Békés Megyei Népújság, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-18 / 219. szám

o 1982. szeptember 18-, szombat J minimagazin Külföldi építőtáborokban jártak A békéscsabai Kner Nyom. da KISZ-fiataljai közül hé* ten ez év nyarán Olaszor­szágban, az NSZK-ban, il­letve Csehszlovákiában nem­zetközi építőtáborban dol­goztak. A részvételi lehető­séget, mely egyben jutalom is volt számukra, a KISZ Központi Bizottsága nyújtot­ta a Kner Nyomda KISZ- szervezetének, kiemelkedő társadalmi munkája elisme­réseként. Az építőtáborok résztvevői a békéscsabai munkás fiatalok mellett egyetemisták, főiskolások, il­letve tanárok voltak. A nem­zetközi táborokban tapasz­taltakról, a külföldi élmé­nyekről beszélgetve a Kner Nyomda KISZ-esei elmond­ták, hogy a 20—30 tagú cso­portok összetétele nyugati or­szágbeli, többnyire baloldali fiatalokból állt, akik külön­böző ifjúsági szervezetek tag­jai. Skaliczki Ferenc Rómában török, dán, nyugatnémet, svájci, angol, amerikai, ko­lumbiai, holland és új-zélan- di fiatalokból álló csoport­ban dolgozott, ahol a szo­cialista országokat négy ma­gyar és két lengyel fiatal képviselte. Építőtáboruknak az volt a célja, hogy a régi római értékeket feltárják, hozzáférhetővé tegyék a la­kosság. s a turisták részére. Mindezt úgy próbálják meg­oldani, hogy a régi szép épü­leteket felújítják, átalakítják, különböző közösségi célokra használhatóvá teszik, így az eddig elhagyatott területeket élő városrészekké alakítják át. Ez a csoport egy régi vá­góhíd szabadidő-központtá való átalakításán dolgozott. A munka délig tartott, *a dél­utánokat többnyire városné­zésre fordították. Hétvége­ken találkozókon, kirándulá­sokon vettek részt, a legem­lékezetesebb a Nápolyban tett városnézésük volt. Az első héten fogadta őket Ró­ma polgármestere, aki a kommunista párt tagja, majd meghívást kaptak az Olasz Kommunista Párt székházá­ba is. Az itteni találkozás és beszélgetés után megmu­tatták nekik azt a helyet, ahol megtalálták Aldo Moro holttestét. Hazaindulás után Velencét, Firenzét, s Bécset is volt alkalmuk megnézni. Farkasinszki Gyula és Ká­li András Nürnbergben dol­gozott. Huszonhárom fős cso­portjukban vietnami, len­gyel, olasz, angol, svéd, bel­ga, nyugatnémet és két ma­gyar fiatal volt. Munkájuk során a városi fürdőt szét­bontották, s ifjúsági köz­ponttá építették át. Táboruk politikai célja Vietnam anya­gi megsegítése. A vitakörök, filmvetítések, s az egyéb kötött programok során a központi téma Vietnam volt. a legtöbb szó Vietnamról esett. Részt vettek az egész várost megmozgató' két ün­nep, a „Seefest” és a „Frie­denfest" programjának meg­szervezésében, különböző em­léktárgyak árusításában, s annak a bevételét is a viet­nami népnek ajánlották fel. A magyarok szabad idejüket a város kulturális értékeinek a megtekintésére szánták. Pluhár László, Trefil Lász­ló, Máté Erzsébet és Kertész Mária a csehszlovákiai Bos- kovicében dolgozott. Iskola, edzőterem, szálloda építését, betonozást, cementlap-, tég­lahordást végeztek. A napi munka délután fél 4-ig tar­tott. A lányok csoportjában francia, holland, nyugatné­met, török. dán. angol, éseh és két magyar, a fiúkéban amerikai, holland, dán. tö­rök, nyugatnémet, angol, cseh és két magyar fiú volt. Sza­bad idejükben több üzemlá­togatáson vettek részt, és ki­rándulást tettek. Mindkét Csehszlovákiában dolgozó csoportot politikai esten fogadták a Csehszlovák Kommunista Párt megyei ve­zetői és Blansko város taná­csának elnöke. A beszélgetés közben Reagan politikájától kezdve (melyet valamennyi nyugati fiatal ellenszenves­nek talált, s a fegyverkezés­sel együtt elítélt), a magyar- országi' vallásszabadságig, igen széles skálán folyt. Csehszlovákiában többnyire a nyugati fiatalok kérdeztek. Kiderült, hogy Kádár Já­nos nevét az európai ország­beli fiatalok valamennyien ismerik. Bár egyikük. sem volt még Magyarországon, sőt egyetlen szocialista or­szágban sem, csak most Csehszlovákiában, de talán éppen a magyarokkal való találkozás hatására két hol­land fiú a tábor után átjött Budapestre, egy dán és egy nyugatnémet fiú jövőre ké­szül hazánkba. Ami a munkában való helytállást illeti, a magya­roknak nem volt szégyenkez­ni valójuk. Bár a nyelvisme­ret hiánya néhol nehézsége­ket okozott, de fiataljaink mindenütt nagyon jól beil­leszkedtek, és nagy népsze­rűségnek örvendtek. Ehhez bizonyára hozzájárult a ma­gyar gulyás, mellyel meg­vendégelték társaikat, (min­den nemzet főzött egy alka­lommal csoportja részére