Békés Megyei Népújság, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-17 / 192. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! N É PÚJSÁG fl MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS fl MEGYEI TANÁCS LAPJA 1982. AUGUSZTUS 17., KEDD Ara: 1,40 forint XXXVII. ÉVFOLYAM, 192. SZÁM Gazdaságtörténeti kongresszus Hétfőn Budapesten a Semmelweis Orvostudomá­nyt Egyetem Nagyvárad téri épületében több mint 900 külföldi és mintegy 100 ma­gyar történész részvételével megkezdődött a VIII. nem­zetközi gazdaságtörténeti kongresszus, melynek házi­gazdája az MTA Történet- tudományi Intézete. A csak­nem 40 országból érkezett szakemberek 52 szekcióülé­sen vitatják meg a gazda­ságtörténeti kutatás aktuális kérdéseit, új irányait, mód­szereit, véleményt cserélnek a gazdaságtörténet egyes korszakainak legfontosabb jellemzőiről. A nyitóülésen a kormány, nevében Lázár György, a Minisztertanács elnöke, a kongresszus fővédnöke üd­vözölte a tanácskozás részt­vevőit. Az eseményen meg­jelent Hetényi István pénz­ügyminiszter, Köpeczi Béla művelődési miniszter, Nagy János külügyi államtitkár, Szentágothai János, a Ma­gyar Tudományos Akadé­mia elnöke és Pál Lénárd, az MTA főtitkára. A megnyitó után Pack Zsigmondi Pál akadémikus, a Nemzetközi Gazdaságtör­téneti Társaság elnöke „Az üzleti szellem és a magyar nemzeti jellem” címmel tar­tott előadást. Az előadás után Szent­ágothai János, Fernand Braudelnek, a Nemzetközi Gazdaságtörténeti Társaság egyik alapítójának, egykori elnökének és jelenlegi tisz­teletbeli elnökének eddigi gazdaságtörténeti kutatásai­nak elismeréséül átadta a Magyar Tudományos Aka­démia tiszteletbeli ' tagságát igazoló diplomát. Ezután Makkai László, a Magyar Történelmi Társulat elnöke Anatolij Barg szovjet és Péter Matthias angol törté­nészeknek a társaság tiszte­letbeli tagságáról szóló ok­levelet nyújtott át. A nemzetközi gazdaság- történeti kongresszuson dél­után megkezdődtek a szek­cióülések. A kongresszus tiszteletére, hétfőn „Szántóföldek üzene­te” címmel kiállítás nyílt a Néprajzi Múzeumban, ame­lyet Romány Pál, az MTA agrártörténeti bizottságának elnöke nyitott meg. A kiállítás megnyitása után Szentágothai János, a Magyar Tudományos Aka­démia elnöke a Néprajzi Múzeumban fogadást adott a gazdaságtörténeti kong­resszus külföldi és magyar résztvevői tiszteletére. KISZ-aktívaértekezlet Földtani tanácskozás A földtani térképezés és térképszerkesztés történeté­ről kezdődött hétfőn nem­zetközi tanácskozás Buda­pesten az MTESZ székházá­ban. Az augusztus 18-ig tar­tó szimpozionon 12 ország tudósainak 49 előadása háng- zik el. A budapesti rendez­vény. egyben a földtani tu­dományok története nemzet­közi bizottságának tizedik, jubileumi ülésszaka is. A nemzetközi tanácskozás résztvevői plenáris ülésen áttekintik a földtani térké­pezés módszereinek fejlődé­sét, az első bányavázlatoktól a mai űrfelvételekig, melye­ket számítógépek segítségé­vel értékelnek a szakembe­rek. Ugyancsak a tudósok elé tárják azokat az eddig el­készült geológiai térképeket is, melyek a Nagyalföid egyes területeinek felszín alatti rétegeit ábrázolják. A magyar szakemberek két év­tizede, a világon elsőként vállalkoztak alföldi, sík vi­dékek részletes, sok emele­tes földtani feltérképezésére... (Tudósítónktól) Szombaton, augusztus 14- én fejeződött be a IV. or­szágos bőr-, szőrme- és ci­pőipari KlSZ-aktívaértekez- let, melyet az idén a gyo- maendrődi fiatalok szervez­tek és rendeztek. A két és fél napos találkozón mint­egy negyvenen vettek részt, 13 üzem képviseletében. Az első napon Juhász And­rás, a KISZ KB titkára tar­tott előadást, melyben érté­kelté a KISZ X. kongresszu­sa óta eltelt időszakot, és tájékoztatta a résztvevőket a további feladatokról. A hoz­zászólások a KISZ-élettel és a szervezettséggel kapcsola­tos aktuális problémákat érintették. Az értekezlet második napján Várszegi Árpád, az Ipari Minisztérium vállalat­felügyeleti főosztályának képviselője tartott tájékoz­tatót és vitaindító beszédet a könnyűipar helyzetéről, a távlati fejlesztési tervekről, valamint arról, hogy a je­lenlegi gazdasági helyzetben hogyan alakul az export és import aránya a népgazda­ságban, s ezen belül a köny- nyűiparban. Nagy érdeklő­déssel hallgatták a fiatalok a termékváltás szükségessé­géről, a létszámhelyzetről, jutalmazási rendszerekről szóló részletes és őszinte tá­jékoztatót. Az előadó ki­emelte ''a fiatal értelmiség, műszaki szakemberek fele­lősségteljes szerepét a jövő­ben. A hozzászólások olyan gyakorlati gondokat érintet­tek, mint például a javító- szolgálat kialakítása, melyre egyre égetőbb szükség van, de az adminisztráció és bü­rokratizmus ezek megszer­vezését nagymértékben le­lassítja. Megvitatták többek között a bérgazdálkodási rendszer, valamint a háttér­ipar és az ipari üzemek kap­csolatát. A találkozó részt1 vevőit Jenei István, az EN- CI KISZ-titkára, mint a ren­dező szerv képviselője bú­csúztatta. A következő or­szágos találkozót Pécsett rendezik majd. Baginé Szűcs Éva Kubikostalálkozó Csongrádiul Eloltották a gázfáklyát — ma kezdik a kút elfojtását Vasárnap reggel 6 óra. A védelem vezetői még egyszer gondosan egyeztetik a kidol­gozott haditervet, majd ezt követően a mentésben részt vevők megkezdik csatájukat a természet erőivel. A kitö­rés környékén elfoglalja megadott helyét 242 tűzoltó — közülük 105-en hővédő ruhában dolgoznak. Hét óra tájban beindul a 21 tűzoltó- kocsi szivattyúja, s röviddel ezután működésbe lép 9 víz­ágyú és 11 kézisugár. Ezek együttesen a kiépített 13 ki­lométernyi tömlővezetéken percenként 30 köbméternyi vizet juttatnak a tűztérbe. A szakemberek az oltást 78 percre tervezték. Az egyórányi hűtés során hatalmas gőzfelhő képződött, a tűzoltókon kívül több mint 200 olajbányász, honvéd és vízügyes áll készenlétben. Egyelőre a tűz makacskodik. Az előhűtést követően ké­szenlétbe helyezik a két ZIL tehergépkocsira szerelt repü­lőgépmotort. Az árnyékban 30 fok körüli a hőmérséklet, az ‘ oltás közelében ennek a többszöröse, összehangoltan, nyugodtan, egy emberként dolgoznak a mentőbrigádok. Mindenki tudja, érti felada­tát. Háromnegyed kilenc. Fel­bőg az egyik turbóreaktív hajtómű, majd lassan fordul a tűz felé. Nő a motor for­dulata. az oxigénben szegény égésterméket a tűzbe irá­nyítják. A láng meglibben. Tovább növelik a motor tel­jesítményét, s mielőtt az el­érné a maximumot, a láng a földre hanyatlik, majd el­alszik. Még néhány másod­percig, biztos ami biztos, működik a hajtómű. Közben a vízsugarak célpontja is megváltozik, s változatlan mennyiségben szakad a víz. További hűtésre kerül sor. Senki nem mozdul. Újabb óra múlva néhány fecsken­dőt kikapcsolnak. Közben beöltöznek, s bevetésre ké­szen állnak a mentőosztag tagjai. Valamennyien önkén­tesek. Mindenki kíváncsi: mit rejt a sérült betonakna, milyen mértékben károso­dott meg a kútfej. Rövid időn belül a kút, a cső kö­zelében vannak. Légkala- náccsal bontják a betont. Dél tájban egyikük örömmel integet, majd kint, miután levette kámzsáját mondja: ,,A kútfej sérülése nem szá­mottevő, a tömítések sem sé­rültek meg!” Az aknában térdig érő víz­ben dolgoznak, kötelekkel biztosítják egymást a mentő­brigád tagjai. Kézzel emelik ki a betondarabokat, lapát­tal, vödörrel szedik ki a sa­lakot, iszapot. Kézzel csinál­nak utat az elfolyó víznek. Félóránként váltják egymást. Délután 3 óra. A cső kö­zeléből jött levegőzni Plau­kity Ferenc és Vass István, a mentőbrigád két önkénte­se. — Az aknái bővítjük, a csőfejet tesszük szabaddá. Szerencsés véletlen, hogy a csőfej nem sérült meg. Kí­vülről az aknában maradt víz, belülről pedig a nagy áramlási hatás hűtötte, ezért nem olvadt el — magyaráz­za Plaukity Ferenc. — Munkájuk nem ve­szélytelen ... — Nem életbiztosítás — válaszol Vass István, majd így folytatja: — önként vállaltuk, azért, mert az itt szerzett tapasztalatainkat munkánk során tudjuk hasz­nosítani, a fúrásokon növel­hetjük a biztonságot. Ennél a munkánál kapkodni, hős- ködni nem lehet, nincs ér­telme. Érezzük a felelőssé­get. — Mióta tagjai a mentő­osztagnak? — Battonyán, 1960-ban kezdtem, azóta minden ha­zai gáz- és olajkitörésnél részt vettem a mentésben. Dolgoztam már Csehszlová­kiában és Irakban is — mondja Plaukity Ferenc. — Én kezdőnek számítok, csupán hat éve vagyok a mentőbrigád tagja, ez a ne­gyedik éles feladat, amiben részt veszek. Egyébként évente két nagy gyakorlaton veszünk részt, ott gyakorol­(Folytatás a 3. oldalon) Hazánkban az elmúlt ne­gyed században kevés gáz-, illetve olajkitörés volt. A kőolajkutató vállalat oroshá­zi üzemének Szeghalom és Füzesgyarmat között levő 14-es számú gázkútja kilenc napon át égett, s ezért volt az érdeklődés középpontjá­ban. A magasba csapó láng­oszlop nappal is messzire látszott, este pedig fáklya­ként világította be a vidé­ket. Vasárnap délelőtt több napos előkészület után elol­tották a tüzet, a kutat vi­szont nem sikerült lezárni. A kút, a kiömlő gáz közelében, a mentőbrigád egy csoportja A csongrádi napok ese­ményei közű) a legnagyobb várakozás az országos kubi­kostalálkozót előzte meg. A rendezvény helyszíné ezúttal is a Tisza jobb partján, a Körös torkolatával szemben elterülő homokpad volt. A jó idő és az alacsony vízállás több ezres tömeget csaloga­tott a folyópartra. Békés, Csongrád és Szol­nok megyéből 12 brigád ér­kezett Csongrádra, hogy fel­mérjék1, mit őriztek meg a mesterség hagyományos ele­meiből, igazolják, hogy a gépek mindennapos közelsé­ge sem szoríthatta háttérbe ebben a szakmában a régi fogásokat: észt, erőt, ügyes­séget. Eljött a rendezvényre a Körösvidéki Vízügyi Igaz­gatóság Béke Szocialista Bri­gádja Gyuláról, a KEVIÉP békési főépítésvezetőségének II. Rákóczi Ferenc Szocialis­ta Brigádja, a Körös—Be­rettyói Vízgazdálkodási Tár­sulat Haladás Szocialista Brigádja Békésről, a KÖTI- VIZIG mezőtúri szakaszmér­nökségének Kun Béla Szo­cialista Brigádja. A vetélkedő zsűrijében fog­lalt helyet Soltész József, az Országos Vízügyi Hivatal fő­osztályvezetője, Kardos Im­re, az ATIVIZIG igazgató- helyettese, Makrai Mihály, a Tiszamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat igazgatója, Juhász János, a Kubikosok felvonulása. A békéscsabai csapat lett képezniük, majd terepet rendezniük. Közben megkez­dődött a kubikos lakókunyhó kiépítése gallyakból. A váz- szerkezet elkészítése után a födél, a falazat, a belső be­rendezés és a víztelenítés adott munkát az emberek­nek. Minden brigádban ki­jelöltek egy szakácsot, aki régi kubikosételt főzött bog­rácsban. Ezt később a ver­senyzőkön kívül a közönség is jóízűen kóstolgatta. Sor került ügyességi fel­adatokra is. A kubikosok ke­reket illesztettek talicskába, jelt faragtak lapátba, vizes­árkon átfektetett pallódesz­kán tolták át a terhet, majd elsimították az összehordott földet. Közben a rádió két ismert riportere, Szél Júlia és Eke Károly körbejárva tudósított az eseményről, majd a ku- bikosság múltjával kapcso­latos kérdéseket tett fel a versenyzőknek. A válaszokat ugyancsak pontozta a zsűri. Amíg a munkálatok folytak, a Tisza-ártéren felállított színpadon neves művészek adtak elő szemelvényeket a kubikossággal kapcsolatos irodalomból. Fellépett és nagy sikert aratott a Szeged táncegyüttes is. A vetélkedő végén a zsűri ellenőrizte a feladatok vég­rehajtását, majd összesítette (Folytatás a 3. oldalon.) Versenyfeladat volt a főzés is. Képünkön: a vésztői bri­gád „ínyesmestere” csongrádi múzeum igazgató­ja és Solymosi Istvánná, a Körösvidéki Vízügyi Igazga­tóság termelési osztályveze­tője. A nézők soraiból ala­kult „ellenzsüri” ugyancsak hallatta hangját a díjkiosz­táskor. A kubikosok talicskával, kézi szerszámokkal vonultak a helyszínre, majd a banda­gazdák egyezséget kötöttek a tennivalókra. Az első feladat a földmunka volt. Rajz alap­ján mért pontos rézsút kel-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents