Békés Megyei Népújság, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-28 / 201. szám
NÉPÚJSÁG 1982. augusztus 28., szombat o Embert becsülő Őrség ,JIcizánk nyugati vidékén von 18 falu az egykori őrvidékből: ez a<^Örség. Lakóit — szabad őrállókat — még a XI. században telepítették ide. Saját költségükön védték hazánk határát a német betörések ellen. Itt az utcák helyett ma is szereket tálát az arra utazó, látszólag szerteszét heverő házcsoportokat, óm az egyes porták négyszög alakban, erődszerűen vannak - kiépítve. Fája Géza így írt erről a tájról: „Nehéz föld ez, mégis csupa lágyság, elringató béke. Az Alpesek éles lélegzete elegyedik itten Délszak fuvallatával. Dombok, szelíd lejtők, füvellő völgyek váltakoznak, a lombhullató fák megférnek a fenyő örökzöldjével. Gyantás zamata van a levegőnek, nyugodt időben nyomát sem találjuk a közeli hegyek zordságának.” Szépségben és emlékekben is gazdag ez a táj. Néhány képünk is ezt jelzi. Csak csodálni lehet a veleméri gótikus templomban aquila János freskóit, Öriszentpé- ter, az egykori székhely műemlékeit. Szalafön a Pityerszert. az ország egyik legérdekesebb falumúzeumát. Pankaszon a szoknyás haranglábat. Hegyhátszentjaka- bon, Bajánsenyén, Kerca- szomoron, Kondorfán a szebbnél szebb, ősi templomot. És mindenütt a tájat. Idézzük újra Féja Gézát: „Szép ez a táj minden évszakban. A nyár buja zöldjével, a friss széna szállongó^ illatával, a szeszélyes tavasz, az ősz, midőn ellepi a rétet az erika, de a tél is . . ." Őrségi táj Szalafő: Pityerszer A veleméri műcmléktemplom (Czíka László l'elv. — KS) Hol tart a magyar közoktatás? Interjú Knopp Andrással, az MSZMP Központi Bizottsága osztályvezető-helyettesével Nemcsak a tanulóifjúságnak cs nemcsak az oktatásügy szakembereinek, hanem az egész társadalomnak is ünnepe a tanévkezdés. Alkalom tehát arra is, hogy mérlegeljük: hol tart a magyar közoktatás, meddig jutottunk fejlesztésében, mit kell s lehet várni a következő tíz hónaptól? E kérdések jegyében és szellemében folytattunk beszélgetést Knopp Andrással, az MSZMP Központi Bizottsága tudományos, közoktatási és kulturális osztályának helyettes vezetőjével. — E szerteágazó kérdéskörnek nyilvánvalpan csak néhány részletére térhetünk ki egy interjú keretében — mondta —, de indokoltnak látszik abból a tényből kiindulni, hogy mi, Magyarországon egy három-négy éve kezdődött tantervi reform folyamatában élünk. Ennyi idő alatt már felhalmozódik bizonyos mennyiségű tapasztalat. . Elmondhatjuk, hogy ezek többsége pozitív, de a negatív tünetek száma is jelentős. E tapasztalatok, illetve a reform megítélésében tévedésekhez vezet, ha általában, az egészről mondunk vagy igénylünk véleményt. A napi gyakorlatot is sokkal inkább segíti — tehát a menet közben is végrehajtható korrekciókhoz biztosabb alapokat teremt —, ha az eredményeket s a hibákat is úgy igyekszünk elemezni és hasznosítani, ahogyan azok megjelennek; tantárgyak vagy oktatási évfolyamok szerint. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a tantervi reform egészében a színvonal emelésére hat, de az is nyilvánvaló, hogy a reform kulcsa: megfelelő tanterveket, tankönyveket tudunk-e adni, s megfelelő-e a pedagógusok felkészítése. Mindkét területen jelentős erőfeszítéseket tettünk, de természetesen mindkét területen vannak még gondjaink és feladataink. E gondok száma érezhetően csökken, de mint az élet más területein, itt is számolni kell az újjal szembeni indokolatlan ellenállással éppen úgy. mint egyes kérdésekben a jogos kifogásokkal. Azt tartom tehát lényegesnek, hogy most, amikor nehéz körülmények között zajlik le nálunk az oktatási reform, ne ítéljük meg globálisan, mert az mindig csak egyoldalúsághoz vezethet. — A reformfolyamatnak már az előző tanév is része volt. Az új tanév kezdetekor időszerű a korábbi tapasztalatokat megemlíteni. Akad köztük példa az imént említett korrekcióra is? — Igen. Például a jogos bírálatok nyomán meg fog változni az általános iskola 2. és 4. osztályának környe- zetismereti anyaga. De a korrekciók jelentőségéi és esetenkénti szükségességét mit sem csökkentve, azt is hangsúlyoznunk kell. hogy a Központi Bizottság ez év áprilisában hozott határozatának szellemében a reformnak átgondolt folyamatnak kell lennie. Ennek az átgondoltságnak része az a türelem és higgadtság is. amelyet a tapasztalatszerzés és a sok. oldalú konzultációk időszakában célszerű tanúsítanunk. Például a fakultáció ugyancsak sokat vitatott kérdésében aligha lenne indokolt- idő előtt módosítani azon a gyakorlaton, amely rövid ideje tart. 'Egyébként a fakultáció bevezetésével kapcsolatos tapasztalatok általában kedvezőek, hiszen adott tárgyakban lehetővé teszik a diákok elmélyültebb felkészülését. Ugyanakkor hiba lenne megalapozatlanoknak minősíteni azokat az aggályokat. amelyek abból fakadnak, hogy a fakultáció, bizony megbontja a hagyományos osztályszerkezetet az iskolában, s az osztályfőnököknek néha 18—20 szaktanárral is kapcsolatot kellene tartania, ha osztályának diákjai felől annyi információval, tapasztalattal akar rendelkezni, amennyi . kívánatos. Mindezt, sok más tapasztalattal egyetemben, több éves gyakorlat után kelt majd értékelni. — Nemcsak az érettségi vizsgák, hanem a felsőokta tásf intézményekben tett felvételi vizsgák is lezajlottak. Akadt az idén is olyan intézmény, ahol a jelentkezők alacsony száma miatt pótfel vételit kellett hirdetni? — Akadt, s változatlanul gondot okoz a természettudományos és a műszaki pályák iránti, a kívánatosnál csekélyebb érdeklődés. De’ szeretném itt elmondani, hogy tapasztalataink szerint, nemcsak a pályák, hanem a felvételi tárgyak is szelektálnak. Tehát mindenhol kevesebb aránylag a felvételiző ott, ahoj a matematika és a fizika felvételi tárgy. Én. nek több oka lehet. Az is. hogy e tárgyakban a teljesítmények pontosabban, egyértelműbben mérhetők, az is, hogy e tárgyak miatt eleve csökken a jelentkező lányok, aránya, de az okok keresése esetleg visszavezethet bennünket a középiskolai matematika-, illetve fizikaoktatás problémáihoz is. — Az új tanévben az egyik legnagyobb, talán nem túlzás azt állítani, hogy a legszélesebb társadalmi érdeklődést és vitát kiváltó változás lesz az ötnapos tanítási hétre való áttérés ... — Az előző tanévben több száz iskolában már bevezették kísérletképpen az ötnapos tanítási hetet. Ezek a tapasztalatok azt mutatják, hogy a tanév bizonyos mértékű meghosszabbításával és a tanítási idő feszesebb munkarendjével ez megvalósítható. Rövidebbek lesznek a szünetek, de ezért kárpótol, hogy nem 6, hanem csak 5 nap az iskolában is a munkahét. A heti óraszám nem fog számottevően csökkenni, de a középiskolában ennek az az ára. hogy-a napi óraszám differenciáltan emelkedik. Meg vagyok győződve arról, hogy az ötnapos tanítási hét teljes bevezetése sok helyen fog konkrét gondokat, feszültségeket jelenteni. A pedagógusok és a gyermekek terhelése nem lesz csekély. de nem is nagvobb. mint másutt. Ne feledkezzünk meg arról, hogy Európában a mi hazánk eddig azok közé az országok közé tartozott, ahol a legalacsonyabb volt az évi kötelező tanítási napok száma.— Milyennek ítéli meg az új tanév kezdetén a közoktatás személyi feltételeit? — Ami a leglényegesebb: tovább javul az óvodák és az iskolák pedagógusellátottsága. Ez. nem jelenti azt. hogy nem lesz. szükség ismét a képesítés nélküliek munkába állítására. Ez ti tény érthető módon irritálja a közvéleményt, amely sajnos, nem mindig kap ez ügyben árnyalt, az összefüggéseket mélyebben megvilágító tájékoztatást. Rendkívül leegyszerűsítő például ezt az egész helyzetet a pedagógusképzéssel kapcsolatos tervezés hibájának minősíteni. Természetesen lehetnek tervezési hibák, de e kérdésben nem ez a fő gond. A magyar pedagógusképzés ugyanis ma már egészében véve elegendő pedagógust ad az országnak. Elég talán, ha ennek egyik bizonyítékaként megemlítem : Magyarországon több pedagógusnő van gyesen. mint ahány képesítés nélküli ember tanít az iskolákban. A probléma egyik fő oka inkább az, hogy a pedagógusok foglalkoztatására vonatkozó területi igények és a pedagógusok elhelyezkedési szándékai nincsenek összhangban. Ha például valaki Pécsett szerzett pedagó- gusdiplomát (akár odavalósi, akár távolabbi tájról érkezett), igen gyakran szeretne Pécsett vagy annak környékén maradni. E helyzet nem elhanyagolható motívuma, hogyv a nők földrajzi mobilitása jóval kisebb a férfiakénál,. s a pedagóguspálya, mint ismeretes, elnőiesedett. De ok lehet — s olykor az is — bizonyos ellenérdekeltség érvényesülése. Amikor elküldenek nyugdíjba az iskolából a munkára, még minden tekintetben alkalmas 60 éves- pedagógust, csak azért, hogy viszonylag magas béréből (egy jóval szerényebb il- letményű képesítés nélküli dolgozót alkalmazván) a maradékkal a többiek bérét emelhessék. Ismétlem: sok a probléma, de egészében és fő tendenciáiban mégis egyértelműen javuló a helyzet. — És a tárgyi feltételek? — Azzal kell kezdenem, hogy a központi irányító szervek, a tanácsok, a pártós társadalmi szervek erőfeszítéseinek eredményeként az 1982 83-as tanévet a korábbinál kedvezőbb körülmények között kezdhetjük meg. Nagyon jelentős eredmények születtek a nehezebb feltételek között is. Az idén negyvenötezerre] több általános iskolásunk lesz, mint tavaly — ezért lesznek helyek, ahol a korábbi feszültségek még fokozódnak is —. de az. idén csaknem 1400 új tanterem épül fel. valamivel még több is. mint egy évvel ezelőtt. És amint utaltam rá. gondjaink ugyan távolról sem szűnnek meg ebben a tanévben. de azért arra ügyelnünk kell. hogy á közvélemény ne szélsőséges esetek alapján általánosítson. Mert igaz, hogy az országban működő 45-^46 000 általános iskolai osztály közül 100— 110-ben a létszám meg fogja haladni a 40-et, de az is igaz, hogy másfél—két évtizede még 5—6000 ilyen osztály volt hazánkban. Országos átlagban az általános iskolai osztályok létszáma: 27. Ez európai összehasonlításban sem szégyellnivaló. Hasonlóképpen jelentős javulás