jel­legzetes nemzeti eledeleik közül), az apró ajándékok, de elsősorban a munkában való aktivitásuknak és ma­gatartásbeli példamutatá­suknak köszönhették. Zsíros Istvánná Egy klub ürügyén Végy néhány lelkes fia­talt, §gy szépen kialakított és berendezett klubhelyisé­get, idejében és jó helyre ér­kezett vezetői támogatást és nem utolsósorban hat ifjú­ságot szerető és értő mű­vészt. Tulajdonképpen „csak” ennyi kell, hogy találkozza­nak az arra vágyók a kép­zőművészettel és az iroda­lommal. így gondolta ezt a megye egyik legfiatalabb klubjá­nak, a gyulai vízügyi ifjúsá­gi klubnak a vezetősége. És az eredmény: egy jól sike­rült tárlat és író-olvasó ta­lálkozó. A meghívottak: Koszta Rozália festőművész­nő, aki szerénységével, ked­vességével mindenkit magá­val ragadott, Köves István költő, a Magyar Ifjúság szer­kesztője, Biró András, Ka­nizsa József költők és a leg­ifjabb nemzedék képvisele­tében Mola György író, akik közvetlenségükkel és humo­rukkal lenyűgözték a hall­gatóságot. A közönség és a művészek közötti kontaktus kialakításában nagy szerepe volt a műsor meghívott elő­adójának, Kocsis Györgynek, a békés megyei Jókai Szín­ház fiatal művészének. Azt tartják, hogy igazán jó klubban barátságos, családi­as a hangulat. Nos, a víz- ügyisek ifjúsági klubja ilyen, s itt szívesen látják a kí­vül állókat, idősebbeket, más klubok tagjait, érdeklődőket is, egyszóval az ajtó min­denki előtt nyitva áll. A VI. üveggyári ifjúmun­kás- és szakmunkástanuló­napok keretében a múlt hé­ten tartották meg a szoká­sos újítási és KISZ—Radar ötletnapot az Orosházi Üveggyárban. Ezúttal is nagy volt az érdeklődés a gyári kulturális központban meg­tartott ötletbörzén, ahol ti­Ötletnap zenheten, összesen 54, a munkával kapcsolatos ötlet­tel jelentkeztek. A megvalósítható javasla­tokat, elképzeléseket, össze­sen 35-öt a helyszínen nyom­ban díjazta is a zsűri, össze­sen 6,5 ezer forintot fizettek ki jutalomképpen. Az ötle­tek többsége újításként is hasznosítható, így érdemes azokat továbbgondolni, ki­fejleszteni és kidolgozni. Gondoljatok a gyermekekre! Az Associated Press doku­mentumfotója bejárta a vilá­got, a magyar heti és napi­lapokban is láthattuk: a képről egy palesztin kislány riadt tekintettel néz ránk, mögötte lebombázott házuk romos falai. Az összeomlott épület maga alá temette szü­leit, testvéreit... A kép gyermekkoromra emlékeztet, arra a napra, amikor tompa morajjal kö­zeledtek városunkhoz az an­gol gépek, s mire lebukdá­csoltunk a pince kopott lép­csőjén, már süvítve hullot­tak a bombák. Robbanásuk­ba belereszketett földszintes házunk. Anyám rémületében rám hajolt, arra gondolva, ha ránk szakad a ház, testé­vel felfogja a súlyos geren­dák halálos ütését. Akkor még nem tudtam mi a ve­szély, csak a felnőttek arcán láttam a rémületet. Az is hi­hetetlennek tűnt, hogy más­nap az iskolában két tár­sunkat a hiányzók közé so­rolták — örökre. Nincs szörnyűbb, fájdal­masabb a gy^fmekhalálnál. Mindez a gyermekek vi­lágnapjának évfordulóján ju­tott eszembe ... Huszonnyolc esztendeje már annak, hogy az ENSZ segélyezési alapja, az UNICEF kezdeményezé­sére minden év szeptember 20-án a világ a nélkülöző gyermekekre figyel. Számot vetünk a tényekkel: a föld négymilliárd lakója közül másfél milliárd a gyermek. Az emberiség egynegyede éhezik, köztük 200 millió gyermek. Afrikában, Dél- Amerikában, Dél-Ázsiában minden percben száz gyer­mek születik. Ebből tizenöt meghal, mielőtt elérné az egyéves kort. Okok: beteg­ség, éhség, orvoshiány. Gyer­Eeopoldvillc-ben az ürömünnepen gyermekek is táncolnak a felnőttek között mekek milliói dolgoznak még ma is rabszolgaként, és több száz millióan vannak, akik még az alapfokú iskolai ok­tatásban sem részesülhetnek. És hányán azok, akiket há­ború sújt, kiknek élete, nap mint nap veszélyben van? Ma a föld gyermekeinek sorsa a világ lélkiismeretétől függ. Az UNICEF a nyo­mor, a tudatlanság felszámo­lására szólít fel, hogy „a gyermekek gyermekkora bol­dog legyen, és hogy saját, valamint a társadalom javá­ra élvezzék a meghatározott jogokat és a szabadságot.. Tegyük hozzá: a BÉKÉT. A jelen békéjét, amely tőlünk, felnőttektől függ, bármely kontinensen is élünk. Mert önmagában mit ér az anyagi és erkölcsi támogatás — bár­mennyire is szép és hasznos emberi megnyilvánulás —, ha nem adunk hozzá bizton­ságot?! Rajtunk múlik az új nem­zedékek sorsa; ha boldog je­lent adunk gyermekeinknek, később ők teremtenek az em­beriségnek szép jövőt. H. A.

Next

/
Thumbnails
Contents