Békés Megyei Népújság, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-01 / 152. szám

NÉPÚJSÁG 1982. július 1., csütörtök Innováció a gyakorlatban Kevés szó jött annyira di­vatba, mint a latinból szár­mazó innováció. Az Idegen szavak szótára szerint ez csupán az újítást jelenti, de ma már ennél szélesebb ér­telemben használjuk. Inno­váció alatt értjük a találmá­nyok, újítások gyors alkal­mazását, a legmodernebb technikai eljárások átvéte­lét, az új termékek beveze­tését, vagyis tömören az új, az újdonságok iránti fogé­konyságot. Ha az innovációra, mint a mindennapok gyakorlatára példát keresünk, aligha talá­lunk jobbat, mint az oros­házi Kazángyártó és Építő Ipari Szövetkezet. - Ez a kollektíva évről évre újdon­ságokkal rukkol elő, bátran alkalmazzák a legmodernebb eljárásokat. Ebbéli tevékeny­ségük egyik szép elismer« sére. Tudományos intézetek­kel léptek együttműködésre a hazai biokerámia kifej­lesztésére. Egy szabadalom felhasználásával előrehala­dott kísérleteket folytatnak az oxidkerámiából készült foggyökérpótlásra. Szabada­lomhasznosítási kísérleti szerződést kötöttek a felta­lálókkal, a változtatható tűz- térnyomású kazán kipróbá­lására. Rendkívül rövid idő alatt megkezdték a nagy át­mérőjű pillangószelepek gyártását. És végül, de nem utolsósorban, műszaki-ipari együttműködési szerződést kötöttek a holland Brons- werk céggel. Bronswerk :rése\ ;alá- \ KÖZÉP Hasznosított szabadalmak a Thermopress kazáncsalá- ' dért kapott idei BNV-díj, 'rt Ez utóbbi "Szerződésről ér­demes egy kicsit részleteseb­ben is szólni, mert létrejötte kicsit példát mutat arra, hogyan kell gyorsan és sike­resen a gyakorlatban is meg­valósítani az innovációt. A múlt év elején merült fel a gondolat, hogy bővíte­ni kellene a gyártmányská­lát a KAZÉP-nél. Hiányzott ugyanis a választékból egy olyan kazántípus, amelyik képes tartósan, sok gőz elő­állításéra és jól bírja az ál­landó nagy terhelést, de a lökésszerű igénybevételt is. A Thermopresshez hasonló, kis vízterű és zsáktűzterű kazánok nem erre a célra készülnek, ilyen alkalmazás­ra jobb az úgynevezett há- romhuzamú, nagy vízterű tí­pus. Ilyet náluk nem gyár­tanak, eddig csak tőkés im­portból lehetett beszerezni a szükséges mennyiséget. A szövetkezetben mór létrejöt­tek a műszaki feltételek egy ilyen típus meghonosításá­hoz, és úgy döntöttek, hogy a hosszadalmas és bizonyta­lan fejlesztés helyett keres­nek egy partnert, aki átadja a licenszet, a gyártási ta­pasztalatokat, és akivel a továbbiakban is együtt lehet működni. Több neves kazángyártó cégtől kértek ajánlatot, eze­ket versenyeztették, és végül a holland Bronswerk mel-, lett döntöttek. Az engedé­lyezések megszerzése után, felgyorsult a munka, és eh­hez a NIKEX Külkereske­delmi Vállalat és a szakha­tóságok minden segítséget megadtak. Ez év február 8-án írták alá a szerződést, február 26- án kapták meg az első mű­szaki dokumentációt. az utolsó érkezési határideje iú­— Mi viszonylag időben rájöttünk arra, hogy csak akkor tudunk a piacon ma­radni, és sikereket elérni, ha nem ülünk a már meg­szerzett babérokon, hanem igyekszünk állandóan meg­újítani termékeinket és tu­dásunkat is. A mi szövetke­zetünk elég kicsi, mi nem rendelkezünk akkora tapasz­talatokkal, hogy gond nélkül átvészeljünk néhány rossz évet. Nekünk állandóan jó üzleteket kell kötnünk, éh­hez pedig olyan termékek szükségesek, melyek techni­kai színvonala élenjáró. Szükségünk van olyan gyárt­mányokra is, melyek újdon­ságok, melyeket másoktól