Békés Megyei Népújság, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-28 / 201. szám
1982. augusztus 28.. szombat India Diplomácia reflektorfényben Az óriási, kontinens méretű, 700 milliós India, földünk második legnépesebb állama, évtizedek óta fontos szerepet játszik a nemzet" közi politikában. Az elmúlt hetekben-hónapokban azonban feltűnően nagy sebességre kapcsolt az új-delhi diplomáciai gépezet. Folytatják a tárgyalást Pakisztánnal és Kínával, Indira Gandhi kormányfő a múlt év végén európai, most júliusban amerikai és japán körutat tett, s hamarosan Moszkvába készül. Végül: nem jelentéktelen esemény, hogy az el nem kötelezettek idei, bagdadi csúcstalálkozójának meghiúsulásakor Üj- Delhi elsőként került szóba a konferencia póf- színhelyeként. 11 év után Indira Gandhi nemrég befejeződött. egyesült államokbeli útja kapcsán mégis megszaporodtak a világsajtó hasábjain a kérdőjelek: nem a Moszkvához fűződő kapcsolatok lazulását jelzi-e a washingtoni látogatás? A találgatások fő oka az volt, hogy a fehér házi megbeszélésekre majd 11 éves szünet, sokszor fagyos'viszony után kef I India számára rendkívül fontos a Szovjetunióval folytatott gazdasági együttműködés. Képünkön: a szovjet segítséggel épült bokarói kohászati müvek — innen kerül ki az ország acéltermelésének 40 százaléka. Az acélt mintegy 40 államba exportálják. köztük a Szovjetunióba (Fotó — TASZSZ — MTI — KS) rült sor. s hogy a két ország kereskedelme mind szélesebb körű. Az elmaradottság nyűgével küzdő India természetesen válóban számít az amerikai tőkére, technológiai támogatásra gazdaságfejlesztési terveiben. Azok a hírmagyarázók, akik a szovjet— indiai viszony halványulá- sát vélik vagy remélik felfedezni, természetesen ezekre a tényezőkre helyezik a hangsúlyt. Utalnak arra. hogy szóba került a fegyver- vásárlás lehetősége, s kiemelik, hogy megoldódott a két ország viszonyát hosszú évek óta beárnyékoló, urániumszállítási tilalom ügye. A Reagan-kormány ugyanis, kiszámított gesztusként most beleegyezett, hogy Francia- ország fűtőanyagot szállítson a Bombay melletti tara- puri atomerőműnek. „Nincs indok rá” Gandhi asszony nyilatkozatában mindezzel együtt kijelentette: „Nincs indok rá, hogy a Szovjetunióhoz fűződő barátság akadályozná a Kínával vagy az. USA-val kiépítendő baráti kapcsolatokat". Utalt a külpolitikai és gazdasági ellentétek sorára, amelyet a washingtoni megbeszélések nem oldottak fel. Márpedig véleménykülönbség bőven akad a két ország között. Gondoljunk csak India és az USA eltérő pozíciójára az Észak—Dél kérdéskörben vagy az Indiai-óceánnal kapcsolatban. Delhi a térség fegyvermentesítésének a híve, s elítéli a támaszpont-politikát. Tartós és mély feszültséget okoz Pakisztán nagyszabású, egyoldalú, veszélyes amerikai katonai támogatása. Nem egyezik az 'afganisztáni ■ fejleményekkel kapcsolatos álláspont sem. Washingtonnal szemben Delhi tr tárgyalásos, békés rendezés híve. Ellentétes a két ország Indokíná- ról vallott véleménye. Kambodzsa esetében például India nemcsak, hogy elismerte Heng Samrin kormányát, de hathatós diplomáciai és anyagi segítséget nyújt Phnom Penh-nek. Felértékelés- Természetesen egészül ki a kép az el nem kötelezettek csúcsának Űj-Delhibe való áthelyezésével. Az indiai főváros kiválasztása nem volt Indria Gandhi miniszterelnök-asszony (Fotó — AP — MTI — KS) véletlen. India már az ötvenes években főszerepet vállalt az el nem kötelezettek mozgalmának életre hívásában, s külpolitikájának alapelve mindvégig a pozitív semlegesség maradt. E hagyományos alapállást, s a belőle eredő, olykor különösen pregnáns antiimperialis- ta fellépést, a szocialista közösség sokra értékeli. Kölcsönösen előnyös, sokrétű együttműködés született az elmúlt évtizedekben India és a Szovjetunió között. Most, az el nem kötelezett csúcs- konferencia - házigazdájaként három esztendőre Indira Gandhi veheti át a mozgalom elnöki tisztét. A világ- politikai volumenű megbízatás bizonyára minden eddiginél nagyobb mozgásteret követel -és teremt majd az indiai diplomáciának. Az előzmények ismeretében ezt átrendeződésnek aligha, sokkal inkább az indiai külpolitika-felértékelődésének tarthatjuk. Teljesen helyénvaló, hogy a világ második legnagyobb országa saját térségében csakúgy, mint más régiókban, s az öt kontinenst, és estleg az emberiség jövőjét érintő globális kérdésekben erőteljesen hallassa szavát, érvényesítse befolyását. Semmi kétség: Gandhi asz- szony őszi, moszkvai útja megerősíti India pozícióját a világban. Szegő Gábor Az indiai—amerikai viták cgyikoka: a Bombay közelében levő tarapuri atomerőmű. Az USA evekig nem volt hajlandó dúsított uránt szállítani Indiának (Fotó — CP — MTI — KS) Szemközt a választókkal Reagan forró nyara Inkább a büntetés... A diplomaták és sofőrjeik sehol a világon nem példaképei a közlekedési fegyelemnek. Minden nagyvárosban panaszkodnak rájuk, de főleg New Yorkban, ahol — kíséretével együtt — több ezer ENSZ-diplomata él. Nem jobb a helyzet az NSZK-ban sem. Tavaly a rendőrség II ezer 600 diplomata közlekedési kihágását jegyezte fel. Ez új csúcsnak számít. A szabálytalan parkolásban a mexikói, az egyiptomi és az amerikai nagykövetség gépkocsivezetői tartják *a rekordot. A város milliós nagyságrendű pénzbevételt sirat miattuk. A rendőrség ugyanis nem büntetheti meg a szabálytalankodó diplomatákat, illetve sofőrjüket úgy, mint a ..bennszülötteket”. Csupán feljegyzi a kihágást, majd a város a szabályoknak fity- tyet hányó diplomaták listáját elküldi a külügyminiszr tóriumba. Ott, az egyik osztály — persze diplomatikusan — arra igyekszik rávenni a diplomatákat, hogy ha már bírságot nem kell fizetniük. legalább járuljanak hozzá Bonn város szociális alánjához. A kérés — állítólag — meglepő eredménnyel járt. A hírek szerint a 11 ezer 600 tilosban parkoló diplomata némelyikének nevében egyikmásik nagykövetség inkább elküldte a kihágásért iáró — (íz nyugatnémet márkát... (zp) LELŐNI NEM SZABAD. .. Garázda elefántok Kitört az elefánt háború a nigériai Bokk tartományban. A lakosság csak „bulldózereknek" nevezi a garázda óriásokat, amelyek az utóbbi időben rendszeresen betörnek az ültetvényekre. Az elefántcsordák széttiporják a vetést, összedöntik a kisebb házakat. Az ormányosok any- nyira felbátorodtak, hogy fényes nappal dúlnak a‘ falvakban. A károk már tűrhetetlenek. A kérdés megoldását Nigéria Cross River szövetségi államának helyi parlamentje napirendre tűzte. A szakemberek szerint az elefántok — e különben békés állatok — azért vadultak meg az utóbbi időben, mert a megművelt mezőgazdasági földek kiterjedésével csökkent az életterük, a legelőjük. Az állatok ezért keresnek újabb helyet maguknak. Közben hagyományos tartózkodási körzetükben az emberek új utakat építettek, s a közúti forgalom „idegesíti" a nagy fülű óriásokat. Ez azonban még nem minden. Az elefántcsordák éjszakánként, amikor alig van forgalom, éppen ezeken az autóutakon sétálnak be a távolabbi településekre. Rendszerint éppen hajnalodik, mire odaérnek. Ott azután en- ni-innivaló után néznek, majd amikor már letaroltak egyet-mást, a napsütés elől megpróbálnak — kérőc|zésre — behúzódni egy-egy ház vagy .kunyhó hűvösébe. Pontosabban: nem az árnyékukba. hanem be a házba, a kunyhóba, s nem zavarja őket különösebben, ha az közben rájuk dől. . . A megoldás mikéntjéről éles vita folyik, hiszen az elefánt természetvédelmi okból védett állat, lelőni nem szabad, csak ha embert öl. A képviselők véleménye megoszlik. A vidékiek főleg a termést féltik, a városiak az elefántot. Igaz, attól azért ez utóbbiak is tartanak, hogy éjszaka, autóvezetés közben, netán szembe találkoznak a nasv fülűekkel. amelyeket az nutókürt nem riaszt, ellenben felbőszít. Márpedig azt Afrikában mindenki tudia. hogy iái annak, aki az elefántot magára dühíti. (zp) A nagyvilágot foglalkoztatja és aggasztja az amerikai külpolitika hangvétele. Keleten és Nyugaton figyelik, hogy a Fehér Ház miképp ülteti át a gyakorlatba annak a szélsőséges konzervatív ideológiának a szellemét, amelynek jegyében Reagan elnököt 1980-ban megválasztották. Az USA-ból szemlélve a helyzetet, az amerikai közvélemény másképpen érzékeli az arányokat. Immár közhely, hogy az átlag amerikai nemzetközi kérdésekben meglehetősen tájékozatlan. A közvéleményt a maga egészében elsősorban az ország belső problémái foglalkoztatják — mindenekfelett a gazdasági élet. Nem túlzás, ha azt mondjuk: egy-egy elnök jövője a gazdaság helyzetén áll vagy bukik. Most. ebből a szempontból, különlegesen figyelemreméltó korszakhoz közeledik a tőkés világ vezető országa. Az Egyesült Államokban novemberbeit részleges választás lesz. Az ilyen, időközi választás az elnök és a kormány tagjainak sorsát nem érinti ugyan, de újraválasztják az egész képviselőházat, a szenátus egyharmadát és az államok kormányzóinak többségét. Vagyis a következő két és fél ' hónapban a törvényhozás többségének szembe kell néznie választóival. és számot kell adnia az. ország gazdasági állapotáról. E tekintetben az Egyesült Államok — minden fejlettsége és gazdagsága ellenére — olyan súlyos problémák előtt áll. amelyeket a leg- harciasabb külpolitikai har- sonaszó sem fojthat el. „A helyzet — írja a londoni konzervatív Economist — nem sok jóval kecsegteti a túlélést remélő üzletembereket és a novemberi kongresszusi választás miatt aggódó politikusokat". Fából vaskarika? A dolog lényege az, hogy másfél esztendővel ezelőtt Reagan sajátságos gazdaság- politikai programot hirdetett. A bajok orvoslásának kulcsát az adócsökkentésben jelölte meg. Pontosabban: egy olyan adócsökkentésben, amely nagymértékben ked- vezet a nagyvállalatoknak és a középosztály derékhadánál vagyonosabb rétegeknek. Az. elnök és tanácsadói azt várták, hogy az adócsökkentés megnöveli a beruházási kedvet és fokozza a vásárló- képes keresletet. így — vélték a Fehér Ház tanácsadói — megindul majd az amerikai gazdaság fellendülése. A növekvő vállalkozókedv, a beruházási hullám és a konjunktúra fellendülése lett volna a feltétele annak, hogy az amerikai gazdaság elviselje Reagan gazdasági programjának többi intézkedését, mindenekelőtt a hadi kiadás mértéktelen növelését. Ebben bízott az elnök, amikor beiktatása után azt ígérte, hogy három éven belül egyensúlyba hozza a költség- vetést. A valóságban Reagan gazdasági programjából egyetlen dolog érvényesült szinte maradéktalanul: a fegyverkezési költségek növekedése. Az adócsökkentést végrehajtották ugyan, de várt gazdasági hatása elmaradt. H Wall Street sem bízik Az amerikai gazdasági élet nem élénkült meg. A Wall Street legnagyobb tőzsdei cégének jelentése szerint — reálértékben számítva — ez. évben hat százalékkal csökkennek az üzleti beruházások. A beruházás tényleges értékszintje 14 százalékkal lesz alacsonyabb, mint 1979- ben, a Carter-elnökség harmadik esztendejében. A dolog legmélyén arról van szó. hogy maga a Wall Street sem bízik a reagani gazdasági program hatékonyságában, és tanácsosabbnak látja a beruházástól való tartózkodást. Ezzel párhuzamosan esik az ipari termelés és az. amerikai kivitel volumene. Az Egyesült Államok ipara ma nyolc százalékkal kevesebbet termel, mint Reagan hivatalba lépésének pillanatában. Közben az amerikai kivitel 13 százalékkal csökkent. Mit jelent mindez a gazdaság egésze szempontjából? Azt, hogy a további visszaesés és dekonjunktúra miatt az egyidejű adócsökkentést és a fegyverkezési többletkiadást a költségvetés nem tudja elviselni. Az amerikai költségvetés nem az egyensúly felé halad, mint ahogy Reagan másfél esztendővel ezelőtt ígérte, hanem az idén — előreláthatólag — a modern amerikai történelem legnagyobb hiányával zár. Az „utca embere" számára ez elsősorban a munkanélküliség növekedésében érezhető. Egy esztendővel ezelőtt az Egyesült Államok aktív lakosságának 7.4 százaléka ' volt munka nélkül. Ez az arány immár megközelíti a tíz százalékot; A ténylegesen dolgozó többség számára ■ az. életszínvonal megszokott növekedése megállt. A bérek és a fizetések névleges értéke most éppen két százalékkal több. mint egy évvel ezelőtt. Ez. pontosan megfelel az. infláció arányának. A reálbér tehát stagnál. „Tudathasadás?” Érthető: az elnök ilyen helyzetben óvakodik, attól, hogy elidegenítsen újabb rétegeket. Ezzel magyarázható, hogy miközben nyugat- európai szövetségeseit a szovjetellenes embargópolitika élesítésére kívánja kényszeríteni, éppen legutóbbi beszédében ígéretet tett a farmereknek, hogy egy esztendővel ismét meghosszabbítják a Szovjetunióval kötött gabonaegyezményt. Reagan, nem tehet másként. Ha ezt nem tenné, annak súlyos következményeit a novemberi -részleges választáskor lenne kénytelen elviselni. Érthető, hogy a kereskedelmi és a mezőgazdasági miniszter a kormányban heves harcot vív Weinberger hadügyminiszterrel. Mindez amerikai belső problémának tűnhet. Valójában azonban hatással lehet a nemzetközi helyzetre. Ha Reagan elnöknek a gazdasági visszaesés, a stagnáló élet- színvonal és az emelkedő munkanélküliség közepette kell szembenéznie a novemberi részleges választással, akkor a kormányzó republikánus pártot az ilyenkor megszokottnál lényegesen har gyobb veszteség érheti. Egy ilyen vereség pedig jelentősen szűkíthetné az elnök mozgási szabadságát, és korlátozná legreakciósabb tanácsadóinak befolyását. (—i—e)
