Békés Megyei Népújság, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-21 / 221. szám

1982. szeptember 21., kedd NÉPÚJSÁG Szeghalom A tsz és a HNF együttműködése Ügy hisszük, szükségtelen külön hangsúlyozni, milyen előnyökkel jár, ha mind a munkahelyen, mind a köz­életben egyaránt elismert és megbecsült egyének vesznek részt a helyi (esetenként a megyei) népfrontbizottság tevékenységében. Eredményesen dolgozni csak ott lehet, ahol a felettesek nemcsak belátják a mozgalmi felada­tok fontosságát, hanem igyekeznek maximálisan támo­gatni is a HNF munkáját. Összességében ez a vélemény fogalmazódott meg bennünk Lázár Lajossal, a Sárréti Tsz elnökével és Varga Istvánnéval, a szeghalmi nép' frontbizottság titkárával folytatott beszélgetésünk után. Emlékplakett településfejlesztésért Nagy elismeréssel szóltak a szövetkezet és a HNF kap­csolatáról. Az együttműkö­dés elmélyítésében, tartalma­sabbá tételében Hajdú Zsig- mond elnökhelyettes és Zsa- dányi Sándorné gazdasági csoportvezető jelentős érde­meket szerzett. Igaz, mind­ketten olyan beosztásban dolgoznak a tsz-ben, amely egyúttal lehetővé teszi szá­mukra a településfejlesztés­sel, a közügyek intézésével, a tömegek mozgósításával, s nem utolsósorban a nép- frontajánlások kidolgozásá­val összefüggő teendők ellá­tását. Például Hajdú Zsigmond HNF-alelnök feladatai közé tartozik a háztáji gazdálko­dás előmozdítása, valamint a kistermelők, a szocialista brigádok és jó néhány vá­lasztott testület munkájának • szervezése, illetve irányítása. Mint a lakásglosztó bizott­ság tagja aktív szerepet vál­lalt a szociális jellegű prob­lémák megoldásában. Mint­egy 250 tsz-tag vesz részt a szocialista brigádmozgalom­ban. Több kollektíva meg­kapta az arany-, ezüst-, il­letve bronzkoszorús kitünte­tést; kettő pedig a kiváló címet. Magát a szövetkeze­tét. valamint az elnököt és elnökhelyettest ..Település- fejlesztő Társadalmi Mun­káért" emlékplakettel jutal­mazták. Szerencsés helyzet­nek tekinthető, hogy a tsz vezetője egyúttal társadalmi elnökhelyettesi funkciót is betölt a tanácsi testületben. Ily módon ő is közvetlenül értesül arról: mikor, hol és mit kell csinálni? Mint a legtöbb helységben. így Szeghalmon is a termelő­üzemek patronálják az iskolá­kat, gyermekintézményeket és az egyéb szociális létesít­ményeket. Nagyobb erőkifejtés A szövetkezetei azonban nemcsak munkahelynek, ha­nem a különböző generáció­kat ötvöző társadalmi közös­ségnek is lehet tekinteni. Mint hallottuk, az idősebb téesztagok általában elége­dettek a körülményekkel. Ám a fiatalok már kevésbé, ami az ifjúsági parlamenten is elhangzott hozzászólások­ból tükröződött. A csaknem 200 fiatal közül mintegy hat- vanan tartoznak a KISZ- szervezethez. Legtöbbjüket annyira leköti a családalapí­tás és az otthonteremtés problémája, hogy szinte alig tudnak időt szakítani a moz­galmi munkára és a kikap­csolódásra.