Békés Megyei Népújság, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-15 / 191. szám
o 1982. augusztus 15.. vasárnap IgNsUJfcflftT A M BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG iá zán ezökovácsl ____1 K ovácsháza nevével először a XV. század második felében találkozunk. A Bessenyei család közbenjárásának köszönhető, hogy a települést Mátyás király a mezővárosok közé emelte. A község 1850—60 között találta meg igazi arculatát. A századforduló táján tért hódítanak az új mezőgazdasági kultúrák: a cirok, a cukorrépa, a napraforgó. A felszabadulás óta eltelt 37 év alatt azonban többel fejlődött a község, mint az elmúlt másfél évszázadban. Zsótér László, a nagyközségi pártbizottság titkára és Földi János tanácselnök hangsúlyozza: a járási székhely középfokú központ jellege meghatározza a tanács, a vállalatok, a szövetkezetek, a lakosság tennivalóit. Fontosnak tartják a jó közérzet kialakítását. Egyre több járda, út épül. Fejleszteni kell viszont az egészségügyi, a művelődési intézményeket. a kommunális és a lakossági szolgáltatást. Nagy gond. hogy a 7300 lakosból több mint 1000-an nyugdíjasok. A szociális gondoskodás bővítése tehát elengedhetetlen. A község tíz ipar. mezőgazdasági és egyéb üzeme jól gazdálkodik. Az V'. ötére* tervben az ÁFÉSZ, a CITÉV és a MEZŐGÉP 4. sz. gyára <öbb millió dollár értékű árut értékesített külföldön. Ma ne. 170 több szintes lakás van a településen. A mostani tervidőszakban 42 állami, 250 OTP-s, 12 szövetkezeti lakás és 130 családi ház épül. Az Állami Fejlesztési Bank jóváhagyta a gáz bevezetésére készített tervet, ami azt jelenti: 1983-ban elkezdődik az első ütem építése. A szennyvízelvezetés kiviteli tervei is készen vannak, nemsokára hozzákezdenek a társulat megalakításához. Elkészül az újabb 4 tantermes általános iskola, a régi rendőrkapitányság épületében rendezik be a könyvtárat, ahol a zenei oktatás is helyet kap. Augusztus 20. tiszteletére adják át a 4,5 millió forintba kerülő gyermekorvosi szakrendelőt. Sokat segítenek az elképzelések megvalósításában az üzemek, az intézmények, a termelőszövetkezet, a lakosság. Az elmúlt tervidőszakban mintegy 24 millió forint értékű társadalmi munkát teljesítettek, a 15 millió tervezettel szemben. Az utóbbi két esztendőben 4,5 kilométer járdát újítottak fel ily módon, éppen a napokban fejezik be a Szabadság utca korszerűsítését. Mindez alapja lehet a továbblépésnek. Az ételbárban Július 1-én nyílt meg a büféből átalakított korszerű ÁFÉSZ-ételbár az Alkotmány utcában. Dél van. A nemdohányzó. önkiszolgáló üzletben nagy a tumultus. Az étlapon levesek, készételek. frissen sültek, hamburger. grillcsirke. A presszóban kávé. fagylalt, sütemény. Állandóan cserélődnek az emberek. A személyzet alig győzi a munkát. Gyapjas L ászióné üzletvezető is a pult mögött serénykedik. Néhány percet szakít idejéből, hogy elmondja: — Reggel 7-től este 8 óráig várjuk a vendégeket. Elégedettek vagyunk, hiszen nagy az átmenő forgalom, közel van a rendelőintézet. Természetesen elsősorban a helybeliek keresnek fel bennünket. Jönnek ebédelni a tanácstól, a vízügytől, a biztosítótól, az építőipari közös vállalattól, de még a tsz- központból is. Nagy előnye az ilyen típusú egységnek. hogy a vendég szeme előtt, fő. sül az étel. nem kell sokáig várakozni. Meglepő: mindössze nyolcán dolgoznak az üzletben. Pedig naponta 300 adag ételt szolgálnak fel. — Változatos reggelit, vacsorát is készítünk — folytatja Gyapjas Lászlóné. — Az üzemekbe, az intézményekbe és az iskolákba kiszállítjuk a szendvicset. Ennek meg is van az eredménye. Az elmúlt hónapban 265 ezer forint forgalmat értünk el. ebből 163 ezer az ételek eladásából származik. Persze, terveink is vannak, ősszel kocsonyát. egyéb ételkülönlegességeket készítünk. Ügy véljük, a III. osztályú ételárak vonzzák az embereket. Valóban, az új ételbár szép. tiszta, modern. Reméljük: meg tudják őrizni ezt a színvonalat az elkövetkezendő években is. Mikor lesz város Kovácsháza? Találomra kérdeztünk meg néhány embert, véleményük szerint mikor teljesül a Község lakóinak tatéin legnagyobb vágva, a várossá lét? — Édes, én szeretném a legjobban — mondja Papp Józsefné, akit