Békés Megyei Népújság, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-05 / 182. szám

1982. augusztus 5., csütörtök Egészségügy Hogy vizsgázik az integráció Mezöberényben? Baukó Márton vb-titkárral sétálunk Mczőberény ut­cáin. Szanálás, építés, szépen formálódó községközpont, szinte városiasodó kép, amit látunk. Az új egészségügyi központ falai már sejtetik a jövendő épület egységét. Körzeti rendelők, gyermekorvosi rendelő, gyógyszertár, egészségügyiek szolgálati lakása kap majd itt helyett. A gyógyítás céljaira 1984-ben szeretnék átadni. Az egészségügyi integrációról beszélgetünk. Ez év ja­nuár 1-től e munkarend szerint dolgoznak. Ügy tűnik, bevált. Persze itt sem fogadta mindenki egyforma lel­kesedéssel. A gyakorlat próbája igazolta az elképze­léseket. — Mezőberény és a társ­község, Csárdaszállás bete­geit öt körzeti orvos gyó­gyítja — mondja Baukó Márton. — Az előző idő­szakban estétől reggelig és a munkaszüneti napokon ké­szenléti ügyeletet tartottak az orvosok a lakásukon. Ja­nuártól a betegek ügyelet idején a központi rendelő­ben találnak orvost és nő­vért. Ma már senki nem vi­tatja, így a jobb. Akkor lesz igazán teljes az új rendszer, ha megkapjuk a rádióval el­látott terepjáró gépkocsit is. A rendelőt és az esetleg ki­hívott, úton levő orvost köti össze majd a CB-rádió. A nővér így folyamatosan tá­jékoztathat a rendelőben tör­téntekről. Amíg nincs te­repjáró, saját kocsijukkal közlekednek az orvosok. A herényieket és csárda­szállásiakat jóval korábban tájékoztatta a tanács, hogy szükség esetén hol érhetik el az év elejétől az egészség- ügyieket. Ha valaki nem tud a rendelőbe eljutni, telefo­non próbálkozhat. Sürgős esetben az üzemek éjszakai portásai is segítenek a tele­fonálásban. Csárdaszálláson segélykérő állomás működik. Az integráció teljes megva­lósítása megyeszerte persze csak úgy képzelhető el, ha a közös ügyeleti helységeket közvetlen telefonvonal köti össze. — Ettől az évtől mór helyben végzik az EKG- vizsgálatokat és a gépjár­művezetők orvosi vizsgáját is — mondja a vb-titkár. — A szervezett egészségügyi el­látás jövője is biztosítottnak látszik. A körzeti orvosok mellé 1983-tól gyermekszak­orvos is beáll, adott a há­rom fogászati állás. Remél­jük, az iskolafogászati stá­tust hamarosan főfoglalko­zású orvossal tölthetjük be. A második gyermekkörzet néhány év múlva valósulhat meg. Az új központ átadása után szakrendelésen, példá­ul bőr- és nemibeteg-gondo- záson fogadhatják a helybe­li orvosok betegeiket, ha megkapjuk a szükséges óra­számot. A gépkocsi léte a feltétele annak,, hogy az ügyeleti rendszerben társul­junk Köröstarcsával. Az ot­tani két orvos bekapcsolá­sával mindegyikükre ritkáb­ban kerül sor. A bölcsődén­ket nemrégiben az üzemek segítségével és társadalmi összefogással bővítettük 40- ről 70 férőhelyesre. Két éve nyitottuk meg-a békési szo­ciális otthon itteni részlegét, 50 idős embert gondoznak benne. A tervekben már a bővítésre gondolunk. Az öre­gek napközijébe 30-an jár­hatnak. Jól működik a házi szociális gondozói hálózat. A vöröskeresztes és népfront­aktívák segítenek a gondo­zásra szorulók felkutatásá­ban. Sétánk során megnéztük az egészségügyi herényi in­tézményeinek többségét. A kibővített bölcsődében vi­dám csöppségek totyognak az udvaron, másznak a ba­rátságos, tiszta termek sző­nyegein. Szépek és vidámak ezek a gyerekék. Hogy ilyen felnőttek is váljanak belő­lük, annak feltétele az egészségügyi kulturáltság szinten tartása, fejlesztése, a szervezett egészségügyi ellá­tás. Az ügyvezető körzeti or­vos a legilletékesebb, hogy e kérdésekről beszéljen, vele a tanácsnál találkoztunk. Több mint 20 esztendeje dol­gozik Mezöberényben dr. Csa- vanyák László. A békéscsa­bai kórházból került a köz­ségbe, s első dolga volt, hogy szemrevételezze, kiegé­szítse a körzetek műszere­zettségét. Nevéhez fűződik a központi rendelő kialakítá­sának gondolata is. Koráb­ban a helyi orvosok a laká­sukon rendeltek. A közel­múlt éveiben mintha meg­sejtették volna az integrá­ció közeledését, ők már he­tes ügyeletben dolgoztak. Egy héten át ugyanaz az orvos ügyelt esténként az otthoná­ban, s péntek délutántól hét­fő reggelig egy orvos látta el a rászorulókat, a többi­ek szabadok lehettek. — A mostani megoldás mégis jobb — mondja Csa- vanyák doktor — hiszen a központi ügyelet felszerelt­sége a komplikáltabb esetek ellátását is biztosítja. Sür­gős esetben hívjuk a men­tőket, gyorsan és pontosan jönnek. Minden éjszaka má­sik orvos ügyel, a hét végét is kétfelé osztjuk. Elég ma­gas a hétvégi ügyeleti for­galmunk. Legutóbb például július 31-én, szombaton 71 beteg fordult meg nálunk, 4 kihívásunk volt. Vasárnap 46-an jártak a rendelőben, és 3 kihívásra kellett men­nünk. Sok üzemünkben üzemorvosi ellátást biztosí­tunk. Az iskolákban, a vö­röskeresztes alapszervezetek­ben, az üzemekben, s min­denhol, ahol csak kérik, számtalan felvilágosító elő­adást tartunk, elsősegély- nyújtó tanfolyamot szerve­zünk. Mérhetetlenül sokat fejlődött az itteni emberek egészségügyi kulturáltsága, mégsem mondhatjuk soha, hogy végeztünk a felvilágo­sító munkával. A látottak, hallottak bizal­mat keltők. Szervezett, jól működő egészségügyi háló­zat létét igazolják Mezöbe­rényben és környékén. Az már kevésbé jó, hogy nem egyszer néhányan például fogamzásgátló tabletta re­ceptjéért keresték fel az ügyeletet. Előfordult, hogy egy köhögős kisgyereket es­te 9-kor vittek szülei az or­vos elé. A kihívások között sok az indokolatlan, neuro­tikus eset. Persze, ez nem csak itteni gond. Az ügyelet célja, feladata elsősorban nem az ilyen esetek ellátá­sa, hanem a segítségnyújtás, a sürgős, halaszthatatlan ba­jokban. Az integráció nap­ról napra jól vizsgázik Me­zöberényben. Példája termé­szetesen nem általánosítha­tó, hiszen a helyi jellegze­tességek, a területi adottsá­gok meghatározzák az egész­ségügyi szervezettség mi­kéntjét. Viszonylag kicsi kül- és belterületen, nem túl nagy számú lakosság (egye­lőre 13 ezer ember) ellátásá­ról kell gondoskodniuk az itteni összevonásban. Több község ügyeleti integrációja, nagyobb és távolabbi terü­leteken élők ellátása újabb prbblémákat, kérdéseket vet­het fel. Szeretnénk a jövő­ben megvalósuló integrált egységek közül is egyet- egyet bemutatni, hogy gond­jaik és eredményeik mások tanulságául szolgálhassanak. Bede Zsóka Kölcsön energiatakarékos fűtésre Üj OTP-szolgá Itatás A kormány energiaprog­ramjának megvalósításáért sokat tehetnek nemcsak az üzemek, vállalatok és intéz­mények, hanem a háztartá­sok is. Az energiamegtakarí­tás egyik jelentős területe és . módszere a lakások taka­rékos, gazdaságos fűtésének biztosítása. A fűtésj energiá­val való ésszerű gazdálkodás nemcsak népgazdasági ha­szonnal jár, hanem a csalá­dok szempontjából is kívá­natos és előnyös. Ezért is születtek olyan intézkedések, amelyek ennek a célnak a megvalósítását hivatottak elősegíteni. A háztartásokban haszná­latos fűtőanyagból bizonyos mennyiséget többféle módon lehet