Békés Megyei Népújság, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-24 / 172. szám
\ 1982. július 24,, szombat o Aratási körkép északról Nemcsak a szomszédok segítenek Fiatal városok találkozója Péntektől Szabolcs-Szatmár legifjabb városa, Fehérgyarmat a házigazdája a fiatal városok évenkénti hagyományos találkozójának. A rendezvényen az 1979-ben város rangra emelt települések vezetői és fiataljainak képviselői beszélik meg közös gondjaikat. Ezúttal kilenc város — Barcs, Berettyóújfalu, Érd, Celldömölk, Körmend, Lenti, Paks, Vásárosnamény és Fehérgyarmat — küldöttségei vesznek részt az eszmecserén. Napirendre kerülnek az urbanizációval együttjáró kérdések, tájékoztatják egymást a várossá válás óta eltelt esztendők városszépítő mozgalmainak eredményeiről az iparosodás hatásának tapasztalatairól. Hemzetközi építőtáborba utaznak Már a harmadik turnus részvevői dolgoznak a megyénkben működő központi építőtáborokban; a Békéscsabai Konzervgyárban. a nagyszénás! október 6. Tsz-ben. a mezökovácsházi Üj Alkotmány Tsz-ben. a Békéscsabai Állami Gazdaságban és a Mezöh'egyesi Mezőgazdasági Kombinátban, összesen 800-an. A megyei cimerezötáborokban egy- : et helyen már befejeződött, a többi helyen a hét végén zárul a tábor. Szakmai építőtáborba. Tatabányára a műit hét végén tíz tanuló utazott el Békésből, valamennyien a gyulai szakmunkásképző iskola lakatostanulói. Az idén magyar csoport is utazik a bulgáriai Vidinbe, nemzetközi ifjúsági építőtáborba, ahol mezőgazdasági munkát végeznek. A csoporttal megyénkből 20 diák indul július 25-én a nemzetközi táborba, ahol augusztus 18-ig dolgoznak a magyar fiatalok. Csütörtök reggel indultunk Csukás Gyulával, a megyei tsz-szövetség titkárhelyettesével, az észak-békési termelőszövetkezetekbe, hogy tapasztalatokat szerezzünk az aratásról. A választás azért esett a gyengébb szövetkezetekre, mert kevesebb kombájnnal, szállító járművel rendelkeznek, s elképzelhető, hogy az aratás meggyorsítására más üzemek segítségét is igénybe kell venniük. Mint kiderült, valóban így van. Újdonság azonban, hogy nemcsak a szomszédok, hanem a megye távolabbi területein gazdálkodó szövetkezetek is segítenek. A DOBOZI PETŐFI TSZBEN a takarmány és étkezési búza 65 százalékát vágták le. A 12 kombájnból általában kettő állni kényszerült kisebb alkatrészhiányok, meghibásodások miatt. A szövetkezet szakemberei örömmel állapították meg, hogy az utóbbi, meleg napok hatására teltebbek lettek a búzaszemek. Hogy a javuló hektolitersúlyú termést minél előbb biztonságban tudják, a hunyai Hunyadi Tsz- től kértek segítséget. A vendégekkel egy hétig dolgoznak közösen, a vetőmagnak szánt területet már maguk vágják le, a jövő hét elején. Elégedettek a szövetkezetben a gabonaátvétellel, amelyet úgy is gyorsítanak, hogy munkásaik a gabonásokkal együtt dolgoznak az átvevővonalnál. A SARKADI LENIN TSZBEN 12 saját és 12 vendég kombájn dolgozott csütörtökön. A betakarítás felénél tartottak, amikor munkába lépett a külső segítség. A 25 gép várhatóan vasárnap estére befejezi a munkát. Igénybe vételüket indokolta, hogy Sarkadon is úgy látják: most vannak a legjobb állapotban a szemek. Az elkéső betakarítás nemcsak a minőséget és a hozamokat csökkentené, hanem lassítaná a kombájnokat. Az utóbbi napok időjárásának hatására ugyanis meggyorsult a gyomok fejlődése, ha nem sietnének a kombájnolással, komoly akadályt jelentenének a táblák hívatlan növényei. A KÖTEGYÁNI PETŐFI TSZ-BEN is felénél tartottak a betakarításnak. A 11 kombájn közül néhány már nem bírja az erős terhelést, elromlik. A javítást gyakran akadályozzák a hiányzó alkatrészek. A learatott terményt saját tárolójukba hordják; bértárolás formájában óvják a GMV-nek átadott gabonát. Jó üzletnek tartják ezt a szövetkezet vezetői, és mint mondották, a megyei gabonaforgalmival kialakított partneri viszonyuk kitűnő. A MEZÖGYÄNI magyar —bolgár barátság TSZ 10 kombájnjából szerdán három, csütörtökön pedig egy állt, mert elromlott. A gépek nagy része régi, elhasználódott. Hogy mégis a betakarítás felénél tartottak, abban sokat segített az idén vásárolt két E—516-os aratócséplő. A mezőgyániak tavaly a kétsopronyi Rákóczi Tsz-ben dolgoznak, most ők kapják vissza a segítséget, 6—8 kombájn és szállítójárművek kölcsönzésével. A ZSADANYI magyar —LENGYEL BARATSÄG TSZ a dombiratosi Béke Termelőszövetkezettel vette fel a kapcsolatot. A déli tsz csütörtök estére ígérte, hogy hat kombájnja megérkezik Zsadányba. Szükség van rájuk, hiszen még csak a búzaterület felén jártak a betakarítok, ideje meggyorsítani a munkát. Megéri kifizetni a bérmunkát, mert ennek összege még mindig lényegesen kisebb, mint amit az esetleg károsodó búzák miatti kiesés jelentene — vallják a szövetkezet szakvezetői. Békéscsaba felé tartva a TESZÖV munkatársa összegezte a látottakat. Mint mondotta, ha segítséggel is, de minden szövetkezet megtalálja a partnert, aki rendelkezésére bocsátja gépeit. És ez nagyon fontos itt, északot hiszen a kevesebbet termő földek hozama is olyan érték, amelyet nem szabad veszni hagyni. M. Sz. Zs. II Gazdálkodás Békés megyei száma „Három a kislány". Nem csalás! A lencsevégre kapott lányok valóban kristálytiszta vizben fürtlenek. Hogy hol található ilyen strand? A kép Budapesten, Csillaghegyen készült (MTI-fotó — Oláh Tibor felvétele — KS) Határszemle hőlégballonról Rendhagyó határszemlét tartottak a hét végén a Szolnok melletti Palotúsi Állami Gazdaságban: hőlégballonról vették vizsgálat alá a júliusi határt a gazdaság vezető szakemberei. A mezőgazdaságban eddig kevéssé alkalmazott légi közlekedési eszközt a MÉM Repülőgépes Szolgálatának brigádja szállította a helyszínre és bocsátotta a magasba. A kísérleti jellegű út kitűnően sikerült, a léghajó utasai teljes áttekintést kaptak a kukoricatáblák, a rizskalitkák és egyéb növényi kultúrák állapotáról. Mint megállapították, a lassú mozgású légi jármű nagyszerűen használható majd a kora tavaszi belvizek ellenőrzésére, segítséget adhat a hatékony növényvédelemhez, sőt a vadszámláláshoz is. A palotásiak a hőlégballon segítségével feltérképezik majd a nagyüzem teljes területét. Az új szolgáltatást térítés ellenében vehetik igénybe a mezőgazdasági üzemek. A Gazdálkodás című lap idei 8. száma, amely augusztusban jelenik meg, Békés megyei lesz. Bevezetőben olvashatunk a lapban megyénk társadalmi és gazdasági fejlődéséről, a termelőszövetkezetek differenciálódásáról, a tsz-szövetség érdekvédelmi munkájáról. ír a lap az intenzív kukoricatermelés újkígyósi tapasztalatairól, a melioráció jelentőségéről megyénk mezőgazdaságában, a keresztezési munka hatásáról, eredményeiről, a gyepgazdálkodás és juhtenyésztés fejlesztési lehetőségeiről. Vita című rovatában a rizstermelő terület csökkenésének okait elemzi. A gazdálkodás gyakorlatából hozott példák alapján ismerteti a búzatermesztés eredményeit Pusztaföldváron, a seprűcirok termelésével kapcsolatos tapasztalatokat, a takarmányozás új módszereit, a broylerpulyka- hizlalás nagyszénási eredményeit, az angóranyúl-tenyész- tés békésszentandrási tapasztalatait és több más érdekességet. Szemle című rovatában a tótkomlósi Sertéshústermelő Szövetkezeti Közös Vállalat tevékenységét mutatja be, szerepel benne a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát gabonatermeléséről, a Körösök vidéki halgazdálkodás eredményeiről szóló cikk. A tudományos jellegű. írások közül az Öntözési Kutató Intézet, a DATE Szarvasi Mezőgazda- sági Főiskolai karának, valamint a Hal tenyésztési Kutató Intézet szakembereinek cikkeire hívjuk fel a figyelmet. Olvashatunk továbbá a Gyulai Húskombinát export- és importtevékenységéről, a MEZŐGÉP külkereskedelmi munkájáról, a vadgazdálkodásról és a természetvédelemről. A lap megjelenését követő hónapban, szeptemberben, a Gazdálkodás című lap szerkesztősége a szerzők, gazdasági vezetők bevonásával an- kéton vitatja meg a Békés megyei számot. Piaci hírek Gyuláról Véget ért a szakmai gyakorlat Igazi nyári hetipiac volt tegnap, pénteken Gyulán. A zöldségfélék közül paprikából, paradicsomból, leveszöldségből volt a legbőségesebb a kínálat. A petrezselyem, sárgarépa csomóját 4—5 forintért adták, a paprika kilója 10—20, a paradicsom 14—20 forint. Kevesebb a burgonya, ennek 7—10 forintért mérték kilóját. A zöldbab kilónként 6—8 forint, a fejes káposzta 4—5, a karfiol 15—18 forint. Kevés a hagyma, így elég drága, 10 forint kilója. Zöldborsó elvétve akad, 20 forintért mérik. A gyümölcspiacon a tegnapi hetipiaccal kezdődött meg az igazi dinnyeszezon. Görögdinnyéből 5 ezer, sárgadinnyéből 1800 kilogrammot vittek piacra a termelők, árusok, a görögnek 10— 12 forintért adták kilóját, míg az előző napokon 14, a múlt hét végén pedig 20 forint volt kilója. A sárgadinnye 7—12 forint. Akadt még 40 kilónyi cseresznye, és ugyanennyi meggy is, mindkettőnek 20 forint kilója. Sok az őszibarack, 8—30 forint egy kiló, annál kevesebb a sárga, ez kilónként 20—24 forint. Egyre több az alma is, a nyáriból tegnap 900 kilogrammot árultak, 8—15 forintért mérték kilóját. Drágul a tojás, 2 forintot kérnek darabjáért, és a baromfi is kevés a gyulai piacon. — Nálunk van egy közmondás: jobb egyszer megismerni, mint ezerszer hallani róla! Ez a közmondás igaz Magyarországra is — összegezték véleményüket a szovjet mezőgazdasági egyetem végzős hallgatói, akik kéthetes Békés megyei gyakorlat után még tíz napot töltenek hazánkban, majd otthon folytatják a gyakorlatot, szeptembertől pedig munkahelyükön tesznek eleget az elvárásoknak. A végzett agrárszakemberek a Békéscsabai Állami Gazdaságban és a Lenin Termelőszövetkezetben részt vettek az aratásban, a tervszerű karbantartási munkákban, összegezve: mégismerkedtek a magyarországi mezőgazdasági technikával, termelési technológiával. A búcsúzásra július 22-én, délután 6 órakor a telekge- rendási művelődési otthonban került sor, ahol a két gazdaság vezetői értékelték a fiatalok munkáját. Kiemelték azokat, akik többet nyújtottak az aratásban, a ventillátor szerelésében vagy a szárító technikai berendezésének javításakor. Ezután Ba- csa Vendel, az állami gazdaság igazgatója összegezte a két hét tapasztalatait, s ajándékokat adott át a szovjet csoport vezetőinek, a két üzem KISZ-titkárai pedig a szovjet fiataloknak. A búcsúvacsorát a Finish együttes kellemes zenéje követte, s másnap, 23-án Budapestre utaztak a fiatalok. Sz. J. Vitainvitálás Q llandó olvasója, sőt művelője vagyok a Népújság sajátos, kommunikációs jellegű, „demokráciaképző” rovatának, a Szerkesszen velünknek. Olyannyira, hogy magam is bábáskodtam születésénél, amelynek lassan 15 esztendős jubileuma lesz. Ez a csaknem másfél évtized az eredendő célt tekintve, hogy nyílt színi beszélgető, vitázó fórumot teremtsünk a széles olvasótábor, s az emberek mozgását befolyásoló intézményvezetők eszmecseréjében, egyáltalán nem múlt el nyomtalanul, nagyon is sikeresnek mondható. Senki sem vezetett ugyan statisztikát arról, hogy e 15 esztendő alatt hány közérdekű észrevétel, olvasói panasz, egyedi sérelem orvoslására igényt tartó levél, vagy az adott körülmények jobbítására irányuló javaslat látott napvilágot a Szerkesszen velünk, vagy a lap más hasábjain, de éppen az Illetékesek válaszolnak rovatban rendszeresen közölt reagálások jelzik: a megjelent írások döntő többsége (már azelőtt, hogy rendelet szabályozza a közérdekű bejelentésekre egy hónapon belüli válaszadást) nem talált süket fülekre, ellenkezőleg, megváltoztatta a korábban kedvezőtlen állapotokat. Egyszóval: az eredményeket tekintve hasznos beszélgetések kerekedtek ki a Szerkesszen velünk követítésé- vel vezetők és dolgozók között demokratikus szellemben, amelyek hozzájárultak a helyes vezetői döntésekhez. Nem akarok a másfél évtizedes jubileumra emlékezvén ünneprontó lenni, de azért meg kell jegyeznem: korántsem a sajtó feladata lenne elintézni elemi ügyeket, azt például, hogy Szaniszló Istvánná megkapja a Patyolattól a tisztításra bevitt és elveszett ruhájának ellenértékét; hogy Kukla Mihályné (aki csikket talált kenyerében) panaszára induljon KÖJÁL-vizsgálat a kunágotai pékségben, mely néhány alapvető fogyatékosságot fed fel; hogy elegendő tüzelőt lehessen kapni Battonyán, stb.. stb. A sajtó, rádió, televízió természetesen közreműködik a problémák megoldásában, ha minden kötél szakad, és ezt igénylik az olvasók. De elsősorban az ügyintézőknek, maguknak a megbírált vállalatoknak, intézményeknek, hivataloknak volna dolguk már eleve elkerülni a visszásságokat, hiszen ők a felelősök az adott portán. Nyilvánvaló, hogy ha a bizonyos lezsefség helyett következetesen, mindenütt így is gondolkodnának, kevesebb energia fogyna el utólagos intézkedésekkel. S itt érkeztünk el a sajtó sajátos, kommunikációs jellegű demokráciaképző szerepéhez, igazi lényegéhez, amelynek legfőbb eredménye, hogy szókimondásra, vitára, harcos állásfoglalásokra készteti az olvasókat látszólag a maguk, de valójában a közösség érdekeiért. Eközben szinte észrevétlenül megerősíti bennük a hitet, hogy nem hiábavaló sokszor talán hónapokig, esetleg évekig is beszélni, írni, panaszkodni valamiről, előbb- utóbb meg lesz az eredménye. (Persze, jobb lenne előbb, mint utóbb!) Ez a hit pedig öntudatosít, közérzetet javít, mert egyrészt: jobban érzi magát az ember, ha elmondhatja, kiöntheti magából, mi a baja. kifogása, véleménye az őt szorosan érintő kérdésekről. Másrészt pedig látja, hogy a nyilvános véleménye nyomón az illetékes hatóság is változtat korábbi álláspontján, vagyis intézkedik. Intézkedik, ha a döntésig vezető labirintusban nem veszti irányát, nem akad fenn valahol (valamely közbenső szerven) aZ észrevétel. Igaz, a bürokráciától függetlenül is nagy az átkocogási idő egy jól átgondolt javaslattól a belőle származó effektiv döntésig. Hát még mekkora, ha elfelejtődnek a javaslatok! Mert jószerével vannak aztán egyenesen elsikkasztott kérdések, bírálatok, javaslatok is, amelyekre egyszerűen nem válaszolnak, hiába az ezt előíró rendelet. Nem országos ügyről van szó (bár lehetne ilyet is kikeresni). A Népújságban június eleje óta kétszer is megjelent bírálat a köztisztasági vállalatról, amelynek fuvarosai egészségügyi okokból elszállították a játszóterek homokját, és majd egy hónapig nem gondoskodtak friss homok szétszórásáról, a gyerekek legnagyobb bánatára. A sajtóban emiatt közölt bírálatok el sem jutottak a vállalat egyszemélyi felelőséhez. Mikor azonban az igazgató a lakóbizottsági megbízottaktól személyesen is értesült a dologról, már másnap mindenütt friss szállítmánnyal lettek tele a homokozók. Ez a dolog tehát kedvezően elintéződött, talán azzal a tanulsággal, hogy nem kell mindig a legfelsőbb vezető döntésére várni a kisebb ügyek gyors elintézésében. Jóval régebbi keletű (még tavalyra datálható) észrevételek hangzottak el a megyeszékhely legszebb parkjának, a Kulich Gyula.térnek állapotáról, minden esetben in- tékedéseket sürgetve, hogy legalább a padokat szállíttassák vissza a. sétányokra, amiket a környező háztömbök lakói, végeredményben társadalmi tulajdont sértve, hurcolták el a maguk portái elé. Egy szép park, amelynek sétányai némelyikéről hiányoznak a tartozék padok, s a kismamák nem tudnak pihenni, leülni, miközben gyerekeik játszanak a téren. Az illetékes hatóságok egyévi vissza-visszatérő jelzések, a sajtóban is megjelent bíráló észrevételek ellenére a fülük botját sem mozdították eddig a felszólalásokra. S nem sok eredménye van azoknak a kétségbeesett jelzéseknek sem, amelyek a kötöttárugyár környéki áldatlan állapotokra hívják fel. már ki tudja mióta, az illetékesek figyelmét. n yilvánvaló, hogy nem lehet elrugaszkodni valóságos helyzetünktől, nagyon is mérhető, objektív lehetőségeinktől, hiszen az anyagiak akadályozzák legtöbb esetben a panaszok megoldását. Ilyen módon természetesen el kell fogadnunk azt is, hogy az észrevételek, panaszok tolmácsolásától hosszú út Vezethet azok megoldásáig. De ha í^y van, ennek magyarázatát sem szabad félretenni, „elsikkasztani”. Lehet, hogy a magyarázatokkal sokan nem értenek egyet, amiből további vita kerekedhet. Ám a nehézségek őszinte feltárása éppen e vitákon keresztül viszi előre a demokratikus és közös állásfoglalások kikovácsolását. A kérdésekre várt válaszok elmaradásából viszont rosszkedvű, indulatos, nem az igazságot hordozó áskálódások fajulhatnak a hivatal, az intézmény ellen. Ez pedig senkinek sem jó. Varga Dezső