- Igaz, a téesz 10— 30 ezer forint kamatmentes hitellel és fuvarkedvezmény- nyel segíti a házépítést, de a mai árak mellett szüksé. gessé vált, hogy még inten­zívebb legyen az erőkifejtés. Jelenleg már kevesebb gon­dot okoz a belvíz, mint az előző években. A korábbi 20 helyett most már 3-4 belvi­zes házat újítanak fel a té­esztagok évente. A nagyköz­ség 10 millió forint állami támogatást kapott az. ilyen jellegű károk megszüntetésé­re. Várható, még az idén le­hetővé válik, hogy a Beretv- tyóba vezessék el az. altalaj­vizet. Nyilvánvaló, hogy a belvízrendezés és a meliorá­ció sokkal nagyobb anyagi és társadalmi erőket köt ]e, mint azokon a helyeken, ahol egyáltalán nem kell ilyen jellegű kiadással számolni’. Talán ez is az egyik magya­rázata annak, hogy akarva- akaratlanul kifejlődött az emberekben a közös erőki­fejtésre, önkéntes cselekvés­re és gyorsabb reagálásra való képesség, illetve hajlan­dóság. Ezért mindenképpen figyelembe kell venni a tár­sadalmi munkák szervezésé­ben. irányításában részt ve­vő HNF-aktivisták és tanácsi dolgozók elképzeléseit, vala­mint a gyakorlati tettek vég­rehajtásában jeleskedő mun­kahelyi kollektívák és ál­lampolgárok javaslatait is. n rétegpolitika érvényesülése Varga Istvánná, a nép­frontbizottság titkára el­mondta, hogy nemrég a lehe­tő legszélesebb körben is­mertették a HNF Országos Tanácsa által kibocsátott vi­taanyagot, amely a lakosság közműfejlesztési hozzájárulá­sa rendszerének továbbfej­lesztésére vonatkozik. A la­kosság különböző rétegeinek bevonásával tartott beszélge­téseken részint megegyező, részint egymástól eltérő ál­láspontok alakultak ki. So­kan a demokratizálódási fo­lyamat erősödését látták ab­ban, hogy a tanácsok maguk dönthetnek * a befizetendő összegek felhasználásáról. Mások viszont az ismétlődő áremelkedésekre hivatkpzva nem szívesen ,vállalnák. A Szeghalmon összegyűj­tött és a HNF által megfo­galmazott javaslatok mind­egyikét nem áll módunkban ismertetni. S hogy mégis ki­emeltünk az anyagból né­hány gondolatot, csupán azért tettük, mert szerettük volna érzékeltetni: mi mindennel foglalkozik hagyományos teendői mellett a Hazafias Népfront. A téesszel kiala­kult jó kapcsolat tette lehe­tővé. hogy ez év augusztusá­ban már a negyedik alka­lommal szervezhették meg a járási ifjúmunkások és kö­zépiskolások várhelyi olvasó­táborát. A szövetkezet nem­csak az étkeztetést, hanem a szállítást is magára vállalta. Ugyancsak a népfront fel­adatai közé tartozik a téesz- és ÁFÉSZ-segítséggel meg­rendezett zöldség- és gyü­mölcskiállítás, amelyen a legjobb kistermelőknek min­den esztendőben jutalmakat adnak át. Bukovinszky István fgy kezdődött Egy élet a Míg beszélgetünk Bocskai Mihálynéval, a Szakszerveze­tek Békés megyei Tanácsá­nak most nyugdíjba vonult titkárával, egyre az eltelt időn tűnődöm. A mennyisé­gén és minőségén. A közel négy évtized hosszán, s azon, hogy annak minden eszten­deje, amint mondani szok­tuk: történelem. Persze, idő­vel minden azzá válik, de mégis vannak szakaszok, melyekben az események fel­gyorsulnak, a változások óriásiak, s nagy idők tanúi, cselekvő részesei lehetnek az emberek. Mint ő is. akinek agitációs és propaganda-, kulturális és ideológiai ne­velőmunkája, a párt- és szakszervezeti apparátusban végzett hivatásos mozgalmi tevékenysége a felszabadu­lással kezdődött. Tótkomló­son. Otthon a pártbizottságon, majd a szarvasi járásban és a megyén, aztán a különbö­ző pártiskolákon. Pesten és Békéscsabán. Tanít a párt­főiskolán és igazgatója 10 évig az 1957-ben újjászerve­zett megyei-területi pártis­kolának. Mellette a munkás- mozgalmi tanszék vezetője a Marxista—Leninista Esti Egyetemen. S végül 12 évig az SZMT titkára. Minden szakasz, sőt, minden év ese­ményekkel zsúfolt, s emlé­kekkel teli. Mégis legtöbbet az indulásról, a kezdésről faggatom. — Mint annyi más tót­komlósinak, nekem is egész életem meghatározója a szü­lőfalum. Családunk zsellér­sorsa, a felszabadulás, és az, ahogy a helyi pártvezetőség nevelt. Ilyen szép, hosszú ősz volt 1944-ben is, amikor október 6-án a szovjet csa­patok Komlósra értek. So­kan átvonultak, majd többie­ket beszállásoltak, s szinte mindenki tudott velük be­szélni. Egy új világ nyílt meg előttünk. Hamarosan meg­alakult a Kommunista Párt és az ifjúsági szervezete. Én nem is tudom, hogyan volt lehetséges, de már azonnal az idősebb elvtársak szemi­náriumot tartottak nekünk. Az érdeklődő, fogékony fia­taloknak. És magasra emelték a mércét a párttagsághoz. Előbb bizonyítani kellett az ifjúsági munkában és úgy is. mozgalmi munkában (Fotó: Veress Erzsi) hogy a hallgatók továbbad­ták a tanultakat a környező kisközségekben, majorokban. S tavasszal a káderbizottság előtt vizsgáztak, aztán ke­rült a felvételük döntésre a taggyűlés elé. Ekkor, ’45 ele­jén lett párttag 26 jól meg­válogatott fiatal, köztük ő. az akkor 17 éves Konyecs- ni Anna. Így kerültek a pél­daképek közé, mert annak tekintették Hudák Andrást, Boldoczki Jánost, meg a töb­bi régi kommunistát, moz­galmi embert. — Tőlük tanultunk, ők pe­dig bíztak bennünk. Mert mi más volt mint a bizalom je­le, hogy én is mindjárt ko­moly feladatot kaptam. Előbb a községi elöljáróságon dol­goztam. majd a pártbizott­ságon a földosztás évében, s 1946 januárjában, Lenin ha­lálának az évfordulóján az ünnepi beszéddel bíztak meg. Nagy megtiszteltetés és rengeteg izgalom. Az akkor még szűkös forrásanyagból felkészülni és kiállni a zsú­folásig telt ipartestület kö­zönsége elé. S beszélni fej­ből, papír nélkül, közel egy óráig, mert abban az időben még a szónok csak pársza­vas jegyzetet használt. Ezek­nek az első éveknek minden eseménye létkérdés volt, de mint ’45-ből kiemelkedik a földosztás. '46-nak —' olyan meghatározója a szörnyű inflációt elsöprő új pénz, a forint megteremtése. Ekkor már a szarvasi járásnál dol­gozik, „agitpropos", és itt választják meg küldöttnek az MKP III. kongresszusára, ahol ő a legfiatalabb. Felejt­hetetlen ez az ősz is. — Mozgalmi életem nagy élménye ez a kongresszus, s tanúja az a lila fedeles kis füzet, amelyet megőriztem. Ebbe írtam be mindent rövi­den. A készülődést, az uta­zást. s naponta az eseménye­ket, miként, hogy zajlott a tanácskozás. Még azt is, hogy a mi küldöttségünk hogyan volt elszállásolva. Mert mindnyájan elvtársaknál vol­tunk, én a Vörösmarty ut­cában egy egyedülálló elv­társnőnél. Ez jellemző az ak­kori helyzetre, akárcsak az, hogy egyik nap ebédre krumplipaprikást ettünk. De ki törődött vele, mikor az el­múlt sorsdöntő két év mun­kája volt napirenden, és a jövő nem kevésbé fontos po­litikájának meghatározása. Személy szerint a tanácsko­zásban úgy vettem részt, hogy Hudák András szlovák nyelvű felszólalását én for­dítottam magyarra a kong­resszuson. Aztán itthon tovább a munka, taggyűléseken az egész járásban beszámolni a kongresszusról, ismertetni részletesen az eseményeket, a vitát és a határozatokat. Ket­ten a titkárral járták a vá­rost és a községeket. Nem először, hiszen ha valaha, ebben az időben főleg a köz­vetlen kapcsolat a pártmun- ka jellemzője. Mindenütt. Gyalog, vonaton, kerékpáron közlekedtek a funkcionáriu­sok, s ez olyan természetes, mint a késő éjszakákba nyú­ló taggyűlések' utáni elma­radhatatlan beszélgetés. Nem is tűnt nehéznek ez az élet, holott még minden szűkében volt. Csak a lelkesedés nem. Az adott erőt nap mint nap. újra és újra. A meggyőző­dés. hogy az új és jobb vilá­got minden ember formál­hatja, de csak a közös ösz- szefogás teremtheti meg. Nagy idők jó iskolája volt ez, amelyet többedmagával Bocskai Mihályné kijárt. Vass Márta Miről ir a Magyar Hét? A Magyar Hét — az Or­szágos Idegenforgalmi Hiva­tal öt nyelven megjelenő he­tilapja — ezúttal két táj­egységet mutat be az olva­sónak: a Bodrog völgyét és az Őrséget. Elkalauzol emel­lett Sárvárra, a sportlovag­lás kedvelőit pedig hosszabb túrára hívja, amely Sarlós­pusztán, Ágasegyházán, Döm- södön és más festői szépsé­gű falvakon át vezet. A ko­moly zene szerelmeseinek or­gonakoncertet ajánl, a pop­rovatban Presser Gábort mu­tatja be. Beszámol a Rock­színház fiatal művészekből álló társulatának sikeréről, s egyben közli a „Sztárcsiná- lók” című rock-opera elő­adásainak időpontját. A ka­jak-kenu nagy „öregjéről”, Wichmann Tamásról rajzol portrét a sportrovatban. A „pecásoknak” hasznos infor­mációkkal szolgál a magyar- országi horgászhelyekről. Az orosz nyelvű kiadás be­számol az Egyesült Izzó, a Technoimpex és a Budávox moszkvai üzleti sikeréről. Bemutatja a Majköpból ha­zánkba látogató Kát Teu- csezs cserkesz festőművészt: Könyvajánlatában Halász Zoltán orosz nyelven meg­jelent Magyarország című al­buma szerepel. A csehszlovák mutáció sá­rospataki városnézésre hívja cseh olvasóinkat. Előzetest ad a szocialista országok au­tóklubjainak Szabadi-Sóstón tartandó kempingtalálkozójá­ról. Beszámol a Liszt Fe­renc Társaság cseh, morva és szlovák földön tett láto­gatásáról. A Barátság-króni­kában a szlovák kortárs gra­fikai kiállításról, a nemrég megjelent mai szlovák elbe­szélők „Agyaghegedű” című kötetéről és az „Ajánlott le­velek” című, fiatal magyar költők műveiből válogatott antológiáról olvashatunk. A lengyel nyelvű szám a soroksári Duna-ág védetté nyilvánításáról tájékoztat. A Sárospatakra látogatóknak a Rákóczi Múzeum üvegkiállí­tását ajánlja megtekintésre. A pop-rovatban az Edda Mű­vekről olvashatnak a köny- nyűzene kedvelői. A szerb-horvát nyelvű ki­adás Igái és Barcs meleg­vizű strandjait ajánlja a Ju­goszláviából' érkező, pihenni vágyó turistáknak. Az ínyen­ceknek Mártély, Szentes, Csongrád ízeit ajánlja. Hírt ad a szegedi Napfény Szálló megnyitásáról. A Barátság krónika hírei között a jugo­szláviai képzőművészek ma­gyarországi kiállítása, a Na- rodne Novine, a Magyaror­szági Dél-szlovák Demokra­tikus Szövetsége lapjának ankétja is szerepel. A román mutáció a Béke és Barátság úttörőtábor éle­téről ad képet. A Magyar Hét legújabb száma a fen­tieken kívül részletes buda­pesti és vidéki programaján­lattal, hasznos információk­kal szolgál a hazánkba lá­togató turistáknak. Beteg kedvenceink „SZTK"-ja Budapesten a Lehel úti ál­latkórház. Itt elsősorban kutyákat és macskákat kezelnek, de rajtuk kívül többek között az ékszerteknőcöket és a galam­bokat is meggyógyítják. Ne szomorkodj, pajtás! — A boxer vigasztalásra szorul (MTI-fotó: Horváth Éva felvétele — KS) H tárgyalóteremből Rablásért két év szabadságvesztés A Gyulai Járásbíróság tár­gyalta Lakatos Sándor, Ke- vermes, Kinizsi út 4. szám alatti lakos bűnügyét. A 24 éves fiatalember már több­ször volt büntetve különbö­ző bűncselekmények miatt. A büntetésekből azonban nem okult. A visszaéléseket gyak­ran ittas állapotban követte el. A múlt év április 16-án is betért különböző italboltok­ba. A délután folyamán Gyu­lára látogatott. Az esti órák­ban Gyulán, a Szent István utcában megállította D. Já­nost. Pénzt kért tőle, mond­ván, hogy segítse ki, mert el­fogyott a pénze. A vádlott­nál jóval kisebb termetű fia­talember szabadkozott, kije­lentve, hogy nincs nála pénz. Erre Lakatos arra kérte, hogy mutassa meg az óráját. D János azt hitte, csupán azt akarta tudni, hogy mennyi az idő. Miután megmutatta az órát, a vádlott felszólítot­ta, hogy adja át neki. D. Já­nos erre határozottan nemet mondott. Lakatos azonban nem teketóriázott, öklével hirtelen arcul ütötte. D. Já­nos erre átadta az óráját. La­katos még egyszer megütöt­te, aztán az órával együtt el­futott. Április 20-án ismét hasonló módon próbált pénz­hez .jutni. Ezúttal azonban nem járt szerencsével. Gyu­lán. a mentőállomás környé­kén sétált, majd odament az állomás kapuja előtt vára­kozó K. Jánoshoz és meg­kérdezte tőle, mennyi az idő. Most is magánál gyen^ gébb és alacsonyabb fiút sze­melt ki. Miután K. János készséggel megmondta, hogy mennyi az idő, a vádlott fel­szólította, hogy csatolja le a karóráját és adja át neki. A fiatalember erre semmi haj­landóságot nem mutatott. Lakatos kétszer az arcába fe­jelt, majd a karóráját pró­bálta lehúzni a kezéről. Ez azonban nem sikerült neki, s közben öklével szájon vág­ta a sértettet. A mentőállo­más dolgozói észrevették a dulakodást. Kijöttek az ut­cára, hogy mi történik. La­katos elszaladt. A mentőál­lomás egyik dolgozója utána eredt, elfogta és bekísérte a rendőrségié. Lakatos Sándort a Gyulai Járásbíróság rablás bűntette és kísérlete miatt halmazati büntetésül, mint többszörö­sen visszaesőt két év sza­badságvesztésre ítélte. Mel­lékbüntetésként ugyancsak két évre eltiltotta a köz­ügyek gyakorlásától. A sza­badságvesztést fegyházban kell letöltenie. Az ítélet nem jogerős. Az ügyész súlyosbí­tásért, a vádlott és védője pedig enyhítésért jelentett be fellebbezést. S. J. ,

Next

/
Thumbnails
Contents