megtakarítani. Az egyik megoldás a lakóépületek fontos szerkezeteinek meg­felelő hőszigetelése. A külső falak, a tető-, a padlás- és pincefödémek, «az ajtók és ablakok szakszerű utólagos szigetelése — vakolása, bo­rítása, tömítése — önmagá­ban jól szolgálja a fűtési energia megtakarításának, s ezzel együtt a családi költ­ségvetés kímélésének egy­mással összefüggő céljait, és követelményeit. A másik megoldás a gazdaságos fűté­si módozatok alkalmazása, illetve az ilyenekre való át­térés. Mindez természetesen anyagi befektetést igényel. Ezekhez a munkákhoz az Or­szágos Takarékpénztár mos­tantól kezdve — új szolgál­tatásként — kölcsönt adhat az egész ország területén mind a személyi tulajdonú, mind pedig az állami bérla­kások esetében. A lakóházak és lakások utólagos hőszigetelési mun­káihoz a bekerülési költség 75 százalékáig — legfeljebb 100 000 forint erejéig —nyújt hitelt a takarékpénztár. A kamat évi két százalék, a visszafizetési idő pedig 15 évig terjedhet. Ilyen kölcsön azonban kizárólag azokra a munkákra nyújtható, ame­lyeket az MI—04 165—81. sz. építési ágazati műszaki irányelvekben szereplő meg­oldások alapján terveznek meg és végeznek el. (Ezeket a megoldásokat, műszaki elő­írásokat az Építésügyi Tájé­koztatási Központ gondozá­sában megjelent, Irányelvek az épületek hővédelmének utólagos fokozására című ki­advány tartalmazza.) A korszerűbb fűtési mó­dozatokra való áttérés mun­kálataira 5—10 éves lejáratú kölcsön nyújtható az összes költség 75 százalékáig, legfel­jebb 70 000 forintig. A kamat állami bérlakás esetében évi 2 százalék, személyi tulajdo­nú lakásnál pedig 3 százalék. Még egy fontos tudnivaló. Előfordulhat, hogy ,a lakás­ban a helyreállítással, fel­újítással egyidejűleg készül­nek elvégezni a hőszigetelési és a fűtéskorszerűsítési mun­kálatokat is. Ebben az eset­ben a kölcsön összege kivé­telesen 150 000 forintig, le­járata pedig 15 évig terjed­het. A kamat 100 000 forin­tig évi 2 százalék, az ezen felüli összegre pedig 6 szá­zalék. A fűtés; energia csökken­tését szolgáló hitelek felvé­telének lehetőségeiről és fel­tételeiről az Országos Taka­rékpénztár fiókjai már ezek­ben a napokban is részletes felvilágosítást adnak. Szá­mítanak a lakosság fokozó­dó érdeklődésére, mert — amint ezt az új kölcsönfaj­táról szóló pénzügyminiszté­riumi tájékoztató külön is hangsúlyozza — az utólagos hőszigetelés elvégzése és a takarékosabb fűtési módokra való áttérés a lakosság ér­deke is. A személyes, családi befektetések belátható időn belül megtérülnek, mivel a tüzelő — tehát a téli fűtési költség — egy részének meg­takarítását eredményezik. Segítség a vakoknak A testi fogyatékosságok közül súlyos és gyakori a vakság, amely alatt a látóképesség át­meneti vagy végleges hiányát értjük, a szem különböző ré­szeinek kóros elváltozása követ­keztében. Tudományos értelem­ben az a vak, akinek a szemé­ben nincs fényérzés, gyakorlati értelemben pedig az, aki köz­vetlen környezetében sem tud tájékozódni. Ezt úgy számítják, hogy a beteg egyik szemével sem tudja egy méter távolság­ból a kéz felmutatott ujjait megszámolni. Látási képessé­gét elveszítheti az egyik, vagy mindkét szem. A egész világon kb. 4 millió vak él. A vakság nem jelent teljes munkaképtelenséget, mivel sok­féle olyan foglalkozási ág van, amelyekre vakokat is meg le­het tanítani: olvasás a Braille- féle írás segítségével, gépírás. Braille-rendszerü írógépek hasz­nálata, kosárfonás, kefekötés, zene, zongorahangolás, masszí­rozás és