Békés Megyei Népújság, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-10 / 212. szám

1982. szeptember 10., péntek NÉPÚJSÁG Polgári védelem Azon a bizonyos napon Gyakorlat előtt Dévaványán — Soha nem felejtem el azt a napot. Végeredmény­ben olyan volt, mint a többi, nyugodt és csendes. De ak­kor este, amikor bezártuk a boltot, és indultunk hazafe­lé, jött a hír, hogy a vá- nyaiaknak ki kell települni­ük. Már a Körösök miatt, mert jön a víz. — Hogyan viselkedtek az emberek? — Megbolydult a község. Én rohantam az édesanyá­mért. Ö egyedül élt a köz­ség túlsó felében. Este 8 óra tájban már buszon ül­tünk. Aki nem bírt menni, azt vitték, öregeket, betege­ket, szóval mindenkit. Gyo­mén, a kultúrotthonban töl­töttük az éjszakát. Megható volt, ahogy gondoskodtak ró­lunk. Dévaványán, a község vé­gében. a Bogya-telepen van az ÁFÉSZ 19-es számú bolt- - ja. Itt beszélgettünk Szarka Lajosnéval, a bolt vezető­helyettesével. Az emlékektől elsötétült az arca. Ám ami­kor a közelgő gyakorlatra terelődik a szó, megenyhül­nek vonásai. — Ez mégis gyakorlat. Olyan próbaféle. hogy ha jön a baj, milyen gyorsan tud­juk elhagyni a községet. Az igazi tűzkeresztségen már átestünk. . A gyakorlaton zömmel a Bogya-telepiek vesznek részt. A bolt nyolc dolgozója kö­zül csupán ketten, a többiek ugyanis a község túlsó felén laknak. A boltvezető-helyet­tes a munkát beszéli meg a dolgozókkal, ö ugyanis részt vesz a gyakorlaton. * * * Az igazi dévaványait ar­ról lehet megismerni, hogy ványainak nevezi magát. Molnár István tanácselnök szavainak hitelt kell adni. Tősgyökeres dévaványai. Már a dédnagyapja is itt élt. Nem csoda, hogy jól ismeri a ványaiakat. Mint a köz­ség polgári védelmi parancs­noka, elismeréssel beszél a lakosság tettrekészségéről. — 1970-ben a Körösök pró­bára tették a ványaiakat. Azon a bizonyos napon este 8 órakor kezdődött a kite­lepítés Gyomára, Kondoros­ra, Orosházára. Éjfélre már be is fejeztük. Az egész la­kosság, mintegy 11 ezer em­ber, hagyta el a községet. Gyorsan kellett cselekedni, végveszély volt. A megyei tanács példásnak ítélte gyor­saságunkat. — És most? — A gyakorlatra felké­szültünk. Csaknem ezren veszünk részt. A polgári vé­delmi feladatokra évek óta gondot fordítunk. Jól műkö­dik a községben az egész­ségügyi szakasz. Most életre hívtunk egy kitelepítési rajt is. A riasztás időpontjában segítenek a kitelepítési teen­dők ellátásában. A gyakor­lat arra is jó, hogy felké­szüljünk a váratlan veszély- helyzetekre. A múlt század végén sú­lyos katasztrófa érte a köz­séget. A Körösök vize el­árasztotta és tönkre tette a települést. Azóta úgy tart­ják a ványaiak, jobb a bajt megelőzni. Példa rá a tűzol-* tóság. Helytállásuknak tud­ható be, hogy a vörös kakas évtizedek óta nem okozott nagyobb kárt. A közelmúlt­ban ünnepelték a tűzoltók fennállásuknak 10 éves év­fordulóját. * * * — Csak elismeréssel lehet szólni azokról a községekről, melyek befogadták 1970- ben a ványaiakat. A köz­ségbeliek zömmel családok­nál lettek elhelyezve. Szép példáját adták az emberies­ségnek. A tiszta szobába he­lyezték el a kitelepítetteket. Ez pedig nagy szó faluhelyen. Meg aztán barátságok is szövődtek — mondja Szűcs Lajos, a község párttitkára. — Érte-e akkoriban anya­gi kár a lakosságot? — Egy hétig szinte üresen állt a község. A vagyonvé­delmet azonban megszervez­tük. Mert bizony, ez is na­gyon fontos. Védeni kell a közös és az egyéni javakat. Az emberek keményen dol­goznak. Nem valami jók er­re a földek. A gyakorlatról a párttag­ságon keresztül tájékoztat­ták a lakosságot. Négy íz­ben tartottak falugyűlést. A pártbizottság irányításával egy propagandabizottságot hívtak életre, hogy mindenki értse a feladatát. * * * A környező községekhez képest Dévaványa 3 méter­rel alacsonyabban fekszik. Gyakori gond a belvíz. Eb­ben az évben 175-en kaptak építkezésre belvízkölcsönt. A földek sem valami jók. Ügy igaz, ahogy a párttitkár mondta: keményen kell dol­gozni, hogy a munkának gyümölcse legyen. Annál in­kább védeni és óvni kell azt, amit nagy szorgalommal lét­rehoztak. Ez a gondolat is közrehatott, hogy a ványaiak megértették a gyakorlat szükségességét. A termelő­üzemek is felkészültek. — Mégpedig úgy, hogy a gazdasági munkák folyama­tában se legyen zökkenő — mondja Kiss Ferenc, a dé­vaványai Lenin Tsz elnöke. — Megoldottuk azoknak a dolgozóknak a helyettesíté­sét, akik részt vesznek az erőpróbán. A község főterén nagy a sürgés-forgás. Gyerekek igyekeznek az iskolába. Ki­nyitottak a boltok, lassan megtelnek vásárlókkal. Az utcán gépkocsik suhannak, kerékpárosok jönnek-men- nek. Mindenki megy a maga dolga után. Ám szükség ese­tén készen állnak arra, hogy egymást segítve, közösen cse­lekedjenek. Serédi János Megvédeni, ami az élelemnél is fontosabb Nem nehéz kitalálni, mi lehet az, ami rendkívüli helyzetben, elemi csapás esetén nélkülözhetetlen az emberi élet fenntartásához. Ez az anyag a víz. A Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalat gondoskodik a me­gye lakóinak vízellátásáról, s felkészültek arra, hogy veszélyhelyzetben is egész­séges Vizet juttassanak az itt élőknek. A felkészülés és védekezés módját a polgári védelmi gyakorlat során a szabadkígyósi vízmű terüle­tén mutatják be. A kígyósi víztermelő te­lep állandó feladata Békés és Békéscsaba ivóvízellátá­sa. A feltételezett radioak­tív kiszóródás ellen radio­lógiai, bakteriológiai és vegyvédelmi módszerekkel, folyamatos ellenőrzéssel vé­dekeznek. Kidolgozták, meg­valósították és a gyakorlat­ban is kipróbálják a sugár­zás elleni védelmi rend­szert. A természetes védelem is segítségükre van, hiszen az éltető víz a föld 20—410 méter mélységéből jön. Az aknás kutak őrzését vasbe­ton tető biztosítja. A kutak működtetéséhez szükséges szellőző nyílást a sérülhető területeken kívül helyezték Képünkön: bal oldalon a felszín feletti szerelvénykút bizto­sítás nélkül, jobb oldalon pedig már védett állapotban lát­ható Fotó: Fazekas László el, és az elvárásoknak meg­felelő szűrőrendszer óvja a szennyező anyagoktól és a sugárzástól. A felszín feletti szerelvénykutak védelmére is pontos tervek születtek. Hungarocellel borított lemez és homokzsákok védik a ro- mosodástól, a szennyeződés­től ez a kútfajtát. A víz mi­nőségét mobil vízvizsgáló, vízmentesítő eszközökkel ál­landóan ellenőrzik. A víz­mű vállalat, dolgozói egyéb­ként is felkészültek arra, hogy rendkívüli veszélyhely­zetben is egészséges vízzel lássák el az embereket. A sugárfertőzött gépeket, esz­közöket szakemberek mente­sítik a szennyeződéstől. A szivattyúzáshoz szükséges elektromos energiát több helyről kapja a kígyósi te­lep, s meghibásodás esetén három mozgatható aggregá­tor biztosítja az áramot. A gépházat, az energiavételező központot felkészítették a radioaktivitás elleni véde­lemre, s az itt dolgozók sze­mélyi védelmét is biztosí­tották. A vízgyűjtő tározók hibá­ja esetén a kutak közvetle­nül a fogyasztókhoz juttat­ják a vizet. Az aprólékos, pontos felkészülés bizonyíté­ka, hogy nagymértékű ele­mi csapáskor vagy háborús körülmények között is, leg­alább minimumszinten ké­pesek biztosítani a tiszta, iható vizet. B. Zs. Tsz-tagok a gázkitörésnél II mindenes Orosházán, a városi ta­nács földszintjén a szoká­sosnál is nagyobb a forga­lom. Keményen koppannak a köveken, emberek sietnek, intézkednek. Vasadi István őrnagy, a polgári védelem városi törzsparancsnoka fel­emeli a telefonkagylót: — Imre, te vagy az? Két perc múlva jelentkezz ná­lam! Katonás, mégis baráti sza­vak — tűnődök. Két perc. Sok is, kevés is. A civilek azt mondják: semmiség, egykettőre elrepül. És a ka­tonák? Mi minden történhet 120 másodperc alatt! Hábo­rúban, rendkívüli körülmé­nyek között örökkévaló­ság ... — Őrnagy elvtárs, paran­csára megjelentem. Ott áll az ajtóban mozdu­latlanul, szikáran, kissé bo­rostásan. Szemüvegén meg­törik a fény. Nyújtja a ke­zét: — Doktor Imre vagyok. Szakmunkás a műszaki osz­tályon. Amolyan mindenes. Leül. Kérdezem az életé­ről, a kezdésről, a munkájá­ról. Homloka az időt ren­dezi. Arcán mélyülnek a vonások. A kávét sem fo­gadja el. Már kettőt ivott ma, az ember ilyen korban vigyázzon magára. Ugyan, alig múlt ötvenéves. — Voltam hivatásos kato­na, pártmunkás — néz rám hirtelen.*!— Aztán 1954-ben idekerültem a tanácshoz. Foglalkoztam panasz- és munkaügyekkel, majd kine­veztek: közlekedési főelőadó­nak. De nem nagyon kedve­Füzesgyarmat határában, a helyi Vörös Csillag Tsz terü­letén 11 napig tombolt a gáztűz. A mentőosztagok tagjai megfeszített munká­val dolgoztak. Ahhoz, hogy feladatukat minél jobban el­lássák, jelentős segítséget kaptak a Vörös Csillag Tsz üzemi polgári védelmi pa­rancsnokságától. A gázkitö­rést követő napon a mezőre telepítette az üzem önvédel­mi felelős csoportja — tag­jai a Lenin 1. Szocialista Brigád asztalosai — a hideg­melegvizes öltözőt, . ezzel megteremtették a tisztálko­dás j lehetőségeit, két ebédlő­sátrat állítottak fel, amíg a fúrött kút el nem készült, vagyis két-három napon át a szükséges ivó- és mosdó­vizet szállították a helyszín­re. Vitáris Endrével, a tsz pol­gári védelmi törzs pénzügyi és anyagi felelősével beszél­getünk: — Már az első napon be­kapcsolódtunk a munkába, ha közvetve is, részt vettünk a gázkitörés megfékezéséért folyt küzdelemben. Az étke­ző- és fürdősátrak felállítá­sa után WC-ket telepítet­tünk, biztosítottuk az egész­ségügyi feltételeket, a sze­mét elhelyezését. Teherjár­műveinkkel (tíz gépkocsival dolgozott a szállító szaka­szunk) Gyomaendrődről ko­hósalakot, Szeghalomból ho­mokot hordtunk, az utat mi készítettük a turbóreaktív hajtóműveknek, amellyel a tüzet elfújták — magyaráz­za Vitáris Endre, majd még megtoldja: —, az oltás he­lyének teljes helyreállítása is a mi feladatunk volt. A közös gazdaság üzemi konyhája látta el élelemmel a mentésben részt vevőket. — A gázkitörés időszaká­ban általában 1100 személy­re főztünk, egyébként hat­száz adagot szoktunk napon­ta készíteni — mondja Ko­zák István konyhavezető. Közben megtudom, hogy az orvossal közösen különleges étrendet állítottak össze, olyat, ami kalória- és vita­mindús. A nagy hőség, a Persze ezek csak „részada­tok”. Naponta mázsaszámra szeletelték és osztották a cit­romot, olykor 70 rekesz üdí­tő fogyott, s szódavízből is 35—40 ballon. — Mindig időben kiszállí­tottuk az ételt, igyekeztünk a helyszínen tisztán, gusztuso­sán, tálalni, jól kiszolgálni a mentés résztvevőit. Meg vol­tak az ellátással elégedve, s bizony mondogatták is; „Ilyen jó koszt nélkül nem­igen bírtuk volna az igéhy- bevételt”. Szívesen tettük, még akkor is, ha mi csak futtában ettünk — emlék­szik vissza Kapás Sándorné. Végül is az együttes, ki­tartó munka az ember győ­zelmét hozta: a kitörést kö­vetően a tizenegyedik napon a gázkút megadta magát. A mostani polgári védelmi gya­korlaton is részt vesznek az üzemi polgári védelmi al­egységek. Kép. szöveg: Szekeres András kezdtem, később a felderí­tőknél szolgáltam. Most a városi törzsparancsnok ál­lományában, a befogadási és a kitelepítési szakszolgálat­nál tevékenykedem. Á je­lenlegi bemutató gyakorlat újabb próbatétel. Az erő­csoport szervezéséből, irá­nyításából jócskán kive­szem a részem. — Hogyan bírja a tempót? — Egyszerűen szeretem csinálni. Vonz a katonás rend, a fegyelem. Itt nincs legyen szíves ... Végrehajtás van! Mondtam már, az ele­jén a tüzet figyeltük a templomtoronyból, kerék­párral jártunk. Mennyit fej­lődött azóta a technika, a hírközlés! A műszerek keze­lése elméletben és gyakor­latban jól felkészült embe­reket kíván. > — Velük könnyű bánni? Mosolyog. Erre is van. szto­rija: — Tudja, 1970-ben volt egy nagyszabású gyakorlat Gyopároson. „Elszakadt” az értesítő lánc, mert a szom­szédok haragban voltak, nem beszéltek egymással. Addig magyaráztam nekik, hogy ilyenkor félre kell ten­ni az ellenszenvet. Gondol­ják el: mi lenne, ha „éles” helyzetben is így viselkedné­nek. A haza védelméről van szó. Azóta a legmegértőbb szomszédok a városban. Doktor Imre 10 és 15 éves polgári védelmi szolgálatért megkapta a Honvédelmi Ér­demérmet, a jubileumi em­léklapot. Tavaly pedig ki­érdemelte a megyei tanács elnökének dicséretét. — Néhány évem van a nyugdíjig — mondja búcsú­zóul —, de nem jelenti azt, hogy a polgári védelemtől is elköszönök. —seres— lem a hivatalnokoskodást. Zavar a rengeteg papír. Jobb a szabad levegőn. A kezét figyelem. Ujjait összezárja, mintha szerszá­mot fogna. — Hozzám tartozik a köz­művek ellenőrzése. A víz- és a csatornahálózat, a közterü­leti parkok rendben tartása. Erről sokat mesélhetnék. De minek annyit beszélni? A múltkor szólnak, hogy az egyik közlekedésjelző táblát eltakarja a fa lombja. Nem vártam a kertészekre. Fog­tam a fűrészt, percek alatt lenyakaztam fát. — Mindig ilyen határo­zott? — Általában. Nézze, 1954 óta veszek részt a polgári védelmi munkában. Idegesít a tehetetlenség. A légónál nehéz munka igénybe vette a mentőosztagban dolgozó­kat. Így aztán nem főzhettek akármit. Például a mentés­ben dolgozók nem kaphattak párizsit, olaszt, rakott húst, kenőmájast, lángolt kolbászt, vagy főtt tésztát. Ebédre sok, zöldségfélével készült levest főztek, gyakran volt főzelék, a húsadagokat 25— 35 dekára emelték. Köretnek burgonya, káposzta, zöldbab, zöldborsó volt, és minden ét­kezés után adtak gyümöl­csöt. A tizenegy nap a konyhán dolgozó 26 tagú Március 8. Szocialista Brigádot is igen­csak próbára tette. — Reggel három órakor kezdtünk, és bizony este 9 óráig bent voltunk, dolgoz­tunk — meséli L atyák Já- nosné. — Reggelente 150— 170 liter citromos teát, 60— 70 liter tejet készítettünk, több kiló vaj fogyott, turis­ta szalámiból 40 kilót szele­teltünk.

Next

/
Thumbnails
Contents