Békés Megyei Népújság, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-07 / 209. szám

NÉPÚJSÁG 1982. szeptember 7-, kedd Pályázati felhívás Az Ipari Minisztérium és az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium az Ipari Formatervezési Ta­náccsal egyetértésben nyilvános pályázatot hirdet áz 1983. évi „Formatervezési Nívódíj” elnyerésére. A nívódíjra eredeti, kimagasló és előremutató eszté­tikai értékű külsővel rendelkező, kifogástalan kivitelű, célszerűen kialakított, a gyakorlatban bevált ipari ter­mékekkel lehet pályázni, amelyek magas műszaki szín­vonalat képviselnek, kifogástalan minőségűek, gazda­ságosan gyárthatók, előnyösen értékesíthetők', a gyárt­mányszerkezetet javítják és a gazdaságos export nö­velését elősegítik. A pályázaton a két minisztérium ágazati irányítása alá áartozó vállalatok, szövetkezetek, intézetek, kis­iparosok, egyéni tervezők vehetnek részt iparilag elő­állított és kereskedelmi forgalomba hozott termékek­kel. PÁLYÁZATOT A KŐVETKEZŐ TERMÉKCSOPORTOKBAN LEHET BENYÚJTANI: 1. Gépek, berendezések, készülékek 2. Szerszámok és fémtömegcikkek 3. Járművek, anyagmozgató gépek 4. Építő-, mezőgazdasági, bányászati gépek és esz­közök 5. Műszerek, híradástechnikai,-elektronikai gyártmá­nyok, irodai ügyviteltechnikai, oktatási berende­zések és eszközök 6. Építő- és burkolóanyagok, építési szerkezetek, ele­mek, épületszerelvények 7. Öltözködési és öltözködéskiegészítő cikkek 8. Bútorok, lakástextíliák 9. Használati kerámia, porcelán, üvegipari termékek 10. A lakó- és szabadidő-környezet gépi berendezései, készülékei, eszközei, beleértve a személyi hasz­nálatú járműveket is 11. Játékok, sporteszközök és mindenféle szabadidő­cikkek 12. Csomagolások, műanyag cikkek. A pályázók maguk választhatják meg, hogy mely termékcsoportban pályáznak, az értékelő zsűri azon­ban a terméket más csoportba is sorolhatja. A PÁLYÁZAT BEADÁSÁNAK HELYE ÉS IDŐPONTJA A jelentkezési lapot és az ehhez mellékelt műszaki dokumentációt az ágazatilag illetékes minisztériumhoz a következő címre kell 1982. december 31-ig megkül­deni: — Ipari Minisztérium, Gyártmányfejlesztési és Ipari Formatervezési Titkárság, Budapest. Arany János u. 24. II. 203. — 1051, — Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, Épí­tőanyag-ipari .Főosztály, Budapest, Beloiannisz u. 2 4. II. 23. — 1054. A pályamunkákat vagy az ezeket reprezentáló ma­ketteket, modelleket, nagyított fotóanyagokat 1983. ja­nuár 31-ig kell beküldeni a pályázókkal közölt címre. A beküldött pályamunkák' mindegyike kiállításra kerül. A PÁLYÁZAT FELTÉTELEI Pályázni olyan termékkel lehet, amelynek az ipar­szerű gyártása megkezdődött, és három évnél nem ré­gebben folyik. Az iparszerű gyártást, illetve a keres­kedelemben történő bevezetést iparvállalatoknál, szö­vetkezeteknél, intézeteknél a vállalat, szövetkezet, in­tézet vezetői, igazolják. Kisiparosok és egyéni pályá­zók esetében a gyártó, illetve forgalmazó intézmény vagy szerv kell hogy igazolja az iparszerű gyártást és a forgalomba hozatalt. A formatervezési, műszaki-gazdasági feltételeket és szempontokat a jelentkezési lap melléklete és az érté­kelési szempontok tartalmazzák. A PÁLYÁZAT ÉRTÉKELÉSE, DÍJAZÁSA A pályázat értékelését formatervezőkből és műszaki­gazdasági szakemberekből összeállított zsűri végzi. Ér­tékelésük alapján az Ipari Formatervezési Tanács ja­vaslatot tesz az- illetékes minisztereknek formaterve­zési nívódíj odaítélésére. A díjnyertes termékek .alkotói oklevelet, emlékpla­kettet és nívódíjjutalmat, a gyártó vállalat oklevelet kap". A jutalom összege egyéni pályázóknak 10 ezer forint, alkotó kollektívák esetében (max. 4 tag lehet) 20 ezer forint. A kitüntetés, a jutalom és az oklevél 1983. áp­rilis 4. alkalmából kerül átadásra. A pályázatot nyert termékeket a gyártó vállalat vagy a forgalmazója „Ní­vódíjas ipari forma” megkülönböztető jellel láthatja el mindaddig, amíg a termék megfelel az értékeléskor elért színvonalnak'. A pályaművek be. és elszállításáról a pályázóknak kell gondoskodniuk. A, pályázat és a kiállítás nyilvános, ezért a szüksé­ges‘jogi oltalomról a pályázat benyújtása előtt a pá­lyázóknak, illetve vállalatoknak kell gondoskodniuk. IPARI MINISZTÉRIUM ÉPÍTÉSÜGYI ÉS VÁROSFEJLESZTÉSI MINISZTÉRIUM Megnyílt a lipcsei vásár Kooperálni kellene Az ÉVIG mezőkovácsházi üzemének modern szerszámgyártó gépparkja van. Szervezett koo­perációval biztositani lehet a gépek jobb kihasználását A szerző felvétele Vasárnap délelőtt ötven ország több mint hatezer ki­állítójának i részvételével megnyílt Lipcsében a ha­gyományos őszi vásár. A fogyasztási cikkek nagy seregszemléje iránt világ­szerte igen nagy az érdeklő­dés: száznál több órszágból érkeztek üzletemberek és szakemberek a vásárváros­ba, hogy megismerkedjenek egymás iparának újdonsá­gaival. A csaknem három- százezer négyzetméternyi ki­állítási területen a szocialis­ta országok közül a legfőbb kiállító — a házigazda NDK mellett — a Szovjetuhió, amely nyolcezer új árucik­kel jelentkezett az idén. A vásáron a szocialista or­szágok sorában hagyományo­san jelen van Magyarország is. Huszonhét külkereskedel­mi és exportjogú vállalat vesz részt hazánkból, mint­egy jelképezve azt az érdek­lődést, amelyet Magyarország tanúsít az NDK-val kialakult kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése iránt. Fogyasztási cikkekből ugyanis a Német Demokratikus Köztársaság Magyarország legfőbb szállí­tója, részaránya meghaladja a harminc százalékot. Eric Honecker, az NDK párt- és ~ államfője, Willi Stoph miniszterelnök, vala­Tanévnyitó ünnepség a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetemen A Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem jubileumi tanévnyitó ünnepségét vasár­nap tartották meg a soproni Liszt Ferenc Művelődési Központban. A felsőoktatási intézmény 175. tanévnyitóján dr. Gál János rektor elmon­dotta: az idei tanévben 120- an kezdik, meg tanulmányai­kat az első évfolyamon. Köz­tük 50-en az erdőmérnöki karon, 70-en a faipari mér­nöki karon nyertek felvételt. Az ünnepségen adták át a Kiváló Kollégium címről szóló oklevelet az egyetem kollégiumának, amelyet az intézmény lakói példás ta­nulmányi, közösségi és kul­turális munkájukkal nyertek el, majd tiszteletbeli doktorrá avatták dr. Szabó Dénes nyu­galmazott egyetemi tanárt, a faipari mérnöki kar egyik megalapítóját. Ezt követően átnyújtották az arany- és a vasdiplomákat azoknak, akik 50, illetve 65 évvel ezelőtt szerezték meg oklevelüket. Karámpadozat erömüvi salakból Eddig semmire sem hasz­nált, s szinte korlátlan meny- nyiségben rendelkezésre álló mellékterméket hasznosíta­nak a Fejér megyei gazda­ságok: az állattartó telepek karámjainak padozatát az inotai erőmű salakjával újít» ják fel. Ez a könnyű, szem­csés anyag — mint az agár­di Agrokomplex szakem­bereinek kísérletei bizonyí­tották — mégfelelő vastag­ságban elterítve, hosszú idő­re ideális talajt biztosít a jószágoknak. Három-négy hónap alatt szilárd réteggé keményedik, s az év bármely szakában használható. Ennek a jelentősége különösen a kötetlen tartásban nevelt ál­latoknál nagy, az így tartott szarvasmarháknak ugyanis minél többet kell a szabad­ban tartózkodniuk ahhoz, hogy kellő mennyiségű tejet adjanak. A hagyományos ta­lajú karámokban erre az év csaknem felében nincs mód­juk, az átázott talajba ugyan­is belesüpped a lábuk, nem tudnak pihénni sem. A be­zártságnak pedig súlyos kö­vetkezményei vannak, romlik az állatok étvágya, csökken a tejtermelésük, s szaporo­dik a nehéz ellések száma. Az újfajta burkolat emellett környezetvédelmi szempont­ból is előnyös: jelentősen csökkenti a telepen termelő­dő híg trágya mennyiségét. " Fejér megyében elsőként Felsőcikolán, Kiscséripusz- tán és Sinatelepen alkalmaz­ták az erőművi salakot ka­rámpadozat céljára. A ked­vező tapasztalatok alapján már a szomszédos megyék­ből is érdeklődnek a mód­szer s az olcsó anyag iránt, amelyet a Sárszentmihályi Állami Gazdaság forgalmaz. mint a párt- és államvezétés több más személyisége va­sárnap délelőtt felkereste a Chemolimpex Külkereske­delmi Vállalat pavilonját. A vendégeket dr. Szalai Béla nagykövet és a magyar ki­állítás vezetői üdvözölték. Honecker és kísérete meg­látogatta a többi szocialista ország pavilonjait is, és el­beszélgetett számos nyugati ország nagyvállalatainak ve­zető képviselőivel is. A Basf nyugatnémet cég kiállításá­nál Honecker a sajtó kép­viselői előtt kijelentette, hogy az NDK a jövőben is nagy jelentőséget tulajdonít az NSZK-val kiépült jószom­szédi viszonya, a politikai és gazdasági kapcsolatok fej­lesztésének. Senkinek sem kell bizony­gatni, hogy az ipari terme­lés kooperáció nélkül elkép­zelhetetlen. Még a legna­gyobb vállalatok sem képe­sek arra, hogy mi-nden, a végtermékhez szükséges anyagot, alkatrészt maguk állítsanak elő. Különösen fontos a kooperáció me­gyénkben, ahol jórészt ki­sebb vállalatok, szövetkeze­tek tevékenykednek. A megyei pártbizottság már többször foglalkozott a kooperáció kérdésével, meg­vizsgálta -a megyében műkö­dő iparvállalatok és szövet­kezetek termelési jellegű kapcsolatait, és megállapítot­ta, hogy a kapcsolatok szé­lesítésében még jelentős tar­talékok vannak. Feltárt veszteség­források Gyakori jelenség, hogy az iparvállalatok, szövetkezetek nem ismerik a megyében, de gyakran a szűkebb környe­zetükben, esetleg a szom­szédságukban tevékenykedő más termelők adottságait, gépparkját, fejlesztési elkép­zeléseit, technikai újdonsága­it, szellemi tartalékait. Eset­leges információik többnyire véletlenszerűek, gyakran csak személyi kapcsolatokra ala- pozottak. Ez oda vezetett, hogy általában nem alakul­tak ki hosszú távú, megala­pozott kapcsolatok. A pártbizottság többször foglalkozott a kooperáció fejlesztésének feltételrend­szerével és létrehozott egy munkabizottságot is abból a célból, hogy vizsgálja meg, mely folyamatokban kelet­keznek olyan veszteségek, melyek á' térségen belüli kooperációval csökkenthetők lennének. Megbízta a bizott­ságot azzal is, hogy tegyen döntés-előkészítő javaslatot a koordináció technikai lebo­nyolítására. A munkabizott­ság vezetője Fodor Attila, az Alföldi Kőolajipari Gépgyár műszaki igazgatóhelyettese lett. — Bizottságunk számtalan veszteségforrást megvizsgált és elemzett, végül arra az eredményre jutottunk, hogy négy jelentős területén ja­vaslunk megyei szintű koor­dinációt: a termelési együtt­működéseknél, a szellemi kapacitások jobb kihasználá­sánál, az anyag- és alkat­rész-készletezésnél, valamint az innovációnál. Úgy gon­doltuk, hogy nem lehet cé­lunk az egy-egy adott vál­lalatra jellemző sajátságos veszteségforrások felmérése 'és csökkentésükre javasla­tok kidolgozása, ezek ugyan­is általában belső ügyek. Ki­hagytuk a számításból azo­kat a veszteségforrásokat is, melyek felszámolására vagy csökkentésére rendkívül hagy anyagi eszközöket kel­lene fordítani, vagy igen ko­moly apparátust létrehozni. Az volt a célunk, hogy olyan javaslatokat dolgozzunk ki, melyek segítségével egysze­rűen, olcsón és gyorsan le­het jelentős jellemző veszte­ségforrásokat megszüntetni. Mkalomszerií kapcsolatok A vállalatok, szövetkeze­tek'között a termelési koo­peráció száma a legnagyobb, és' talán itt lelhetők fel a legnagyobb tartalékok is. Az ismeretek hiányára vezethe­tő vissza, hogy sok a me­gyén kívüli, gyakran messze fekvő vállalattal fenntartott együttműködés, olyan eset­ben is, amikor lehetőség lenne a kapcsolatteremtésre megyén belül is, de az ér­dekeltek nem találkoznak össze. Ugyanez mondható el a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek ipari jellegű mel­léküzemágainak működésé­ről is. Ráadásul a termelési kooperációk hiányos voltá­nak „köszönhetően” gyakran fordul elő olyan eset, hogy egy-egy nagy értékű gépvá­sárlásról utólag derül ki:fe­lesleges völt, mert egyrészt a gép kapacitását nem tud­ják teljesen kihasználni, másrészt a megyében már létezik egy ugyanolyan gép, ugyanúgy kifiasználatlanul. Ha mindehhez hozzávesszük még, hogy a távoli kooperá­ciók jelentős szállítási költ­séggel járnak együtt, ezen­kívül tetemes az időigény is, akkor belátható, hogy na­gyon fontos a megyén belü­li kapcsolatok erősítése. Egyetlen gazdasági egység sem rendelkezik olyan, ma­gasan képzett szakembergár­dával, amelyre bármely fel­adat megoldását rábízhatnák. Vannak viszont olyan, gyak­ran váratlanul felmerülő dolgok, melyek megoldása esetenként nem tűr halasz­tást. Erre igen gyakran nincs megfelelő szakembere a vál­lalatnak, a különféle külső intézetek pedig általában nem vállalják a kis vagy gyors feladatok elvégzését. Az ilyen jellegű munkáknál ki lehetne használni a kü­lönböző vállalatoknál, szö­vetkezeteknél dolgozó szak­emberek fudását, de ez ma még általában nem történik meg, mert nem ismerik egy­más lehetőségeit. Az anyag- és alkatrészhi­ány minden gazdasági veze­tő egyik réme, igyekszik is „bespájzolni” a legfontosabb anyagokból. Aki tudja, _hogy hol, mi van nagyobb rríeny- nyiségben, az gyakran egy telefonnal meg tudja szerez­ni a legszükségesebb dolgo­kat, de a legtöbb vezető leg­feljebb egy-két olyan forrást ismer, sokuk pedig egyet sem. Sokat segítene rajtuk, ha létezne egy adatbank a másutt található- anyagokról, alkatrészekről. Sok a probléma az inno­vációs ismeretek terjedésé­nél is. Nehezen válik köz­kinccsé az újonnan beveze­tett technika, az új techno­lógiai megoldás. Sok pénzt és időt lehetne megtakaríta­ni az ismeretek széles körű terjesztésével. Segít a lyukkártya . A munkabizottság tehát felmérte az elmondott fel­adatokat, és kidolgozott egy jól használható tervezetet a megoldáshoz. Ennek az a lé­nyege, hogy létre kellene hozni egy gazdasági társu­lást, mely megalapítaná és kezelné az adatbankot, szer­vezné a kapcsolatokat, köz­vetítené a kooperációt. Bár viszonylag nagy adattömeg­gel kellene dolgozniuk, a kez­detben még nem célszerű a számítógép igénybevétele, a magas költségek miatt. Ehe­lyett a jól használható,' kézi peremlyukkártya alkalmazá­sát javasolják, eruől is kellő gyorsasággal kiválasztható a kívánt információ. Ilyen lyukkártyás módszerrel lét­rehoznák azt az adatbankot, mely tartalmazná, hogy egy- egy vállalatnál, szövetkezet­nél milyen tevékenységeket végeznek, milyen gépeik van­nak, hol van szabad kapa­citás. Ebből az adatbankból gyorsan ki lehet majd ke­resni, hol található az a ka­pacitás, melyre valamelyik társasági tagnak szüksége van. Ugyanezt a módszert ja­vasolják a bizottság tagjai a szellemi kapacitások nyil­vántartásánál is. A különféle speciális területek szakembe­rei így könnyen megtalálha­tók lennének, és belőlük al­kalmanként akár néhány fős szakmai csoportok, is létre­hozhatók. Az elmondottak érvényesek az anyag- és al­katrész-nyilvántartásra is, azzal a bővítéssel, hogy a vállalatok, szövetkezetek akár szakosodhatnának is, és megegyezhetnének, hogy me- ljhkük melyik anyagot vagy alkatrészt készletezi. Ezzel a módszerrel jelentős anyagi erőforrások szabadulhatnak fel. A megalakítandó gazda­sági társaság foglalkozna az újdonságok terjesztésével, megismertetésével is. A , javaslat tehát elkészült, és bár részleteiben nyilván lehet egy-két dolgot még fi­nomítani rajta, összességé­ben megfelelő alapnak lát­szik a munka mielőbbi meg­kezdésére. Az érdekelteknek minél előbb dönteniük kel­lene erről, mert az elveszte­getett idővel arányosan fo­rintok milliói veszendőbe mennek. Lónyai László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents