Békés Megyei Népújság, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-18 / 219. szám
NÉPÚJSÁG 1982. szeptember 18., szombat Képzőművészeti irányzatok az impresszionizmustól napjainkig Utak, keresztutak Dér Endre: Másik bo lygón 4. Kivonulás Kivonulás? Azaz: szecesz- szió. Az egész elmúlt másfél század művészete kivonulás. Nem mindig volt így. A középkor művészete, a reneszánsz, a barokk, inkább bevonulás volt, koruk vállalt kifejezési formája. A szimbolizmusból nőtt ki az a művészeti irány, melyben az irodalom, képzőművészet mellett az építészetnek és az iparművészeinek is jelentős szerep jutott. Ez a művészeti stílus a belga szimbolizmussal rokon, úgynevezett Jugendstil volt (az 1896-tól Münchenben megjelent Jugend — Ifjúság — című folyóirattól Jcapta a nevét), később a szecesszió (kivonulás) névvel ment át a köztudatba. Mint minden jelentős művészi irány a francia forradalmak óta, ez is tiltakozásból született: a tömegigényektől elzárkózó arisztokratikus polgárság ellen. A számtalan művészi kísérletnek szívósan ellenálló hivatalos művészi megfogalmazástól igyekeztek Európa előre néző, látó művészei elszakadni, kivonulni, elsősorban Németországban és Ausztriában. Kos Károly rajza A szecesszió a századforduló stílusa, nagyapáinké, jóllehet előzményei visszanyúlnak a XIX. század közepéig, Ruskin és Morris művészetelméletéig. Van, aki még ma is tiltakozik külsőségei ellen, megveti nagyzo- lásait, fellengzős elhajlásait, sokszor kétes értékű felszínességét, mások viszont erényeit keresik. Mí az, amire ma építészeink és tárgyformáló iparművészeink felfigyelnek? A tiszta, világos, erős felépítésre, az alapos szerkesztési törekvésekre, az anyaghűségre. A Morris-féle erkölcsi alapokra épült művészeti szemDér Endre 60 Két város irodalmába bizonyosan beírta már nevét a pia 60 éves Dér Endre. Szülővárosa, Békéscsaba mindig is számon tartotta író fiát, Szeged pedig lehetőséget biztosított számára, hogy az itt eltöltött évtizedek során kialakíthassa sajátos írói műhelyét. Dér Endre 1922. július 7-én született a Viharsarok fővárosában, és a 'biharzsa- dányi tájat, amely gyerekkorának meghatározó élménye volt, dajkáló tájnak nevezte el; erről írásaiban nemegyszer számot is adott. Pályafutása nagyban kapcsolódott a történelmi eseményekhez, sőt, az induló éveket éppen a második világháború tragikus eseményei határozták meg, amely ellen ő szóval és tettel egyaránt tiltakozott. Közéleti lélet követelménye az volt, hogy az életet és a művészetet össze kell hangolni. Át kell hidalni azt a szakadékot, ami a történelem folyamán egyre mélyebb lett az uralkodó rétegek művészete és a művészetből kirekedt nagy tömegek, vagy az elzárt és sorvadásnak indult népi művészet között. Az ipar hatalmas lépéseket tett előre a gépesítés terén, és Morris elképzelései a kézművesség feltámasztását illetően — mely pótolni lett volna hivatott a művésziet- lenné s egyben értéktelenné vált ipari termékeket — egyre időszerűtlenebbé váltak. Az új idők szükségét, a gépesítés elkerülhetetlen igényét Van de Velde ismerte fel, s a . szecesszió minden egyénieskedése ellenére megkísérelte a gépet a művészet szolgálatába állítani. A szecesszió valójában annak az átmeneti állapotnak a stílusa, mely már ismeri á vas, a beton, az üveg szerepét a modern építészetben, ismeri a tárgykultúra anyagszerű követelményeit, figyel a tömeg kielégítetlen szükségleteire, de még nem találja meg a kézművesség és az ipari széria- gyártás helyes egyensúlyát. forma és tartalom kölcsönösségét. A szecesszióban jelszó lesz a művészi egység követelése, ami azt jelenti: azonos tervező kezéből vagy legalábbis azonos szemléletből kerüljön ki az épület és a berendezés (erre épül később a Bauhaus-mozgalom is), jelszó lesz a kézmű vési gonddal előállított művészi kivitel. Ugyanakkor a proc- cos ízlés az olcsó alapanyagra rakott dekorációval akar hivalkodni, azzal próbálja felvenni