Békés Megyei Népújság, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-23 / 223. szám

1982, szeptember 23., csütörtök NÉPÚJSÁG Örménykút Eredményes a pedagógusok HNF-tevékenysége Csaknem 4200 ember élt 1952-ben. az önállósulás évé­ben a szarvasi tanyákból alakult örménykúton, ame­lyet 15 év múlva már 900- zal kevesebben lakta. Ma­napság pedig 800—900 kö­zött van a lélekszám ezen a településen. Igaz. 1969-ben Kardos kivált a község terü­letéből. de ez mit sem vál­toztat a nagyarányú népes­ségcsökkenés tényén. Az okokat többé-kevésbé min­denki ismeri, s ezért itt most eltekintünk a felsorolástól. A lényeg az. hogy a község párt-, állami és társadalmi szerveinek kevesebb ember­rel kell megoldaniuk a helyi feladatokat. Egyebek között ez derült ki abból a beszél­getésből. amelyet a községi népfront bizottság képviselői­vel folytattunk. Szebegyinszki Jánosné ma­gyar—szlovák szakos tanár pontosan 10 évvel ezelőtt lett HNF-titkár és tanácstag. Kiemelkedő munkájának el­ismeréséül nemrég kapta meg a Hazafias Népfront ki­tüntető jelvényét az orszá­gos tanácstól. Joanovics Pál igazgatóhel.vttes szintén a HNF elnökségében tevékeny­kedik már hosszabb idő óta. Mint mondották, a sokrétű feladat ellátásában Abonyi János népfrontelnök. vala­mint Dankó Ervin iskola- igazgató is aktívan részt vesz. Egyébként a kardosi- val közös igazgatás alatt álló tantestületben a jó összhang feltételezi a helyi szervekkel, a termelőüze­mekkel és nem utolsósorban a szülői munkaközösséggel való együttműködést. Enél- kül ugyanis nem épülhetett volna fel az új oktatási in­tézmény 1974-ben, és nem készülhetett volna el a bi­tumenes pálya sem. amely KISZ-védnökséggel létesült. A társadalmi munkát azok a lakosok is szívesen vállalták és vállalják, akiknek nincs iskolás gyermekük. A Fel- szabadulás Tsz. az ÁFÉSZ és a szarvasi tangazdaság ör­ménykúti kerületének dol­gozói. valamint az állampol­gárok szinte egvemberként készek segíteni, amikor az akció szervezői erre felké­rik. Mindenki tudja; hogy különösen az ilyen kis tele­pülésnek van szüksége az alaposan összehangolt köz­reműködésre. A népfrontmunkát 9 tagú elnökség irányítja. és a HNF-bizottságban pedig 25 aktíva tevékenykedik. Va­lamennyi területnek saját felelőse van. aki. többek kö­zött gondoskodik arról, hogy a különböző konkrét, gya­korlati feladatok elvégzésére alakult testületek minél si­keresebben lássák el teen­dőiket. Tulajdonképpen ezek a közösségek olyan funkciót töltenek be. mint másutt a HNF munkabizottságai. Ezt a módszert alkalmazták ak­kor is, amikor az iskola, a bekötő út és a járda épült, vagy amikor parkosítás, kar­bantartás szerepelt a telepü­lésfejlesztési tervekben. A népfrontban minden korosz­tály képviselteti magát, ami rátok indítását kéri a lakos­ság. hanem azt, hogy a Bé­késcsaba és Szarvas között közlekedő autóbuszok érint­sék örménykút községet is. Az a baj. hogy a Szarvasra utazó diákok túl korán ér­keznek meg az iskolába. Az egészségügyi ellátásban nem tapasztalhatók nehéz­ségek. annak ellenére sem. hogy számos idős ember még tanyán él. Ebben — mint hallottuk — nem kis szerepe van dr. Rácz Csaba körzeti orvosnak, aki igen lelkiis­Szebegyinszki Jánosné tanár és Joanovics I’ál igazgatóhe­lyettes hosszabb idő óta eredményesen tevékenykednek Ör- ménykúton a helyi népfronttestületekben azért is előnyös, mert így eredményesebben aktivizál­ható a lakosság. Ez megmu­tatkozott a vízvezetékek le­fektetésekor