a Mozaik Áruházból kijövet állítottunk meg. — Lehet, hogy meg sem érem. mert már 54 éves vagyok. Kint lakom a Ság- vári-Iakótele- pen. a legnagyobb gondunk a fűtés. Most olajat használunk, de az egyre drágább. Jó lenne, ha bevezetnék a gázt. Nekem különben jó itt minden, csak kevés a munkahely. Talán ha város lenne a községből, épülnének itt gyárak, köny- nvebb lenne munkát találni. Cseh Pál, a helyi / ;,gjÁFÉSZ munkavédelmi előadója Mezőhegyesen él, de nyolc éve itt dolgozik. Ö talán kevésbé elfogult, mint a helyi lakosok: 1 — Nem ér- lem, miért kéne. hogy város legyen Kovácsháza ? — kérdez vissza. — Ez egy stramm nagyközség, szerintem megmaradhat annak. Én különben hiányolom a város belső magját, a központot. Otthon. Mezőhegyesen egész másként láttak a városteremtéshez a vezetők. Ügy látom, ide több elképzelésre lenne szükség, hogy tényleg város legyen, ha már any- nyira akarják... Boros Béláné kirakatrendező : — Talán 2000-beh. Lassan halad ez a dolog. Mondjak, hogy bevezetik á gázt. Mikor? Szak- középiskola kellene, a gimnázium kevés, ezért is hagyják itt a községet a fiatalok. Kicsi a művelődési ház. Van két eleven gyerekem. Szívesen beíratnám balettiskolába, de társastáncot is csak a diákoknak szerveznek. Ne legyek. annyira igényes? Legalább egy kondicionáló tornaterem lenne. Nyelvtanulásra sincs lehetőség. És a kereskedelem! Nincs kon- Jrurrenciája a Mozaik Áruháznak. félő, hogy elkénvel- mesednek. Van egy ÁFÉSZ- butik. csak éppen szegényes a választék, a papírboltban nem árulnak tapétát. A városban ilyesmi elképzelhetetlen. Bertók Ferenc vb-titkár: — Jó kérdés! A politikai főiskolán ebből il lám a szakdolgozatot. Mégis nehéz jósolni. Mi bízunk benne. hogy az ezredfordulóra valósággá válik a nagy alom. Egyszer már élvezte ezt a rangot a település. Régen volt . . . Most sorolhatnám a várossá válás feltételeit, amely fekete-fehéren le van írva. Röviden csak annyit: a település földrajzi fekvése kedvező, a tájegység középpontjában van. Ennek megfelelően látja el szerepkörét a közlekedéstől a kereskedelemig. Meghatározó, hogy jó ideje járási székhely. Kétségtelen, rengeteg még a tennivaló a lakásépítésben, az úthálózat, az oktatási intézmények, a szolgáltatás fejlesztésében. hogy nincs a JmzsegnPn például ékszerbolt. Szívós, kitartó munkára van még szükség. Tárgyalásról tárgyalásra Bejelentés nélkül megyünk a Békés megyei Zöld- ségvetőmag.-termelési Mo- delltársulás irodájába. Akár csodának is nevezhetjük, hogy Lestyán Mihályt, a társulás vezetőjét a helyén találjuk. Hogy miért, arról szóljon ő maga: — Az utóbbi napokban ritkán vagyok itthon. A kollégákkal körbejártuk a tagszövetkezeteket, már a jövő évi termelési tervet készítjük elő. Ma délután. Pestre utazom, holnap a MÉM-ben lesz egy megbeszélésem. A tagüzemek már betakarították a borsóvetőmagot, most a paradicsom adja a nagy munkát. Mielőtt megkezdtük. egyeztettünk a konzervgyárral, á paradicsomlét ugyanis ők veszik át. Minden munka jól halad. a hónap utolsó felében indul a bab, az uborka, és a hagymavetőmag betakarítása. — Hogy kivel is tárgyaltam ma? — gondolkodik hangosan. — Először a községi tanács elnökével. Jön hozzánk egy szakember, annak a lakásgondját szeretnénk megoldani. Volt nálam egy tótkomlósi személyzeti vezető. Beszéltem a makói hagymanemesitő intézet igazgatójával, egy szeptember elején sorra kerülő hagymatermesztési tanácskozásról. És itt volt a borsodi tagszövetkezetünk, a bekecsi tsz elnöke és a szerencsi járási párttitkár. — Volt már szabadságon? — Arra még nem volt idő — mosolyodik el. — De a jövő heten megyek a családdal Somogyba. Utána ugyanoda két hétre, szeptemberben vadászni. X vadászat az igazi nagy szerelmem. Bemegyek az erdőbe, és jól kipihenem magam. Persze, amennyire lehet, vigyázok az egészségemre. Ügy érzem, semmi bajom, bírom a munkát, még a tárgyalásokat is. A Mozaik Áruház szomszédságában néhányan a földre pakolták áruikat, úgy rögtönöztek piacot. — Nincs valódi piac? — kérdezzük a középkorú asz- szonvt, aki hatalmas őszibarackokat kínál. — Van az — feleli Tanda- ri Józsefné —. csak mesz- sze. Kint a Petőfi utcában, oda meg nemigen jön vevő. Én különben Szatymazról jöttem, reggel négykor indultunk a férjemmel. Három mázsát hn^Lim^-de nemigen akad vásá’rte?' Ma lesz fizetés, nincs pénzük az embereknek. Én meg itt állok ebben a melegben. Csák tudnám. miért kellett negyven forint helypénzt kifizetni . . . — csóválja a fejét. — Igaza van — mondja. Leskó Mihályné, az egyik vásárló —. messze van a piac. Oda csak az megy. akinek van kocsija. Valahol itt. a központban kéne egyet kialakítani. mert ez sem a vevőknek. sem az eladóknak nem jó. A községi tanácson megnyugtatnak. Tudnak a gondról. és tesznek is ellene. A Mozaik Áruház mögött, az. ÁFÉSZ-olajkút mellett rendeznek be egy új piacot. Kedden és pénteken délig lezárják áz. utcát, és ott bárki kulturált körülmények között kínálhatja portékáját. Valóban nyitott ház Nem sok művelődési központ dicsekedhet reggel fél nyolctól este tízig nyitva tartó ajtókkal. Mezőkovács- háza' igen. S most, így nyár derekán különösen jól kihasználják ezt a lehetőséget az. iskolások, akik ide járnak flipperezni. asztaliteniszezni, olvasgatni, sakkozni vagy csak beszélgetni. A kettős bázisfeladattal megbízott művelődési központ két munkatársával. Pántya Tamással és Domokosáé Paróczai Jusztinával beszélgettünk a ház mindennapos dolgairól. Hogy milyen nagy feladatot ró mindnyájukra a tárgyalkotó népművészet és a honismeretihelytörténeti bázisfeladatok ellátása mellett a kapcsolat- teremtés és -együttműködés a település gazdasági egységeivel. amelyek közül nem mindegyik ismerte még fel az egységes közművelődési terv megvalósításában rejlő lehetőségeket. Jusztina büszkén számolt be a 19 kiscsoport működéséről. amely egyben egyik fő erőssége munkájuknak. Tamás pedig a nagy tömegeket is megmozgató, a három esztendős múltra visszatekintő társastánc népszerűségéről szólt. Több tanfolyam is sikeresen fejeződött be. Antali Zoltán táncpedagógus büszke lehet tanítványaira. A neves díszítőművészszakkör vagy a nyugdíjasklub tagjainak nem jelent gondot egy-egy klubtalálkozón való részvétel, mert a háznak saját mikrobusza van. Természetesen a gondokról is szó esett. Nehezen mennek a komolyzenei műsorok, de még a diszkó is, hiányzik a fiatalokból álló stabil- közösség — az ifjúsági klub ugyanis megszűnt —, s mennyi bosszúságot, gondot jelent a tél a rossz fűtési lehetőség miatt. Leginkább mégis a túlzott adminisztrációra panaszkodtak. A művelődési központ igazgatója például kimutatta, hogy az elmúlt évben 1100 ügyiratot készítettek, s ehhez még 70 propagandaanyag is íródott. (Bár ez utóbbira a két fiatal szakember nem is panaszkodott.) A jövőben szükség lesz á ház felújítására és némi bú.- íorcserére is. Bízzunk benne. hogy ez is meglesz. „Kőtelező kis tartalék” A háztáji gazdálkodás színvonala sokat elárul egy község életéről. Bojtos Péter, az Üj Alkotmány Tsz ágazátvezetője érdekes ösz- szefüggésre hívta fel a figyelmünket: — A legnépszerűbb a sertés. Nemcsak, mert az ötvenes évektől napjainkig jól fizetett, hanem mert ezt szeretik ehhez értenek az emberek. A sertést amolyan kötelező kis tartaléknak kell tekinteni. Ha megvették a' malacot, annak enni kell adni. mert különben visít, si- valkodik. Ha pedig eladják a kész hízókat, a tagok egyben kapják vissza azt a nénzt. amit év közben befektettek. Akkor nyílik módjuk egy-egy nagyobb bevásárlásra. Elmondja még az ágazatvezető. hogy ő a növénytermesztéssel. két kollégája pedig az állattenyésztés szervezésével foglalkozik. Szükség is van rájuk, mert sokan hibrid kukoricát termesztenek. arra pedig nagyon figyelni kell. fíasonló a helyzet a magpaprikánál és a ciroknál. Az idén kilencezer hízót adnak majd el a tagok, várhatóan 140 hízómarhát is értékesítenek a háztájiból. A közös gazdaság állami felvásárlási árón ad a háztájizók- nak takarmányt, de biztosít tömegtakarmány-termő területet és kedvezményes fuvart is. Nagy figyelmet szentel az ágazat arra, hogy mindenki időben elvégezhesse a háztáji teendőket. Ez különösen a növényeknél fontos, mert a paprikát bizony például 4- 5 alkalommal is meg kell kapálni. Itt úgy szervezik a munkát, hogy jól megférjen a közös és a háztáji. Az oldalt írták: Seres Sándor, B. Sajti Emese. M. Szabó Zsuzsa. A fotókat készítette: Veress Erzsi.