esetleg gyárakban gé­pi munka, telefonközponti szol­gálat stb. A vakok nagy száma is indo­kolja, hogy a világon sokfelé igyekeznek számukra segédesz­közöket szerkeszteni és gyárta­ni. A Litvániai Vakok Társasá­gának kísérleti gyárában példá­ul tájékoztató készüléket fejlesz­tettek ki. A készülék elvét a természettől, pontosabban a de­nevérektől lesték el. A készülék „lelke” az ún. akusztikus fény­szóró, tehát hallhatatlan ultra­hangot kibocsátó sugárforrás és egy, az esetleges reflektált suga­rat felfogó érzékelő. Mindkettőt a vak mellkasán hordja, kis tokban. Hozzátartozik még egy transzformáló berendezés, amely az ultrahangot hallható hanggá alakítja át. Valahányszor a vak útjába valamilyen akadály ke­rül, reflektált sugarak hallható, figyelmeztető hangot adnak. Mi­nél közelebb van az akadály, annál mélyebb a hang. A vak tehát nemcsak az útjában levő tárgyról, hanem — kellő gyakor­lattal — annak távolságáról is tud tájékozódni. A készülék más hangot ad az álló és mást a mozgó tárgyakról, mást a si­ma és mást a durva felületek­ről. Ott fenn, északon 0 Narancsos káposztasaláta Északon van-e Helsinki, vagy délen? Nézőpont kér­dése, Az oda érkező magyar vendéget Helsinkiben finn barátja mindenesetre azzal ugratja, hogy „ott, fenn, északon” mínusz két-három fokot mérnek, s ez a helsin­ki plusz háromhoz képest ki­csit hideg lesz. — Itt csak esik — mondja —, de ott havazik és beszabadultak a jegesmedvék a városokba. Az úticél: Lappföld — csaknem ezer kilométerre Helsinkitől, s alig félezerre az Északi-Jegestengertől. Fenséges út vezet oda, amely a finn tájon ismerős utasnak is nyújt 'újat. Valóban ha­vazik. Jegesmedvék persze nincsenek, legfeljebb rén­szarvasok. Lappföldön 200 ezer van belőlük, miközben ember csak 195 ezer él ott. Hová mutat a tábla ? Kérni városban, a földszin­tes utcasorok között kima­gasló városháza 13. emele­tén Eino Jestilä, a városi kormányzat elnöke beszél életükről. — Hogyan lehet itt élni, a világ végén? — kérdi fa­nyar' mosollyal. — Nehezen. Tudják, az őskorban, mi­előtt elváltunk önöktől ‘ — mondja a napbarnított ma­gyar vendégeknek — vala­hol a Visztula partján táb­lát találtunk. Északra muta­tott és ez volt ráírva: Finn­országba. Akik nem tudtak olvasni, ide jöttek. Szavát harsány nevetés fo­gadja, hiszen a viccet ná­lunk is ismerik, bár kissé másképp. Aztán folytatja: — Igaz, már akkor is na­gyon hideg volt itt. Elmen­tünk északabbra, Mur- manszkba és Norvégiába. Megállapítottuk: ott is élnek emberek. Akkor hát mara­dunk. A 113 éve alapított, mér­tani pontossággal épített vá­ros leginkább egy alaszkai településre emlékeztet. Ma 27 ezer ember él itt. De hány dolgozik közülük és hol? Ismét a város első embe­réé a szó. — Mi a faiparral élünk vagy halunk — mondja. — A fát idáig úsztatjuk észak­ról, s a fűrészelés helyett mindinkább a papíripar és a vegyi feldolgözás felé fordu­lunk. Van mélytengeri kikö­tőnk, 1970 óta mínusz har­minc fok alatt is nyitva tartjuk. A lakosság fele az iparból, a másik fele szol­gáltatásból él. De kevesebb a munka, mint amennyi kel­lene. A magyar vendég hajla­mos lenne azt hinni, hogy a munkanélküliség tipikusan nyugati, pedig itt észak-déli probléma is. Innen, északról, erős az elvándorlás. — Már 1900-ban kellett ín­ségmunkát szerveznünk — mondja a város feje. — Ma tizenkét és fél ezer munka­képes férfi és nő lakik a vá­rosban, közülük 1500 állan­dóan munkanélküli. Hogy kapnak-e segélyt? Természe­tesen. Az minimális megélhe­tést