Békés Megyei Népújság, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-20 / 195. szám
o 1982. augusztus 20-, péntek NÉPÚJSÁG Tudomány - technika Parabolaantenna tv-vételhez Röviden SZÍNVAKSÁG GYÓGYÍTÁSA A világon 80—90 millióra becsülik a színvakok számát. E fogyatékosság elleni küzdelem, a gyógyítás módjainak kidolgozása joggal foglalkoztatja tehát a kutatókat. Japán tudósok viszonylag egyszerű módszerre jöttek rá, mellyel a színvakság állítólag gyógyítható. E célra olyan oszcillátort szerkesztettek, amely felváltva másodpercenként 77, illetve 42,5 frekvenciájú gyengeáramot gerjeszt. Az előbbit a vörös. az utóbbit a zöld színt érzékelő sejtek stimulálásá- ra szánták. Kezelés közben a páciens halántékára elektródokat illesztenek. Egy héten át folytatott napi 10 perces kezelés állítólag meggyógyítja a színtévesztőket. GYÓGYSZERES SÓ A malária elleni küzdelem különösen nehéz a nomád törzseknél. Sem rendszeres orvosi . ellenőrzés nem lehetséges az ide-oda vándorló nomád törzsek között, sem a szükséges gyógyszeres kezelést nem lehet megvalósítani. Néhány éve kísérletképpen a nomádoknak1 Szánt konyhasóba maláriaellenes gyógyszert kevertek. Az eredmény igen jónak mondható. Az egyik vizsgált területen a maláriás megbetegedések száma 18,7 százalékról 3.4 százalékra esett le már az első évben. A következő évben pedig ez a szám tovább csökkent 0,11 százalékra. Hazai tájakon: „Nyár van. június, s a tónak ezen a részén gyékényszigetek állnak a vízben lábbal össze. A vízről néha hűs hullám kavar. Egyébként a tógazdaság nem egy tó. hanem kisebb-nagyobb tavak rendszere. S neve van mindegyiknek. Ez itt a Cigány-tó. túl rajta a Csikó-tó. a kettő végében a Ludas-tó, az. Űj- tó, a Szilas-tó, a Ludas-tó a legnagyobb. Itt tó volt azelőtt is, amit nagyon leptek a vadlibak." A lenti s'i nk Szabó Pálnak. a népi i ok kiválóságának 1949-ben megjelent regényéből, az Isten malmaiból valók, amely művéb< r szülőfalujának, Biharugt .inak múltjáról, formálódó jelenéről. adott számot — a felszabadult falu első ábrázolásaként. Szabó Pál. aki 11193-ban született Biharugrán. hosz- szu éveken át maga is a szegény zsellérek sorsát élte. Egyetlen hold földje volt. s kőművessegédként is csupán annyit tudott keresni, hogy családját úgy-ahogy eltarthatta. Forradalmi szervezkedéséért a Tanácsköztársaság bukása után két évre lakóhelyén internálták. Első regénye, az Emberek 1930- ban szintén az ugraj élmények nyomán született, mintegy a népi írók mozgalmának előhírnökeként. Nem kisebb valaki, mint maga Móricz Zsigmond figyelt fel rá, és ő is vezette be aztán az irodalmi életbe, Űj nagy írót küldött a falu című tanulmányával. Szabó Pál országos hírű íróként sem szakadt el szülőföldjétől r házat épített ott magának, ahova újra meg újra megtért, és végakarata szerint Ugrán is temették el 1970-ben bekövetkezett halálakor. Sírja — megérdemelten — zarándok- hely. Biharugra hazánk keleti határától néhány kilométernyire. Békés megye északkeleti csücskében terül el. Hajdan — egy Bihar nevű földvárról — Biharnak nevezték e tájat, és amikor Szent István királyunk uralkodása alatt megkezdődött a vármegyék szervezése, e néven vált korabeli közigazgatási egységgé. Mostoha vidék volt ez akkoriban. hiszen a szeszélyes (Bojár Ottó felvétele KS) Francia cégek bemutatták azt a parabola tükörantennát. amelynek segítségével lehetővé válik televíziós műholdak jeleinek közvetlen vétele. A tervek szerint 1983-ban vagy 1984-ben Ariane rakéta segítségével két hírközlő műholdat lőnek fel a világűrbe. a TDF—1-et és a Telecom— 1-et. A TDF—1 televíziós műhold tv-képeket közvetít, s azok egész Franciaország területén foghatók lesznek a képünkön láthwtó parabola- antennák segítségével. Ezeket az antennákat a házak tetejére fogják felszerelni. Felmérések szerint, a 80-as évtizedben az ország területén mintegy 8 millió lakásba szereltetik fel a parabolaantennát, amely több csatornás képvételt tesz lehetővé. A televíziós műhold kéfíeit természetesen nemcsak Franciaországban, de az NSZK-ban és más európai országokban is fogni lehet, Kb. 100—120 millió európai ember számára sugároz képeket majd a műhold. A másik hírközlő hold. a Telecom—1, különféle információkat. Ifim kai latok: i! \ niii ikon fel v ne iák anyagot sugározza a francia szervek számára. Ez a hírközlő hold kitűnő összeköttetést biztosít az anyaország és Francia- ország tengerentúli megyéi, területei között. Párizst köti össze tehát Űj-Kaledóniá- val. Guadeloupe és Marti- nique-szigetekkel. Franci'a- Guyana-val és az. egyéb tengerentúli területekkel. járású Sebes-Körös ki-ki- áradt. a mocsaras, lápos in- goványokban pedig igencsak nehezen tudott megélni ember és állat egyaránt. iE vízországban” tehát csak igen kis számú lakosság tengődött és sorsukról vajmi kevés adat maradt fenn. Ezek közül az egyik legfontosabb. amely arról tudósít, hogy 1325-ben egy francia kóborlovag, bizonyos Danel- la kapta .meg az országrészt hadi érdemeiért. Ö meg is telepedett újdonsült birtokán. sőt nevet is változtatott : úgy hívatta magát, hogy Ugrai A mindenhová behatoló török persze e tavas világba is bemerészkedett, és oly pusztítást csapott itt. hogy 1660-ban mindössze kilenc családot tudtak összeszámlálni a lajstromozók. Am ez az egy híján tíz família kemény emberekből állhatott. mert összeszövetkezve ők alapították meg a majdani Biharugrát: megépítették azt az „utcát", amelyet máig Alsósornak hívnak a helybéliek. Danella — azaz hogy Ugrai uram — utódai egészen 1838-ig birtokolták a tóbirodalmat, amikor is kihalásük után, egy oldalági rokon. Bölényt József lett a gazda. Mégpedig nagygazda, mert amint azt özvegyének örökösödési papírjai mondják, összesen 2954 hold föld felett. parancsnokolt, (összevetésként: az időközben 181)0- as lélekszámúra gyarapodott Biharugrának 2190 holdja volt.) Bölönyiék mellett néhány más módosabb család is megtelepedett ott. Köztük az. a Colhus Zoltán mérnök, aki fölismerte, hogy ezen a csupa víz tájon a legcélirányosabb halastavakat építeni. Munkához Is látott. és 1913-ra el is készültek az első tavak, amelyek a föntebb idézett regényrészlet tanúsága szerint a Cigány-, a Csik-, a Bodor-, a Szí las-és a Ludas-tó elnevezést kapták. Colhusnak és más fóépí- tőknek a számítása bevált : a mesterségesen betelepített, halak a kedvező közegben vígan szaporodtak. 1939 és 1944 között aztán még újabb tavak épültek. amelyek a Zöldhalmi-. Emlék- és Nagyszik-tó nevet kapták. Nemesített pontyok és harcsák lubickoltak ezekben. A második világháború, sajnos, a jól működő halgazdálkodási erősen visszavetette. A tavak úgy elvadultak, hogy amikor az ugrai hidászok és napszámosok — szám szerint kilencvenheten — megalakították a szövetkezetei. az első évben egy mázsa halat sem tudtak fogni egy- holdnyi vízterületen. A tógazdaságot aztán államosították. és 1952-ben megalakult a Biharugrai Halgazdaság. Kezdetben ennek a termelési egységnek is meggyűlt a baja a természettel, hiszen mindjárt, 1953-ban az úgynevezett hasvízkór pusztította el a halállomány jó részét, ám e csapás arra is jó volt. hogy felismerjék: a gazdaságot nem lehet csupán egyetlen ágazatra alapozni. Ezért előbb sertéseket kezdtek tenyészteni — annál is inkább, mivel a halak igencsak kedvelik a malactrágyát —, majd 1959-től pecsenyekacsákat is tartották. lévén azok is „eleven trágyaszórók''. A kocák aztán kiszorultak. és „tisztüket" teljes egészében átvették a- fehér tollú, sárga csőrű szárnyasok. Épültek később újabb tavak: elkészült a termálkút, amelynek meleg vizében az átlagosnál jobban szaporítanak az anyahalak: és aztán megjelent e tájon a kis prémes állat, a nyérc, mégpedig úgy. mint a soksok halhulladék kasztosa. Norvégiából hozták e nie- nyétfélék családjába tartozó ragadozókat. Sűrű szövésű, rozsdaálló hálókkal ellátott ketrecekben egyhamar jól erezték magukat, és olyan szép bundát növesztettek, mint azok a társaik, amelyek Európa vagy az Egyesült Államok híres telepein cseperedtek fel . . . Hát nagyjából így lest most e vadvízország, jelen állapotával fényesen bizonyítva. hogy mi mindenre képes az ember, ha élni — mindjobban élni — akar. s azt is tudja. miként kell munkára fogni a természetet. S hogy ne feledjük: Biharugrának ma már főbb mint háromezer lakosa van. A. L. Biharugra Aki dolgozik — kenyeret keres. — Nyelvünk ilyen szép — szemléletes képpel tiszteli meg a kenyérben megtestesülő munkát. És se szeri, se száma szólásainknak, közmondásainknak, dalainknak, melyek a legkülönbözőbb összetételekben szólnak a kenyérről. Kenyerünk — a minde'n- napi, a legfontosabb táplálékunk. A legősibb és a ieg- egyetemesebb. Kis-Ázsiában és Észak- Iránban időszámításunk előtt 10 000—8000-ben, Közép-Eu- rópában i. e. 5000 körül már foglalkoznak búzatermeléssel. Igaz, ezek az ősi búzafajok — az alakor és a tön- kebúza — csak kása készítésére voltak alkalmasak. Vaseszközeikkel a kelták már magasabb szintű föld- nlűvelést folytattak, javult a búza minősége ekkor — az i. e. 4—1. században •—, kezdődött.a maihoz hasonló kenyér fogyasztása. Ismerjük az egyiptomiak, a görögök kenyerét, akik nemcsak étkezésre, hanem főúri lakomákon a kenyér belét kéztörlésre, a héját a leves kanalazására is használták. 1 A honfoglaló magyarság még kásaevő nép volt. de egy-két század múlva már megismeri a kenyeret. Csak az utóbbi évtizedekben vált nagyipari méretűvé a kenyérgyártás Magyar- országon. Pékségek, kisebb- nagyobb sütőüzemek voltak ugyan, de a háziasszonyok maguk sütöttek, dagasztottak — különösen falun. A mai felnőttek még emlékeznek az anyjuk, nagyanyjuk sütötte magas, ropogós, foszlós házi kenyérre/ Sőt. az emlékek megszépülnek, nem jut eszünkbe, hogy ezeket a hatalmas vekniket aztán akár egy hétig is ettük. Sütőüzemeink nem a különleges igények kielégítésére törekszenek. Inkább arra. hogy a nehéz fizikai munka gépesítésével. új technológiával állandó minőséget biztosítsanak. A kenyérgyárakban a nagyüzemi berendezésekkel már gépesített a dagasztás, a nyújtás, az osztás, a göm- bölyítés. és alagútkemencé- ben. szállítószalagon sül a kenyér. Emberi kéz, emberi erő közreműködése nélkül. De ez még kevés helyen valósult meg így. 1960-ig Magyarországon csak kőből épült, falazott típusú kemencében sütöttek. Később fémből készült kemencéket szereltek, használtak. Szilárd tüzelőanyaggal, közvetlen fűtéssel dolgoztak. Azt jelenti, hogy a kemencében előbb égették a fűtőanyagot.' majd a hamut kiszedték — s az átforrósodott kemencébe vetették be a • sütnivalót. Az ilyen kemencék a sok ezer éves kőkemencék egyenes’ leszármazottai. Azoké a kőkemencéké, amelyek az őskor sütőkövéből, .sütőharangjából alakultak ki. s amelyeknek emlékét a mesék hamuban sült pogácsái máig is őrzik. Az. ötvenes években áttértek a gőzcsövekkel fűtött kemencékre — amelyekben már jobb energiafelhasználást értek el. De még ezekbe a kemericékbe is lapáttal vetik a kenyerek. Ez pedig a legnehezebb fizikai munkák közé tartozik. Hiszen nyolc órán keresztül lapátolják ki-be a kenyeret. a 240 Celsius-fokos kemence nyílásánál. A kenyérvető péklegények, s a sütőipar 27 ezer dolgozója — névtelenek. Ismerjük viszont az első magyar kenyérsütők nevét 1139-ből. A dömsödi apátság szolgái voltak. Mei- ri faluban Wabog, Kimis. Haladi, Muncasti, Scege, Gu- kus, Tenkudi, Hidegkút faluban Cosar, Edelényben Kimis és Gonoidi, Esztergomban Miiost, Enyingen Cas- mer és Dömösön Cigu. A fejlődés útja az alagút- kemence. Ahol a körbe forgó szállítószalagra rápoty- tyan a kenyér, s a szalag annyi ideig halad át a kemencén. míg az áru megsül. A legnagyobb kenyérgyár alagútkemencéjében két ember irányításával óránként 1000 kiló kenyeret sütnek. Ugyanennyi kenyér megsütéséhez lapátos kemencében legalább 5-6 ember munkájára volna szükség. A múlt század húszas éveiben Nagyváthy János Magyar házi gázdasszony című könyvében így ír: „Jó kenyérnek azt tartjuk, amely domború.- héja nem igen lágy, sem kemény, sárga vagy barna, de nem fekete, égett: a béli szívós és nem elmorzsolható. Ha a bélit megnyomják, ismét magától felduzzad, inkább apró sűrű, mint igen lyukatsos. nem savanyú, több napok múlva is a tejet fel issza, mint a spongya, ha a fenekét megüti ököllel, az egész kenyér megrendül". A mai gyári kenyérnek is vannak szabványba foglalt kívánalmai —, amelyeket érzéki leg és kémiailag vizsgálnak. Eszerint „a héj fényes sima. vagy cserepeseden. a bél átsült. a héjtól nem válik el, színe egyenletes, állománya egyenletes, rugalmas, csomómentes: íze és szaga a kenyérre jellemző, aromás". Szabvány írja elő a liszt r^inőségét, a konyhasótartalmat, az élesztöada- golást stb. Nálunk a félbarna búzakenyeret kedvelik. Európa déli és nyugati lakói a fehér búzakenyeret. Északon és német földön a fekete-barna rozskenyérre esküsznek. Kelet-Európábán a savanyú kenyeret, Nyugat-Európában az élesztővel készült édes kenyeret részesítik előnyben. De csaknem minden ország, ^idék büszkélkedik jellegzetes kenyérfajtákkal. A franciák méteres hosszúságú baguett-je, a finnek aludttejjel kelesztett puha kerfye- re. a németek barna, durván darált, korpás rozsot tar-, talmazó pumpernickel je. az olaszok száraz, fehér kenyere — nemzeti specialitás lett. Mint ahogy a hazai ízek közül ismerjük a magas. 3-4 kilós alföldi kenyeret. Bél Mátyás leírásából a debreceni, a galgóci, a papai. a nagyszombati, a Komáromi kenyeret, Kiss Lajos tollából a 22 centi magas hódmezővásárhelyi vekniket. A sütőipari vállalatok most 154-féle terméket állítanak elő. Kenyereket, zsemléket, kifliket, kalácsokat, kétszer- sülteket. Lehalászás az egyik ugrai tavon Kádár Márta