ol­csóbban, vagy jobb minő­ségben nem lehet beszerezni. Ügy érzem, hogy nagy mun­kával, de elértük a kitűzött célt, ma már mindkét ter­mékcsoportban megfelelő vá­lasztékkal rendelkezünk, és van még a tarsolyunkban is egykét meglepetés — mond­ja jogos büszkeséggel Surá- nyi András, a KAZÉP elnö­ke. Érthető az elnök elégedett­sége, az utóbbi években rendkívüli mértékben fel­gyorsult a KAZÉP innováci­ós tevékenysége. Műszaki gárdájuk átszervezte a Ther­mopress kazáncsaládot, könnyebbek lettek a be­rendezések és nőtt a hatáfo- kuk. Szerződést kötöttek az Innovációs Alappal az oxid- kerámia termékek gyártás­technológiájának fejlesztó­Az új Bronswerk—KAZÉP-kazán lius 16. És most jön az iga­zi meglepetés: az első Bronswerk—KAZÉP-ka- zánt az idei BNVm már lát­hatták az érdeklődők. A do­kumentáció megérkezésétől számított két hónap alatt elkészültek a prototípusok! Új szerződések Hogyan lehet ezt megcsi­nálni? Mivel a KAZÉP-esek sem varázslók, nyilvánvaló, hogy a megfelelő előkészítésnek köszönhető a siker. Mert bár a dokumentáció csak február végén érkezett, az anyagjegyzéket már előre beszerezték, ennek alapján megrendelhették a szükséges anyagokat. Így a rajzok bir­tokában azonnal hozzákezd­hettek a gyártáshoz. Ez a gyorsaság egyébként a Bronswerk tetszését is meg­nyerte, kinyilvánította haj­landóságát részegységek vá­sárlására, sőt harmadik pia­cokon való közös megjele­nésre is. A Bronswerk-üzlet folyta­tása. az összes típus gyár­tásba vétele nyilván sok ne­hézséget okoz még. de már napi, rutinfeladatnak szá­mít. A szövetkezet most a további újdonságok beveze­tésével foglalkozik. Mivel fejlesztő, tervező kapacitásuk nem túlságosan nagy, már hosszú idő óta kapcsolatban állnak a különböző intéze­tekkel, egyetemekkel. Most például az energiagazdálko­dási intézettel kötnek szerző­dést országos jelentőségű té­mákban. Az ÉGI kifejleszti a szö­vetkezet 21-féle kazánjára a felügyelet nélküli, automati­zált üzemeltetési rendszert. E rendszer használata nem­csak munkaerőt, hanem energiát is megtakaríthat, mert biztosíthatja az opti­mális fűtési, üzemelési hő­fokot. Talán még ennél is nagyobb jelentőségű az a megállapodás, hogy az ÉGI kidolgozza a szövetkezet ka­zánjainak biogázzal való "üzemeltetését. Ma még a kü­lönféle szerves hulladékok bomlásából keletkező gázok jórészt veszendőbe mennek, pedig kis- és középüzemi méretekben is hasznosíthatók lennének. Egy-egy állattartó telep hőenergia-szükségle­tének felét, kétharmadát le­hetne biogázzal biztosítani. Az energia-takarékosságot szolgálja, a tápvíz-előmele­gítés is, melyet a Bronswerk- kazánoknál lehet alkalmaz­ni. Ezt is az ÉGI fejlesztette ki, és a füstgázok hulladék­hőjének tekintélyes «részét lehet visszanyerni rajta. ♦ A különféle új ötleteknek ezzel még nem értünk a vé­gére, de a fejlesztés alatt álló témákról vagy éppen a szabadalmaztatás alatt álló megoldásokról érthetően nem nyilatkoznak a szövetkezet­ben, az ipari titkot védeni kell. Azért nyilván ennyiből is látszik: az innovációs te­vékenység komoly szellemi és anyagi ráfordításokat igénylő munka, de ma már enélkül nem lehet megélni. Kép, szöveg: Lányai László 0 Rába a jobb alkatrészellátásért Újszerű együttműködés jött létre a Győri Rába Ma­gyar Vagon- és Gépgyár, va­lamint a négy legfontosabb mezőgazdasági termelési rendszer, a bábolnai IKR, a nádudvari KITE, a szek­szárdi KSZE és a bajai BKIR között. Szerződésben rögzítették, hogy az említett négy termelési rendszer a különböző közvetítőket ki­iktatva közvetlenül forgal­mazza a Rába-gyár termé­keit és azok alkatrészeit. A* Rába ezután közvetlenül a négy rendszerközpontnak szállítja az erőgépeket, a munkagépeket és azok al­katrészeit. A megállapodás értelmében mindegyik ter­melési rendszer központi raktárbázist létesít, s ezeket saját forgóeszköz-alapjának terhére, a Rába-gyár tölti fel alkatrészekkel és gépek­kel. Az együttműködés ke­retében a gyár évente mintegy 400 millió forint értékű alkatrészt és gépet szállít közvetlenül az azo­kat felhasználó termelési rendszereknek. Az újszerű együttműködés elsősorban azért jött létre, hogy kiküszöböljék a már krónikusnak mondható al­katrészhiányt. Az eddigi gyakorlat alapján ugyanis hiány mutatkozott az alkat­részekből, akkor is, amikor jelentős készletek voltak be­lőlük különböző raktárak­ban. Ezentúl a gyártó- és a felhasználó naprakészen in­tézi az alkatrész-utánpótlás­sal kapcsolatos teendőket. A Rába-gyár emellett tovább­ra is kész arra, hogy várat­lan meghibásodások esetén, a rendszerekhez nem tartozó gazdaságokat is soron kívül ellássa az általa gyártott gé­pekhez szükséges alkatré­szekkel, közvetlenül is elfo­gad észrevételeket, panaszo­kat. Érvényesítik azt az el­vet, hogy Rába-gvártmányú mezőgazdasági gép alkatrész- és főegységhiánya nem kés­leltetheti a termés betaka­rítását. II mezöhegyesi Kezdeményezés Gazdasági társaság melléktermék hasznosítására Megszervezték a répaszelel Az országJgukorgyáraiban a répa feldolgozása során évente hárommillió tonna nyersszelet képződik. E ha­talmas mennyiségű mellék- termék hasznosítása évek óta megoldatlan. A nyersszelet takarmány. Mérésekkel bizonyított, hogy takarmányértéke meghalad­ja a 75 százalékot. Legin­kább a kérődző állatok ete­tésére alkalmas. Tömeges felhasználására többféle módszert is ismernek, de egyik sem terjedt el, vált általánossá. Mindeddig — a szárított mennyiséget kivéve — meg­oldatlan volt a tartósítás, tá­rolás. így a nedves szelet etetésére csak a téli hóna­pokban nyílt lehetőség. A szállítás növekvő költségei miatt azonban erre is egyre kevesebb gazdaság vállalko­zott. A felhasználás kevesebb gondot okozott abban az eset­ben, ha a szeletet szárították, de az energiaárak növekedé­se gazdaságtalanná tette ezt a megoldást is. Egy tonna szelet szárítása tavaly meg­haladta a 3 ezer 800 forin­tot. Végül is a nyersszelet felhasználatlan része az ösz- szes mennyiség mintegy fe­le, gödrökbe került. A Mezöhegyesi Mezőgaz­dasági Kombinát kezdemé­nyezésére ez év elején cukor­gyári melléktermékek hasz­nosítására szarvasmarhahús­termelő gazdasági társasá­got hoztak létre. Az első ez­zel kapcsolatos elképzelések a Mezöhegyesi Állami Gßz- daság és a helyi cukorgyár egyesülését követően 1981- ben láttak napvilágot. Az időpontok egybeesése nem véletlen. A répaszelet érté­kesítésének és felhasználásá­nak gondjai ugyanis ettől kezdve már egy gazdaságon belül vártak megoldást. A kombinát szakemberei kezdetben helyi méretekben gondolkodtak, később több megyén kívüli intézmény, gyár, mezőgazdasági üzem vezetőinek véleménye alap­ján módosították eredeti el­képzeléseiket. A társasági szerződést végül is negyven gazdálkodó egység — kuta­tóintézetek. cukorgyárak, termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, feldolgozó üze­mek — írta alá. asál A képviselettel megbízott gazdaság a Mezöhegyesi Me­zőgazdasági Kombinát lett. Az aláírók a munka össze­hangolására Budapesten ko­ordinációs irodát hoztak lét­re. A társaság a cukorgyá­rak körzetében tizenegy te­rületi csoportot alakított ki. A szarvasmarhahús-terme- lő gazdasági társaság szer­vezeti felépítése azon a tu­datos elképzelésen alapszik, hogy a mezőgazdasági üze­mek a cukorgyárak körzeté­ben hizlalótelepeket hozza­nak létre. A mezőhegyeseiek azt is kiszámították, hogy a majd újonnan épülő telepek, mellékterméket kibocsátó gyártól nem lehetnek távo­labb 20 kilométernél. Ha ez nem így történne, a szállítás magas költségei miatt a hiz­lalás sokat veszítene gazda­ságosságából. A koncentrált hizlalótele­pek építése óriási előnyök­kel járna. Az olcsóbb takar­mány, a melléktermék eteté­se egy kilogramm hús elő­állításának költségeit 5-6 fo­rinttal csökkentené. Ugyan­akkor kevesebb munkaerőre lenne szükség. így az egy ki­logramm húsra jutó munka­bér a korábbinak fele, egy forint lenne. A költségek csökkenése vé­gül is a nyereség növekedé­séhez vezetne. Nem elhanya­golható természetesen az sem, hogy a feldolgozó üze­mekben egyszerűbbé válna a programozás, hiszen a mező- gazdaság a korábbi, viszony­lag kis tételek helyett, egy­szerre nagyobb mennyiségű és azonos minőségű vágóál­latot tudna szállítani. A gazdasági társaság lét­rejöttével a vállalkozásban részvevők megoszthatják a beruházás, fejlesztés költsé­geit és a befektetés arányá­ban többletnyereséghez jut­hatnak. A mezőhegyesiek a prog­ram megvalósításában élen szeretnének járni. Csakhogy a partnerek túlzott óvatos­sága miatt a többi megyéhez képest máris lemaradás ta­pasztalható. A kombinát szakemberei mindenesetre erőfeszítéseket tesznek a ter­vek megvalósításáért. totó: Veress Erzsi Az igazán jó az lenne, hangsúlyozták, ha gazdasá­gosságnak alárendelt szako­sodás jönne létre az üzemek között. Míg ugyanis Mezőhe­gyesen a növendék marhák­nál egy kilogramm súlygya­rapodás 65 forintba kerül, addig Vésztőn, ahol legelte­tésre is lehetőség van, mind­össze 49 forintba. A növendék állatok tartá­sa, tehát a megye északi, le­gelőkben bővelkedő gazdasá­gaiban lenne előnyös.^ kombinát ezért arra is vál­lalkozik, hogy tartalékalapjá­nak felhasználásával segítse az ehhez szükséges feltételek megteremtését. Ilyen közös beruházásra készülnek a me­zőhegyesiek a vésztői Körös­menti Termelőszövetkezettel. De a programba bekapcso­lódtak már a mezőgyániak is, hozzájuk eddig háromszáz növendék marhát helyeztek ki. A vállalkozás, amely óriá­si feladatok megoldására ké­szül, egyben lehetőséget kí­nál a részt vevő üzemeknek arra is, hogy adottságaikat jobban kihasználhassák. A mezöhegyesi földeken példá­ul vétek óriási területeken takarmányt termeszteni, ha más gazdaságok adottsága a legelő, elegendő mennyiségű füvet ad a növendék állatok fejlődéséhez. Az új takarmányozási mód­szernek és az állatok kihe­lyezésének köszönhető, hogy a kombinát az idén a siló­kukorica termőterületét 200, a lucernáét 300 hektárral csökkentette. Arra, hogy a későbbiekben mennyivel csökkenhet a takarmányter- mő-terület, még csak óvatos becslések állnak rendelkezés­re. Ezek szerint az állatok takarmányozása 30—40 szá­zalékkal kevesebb silókuko­ricát igényelne. A kombinát e fejlesztés el­ső lépcsőjében négyszer 200 férőhelyes épületek kialakí­tását tervezi. Hogy a későb­biekben a hizlalás a mostani hat helyett, egy telepen tör­ténjen. Végezetül szólni kell arcpl is, ami lehetővé tette a prog­ram beindítását: A mezőhegyesiek 1982-től tejsavas tartósítással oldják meg, hogy a szelet egész év­ben alkalmas legyen takar­mányozásra. Kepenyes János

Next

/
Thumbnails
Contents