Békés Megyei Népújság, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-19 / 245. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA 1982. OKTÓBER 19., KEDD Ara: 1,40 forint XXXVII. ÉVFOLYAM, 245. SZÁM Megyei könyvkiadásunkat reprezentáló kiállítás Békéscsabán ür. Becsei József megnyitó beszédét mondja őszi napsütés a szarvasi arborétumban Fotó: Bukovinszky István Hármas jubileum a Penza klubban Jó érzéssel, s némi cso­dálkozással tekintettek szét tegnap délután a Békés me­gyei könyvek című kiállítás megnyitójára érkező vendé­gek az 1948-tól 1982-ig ki­bocsátott megyei kiadványok között. Ugyanis a Békés me­gyei Tanács első emeleti elő­terében kiállított könyvek gazdag választéka, esztéti- kussága. sőt némelyek orszá­gos elismerése mindenkit jó érzéssel tölthetett el. Csodál­kozni azért volt okunk, mert jó néhány sorozat vagy ön­álló kötet, kétségtelen érté­kei ellenére — például a Poesis Hungarica — nem ju­tott el valami ok folytán- a megye irodalomszerető kö­zönségéhez. Jó ötlet volt egy kiállítás keretében lehetőséget nyúj­tani a számvetésre. Több dolog okán is. S hogy me­lyek ezek az okok, azt vilá­gosan megfogalmazta meg­nyitó beszédében dr. Be­csei József, a megyei tanács elnökhelyettese. „Olyan kiállítást tekinthet­nek meg, amilyen még soha sem volt Békés megyében, sőt — tudomásunk szerint — sehol sem az országban. Ar­ra ugyanis még nem volt példa, hogy egy megye be­mutassa azt az utat, hogyan vált a könyvkiadás az ünne­pi eseményeket kiegészítő alkalmi ismeretterjesztési formából a művelődéspoliti­ka és a megyei politikai nagyhatású eszközévé. Két olyan kifejezést is említet­tem, amelyek bármelyikével kapcsolatba hozni a könyv­kiadást korábban, sőt talán még ma is szokatlannak, vagy egyenesen elképzelhe­tetlennek számított. Máig is él, s az utóbbi évek takaré­kossági mozgalmai nyomán újra felerősödött az a né­zet, hogy a nem hivatásos szervek könyvkiadása meg­bocsáthatatlan pazarlás. Megyénket is érte ilyen vád. Válaszul hadd említsem meg, hogy könyveink orszá­gos, sőt egyes esetekben nemzetközi elismerése is iga­zolja, hogy a megyei könyv­kiadás, amely a megyei könyvkiadás történelmi ha- gományaira épült, ma Bé­kés megye átlagos kultúr- színvonala fölött helyezke­dik el. Neves kutatógárdát tömörített az évek során maga köré, s emellett az itt látható könyvek egyben se­gítik a megyei vezetőket a tudományosan alátámasztott döntések meghozatalában. A könyvek kiadása ily módon szellemi életünk szervezé­sének, mozgásba hozásának egyik legfontosabb eszközé­vé, kultúrpolitikánk egyik leghatékonyabb lehetőségé­vé vált. Megyénkben, ahol nincsenek a szellemi élet szervező funkcióit ellátó fel­sőfokú intézmények, a könyvkiadásnak megkülön­böztetett, fontos szerepe van és volt. A közeljövőben Pécsett rendeznek a nem hivatásos könyvkiadók kiadványaiból Fotó: Veress Erzsi kiállítást. Bízunk benne, ott is megfelelő elismeréssel nyilatkoznak majd kiadvá­nyainkról.” A kiállítást alaposan átte­kintő látogató maga is meg­győződhet az előbb felsorolt okok helyességéről, hiszen méltán lehetünk büszkék az 1965 óta egyre inkább szapo­rodó monográfiáinkra, a Bé­kés megyei Levéltár forrás- kiadványaira, a Bibliotheca Bekesiensis című sorozat tör­ténelmi, néprajzi tárgyú, szakmailag igényesen meg­írt munkáira, a csak keve­sekhez eljutó Poesis Hunga- rica köteteire vagy az Üj Au­rora füzetekre. De büszkék lehetünk a nagy évfordulókra készült kiadványainkra, s az új színt hozó földrajztudo­mányi, természet- és környe­zetvédelmi kutatásokat pub­likáló könyveinkre. Régi, megszokott pedagó­giai és egyéb tárgyú soroza­tokkal találkozhatnak tehát az október 23-ig nyitva tar­tó kiállításon a megyei könyvkiadást figyelemmel kísérő látogatók. Megkezdődött az Eucepa konferencia Tegnap a Duna Intercon­tinental Szállóban megkezd­te munkáját az Európai Cel­lulóz- és Papíripari Egyesü­letek Szövetsége (Eucepa) idei konferenciája. Hazánk másodízben házigazdája a konferenciának, a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egye­sület először 1971-ben kapta meg a rangos nemzetközi ta­nácskozás rendezésének jo-‘ gát. A tudományos üléssoro­zaton 29 ország mintegy 800 szakembere a nyomda- és a papíripari gyártási folya­matok, valamint a minőség- ellenőrzés összefüggéseivel foglalkozik. A konferencia nyitóelőadásában Szabó Imre ipari miniszterhelyettes a hazai papíripar fejlődését is­mertetve kiemelte: a papír­termelés az elmúlt negyed­században a négyszeresére növekedett, az ország szük­ségleteit azonban ez a meny- nyiség csak 40 százalékban elégíti ki. Ezt követően a konferen­cia résztvevői 7 szekcióban folytatták a tanácskozást. Hétfőn a Parlament va­dásztermében kibővített ülést tartott az Országos Béketa­nács elnöksége. A tanácsko­záson részt vettek a magyar ENSZ-társaság intéző bizott­ságának tagjai is. A megje­lenteket Sebestyén Nándor- né, az Országos Béketanács elnöke köszöntötte, majd Púja Frigyes külügyminisz­ter időszerű nemzetközi kér­désekről adott tájékoztatót. Részletesen szólt azokról a tényezőkről, amelyek az el­múlt hónapokban kedvezőt­lenül befolyásolták a világ- politikai helyzetet, akadá­lyozták az enyhülési folya­mat kibontakozását. Ezt kö­vetően beszámolt az ENSZ II. rendkívüli leszerelési ülésszakának munkájáról, s azokról a jelenlegi tárgyalá­sokról, melyek középpontjá­ban a fegyverkorlátozási kérdések állnak. A külügyminiszteri tájé­koztató után Sarkadi Nagy Barna, az Országos Béketa­nács főtitkára összegezte a magyar békemozgalom tevé­kenységének idei tapasztala­tait. Bevezetőjében arról szólt, hogy munkájuk felté­telei az elmúlt időszakban a korábbiaknál jóval kedvezőt­lenebbül alakultak. A világ- politikai folyamatokban a fe­szültség elemei váltak meg­határozóvá. A békeharcosok azonban nem hátráltak meg. s erejük megsokszorozásával vesznek részt a békéért foly­tatott küzdelemben. Megálla­pította, hogy a magyar béke­mozgalom és aktivistái is hozzájárultak az elért ered­ményekhez. Mindenütt ott hallatták szavukat, ahol sík- raszálltak a béke ügyéért. Kiemelte, hogy a nemzetközi háborúellenes küzdelemhez ösztönzést ad a Szovjetunió és a szocialista országok megingathatatlan tárgyalási készsége, az a magatartás, amellyel elkerülték az impe­rialista erők kihívását, mind­végig nyugodt hangnemben adták meg a kellő választ. Szólt arról is, hogy az el nem kötelezett országok közül mind többen — alapvető ér­dekeiket felismerve — csat­lakoznak a békemozgalom­A hónap elején ünnepel­tük városunk, Békéscsaba felszabadulásának 38., a kö­zeljövőben fogjuk a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 65. és a Szovjetunió megalakulásának 60. évfor­dulóját. A hármas jubileum­ról ünnepi összejövetelen emlékeznek meg a békés­csabai Penza klub tagjai ma, október 19-én, délután fél háromkor. A MÁV-kultúrotthonban tartandó rendezvényt a ma­gyar és a szovjet himnusz nyitja, majd szavalat és kö­szöntő következik. Ezután kiállítást tekintenek meg a hoz, magukénak vallva tö­rekvéseit. A magyar és a nemzetközi békemozgalom kapcsolatát elemezve rámutatott: célja­inknak megfelelően keressük a tőkés országok békeszerve­zeteivel való együttműködés formáit, eközben arra törek­szünk, hogy ne az elválasz­tó, hanem az összekötő ele­meket erősítsük. Ennek ér­dekében be kell számukra mutatni napjaink Magyaror­szágot, hogy lássák, mit ér­tünk el a szocializmus építé­sében. Minderre annál is in­kább szükség van, tette hoz­zá, mert még mindig sok a rosszindulatú koholmány, hat a nyugati tömegkommuniká­ciós eszközök ellenséges pro­pagandája. A továbbiakban szólt ar­ról, hogy közvéleményünk mind nagyobb figyelmet szentel a béke kérdésének, mint ahogyan ezt az idei bé­ke és barátsági hónap hazai rendezvénysorozata is meg­mutatta. Végezetül ismertette az ok­tóber 24-én kezdődő, s egy hétig tartó leszerelési hét célját, s programját. Az or­szágszerte megrendezendő fórumokon arra hívják fel majd a figyelmet, hogy az enyhülésnek, a fegyverkorlá­tozásnak nincs más, ésszerű alternatívája. Az idei prog­ram nem a látványos, nagy rendezvényekre helyezi a fő hangsúlyt, sokkal inkább ar­ra törekszenek, hogy „em­berléptékű” találkozókon közvetlenül fejthesse ki min­denki a véleményét a lesze­relésről, a béke és a hábo­rú ügyéről. A leszerelési hét hivatalo­san október 31-én zárul, ám a találkozók sora nem feje­ződik be: például Szegeden november első hetében tart­ják meg a nemzetközi diák­szemináriumot, amelyen a hallgatók arról fejtik ki ál­láspontjukat: mit tehetnek a fiatalok a békés, nyugodt éle­tért. A, főtitkári beszámolót kö- . vetően felszólalások követ­keztek. Az Országos Béketanács el­nöksége és a magyar ENSZ­résztvevők az 1981-ben, a Szovjet Tudomány és Kul­túra Házában rendezett „Bé­kés megye bemutatkozik” cí­mű kiállítás fotóanyagából. Megnyitót mond Nagy Jenő, az MSZMP Békés megyei bizottsága titkára. A követ­kezőkben filmvetítést ren­deznek a tagcsoportok tagjai részére, végül baráti beszél­getésre kerül sor a tagcso­portok ügyvezető elnökeivel és párttitkáraival. A Penza klub ünnepi ren­dezvényének helyszínén orosz hanglemezeket és aján­déktárgyakat lehet vásárol­társaság intéző bizottsága kö­zös felhívással fordult a bé­kemozgalomban tevékenyen részt vevő tömegszervezetek tagjaihoz, az üzemek és hi­vatalok, oktatási és más in­tézmények dolgozóihoz. Eb­ben többek között felszólít­ják a lakosság legkülönbö­zőbb rétegeit, a fizikai és szellemi dolgozókat, a nőket és a fiatalokat, valamint a vallásos meggyőződésű embe­reket, hogy a leszerelési hét alkalmából hazánkban ren­dezendő akciókon juttassák kifejezésre békeakaratukat, és támogassák az egyesült nemzetek leszerelési erőfe­szítéseit. A felhívás a továbbiakban leszögezi: napjainkban mi­dőn az imperializmus erőfö­lényre törekszik, az embe­rek nemzetközi politikai erő­vé sűrűsödő békeakarata le­foghatja azoknak a kezét, akik a tömegpusztító eszkö­zök birtokában diktálni sze­retnének a társadalmi hala­dás, a nemzeti függetlenség, az önrendelkezés és az együttműködés útjára lépett népeknek. A mi törekvésünk az — folytatódik a dokumentum —, hogy az egységes cselek­vésért folytatott párbeszéd alapján hozzájáruljunk az enyhülés történelmi vívmá­nyainak védelméhez, konti­nensünk és az egész világ békéje és biztonsága érde­kében. A második világhá­ború után hazánkban a béke és a szabadság eredménye­ként jött létre az a szocia­lista társadalmi rend, amely­ben egész népünk történelmi összefogása testesül meg. Ezért számunkra természetes, hogy szocialista értékeinket, azok védelmét összekapcsol­juk a béke és a haladás esz­méjével. A Béke-világtanács nemré­giben közzétett felhívásával összhangban, ezért arra ké­rünk minden becsületes, bé­keszerető embert, hogy mun­kájában és társadalmi tevé­kenységében képviselje a fegyverkezési hajsza megállí­tásában jelentkező egyetemes emberi érdeket — hangzik a felhívás. B. S. E. i Búzavetők A vetők — azok a munkások, akik most alapozzák meg a jövő évi búzater­mést — többnyire nem a szavak emberei. A kérdésre, hogy nehéz-e a munkájuk, szerényen felelnek: igen, az, de már meg­szokták. Hogy szeretik-e, arra gyakran ta- gadóan rázzák a fejüket: nem kell azt sze­retni, az ember csinálja a dolgát, keresi a kenyerét. Egyszerű az egész, a vetés is munka, mint a többi — válaszolnak a ve­tők. Tulajdonképpen igazuk van; a munka mindig munka. Kívülről azonban valami­vel többnek látszik. Művelői azzal keresik a kenyerüket, hogy elvetik a kenyérnek- való magját. És ez már olyan felelősséget jelent, amely feltétlenül megérdemli a fi­gyelmet. Annál is inkább, mert a természetet, s részét, az apró búzamagot nem lehet be­csapni. Hiszen szemmel látható gyenge fej­lődéssel, alacsony terméssel torolja meg a hanyagságot. Az egyenetlenül növekvő bú­zatövek rossz érzést keltenek a határt szemlélőben, a szépen soroló növényzet méltán ad okot a bizakodásra. Évszázadok tapasztalata, tudományos megfigyelések szerint ugyanis a vetés nagyrészt eldönti, milyen lesz a jövő évi termés. Jöhet a té­li, jótékony hótakaró, a csöndes májusi eső: ha ősszel elrontották a vetést, már nemigen lehet rajta javítani. Nagy felelősség hárul tehát azokra a két­kezi munkásokra, gépvezetőkre és terme­lésirányítókra, akik mostanában a határ­ban töltik napjaik legnagyobb részét. Reg- . gél aggódva kémlelik az eget, hogy lesz-e eső? Majd feltöltik a magtartályokat, el­indítják a gépeket. És egész nap róják a földeket. Nyelik a port, tűrik a kerekek rázását, a néha megeredő esőt, a szelet. Is­mét töltik a tartályt, vetnek, fordulnak. Hogy hányszor napjában és hány magot helyeznek biztonságos földágyba — nehéz és fölösleges lenne megszámolni. Munkájukat két megyei adat jól tükrözi. A megyei tanács mezőgazdasági osztályá­nak felmérése szerint 136 ezer hektár bú­zát kell vetni ahhoz, hogy legalább 130 ezer hektáron arathasson jövőre a 82 tsz, hét állami gazdaság. A két szám közötti különbség oka egyszerű és jellemző: min­den évben előfordul, hogy néhány ezer hektárnyi búza nem képes átvészelni a te­let. A hótakaró nélküli kemény fagy vagy éppen a belvíz pusztítja ki ezeken a terü­leteken a töveket. Szinte elkerülhetetlenek ezek a károk, némileg azonban enyhíthe- tők. Ha megfelelő mélységbe kerül a mag, ha időben kihúzzák a belvízelvezető árko­kat ... A kulcs ismét a vetők kezében van. Az ő lelkiismeretes munkájuk — ha teljes biztonságot nem is, de esélyt adhat a kis növénykéknek, hogy életben maradjanak, s bő terméssel hálálják meg a gondoskodást. A vetők nem a szavak emberei — több­nyire. Egyik kivétel az az egyetemista is­merősöm, aki katonaként került közéjük. Velük dolgozott néhány hetet, átélte ke­mény napjaikat. Egyszer szükségét érezte, hogy megfogalmazza, mi a jó, a szép a ve­tésben: „A folytonosság, a munka értelme fogott meg igazán. Elvetem a magot, ab­ból búza, kenyér lesz. Étel az emberiség­nek, a továbbélés, a folytonosság jelképe. Csak egy kis rész voltam a vetők között, de tavasszal, amikor elmentem a zöldellő tábla mellett, tudtam, ezt én vetettem. Hogy benne van a kezem munkája, és hogy volt értelme az egésznek.” M. Szabó Zsuzsa ni. Ülést tartott az Országos Béketanács

Next

/
Thumbnails
Contents