Békés Megyei Népújság, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-25 / 173. szám

1982. Július 25., vasárnap BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Csanádapácán C sanádapáca — község, s ez a „besorolás” meghatároz­za a falu lehetőségeit, fejlődésének, fejlesztésé­nek ütemét is. Két város, Orosháza és Békéscsaba kö­zött fekszik, s ennek hatását érzi is a község, ami kedvező, s ugyanakkor hátrányos is. Hátrányos azért, mert a városban munkát vállaló eljárók, elsősorban a fiatalok, munkahelyü­kön lakást igényelnek, s előbb-utóbb elköltöznek a faluból. Éppen ezért a lakosság megtartására törekednek a község vezetői. Miként azt Szatmári Sándor, a községi pártbizott­ság titkára és Mórocz László tanácselnök elmondta, ezért tették lehetővé, hogy a faluban részleget nyisson a Szegedi Papucs- és Cipőipari Szövetkezet, a Szegedei Parikafeldol- gozó Vállalat — ahol csökkent munkaképességűeket foglal­koztatnak —, a Tápéi Háziipari Szövetkezet és a békéscsa­bai RUTEX. A lányoknak, asszonyoknak ad munkát, és jó kereseti lehetőséget tsz kertészete is. Aki tehát dolgozni kí­ván, el tud a faluban helyezkedni. E tekintetben egyedül a szakmunkások alkalmazásával van gond, és ez elsősorban a fiatalokat érinti — számukra kevesebb helyben a lehetőség, így érthető, hogy elsősorban közülük kerülnek ki az eljárók. A falu lélekszáma egyébként 1970 és 1980 között 500-zal csökkent, s ez a folyamat ma is tart. Jelenleg mintegy 3 és fél ezren élnek Apácán, és a lakosság kétharmada közvetve vagy közvetlenül a helyi Széchenyi Tsz-ből él — tegyük nyomban hozzá, nem is rosszul. No és szorgalmas emberek lévén az itteniek, a háztájiban, a kiskertekben is termelnek zöldségfélét, jószágot tartanak, a közös gazdaság segíti eb­ben őket. Ez egyfelől hasznos, másfelől viszont azzal jár, hogy kevesebben vesznek részt a közéletben, jelennek meg különböző rendezvényeken. A község fejlesztésének itt is határt szabnak az anyagi lehetőségek, ám ezeket a szűkös kereteket igyekeznek okos gazda módjára kihasználni. A tanácsi költségvetésben rendel­kezésre álló összeg az intézmények működését, fenntartását fedezi. A fejlesztési alap a VI. ötéves terv időszakára ösz- szesen 2 és fél millió forint, saját erőből. Ebből épülnek a járdák, korszerűsítk a közvilágítást, és a felújított iskola- épületet szeretnék emeletráépítéssel bővíteni. Kihasználásra kínálkozó az a lehetőség, hogy a gerendási, a csorvási, med- gyesbodzási, a medgyesegyházi és a csanádapácai tsz közö­sen gáznyomáscsökkentőt épít, át kíván térni gázenergiára, s a földgázt kommunális célokra is igénybe vehetné a köz­ség. Az említett iskola bővítése egyébként 1980-ban fejező­dött be, tavaly készült el az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ ABC-áruháza, az őszön vehetik birtokukba az idős emberek a nyugdíjasklubot, nemrég bővítették, korszerűsítették a faluban a gyógyszertárat, és az idén felújították a fürdőt. Az egészségügyi ellátás jó, az óvodákban minden felvételre jogosult gyermeknek jut hely. Ebéd viszont nem, így az idén először kénytelenek csökkenteni a napköziben étkezők lét­számát — akiknek a körülményei indokolják, azok termé­szetesen továbbra s ott étkezhetnek. S ha már a gondoknál tartunk, szólni kell a szolgáltatásokról is, elsősorban az épít­kezők tapasztalják ezt. Hiányzik a Patyolat is, nincs a fa­luban férfiszabó, egyetlen nyugdíjas cipész vállal javítást, és a háztartási kisgépek javíttatása sem egyszerű. A védőnő Mindenki ismeri, mindenki szereti. — De hol lehet? Az egészségházból már elment, az orvosnál sincs, otthon a férje széttárja a karját, mondván, valahol a faluban megtalálják. Ürmös Gáspár- né községi védőnő — mert­hogy róla van szó — mun­kahelye ugyanis az egész fa­lu. Sorra látogatja a váran­dós kismamákat, havonta megnézi a csecsemőket, s ahol valami nincs rendben, jóval sűrűbben is bekopog­tat, fogadja az egészségház­ban hetente kétszer a tanács­adáson a fiatalasszonyokat, gyerekeket — egyszóval vég­zi a napi munkáját. 21. éve védőnő Csanádapácán, a kép­zőből annak idején az akkor még kötelező másfél évi munkára ide helyezték, és megszerette a falut, ittra­gadt, itt ment férjhez, s ma már két nagylány és egy 9 éves kisfiú édesanyja. Jel­lemzéséhez még csak annyit: felnőtt fejjel végezte el az Egészségügyi Főiskolát, ta­valy államvizsgázott. Éppen delet harangoznak, amikor hazaér. — Ma hét helyen voltam, terhes anyukákat, kisgyere­keket látogattam — támaszt­ja le a kerékpárt, megje­gyezve, hogy ez a „szolgála­ti járműve”, s úgy három­évente cseréli, a hóban, fagy­ban, esőben ugyanis gyorsan tönkremegy a bicikli. Már­pedig a védőnőnek télen- nyáron menni kell, és nem­csak a faluban, hanem az ide tartozó tanyákra is. Most, hogy a kolléganője gyesen van, egyedül látja el az egész községet, s úgy tud szabad­ságra menni, hogy egy nyug­díjas pusztaföldvári védőnő vállalta a helyettesítését. — Tapasztalatom szerint elég nehéz a kismamákkal boldogulni — mondja, ami­kor a munkájáról kérdezzük —, két véglet van, az egyik a nagyon gondos, a másik az ellenkezője. De azért ál­talában elfogadják a taná­csomat. Ami a gyermekvé­delmet illeti, szerencsére na­gyon jó a kapcsolatom a szakorvossal, lelkiismerete­sek, a szűrést gondosan vég­zik az iskolában, így keve­sebb gondom marad. Munkáját hivatalosan is elismerik, megbecsülik; az idén tavasszal vehette át az Egészségügyi Miniszteri Di­cséret kitüntetést. Nemrég bővítették és korszerűsítették a község főutcáján a gyógyszertárát. A pult mögött Miszlai Erzsébet és Endrész Adrienne Jó eredmények a Széchenyi Tsz-ben Csanádapácán is igyekez­tek kihasználni a jó időt, ja­vában tart az aratás a Szé­chenyi Tsz búzatábláin. A nagy munka közben szakí­tott egy kis időt a beszélge­tésre Mészáros Pál, a terme­lőszövetkezet elnöke. — Hány fiatal szakember dolgozik a szövetkezetben? — Az elmúlt időben ala­posan megfiatalodott a veze­tőgárda. Jelenleg tíz ágazat­vezető, illetve magasabb be­osztású szakemberünk 35 éven aluli. Valamennyi ná­lunk dolgozó fiatalnak igyek­szünk segíteni a letelepedés­ben, szolgálati lakást biztosí­tunk, illetve kamatmentes kölcsönt adunk a lakásépí­téshez. Nagy gondot fordí­Integráció Ezt a szót eleddig csak a gazdaságban használták, az utóbbi időben egyre gyakrab­ban találkozunk vele a köz- művelődés területén is. Csa­nádapácán az általános is­kolához mint alapintézmény­hez három évvel ezelőtt csa­tolták hozzá a művelődési házat. Ez év január elsejétől Burka Lászlónak, az általá­nos iskola igazgatójának irá­nyításával működik a mű­velődési intézmények gond­noksága. Értelemszerűen a könyvtár is tagja, s ha meg­nyílik, a nyugdíjasok klub­háza, az is ide fog tartozni. Az összevonás azonban nem megy egyszerűen. A mi­kéntekről beszélt az igazgató és a most, augusztus 15-i ha­tállyal megbízott művelődé- siház-vezető, Halász Lajosné, aki egyben a pedagógus pártalapszervezet titkára is. Mert az integráció akkor jó, és akkor van értelme, ha a hatékonyságot szolgálja. A hagyományosnak számítható okok mellett — gazdaságos­ság, könyv- és folyóirat-be­szerzések hatékonyabbá té­tele stb. — itt az is közre­játszott, hogy a szenjélyi fel­tételeket is kedvezőbbé tud­ták tenni. A művelődési ház intézményvezetője egyúttal > az iskola igazgató-helyettese is, így mód nyílt arra, hogy adott bérkereten belül füg­getlenített népművelőt, mű­vészeti előadót tudjanak al­kalmazni. Bár a közművelődés is nyári szünetet tart ezekben a hónapokban, az apácai há­romszintes művelődési ház mégsem kihalt. Minden hét­végén, szombaton este disz­kó van (vasárnap az ÁFÉSZ- étteremben: „A tinédzserek­nek meg kell adni a válasz­tás lehetőségét. Nálunk is telt ház van!”), szerda es­ténként az ifjúsági klub tart­ja foglalkozásait, kedden és pénteken délelőtt a nyugdí­jasklubé a ház. A második emeleten elhelyezett szép könyvtárban a napközisek töltik el szabad idejüket. „Minden lehetőséget megra­gadunk arra, hogy a fiata­lokat beszoktassuk a házba, megszerettessük velük azt, amit mi nyújtani % tudunk. Ügy tűnik, nem lehet pa­naszra okunk. A következő évad terveit is ennek szolgá­latában alakítjuk ki.” tunk ösztöndíjasainkra is: most is 20—25 fiatalnak van szerződése velünk. — Melyek a gazdaság fő ágazatai? — A növénytermesztés ad­ja az árbevétel jelentős ré­szét, évente több mint 110 millió forintot. Gabonater­mesztéssel, vetőmag.előállí- tással és zöldségtermesztés­sel foglalkozunk. A hozamok valamennyi ágazatban igen magasak. Sürgető feladat a melioráció mielőbbi megol­dása, mivel a belvíz akadá­lyozza a munkánkat, jelenleg is folyik a fő befogadók építése. Az állattenyésztő­telepeink szétszórtan helyez­kedtek el, lassan azonban kialakulnak a termelési köz­pontok, a közeljövőben új szarvasmarha- és sertéstelep kerül átadásra. Az alaptevé­kenységen kívüli tevékenysé­günk is számottevő. Csak­nem 180-an dolgoznak a vasanyagok megmunkálásán, viaszminták öntésén. Az itt előállított termékeink nagy részét partnereink segítségé­vel exportáljuk. — A háztáji gazdálkodás­ról is ejtsünk néhány szót ■.. — Az apácai emberek szorgalmasak, évente 12 ezer sertést, mintegy 300 darab hízómarhát értékesítenek a szövetkezeten keresztül, de egyre inkább foglalkoznak a pecsenyecsirke előállításával is. — Milyen a közéleti mun­ka a tsz-ben? — Közös gazdaságunkban húsz szocialista brigád dol­gozik mintegy 400 taggal, s közülük több mint 10 nyerte el az aranykoszorús címet. Jelentős az alkalmazotti lét­szám is, a szakszervezetnek 150 tagja van. Együttműkö­dési szerződés alapján tá­mogatjuk a művelődési há­zat, a sportegyesületet és más közművelődési intéz­ményt is — fejezte be ^z el­nök. Jubiláló nyugdíjasklub Bizonyára kevesen vannak azok, akik1 Csanádapácán nem ismerik a 79 éves, ma is tevékeny, mindig mozgó, ha­tározott és kedves szavú dr. Csókási Bélát. Negyven­két éves szolgálat után, 1969-ben a gyomai gimnázi­um tanáraként ment nyug­díjba, majd visszaköltözött szülőfalujába. A művelődési ház nyugdíjasklubjának' ala­pítója, vezetője. A klub eb­ben az évben ünnepli meg­alakulásának egy évtizedes évfordulóját. — Ünnepélyessé, emlékeze­tessé szeretnénk tenni a ju­bileumi ünnepséget — mond­ja Béla bácsi. — Az általá­nos iskolások műsorral ked­veskednek' majd, én meg be­számolok a tagságnak arról, hogy mit is értünk el az el­múlt évtizedben. A termelő- szövetkezet, amely a tanács mellett patronál bennünket, ebédre várja a klubtagokat. Azt hiszem, a legnagyobb ajándékunk az lesz, ha ások' éves álmunk valóra válik, s ezen a napon felavathatjuk a mi klubházunkat... Ha igaz az avató és az ünnep­ség szeptember első napjai­ban lesz... A Hunyadi utca 12. szám alatt van a régi óvodaépület, amely otthont ad majd a klub majd negyedezer tag­jának, a mostani kedd és péntek' délelőtti, kellemes légkörű, élménybeszámolók­kal, ismeretterjesztő és köz­ségpolitikai előadásokkal, no meg egy kis kártyázással él­vezetessé tett foglalkozások­nak. A községi tanács költ­ségvetési üzeme alakítja át az épületet, ezekben a na­pokban már az esőcsatornát szerelik. S hogy még mivel töltik idejüket az apácai nyugdí­jasok'? A klubvezetői beszá­molóban elhangzik majd, hogy hazánk szinte minden táján jártak már. Kezdetben évente két belföldi, ma már átlagban három túrát tesz­nek, s egyszer külföldre is kirándulnak. A szomszédos országokon kívül jártak' Olaszországban, Lengyelor­szágban is. A legutóbbi klub- foglalkozás vendége a Fü­zesgyarmaton élő egykori parasztköltő, Hegyesi János volt. A legközelebbi program pedig egy kirándulás lesz, két napra, a Velencei-tóhoz. — A legfontosabb minden­képpen az, hogy meglegyen az együttlét mással aligha pótolható öröme — összegez­te Béla bácsi. A délelőtti órák csendesek a községi strandfürdőben, ame* lyet az idegen nem egykönnyen talál meg, a feliratot viselő táblát ugyanis egy éjszakán — talán mert szellemes szórako* zásnak vélték — „ügyes kezű” fiatalok leszerelték, s azóta is ott hever az épület tövében. A fürdőmedencét az idén szé­pen rendbe hozták, nagy is a délutáni órákban, meg a hét' végeken a forgalom, csak egy büfé hiányzik, de az nagyon Szalmából, sásból, kézzel Mi az, amit szalmából és sás­ból kézzel fonnak? — a válasz, legalábbis az apácaiak számára könnyű: széküléslap. A Tápéi Háziipari Szövetkezet ugyanis létrehozott egy bedolgozó rész­leget Csanádapácán. A részleg vezetője Thurzó Károlyné. — Most 15-en vagyunk, sajnos kevesen. Sokan elmentek már nyugdíjba, fiatal meg kevés ke­rül, aki vállalkozik erre. Az az igazság, hogy nagyon lenézik ezt a munkát, pedig talán itt a leg­jobb a kereseti lehetőség a fa­luban működő részlegek közül. A sást mi szedjük, a szalmát, üléslapkeretet a háziipari szö­vetkezet adja, darabbérbe fizet­nek. Ehhez jön a prémium, a rezsi, a saját anyag ára, úgy­hogy aki a havonta kötelező 31 darabot elkészíti, megkapja a 2 ezer 200 forintot. De van, aki 3—4 ezret is össze tud hozni. — Nehéz munka? — Megtanulni, az a nehéz, meg hosszadalmas, és ebből követke­zik, hogy eleinte kevés a kere­set. Ez aztán kedvét szegi sok kezdőnek. Bár a bedolgozók ritkán talál­koznak, mégis szépen összetart a részleg 8 tagú brigádja, éven­te többször is mennek kirán­dulni, teadélutánt rendeztek a nyugdíjasklub nőtagjainak, a szünetben takarítanak az isko­la egyik épületében. Csak mert ,.jó néha összejönni, kell az em­bernek ez a kis közösség” — ahogyan a részlegvezető fogal­maz. Virágos Juliska” 99 — Vegyenek kardvirágot, 2 forintért adom szálát, a ró­zsának meg 5 forint csokra! Friss ám, hajnalban szedtem mindet —♦kínálja valóban pompás portékáját az apácai keddi hetipiacon özv. Gerebenics Istvánná, aki elégedetlen a mai nappal, panaszkodik is: — Most nem volt valami nagy piac, talán majd pénteken. Érdekes, a mú,lt héten rossz idő volt, mégis mindent elad­tam. Csak ez a sok szép rózsa, ezt sajnálom — igazgatja meg a vödörben a rózsákat —, pedig nem adom ám drágán! A múltkor voltam a lányomnál Orosházán, ott még 12, meg 15 forintért adták a kardvirágot. Gerebenics néninek a virág a kenyere, kertjéből tavasz­tól őszig hordja a piacra az illatos árut. S hogy megéri-e? „Mit csináljak, a virág bolondja vagyok, pedig már elmúl­tam 70 éves, úgy is hívnak, virágos Juliskának" — mondja szinte mentegetőzve. Hazafelé indul a piacról Adamcsik Istvánné és a fia, Béla. — Esőkabátot vettünk mind a kettőnknek, nálunk a bolt­ban hiába keresem, meg egy kis zöldbabot viszek — mu­tatja a csomagot a középkorú asszony. — Nem terem a kertben? — A tavasszal baleset ért, egy fa rám esett, pont amikor veteményezni kellett volna — legyint bosszúsan. Adamcsikné a helyi Széchenyi Tsz kertészetében dolgo­zik, és ide várják majd vissza Béla fiát is, aki az ősszel kez­di a második évet az eleki szakmunkásképző iskola állatte­nyésztési szakán, s a Széchenyi Tsz ösztöndíjasa. Divat Az oldalt írták: Nemesi László, Tóth Ibolya, Verasztó Lajos. A fotókat készítette: Kovács Erzsébet. Takaros kis divatárubolt a főutcán. Tulajdonosa Mi- surdo Lászlóné, aki naponta Orosházáról jár át ide. De­cemberben nyitotta ezt az üzletet, s hogy miért éppen ebbene a községben? — Idevalósi születésű va­gyok, azért is választottam ezt a községet — magyarázza a huszonnégy éves fiatalasz- szony. — Elsősorban saját korosztályom igényeit igyek­szem kielégíteni, s hogy meg­éri-e, azt még nehezen tud­nám megmondani, legalább egy év kell, hogy lássa az ember, érdemes-e. Választéka csábító, van itt a divatos, arannyal díszített fehér nyári ruhától a haj- csaton és a farmeron át a csinos kisgyermekholmiig minden. Kialakult már a törzsközönség is, hiszen — ahogy a fiatalasszony mesé­li —, ahány lakodalom, ün­nep, jeles családi esemény, annyi új ruha, ez itt így szo­kás.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents