Békés Megyei Népújság, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-07 / 184. szám

1982. augusztus 7-, szombat

JZIlllUlTirö

Melyiket válasszam?

(Felsőrésszel egybeszabott, derékban húzott, bokában szűk nadrágok lila jerseyből. . Az öv, a karkötők és a fülbevaló ezüst fényüek.)

Ülök a KISOSZ Békés megyei szervezetének irodájában, és a kimutatásokat nézegetem. A divatáru-kereskedők munkája érdekel. A számok sok mindent elárulnak. Többek között azt. hogy ez idő szerint szükebb hazánkban 52 úgynevezett butik' van, amelyből 34 az elmúlt másfél év alatt nyílt •meg. Természetesen ebben nincsenek benne a piacozó, a vásározó divatárusok. Van ilyen üzlet például Körösújfaluban, Szabadkígyóson, Bé- késsámsonban. Rögvest hozzáteszik: mindössze egy bolt szűnt meg a közelmúltban Békésszentandráson. Az ok: a tulajdonos más megyébe költözött.

Egyszer valaki megkérdezte, hogy miért lehetnek aranybányák a maszek butikok. Akkor, tapasztalataim alapján, valami olyasmit feleltem: szinte nincs konkur- rencia, egy-egy üzlet városrészt. esetleg nagyközséget ural. Ezek a kereskedők nem nagyon ismerik a kockázatot. a legtehetségtelenebb is megél, a jó szakemberek viszont nagy jövedelemre tehetnek szert. Azt rebesgetik, hogy az árrésük 2—3-szor akkora, mint az állami kereskedelemé. Két évvel ezelőtt némileg változott a kép. Több magánkéreskedői engedélyt adtak ki, a nagyobb városokban sorra megnyíltak a szövetkezeti S—Modell üzletek. Itt már iparművészek által készített ruhák is kaphatók, a saját zsűriző csoport igényes. Éleződik a verseny, és a vásárlónak nagyobb lehetősége van a választásban. Ezzei szemben az állami, a többi szövetkezeti áruház és szakbolt választéka elmarad a kívánalomtól. Ugyanakkor a meglevő holmikat nem tudják megfelelően bemutatni, kínálni. Mindez a kirakatokon is lemérhető. Az egyik áruház készruha osztályának vezetőjétől megkérdeztem:

— Mit szól a ,.butikinvázióhoz"?

Széttárta a karját és hevesen magyarázta:

— Mit mondják, én nem haragszom rájuk. Speciális igényeket elégítenek ki. De gondoljon bele. néhány tucat ruhát hamar el lehet készíteni. A nagyüzemeknél azonban ezernél kezdődik a legkisebb széria. A gyár

Fotó: Bukovinszky István

megiendeli. kiválasztja az anyagot, a fazont. Utána bemutatják nekünk, ha tetszik, kérünk belőle, de ez eltarthat olykor másfél évig is.

(Háromféle mintájú, színben harmonizáló kétrészes ruha. Aalakításra kiválóan alkalmas.)

De hogyan csinálják a magánkereskedők, tényleg felveti őket a pénz?

Békéscsaba, Jókai utca. Carina-butik. Az eredetileg garázsnak készült 17 négyzetméteres üzletben Kiskó Ilonának már jobb kedve van.

— Tavaly novemberben Kátai Gézánéval közösen, társasági szerződés alapján, nyitottuk meg a boltot. Nagyon elkeseredtünk, mert áprilisig alig volt vevő, aztán fordult a kocka. Mindketten adminisztrátorként dolgoztunk, főiskolára jelentkeztünk, de nem vettek fel. Itt volt ez a garázs, kaptunk 90 ezer forint kölcsönt, tízet hozzátettünk és belevágtunk.

— Ne haragudjon, értenek is hozzá?

— A tanácsnál is ezt kérdezték, ment is a huzavona. De nem volt igazuk, hiszen közgazdasági szakközépiskolát végeztem. Ez a képesítés pedig bőven elég.

— Eléggé szegényes a kínálat. Nehéz az árubeszerzés?

— Nézze, áruvásárlásra 70 —80 ezer forint jutott, még a fizetésünket sem vettük ki, hogy forogjon a pénz. Felváltva megyünk áruért Pestre. A menő kisiparosok nem állnak szóba akárkivel. Gyakran hangoztatják: ők is a piacról élnek. Magyarul: egy kis pénz, csabai kolbász nélkül nem megy igazán az üzlet. Számlát sem akarnak adni, önbizonylatolásra kényszerülünk, ami .nem mehet a végtelenségig. A DÉLTEX, a BEKÖT, a RUTEX készségesen kiszolgál, de van oiyan üzem is. amelyik mereven elzárkózik.

