Békés Megyei Népújság, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-28 / 175. szám

1982. július 28., szerda Szépen magyarul - szépen emberül Ilyen szegények vagyunk? Oroszlánok pedig nincsenek Ősbemutató a Várszínházban Bizonyára nemcsak nekem, hanem az olvasóknak is nem egyszer feltűnt már, hogy egyetlen cikkben, egy néhány perces rádióinterjú­ban, egymás közvetlen kö­zelében is hányszor ismét­lődnek bizonyos szavak, fő­leg azok közül, amelyek va­lamilyen okból divatossá váltak. Egy rádióhallgató nemré­giben olyan újságcikket jut­tatott el hozzám — nem is hosszút, mindössze egyhasá- bosat —■' amelyben nyolc előrelépés olvasható. Egyszer sem fejlődés, haladás, kor­szerűsödés, javulás, növeke­dés vagy más hasonló, ha­nem mindig csak előrelépés. Máskor meg — ki tudja, há- nyadmagammal ? — azért kapom fel fejemet újságol­vasás, rádióhallgatás vagy tévézés közben, mert szinte záporoz, zuhog rám a sok tulajdonképpen, látványos, felszámol, indul... Nem kü- lön-külön bukkannak fel — ha így volna, ném is lenne velük semmi bajom —, ha­nem többnyire csapatostul járnak: egyetlen cikkben négy-öt felszámol, egy röpke interjúban öt-hat tulajdon­képpen. Ilyen rosszul állunk, eny- nyire szegények volnánk? Hogy érdemben válaszolhas­sunk, vessünk még egy pil­lantást az említett példákra! (Csak' zárójelben jegyzem meg, nem bármifajta szóis­métlésre gondolok itt. Köz­tudomású, . hogy egyrészt szakmai szövegekben, más­részt művészi alkotásokban nagyon is nagy szerepe van az ismétlésnek. Szakszöve­gekben azért, mert egy ter­minus technikust a szakem­bernek általában nincs mód­ja rokonértelmű megfelelő­vel felcserélni, irodalmi, köl­tői, szónoki alkotásokban pe­dig azért, mert ott az ismét­lés mint szóalakzat maga is fontos művészi kifejezőesz­köz. Valójában ez is megér­ne egy külön cikket, de most legyen elég e sommás meg­állapítás.) Kéthetes vendégszereplés­re Franciaországba utazik a Megyei Művelődési Központ Rábai úttörő táncegyüttese. A negyventagú csoport augusztus 2-án indul el. Két nap múlva Felletinben a folklór nemzetközi napokon lép a közönség elé, majd a Loire-parti Montoire-ban a világ-folklórfesztivál vendé­ge lesz. Itt augusztus 7-én és Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.25: Lélek és test. 8.55: Beszélni nehéz. 9.07: Nótacsokor. 9.42: Kis magyar néprajz. 10.05: Robin Hood. 10.28: Válaszolunk hallgatóink­nak. 10.43: Nagy siker volt! 12.45: Házunk tája. 13.00: Operaslágerek. 13.30: Antik és modern. 14.04: Dzsesszmelódiák. 15.05: Zord folyó. 16.05: Kritikusok fóruma. 16.15: Bemutatjuk új felvéte­lünket. 17.05: Nyugdíjra készülődve. 17.30: Pátria — népzenei hang­lemezsorozat. 17.44: Závodszky Zoltán dalfel­vételeiből. 19.15: Gondolat. 20.00: Évszázadok mesterművei. 21.00: A King’s Singers együt­tes énekel. 21.08: Irodalmunk a két világ­háború között. Térjünk vissza tehát pél­dáinkhoz! Az előrelépés-ek- ben bővelkedő újságcikket nem javítom, hiszen ponto­san nem is idéztem, szinoni­mákat pedig már írásom ele­jén is soroltam az előrelé­pés-ve. A tulajdonképpen semmivel sem több, nem is jobb, mint a lényegében, voltaképpen, igazában, alap­jában véve, s ráadásul az esetek nagy részében funk­ció nélküli, fölösleges tölte­lékszó. A látványos eredmé­nyek inkább bámulatosak, ragyogóak, a látványos bu­kások ellenben csúfosak, el- képesztöek, meghökkentőek. Az sem kötelező, sőt nagyon is stílustalan, hogy mindig mindent felszámoljunk. Bát­ran mondhatjuk ehelyett azt, hogy a lázadást leverték, el­fojtották, a katonai támasz­pontokat megsemmisítették, a színvonalbeli különbsége­ket eltüntették, a szerződést felbontották. Végül koránt­sem szükségszerű, hogy már szinte az indulók ütemére kopog, ismétlődik ritmuso- san a tömegtájékoztató esz­közök (sajtó, rádió, tévé) nyelvében az indul. Az adás, a tanév vagy a tanfolyam már szinte sohasem kezdő­dik, mindig csak indul. De indul a kiállítás is, ahelyett, hogy nyílna, megnyílna; ezenkívül szóváltás indul (holott: támad, kerekedik), szélvihar indul (noha valójá­ban kitör, keletkezik), a Du­na a Fekete-erdőből indul (holott onnan ered) stb. Az ember már-már haragra in­dul (azazhogy: gerjed) ások indul hallatán. Csakugyan szegények vol­nánk? Mint e kis eszmefut­tatásból is látható, nem sze­génység ez, hanem nyelvi restség, kifejezésbeli igény­telenség. Ha megtanulunk kellőképpen válogatni szava­ink kincsesházából, menten kiderül, hogy nagygn is gaz­dagok vagyunk. Csak élni kell tudnunk nyelvünk gaz­dagságával. Dr. Grétsy László 14-én szerepelnek gazdag és változatos műsorukkal. A fesztiválra tizenegy ország legjobb láncosai kaptak meg­hívást, többek között jugo­szláv, togói, bolíviai, malay- siai, görög és kanári-szigete­ki együttesek. A békéscsabai Rábai-együttesnek ez lesz az első külföldi vendégszerep­lése. A csoport augusztus 16- án indul haza. 22.21): Tíz perc külpolitika. 22.45: Kedvezmény? — diákok­nak. 23.00: Operakórusok. 23.30: Cherubini: Esz-dúr vo­nósnégyes. 00.10: Zsákai Piros László kla- rinétozik. PETŐFI RÁDIÓ 8.35: Idősebbek hullámhosszán. 9.30: Coco. 10.00: Zenedélelőtt. 12.05: Népdalok, néptáncok. 12.35: Tánczenei koktél. 13.30: jäzines szőttes. 14.00: "A Petőfi rádió zenés mű­sora. 16.00: Sziriusz és Corinta. 16.40: Fiatalok a seregben. 17.10: Újdonságainkból — ma­gyar táncdalok. 17.30: ötödik sebesség. 18.55: Kettősök Kálmán Imre operettjeiből. 19.25: Prizma. 19.45: A Haircut One Hundred zenekar felvételeiből. 20.35: Lajtán innen — Lajtán túl. 22.30: Könnyűzene Ránki György szerzeményeiből. 23.20: Vitorlázás. Különös sors adatik egy- egy művészi alkotásnak. Jé- kely Zoltán, a költő, csak­nem két évtizede vígjátékot irt. Oroszlánok Aquincum­ban — ezt a címet adta mű­vének, s úgy tűnt, amikor pontot tett az utolsó mondat végére, be is fejeződött a dai'ab élete. Színházi bemu­tatóra ugyanis nem került sor, kézen-közön még a kézirat is elveszett. (Soha ki nem nyíló íróasztalfiókok vajon mennyi kulturális kin­cset tartanak rabságban? Szellemi vaksággal megáldott „szakemberek” mennyi érté­ket ítélnek sorvadásra? Hi­szen a művészi alkotás élete akkor kezdődik, amikor meg­történik a közönséggel való találkozása. A föld mélyé­ben nyugvó milói Vénuszok akár ha meg se születtek volna, amíg a jó szerencse naovilágra nem hozza őket.) Szerencse is kellett, hogy Gyulán, Iglódi István rende­zésében színre került Jékely Zoltán vígjátéka. Sajnos, a szerző a bemutatót már nem érte meg. Jelképesnek is tekinthető a darab viszontagságos elő­élete. mint ahogy kusza kor­szakot, Aquincum ostromát idézi a vígjáték. A barbárok hada a túlparton van, vég­veszély fenyegeti a civilizált várost. Mit tesznek, az embe­rek. hogyan viselkedik a pol­gár e világvége előtti han­gulatban? És hogyan dönt a költő, Lupus, akinek egész életműve Aquincumhoz kö­tődik? Futni a menekülők­kel. vagy maradni, vállalva a veszélyt, a barbárok betö­rését? Súlyos kérdések, er­kölcsi tartást próbára tévő választási lehetőségek. Mind­ez pedig tiszta humorral át­ivódott, parádés jelenetek során ömlik szét a játékté­ren. A bemutató idején az idő­járás is kegyesnek bizonyult Thália híveihez, így minden együtt volt, ami a színházi élményhez szükséges. Adott az előadás legfontosabb alapanyaga, a jó írói mű. Környezetnek ott az ódon vár, amelyet Makai Péter díszlettervező bámulatosan kevés változtatással — a gó­tikus ablakívek klasszicizá- lásával, sok zöld növénnyel és egy szoborral — aquincu­mi udvarrá varázsolt. Schif­fer Judit jelmezeiben római­aknak érezhették magukat a szereplők. Rangos színész­gárda verbuválódott az elő­adásra, olyan művészek, akik képesek forró hangulatú es­tén tűzbe hozni a közönsé­get. Meg is tették! Minde­nekelőtt Öze Lajos, Lupus, a költő megformáló ja. Sze- retnivalóan lump, esendő embert, bölcs, - tiszta szívű poétát, s a maga módján a legigazabb hazafit hozta színre. Fanyar, senkihez sem hasonlítható színészegyéniség komédiázásának lehettünk III. MŰSOR 9.00: Romantikus mesterművek. 10.09: A főszerepben: Sherrill Milnes. 13.07: Artúr Rubinstein. zongo­rázik. Henryk Szeryng hegedül. Pierre Fournier gordonkázik. 14.07: Élő szó. 14.50: Zenekari muzsika. 16.00: Ü.jhullámos magyar együttesek felvételeiből. 16.45: öt földrész zenéje. 17.00: Egy műfaj születése. 17.20: Operarészletek. 18.15-: Magnóról magnóra. 19.05: Haydn-művek. 19.55: 2000 felé . . . 20.30: Finn—magyar dzsessz­klubest. 21.30: A Liszt Ferenc kamara- zenekar hangversenye. 22.40: Igor Sztravinszkij — az ember és zenéje. SZOLNOKISTŰDIÓ 17.00: Műsorismertetés, hírek. 17.05: Ifistúdió. Az alföldi fia­talok építőtáboraiból je­lentjük. Szerkesztő: Ben- kő Imre. 18.00—18.30: Alföldi krónika. tanúi. Néhány éve a Caligu­la helytartója főpapjaként ajándékozott meg felejthetet­len élménnyel Öze Lajos. Most másik arcát, nem ke­vésbé jelentős énjét ismer­hettük. Ezek az állomások — gondolom — a színész számára is olyan jelzések, amiért megszületni, élni ér­demes . . . Színpadi sistergé­sének fényében fölerősödik a partnerek játéka is. Szeren­csi Éva, a toporzékoló hisz- térika, boszorkány, kedves és visszataszító, érzéki, naív, ölelésre termett Sabina. Kránitz Lajos, aki mint dú- vad férj ó de csodálatos je­lenetet produkált a ravasz Lupus mesterrel. A három széllel bélelt költő-tanít­vány: Hodu József, Pelsőczy László, és Dezsényi Péter. A színpadra berobbanó szerv­esen kocsmáros, Katona Já­nos! Lang Györgyi, mint te­nyeres-talpas Agrippina, aki tapsra ingerelte a nézőket. Sőt! Jó hangulatban, felfoko­zott várakozással ért véget az első rész. Szándékosan nem szóltam eddig a rendező munkájáról. Hiszen ami pozitívumot fel­soroltam az előadásról, az természetesen Iglódi István érdeme is. A darab tiszta ér­telmezése, a közös ügy szol­gálata, egyéniségét megmu­tató, de nem felszínre tola­kodó rendezői jelenléte mind-mind fontos összetartó elemei a bemutatónak. És a biztos kezű színészvezetés, ami néha abban mutatkozik, hogy hagyja -kibontakozni munkatársait. (Nem tudom elképzelni például, hogy faár­ka rendező előre fel tudja építeni azt a jelenetet, ahogy öze Lajos színre jön. Eddig kétszer láttam az előadást, de Lupus parádés botladozá- sáért harmadjára is megné­zem ... S hogy ilyen ..apró­TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 9.00: Tévétorna, (ism.) 9.05: Csak gyerekeknek! 9.55: Delta, (ism.) 10.20: A dublőz. Amerikai film. (ism.) (f.-í.) 16.25: Hírek, (t.'-f.) 16.30: Kisfilmek a nagyvilágból. 16.50: Párizsi zsánerképek. 17.45: A kezdet. Jugoszláv film­sorozat. (f.-f.) 18.15: Még egyszer a Balaton­ról. (f.-í.) 18.55: A közönségszolgálat tájé­koztatója. (f.-f.) 19.00: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: A hajózás története. 21.50: Szemtől szembe Ali Sz.ab- rival. 22.45: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 20.00: Rockszinpad. 20.30: Egészségünkért! (f.-f.) 20.40: Hogyan építkeztek az iz­landiak 1100 éven keresz­tül? (ism.) 21.10: Tv-híradó 2. 21.30: Kő a szájban. Olasz film. ságok” is szerves részei lesz­nek a játéknak, bizony fon­tos rendezői tett.) Mondom, Iglódi István ér­deme a legjobb színházi es­téket idéző első rész. Ám, hogy szünet után érzékelhető törés következik, arról is ve­le van párbeszédem. (Nem­csak a mostani előadás köz­reműködőinek címzem, de ha már rómaj tárgyú darabot nézek, óhatatlanul eszembe jut a makacs természetű sze­nátor javaslata: Car.thagót pedig el kell pusztítani! Jaj, de sokszor szóvá tettem már az átkos gyulai „specialitást”, hogy az előadások előtt, s a szünetekben, a néző jelmez­be öltözött színészek társasá­gában kénytelen eltölteni az időt. Rágógumit puffogtató, viháncoló statiszták és a bor- harapóban fröccsöző komor hadfiak zökkentenek kj a színpadi élmény hatása alól. Tudom, nehéz a várban a szereplőknek tisztességes he­lyet biztosítani, de hadd ki­áltsam ismét a pusztába: az előadás a nézőért van! Még a szünet is.) Mivél a történet második része víz partján játszódik, ezért a nézőknek a várud­varról el kell vonulniuk a tó mentén elhelyezett szék­sorokhoz. Ez önmagában nem új dolog, hiszen a gyulai nyár évekkel korábban si­kerrel „nyitott" a víz felé. (Orfeusz-előadás, Bartók- és Kodály-est.) Csakhogy ezút­tal a nézők elhelyezése nem sikerült. Már a harmadik sorból nem látni, mi történik a „mélyben". Jogos elégedet­lenség, zavaró megjegyzések tarkítják az estét. Sokan fel­állnak a helyükről, sokan el is mennek... Aki pedig a „széleken" talál magának he­lyet, az szinte semmit se lát abból, ami a praetor udvará­ban történik. Időnként znva­BELGRÄD, I. MŰSOR 14.50: Tv-napló. 15.20: Video-oldalak. 15.30: Nyári délután. 18.00: Hírek. 18.05: Tv-naptár. 18.15: Leesett a felhőkből. 18.45: Zenei műsor. 19.15: Rajzfilm. 19.21: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Riport a városról: Made­re. 20.05: Madere: Játékok határ nélkül. 21.30: Filmsorozat. 22.15: Tv-napló. II. MŰSOR 19.00: Társadalmi témák. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Drámaest. 21.15: Reklám. 21.20: Hírek. 21.25: Ismerjük-e egymást elég­gé? ró, hogy a távolban beszélő színészek hangja először a hangszórókon át érkezik, majd később „élőben” is hallható. Ezek volnának a technikai nehézségek, ame-' lyek csöppet sem elhanya­golhatók. Esztétikai törést okoz viszont, hogy az első rész színpadszerű viszonyai után ki a szabadba, a „való­ságba” helyeződik a történet. Távolivá, liliputi méretűvé zsugorodnak a szereplők a szabadtéren. Másfajta játék­stílust kíván az új helyzet a közreműködőktől, s ha még a színészek tudnának is vál­tani (zömmel nem tudnak), a közönséget akkor is felesle­gesen kívül helyezik az áramkörből. Hiába érzékeli tulajdon szemével a néző például a vizet, ha „lelki szemei" nem figyelnek a já­tékra. Ősi ösztönnek enge­delmeskedünk, amikor ele­ven lángra nézünk, s amíg egy csónakban tüzet oltogat­nak, beszélhet a színész bár­mit, a közönség a tűzoltást figyeli. A színpadi rendező, Iglódi István, a tó partjára kerülve, mintha átalakult volna látványmesterré. Ki­szaladt kezéből az előadás, szétesett a varázslat. Több kárvallottja is lett a próbál­kozásnak. Elsősorban a kö­zönség, aki felemás élményt kapott. Megcsorbult a darab is, hiszen fontos részek nem éledtek fel. Elsikkadt az oroszlánok jelenléte, chapli- ni móka-jancsikká vedlett a római légió. Se megrendülni, se nevetni nem lehetett a lá­tottakon. Aki néző pedig nem távcsővel felszerelve érkezett, az csak sejteni tud­ta, hogy a színlapon felso­rolt művészek — Tyll Attila, Igó Éva, Lukács József és a többiek — azonosak a távoli történet szereplőivel. Volt egy kétségtelen elő­nye is a madártávlatnak: se­gítette a történelmi múltba révedö befejező képet. Nagy árat fizettünk érte, egy szi- porkázóan indult történelmi vígjáték második részét. Andódy Tibor BUKAREST 16.05: A falu iskolája. Iskola a falunak. 16.25: Stadion. 17.25: Hirdetés és zene. 17.50: A legkisebbeknek. 20.00: Tv-híradó. 20.25: Kertünk-udvarünk. 20.55: Filmmúzeum: nagy ren­dezők — nagy színészek, (folyt.) 22.20: Tv-híradó. MOZI Békési Bástya: 4 órakor: Tizen­két hónap, 6 órakor: Árnyéklo­vas I., II. rész. Békéscsabai Szabadság: de. 10 és 4 órakor: Szóljon a rock! 6 órakor: Pie- done Egyiptomban, 8 órakor: Dekameron. Békéscsabai Terv: Fekete fehér színesben. Gyulai Erkel: Mennyei napok. Gyulai Petőfi: 4 és 6 órakor: Csárdás­királynő, 8 órakor: Lepkegyűj­tő. Orosházi Partizán: fél 6 órakor: Vízi mese, fél 8 órakor: Meztelen bosszú. Franciaországba utazik a „Rábai” Bevetés előtt a légió __ I otó: Fazekas László

Next

/
Thumbnails
Contents