is. amelyhez az érdekeltek jelentős értékű társadalmi munkával járul­tak hozzá. Ám korántsem ilyen ked­vező a helyzet az élelmiszer- ellátás területén. Noha a tej­árusítás problémája már megoldódott, de a kenyér­szállítás még ma is gondo­kat okoz. Nagyon elkelne egy ABC-áruház a község­ben. A népfront évek óta szorgalmazza a buszközleke­dés javítását. Nem különjá­meretesén és nagy hivatás- tudattal gyógyítja a falutól távol lakó betegeket is. Mindent egybevetve: a HNF-mozgalomban részt ve­vő pedagógusok kulcsfon­tosságú feladatokat vállaltak és vállalnak a közéletben. Igyekeznek valamennyi fon­tosabb célkitűzést maradék­talanul megvalósítani, ami­hez a lakosságon kívül hat­hatós támogatást nyújtanak a fentebb említett helyi szervek, termelőüzemek, va­lamint a HNF megyei bizott­sága is. Kép, szöveg: Bukovinszky István Tapasztalatcsere egészségünkért Már jó néhány évvel ez­előtt felvetődött a gondolat, hogy az ernyőképszűrést a tüdőn kívül ki kellene ter­jeszteni más betegségek fel­derítésére is. A gondolatot először Pécsett követte a tett, s megszületett a komp­lex vizsgálati módszer, amely kiterjedt a cukor, a vese, a nőgyógyászati rák és a légúti megbetegedések megelőzésére. A pécsi után nem sokkal Szabolcs-Szat- már megyében kezdődött a komplex vizsgálat. A me­gyében már öt éve sikeresen küzdenek a sokak által nem is tudott betegségek felderí­téséért. A jó szabolcsi példa felkeltette a Békés megyei József Attila Tüdőkórház és Gondozó Intézet vezetőinek érdeklődését, és az ottani, már bevált módszerek tanul­mányozására tapasztalat- cserét szerveztek. Ezt a látogatást viszonoz­ták most a szabolcsiak, akik kedden ellátogattak Gerlára. megnéztek egy szűrést Ka­muion, és a kiterjesztett szű­rővizsgálatot Szarvason. Teg­nap, szerdán, a békési er- nyőképszűrő állomást tekin­tették meg. A vendég szak­embereket dr. Kási Gyula igazgató főorvos kalauzolta, és mindannyian jó ered­ményt, az új vizsgálati módszerek elterjesztését re­mélik a kétoldalú tapaszta­latcserétől. b. O. Jubileum és kiállítás Csorváson Most ünnepli megalakulá­sának 20. évfordulóját Csor­váson a kert- és kisállatte­nyésztő szakcsoport. Ebből az alkalomból a Hazafias Népfront községi bizottsága, valamint az Orosháza és Vi­déke ÁFÉSZ igazgatósága három napig tartó zöldség-, gyümölcs- és kisállat-kiállí­tást rendez. E nagyszabású rendezvénynek a csorvási művelődési és ifjúsági ház ad otthont. A jubileumi ki­állítást szeptember 25-én dél­előtt fél tízkor nyitják meg. A megnyitó ünnepséget kö­vetően az értékelő bizottság kiosztja a több év óta leg­eredményesebben termelő szakcsoporti tagoknak az ér­tékes tiszteletdíjakat. A ki­állítás szeptember 27-én, az esti órákban zárul. A rende­ző szervek kiemelten gondol­nak az ifjúságra: ugyanis szeptember 27-én délelőtt 9 órától délután 4 óráig az ál­talános iskolák tanulóinak szervezett, csoportos látoga­tását várják. Balkus Imre Nemzedékek Gyulán Éppen másfél évtizeddel ezelőtt hozták létre Gyulán az öregek első napközi ott­honát. Hogy életképes. azt bebizonyította az eltelt idő­szak, hiszen azóta már öt újabb napközi otthon léte­sült a városban. Korábban szokás volt, hogy ezekben az otthonokban időnként talál­kozót rendeztek a gondozot­taknak és gyermekeiknek. Itt több olyan kérdés merült fel, amelynek megoldása jól segítette az otthonok ered­ményes működését. Az elmúlt napokban az Erkel Művelődési Központ­ban találkoztak nemzedé­kek, a szülők és „gyerekek”, azok a gyerekek, akik már maguk is szülők. Szép szám­mal jelentek meg az össze­jövetelen, amelyen dr. Per- jési Klára városi főorvos kö­szöntötte a résztvevőket, és egy általános tájékoztatót adott az idősek helyzetéről, társadalmi megbecsülésük­ről és gondjaikról. Arról, hogyan sikerült a kisebb családi közösségekből a na­gyobb közösségekbe beillesz­kedni, és hozzászokni a meg­változott körülményekhez. találkozója Szólt arról is: Gyulán a 6 napközi otthonban jelenleg 232 gondozott van, és hogy a városnak ezen otthonok mű­ködtetése évente csaknem 2 millió .forintjába kerül. Ter­mészetesen ezenkívül rend­szeres szociális segélyben is részesülnek azok, akik a legjobban rászorulnak. Az általános tájékoztató után Fáskerti Istvánná váro­si vezető-szervező gondozónő részletes elemzést adott az otthonok lakóinak életéről, tevékenységéről. Elmondot­ta többek között, hogy Gyu­lán a társadalom nagy segít­séget. támogatást nyújt az otthonoknak és lakóiknak. Vállalatok, szocialista bri­gádok tartanak rendszeres kapcsolatot, és nemcsak er­kölcsileg, hanem anyagilag is segítik, hogy az idős embe­rek jól érezzék magukat. Kirándulásokat szerveznek részükre, rendszeres orvosi felügyeletet tartanak, és hogy hasznosan elfoglalják magukat, kézimunkákat ké­szítenek. amelyekből kiállí­tásokat rendeznek. S. hogy erősödjék a kol­lektív szellem, ezek az ott­Kép a találkozóról honok testvérkapcsolatot alakítottak ki egymással. Sőt, most már olyan kezde­ményezés is van, hogy fel­keresnek egy-egy. a járás­ban levő hasonló intéz­ményt. Különösen példamu­tató a helyi Köröstáj Ter­melőszövetkezet gondoskodá­sa. amely nagyszerűen pat­ronálja a máriafalvai ott­hont. amelyben megtalálha­tók a termelőszövetkezet nyugdíjasai is. A tájékoztatók után töb­ben kertek szót. és mondták el véleményüket az otthon életéről, helyzetéről. Vala­mennyien elismeréssel adóz­tak az ezekben tevékenyke­dő gondozónőkről, akik való­ban gyermeki szeretettel gondoskodnak az ottlakókról. Kép, szöveg: Béla Ottó 11 barátság elmélyítésén fáradozik Grigorij Sclkovenko nyugalmazott gárdaezredes és felesége • Fotó: Kovács Erzsébet A napokban egy ogyesszai házaspárral találkoztunk Gyulán, Grigorij Selkovenko nyugalmazott gárdaezredes­sel és feleségével. A szovjet tisztet a gazdag élményeken, őszinte érzelmeken kívül erős baráti szálak fűzik hazánk­hoz. s ezen belül Gyula vá­ros párt- és tanácsi vezetői­hez is. — Mikor járt először Ma­gyarországon? — Mint ismeretes, 1958 vé­gén Kádár Jßjios és a ma­gyar kormány azzal a kérés­sel fordult a Szovjetunióhoz, hogy nyújtson katonai segít­séget az ellenforradalom le­veréséhez. valamint a szo­cializmus megvédéséhez. Ma­gam akkor egy páncélos fel­derítő osztag párttitkáraként érkeztem Magyarországra. Később a* magyar és a szov­jet vezetők megegyeztek ab­ban, hogy a politikai helyzet stabilizálása érdekében úgy­nevezett mozgó alakulatokat hozunk létre. Én annak az alakulatnak lettem a politi­kai parancsnoka, amelynek az volt a feladata, hogy aka- f dályozza meg az ellenforra­dalom terjedését az ország déli megyéiben. Jó egyné­hány szörnyű tett helyszínén is megfordultam. Mély meg­győződéssel hittem és” val­lottam. hogy a veszélybe ke­rült magyar embereknek is joguk van az élethez. — Mi történt a helyzet normalizálódása után? — A stabilizálódást köve­tően létrehoztuk az ideigle­nes katonai parancsnokságo­kat. amelyek a szocialista rendszer megerősödéséig mű­ködtek. Felvettük a kapcso­latokat a magyar hatóságok­kal. és segítettük koordinál­ni a helyi terveket, feladato­kat. Ezután a magyar kor­mány azt kérte, hogy ma­radjunk itt. és teljesítsünk rendszeres katonai szolgála­tot. A szovjet parancsnokok ezután már többé nem avat­koztak be a magyar bel- íigyekbe. és a hivatalos vi­szonyt felváltották az elv­társi. baráti kapcsolatok. Kü­lönböző magyar városokban szolgáltam. Elsősorban Pak­son és Dunaföldváron tettem szei t széles körű ismeretség­re. s ez idő alatt nagyon sok helyre meghívtak. Akkoriban kaptam az első magyar ki­tüntetésemet. az aranykoszo­rús jelvényt a munkásőrség országos parancsnokságán. A Szovjetunióba 1983-ban tér­tem vissza, majd négy év múlva ismét Magyarország­ra vezényeltek. — Mi volt ekkor a fel­adata? — Az esztergomi és veszp­rémi tartózkodásom alatt pártoktatást vezettem a had­seregben. Azután Kecskemét­re kerültem, ahol a parancs­nokom egyszer csak azt kö­zölte velem, hogy kapcsola­tot létesítünk .a gyulaiakkal. A megismerkedés utón közös ünnepségeken vettem részt a kisváros vezetőivel, s köz­ben igen szoros baráti vi­szony alakult ki közöttünk. Minden évben egy-két alka­lommal ellátogattunk ide; sőt Frank Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára is fogadást adott tiszteletünkre. Jólesett az a tudat, hogy az itteni elvtársak is megbe­csülték eddigi tevékenysége­met. Még a végleges eluta­zásom előtt megválasztottak Gyula város díszpolgárává. Azóta is minden igyekeze­temmel a szovjet—magyar barátság ápolásán munkál­kodom. Többek között pro­pagálom hazámban Magyar- ország gazdasági eredménye­it, az internacionalizmus el­mélyítésében szerzett érde­meit. amelyeket egyébként közös sikereink forrásának lehet tekinteni. — Mivel foglalkozik jelen­leg? — Már öt esztendő telt el azóta, hogy gárdaezredesként leszereltem. Most Ogyesszá- ban. az élelmiszeripari főis­kolán tanszékvezető vagyok, és a tudományos szocializ­mus című tantárgyat okta­tom. A kisebbik fiam. Jurij, aki Magyarországon nőtt fel, ebben az intézményben tanul jelenleg. — És a nagyobbik? — Öt Szergejnek hívják, és szintén Magyarországon, mint főhadnagy teljesített szolgálatot. Leszerelése után az ogyesszai acélöntődében helyezkedett el, ahol az egyik műhely munkáját irá­nyítja. Mi volt az ön szakmája eredetileg? — Lakatos. Különben 1944 óta vagyok párttag. Azelőtt a Moszkvából evakuált repülő- gépgyárban mint Komszo- mol-titkár tevékenykedtem. Majd technikumot végeztem, s azután katonai és politikai képzésen vettem részt. Az egyetemen befejeztem a tör­ténelem szakot, és megsze­reztem a marxizmus—leni- nizmus tanításához szüksé­ges ismereteket. — Milyen benyomásokkal tér. vissza Ogyesszába? — Ügy volt, hogy felesé­gemmel pihenni jövünk ide. De mégis másként alakult, mert most is dolgozom, és ez nagyon megéri. Több ter­melőüzemet és kulturális intézményt is felkerestünk. Kimondottan örülünk annak, hogy a magyarok szinte az élet minden területén szép sikereket értek el. Például nemrég jártunk a Munkácsy Tsz-ben, ahol a magas szin­tű termelésről, a vezetőség szakmai hozzáértéséről érté­kes tapasztalatokat gyűjt- hettünk. Láttuk a tanyamú­zeumot is, amelynek anyaga jól prezentálja a magyar me­zőgazdaság fejlődését, s az eddig elért nagyszerű ered­ményeket. Egy ilyen kiállí­tás minden bizonnyal a jövő nemzedékek nevelését, tu­datformálását nagymérték­ben elősegítheti . . . B. I.

Next

/
Thumbnails
Contents