a versenyt a letűnt kultúrákkal. Az arany helyébe az aranyozás lép. az ólomra bronéves tevékenysége első jelentős állomásaként tekinthetjük a soproni Márciusi Fiatalok Munkaközösségét, amely harcot folytatott a fasizmussal szemben, és amelynek szelleme arra késztette Dér Endrét, hogy hátat fordítson az akkori hivatalos politikának. Bújkálni kényszerült, és ez idő alatt egész életét meghatározó tüdőbetegséget szerzett, amelyet szanatóriumi kezelések követtek, és nem utolsósorban orvosi vélemények, amelyek nem sok jót ígértek. Az író azonban eltökélt szándékkal és belső hevületű akarattal túlélte a válságos időket, megőrizte egészségét és alkotott, alkotott, alkotott. Novelláinak megírására a barát Varga Domokos író biztatta, és a novellákból novellás könyvek, regények zot imitáló felület. Mindez a nemes anyag látszatával hivalkodó tömeg-előállítás jegyében. Voltak komoly kísérletek, visszanyúlva a hagyományokhoz, hogy a szecesszió technikai eszközeivel nemzeti művészetet teremtsenek. Kós Károly figyelmeztet e jelenségekre önéletrajzi jegyzetében: „Mi volt a nyitja az én kétségen kívül meglepő építőművész- sikereimnek? Egyszerűen csak az, hogy az akkor divatos különböző közép-európai szecessziós és a hazai ún. tulipános magyar stílustörekvések mellőzésével a korszerű magyar stílusváltozatot a magyar építőhagyományok alapján és a magyar nép építő-formáló szellemében igyekeztem kialakítani. De ez nem volt az én találmányom, mert már az angol Ruskin és Morris építészta- nítványai és a finn Saarine- nék ezen az alapon formálták nemzetük új építő stílusát. Bartók és Kodály is ezen az alapon építették a korszerűen új magyar zene épületét.” A tulipános magyarkodás, a nemezsátrak külső formáját paloták tetőszerkezetébe áttevő szándék (Iparművészeti Múzeum) joggal váltott ki vitát, de minél távolabb kerülünk a szecessziótól, annál inkább látjuk erényeit, s ez a fontosabb, elsősorban természetesen az építészetet illetően. „Ez a kiszakító, illetve új utat kereső építészeti forradalom Magyarországon aránylag későn, a millennium körül jelentkezett. Tevékenységének első fázisában csupán annyiban érvényesült, hogy a régi alaprajzú, szerkezetű és elrendezésű, palotának kendőzött bérkaszárnyák értelmetlen tagozásait és vakolat- meg gipszornamentikáját felcserélte az Ausztriából importált, ugyancsak értelmetlen tagozással és vakolat- és gipszornamentika zagyvasággal. Ezt aztán a komoly művészeti forradalom bécsi márkájának logikátlan és önkényes kisajátításával „szecessziónak” könyvelte el a magyar köztudat. Jóhiszemű tévedés volt a zseniális Lechoer Ödön annak idején „magyar stílus”-nak minősített, és szinte az egész magyar közvéleményt, sőt, az építészek többségét is hosszú ideig megtévesztő '♦mézeskalács« - szecessziója is. \z én véleményem szerint azonban nem ez volt az igazi komoly magyar szecesszió, hanem a Lechner-féle magyar stílusból kijózanodott legfiatalabbak útkeresése” — írta Kós Károly. (Következik: Magyar szecesszió.) Koczogh Akos és drámák kerekedtek ki a tolla alól. De született rádiójáték és műfordítás is, hiszen Veres Péter és Szabó Pál is szellemi ajnározói közé számított, és az ő számukra nem volt mindegy, hogy milyen íróvá válik Dér Endre. Az első próba című kisregényéért 1956-ban azután József Attila-díjat kapott, azt követően pedig a szegedi írócsoport titkára lett. Hosszú évekig pedig mint a Tiszatáj belső munkatársa alkotott, szervezett, írt és támogatott fiatal írókat. Amikor kapcsolata megszakadt a helyi irodalmi folyóirattal, ismét szülővárosának irodalmi életéhez pártolt. Az Üj Aurora köré csoportosult írók között találjuk. Dér Endre mindig igen erősen vonzódott a festőkhöz is, és minden bizonynyal festő lett volna belőle, ha nem az írói pályát váA félelem szárnyakon száll. Titokban mindenüvé elkíséri az embert. Editnek mindig voltak félelmei. Amíg együtt élt a férjével, attól félt: el fognak válni egymástól. Amikor már elváltak, attól félt, nem tud újra férjhez menni... Így persze, csak Zsuzsán ka szokta anyját jellemezni, Zsuzsánka, aki tizenhat éves, és kinézte anyjának a falu agglegényét, Buka Gyurit, a téesz beszerzőjét . . . Edit a félelem hálójába sűrűn belesodródik, kapaszkodóra van szüksége, hogy az egyszerű, minduntalan előbukkanó félreértésből kiké'veredjék. — Én nem megyek tovább! — állt meg Edit, s Buka Gyuri mellén gombolgat- ta ki-be az inget. — Szeretsz? Ügy érzem, kiharcoltam a közelségedet, de te te nem fogsz szeretni engem ezután . . . Csak annyit mondj, szeretsz, akármilyen is vagyok. Buka Gyuri nevetett és hümmögött. Eleredt az eső. — Álljunk meg! — rettent meg a saját hangjától Edit maga is, mert ebben a felszólításban benne volt minden gondolata. Az ugyanis nem okosabb-e egy idősödő, elvált asszonynak tisztességesen megülni az otthonában, berohanni a munkahelyére, és így tovább és így tovább ... — Balatonmárián vagyunk, itt van az üdülőtök, azt mondtad, és a testvéreidnek is bemutathatsz. Zsuzsánka megrántotta anyja karját: mit erőszakoskodik az anyja, hozzátartozókkal meg bemutatkozásokkal. S lám, jól gondolta, mert Buka Gyuri se lelkesedett az ötletért. — A testvéreimet hidegen hagyja, hogy én kikkel állítok be. Mindenkinek megvan a maga körkörös élete. Én se lennék kíváncsi egyik öcsém nőjére se . . . — Nőjére?! — Hát, hogy mondhattam volna másképpen? — Nini! Itt gólya is van! — akart örvendezni Zsuzsánka, de azok ketten (Gyuri az autó volánja mögött, anyja pedig mellette) egyáltalán nem figyeltek rá. — Én például nagyon kíváncsi lennék rájuk. — Mind a két öcsém tró- ger. Hallod, Edit, trógerok! És ők büszkék erre. A legjobb esetben észre se vennének ... — De hát, Ernő öcséd zseniális vegyész, azt mondtad. És csak az idén érettségizett. lasztja. Ügy, ahogy két közeli jó barátja, Schéner Mihály és Cs. Pataj Mihály csak színekben tudja elképzelni a világot, úgy Dér Endre gazdagon hömpölygő mondatain is átüt a jellegzetes békési táj minden szépsége, a Sárrét táltosokkal, népdalokkal napközeibe emelt vidéke. . Az egymást követő művek: a Mi, pulóveresek, a Bódé, a Májusi adóssága a Kékcsillagos sárkány, vagy a nemrégen megjelent Csak atom, egyfajta sajátos Dér Endre-i ars poetica követei, az elkötelezett író népben gondolkodó alkotásai. A Vadember veszélyben című kisregénye a gyermekeknek kedveskedett. A Szeplőtelen szerelem című szociográfiai munkája pedig a szegedi és a_ Csongrád megyei építőmunkásokról ad átfogó képet. Ez a sokféleség, ez a széles skálájú szellemi ér— Zseniális, mint vegyész, persze, hogy mondtam, de csak volt. . . Nem érettségizett le, kimaradt a második gimnáziumból, illetve megbukott történelemből; és hát, miért érdekel téged ez? — És Miska? — Miska? Miska güzülős, nem érdekli őt más, csak legyen kéglije meg pénze, Kéglije van, pénze van. — De elszórja! Vagy spórol ? — Spórolni 1 Ezt a szót az én családom nem ismeri, Edit. Különben, megérkeztünk, tessék, itt az üdülőnk ... Itt a kulcs, én mindjárt jövök. * * * Gyuriék Márián 'lelhető nyaralója szerencsére üres volt, s a földszintet azonnal elfoglalhatták. A szobát kiszellőztették, a friss levegőtől és a gyors pakolástól otthonossá formálódott. Gyümölcs, sült hús, üdítő került az asztalra, s a fészekmeleggé varázsolódott lakásból már csak Gyuri hiányzott. Edit tanácstalan lénye ideig-óráig mintha megnyugodni látszott volna, bár Zsuzsánka, aki jól ismerte anyja természetét, többször is úgy ment el mellette, hogy vagy a haját vagy a karját simogatta. — Jó, hogy nem vártunk semmi meglepetést ezen a nyáron — bújt anyjához Zsuzsánka. — Igen, jó — válaszolta gépiesen Edit. — Mi van itt?! Csivitelés? — vágódott ki csapig az ajtó. — Gyuri .. . Buka Gyuri! — tántorgott Edit a téesz beszerzőjéhez, mintha ő lett volna részeg, nem pedig a férfi. — Ki innen! — mondta csendesen Gyuri, aztán megismételte. még csendesebben, s mögötte már látni lehetett Miskát és Ernőt, majd szőke és barna női fejek kíváncsiskodtak be az ajtón. — Látod, mama, minden a javunkra fordult — simult Zsuzsánka az anyjához. — Mi vagyunk a mérleg egyik serpenyőjében Buka Gyurival, a mérleg másik serpenyőjében pedig Misi és Ernő a nőivel ... Buka Gyuri bambán nevetett. Bocsánatkérőn csókolni kezdte Edit kezét: — Mert te távol vagy, Editem. Egy másik bolygón élsz. deklődés régóta Dér írói erénye, és méltóképpen reprezentálja egész eddigi pályáját. A Szegedi Sajtóház Művészklubjának albumában őrzölí egy képet róla. Szerzői estjén készült, mintegy száz ember gyűrűjében Bálint Gyula György újságíró kollégám beszélget Dér Endrével. Arról tanúskodott ez a régi szerzői est, hogy a közönség szereti, érti és tiszteli az írót, akinek van mondanivalója számára, és arról is, hogy írói műhelyéről érdekes, tanulságos dolgokat tud mondani, ha van, aki kérdezze őt. Azt kívánjuk a ma 60 éves Dér Endrének, hogy ezzel a következetes szerénységgel alkosson továbbra is. és válaszolgasson könyveivel egykori és mai kérdezőinek. Polner Zoltán Arcok közelről Szitás Erzsébet Amikor pár esztendeje bemutattuk a Füzesgyarmaton született Szitás Erzsébetet ezeken a hasábokon, tihanyi kis házának kertjében volt a beszélgetés, melyből az a „műterem-látogatás” kikerekedett. Persze, olyan műterem-látogatás, ahol műterem a festőnek a Balaton, a tihanyi Kopasz-hegy, a kert, ahol „madárbarátaival” találkozik reggelente; műterem az ég, a távolság kékje- ezüstje; ahol az emberek, ismerősök, barátok késztetik arra, hogy alkosson, hogy fessen, linót metsszen, akva- relleket készítsen. Most, Pesten, pesti lakásának egyetlen szobájában-mű- termében akvarelleket mutat. Igazi Szitás-akvarellek: játékos fénypászmák, üde- ség. lendület, színtündöklet valamennyi. A nyári termés? — kérdezem. — Erdélyben jártam, a Torja melletti Bálványosfürdőben. Csodálatos a víz és még csodálatosabb a környezet. A hegyek, a fák, az erdők. Az egész vidék rabulejtő. Persze, hogy rengeteg akvarellt csináltam. talán 19-et összesen. Némelyikből ■olaj kép is lett, számomra az akvarell a vázlat, a kroki. Amikor hazajöttem, és leutaztam Tihanyba, ott már az olaj képeket festettem. Termékeny nyaram volt. nagy öröm ez. — Úgy látom, egészen beleszeretett Torjába. Ennyi kép. .. — Nem tagadom, annyi csoda ért, annyi gyönyörű meglepetés! Azok a kék színű, kicsi házak, a kénes barlangról szóló történetek, legendák, fent az uralkodó Bálványos-vár. Lehetne-e nem beleszeretni ? — Az erdélyi képeken kívül mi foglalkoztatja mostanában Szitás Erzsébetet? — A legkülönbözőbb utazásaim képekbe álmodása. Nemrég barangolhattam Skóciában. előtte Görögországban jártam. Az előbbiben megragadott a táj zord és tiszta szépsége, az utóbbiban a mitológiai helyszínek varázslata. És az a számos, mély gondolat, mely ilyenkor éri az embert az életről, a világról, a helyünkről benne. Most is azt mondom, amit pár esztendeje Tihanyban: az embertől emberig futó utakat keresem, a találkozások tartalmas örömeit, a szépségeket embervoltunkban. Hiszem, hogy ezek olyan dolgok, melyek betöltik minden napunkat, életünket. Ha csak egy percre is hiányoznak, már fáj. Talán ezért is van az, hogy az ember nem mindig örül. Hogy nem mindig boldog. Hogy nem mindig megelégedett. — Hol, merre találkozott a közönséggel, az emberekkel, akiknek fest? — Szeghalmon volt kiállításom a múzeumban. Néhány napig alkalmam volt ott maradni, és beszélgetni a tárlatra érkezőkkel. Kinek mi tetszik a képeimen, ki hogyan látja azokat? El sem mondhatom, milyen sok meglepetéssel, ajándékkal szolgált az így eltöltött idő. Még a nyár elején meghívtak a kórház klubjába. Gyulára. Oda készülök most, viszem az erdélyi, új képeimet, és néhányat a skót—görög útról is. Nem is mondtam: 1L nókat is csináltam Torján. Ezekből szívesen bemutatok kettőt most, itt a Köröstáj- bah. Sass Ervin