várható az új tanévben a tankönyvellátást illetően. A javulásban szerepük volt !1 jogos kritikáknak, ezek nyomán is a tankönyvírók fegyelmezettebb rrfünkájának. s a nyomdák konstruktívabb közreműködésének. — Befejezésül az iskolai élet demokratizmusának fejlesztéséről kérdezem, különös tekintettel arra, hogy ennek a Központi Bizottság már említett határozata is nagy teret szentelt. — Sajnos, távolról sem lehetünk elégedettek az iskolák belső demokratizmusával. A Központi Bizottság határozatát egyébként a következő tanévben fogják megtárgyalni a nevelőtestületek, s a Művelődési Mi, nisztérium is dolgozik a demokratizmus továbbfejlesztését szolgáló jogszabályokon. De ez nyilványalóan nem eg.v tanévre vonatkpzó feladat, s a természeténél fogva csupán határozatokkal, központi intézkedésekkel. nem is oldható meg, bár». bizonyos intézkedések nélkülözhetetlenek hozzá. Például a demokratizmus kérdésköréhez is tartozik az. a gondunk, hogy az új tantervek (a feladatlapokkal s másként is) túlságosan beavatkoznak az osztálymunkába. hogy a kívánatosnál nagyobb mértékben uniformizálják a pedagógus munkáját. A .demokratizmus fejlesztésének pedig az egyik legfontosabb feltétele, hogy az iskola és benne a pedagógus alkotó tevékenysége nagyobb önállóságot kapjon. Komplex kérdéskör ez. amelybe az új tantervektől az igazgatók kinevezésének módszeréig igen sok minden beletartozik, E sok közül hadd emeljem még ki a fiatalok-és a család, az iskola és a család, illetve a társadalom kapcsolatát. Az iskolai demokratizmus fejlesztésének elengedhetetlen feltétele. hogy — elsősorban a középiskolákban és a felsőoktatásban — az ifjúság több beleszólási fórumot és jogot- kapjon. Az ugyancsak nélkülözhetetlen nevelőerőt jelentő iskolai rend és fegyelem keretein belül önállóbb véleménye és nagyobb szerepe lehessen a saját életének megszervezésében. Ez fontos feltétele annak, ami társadalmi szükséglet és igény, hogy önállóan gondolkodó, önállóan kezdeményező ifjúságot neveljünk. Cserhalmi Imre Házi múzeum Orosházán Orosháza, Lehel utca 23. régi parasztház volt egykor. Hangulatát belül még ma is őrzi. Ebben lakott mintegy másfélszáz éve Kossuth Orosházán hujdokló feleségének a kocsisa, majd annak fia, aki később a község bírája is volt — mondják a háziak. Mostani lakója Kiss Horváth Sándor, nyugalmazott százados, akiről gyorsan kiderül beszélgetésünk során, hogy csak a hivatalos papír nyugalmazta, de nem az élet. A házi múzeum a ház végében van, egykor kocsiszínnek használt, de most szobákká átalakított helyiségében. Az első szoba a feleségéé. Orosházával kapcsolatos tányérokat, edényeket gyújt. Beljebb nagyobb szoba: itt a férj gyűjteménye. Gonddal készített vitrinekben fegyverek, katonai használati tárgyak, emlékek időrendben. Nincs ebben hadtörténeti kuriózum, de csaknem minden tárgya orosházi kötődésű. Arra kért a házigazda, írjam meg: ez nem olyan magángyűjtemény, apielyet tulajdonosa önző módon elzár. Szívesen lát bárkit, bármikor. Magánmúzeum ez, de a köz érdekében. A muzeológus talán sok hibát találna benne, de a szülőföld szeretetét el nem vitathatná. Nem kérdőjelezhetné meg a szorgalomra támaszkodó, az utódok történelmi ismeretét gazdagítani akaró szándékot. Ezt példázza a múzeum, akárcsak az MHSZ székházában kialakított, általa összegyűjtött anyag is.