— Mi ennek az oka?

— Talán az előítélet. Higy- gye el, nem vagyunk drágák. Kifejezetten a fiatal korosztálynak szeretnénk örömet szerezni. Itt vannak a nyugati divatlapok a szabásmintákkal. Van egy varrónőnk, aki nagyon szépen és jól dolgozik. Ez a ruha 620 forintba került és 750-ért adjuk. Sok?

( Kiskabát és térdnél megkötött halásznadrág csíkos mosóanyagból. Díszítése fehér csipkegallér és vállon átkötött mintás kasmirkendő.)

Gyula, Erkel tér. Tabajdi Márta divatáru üzlete. A lehúzott redőny előtt, a lépcsőn fiatalember ül. A kirakat előtt többen nézelődnek, várakoznak. A tulajdonos édesanyja gyorsan munkához lát. Halk zene szól. A fehér műanyag fotelba telepszek. Pólók, pulóverek, gézruhák sokasága, a falon s/^ies divatfotók. Egy hölgy lila ruhában tipeg, illegeti magát. Közben folyton beszél. „Na. mit szólsz, jól áll? Te, ugye jobb lenne az a másik, a színe jobban megy a táskámhoz." A testesebb asz- szony a fürdőruhák között turkál. Simogatja a háromszög alakú felsőrészt, majd lehangoltan továbbáll. A kereskedő mosolyog:

— Nem panaszkodok. Havonta 60—80 ezer forintos forgalmat érünk el, karácsonykor még többet. Bizony. 1973-ban egyedüli butikos voltam Gyulán. Tízezer forinttal kezdtem, no meg kölcsönökkel. Most már nyugdíjas vagyok, a lányomnak segítek.

— Mondják, itt mindig van vevő. Mi ennek a titka?

— Egyszerű. Száz ruhából ötöt választok ki. csak különleges, egyedi holmikat veszek meg. Két egyforma ruha sohasem lóg a vállfán. Aztán a kapcsolatok . . . Az én iparosaim Bécsből. Párizsból hozzák a divatot.

— Nem fél a konkurenciától?

— Ugyan. A törzsvevők sohasem pártolnak el innen. Viszont az üzlethez érteni 1 kell, uram! Gyanítom: sokan nem tudják, hogy mire vállalkoznak. Méghogy milliomosok vagyunk? Tisztességesen meg lehet élni belőle, ennyi az. egész.

(Csipkeszoknya, santung blézer, muszlinblúz. Ha fehér — esküvőre!)

Kaszaper. A mezőkovácsházi út mellett takaros fa- házüzlet. A terasz előtt Trabant, az ajtó mögött Akai rádiómagnó. Ez Számfira Istvánná butikja. Fekete ruhás nő toppan be. Fehér pólót keres a 15 éves lányának.

— Gyakran jár ide? —érdeklődöm.

— Persze, nálunk nincs ruházati üzlet. A gyerekeknek rendszeresen itt vásárolok. Különben Orosházára kellene menni.

— Nem drágák a ruhák?

— Magának van gyereke? Na látja, én is mindent megadok nekik, ami divatos.

A szőke, elegáns fiatalasszony rágyújt egy cigarettára. Mintha elégedetlen lenne.

— Ilyenkor nyáron, nem megy a bolt. Falun inkább ősszel és télen van pénz. Azért reménykedek, hogy minden jóra fordul. Kovácsházi vagyok, ott érettségiztem a gimnáziumban. A MEZÖGÉP-nél 2700 • forintot kerestem. Ennyi most is összejön havonta. Szeretem a kereskedelmet, nyaranta felszolgálóként is dolgoztam.

— Mit gondol, mikor térül meg a befektetett 200 ezer forint?

— Fogalmam sincs .. .

Sok a butik? Nem hiszem.

Csak a kívánalmakat kell megtartani. Bátor kockázat- vállalás. jó munka. (isztes- séges haszon. Szükség van rájuk a ‘lakótelepeken, a kisvárosokban, a községekben. Olyan verseny legyen, amely a kényelmeseket. a hozzá nem értőket, a silány termékeket árusítókat tönkre is teheti. Balettozzon csak, aki akar. de a lépést elvé- tők. nem biztos, hogy tapsot kapnak. Seres Sándor

flz OTP tájékoztatója

Az Országos Takarékpénztár közli, hogy a Pénzügyminisztérium iránymutatása alapján ezentúl valamennyi kamatozó betét, tehát a kamatozó takarékbetétkönyvek, lekötött (kamatozó) csekkszámlák, forgalmazó és lekötött (kamatozó) átutalási betétszámlák jóváírandó kamatát az év végi tőkésítéskor úgy kerekítik, hogy az új tőkeegyenleg forintra végződik. Amennyiben az alaptőke és a kamatelőirányzat együttes.

forinton felüli összege legfeljebb 49 fillér, a tőkésítendő kamatösszeg fillérrésze lefelé, ellenkező esetben felfelé kerekítendő.

A csekkszámlák és az átutalási betétszámlák megszüntetésekor a kifizetendő kamat összegét — az esetleges felszámításra kerülő költségösszegek figyelembevételével — ugyancsak oly módon kerekítik, hogy a kifizetendő végösszeg is forintra végződik.

URH-lánc

Tizenkilenc URH-állomást szereltek fel Vas megyében az orvosi ügyeletek munkájának- ösz- szehangolására. Az adó-vevő készülékek lánca hét rendelőintézetet és tizenkét gépkocsit köt össze. A ceHdöTftölki. hegyfalui, körmendi, sárvári, szentgotthárdi, szombathelyi és vasvári ügyeleti rendelőbe befutó hívást URH-n továbbítják ahhoz az orvoshoz, aki a beteghez legközelebb levő gépkocsiban tartózkodik — ezzel tetemes időt nyernek. esetleg életet menthetnek.

Világjáró tsz-tagok

A minap Kardoskúton, a Rákóczi Tsz központjában véletlenül éppen a szociális és kulturális bizottság ülésének kellős közepébe csöppentünk. Időszerű témáról, a tsz-tagok üdültetéséről volt szó. Ritkán lehet vendég az ,ember ilyen életszerű, hangulatos, mozgalmas értekezleten, mint ez volt. Kertai János, a kulturális bizottság elnöke „civilben" ágazatvezető a tsz-ben, de olyan hozzáértéssel beszélt az utazási irodák programjairól, a tagság pihenési lehetőségeiről, mintha világéletében ez lett volna a feladata. Nyitott füllel hallgattuk hát tájékoztatóját.

Kirándulás helyett pihenés

— Februárban öten utaztak tőlünk Moszkvába, minden ágazatból ment valaki. Az észak-olaszországi útra majd csak jövőre kerül sor. Augusztus 5-én 17 dolgozónk és két családtag utazik repülőgéppel 8 napra a bolgár tengerpartra. Tervezzük már a jövőt: novemberben

Moszkvába mennek néhányon, és elküldjük a képviselőinket egy-egy külföldi szakmai tapasztalatcserére is. Az utak költségét fizeti a szövetkezet, csak a költőpénzt kell a saját zsebből kiemelni. Persze, a közös pénze a közös zsebből megy. ezért aztán igencsak mérlegeljük. ki érdemli meg az elismerést.

— Nem volt még, aki inkább a pénzt kérte, és nem az utat? — kérdeztük.

Nevetnek az értekezők. Egy idős bácsi így szól: „Régebben hallottunk ilyen hangokat, de manapság a legtöbben szeretnek világot látni. Sőt, a saját költségükön még a családtagjaikat is viszik.”

— Harkányban, a tsz-ek közös üdülőjében nekünk is van részhelyünk — folytatja Kertai János. — Évente 40—45-en jutnak el ide. Holnap reggel a tsz mikrobu- szával több gyerekes családokat viszünk Harkányfür- dőre. Olyan népszerű lett ez az üdülőhely, hogy a COOP- TOURIST-tól külön fizetővendég-szobákat kértünk. Minden üdülőnk naponta 120 forint értékű kupont kap, ami az ellátást biztosítja. Mindezért ők csak 60 forintot fizetnek naponta.

Olajos Imre tsz-elnök is részt vett az ülésen. A beszámolót elégedett komolysággal hallgatta, majd kiegészítette: — Az első külföldi csoportunk 1969-ben indult Jugoszláviába, az Adriához. Kezdetben nehezen szakadtak el itthonról az emberek. nem akarták másra bízni a jószágot. Az utóbbi

6—8 évben rendszeresek lettek az utazások. A párt- és gazdasági vezetés, a munkahelyi vezetők döntenek az utazó személyéről. Ügyelünk arra, hogy a nagy dologidőn kívül szervezzük az utazásokat, mert első a munka. Csak a megtermelt pénzből

tudunk ilyen-olyan fontos célra félretenni. Régebben a kirándulások jelentettek érdekességet, most már a pihenő jellegű üdülések, tár- sasutak a kedveltek. Érvényes ez a megfigyelés külföldre és belföldre egyaránt.

Mindenkire sor kerül

— Hallott volna tíz—tizenöt éve olyat egy öreg tehenésztől. mint én a minap? — veszi vissza a szót Kertai János. — Azt mondja az öreg: „Éppen ideje már gyógyvízhez mennem, mert igen fáj a derekam. Ha kétszer egy évben eljutok Hévízre vagy Harkányba, akkor jól működik az öreg csont is.” Régebben eszébe sem jutott volna ilyesmi a földművelő embernek, vagy ha igen. akkor is hiába. Ezt persze már főleg csak az idősebbek értik.

Ebből a bizottságból is szinte mindenki volt már valahol társasúton. Szívesen beszámolnak a tapasztalataikról. Mondják, hogy a tsz- ben érződik az irányítás, igazságos az utak és utazók kiválasztása. A csoportokban van fizikai és nem fizikai dolgozó, idős és fiatal, a legkülönbözőbb munkaterületekről. Tudják, ho^y az idegenvezető egyénisége meghatározza az egész . út hangulatát. Legyen jókedvű, beszédes, de határozott is! Na és, ne eressze szélnek a csoportját, mert az idegen tájon, városban sokan tanácstalanul téblábolnak. Ma már senki nem tartja haszontalan kiadásnak az utazásokra fordított pénzt, energiát. „Csak lenne minél több belőle” — sóhajtják né- hányan.

Utazok és utazások

Munkaköpenyben, olajos kézzel kerül elő Csongrádi Sándor, a fiatal mezőgazda- sági gépszerelő. Az aratás nehéz munkáján túljutottak, most szabadságon, otthon ügyködik, szereli a Trabantját. Hamarosan műszaki vizsgára kell. vinni a járgányt, javítgat rajta ezt azt. A felesége is tsz-tag. de

még gyesen van, decemberben lesz hároméves a gyerek. Az elmúlt tél végén kettesben voltak „utónász- úton” a harkányi üdülőben. Mikor az ott eltelt napokról faggatjuk, ferde metszésű, sötét szeme hamiskásan villan:

— Minden igényt kielégít az az üdülő — mondja. — Egy héten át pihentünk, szórakoztunk, legyeztük magunkat. Azt hittem, hogy sokat alszunk majd. de a kul- túrosok olyan jó programokat szerveztek, nem volt szívünk kihagyni egyet sem. Láttunk Pécsett balettet, színházi előadást, múzeumot, sokfelé barangoltunk, fürödtünk a gyógyvízben. A kislány itthon maradt, két napig jól elvoltunk nél-. küle. Aztán hol a feleségem, hol én találgattam: „most feküdt le a kis Ancsa, vagy tán vacsorázik?”

Elég derékfájós vagyok, csigolyakopással kezeltek az orvosok. Az első nap alig tudtam kijönni a harkányi vízből, később egyre jobban éreztem magam, összejöttünk egy fiatal házaspárral is. egy Pest környéki tsz-ben dolgoznak. Levelezünk velük, meg is hívtak magukhoz. Egyelőre maradunk itthon. mert beköltöztünk a tanyáról. építünk a faluban. Már jelentkeztünk jövőre, újra szeretnénk Harkányba menni.

Tóth Sándorékat a Móricz Zsigmond utcában kerestük. Másnap reggel indultak a harkányi csoporttal. Odahaza csak a nagymamát. Kocsis Jánosnét találtuk, körülötte uborkahalom és edények. Befőzéshez készülődik:

— A gyerekek a másik nagymamához mentek elköszönni — sajnálkozik. — Tessék azért leülni. Hát ha hamar megjönnek. Még csak ezután csomagolnak majd. Utazik a három unokám is: Ildikó, Hajnika és Erika. Egy éve készülnek már erre az útra. Én is gyakran elmegyek. ha kirándulást, üdülést szervez a tsz. Nyugdíjas vagyok igaz, de éjjeliőrként a sertéstenyésztésben dolgozom. Néhányan mondták már, miért nem nyugszom idehaza. Dolgozni is. utazni is szeretek. — Mehetsz te is, ha akarsz — válaszolom a kérdezőnek. Jóformán a jószág mellett nőttem fel. Csoda, hogy szeretnék világot látni? Külföldre nem kívánkozom, hiszen még az utcai feliratokat sem érteném. Az itthoni folyókat, hegyeket. városokat szeretném megismerni. Ugye igazam van?

Közben gyakorlott, gyors mozdulatokkal mossa az uborka haját, s tömködi be a dunsztos üvegbe. Jó lesz a savanyú télre a családnak.

Elköszönünk. Ha megérkeznek Tóthék, nincs szükség idegen segítségre a csomagolásnál.

Bedc Zsóka

Fotó: Veress Erzsi

Ismerkedés a sünivel

lmHf' jT