Békés Megyei Népújság, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-18 / 193. szám

1982. augusztus 18- szerda NÉPÚJSÁG Szomszédolás DÉIUAGYARORSZÁG Tanulékony lány. — Hogy halad a lánya a könyvelői tanfolyamon? — kérdezte egy asszony a szomszédnőjé­től. — Sok baj van vele — válaszolja az anyja. Eddig csak zsebpénzt kért tőlünk, most már Vaskos számlákat nyújt be. Rajt előtt a Szegedi Dó­zsa. Széli József vezető ed­zőt megkérdezték, hogy mi­lyen tervvel vágnak a pont- vadászatnak. — Az első 5 hely valame­lyikén akarunk végezni — válaszolta, majd így folytat­ta: — Hangsúlyozni szeret­ném: nem a mindenáron történő visszakerülés a cé­lunk. Fellendülőben Szegeden a másodlagos gazdasági tevé­kenység. Jelentős fellendülés tapasztalható a magánkis­iparban. Eddig 364 új ipar- jogosítványt adtak ki, így a kisiparosok száma megha­ladja az 1500-at. Az év első felében 63 gazdasági mun­kaközösség is alakult a Ti- sza-parti városban, 351 em­ber részvételével, ebből 30 vállalati gazdasági munka- közösség. A kiskereskede­lemben meghirdetett 121 boltból 76, a vendéglátásban meghirdetett 73 üzletből pe­dig 60-at vettek át. Az ed­digi tapasztalat: javult az el­látás, fokozódott a verseny, ami a kínálat növekedésé­hez vezetett. Megalakult a Rock Szín­ház. Miklós Tibor, az új tár­sulat művészeti vezetője mondja; — Ez a társulat új színt hoz a magyar színházi életbe. Nemcsak a műfaj miatt, hanem a képzésben is. Akik hozzám szegődtek, azoknak olyan terheket kell vállalniuk, amikre másutt nem kötelezik őket. Igazán jó musicalszínészeket a fő­iskolán sajnos nem képez­nek. Ezért nekünk már a meglevő színház keretein be­lül kell előadókat nevelnünk saját magunk számára. Dallam. Egyszerű dallamot játszik a hangszóró az OTP- fiók pénztáránál, amikor va­lakit a kifizetőhelyhez hív­nak. Jó ötlet, de a dallamot mégis többször meg kell is­mételni, amíg az ember fel­figyel rá. Talán jobban rá­irányulna a figyelem, ha a hely szelleméhez méltó nó­ta dallamával csalogatnák a pénztárhoz az ügyfeleket. Például: „Nincs pénzem, se dohányom...” Vagy: „Száz forintnak ötven a fele . . esetleg a fiatalabbak kedvé­ért az Abbától a Mani, ma- ni, mani. Beszélgetés Márkus László­val. Az interjúban a nép­szerű művész így vall ön­magáról: „Nem szoktam ma­gamat figyelni. Talán egyet­len szem előtt levő eré­nyem: az őszinteség. Eleinte azért volt annyi ellenfelem, mert nem tettem féket a szavaimra, nem szabályoz­tam a viselkedésemet. Fia­tal, kezdő színészként mind­ez egészen magától értetődő volt. Hamis vagy mesterkélt sosem voltam. Lehetséges, hogy évek során lecsendese­dett viharos temperamentu­mom, de azért tudok kiabál­ni ma is, ha felbosszanta­nak.” A Debreceni Ruhagyár óz­di egységének sorsa* Idézet Görömbölyi László riportjá­ból : „Bár többször elhang­zott a beszélgetések során, hogy még nem született dön­tés az önállóság ügyében, elgondolkodtatóak az eddig lezajlott események. Nem te­kinthető optimális megol­dásnak, ha egy iparvállalat sorsáról egy város (jelen esetben Ózd) politikai veze­tői akarnak dönteni, ráadá­sul a közvetlenül az érde­kelt felek megkérdezése, meghallgatása nélkül. An­nál inkább meglepő ez, hi­szen 1981 augusztusában nagyfokú elégedettségüket fejezték ki azok, akik né­hány hónappal később — szinte mindenkit megkerül­ve — akciót kezdtek az ön­állóságért." Í^H ÍRLAP Háztáji az erkély alatt. Ma már nem lehet megállapíta­ni, hogy a csanádpalotai, a kisteleki vagy éppen a fel- győi lakásszövetkezeti közös­ség döntött először a „két­arcú lakótömb” létrehozásá­ról. Olyan praktikus és a mai korra jellemző igények­hez kötődő „háztájis”, két­szintes házsorok építéséről van szó, ahol hely van a portán a garázsnak, de né­hány hízónak és aprójószág­nak is. Lengyel látogatók Csong- rád megyében. Több éves együttműködés továbbfolyta­tásaként lengyelországi láto­gatók érkeztek Csongrád me­gyébe a honvédelmi munka tanulmányozására. Az MHSZ lengyel testvérszervezete, az LÓK küldöttsége egy ezre­des vezetésével ismerkedik a honvédelmi szövetség min­dennapjaival, a tömegkap­csolatok építésének, fejlesz­tésének módszereivel, a hon­védelmi és a különböző, ez irányú sportágak körülmé­nyeivel, életével. Már hagyomány, hogy nyárra a Szegeden szerkesz­tett Kincskereső című gyer­mek irodalmi folyóirat nem jelenik meg. Ilyenkor a tv szegedi stúdiója képernyős különkiadásokat készít. Az idei televíziós program cí­me: Források közelében. A műsor a megye, illetve a Dél-Alföld változatos nép- művészeti kincseiből mutat be egy csokorravalót. mm SZOLNOK MEGYEI Vtt/C PWXJEtíRJAlK5YBUJEI»l Ellopták a drótot, úszott a sziget. Sziget úszik a holt Tiszán — terjedt el a hír Szolnokon. A nádassal, páf­ránnyal sűrűn benőtt nagy felület percenként 5 méte­res sebességgel haladt előre. A jelenség a holt Tiszán 4-5 évenként ismétlődik. Az ot­tani szakembereknek már rutinjuk van az ilyen zabo­látlan szigetek megfékezésé­ben. Erős dróttal biztonságos partszakaszhoz rögzítik, majd a növényzet elhalása után kijelölt területre fuvarozzák a földet. Ezt tették most is, de valaki elvágta a drótot, s ismét úszó kedve támadt a 120 négyzetméternyi szi­getnek. A jókedvű kőműves. Sza­bó Zoli még huszonéves. Af­féle mókamester a faluban. Kőműves szakvizsgát tett, de nincs az a ház körüli munka, amihez ne értene. Hogy érzi magát ilyenkor, aratás után? — kérdezte tő­le D. Szabó Miklós újságíró. — Fáradtan. A tsz-ben ter­ménytárolót építünk, sok a gebeszkedés. Éjjel meg el­felejtettem aludni, mert apámmal szénát fuvaroz­tunk. De azért hétvégeken vidám az élet. Igaz, most fátyolos a hangom, és ez nem a kövidinkától van, ha­nem azért, mert nem jutott be a focicsapatunk a me­gyei I. osztályba. Nem mellékes a mellék­üzem. A nagyiváni Petőfi Termelőszövetkezet Medicor melléküzemágának fő pro­filja a foghúzófogók készí­tése. Idén 70 ezer darabot gyártanak, melynek 80 szá­zalékát szócialista és tőkés országokban értékesítik. Az üzemben foglalkoznak még sebészeti ollók, állatorvosi műszerek forgácsolásával, különféle gumigyűrűk ké­szítésével és gumiköpeny felújításával is. Évi termelési értékük 8 és fél millió fo­rint. . összeállította: Lovász Sándor Kirakodóvásár, ökörsütés Már minden előkészület megtörtént a vendégek fo­gadására a hortobágyi ki- lenclyukú hídnál. Az augusz­tus 20-án kezdődő, nemzet­közi hírű népművészeti ki­rakodóvásárra az idén is nagyszámú érdeklődőt vár­nak: eddig 350 népművész és népi iparművész jelezte részvételi szándékát, s mint­egy 50 ezerre tehető a vásár­ra látogatók száma. A pász­tormúzeum és a betyárcsár­da előtti területen a vendég­látóipari vállalatok már ál­lítják a pavilonokat, amelyek mindegyikébe villamos kábe­leket vezetnek, hogy a káni­kulai forróságban hűtött ita­lokat biztosítsanak a vendé­geknek. A háromnapos vásá­ron hagyományos alföldi éte­leket is kínálnak: a csárda kertjében nyárson sütnek ökröt, s bográcsban készül majd a birkapörkölt és a táj jellegzetes étele, a harminc- kétszer megforgatott slam- buc. A vásár idején a puszta ezpttal is számos látványos­sággal várja az odalátogató­kat. Az ország egész terüle­téről összesereglő mintegy 90 idős pásztor augusztus 20- án — a hagyományoknak megfelelően — megkoszorúz­za Somogyi Árpád Pásztor­fiú című szobrát, majd a vízi színpadon a debreceni népi együttessel közösen folklórműsort mutatnak be. A mátai lovaspályán meg­rendezik a csikósok és a fo- gatosok bemutatóját. A régi kilenclyukú kőhídon, a vá­sár idején csak gyalogos for­galom lesz, a gépkocsik a mellette felállított ideiglenes hídon közlekedhetnek. Színes műanyag csizmák Futószalagon készülnek a szí­nes műanyag gyermekcsizmák a martfűi Tisza Cipőgyárban. Az iskolaév kezdetéig háromszázezer pár pvc-csizma kerül az üzle­tekbe. A szép kivitelű, könnyű kiscsizmák három alapszínben és nyolc színvariációban készül­nek. így ki-ki választhat magá­nak a legjobban tetsző csizmák­ból. A lábbeli könnyű, nem ázik be. így hordása különösen az őszi-téli sáros, latyakos időben praktikus, viselésével sok cipőt megtakaríthatnak a szülők. A 23-astól a 39-es nagyságig készülő gyermekcsizmák egész • napos viselését a gyártók nem ajánlják, néhány órát viszont kényelmesen viselhetik, az is­kolában. a rendtartásnak megfe­lelően váltócipővel célszerű fel­cserélni. A csizmába legjobb pamutzoknit húzni, ez magába szívja a lábizzadságot. A köny- nyű. béleletlen csizmák mellett a téli időszakra százezer pár meleg béléssel ellátott pvc-csiz­ma is készül. A szőrmével ki­bélelt lábbelit a keményebb hi­degben is praktikusan hordhat­ják a gyermekek. A csizmák ára 155 és 250 forint között vál­takozik. a nagyobb árat termé­szetesen a téli bélelt csizmáért kérik. Huszonöt éve nyugdíjban Egy életül, amely Segesvártól Békéscsabáig vezetett Az újvidéki Magyar Szó augusztus 6-i számát olvas­va egy olyan fotóra lettem figyelmes, amelyen vasúti kocsikra emlékeztető méh- kaptárok láthatók. A húsz „vagonból álló szerelvényt” az a nisi nyugdíjas vasutas készítette, akinek még ma is kedvenc hobbija a méhész­kedés. Hirtelen ez a felvé­tel jutott eszembe a Berta­lan Sándor békéscsabai nyug­díjas főpályamesterrel foly­tatott beszélgetés közben. A hasonlóság közöttük az, hogy mindketten kimondottan sze­rették a vasutat, ahol életük nagy részét töltötték. Eltérő vonás viszont az, hogy Ber­ci bácsi — így szólítja kör­nyezete — időközben már felhagyott a méztermeléssel. A 83. életévében járó Ber­talan Sándor Segesváron szü­letett, ahol édesapját a pénz­ügyi igazgatóság hivatalszol­gaként alkalmazta. A csa­ládban négyen voltak test­vérek, öccse 1922-ben, nővé­rei pedig a ’70-es évek vé­gén haltak meg. A ma is jó egészségnek ör­vendő özvegy ember megle­pő pontossággal emlékezik vissza még 60—70 évvel ez­előtti eseményekre is. Ha nem robbant volna ki a vi­lágháború, sorsa talán neki is másképpen alakul... — Hol járt Berci bácsi is­kolába? — Segesváron elvégeztem a 6 elemit, majd beiratkoz­tam a brassói faipari szak­iskolába. Négy év múl­va segédlevelet szereztem az épület- és bútorasztalos szakmában. A budapesti fel­ső ipari iskolában szerettem volna továbbtanulni, de az első világháború keresztül­húzta számításomat. így egy éven át mint távirat-kézbe­sítő dolgoztam. — Merre járt a háború évei alatt? — Először Kolozsvárra ke­rültem. ahol a pályafenntar­tás felvett irodai munkára. Rá egy évre besoroztak ka­tonának. és a 82. közös gya­logezred Szászrégenben állo­másozó zászlóaljához vezé- nveltek. Néhány hónapos ki­képzés után abba az alaku­latba osztottak be, amelynek Piavéhez kellett vonulnia. Indulás előtt azonban kivet­tek a menetszázadból, hogy géppuskástanfolyamra küld­jenek. Előbb a 22-es honvé­dekhez Erzsébetvárosba, majd onnan Marosvásár­helyre kerültem. Az októbe­ri forradalom híre már Ra- tosnyán, a román határnál ért bennünket. A magyar hadsereg felbomlott, és ne­kem, mint századírnoknak vissza kellett mennem né­hány katonatársammal Vá­sárhelyre, hogy az iratokat átadjuk. A parancsnokságon azután szélnek eresztettek bennünket. . — Mikor hívták be újra katonának? — Amint hazatértem Se­gesvárra, megtudtam, hogy magyarokból, szászokból és románokból nemzetőrséget szerveztek. Sőt Udvarhelyen megalakult a székely hadtest is. Ennek az volt a célja, hogy a magyar hadsereg megállítsa a román előre­nyomulást. Tizennyolcban Kolozsvárra vezényeltek, majd onnan a zászlóaljjal Szatmárnémetibe vittek. Hús­vét napjaiban megütköztünk a románokkal, és mi sajnos bekerültünk a „hurokba”. Később Nyíregyházán, a vá­sártéren az egyik vezérkari tiszt közölte velünk, hogy mindnyájunkat leszerelnek. Mint hadifogoly kerültem vissza Brassóba. A vöröska­tonákat nem engedték sza­badon, csak azokat, akik ko­rábban a székely hadtesthez tartoztak. Tizenkilenc tava­szán ismét a vasúthoz ke­rültem, amelyet román fenn­hatóság alá vontak. Ősszel újra behívó parancs érke­zett, de én bevonulás he­lyett átjöttem Magyarország­ra, ahol nemsokára kény­szerútlevelet kaptam, és egy jó ideig a vasúti ezredben szolgáltam. Híd- és sikló­építéssel, vágányemeléssel kapcsolatos munkákban vet­tem részt, s végül 1922 ja­nuárjában leszereltek. — Hová ment ezután? — Békéscsabára, ahol az alföldi gazdasági vasútnál mint pályafelvigyázó jelöltet alkalmaztak több mint fél évig. A szükséges iratok be­szerzése után véglegesítet­tek. Itt jegyzem meg, akik ebben a beosztásban dolgoz­tak, 1944 után már pálya­mestereknek hívták őket. Feladatom volt egyebek kö­zött a Tótkomlóson, Vésztőn, Békéscsabán dolgozó pálya­munkások irányítása. Három év múlva átkerültem a MÁV békéscsabai osztálymérnök­ségéhez előmunkásnak. Ak­koriban 90—120 koronát le­hetett keresni havonta. A Felvidék visszacsatolása után, 1941 augusztusában pá­lyamesteri tanfolyamra küld­tek Kassára. A vizsgákat kö­vetően visszatértem előző munkahelyemre, ahonnan 1957-ben mentem nyugdíjba. A második világháborúban nem vettem részt, mivel a katonaság alól felmentettek. A felszabadulás utáni évek­ben is igyekeztem pontosan és jól ellátni mindazt, amit feletteseim rám bíztak. A '40-es évek végén kormány­elismerésben részesültem, s élüzemavatáskor pedig ju­talmat kaptam. A vasutas­szakszervezetbe 1944-ben léptem be, most pedig bi­zalmija vagyok a nyugdíjas­szakcsoportnak. — Hogyan telnek a nyug­díjasévek? — Régebben méhészettel foglalkoztam, azután áten­gedtem ezt a fiamnak, aki később szintén abbahagyta. Két éven keresztül a sport­pálya építésén dolgoztam, majd a Sarkadi Cukorgyár mint éjjeliőrt alkalmazott egy darabig. Most ugyan­ilyen teendőt látok el a Ga­bonatröszt Zsáktisztító Vál­lalatánál. A nyugdíjhoz jól jön ez a kis mellékes. Egyébként feleségem 1976- ban meghalt, de szerencsére mégsem maradtam teljesen egyedül. Hol a lányomékat, hol meg a fiamékat látoga­tom meg. Négy unoka és há­rom dédunoka van a család­ban . . . Eddig még nem volt dolgom az orvosokkal. Azt sem titkolom el, hogy csak­nem 50 éve dohányzom. Le­het, egészségemet a fok­hagyma rendszeres fogyasz­tásának köszönhetem? Re­mélem, nem veszi szerényte­lenségnek, ha azt mondom, bizonyára több, hozzám ha­sonló korú özvegy ember örülne, ha olyan körülmé­nyek között élhetne, mint jó­magam jelenleg ... — Mikor járt utoljára Se­gesváron? — Négy évvel ezelőtt. E várostól 5 kilométerre van Fehéregyháza, ahol megte­kintettem a Petőfi-emlék- oszlopot. Ez egy nagy kő, melynek tetején egy turul­madár látható. Nagy meg­elégedéssel tapasztaltam, hogy valaki vagy valakik rendszeresen gondozzák az emlékhelyet . .. Kép, szöveg: Bukovinszky István Közel a másfél milliárdhoz Az idei esztendő első félévében a takarékszövetkezetek is nehezebb feltételek között dolgoztak. A korábbinál sokkal nagyobb erőfeszítések árán tudták növelni 1982- re tervezett betétállományukat, eredményessé tenni sok irányú pénzügyi szolgáltatásaikat, és érvényre juttatni a hitelpolitikai irányelveket. Mindezek ismeretében Galam- bosi László, a MÉSZÖV takarékszövetkezeti titkárságá­nak vezetője sikeresnek mondhatta az első félévet. Tag­ságuk több mint 1500 fővel növekedett, és ezzel párhu­zamosan a részjegyalap 489 ezer forinttal emelkedett. Június végén a megye 10 takarékszövetkezetének több mint 92 ezer tagja volt, s a befizetett részjegyek értéke meghaladta a 12 és fé] millió forintot. Ezután arról tájékoztatott a vezető, hogy a tíz takarék­szövetkezeti központ és 46 kirendeltsége ez év első fe­lében 51 millió ŐJ9 ezer fo­rinttal növelte betétállomá­nyát. így június végén az általuk kezelt betétállo­mány összege meghaladta az 1 milliárd 377 millió forin­tot, ami elismerést érdemel. Ugyanakkor azt sem hallgat­ta el Galambosi László, hogy az idei betétállomány növe­kedésének üteme a múlt évi­től elmaradt. Nagy figyelmet követelt az év első felében a kölcsönfo­lyósítás is, melyet szigorú hitelpolitikai irányelvek ír­nak elő., A titkárságvezető azonban arról adhatott szá­mot, hogy a megye takarék- szövetkezetei — igaz éltek a lehetséges kerettúllépéssel — az év első hat hónapjában 14 ezer 295 szövetkezeti tag­nak összesen 133 millió 606 ezer forint kölcsönt adtak. Ez 14 millió forinttal volt több, mint a múlt év ha­sonló időszakában. Figyel­met érdemel — és ez Békés megye takarékszövetkezetei­re az utóbbi években jel­lemző —. hogy a folyósított kölcsönökből most is jelen­tős részarányt képviselnek a mezőgázdasági hitelek. Az elmúlt félévben 4180 darab mezőgazdasági termelést és állattartást szolgáló hitelle­vélre adtak kölcsönt, 44 és fél millió forint összegben. Vagyis 4,5 millió forinttal többet, mint 1981 első fél­évében. Előrelépés tapasztal­ható az idén a családalapító fiataloknak nyújtott kedvez­ményes kölcsönfolyósításban is. Ez év első felében ilyen címen 3 millió 318 ezer fo­rintot kértek és kaptak a fiatalok. Legnagyobb rész­arányt azonban ebben az évben is a személyi kölcsön­ként folyósított hitelnyújtás jelenti, 44,9 millió forint ösz- szegben. Változatlanul dinamikus­nak mondotta a titkárságve­zető az egyéb pénzügyi szol­gáltatások fejlődését. Ugyan­is a félév során megkötöttek több mint 16 ezer darab új biztosítási ügyletet, és díjbe­vételként beszedtek 21 millió 756 ezer forintot, mely 1,7 millió forinttá] haladta meg a múlt évit. Az Állami Biz­tosító megyei Igazgatóságá­nak megbízásából káresetek címén hat hónap alatt 5,1 millió forintot fizettek ki a takarékszövetkezetek, s 1981 első félévében az ilyen ösz- szeg csak 1,5 millió forint volt. A felvásárló szervek megbízásából a kisgazdasá­gokból felvásárolt termékek ellenértékeként 280,6 millió forintot fizették ki az idén. Társasutak szervezésével 2,4’ millió forint díjbevételt ér­tek el. Ugyanakkor értékesí­tettek 813 ezer darab totó­lottó szelvényt és borítékos sorsjegyet, vagyis 109 ezerrel többet, mint a múlt év ha­sonló időszakában. A bevál­tott nyertes szelvények érté­ke meghaladta a 3,1 millió forintot. — Az idei első félév nagy erőfeszítést követelt taka­rékszövetkezeteink minden dolgozójától és vezetőjétől. Az 5 millió 12 ezer forintos félévi nyereség — ami 10,3 százalékkal nagyobb, mint a ‘bázisidőszakban volt — azon­ban sikeres erőfeszítésről ta­núskodik — fejezte be tájé­koztatását Galambosi László, a ‘KíESZÖV takarékszövet­kezeti titkárságának vezető­je. Balkus Imre

Next

/
Thumbnails
Contents