nyújt, emberhez méltó életet nem. Tripla ablak mögött A lakás — az életnívó tük­re — itt természetesen szin­tén északi. Errefelé, ahol tripla ablak tartja künn a féléves éjszaka 50 fokos fa­gyát, létkérdés a kényelmes, meleg fészek. Ilyenben lát vendégül szaunázásra a tiszt­viselőnő. aki a magyar ven­dégek tiszteletére kalocsai blúzba bújt, s ilyenben fogad bennünket a város közelé­ben a 388 ezer finn gazda egyike, Kalevi Nieminen. Nála vita támad a vendé­gek között, hogy lehet-e ilyen tündérszép lakása egy parasztembernek, vagy tán basaparasztnál járunk? Ne hamarkodjuk el a dolgot. A szokások és a normák külön­bözhetnek. Az asztalnál a magyar vendégek ínyét az első pillanatra ugyancsak megdermesztette például a — napfényszegény, vitamin­éhes északon egészen ter­mészetes — narancsos ká­posztasaláta ... És a kis gaz­daság paraméterei gyorsan tisztázzák a vitát. Az 52 éves gazda a feleségével tart­ja fenn — az erdőt nem szá­mítva — a 36 hektáros far­mot. Néha segít a fia, és nyaranta gyakornokot kap a szakközépiskolából. Takar­mányt termeszt, és tehene­ket tart. Kis traktora évi húsz tonna takarmányt ge­reblyéz össze és présel bálá­ba. Eddig 22—23 tehenet tar­tott, most csak húszat, mert rossz a nyár. Igaz, van hét kisborjú is. A tejhozam te­henenként évente 7400 kilo­gramm. Ez — mondja — jobb az országos átlagnál, de nem rekord. Rekordot nem akaróig mert az ráfizetés. A gazdasagot húsz éve vettem. Azóta, teljes alagcsövezéssel kiszárítottam a talajt. Az is­tálló gépesített, folyóvíz és szivattyú viszi ki a trágyát. Van itt hűtőkamrám, külön a házban is, s minden, ami á létbiztonsághoz kell. Baj csak akkor van, ha megbe­tegszem. Nemrég agyhártya­gyulladásom volt, s azt bi­zony megéreztük. Életcél és kulcs Igen, a betegség csapás. Még akkor is, ha a kórházi ellátás tökéletes. Meggyőz erről a 21 finn központi kli­nika egyike, amely 80 ezer embert szolgál ki. Dr. Eino Kirstie főorvos tájékoztat. — Kórházunkat a közsé­gek szövetsége tartja fenn. Nyolc kisebb város tartozik ide. Építése 45 milióba ke­rült, ebből 14 milliót fizet­tek a községek, a többit az állam. A 272 ágyas kórház­ban 41 orvos, 160 ápölőnő, 104 kisegítő ápoló, 145 taka­rítónő és 40 adminisztrátor dolgozik. A fenntartási költ­ség 65 százalékát az állam folyósítja. 25 százalékát a helyi közigazgatás, a maradé­kát a beteg fizeti. Ma egy- egy beteg ellátása, gyógyítá­sa napi 500 márkába ke­rül, ebből ő maga 189 már­kát fizet. Évente tízezer be­teget ápolunk. — Van-e elég ápolónő? — Igen, a lányok szívesen jönnek ide dolgozni. Élet­cél ez számukra, akár ápol­ni akarnak, akár gyógyítani. — Gyógyítani? — Természetesen. Nálunk az az ápolónő, aki öt évig példásan dolgozott, akárcsak egész Finnországban, ha or­vos akar lenni, ajánlásunk­ra felvételi nélkül bejuthat az egyetemre. A tamperei orvosi fakultáson a „gólya” helyek öt százalékát az ápolónőnek tartják fenn. A pillanatképek után még egy társadalmi-politikai röntgenkép a városról, ahol ilyen kórházat teremtettek. A város kormányzótanácsá­ban a Finn Keresztény Szö­vetségnek egy, a jobboldali Koalíció Pártnak négy, a közelmúltban egyesült Cent­rum és. Liberális Pártnak hét, a Szociáldemokrata Párt­nak 11, a kommunistákat magában foglaló Finn Népi Demokratikus Uniónak 20 képviselője van. Abszolút munkástöbbség ez, vagyis kulcs a cselekvéshez. Firon András (Következik: Fehér faág- árnyékok.) Parasztház kívülről... (Fotó: Firon A.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents