Békés Megyei Népújság, 1982. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-13 / 240. szám
/ NÉPÚJSÁG 1982. október 13., szerda Vállalatok nehéz helyzetben Termelők, feldolgozók, értékesítők a termelés gyors felfuttatásáért 1979 óta nem volt ilyen magas a pénzügyi zavarokkal küszködő gazdálkodó egységek száma, mint az idei esztendő első hat hónapjában! Július végéig mintegy félszáz olyan vállalatot tartottak nyilván, amelyek esedékes fizetéseiket rendszeresen csak késve teljesítették.. A Magyar Nemzeti Banknak az első félévben 800 millió forint értékben kellett úgynevezett eseti áthidalási hitelt nyújtani. Mindez több tényező együttes hatásával magyarázható. Ugyanis nem arról van szó, hogy ilyen mértékben romlott volna a vállalati gazdálkodás. A jövedelmi viszonyokat tekintve ugyanis az év elején még egészen más volt a helyzet. A gazdálkodók 1981. évi mérlegükben az előző évit meghaladó eredményt mutattak ki. Átlagot meghaladóan alakultak a jövedelmek, a szállítás, a hírközlés, a mezőgazdaság és az ipar területén működő gazdálkodó egységek többségénél ! Figyelemre méltó azonban, hogy az átlagosan javuló nyereségpozíciók nem fokozták a vállalatok, szövetkezetek differenciálódását. A kedvező jövedelmi helyzet nem elsősorban a vállalati gazdálkodás hatékonyságának javulásából származott, hanem többek között az árak emeléséből, vagy például a költségvetési támogatások növekedéséből. Érthető, hogy a hazai gazdálkodási körülmények szigorodásával összhangban a bank is körültekintőbben bírálta el a rövid lejáratú hitelek kihelyezését, s azoknak a vállalatoknak, amelyeknél szervezetlenséget, indokolatlan készletezést, rendelés nélküli termelést tapasztalt, nem folyósított rövid lejáratú hitelt. Ezzel nőtt a pénzügyi zavarral küzdő vállalatok száma. Az idei esztendőben a külpiaci helyzet a várakozásokkal ellentétben tovább romlott. Ez tovább nehezítette, hogy a hazai vállalatok bővíthessék exportjukat. Az értékesítési gondok miatt egyes helyeken megnövekedett az eladatlan készletek állománya, ami csökkentette a termelésbe fektetett pénz forgási sebességét, újabb pénzügyi gondokat okozva. A jelen gazdasági követelményekkel nem tudtak lépést tartani ezek a vállalatok: ilyen rövid idő alatt képtelenek voltak elszenvedett veszteségeiket pótolni. A pénzügyi gondok különbözőképpen jelentkeznek, s a közvetlen okok is eltérőek. Néhol eseti, átmeneti jellegűek a financiális nehézségek, másutt lassan tartóssá válnak. Ez utóbbi akkor is bekövetkezhet, ha a vállalat egyébként nem veszteséges, de valamilyen téren nagyobb kötelezettséget vállalt, mint amit teljesíteni tud. Ez év elején például —■„ annak ellenére. hogy 1981-ben a vártnál kedvezőbben alakultak a gazdálkodó egységek jövedelmei — mintegy 20 vállalat, illetve szövetkezet jelentette be: várhatóan fejlesztési alaphiánya lesz. Különösen nagy az alaphiányos vállalatok száma a gépiparban, ahol az utóbbi években nagy összegű hiteleket vettek fel, s a törlesztési kötelezettségeket még a korábbi közgazdasági környezetben vállalták. A vállalkozások a megváltozott viszonyok közepette már nem bizonyultak olyan jövedelmezőnek, hogy időben törleszteni tudják hiteleikét. Rosszabb a helyzet, ha a termelési ráfordítások növekedése nemcsak az időbeni hitel-visszafizetést hiúsítja meg, hanem meghaladja a vállalat bevételeit is. Vagyis veszteségessé válik a gazdálkodó egység. A múlt esztendei mérlegadatok alapján a mezőgazdaságon kívüli nép- gazdasági ágakban mintegy 20 gazdálkodó egység zárta a múlt esztendőt veszteségesen. A közvetlen okok között a piaciak a döntők. Többek között csökkent egyes termékek, adott esetben a tevékenység iránt a kereslet, ezzel összefüggésben az árak is alacsonyabbak lettek. A világpiaci dekonjunktúra miatt nagymértékben esett például a vaskohászati termékek világpiaci ára, az előállítási költségeket a magas anyag- és energiaárak miatt viszont nem sikerült visszafogni. Mindebből azonban korántsem vonható le az a következtetés, hogy megszűnt a hazai vállalatok túlzott biztonsága. Inkább csak szűnőben van. Manapság azonban ez a folyamat sem lebecsülendő. Már csak azért sem, mert ahol pénzügyi zavarok keletkeznek, ott — ha hivatkoznak is a világpiaci dekonjunktúrára, a kiszámíthatatlan népgazdasági szabályozásra — rákényszerülnek saját tartalékaik hasznosítására is. Az önvizsgálat általában eredményes szokott lenni. A legtöbb helyen bőven akad teendő a költségek csökkentése, a folyamatok korszerűsítése, a nem kifizetődő tevékenységek leépítése, a szervezettség javítása terén. És végül — ha korlátozott mértékben is — de létrejön bizonyos szelekció. Igaz, jelenleg még ritkaságnak számít, hogy e szelekciók végkövetkezményeként megszűnjön egy-egy vállalat. (A 20 veszteséges gazdálkodó egység közül csupán 4 kisebbet számoltak fel. A többinél vállalati vagy egyéb forrásból „rendezték” a veszteséget.) De arra egyre kevesebb a lehetőség, hogy a veszteség pótlására központi eszközökét használjanak. Hogy mi történjen a veszteségesen gazdálkodókkal, ha a körülmények további romlásával számuk elszaporodna? Ez ma még kérdéses. A megoldást előreláthatólag az jelentheti, ha a jövőben ilyenkor mindinkább a banki módszerek kerülnek előtérbe és egyre kevésbé kell igénybe venni a költség- vetési eszközöket. Pichler Ferenc Földgyógyir a tőzeg Természetadta, olcsó talajjavító szereket, magas szer- vesanyag-tartalmú tőzeget és a termőföldek elsavanyodá- sát megakadályozó lápi me- szet „bányásznak” a Sár- szentmihályi Állami Gazdaság határában. A Fejér megyei gazdaság szakemberei ötszáz hektárról termelik ki a tőzeget. A kiváló talajjavító, termőképesség-fokozó szer nemcsak itthon, hanem külföldön is keresett, nyolcezer-tízezer tonnát exportálnak belőle. A magas kalciumkarbonát tartalmú lápi mész valóságos gyógyír az évről évre növekvő műtrágya-felhasználástól elsavanyodott, vagy mindinkább savassá váló földekre. Helyreállítja ugyanis a talaj megbomlott biológiai egyensúlyát, s növeli a mésztartalmúkat. A természetadta talajjavító szerből húszmillió tonnányit rejt még a sárszentmi- hályi határ, bár eddig már csaknem ötmillió tonnányit kitermeltek belőle. Az utóbbi két évtizedben ellentmondásosságával hívta fel magára a figyelmet a mezőgazdaság egykor legjövedelmezőbbnek tartott ágazata, a baromfitenyésztés. A Dél-Békés megyei Termelőszövetkezetek gazdálkodási társulásának üzemeiben az ágazat termelése 1968 óta a négyszeresére nőtt. A jövő azonban kiszámíthatatlan, s nem lehet tudni, milyen meglepetésekkel szolgál még a világpiac. A gyorsan bővülő termelés összefogására 1968-ban alakult meg az első barom fi tenyésztési együttműködés, amelyben a feldolgozóipar még csak megfigyelőként vett részt. A baromfi- termelő gazdasági társaság 1980-ban alakult, minőségileg új feladatokkal. De a termelők, a feldolgozók valóságos érdekeinek, igényeinek megfelelő együttműködés lehetősége csak a DÉTE 1982- es életre hívásával bontakozhatott ki. Hogy milyen feladatok megoldására vállalkozik a Dél-Békés megyei termelő- szövetkezetek gazdálkodási társulásának baromfitenyésztői gazdasági társasága? Az együttműködésben részt vevő mezőgazdasági üzemek évente 11 millió pecsenyecsirkét adnak el, s az utóbbi évtizedben kiépítették a folyamatos termelés, és az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalattal együtt a feldolgozás minden feltételét. Megoldották a szülőpártartást. a keltetést — tavaly 20 millió csirkét keltettek —, a naposcsibe-értékesítést, a hizlalást. Ma már az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalat igényeihez, és más értékesítési lehetőségekhez igazodó, ütemezett termelést folytatnak. Mindez elképzelhetetlen lenne koordinálás, a feltételek együttes biztosítása nélkül, hiszen a termelés fontos követelménye a gazdaságok együttműködése, a kockázat- viselés megosztása. Az eltelt 20 évben a mezőgazdasági üzemek már úgyszólván minden megéltek ahhoz, hogy tisztában legyenek azzal a ténnyel, hogy a keresetingadozás veszélyeit, terheit csak közösen képesek ellensúlyozni. Voltak évek, amikor a külföldi vásárlók az előállított mennyiség többszörösére tartottak igényt. Ilyenkor azután nagyszabású fejlesztési elképzelések láttak napvilágot, de még jóformán el sem készültek a termelés bővítését tartalmazó részletes tervek, máris nehezedő értékesítésről kaptak hírt. S hogy ez hányszor ismétlődött meg, azt senki sem tartotta számon. Így azután a gazdaságok egyszerre rendezkedtek be túlélésre és a termelés gyors felfuttatására. Az utóbbi időszakban a világpiacon végbement változások újra kedvezőtlenül befolyásolják az eredményességet. Néhány éve még 1500 dollárt fizettek a vevők egy tonr.a pecsenyecsirkéért, az idén már 1200 dollárnál is kevesebbet. A verseny éleződésére utal, hogy a brazil termelők 800 dollárért kínálják hasonló termékeiket. Egy, a közelmúltban megtartott üzleti tárgyaláson az egyik vevő elképzelhetetlenül alacsony árat, 740 dollárt ígért. Ez még a hazai termelés importtartalmát sem fedezné. Egyelőre a dollárért vásárolt halliszt, szójadara és gyógyszerek nélkül megoldhatatlan a termelés. A közelmúltban a baromfitenyésztés helyzetének áttekintésére ült össze a DÉTE igazgatósága. Az igazgatóság egyben megbízta a legtapasztaltabb vezetőkből álló szak- bizottságot, dolgozzon ki javaslatokat, módszereket a költségek csökkentésére, a gazdaságosabb feldolgozásra. A javaslatok megtételére már az árváltozások ismeretében kerülhet sor. Az idén egy kilogramm pecsenyecsirke megközelítően egy forint nyereséget ad majd, jövőre a felvásárlás árváltozásait, a költségek növekedését követően ez az összeg a felére csökken. A gazdaságok számára egyetlen ésszerű lehetőség, az olcsóbb termelés kínálkozik. Ebben a szakbizottság ajánlásai sokat segíthetnek. A legfrissebb számítások a^t bizonyítják, hogy egy kilogramm pecsenyecsirke előállítása során négy forint jut a fűtéshez használt tüzelőolajra. Az energiatakarékosságra igen sok példa van Baromfitermelők, -feldolgozók, -értékesítők együttműködése valósul meg a Dél-Békés megyei Termelőszövetkezetek gazdálkodási társulásának szervezésében Tavaly 20 millió naposesirkét keltettek Fotó: Veress Erzsi Lehet pár millióval kevesebb? A kérdés a Szarvasi Vas-> Fémipari Szövetkezet energiaszámlájára vonatkozik, és a válasz igenlő: több millió forintot lehet évente megtakarítani néhány intézkedéssel. Hódsági Tamás, a szövetkezet főmérnöke elmondta: a számla túlnyomó többsége a villany és fűtőolaj árából jön össze. A szövetkezet saját transzformátorállomásain keresztül vételezi az elektromos energiát, és természetes, hogy már hosz- szabb ideje használtak fázisjavító kondenzátorokat. Csakhogy régebben állandó mértékű volt ez a javítás, és így nem hozhatta az optimális eredményt. Ezért a múlt évben a szövetkezet központi- telepén automatikus fázisjavító berendezést szereltek fel. Ennek a berendezésnek az a lényege, hogy a terhelés függvényében szabályozza a fázisjavítás mértékét, így mindig a lehető legnagyobb megtakarítást érik el vele. Ezt a várakozást fényesen igazolta a múlt év eredménye. Tavalyi áron számítva csak ezen az egy helyen egymillió forintos megtakarítást hozott az áramszámlából, és a berendezés ára fél év alatt megtérült. További járulékos előny, hogy a fázisjavítás eredményeként a növekvő termeléshez kevesebb energiát használtak fel. Így nem kellett egy újabb transzformátort üzembe helyezni, amit pedig már beterveztek. Ennek a beruházásnak az elmaradása további több százezer forintot hozott a konyhára. A központi telep kedvező tapasztalatai után ebben az évben a szövetkezet további telephelyein szerelték fel az automatikus fázisjavító berendezéseket. A megtakarítás a becslések szerint több millió forint lesz. Nagy fogyasztó a szövetkezet fűtőolajból is, és ezt az energiahordozót csak akkor tudják komolyabb mértékben nélkülözni, ha végre Szarvast is bekapcsolják a földgázellátásba. Ez legjobb esetben is csak a tervidőszak végére várható. Ezért addig is különféle takarékossági intézkedésekkel kívánják csökkenteni a fel- használást. Megkezdték az egyedi olajkályhák kiváltását. Ahol lehetett, széntüzelésű berendezéseket szereltek fel, sok helyütt pedig központi fűtésre álltak át. Az asztalosműhelyben pedig ennél is takarékosabb megoldást terveznek. Energiaracionalizálási pályázatot nyújtottak be arra, hogy az üzemben keletkező fűrészporral és egyéb hulladékkal működtetett kazánnal biztosítsák a szükséges hőellátást. L. L. már. Békéssámsonban az épülő ólakat különleges szigetelőanyaggal látják el, Gádoroson, Nagybánhegyesen, Tótkomlóson termálvizet használnak a fűtéshez, és egyre több« helyen korszerűsítik az elszívó, szellőztető berendezéseket. Néhány helyen gázt vezetnek a telepekre. V A gazdaságosabb termeléssel függenek össze az új fajtákkal folytatott eredményes kísérletek is. Az elképzelések szerint már jövőre lecserélik a tojóállományt. Hollandiából törpésített hús- hibrid-szülőpárokat hoznak be. A „hibrokat” termékkel fizetik ki. A kis testű húshibridek életfenntartó takarmányszükséglete kisebb, ellenállóbbak a betegségekkel szemben. A takarmányfelhasználás csökkentése mellett lényeges szempont, hogy a most magas, 8 százalékos elhullási arányt is visszaszorítsák. Az ilyen ejő- . nyös üzletkötésekre csak a jól szervezett társulás képes. Egy év alatt megtérülő beruházás lesz a melléktermékfeldolgozó létrehozása. A feldolgozóüzemben évente 2600 tonna melléktermék képződik, és ennek túlnyomó többsége veszendőbe ment. A beruházást követően egyelőre csak tervekről van szó, a kis üzem öt tsz hízott sertéseinek állatifehérje-szükségletét biztosítja majd. A mezőgazdasági üzemekben folyó fejlesztésekkel, korszerűsítésekkel párhuzamosan halad az orosházi baromfifeldolgozó technológiai korszerűsítése is. A feldolgozott termékek piacán is a választékbővítés, a minőségileg kifogástalan termékek gyártása a talpon maradás feltétele. A baromfitermelők, -feldolgozók, -értékesítők együttműködése napjainkban az olcsóbb eljárások közös fejlesztésén, alkalmazásán is túljutott. Ma már olyan szervezet létrehozásán fáradoznak, amely az eddiginél is jobban alkalmazkodik az értékesítés lehetőségeihez. A gazdaságok a kereskedők által szolgáltatott gyors és pontos információk birtokában egyre inkább képesek arra, hogy termelésüket a kereslethez igazítsák. Erre a közösen kidolgozott és most további fejlesztés alatt álló szakosodás nyújt garanciát. Gyakorlattá vált, hogy abból termelik a legtöbbet, amire a legnagyobb szükség van, legyen az tojás, pecsenyecsirke, pulyka vagy liba. Ez a rugalmas alkalmazkodás adhat csak esélyt arra, hogy a meglevő épületek, berendezések ne álljanak kihasználatlanul, hogy a termelés, feldolgozás költségei a világpiaci árak alatt maradjanak. Kepenyes János Maradék fonalból törülköző Maradék fonalból készülő frottír törülközők gyártásához kezdett egy tizenkét tagú munkaközösség a RABA- TEXT győri Textilipari Vállalatnál. A hulladékfonal hasznosítására vállalkozó gazdasági munkaközösség szerződést kötött a vállalattal. Ennek értelmében a RÁBATEXT adja a termeléshez a gépet és az anyagot, a maradék fonalat — amelyet korábban pár forintért értékesítettek a TE- MAFORG-nál —, ők pedig feldolgozzák magasabb használati értékű termékké, azaz frottír törülközővé. Eladásáról a vállalat gpndos- kodik, a munkaközösség tagjai az eladási árból részesednek, miután adózási kötelezettségüknek eleget tettek. t
