Békés Megyei Népújság, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-13 / 162. szám
1982. július 13., kedd Székelyhídi Attila: 82-es ibolya (akvarell) (Fazekas László reprodukciói) szándékban is van. A polarizálódás egyik fele kétségtelenül Salamon György képein érzékelhető. Tornyai, Vasza- ry, Koszta József; az úgynevezett „alföldiek” újrafogalmazott, és ízig-vérig mai hatását látjuk kiváló képein. A Nagyapám című viszonylag kisméretű olajfestmény talán az egész kiállítás legnagyszerűbb műve — az „ellenpólus” vonzásában! Jöjjenek az átmenetek?! Szakáll Ágnes oldott és tompa színei feledtetik az ellenvéleményként idézett „fotószerűséget”. Több „mellék- termék” is felvonul itt; vagyis olyan alkotások, amelyek valahol nem képvi^lik, csak támogatják az egész célkitűzését. Ilyen a Házunk tája című grafikája is, amely ebben a kategóriában kiválónak minősíthető. Ugyanez mondható el Marosvári György három ceruzarajzáról is. A rajzolni tudás, a grafikai alap amúgy is jellemző és meghatározó a technikára, a „kivitelezésre” nézve. A legfiatalabb tag, Balogh Gyula portréi éppen ezért tetszetőseit is, és esztétikailag nagyra értékelhetők. Mondjuk ki: életszerűen szépek! Ugyanez érvényes a csoport legidősebb képviselőjének, a gyulai illetőségű Székelyhídi Attilának tájakvarelljeire ' is. Igaz, vele szemben megyénk- belisége, no meg a tavalyi, emlékezetes önálló tárlata okán részrehajlónak kell lennünk — valahol. Az is igaz, hogy sok új alkotást nem láttunk tőle. Ami nemcsak új, de megejtően szép és intellektuális, mégis őszintén realista: ’82-es ibolya című profán-nagyszerű csendélete. A kiállítóközösség két nőtagja, Tömpe Emőke és Albrecht Julia a kerámia képviselői. Fura, s számomra kicsit idegen kő-agyag és te- rakotta hatású munkáik csak felületesen illeszthetők bele az imént vázolt összképbe. A háromdimenziós megfogal" mazás valahol nem lesz őszinte, hanem manipulált- sága kerül — talán szándék- talanul — előtérbe. Ennek ellenére Albrecht Julia bum kolattervei nemcsak ízlésesek, hanem technikailag is kivitelezhetőnek tűnnek. Milyen nagyszerű lenne, ha nemcsak itt, ezen a kiállításon láthatnánk ezeket! Tömpe Emőke a rekvizitu- mok igézetében él még ma is. Amíg a többieknél fel sem tűnik — mert nem lehet igaz! — a „nosztalgiázás”, addig az eredetiség restaurá- ciós meghamisításaival vele csak ez társíható. Nála, műveiben látszik, hogy az art- neri idézet igazsága mennyire óvja-védi az alkotókat és persze a közönséget is a vonzó képű, de hamis útra terelő talmiságtól, talajtalan pengeélen táncolástól. A látványos és élménygazdag kiállítást augusztus 8-ig tekinthetik meg az érdeklődők a gyulai Dürer Teremben. Nemesi László Balogh Gyula: Vasárnap otthon voltunk (olaj) „A modern felfogású művészek útja nehezebb és veszélyesebb is. Sokan megrekednek a kísérleteknél. De keresők sokaságának aprómunkája szükséges ahhoz, hogy néhány zseni összefoglalhassa és magas rendű formában megalkothassa zaklatott korunk művészi portréját. Ami viszont csak akkor sikerülhet, ha kiművelt emberfők sokasága kíséri figyelemmel erőfeszítéseiket, mentesíti őket az alkotómunka legkínzóbb rémétől: a magukra utaltság korlátlan szabadságától, amely könnyen szabadossággá fajulhat. Mert az igazi művészet nem bírja el a korlátlan csapongás fegyelmezetlenségét. Alapja minden időkben az értelem szabályozta ízlés, rend, arányérzék és mértéktartás volt. Ezek nélkül mit sem ér a tudás, a szándék. Az ösztön sugallta nagyszerű látomások, a szív nemes szenvedélye csak általuk válhat közkinccsé: magasztosulhat műalkotássá.” — fejezi be tizenhét esztendeje művészettörténeti alapműként számon tartott könyvét, az Évezredek művészete címűt Artner Tivadar. Talán másoknak is az eszébe jut az imént idézett gondolatsor, amikor lassú léptekkel elmegy a gyulai Dürer Terem most nyitva tartó kiállításának képei, kerámiái előtt. S talán ezt az apropót még az is fokozza, hogy ha megyénkben ismerős, akkor rádöbben arra: a gyulai művésztelepnek nevezett csoportosulás jelenleg az egyetlen ilyen megyénkben. Olyan művészközösség, amely gyökeret tudott verni alig egy évtizedes élettörténete alatt, amelyben — legalábbis most úgy látszik — van egy olyan közös cél- és elképzelésmag, vány festészetnek”, „szociográ- fikus képzőművészetnek” is titulált irányzat valóban nem új hazánkban. De ilyetén formája, ilyetén tartalmi megközelítése az! Hivatkozzunk Artnerre! Igen, a szándék: az arány, az ízlés, a mérték- tartás, a tudás jelenléte! Egyszerűen arról van szó, hogy Albrecht Julia, Balogh Gyula, Marosvári György, Salamon György, Szakáll Ágnes, Székelyhídi Attila és Tömpe Emőke nem akar és akarhat mást, mint valamit megőrizni magunkból, környezetünkből, a per pillanat fontosnak és szépnek ítélt dolgokból — vagyis ÉLETÜNK bár múlandó, de az emlékezésre, a megtartásra érdemes jeleneteiből. Sematizálva azt is mondhatnék: emlékművet állítani a múlandóságnak. A képszerűség (vagyis a „fotószerűség”) nem gátja, hanem hatékony eszköze a megjelenítésnek, a kifejezésnek. Egy olyan pluszt ad, amely érdekes módon nem az elnagyoltság, a pointírozás, az „intuitív át- és kereszttükrözés” (ahogyan az esztéták okkal jelzik, magyarázzák) ellenében, hanem éppen azzal párhuzamosan, jelenünk bizonyos fajta életérzéseit megerősítve hat. Például a két évvel ezelőtti „nagy”, vagy a tavalyi vázlatkiállításhoz viszonyítva világosabbá vált a szándék, erőteljesebbé az akarat.- S az már csak a helyzet hozta jó, hogy a kiállító alkotók úgymónd elémentek a közönség ízlésének, vagyis: tetszést és sikert arat a mostani tárlat is. Magától érthetődő, hogy a most újból bemutatkozó hét művész nem ugyanazt teszi, lényegében és apróságaiban sem. A „közös” másban, az említett közös akaratban, amelynek ereje és elsődlegessége el tud nyomni minden óhatatlanul megszülető személyeskedést, különutassá- got, egyéb felbukkanó és partra vetni tudó akadályt. A szokás erejének okán is, páros években úgymond „nagykiállítást”, páratlanban pedig az előzőhöz képest némiképpen kibővített stábbal, úgynevezett vázlatkiállíSalamon György: Nagyapám (olaj) tást tartanak. A kettő azonban valahol egy. Nevezetesen: a szándék irányultságában, szellemében azonosak. Most jöjjön ide néhány, talán nemcsak a tisztelet okán figyelemmel kísért ellenvélemény. Ilyen például, hogy Gyula idegenforgalmi hely, s ezt a „stílusú” képzőművészetet „eszik a külföldiek”. Aztán: „hamarosan úgy is zsákutcába jut ez a fajta fotószerűség; megfeneklik, mivel eleve újításra képtelen, lezárt”. De álljunk meg, ne soroljuk tovább! Az elsőnek lenne némi alapja. Mármint a tény okán. A „neonaturalistának”, „dokumentarista látKÉPERNYŐ „Dmerican Lile” Közel egyhónapos „minden a pöttyös körül forog” után vasárnap este befejeződött a világbajnokság, no és a televízió programjának 27. hete. Talán bizarr az összevetés, hiszen a kettő között hatalmas a látszólagos különbség. Akkor azonban már nem annyira, ha azt nézzük, hogy nemcsak a spanyolhonban labdázók fáradtak ki, hanem az esténként a képernyő elé csirizeit nézők is egy kicsit, no meg a televízió egyéb műsorkínálata! De hát van egy régen bevált módszer: hamar nincsen egyéb a tarsolyban, elő kell kaparni az archívum legmélyéről néhány poros, eddig valahogy a sugárzási tervbe sehogyan be nem préselhető filmecskét. Bizonnyal így láthattuk szombaton és vasárnap este ezt a két „igazi” amerikai filmet. A kellemetlenkedő hang azonban szándékosan cseng hamisan. John Erman és Paul Mazursky rendezők négv és nyolc esztendővel ezelőtt a maguk módján valóban jó, de legalább is jó közepes produkciót hoztak létre, ök igazán nem tehetnek arról, hogy divat és mú- lékony valami lett abból, amit ők akkor fontosnak, filmjük alaptémájának vettek. Azért másfél-másfél- órás filmtörténeti kalandozásnak nem is voltak olyan rosszak ... És még valaminek! Nem tudom, másnak is jött-e az az akaratlan ötlete, hogy ne a cselekményt, hanem a hátteret, az óhatatlanul meg- és bemutatott „american life”-ot figyelje, és — élvezze! Igen, ezt élvezni lehetett! Mármint olyan dokumentum-megmutatás értelemben. Hogy bizony az „amerikai élet” egyáltalán nem olyan csillogó és szép, nem olyan gondtalan és mesés, nem olyan álombélién szupergazdag, és a szabadság, a demokrácia eredendő forrása, mint ahogyan még ma is sokan Hisznek benne. És ezt a nagyszerű leleplezést nem mások, mint maguk az amerikaiak készítették el önmagukról. Lehet, hogy számukra ez így természetes. Nekünk a reklám, a butuska propaganda, na és a most is látott valóságforgácsok ellentéte, ösz- szehasonlítása. A nincs jobb okán torlódott két játékfilm így tehát hozzájárult ahhoz, hogy elpattanják bennünk az ócska propaganda hamisan színes szappanbuboréka. Most azonban új hét kezdődik, amely alatt szeretnénk kipihenni a Mundial okozta fáradalmakat is. Az lenne az igazi, ha ehhez a tévé is hozzájárulna. Talán azt sem fogjuk bánni, ha műsorszerkesztői néha turkálni fognak filmarchívumuk zugaiban .. . (nemesi) Kiállítás a gyulai Dürer Teremben 11 ma múlandóságának szép emlékművei Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.25: Hagyomány és modernség a mai Indiában. Hl. rész. 8.55: Nótacsokor. 9.44: Zenevár. 10.05: MR 10—14 — különkiadás. 10.35: Rossini: Teli Vilmos — a III. felvonás fináléja. 10.46: Évszázadok mesterművei. 11.40: Édes Anna. 12.45: Törvénykönyv. 13.00: A Rádió Dalszínháza. 14.39: Arcképek a Szovjetunió népeinek irodalmából. Üzbegisztán. 15.05: Schubert: Bevezetés és változatok az Elszáradt virágok című dal témájára. 15.28: Sztárok anekdoták nélkül. 5. rész. 16.00: Zengjen a muzsika. 17.05: Irodalmunk a két világháború között. 17.35: Egy amerikai Párizsban. 17.45: A Szabó család. 19.15: Oj Melódia-lemezeinkből. 19.50: Emlékezés Ambrus Tiborra. 20.20.: Az Állami Népi Együttes felvételeiből. 21.40: Régi híres énekesek műsorából. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: A dzsessz világa. 23.30: Operettfinálék. 0.10: Toronyzene. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Nóták. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.35: Társalgó. 10.00: Zenedélelőtt. 12.25: Gyermekek könyvespolca. 13.25: Látószög. 13.30: Muzsikáló természet. 13.35: A váci állami zeneiskola zenekara játszik. 14.00: A Petőfi rádió zenés délutánja. 18.00: Tini-tonik. 18.35: Beszélni nehéz. 18.47: Népdalok, néptáncok. 19.25: Véleményeim szerint. 19.35: Csak fiataloknak! 20.35: „Magyar anekdotakincs.” 21.04: Fenntartott hely — az elmúlt hetek legsikeresebb műsorai számára. 23.20: A tegnap slágereiből. III. MŰSOR 9.00: Kamarazene. 10.28: Barbara Thompson dzsessz- rocif együttese játszik. 11.05: Operaegyüttesek. 12.00: Zenekari muzsika. 14.00: Fiatalok stúdiója. 14.24: A Scola Cantorum Basi- liensis együttes felvételeiből. 15.30: Fiataloknak. 16.20: Római regék. 16.42: A zeneirodalom remekműveiből. 17.27: Mozart: B-dúr szerenád. 18.15: A progresszív beat híres előadói. 19.05: A főszerepben Sherill Milnes. XX/1. rész. Giordano: André Chénier. Négyfelvonásos opera. Közben: 20.05: Modern írók portréi. Nina Cassian. 20.25: Az operaközvetítés folytatása. 21.26: Szvorák Katalin népdalfelvételeiből. 21.42: Bach-művek. 22.53: Magyar zeneszerzők. SZOLNOKISTÜDIÖ 17.00: Hírek, műsorismertetés. 17.05: Két dal, egy előadó. James Brown énekel. 17.15: Zsibongó. Gyermekműsor. Szerkesztő: Cseh Éva. 17.30: Nyári gyermekdalok. 17.40 : Üzemi lapszemle. 17.45: Ami csak a szolnoki stúdió hullámhosszán hallható. Zenei ajánlóműsor. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: A V’Moto Rock együttes felvételeiből. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 15.45: Hírek, (f.-f.) 15.50: Kamaszszerelem. 17.05: „Életet az éveknek”, (f.-f.) 17.35: Reklám, (f.-f.) 17.40: Vivien Reed Párizsban, (ism. f.-f.) 18.20: Pannon krónika. A pécsi körzeti stúdió műsora, (f.-f.) 18.50: Aratás ’82. Riportműsor. 19.00: Reklám, (f.-f.) 19.10 : Tévétoma. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: San Francisco utcáin. Elárulva. 20.50: Stúdió ’82. 21.50: Kockázat. 22.20: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 20.00: Kertünk, udvarunk, (ism., f.-f.) 20.20: Beszédtéma — beszéljünk róla. Balogh Mária műsora. 21.00: Tv-híradó 2. 21.20: Reklám, (f.-f.) 21.25: Képtelen képtelenségek, (ism.) 21.50: Bűvös babák. BUKAREST 16.05: Iskolaműsor. 17.50: A képernyő a kicsinyeké. 20.00: Tv-híradó. 20.25: Aktuális gazdasági kérdések. 21.00: Tv-színházi bemutató: Jégmező. Eugen O’ Neill regényéből. 21.50: Népi tánc és muzsika. 22.05: Tv-híradó. 22.15: Könnyűzene. BELGRAD. I. MŰSOR 15.10: Magyar nyelvű tv-napló. 15.20: Videooldalak. (Zg.) 15.30: Nyári délután. (Bg.) 17.40: Tv-napló. 18.00: Hírek. (Zg.) 18.05: Tv-naptár. (Zg.) 18.15: Gyermekműsor. 18.45: Műkedvelők. 19.15: Rajzfilm. (Zg.) 19.21: Reklám. (Zg.) 19.27: Ma este. (Zg.) 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. (Zg.) 20.00: Témák — belpolitikai adás. 20.45: Reklám. (Zg.) 20.50: Nathalie — francia játékfilm. 22.30: Tv-napló. II. MŰSOR 19.00: A könyv élete. 19.27: Ma este. (Zg.) 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. (Zg.) 20.00: Népi muzsika. (Bg.) 20.45: Dokumentumadás. 21.30: Reklám. (Zg.) 21.35: Hírek. (Zg.) 21.40: Dubrovniki nyári játékok ’82. Hangverseny. VÁRSZÍNHÁZ — Gyula 1982. július 13-án, kedden 17 órakor a Várfürdőben: gyalogcsillag MOZI Békési Bástya: 4 és 6 órakor: Ballagás, 8 órakor: Hidegvérrel. Békéscsabai Szabadság: de. 10 órakor: Nürnberg, 1946 , 4 órakor A Pál utcai fiúk, 6 és 8 ó-rakor: Nürnberg. 1946. 22 órakor: Luxusbordély Párizsban. Békéscsabai Terv: Zsaru vagy csirkefogó? Gyulai Erkel: Fél ház vőlegény nélkül. Gyulai Petőfi: 4 és 6 órakor: Katonadolog. 8 órakor: Segítség. Help! Orosházi Partizán: Ez Amerika! Szarvasi Táncsics: 6 órakor: Vük. 8 órakor: Kóma, 22 órakor: A keselyű három napja.
