Békés Megyei Népújság, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-04 / 155. szám
NÉPÚJSÁG 1982, július -1., vasárnap Megnyílt a képzőművészeti kiállítás Nőtt a Vöröskereszt társadalmi jelentősége Fábián Gyula, a Petőfi Irodalmi Múzeum osztályvezetője megnyitja a kiállítást Fotó: Kovács Erzsi A gyulai művésztelep tagjainak alkotásaiból rendezett kiállítást az Erkel Ferenc Múzeum és a városi tanács a Dürer teremben. Július 3-án, szombaton Fábián Gyula, a Petőfi 'Irodalmi Múzeum osztályvezetője nyitotta meg a tárlatot, amelynek anyaga — mint mondotta — nem próbálkozásokról, hanem már kiérlelt művekről tanúskodik. A művésztelep lakói szívós akarattal és eltökéltséggel dolgoztak és dolgoznak azért, hogy mesterségbeli tudásuk legjavát adva prezentálhassák egyebek között a munkásélet momentumait és a környezet sajátosságát. Az osztályvezető végül hangsúlyozta, csak az a nép becsüli önmagát, amely tiszteli saját történelmét, kulturális örökségét és a nemzeti hagyományokat egyaránt. Az augusztus 8-ig nyitva tartó kiállítást — hétfő kivételével — naponta 10-től 18 óráig tekinthetik meg az érdeklődők. __v__n N emzetközi környezetvédelmi tábor Szarvason A szarvasi kempingben július 3-tól 13-ig 40 ország részvevőjével rendezik meg a nemzetközi környezetvédelmi nyári tábort. Tegnap, szombaton este 8 órakor nyitották, meg a rendezvénysorozatot, s ma reggel már tíz csónakból álló csoport indul a Hármas-Körösön Gyomaend- rődre, akiket dr. Réthy Zsig- mond muzeológus kalauzol. A vendégek egyik csoportja, mivel a többiek a szarvasi öntözési Kutatóintézet kastélyparkját nézik meg, a Körös holtágán evez csónakokkal. Még ezen a napon ellátogatnak Dévaványá- ra a túzokrezervátumra, majd a vésztői Mágor-halmi ásatásokat tekintik meg. Innen Bélmegyer- re. majd Szabadkígyósra látogatnak. Július 5-én, hétfőn újabb természetjárással folytatódik a program. Több csoportban foglalkoznak szakemberek a vendégekkel, természet- és környezetvédelmi előadásokat tartanak. A természet-, környezetvédelem nyugat-európai és magyar- országi jogi kérdéseivel ismerkednek a részvevők kedden, július 6-án. Szerdán Szanazugba, a Gyulai Húskombinát üdülőjébe érkeznek. Ezután megtekintik a nyárfás szennyvíztisztító telepet, míg a részvevők egy másik csoportja a Hidasháti Állami Gazdaság tehenészeti telepére látogat el, hogy ott a szakmai kérdéseket a gyakorlatban vitasson meg. A következő nap programja: a gazdasági tevékenységek és technológiai folyamatok hatásá a környezetre. Július 9-én, pénteken a téma: a gyermekek környezetvédelmi ismereteinek oktatása az általános és felsőfokú iskolákban. Július 10-én Békés megye környezet- és természetvédelmével ismerkednek. Vasárnap a természeti kincsek megőrzésének és e védelmi munka fejlődésének kérdéseiről hallgatnak előadást, délután pedig sportversenyekre, kulturális programokra invitálják a részvevőket. Július 12-én, hétfőn vitafórumot szerveznek az ,,Ifjúság és környezetvédelem a nemzetközi együttműködésben” címmel, ahoi a környezetről és leszerelésről, a nemzetközi szervezetek szerepéről cserélnek véleményt, majd a sajtókommüniké elfogadása után fejződik be a nyári tábor. Számadó Julianna (Folytatás az 1. oldalról) A hozzászólások során sokan mondták el véleményüket az állami egészségügyi szolgálat és a vöröskeresztes aktívák összekapcsolódó munkájáról, az üzemegészségügy aktuális tennivalóiról, az alkoholellenes klubok működéséről, a polgári védelem feladatairól. Javaslatként hangzott el, hogy a nevelőszülői hálózat fejlődését segítse a Vöröskereszt. így több állami gondozott gyermek sorsa, jövője megnyugtatóbb lenne. Az Orosházi Üveggyár vöröskeresztes titkára munkamódszereiket ismertette, a megyei tanács művelődésügyi osztályának képviselője a pedagógusok felelősségét hangsúlyozta a gyerekek emberszeretetre nevelésében. Hallottunk a véradómozgalom tapasztalatairól, a gyulai mozgássérültklubról, a szakmunkástanulók, szakközépiskolások vöröskeresztes munkájáról, az egészségügyi szolgálat családvédelmi munkacsoportjának terveiről. Nagy Jenő, a megyei párt- bizottság titkára az MSZMP KB jelenlevő képviselője és a megyei pártbizottság nevében köszöntötte a Magyar Vöröskereszt Békés megyei küldöttértekezletét. Hozzászólásában elmondotta, hogy a szervezet sajátos programjának megvalósításával, tömegszervezeti jellegének megszilárdításával eredményesen vesz részt a párt politikájának megvalósításában. Részt vállalt a társadalom politikai, gazdasági, humanista feladatainak megoldásában. A Vöröskeresztben a kommunista elvek megvalósításáért. a családokért önzetlenül dolgozni nemes, szép és megtisztelő feladat. Amikor a szebb, tartalmasabb emberi életért tevékenykednek, egyben a nemzetközi liga jelszavát is megvalósítják: „Emberiességgel a békéért!” A felszólalók között a Magyar Vöröskereszt Országos Vezetőségének főtitkárhelyettese, dr. Kaposvári Júlia ismertette a Magyar Vöröskereszt munkájára jellemző tapasztalatokat, az elmúlt öt év segítő és gátló tényezőit. Figyelmeztetett arra, hogy szürkébb hétköznapok következnek a jövőben, főként a minőségi, tartalmi munkára kell törekedni. Elmondotta. hogy mit várnak a Békés megyei vezetéstől, majd válaszolt a küldöttek kérdéseire. Befejezésül a megyei küldöttértekezlet újjáválasztotta a Magyar Vöröskereszt Békés megyei szervezete vezetőségének tagjait, a számvizsgáló bizottságot és egyhangúlag megszavazta a Magyar Vöröskereszt VI. kongresszusára delegáltak névsorát is. A Vöröskereszt Békés megyei szervezete vezetőségének elnöke továbbra is dr. Sarnyai Ferenc, a megyei kórház igazgató főorvosa maradt, a titkári feladatokra pedig Öz Ferencet tartotta érdemesnek a küldöttértekezlet. Bede Zsóka Ülést tartott az Országos Szövetkezeti Tanács A hatvanadik nemzetközi szövetkezeti nap alkalmából — Rév Lajos elnökletével — Szolnokon megtartotta tegnap soros és egyben ünnepi ülését az Országos Szövetkezeti Tanács. Megnyitó beszédében Rév Lajos kiemelte: a magyar szövetkezetek az elmúlt év végén lezajlott kongresszusaikon meghatározták céljaikat, megújították vezetőségeiket, és azóta még eredményesebben munkálkodnak társadalmi-gazdasági feladataink megvalósításán. Az ülés ezt követően a szövetkezetek jogi szabályzatának továbbfejlesztésére előterjesztett javaslatokat vitatta meg. Tavaly a szövetkezeti kongresszusokra való felkészülés idején a szövetkezeti tagok széles köre tett javaslatot a szövetkezeti törvény, valamint a hozzá kapcsolódó jogszabályok módosítására. Behatóan foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel a kongresszusokon is. Az Igazságügyi Minisztérium irányításával működő kodifikációs bizottság, az egyes országos tanácsok bevonásával hónapokig dolgozott az illetékes szervek elé terjesztendő javaslaton. Az ülés vitájában felszólalók mindenekelőtt azt vizsgálták, hogy az önálló vállalati működéshez szükséges megalapozott döntéseket milyen módon lehet a legkörültekintőbben és a leggyorsabban meghozni. Az ülést követően a tanácskozás részvevői megtekintették a szolnoki Skála utcát, ahol a megye ipari szövetkezeteinek termékeit mutatták be árusítással egybekötve. Egyezzünk Ö mesebeli királyfi — mint tudjuk — soha nem alkuszik. Furcsa is volna, ha mondjuk a hétfejű sárkányhoz nem kivont karddal, halál megvető bátorsággal közeledne, hanem valamiféle „áthidaló javaslattal”. Mindjárt elveszítené varázsát, mindjárt nem lenne mesebeli. A mese nem érhet véget a királyfi és a sárkány ésszerű kompromisszumával. Győznie kell a jónak a rossz fölött, már csak azért is, mert a jó abszolút jó, a rossz pedig abszolút rossz, s e kettőt nem lehet összebékíteni. A valóságban némileg mások az esélyeink. Vélhetőleg csak csecsemőkorunkban nem kellett tudomásul vennünk a körülményeket, s nem kellett alkalmazkodnunk a többiekhez. Az öntudatlan néhány hónap elmúltával tanulni kezdtük, hogy mit lehet és mit nem. Tanulni kezdtük az ilyen-olyan együttélési normákat, az írott 'és íratlan szabályokat. Másszóval korlátáinkat. Ki köny- nyebben, ki nehezebben — természetétől és még inkább nevelőitől függően. És lettünk ily módon közösségben, t ársadalomban élni képes lénnyé. A folyamat persze korántsem ilyen egyszerű. Szerencsére. Ha mindig, mindenhez alkalmazkodtunk volna, cl vész egyéniségünk, akaratunk. Nem lenne másokétól eltérő célunk, véleményünk. Elfogadnánk mindent úgy, ahogy van, nem küzdenénk, nem akarnánk irányítani sorsunkat. Márpedig akarjuk, hogyne akarnánk, csak közijén tudomásul kell vennünk lehetőségeink határait. A tényleges határokat, amelyek elérése nem kevés erőfeszítést kíván. Megalkuvók volnánk? Rossz ízű szó. megalkuvó. Bár az alkuban benne rejlik, hogy nem csak mi engedtünk. Valamire alkudni úgy lehet, hogy enged egyik is, másik is. Nem mindegy, hogy mennyit, persze. És nem mindegy, hogy miben. Van, ami nem lehet alku tárgya. Az elvi meggyőződés, . az erkölcsi felfogás példának okáért. Sorsa válogatja, ki hányszor kényszerül élete során elveinek védelmére. És vizsgázik jellemből, bátorságból, hűségből ... De maradjunk a köznapok, kevésbé emelkedett példáinál. A tisztes alkut megkívánó napi ütközeteinknél. Mondjuk a munkahelyünkön. E sorok írója nagyon tiszteli a makacs embereket, azokat, akik ragaszkodnak véleményükhöz mindaddig, amíg mások véleménye nem meggyőzőbb az övékénél. Ügy meg! tapasztalom, hogy aki ragasz-, kodik igazához, az rendszerint fogékonyabb a másik igaza iránt. Természetszerűleg fogékonyabb. Mert érvekkel felfegyverzett, mert végiggondolta, hogy mit miért kellene úgy tenni, ahogy ő kívánja. S nyilván megérti — elfogadja vagy elveti, de megérti — a másik álláspontját. Van elképzelése, ami szembesülve egy másikkal, megerősödik vagy gyengül, vagy egyszerűen teljesebbé válik, kiegészül. Manapság sokszor emlegetjük a döntések előkészítését, a döntéseket megelőző demokratikus vitákat. Azt hiszem, hogy a jó döntésekhez makacs emberek kompromisszummal záruló ütközése szükséges. Hogy a kölcsönös engedmények után az maradjon meg, ami a legjobb megoldáshoz vezet. Függetlenül a véleményt nyilvánítók beosztásától. Ahol mindig a főnöknek van igaza, ott aligha érvényesül a kollektív bölcsesség. S korántsem csak a főnök hibájából nem. Hiába is vigasztalja magát bárki a szólásmondással, hogy az okos enged ... Az okos akkor enged, amikor nálánál okosabbat, jobbat javasol a másik. Engedni soha nem köny- nyű. Belátni, hogy más valamihez jobban ért. Vagy — ez is gyakorta megesik — a kitűnő ötletről lemondani v azért, mert megvalósításához hiányoznak a feltételek. Ha valóban hiányoznak, és nem puszta kifogásként hangzik el, hogy az elképzelés nem időszerű, irreális stb. Megalkuszunk, de csak akkor tehetjük nyugodt lélekkel, ha bizonyosak vagyunk benne: nem tudunk változtatni a körülményeken. Enélkül a „külső tényezőkre” való hivatkozás csupán mentség, elfogadhatatlan mentség restségünkre, bátortalanságunkra. isszan folytathatnám példálózást, és mindenki hozzátehetne még a maga történeteit. A dolog lényegét azonban további példák nélkül is megfogalmazhatjuk: szüntelenül engedményekre kényszerülünk. Csak az nem mindegy, hogy miért és mennyit adunk föl elképzeléseinkből. Az ésszerű kompromisszumot kiküzdjük, megtartva mindent, ami megtartható. És ez nem kudarc, nem vereség. Ehhez adnunk kell magunkat, képességeinket, s érezhetünk utána elégedettséget. Szégyellnünk azt kell, hogy megalkuszunk anélkül, hogy alkudni próbáltunk volna. Maros Dénes Közös érdekünk: aratás — tűz nélkül! Közismert tény: megyénk fontos szerepet tölt be az ország élelmiszer-szükségleteinek fedezésében. Ezért nagy jelentősége van annak, hogy a fáradságos munkával és nagy anyagi ráfordítással megtermelt gabonát közös erővel védjük meg a pusztulástól, az esetleges tűztől. A mezőgazdaság dolgozói sokat tettek és tesznek az ország kenyerének biztosításáért, de nemcsak rajtuk, valameny- nyiünkön sok múlik. Az aratás sikeres, túzkármentes befejezése közügy. Kérjük a betakarításban közvetlenül érintetteket, hogy — amint az elmúlt években is tették —, most se csökkenjen figyelmük, s a közös érdekeinket szolgáló tűzmegelőzési szabályok megtartásáról egy pillanatra se feledkezzenek meg. A vasúton, közúton utazókat arra kérjük, hogy veszélyeztetett környezetben égő gyufát, cigarettát ne dobjanak el, akadályozzák meg azt, ha erről “valaki is megfeledkezne. A gabonatáblák, szérű és rostnövénytároló szélétől, illetve a más helyeken levő kazaltól 30 méteres távolságon túl szabad dohányozni, 100 méteres környezetben a nyílt láng használata fokozott tűzkockázatot jelent. A gabonatáblák közelében lakókat arra kérjük, hogy fokozottan ügyeljenek gyermekeikre, azok játékára, a tűzveszélyes anyagok és a tűzgyújtó eszközök biztonságos tárolására, a tűzgyújtási tilalom megtartására. Aki tüzet észlel, kérjük, haladéktalanul jelezze az állami, önkéntes tűzoltóságainknak vagy a legközelebbi tanácsnak, esetleg a rendőri szervnek. Az elmúlt években közös összefogással elértük, hogy a betakarítás során jelentősebb tűzkár nem volt, s így a lábon álló gabonában a tűz nem pusztíthatott. Ezért fordulunk ismételten és bizalommal a közvéleményhez, kérjük és köszönjük a segítséget, amely közös céljainkat szolgálja. Békés megyei tűzoltó-parancsnokság hímzései nyerték el. A díjakat értékes tárgyjutalommal együtt adták át. A Békés megyei motívumok, a kalotaszegi, kalocsai és keresztszemes hímzések bizonyára sok látogatót vonzanak majd július 12-ig. (bse) A szemet gyönyörködtető díszítőművészeti, népművészeti alkotásokból ízlésesen rendezett kiállítást szombaton délelőtt 10 órakor ’Sebestyén Sándorné, a MÉSZÖV nőbizottságának elnöke méltatta. Egyúttal a művelődési központ földszintjén megrendezett kiállításról is szólt, amely Békés megye szövetkezeti életét reprezentálja fotókkal, grafikonokkal, tablókkal az ötödik ötéves tervidőszakkal bezáróan. A népművészeti kiállítás a szövetkezeti nődolgozók kézügyességéről, hagyományőrző alkotótehetségérői tanúskodik, valamint bemutatja a szövetkezeti mozgalom eredményeit Fotó: Kovács Erzsi Szövetkezeti népművészeti bemutató Gyulán Űtszáz pályamunkából 240-et fogadtak el A Békés megyei szövetkezetek koordinációs bizottsága szervezésében valósult meg a megye szövetkezeti ágazataiban dolgozó nők népművészeti alkotásaiból rendezett kiállítás. A rangos eseménynek a gyulai Erkel Ferenc Művelődési Központ és Ifjúsági Ház adott méltó otthont. A mezőgazdasági, ipari és fogyasztási szövetkezetek nődolgozói több mint 500 pályamunkával jelentkeztek. amelyből a szigorú zsűri 240-et talált bemutatásra méltónak. A bizonyára nagy érdeklődést kiváltó népművészeti kiállításon 19 díjat és két kü- löndíjat adott át Sebestyén Sándorné. öten első, heten második, hatan pedig harmadik díjat érdemeltek ki alkotásukkal. A kollektív első díjat a kisdombegyházi hímzőszakkör korai matyó-
