Békés Megyei Népújság, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-09 / 211. szám

NÉPÚJSÁG 1982. szeptember 9., csütörtök • Polgári védelem II diabetikus készítmények nyomában Tervszerűen halad a munkásőrség felkészülése A közelgő polgári védel­mi gyakorlat nemcsak me­gyénk lakosságától; intézmé­nyeink, termelőüzemeink dolgozóitól, hanem a fegyve­res erők és testületék pa­rancsnokaitól, illetve beosz­tottjaitól is kemény fizikai és szellemi erőkifejtést igé­nyel. Ez alkalommal 'Tóth Pál ezredest, a munkásőrség megyei parancsnokát kértük fel arra, hogy az eltelt idő­szak próbatételeiről,, vala­mint a munkásőrök ilyen irányú feladatairól tájékoz­tasson bennünket. — Milyen célokat tűztek ki az egységek és alegységek elé? — Ahhoz, hogy a p'olgári védelmi gyakorlat minél eredményesebben fejeződjön be, több hónapos, kitartó fel­készülésre van szükség. Ezért a honvédelmi bizottság feb­ruárban meghatározta a munkásőrségnek a polgári védelmi/ gyakorlatra vonat­kozó feladatait. Márciusban pedig kiadták az általános- intézkedést, amely teljesen már az említett gyakorlat feltevéseihez igazodott, s ezt a honvédelmi miniszter hagyta jóvá. Az egységek és alegységek konkrét feladatai közé tartozik a karhatalmi fegyveres biztosítás a me­gyei főkapitányság, illetve a járási rendőrkapitányság át- alárendeltségében. Ez azt je­lenti, hogy ezentúl a rend­őrség határozza meg az egy­ségek. alegységek tennivaló­it. — Miben vesznek részt ezenkívül a munkásörök? — A kiemelkedően fontos objektumok őrzésében. To­vábbá az éles kiképzési ter­vek által előírt feladatok mellett több irányú teendő­ket is ellátnak majd mun­kásőreink a polgári védelmi gyakorlattal egy időben. Ezek egyébként tematikusán is be­leilleszkednek a felkészítés és kiképzés rendszerébe. Vala­mennyi egységnél végrehaj­tottuk a parancsnoki törzs­vezető gyakorlatot, s ezt a megyei parancsnok szemé­lyes képviseletében hivatásos tisztek vezették az egységek székhelyén. Egy egységnél a harckészültségbe helyezést ellenőriztük, kettőnél harc- készültségbe helyezési gya­korlatot tartottunk, majd há­rom egység harcászatával zá­rul az esemény. A feladatok sikeres végrehajtását az a szűkített létszámú operatív törzs irányítja, amely külön ebből a célból alakult a me­gyei parancsnokságon. A társ fegyveres testületekkel ösz- szekötők útján tart kapcso­latot1 a munkásőrség. Ezen­kívül az egységek irányában — a közlemények gyors to­vábbítása végett — ötcsa­tornás hírrendszert is kiépí­tenek. — Milyen a munkásőrök felkészültsége? — Az eltelt időszakban nagy figyelmet fordítottunk a személyi állomány politi­kai, katonai és fizikai fel­készítésére. Meggyőződéssel hisszük és valljuk, hogy ál­lományunk fegyelmezetten, hazafias öntudattal és példa- mutatással vesz részt vala­mennyi feladat végrehajtá­sában. A személyi állomány szállításáról, pihentetéséről és érkeztetéséről a polgári védelmi szervekkel és a társ fegyveres testületekkel együttműködve megfelelően gondoskodunk. Befejezésül szeretném hangsúlyozni: kü­lön köszönet illeti a honvé­delmi bizottság titkárságát, a polgári védelem megyei pa­rancsnokságát, a megyei had­kiegészítési és területvédelmi parancsnokságot, valamint a megyei rendőr-főkapitánysá­got azért az elvtársi segítsé­gért, amely elősegítette, hogy sikeresebben készüljünk fel a polgári védelmi gyakorlattal kapcsolatos feladataink ellá­tására. —y—n Három műszakból két egység Szeptember 4-én hajnal­ban megkezdődött a répafel­dolgozás a Sarkadi Cukor­gyárban. Kampány idején csaknem ezer ember tevé­kenykedik itt, s az ered­mény: a hófehér kristálycu­kor, no meg a nedves répa­szelet, a tejelő állatok kivá­ló takarmánya. — A polgári védelemnek egy ilyen üzemben nem ki­csi és nem kevés a feladata — jegyzi meg Papp Sándor törzsparancsnok, aki eképp bizonyítja állítását: — Élelmiszerről, s mellék- termékként fontos takar­mányról van itt szó. Nekünk az esetleges legrendkívülibb körülmények között is bizto­sítanunk kell a termeléshez szükséges feltételeket, arról nem is beszélve, hogy ké­szen kell állnunk a váratlan feladatok megoldására is. A répától a cukorig, az ivóvíz­től a szennyvízig minden anyag védelmét meg kell szerveznünk. Vagyis a pol­gári védelem szoros egység­ben áll a termeléssel. Ehhez a törzsparancsnok­nak természetesen mindent tudnia kell a gyárról, a ter­melésről naprakészen, hiszen a betárolt répát károsító kül­ső hatástól csak úgy mente­síthetik, ha tudják mennyi répáról van szó éppen az adott esetben. A tájékozódás a törzsparancsnoknak nem okoz különösebb nehézséget: évekig maga is üzemi dolgo­zó Volt. majd a gyár KISZ- bizottságának titkárává vá­lasztották. Jelenlegi funkció­jába öt évvel ezelőtt került. — Minden reggel azzal kezdem a munkámat, hogy fölkeresem a művezetőket, tájékozódom a megelőző na­pi teljesítményekről, esetle­ges gondokról. Utána jöhet a többi teendő: tervezés, ki­képzés. Nálunk ugyanis a három műszakban dolgozók közül két polgári védelmi egység is kikerül. Rájuk kü­lön feladat vár a mostani bemutatón, amit felkészülten várunk. Gyakoroltunk minden moz­zanatot, s a biztonság ked­véért két főpróbát is tar­tottunk augusztus végén. Jól sikerült mind a kettő. Ez nem meglepetés, tudniillik mi április óta* tudatosan ké­szültünk feladatunkra. Ezért van az. hogy az egész gyári kollektíva készen áll a meg­felelő teljesítményre: sze­retnénk az adott napon még többet is termelni az átla­gosnál, ami nem lesz köny- nyű, hiázén több száz pol­gári védelmis hiányozni fog a műszakokból. Kép, szöveg: K. E. P. Anna néni A magas földszinten lakó szomszéd (né­hány éve már nyugdíjas) készségesen hoz­ta a hosszú létrát, nekitámasztotta a fal' nak, az első emeleti gázvezeték külső cső' ve alá, és udvariasan ő próbált fölmászni, hogy valamiképpen az erkélyre jusson. Szédült azonban, és egy-két kísérlet után lemászott, — Nincs kapaszkodó, csak az a perem. Hiába van nyitva az erkély, nem tudunk oda felmenni... — Márpedig kell! — mondta Anna néni. — Férjem estére jön haza Debrecenből, nem várhatom zárt ajtókkal. S mielőtt megakadályozhatta volna bár­ki. már a létrán volt. Lent szörnyülködtek a lakók, s a Kulich-tér sarkán sokan megálltak szemlélni a produkciót. — Jaj! Tessék lejönni, Anna néni. Na­gyon izgatott amúgy is, le tetszik esni, összetöri magát! — kérlelték. — A szomszéd házban lakik egy laka­tos, Hollósi bácsi, idehívjuk, percek alatt kinyitja az ajtót. Az történt ugyanis, hogy Anna néni után úgy csapódott' be első emeleti laká­sának ajtaja, hogy véletlenül a kulcs a lakásában maradt. Anna néni azonban nem hallgatott sen­kire. Remegő térdekkel mászott fölfelé a létrafokokon, s hiába ijedeztek, akik néz­ték, mikor fölért, először a szobaablak rá­csába kapaszkodott, hogy egyik lábával a fal kiemelkedő téglasorára tudjon lépni, s mikor ez nagynehezen sikerült, jobb lá­bát erkélyének kissé kiugró padlójára tet­te; aztán mindkét kezével megkapaszko­dott az erkély vasrácsába, s a falról át­emelte bal lábát a korláton. Lihegve, de büszke, győzedelmes arccal, vigyázva ar­ra, hogy össze ne tapossa a muskátlikat, ereszkedett az erkélyre. Lent szinte megkönnyebbült sóhaj, az­tán üdvrivalgás hangzott fel, amit Anna néni tiltakozó integetése szakított félbe. Valószínűtlenül vékony felső testével kiha­jolt az erkélyről, s mintha csak most ijedt volna meg attól, amit véghez vitt, suttog­va, de kedves-huncut mosollyal mondta lefelé: — Nehogy valaki eláruljon a férjem­nek ... — Jól van, Anna néni. Titok marad. Titok, mint az a hosszú élet során bizo­nyára véghez vitt sok más hőstett is, amivel soha nem dicsekedtek el az asszo­nyok. Mint most a majdnem nyolcvan eszten­dős Anna néni sem akar. Varga Dezső Párizsi „receptre” Ilyen címkékké] látják cl a diétás húskészítményeket — De főorvos úr, ilyet én nem ehetek! — nézi ijedten kórházi reggelijét az egyik beteg. — Ezt szabad, ez diétás készítmény! A beteg elcsodálkozik, s miközben a majoránnával fűszerezett felvágottat esze­geti, valószínűleg azon mor­fondíroz, hol juthat ö ilyes­mihez, ha a kórházból ki­kerülve is diétáznia kell. Nos, a diabetikus készít­mények egyébként nem túl­ságosan gazdag választéka a közeljövőben várhatóan dié­tás, zsírszegény virslivel, párizsival, kenőmájassal és sonkás felvágottal bővül né­hány élelmiszerboltban. De tartsunk sört, lássuk hol is készülnek ezek az újdonsá­gok? A Békés megyei ZÖL­DÉRT Vállalat húsüzemé­ben, Békéscsabán. Berki László termelési főmérnök fogad, aki egyben a válla­latnál működő Fiatal Mű­szakiak és Közgazdászok Ta­nácsának az elnöke is. — Amikor öt évvel ezelőtt elkészült ez az új üzem, le­hetőségünk nyílt új termé­kek előállítására is, így pél­dául 1978-tól 1980-ig tizen- kétféle készítmény receptú- ráját dolgoztuk ki, és ezek forgalomba is kerültek. A termékbővítés középtávon gyártási programunkban is szerepel. Ilyen termékünk például a köményes kol­bász, a békési kolbász, a di­ákcsemege és az erdélyi tu­ristakészítmény. — Ezek azonban távolról sem nevezhetők diétás éte­leknek. Miért és mióta fog­lalkoznak az utóbbiakkal? — A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium kutatási és szakoktatási fő­osztálya országos középtávú kutatási és fejlesztési tervet készített, s ebben szerepel hiánycikknek számító ter­mékek kidolgozása, előállí­tása. Ehhez a tervhez kap­csolódik a mi elképzelé­sünk. S hogy a diabetikus ké­szítmények mennyire hiá­nyoznak a boltok polcairól, annak az a csaknem két­millió ember a megmondha­tója, aki hazánkban diétára szorul. A vállalat, az üzem vezetői úgy döntöttek, hogy a konzerv-, a sütő- és az édesipar után a húsipar is kapcsolódjék a diétás prog­ramhoz. A húsüzem szak­embereinek, akik zömmel fiatalok, alaposan feladta a leckét ez a vállalás. A fia­tal főmérnök a követelmé­nyeket sorolja: — A feladat felmérése után kiderült, hogy négyfé­le úton indulhatunk el. asze­rint, hogy csökkentett' nát­riumtartalmú. zsírszegény, fehérjében dúsított, avagy a vízaktivitás csökkentésén alapuló, hosszabb ideig el­tartható - terméket próbá­lunk előállítani. Mi a zsír­szegény készítményt válasz­tottuk, ezt az utat jártuk vé­gig, míg eljutottunk odáig, hogy az idén augusztusban megkaptuk a gyártási enge­délyt is a zsírszegény, dié­tás virslire, kenőmájasra, párizsira és sonkás felvá­gottra. Ez utóbbi egyébként az ez évi Szegedi Ipari Vá­sáron a zsűri különdíját nyerte. — A diétára szorulókat természetesen az érdekli, hol és mennyiért juthatnak hoz­zá ezekhez az árukhoz? — Már korábban is szállí­tottunk a megyében működő kórházaknak, s most, hogy a gyártási engedélyt meg­kaptuk, forgalomba hozzuk saját boltjainkban. Az élel­miszer-kiskereskedelmi vál­lalattal is tárgyaltunk már korábban a témáról, várha­tóan ők is jelölnek ki bolto­kat, ahol árulják ezeket a termékeinket. Ami az árakat illeti, bizony drágábbak, mint a hagyományos párizsi, májas vagy virsli. Sajnos, az alapanyagok miatt jóval ma­gasabbak az előállítási költ­ségek, hiszen zsírt nem hasz­nálunk fel. csak színhúst, sertésmájat. Fehér köpenyt kapunk, át­vágunk az udvaron. A széles folyosón félrehúzódunk egy hússal megrakott kézikocsi elől, aztán Berki László be­hajtja előttünk a műanyag lengőajtó egyik szárnyát. Itt készül a töltelékáru, most éppen somogyi felvágott és parizer. A bejárattól jobbra hatalmas ládaszerű edény­ben vár sorára az alapanyag, olyan szép színhús, amilyen­ről a háziasszonyok szoktak álmodni. Itt kísérletezték, s itt készítik a diétás termé­keiket is. Csehi Miklósné megbízott szárazáru-gyártás­vezető, Laczkó Jánosné hi­giénikus, Hanó Miklós áru­forgalmi vezető, Berki Lász­ló főmérnök. Mázán János, Molnár Iván brigádvezetők és segítőtársaik. — Most éppen a szikkasz­tóban van a diétás sonkás felvágott, jöjjenek, megmu­tatom — igazgatja fehér sap­káját Molnár Iván, magas, sovány férfi. — Látják, ez is azt bizonyítja, hogy a diétás áruinktól nem hízik el az ember! — mutat végig ma­gán tréfálkozva, de gyorsan komolyra fordítja a szót: — Hát, sokat kínlódtunk, sok délután ráment, amíg azt a sokféle fajtát kikísérleteztük. Egyszerre egy-egy féléből 30 —40 kilót kevertünk, aztán másnap derült ki, hogyan si­került. Hol a víz, hol a só volt sok, aztán a színe nem stimmelt, kezdhettük elölről. Mert a recept az adott volt ugye, de például a fiatal ser­tés húsa vizesebb, mint az öregebbé, aztán nem mind­egy, hogy elősózott a hús vagy nem. combot, vagy ka­rajt használunk. No. és a só! Különböző sókkal próbál­koztunk, amiket az orvosok javasoltak a_ nátrium he­lyett. — Érdemes ilyesmivel ve­sződni ? — Nézze, ilyen feladatok­nál méretik meg az ember. Meg hát, sok beteg rászo­rul . . . Ezt megerősíti az egész­ségügyi szakember, nevezete­sen dr. Libor János rhegyei dietatikus főorvos, hozzátéve, hogy ezeket a zsír-, illetve sószegény készítményeket kórházi és kórházon kívüli betegek, fogyókúrára szoru­lók éppúgy fogyaszthatják, mint az()k az egészséges em- ' berek, akik ügyelnek arra, hogy megelőzzék a bajt. a betegséget. — A húsüzemmel az első lépéstől kezdve együttmű­ködtünk. Mielőtt hozzákezd­tek a diétásprogramhoz, ki­kérték a véleményünket. Az Ox-szágos ‘ Dietatikai Intézet­ben is sikert aratott a felvá­gott, a parizer, de különö­sen jól sikerült a májas, a majorannafűszerezés remek ötlet volt — mondja meg­győződéssel a főorvos. — Igen, ez is fontos, hiszen a dietatikában általában az a hiba, hogy az ilyen készít­mények élvezeti értéke cse­kély. S hogy elsősorban kik szo­rulnak ezekre a zsír- és só­szegény ételekre? Érrendsze­ri megbetegedésben, anyag­csere-, gyomor-, epe-, máj­betegségben, kóros elhízás­ban szenvedők, és bizonyos terhespatológiai esetekben is szükség van ezekre. Ponto­sabban szükség lenne, mert az igazság az, hogy egyelőre^ csak a lehetőség adott. Ah­hoz, hogy valóban hosszú tá-1 von szolgálja a diétára szo­rulókat ez a dicséretes vál­lalkozás, szükség van a ke­reskedelem megértő együtt­működésére, az egészségügyi szakemberek felvilágosító munkájára, és természetesen - arra, hogy a húsüzem válto­zatlanul jó minőségű, és ele­gendő árut szállítson. Tóth Ibolya Molnár Iván: „Ez a diétás sonkás felvágott'' Fotó: Fazekas László

Next

/
Thumbnails
Contents