépek bemu­tatóját. A francia és a bol­gár gyártmányú szőlőkom­bájnok száznál több ember munkáját képesek elvégezni egy nap alatt. A vendégek a szőlőszüreten tekinthették meg munka közben a két különböző típusú berende­zést. A tsz-ben csaknem 300 hektár magasművelésű szőlő vár a betakarításra. Női cipők készítői. A sze­gedi cipőgyárban 10—12 színben, 300—400 páros cso­magokat indítanak útnak a megrendelők részére. Főleg a férfimunkás hiányzik agyár­ból, akár 40—50-et is mun­kába tudnának állítani. A gyárnak különben csaknem 700 dolgozója van, mégis az elmúlt fél évben mindössze 550-en dolgoztak a szala­goknál. Ügy mondták: „A létszám egynegyede gyesen van.” Két éve már az ame­rikai vevőknek gyártanak cipőt. Jelenleg még tartják magukat a piacon, évente több százezer pár cipő kerül a nyugati országokba. A ten­gerentúli partnereken kívül még NSZK, angol, svéd ve­vőik is vannak. Dokumentumkiállítás nyílt Szegeden. Dokumentumkiál­lítás nyílt Szegeden, a Mó­ra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai képtárában. A Csongrád megye 38 éve cí­mű tárlat eligazító kalau­zok, statisztikai táblák és grafikonok immár dokumen­tumértékű fényképek, röpla­pok, plakátok, térképek, pla­kettek, oklevelek, díjak s egyéb tárgyak segítségével rajzolja fel az elmúlt közel négy évtized e tájra jellem­ző fejlődését. A felszabadu­lás pillanatait idéző fénykén pékén láthatjuk a lebombá­zott Alsóvárost, és a Tisza partján újságot olvasó szov­jet katonák csoportját. összeállította: Verasztó Lajos Népfrontvita Szentesen Vissza kell állítani a technikus- és szakmunkásképzést a mezőgazdaságban Nánási János, a HNF Békés megyei gaz­daságpolitikai munkabizottságának tagja a Csongrád megyeiekkel közösen tartott ülésre nemrég írásos beszámolót készített arról, milyen a szakember-ellátottság hely­zete a gyenge adottságú termelőszövetke­zeteinkben. E témát Árgyelán János, a népfront megyei testületének képviselője ismertette a tanácskozás résztvevőivel. A bevezető egyébként utalt arra: jóllehet a Békés megyei tsz-ck szántóterületének aranykorona-értéke magasabb, mint az or­szágos átlag, ám a művelés alatt álló föld egyharmadán nagyfokú „belvíz-veszélyez­tetettséggel” kell számolnunk. Ezért az aranykorona-érték nem fejezi ki a terület termőképességét. Ugyanakkor az országos normatívák alapján azokat a szövetkeze­teket sorolták a kedvezőtlen adottságúak közé, amelyekben az aranykorona-érték — egy hektárnyi szántóterületre vonatkoztat­va — nem éri el a 17-et. Békés megyében egyéb­ként négy ilyen téesz van, s további három pedig átme­neti támogatást igényel. Ami pedig a személyi feltételeket illeti, részben ez a magyará­zata annak, hogy a magas és az átlagos színvonalon gaz­dálkodó üzemekben 16, míg az alacsony termelési értéket előállító téeszekben csak 11 szakember dolgozik átlago­san. Az első és második cso­portba összesen 58, és a har­madikba 23 gazdasági egység tartozik. Ez nem jelent ál­landóságot, ugyanis az elmúlt öt évben összesen 35 téesz változtatott helyet pozitív, il­letve negatív irányba. Két­ségtelen, hogy a veszteséges üzemek számának csökkenté­se és felszámolása továbbra is fontos politikai, gazdasá­gi feladatnak számít me­gyénkben. A központi és a helyi rendezés eredményes volt például a gyulavári Le­nin Tsz-ben és a békési Vi­harsarok Tsz-ben, de meg­maradtak a nehézségek a zsadányi, biharugrai és más szövetkezetekben. A tájékoztató további ré­sze most már konkrétan a címben megjelölt témakör­rel foglalkozott. Sajnos, az ország megyéi közül Békés­ben a legrosszabb a szakem­berellátottság helyzete, s kü­lönösen a gyenge adottságú üzemekben. Hiányzik a kép­zettebb munkaerő, bár itt is nőtt a magasabb iskolai vég­zettségűek aránya. A jó ered­ményeket elérő téeszekről vi­szont megállapítható, hogy ebben a vonatkozásban már- már optimális állapotok ala­kultak ki. örvendetes az is, hogy emelkedett a létszám és a színvonal az állattenyész­téssel foglalkozó szakembe­rek körében. Kívánatos len­ne" azonban, ha gyorsabban növekedne a pénzügyi és közgazdasági, valamint a számviteli vonalon dolgozók száma is a jövőben. Sajnálatos, hogy a gyenge adottságú szövetkezetekben elég gyakoriak a nem mindig kellően megalapozott, vagy előkészített vezetőváltások. Sok helyen a felső szintű ve­zetők cseréjét követi a kö- zépszintűek elvándorlása. Egy összehasonlítás után ki­derült, hogy a kedvező adott­ságú üzemekben a vezetők többsége 10 évnél hosszabb ideje tölti be állását, míg a gyenge adottságúakban az egy helyen eltöltött idő'egy - három év. Ezekből a terme­lőegységekből egyébként több mint 100 nehezen pótolható szakember távozott el az utóbbi időben, s ugyanakkor az eredményesen gazdálkodó szövetkezetekben a szokásos cserélődésen kívül alig ta­pasztalható mozgás. Az előadó azután rátért a helyzet javításával kapcsola­tos kezdeményezések ismer­tetésére. Rámutatott arra, hogy a kedvezőtlen adottsá­gú téeszekben az állami bér- kiegészítést felvevő szakem­berek száma meghaladja az 50-et. Ám sem ez, sem az egyéb kedvezmények (lakás­építés, ösztöndíj stb.) sem elegendőek a „marasztalás­ra”, mert mindezek ellenére is sok szakember inkább visszatéríti a juttatásokat, semmint felelősséget vállal­jon a gyenge termelési ered­mények miatt. Az ilyen tée­szekben kevés a kezdő szak­ember, és csökken a beis­kolázható tanulók száma is. Ha ágazatonként vizsgál­juk a helyzetet, akkor itt is különböző előjelű tapasztala­tokra lehet szert tenni, s így elég tarka lesz a kép. Ugyan­is a növénytermesztésben kellő számú szakember dol­gozik, de a gyengén gazdál­kodó téeszekben 2—2,5-szer nagyobb földterület esik rá­juk, mint a jobb adottságú üzemekben. Hiányzanak a középkáderek, s kevesen vannak azok, akik a melio­rációhoz is értenek. Az állat­Beszélgetések a lakásgazdálkodásról O A lakásprobléma megoldá­sa hazánkban továbbra is ki­emelt társadalmi, politikai feladat, amint azt az MSZMP XII. kongresszusá­nak határozata megerősítet­te. Ennek alapján és szelle­mében hozta meg a közel­múltban ismertetett döntése­it a Minisztertanács a la­kásellátás . és -gazdálkodás fejlesztésével kapcsolatos in­tézkedésekről, s hagyta jóvá az ezzel összefüggő miniszte­ri rendeleteket. Társadal­munkat nemcsak azért fog­lalkoztatja ez a kérdés, mert a lakás az életszínvonal egyik meghatározó tényezője, tehát a szóbanforgó dönté­sek, intézkedések széles kör­ben, anyagilag érintik a la­kosságot, hanem azért is, mert nem egyszerűen a lak­bérek emelésérő', konkrét pénzügyi intézkedésekről van szó, hanem a fejlesztés, az elosztás, az értékesítés, az építés, a korszerűsítés va­lamennyi feladatkörét érintő lakásgazdálkodásról. Ami nemcsak anyagi, hanem szo­ciálpolitikai, s így politikai kérdés is. Ezeket a kérdéseket tár­gyaljuk a mai nappal kez­dődő interjúsorozatunkban. Elsőként azt kérdeztük meg Buda Gábortól, a Miniszter- tanács Tanácsi Hivatala el­nökhelyettesétől: melyek voltak a most hozott kor­mányhatározat előzményei? — Mindenekelőtt meg kell állapítanunk — mondotta —, hogy a lakáshelyzet ha­zánkban az elmúlt években számottevően javult. Nem­csak mennyiségi javulásról beszélhetünk, hiszen felsze­reltségben, komfortfokozat­ban, sőt még a lakások mé­reteiben is jelentős a fejlő­dés, minden létező gondunk ellenére. A lakásépítés, -el­osztás, -használat gyakorla­ta azonban az utóbbi évek­ben már nem felelt meg az 1970-ben elfogadott elvek­nek, és ezt sokoldalú, jogos bírálatok érték. Az elosztás és a fenntartás terhei nem oszlottak meg megfelelő arányban az állam és a la­kosság, illetve a lakosság kü­lönféle rétegei között. Ez szükségessé tette, hogy to­vább lépjünk, mert a válto­zó körülményeknek megfe­lelő, hatékony lakásgazdál­kodási gyakorlat még nem alakult ki. — A lakásépítés központi irányítását a településpoliti­kai meggondolások befolyá­solták. Lehetséges, hogy ez is hátráltatta a tanácsoknak a helyi igényekhez és lehe­tőségekhez jobban igazodó, önálló munkáját? — Feltétlenül. Mostanáig a célcsoportos lakásépítkezés pénzeszközei meghatározóak voltak, de a fenntartás cél­jaira adott állami támogatás is a települések jellegéhez igazodott. Ez gátlólag ha­tott, akárcsak az, hogy a családok az építési- és a tu­lajdonforma alapján kap­ták a szociális juttatást (te­hát nem a családi helyzetük alapján), vagy éppen foglal­kozásuk, adott társadalmi réteghez tartozásuk szerint. Szükségessé vált. hogy a Központi Bizottság és a Mi­nisztertanács az ismert dön­téseket meghozza, hiszen a korábban helyes, de a ma már túlhaladott rendelkezé­sek, jogszabályok változáso­kat igényeltek. — A tanácsrendeletek el­készítésének melyek a főbb rendező elvei? — Első helyre kívánkozik az a már korábban is emlí­tett tény, hogy a célcsopor­tos lakásfejlesztés rugalmat­lannak bizonyult. Nem moz­gósította kellőképpen a la­kosság anyagi eszközeit, sőt bizonyos mértékig kivárásra ösztönzött. Ezek ismeretében tehát indokolt és szükségsze­rű a tanácsok lakásgazdál­kodási tevékenységének a fejlesztése; nagyobb önálló­ságot kell kapniuk a lakás­gazdálkodási elvek alkalma­zásában, a lakáscsere feltéte­leinek megteremtésében, a mennyiségi-minőségi köve­telmények kielégítésére irá­nyuló erőfeszítéseikben. — Erre most megkapják a felhatalmazást? — Igen, az ő feladatuk a területi lakáspolitika teen­dőinek a megalapozása. Nagy felelősség ez. Hiszen a ren­dező elveket a helyi körül­ményekben és lehetőségek­hez igazodóan, jól és alapo­san kell végiggondolni. Hogy példát mondjak: Ózdon vagy Bácsalmáson, Kőszegen vagy Mátészalkán más-más a helyzet, hiszen e települések és lakosságuk körülményei között lényegesek a különb­ségek. Tehát a tanácsoknak a maguk illetékességi terüle­tén is nagyon differenciáltan kell határozniuk és csele­kedniük. tenyésztésben kielégítő a helyzet, bár több középszin­tű vezető itt is elkelne. Fő­ként a juhtenyésztés sínyli meg a hiányzó szakképzett­séget. Javult viszont az ál­lategészségügy helyzete. Ha­sonló tendencia mutatkozik a műszaki főágazatokban is. El kell érni azonban, hogy minden egyes téeszben meg­felelő képzettségű szakember irányítsa és ellenőrizze a gé­pek üzemeltetését, javítását, valamint az energiagazdál­kodást is. Az előadó az üzemgazda­sági és közgazdasági tevé­kenységet ismertetve hang­súlyozta, hogy ezeken a te­rületeken is van előrehala­dás, de törekedni kell a szín­vonal emelésére. Kiemelte: nem szabad erejüket megha­ladó mértékben igénybe ven­ni a„ kezdő szakembereket, terhelésük legyen fokozatos és egyenletes. Ezenkívül szükséges az is, hogy a gyen­ge adottságú téeszek jobban éljenek ezentúl az ösztöndíj adta lehetőségekkel. A tájékoztató befejező ré­sze a szövetkezeti vezetők jövedelemviszonyait taglalta röviden. Noha nincs nagy különbség az alapfizetések­ben, ám a baj mégis ott je­lentkezik, ahol nem tudnak prémiumot fizetni. Ezért a személyi jövedelmet részint a háztájiból lehet kiegészíte­ni. Az is rontja a helyzetet, hogy megyénkben elég kevés szolgálati lakás áll a mező- gazdasági szakemberek ren­delkezésére. Mindössze 15 százalékuk lakik ilyen he­lyen. Éppen a stabilitás erő­sítésére kellene jobban tá­mogatni erkölcsileg és anya­gilag is a kedvezőtlen körül­mények között dolgozó szak­vezetőket. . Ezzel egy időben szükség van a gazdálkodás hatékonyságát akadályozó té­nyezők felszámolására, így egyebek között — állami se­gítséggel — a személyi felté­telek javítására. A kérdések megválaszolá­sa és a vita lezárása után a Csongrád megyei pártbizott­ság és a HNF-testület képvi­selőivel közösen rendezett ülésen egyértefműen állást foglaltak amellett, hogy mi­hamarabb vissza kell állítani a technikus- és szakmunkás- képzést a mezőgazdaságban. Bukovinszky István — S néhány konkrétum e nehéz „lecke” jellemzésére? — Például az, hogy a kö­zéptávú és ezen belül az éves terveikben is komp­lexen kell meghatározniuk az építés, a fejlesztés, a kor­szerűsítés egyenrangú, s egy­mással összefüggő céljait. A másik fontos tényező, hogy a tanácsok a helyi igények és lehetőségek ismeretében maguk határozzák meg, ho­gyan kívánják a lakásigé­nyeket a legcélravezetőbb módon kielégíteni. Tehát el­dönthetik, mennyi pénzt használnak fel új lakások építésére, mennyit személyi tulajdonú, beépítési területek előkészítésére (ami, egyéb­ként, úgy gondolom, a ko­rábbinál helyenként több fi­gyelmet érdemel), mennyit felújításra, mennyit közmű­vesítésre és más támogatá­sokra. Ismét hangsúlyozom á differenciáltság fontossá­gát. Mert egészen mások le­hetnek az igények, s a lehe­tőségek olyan településeken, ahol főként csak bérből, fi­zetésből élők laknak, és más a helyzet ott, ahol jövedel­müknek nem a bér az egyet­len, vagy éppen a meghatá­rozó forrása. Ezt azonban éppen a helyi tanácsok tud­hatják a legjobban, tehát mi sem indokoltabb, mint hogy övék legyen a döntés joga és felelőssége. — De, ahogy mondani szokták, erősen „belejátszik" az építőipar helyzete, álla­pota is. — Természetesen, és még sok egyéb. Éppen ezért a ta­nácsok megkapják azt a le­hetőséget, hogy a pénzügyi formációk, az építőipari ka-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents