Békés Megyei Népújság, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-05 / 208. szám
EHH2Z3----------------S ertéstenyésztők egymás közt 1982. szeptember, 5., vasárnap „Ezt rendszeressé kell tenni...” Megyénk termelőszövetkezeteiben a korszerű, szakosított sertéstelepeknek három válfaja lelhető fel: az agárdi Agrokomplex, az ISV és a bábolnai rendszerbe tartozók. Az egyes termelési rendszerek — annak idején — minden telephez azonos elv alapján adták meg az üzemelés mikéntjét tartalmazó technológiát. A telepek mégis sok mindenben eltérnek egymástól. Van, ahol jobban, van, ahol kevésbé jól hizlalják a sertéseket. Hogy hogyan, azt nemigen tudták egymásról az egyes üzemekben dolgozó szakemberek. Egyszerű: sem idejük, sem alkalmuk nem volt az ismerkedésre. $ Pedig tanulnivaló mindig akad — ez derül ki azoknak a sertéstelepi szemléknek az értékeléséből, amelyre Rózsa Dezsőt, a tótkomlósi SER- KÖV igazgatóját kértük. Hogy miért éppen őt? A vezetése alatt álló üzem évek óta a megyei és országos élvonalban szerepel, legutóbb ez év tavaszán kapott „Kiváló” címet. Ebből is sejthető, hogy munkájuk iránt sokan érdeklődnek, gyakran fordulnak tapasztalatokért a tótkomlósiakhoz, az ország minden részéből. Hogy menynyiben különbözött ezektől a találkozóktól a TESZÖV által szervezett, négy Bábolna típusú telep szakembereinek összejövetele, arról szóljon maga Rózsa Dezső: — Én a£t vallom, hogy a jó telepen is akadnak hibák, és a gyengébb telepen is tanulnivaló, nagyszerű ötletek. Ezért is örültem, hogy augusztusban végre sort keríthettünk a kétnapos szakmai találkozóra, megbeszélésre. Tizenhatan jöttünk össze, valamennyien vezető szakemberek. Alaposan kiveséz- tük a dobozi, a vésztői, a füzesgyarmati és a tótkomlósi Bábolna tipusú telepet. B Annyiban volt más ez a találkozó, mint a hagyományos tanácskozások, hogy jutott idő mindent aprólékosan szemügyre venni. Talán úgy fogalmazhatnánk: beszélhetett mindenki, nála hogy mennek a dplgok, másnap aztán meg is nézték, milyen valójában a telep. Sok hasznos ismeretre tettek így szert. — Mondana néhány dolgot, ami megnyerte a tetszését? — Nagy kérdés a Bábolna- típusú -telepeken és általában, hogy mekkora állományt lehet egy ólban elhelyezni úgy, hogy az állat elég levegőhöz jusson, és ne romoljanak a hízáseredmények. Mi az energiafelhasználás csökkentésére és a természetes szellőztetéshez az eredeti panelfalakba ablakot építettünk. Nagyon tetszett ennek egy olcsóbb változata. Vésztőn és Füzesgyarmaton kibontották a falat, zsanérra rakták, s ha szellőztetnek, kiemelik a faelemeket. Volt, aki kijelentette, hogy ő is azonnal áttér erre a módszerre. Nagyon tetszett a füzesgyarmatiak takarmányozási rendszere. Sok mellékterméket használnak, a mellékterméketetés valóságos bemutatóját láthattuk náluk. $ — És önökről hogy vélekedtek a többiek? — Valósággal megütközést keltett a szigorú válogatási módszerünk. Nálunk sok malac születik, így megengedhetjük magunknak, hogy 28 napos korban a malacok 7-8 százalékát selejtezzük. A gyengén növekvőket eladjuk, a háztájiban azokból is lehet jó hízó. Nálunk viszont egyneműbb lesz az állomány, nem kell külön dédelgetni a gyengébbeket. De válogatunk növekedés közben is. A technológiai selej- teket saját vágóhídon levágjuk, így árbevételhez jutunk, és még egyöntetűbb lesz az értékesítés előtt ismét szigorú válogatásra kerülő árusertés. — Hogy összegezné a szemle tapasztalatait? — Nem csak szakmailag, emberileg is megtaláltuk a közös hangot. Továbbléphettünk a felszínes ismeretségnél, olyan részletes dolgok megbeszélésig, mint például a takarmányfelhasználás csökkentése. Mint ismert, a dekák megtakarítása is hatalmas nyereséget jelent országosán. Ha ebben lépni tudunk, már sokat teszünk. B Az ilyen apró, szakmai kérdések megvitatására nagyon jók a hasonló találkozók. Ezeket ugyanúgy rendszeressé kellene tenni az állattartók körében is, mint ez a növénytermesztőknél már kialakult szokás a késztermék alkalmával. Hiszen a tapasztalatok átadása, a tanulás közös munkánk eredményességét fokozza. M. Sz. Zs. Változatos, hazai fonalak kézimunkázóknak Tájékoztató a TEMAFORG-nál Egy pulóverre való fonal sokkal olcsóbb, mint egy készen vett pulóver. Ám a vásárló sokkal többet nyer vele, mint az árkülönbözetet, hiszen lehetőséget nyújt kellemes időtöltésre, magában rejti az alkotás jó érzetét, és ha a kész darabot ajándéknak szánják, külön örömöt okoz az ajándékozottnak a gondos munka és a figyelmesség. A kötés, horgolás, általában a kézimun- kázás rendkívül kellemes, pihentető és egyben hasznos szabadidő-tevékenység a lányok, asszonyok számára. Az egyénien elkészített ruhadarab, vagy környezeti tárgy jobban hozzánk tartozik, tükrözi készítője egyéni kívánságait, igényeit. Saját készítésű kötöttholmival gyorsabban követhető a divat változása, sőt. ki-ki egyéniségéhez is alakíthatja azt. Az ötnapos munkahétre történő átállás növelte a szabad időt és ezáltal a fogyasztók igényét a kézimunkafonalak iránt. A kötőfonalak, különösen a kézimunkafonalak választéka hiányos volt, amellett időnként mennyiségi problémák is jelentkeztek. A mennyiségi »és választékhiány áthidalására — hosszú évekre visszamenően — jelentős import vált szűkg0g0gg0_ A TEMAFORG Vállalat a maga eszközeivel tudatosan és eredményesen törekedett az importterhek csökkentésére. Igyekezett a belföldi kapacitásokat biztosítani, és saját üzemében, illetve más vállalatokkal együttműködve lehetővé tenni az import csökkentését, illetve — -ha mennyiségi hiány miatt valóban importra volt szükség — olyan fonalakat importálni. melyek befejező műveleteit saját üzemében végezte el. így például az utóbbi két évben összesen mintegy 1200 tonna fonal bolyhozását végezte el, és ez kb. 1 millió dollár megtakarítást jelentett a népgazdaságnak. így tudta a TEMAFORG biztosítani a lakosság számára a népszerű Renata fonalból a folyamatos ellátást. Az utóbbi két évben eltűntek a belföldi választékból a népszerű boucle fonalak, mivel Magyarországon nem volt e fonaltípusra gyártókapacitás, és az import a magyar piac számára megfizethetetlenül drága lett volna. E hiány megszüntetése érdekében ilyen típusú fonal előállítására alkalmas cémázógépet vásárolt a vállalat és részben a Richards Finomposztógyárral, részben a Magyar Posztógyárral elkezdte a különböző típusú boucle fonalak gyártását, és a IV. negyedévben már megjelenik a piacon ipari, ill. kézimunkázási célokra alkalmas fonalakkal. E gépen készülnek a hamar megkedvelt Fancy fonal különböző típusai, szinte korlátlan mintázási lehetőségekkel. A belföldi fonodákkal, fes- tödékkel és egyéb feldolgozókkal történő együttműködés alapján ma már elérte a TEMAFORG Vállalat azt, hogy az év hátralevő részében és attól kezdve folyamatosan igen széles körű fonalválasztékot tud kínálni a kézimunkázok számára. A szélesedő fonalválasztékon túlmenően gondoskodni kíván a TEMAFORG arról is, hogy a lakosság körében népszerű és kedvelt -fonalai minél közelebb kerüljenek a vásárlókhoz, ezért saját bolthálózatán kívül — és ezúttal örömmel közli, hogy Budapesten a megnagyobbított Dimitrov téri boltja szeptember közepén ismét megnyílik — egyéb belkereskedelmi hálózatban is megfelelőbben teríteni kívánja fonalait. Ennek kapcsán megkeresi az összes DISCONT- áruházat. hogy vegyék’ fel kínálatukba a TEMAFORG- fonalakat. A kézimunkázás és a fonalak népszerűsítése érdekében az őszi ' BNV-n külön pavilonban árusítják fonalaikat. Az áruválasztékot azza] is szélesíteni kívánják, hogy olyan alkalmi import fonaltételeket szereznek be, melyek a legdivatosabb áruk gyártására is megfelelnek, s melyeket a kereskedelem eddig mint készárut importált. Sz. A. Életünk a statisztika tükrében A KSH szerkesztésében és a Statisztikai Kiadó gondozásában megjelent az idei Statisztikai Évkönyv adataiból a gazdasági életre vonatkozó információkon kívül számos érdekesség olvasható ki az ország lakosságának mindennapi életéről, a népesség alakulásáról, műveltségi színvonaláról, a sportolási, a pihenési lehetőségekről, s még az időjárásról is. Az évkönyvből többek között megtudjuk, hogy az ország lakossága 1982. elején 10 710 900 volt, a megelőző évhez viszonyítva mintegy kétezerrel kevesebb. Valamelyest tovább növekedett a nők aránya: 1982. január 1-én ezer férfire 1066 nő jutott, s bár közismert, hogy némileg öregedett a lakosság, még mindig a 25—29 évesek vannak legtöbben: több mint 900 ezren. Az ország városai közül az elmúlt tíz évben a legnagyobb ütemben Százhalombattán növekedett a lélekszám, több mint 45 százalékkal. Az egyetlen magyar város, ahol a legutóbbi tíz évben csökkent a lakók száma, Makó. Tavaly a megelőző évhez viszonyítva valamivel kevesebben kötöttek házasságot, növekedett viszont a házasulok átlagos életkora, mind a férfiaknál, mind a nőknél. A nagy korkülönbséggel megkötött házasságok száma nem magas, de tavaly is négy alkalommal volt rá példa, hogy hatvan évnél idősebb férfi húsz éven aluli leányt vett feleségül. Ugyancsak négy alkalommal fordult elő, hogy ötven évnél idősebb nő 20—24 év közötti férfival kötött házasságot. Tovább növekedett a másodszor is újraházasodók aránya. A legtöbb gyermek azokban a házasságokban született, ahol az apa “életkora 25—29, az anyáé 20—24 év között volt. Egyetlen esetről tud a statisztika, ahol a gyermek születésekor az anya ötven évnél idősebb, az apa viszont húsz-egynéhány éves volt. Szinte mozdulatlan a táj Battonyától délre, az országhatár közelében. Csak itt-ott tűnik fel mozgás az utakon, amelyek a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat orosházi üzemének kútjait, valamint az öt mérő- és két szeparátorállomását kötik össze. Ezeken időnként speciális terepjáró gépkocsik gördülnek végig, amelyeknek megvan a pontosan meghatározott feladatuk. Bogdán Gyulával, az olajtermelési üzemegység vezetőjével, valamint Hrivnák Bélával, a battonyai telep vezetőjével gépkocsin járjuk a vidéket. Közben határőrökkel találkozunk, akik igazoltatás helyett barátságosan üdvözlik az olajosokat. — Ez az első közös érdekeltségű olaj- és gázmező. A határ kettészeli, ezért államközi megegyezés jött létre a románokkal, hogy — gazdaságossági szempontból — évenként ki, mennyit termeljen — magyarázza közben Bogdán Gyula. Aztán hamarosan az egyik mérőállomáshoz érünk, amely 14 kútból gyűjti ösz- sze az olajat és a gázt, méri a mennyiséget, és továbbítja csőrendszerben a főgyűjtőállomáshoz. Meglepő, hogy a mérőállomás rendkívül bonyolultnak látszó csőrendszere és mérőműszerei között egyetlen ember tevékenykedik. Ő is inkább ellenőriz, mert az itt lezajló folyamatot automata berendezés irányítja. o Alkalmam van azonban arra, hogy a gépkocsin éppen odaérkező Robotka Andrással, a mérőállomások kezelőjével néhány szót váltsak. Előbb elmondja, hogy feladata a műszerek leolvasása, az adatok feljegyzése, valamint az olajat felhozó segédgáz adagolása. Tizenkét órás műszakban dolgozik. Ha esik, ha fúj, mennie- kell. Ha valamit nem jól csinálna, leállna a termelés, amiből pedig, mondjuk, néhány tonna kőolajkiesés származna. Ilyen azonban még sohasem fordult elő. A 2. számú mérőállomáson Hrivnák Béla a kutakból érkező gáz és kőolaj mérésére szolgáló új szovjet berendezést mutat. Ez jelzi, ha valamelyik kútnál hiba keletkezik, és a kútkezelő már indulhat is, hogy elhárítsa a bajt. De ki is itt a kútkezelő? Bemutatkozik: — Szántó Zoltán. — Szakképzettsége? — kérdezem a szőke fiatalembertől. — Olajbányász^ vagyok. Egy éve. — Mi vonzotta erre a pályára ? — Nem volt más lehetőség, ide irányítottak. > — Megbánta? — Még nem. — Mi a feltétele annak, hogy ezután se bánja meg? — A pénz és a munkahelyi körülményfek. — Most jó? — Minden rendben van. Szeretek a szabadban lenni, a munka pedig érdekes, változatos. A Viharsarok ötszörös aranyjelvényes szocialista brigád Szántó Zoltánt az eddigi munkája és magatartása alapján felvette tagjai sorába. Igazán szép elismerés. © A központi főgyűjtőállomáson Vidiczki Sebő műszakvezető előbb elmagyarázza, hogy mi történik a telepen. — Ide érkezik a két szeparátorállomásról az olaj és a gáz. Innen a gázt csövön továbbítjuk az országos hálózatba, az olajat pedig Szegedre, míg végül is Százhalombattára jut. És részben innen szolgáltatjuk a gázt a megye és a környék lakosságának, üzemeinek. — Mennyi annak az olajnak és gáznak az értéke, ami naponta átáramlik ezeken a vezetékeken? Egy kis fejszámolás után kimondja a végösszeget: — Több mint egymillió forint. Mindössze három ember dolgozik egy-egy műszakban, s nekik is inkább az eszükre, mint a fizikai erejükre van szükség. Mégis, mi a nehézség a munkában? A kérdésre Vidiczki Sebő így válaszol: — Ilyenkor, nyáron és ősszel, amikor kellemes az idő, nincs különösebb gond, de a berendezések télen is a szabadban vannak. — Történt már valami különös esemény? — Négy évvel ezelőtt, karácsony táján elromlott a szivattyú. Az olaj megdermedt a földbe fektetett vezetékben. Huszonnégy órát dolgoztunk a szabadban, hogy megtisztítsuk a vezetéket. Ilyen is előfordulhat az olajbányászok életében. Vidiczki Sebő 15 éve dolgozik a telepen. Most kapta meg a Bányász Szolgálati Érdemérem bronz fokozatát. o Hrivnák Béla az olajipari technikum elvégzése után, 1969-ben került a vállalathoz, és 1981-től a battonyai telep vezetője, ö lett a Viharsarok Szocialista Brigád vezetője is. A brigád nemcsak a jó munkájával szerzett elismerést, hanem például a községi sportlétesítmény építésében való részvételével. Közreműködik az óvoda szépítésében, néhol a gázvezeték lefektetésében, az úthálózat fejlesztésében. A brigád hat tagja önkéntes határőr. Nemrég ők fogtak el egy határsértőt. A battonyai telepet — a termelés megszakítása nélkül — fejlesztik. Az olajbányászoknak tehát van jövőjük. Ez különösen vonzóvá teszi a munkájukat, amihez kívánunk jó szerencsét. Pásztor Béla Szántó Zoltán kútkezelő veress Erzsi felvételei
