Békés Megyei Népújság, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-11 / 135. szám
1982. június 11., péntek r NÉPÚJSÁG Mit tesz a KOJflL a nyári betegségek megelőzéséért? Nyár elején új köntöst ölt az élet. Levesszük téli gönceinket, könnyeden, ingujjban járunk, megnyílnak a strandok, a diákok már számolják a napokat a vakációig, tele lesznek a járdák, játszóterek vidáman csivitelő, homokozó, vagy fagylaltra váró srácokkal, lassan megszűnnek a gáz- és villany- számlák, ezzel szemben megnő a vízfogyasztás. A nyár ezernyi látványos kísérő jelensége mellett azonban jelentkezik ebben az évszakban egy alattomos ellensége is az egészséges életnek: a tipikusan nyári betegségek, járványok veszélye. Mit tesz a megye egészségügyi szolgálata ezek megelőzésére? — tettük fel a kérdést dr. Fer- dinánfy Kondnénak, a KÖJÁL igazgatóhelyettesének és Bártfai Zoltánná közegészségügyi ellenőrnek. Válaszaikból kerekítettük az alábbi tudósítást. fl vizet is kell mosni Néha tapasztaljuk, különösen agy nyár elején, hogy a csapból egyszerre csak sárgás, üledékes, gusztustalanul piszkos víz folyik, ami nem alkalmas ivásra, de mosásra sem. Mitől van ez? — Az újkígyósi víznek magas a vastartalma — tájékoztattak a KÖJÁL-ban. — A hosszú téli hónapokon át a csővezetékek falára lerakodó, s ebből származó szennyeződés időnként, amikor nagy a víznyomás, a csapokon át távozik. Bakteo- rológiailag ez a sárgás víz nem ártalmas ugyan, de mégis használhatatlan. Ezért a KÖJÁL évente rendszeresen. szükség szerint több alkalommal is, élrendeli a víz mosatását. Ilyenkor órákon át nincs a háztartásokban vízszolgáltatás, és bosszankodnak a lakók. Mégis mindez a köz érdekében történik. Mint ahogyan a forró napokon néha-néha az is, hogy azt tapasztalják: zárva a strand . .. Mire jó még a termálvíz? Szerencsére ez ritkán fordul elő, mert termálfürdőink vizét — mely igen alkalmas különféle bél- és bőrbetegségek terjesztésére, ha valakik által megfertőződik — mindennap ellenőrzik a KÖJÁL szakemberei. — Egyik kiemelt feladatunk ez — mondja az igazgatóhelyettes. — Ugyanis a fertőző betegségeket okozó baktériumok szaporodásához három dolog járul együttesen: a hőmérséklet, ,az idő és a közeg. A meleg vizű strandokon — ahol naponta ezrek fordulnak ' meg — mindez együtt van, tehát elengedhetetlenül szükséges a strandvíz állandó, napi ellenőrzése. Valamennyi megyei strand vizéből naponta mintát juttatnak ellenőreinkhez (természetesen ünnep- és vasárnap is), hogy megvizsgálhassuk a baktériumarányt. Ahol szükséges, ott korlátozzuk a látogatottsági számot, de adott esetben elrendelhetjük a strand átmeneti szüneteltetését is. A rendszeres vízcserék megelőzhetik a fertőzöttség terjesztését, s ez kötelező is a strandokon. Óvni kell a vizet, amely felüdülésünk mellett — ha nem tartják be a higiéniai szabályokat — legfőbb terjesztője lehet a bélés bőrbetegségeknek. Mikor jó a fagylalt? A közegészségügyi ellenőrök nagy szigorral felügyelnek a fagylaltkészítő egységekre is. Szerencsére a megyében régóta nem fordult elő tömeges megbetegedés romlott fagylalttól, s ez nem utolsósorban ennek a szigornak az eredménye. Csak az érintettek tudják, hogy az ellenőrök évente hány mázsa fagylaltot semmisíttet- nek meg, hány ezer forint pénzbírságot szabnak ki a technológiai eljárásokat megszegő cukrászdák rovására. Az olvadt fagylaltlé — amit másnapra eltesznek — a legalkalmasabb közege a mérgezést okozó baktériumok szaporodásának.' Nem véletlen, és csupán „bürokrácia”, hogy a cukrászdákban naplót kell vezetni, amelyben a fagylaltkészítés idejét pontosan jelezni kell, és 'ettől számítva egy órán belül szükséges plusz nyolc fokra lehűteni a készítményt. Ha nem így történik, akkor megszegik a higiéniai szabályokat, és kiteszik a fogyasztókat a fagylaltmérgezés veszélyeinek. Számos szabálysértési eljárást indíttatott a KÖJÁL a technológiai, s higiéniai szabályok megsértőivel szemben. Akkor jó tehát a fagylalt, ha betartják a készítői a szabályokat... Preventív intézkedések A közegészségügyi szolgálat ellenőrei preventív (megelőző) intézkedésekkel óvják egészségünket, ráirányítják az illetékes szervek figyelmét az egészségünk érdekében megoldandó feladatokra. Közeledik a nyári táborozások ideje, s már vizsgál- gatják: mindenütt biztosítottak-e a táborhelyeken az egészséges vízellátás, az étkeztetések, s általában a lakhatóság kedvező körülményei. Az ellenőrök a kereskedelmi felügyelőség társadalmi munkásaival együtt napjainkban a kistelepülések élelmiszerboltjainak helyzetét vizsgálják. Nagy gondot jelent szinte mindenütt a gyorsan romló élelmiszerek nem megfelelő tárolása, valamint a fogyaszthatósági határidők be nem tartása. A szakosított tárolás szabályait sok helyütt megsértik. Például a baromfiárut a felvágottak mellett tartják, s mosatlan kézzel hol ezt, hol azt szolgálják ki a vevőknek. Legtöbb helyen még kézi mosdó sincs. Az ellenőrök felhívják az ÁFÉSZ- vezetők figyelmét ezekre az egészségünket veszélyeztető hiányosságokra. Nemcsak a víz, a homok is terjeszthet bél- és bőrfertőzéseket. Ezért rendelik el minden évben az óvodákban, s a játszótereken a homokcserét. A homokot el is viszik a kertészeti vállalat emberei, csak sajnos hetekig aztán „üresen” állnak a homokozók, a gyerekek csalódottan keresik benne építőanyagukat, „lisztjüket” a pogácsacsináláshoz. A gyors csere azonban már nem az egészségügyi szolgálaton múlik .. . Mint ahogyan az sem, hogy a személyi higiénia szabályait (az étkezés előtti kézmosást, a gyümölcsök fogyasztás előtti megmosását stb.) betartják-e a családban. Mert ezzel is megelőzhető sokféle baj. Varga Dezső II béke és barátság jegyében Tavaly történt. Nyár eleje volt, forrón sütött a nap, amikor Békéscsabán, a városi tanács épülete előtt egy busz állt meg. Külföldiek szálltak ki belőle. Első pillanatra úgy tűnt, nincs ebben semmi meglepő. A megyeszékhelyen gyakran látni külföldi rendszámú buszokat, személygépkocsikat, és hallani idegen szavakat. Különösen nyár derekán mindennapiak az ilyen esetek. Ám ekkor mégis olyasmi történt, ami emlékezetessé tette az érkezés pillanatát. Mégpedig a vendégek beszélgetésének hangszíne. Olyannak tűnt, mintha magyarul szóltak volna egymáshoz, csak éppen az ember nem értett belőle semmit. Az utcán megálltak a járókelők. — Kik ezek? — kérdezte egy fiatalasszony. — Finnek. — Tényleg, finnek — derült fel az arca. — Ügy tanultuk az iskolában, hogy ők távoli rokonaink. No, megnézem őket magamnak! A vendégek Mikkeliből érkeztek. Mint turisták jöttek Budapestre. Programjukban nem _is szerepelt Békéscsaba. •Budapesten döntöttek úgy, hogy ide látogatnak. A kíváncsiság hozta őket. Vajon hogy néz ki az a város, mellyel testvérvárosi kapcsolatba szándékoznak lépni? Nem volt ez hivatalos látogatás, csak az őszinte közeledés első lépése, ismerkedés, kötetlen beszélgetés. Kissé meglepődve hallottam, hogy a távoli vendégek városában finn—magyar barátsági társaság működik. Marja Leena Lukkari mondta el, a társaság titkára. Hamarosan a hivatalos delegáció is megérkezett. Békéscsaba megkötötte testvérvárosi kapcsolatát Mikkelivel, az ezer tó országának egyik szép városával. Ezer tó országa? Valami furcsa véletlen folytán honosodott meg ez az elnevezés nyelvünkben. Talán a romantikus széplelkek találták ki, talán az iskolapadokban rögződött belénk, amikor a Kalevalát tanultuk, recitálva gyönyörű sorait Lemminkej- nenről, ahogy a szarvast veszi űzőbe csodásnál csodá- sabb tájakon. Pedig Finnországnak több mint GO ezer tava van. Szülőföldjüket Sou- minak nevezik. A világ csodálatát vívta ki, ahogy a zord természetet szívós türelemmel, lépésről lépésre szelídítik meg és hasznosítják. Egyszer hallottam egy szót: sisu. Azt mondták, ez egy lefordíthatatlan szó. Valahogy a mélységek mélyén a finn jellemet tükrözi. Bátorságod makacsságot, elszánt akaratot, habozás nélküli szembeszállást a viszontagságokkal jelenti egyszerre. De jelenti azt a meggyőződést is, hogy csak munka árán érhető el olyan eredmény, amelyre méltán lehet büszke az ember. A kapcsolatok szálai a történelmi múltba nyúlnak visz- sza. Valahol ott kezdődött, amikor történészeink, nyelvészeink elmélyedtek a rokonság keresésébe. A felfedezés öröme, hogy egykoron vérségi kötelék fűzte össze a két népet, szárnyat adott a romantikus egymásra találás érzésének. Puszta véletlen, hogy a fasizmus elől menekülő Kodolányi János éppen finn földön fejezte be történelmi regényét Juliánus barátról, aki rokonaink felkutatására indult a nagyvilágba. Ez a véletlen jelkép is lehetne. Napjainkban ezek a kapcsolatok új és nemes hangsúlyt kaptak. Bár eltérő országaink társadalmi berendezése, a legfennköltebb cél érdekében nyújtunk egymásnak baráti és testvéri jobbot. Mégpedig a békéért, mely népeinknek és az egész világnak legfontosabb létkérdése. Mert béke nélkül nincs barátság. A kettő egy és ugyanaz. Ennek jegyében tart fenn hazánkban tizenhat város testvéri kapcsolatot finn városokkal. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a finn partnerek szervezésében júniusban kiemelkedő politikai és társadalmi rendezvényekre kerül sor. Immár 6. alkalommal veszi kezdetét a finn—magyar barátsági hét. Espoo városában tartják meg a második magyar— finn testvérvárosi értekezletet. A konferencián részt vesz Sasala János, a békéscsabai tanács elnöke és Duna Mihály, az MSZMP városi titkára. Banadicsné T.o- ránd Ibolya, a HNF városi titkára vezetésével pedig 15 tagú delegáció utazik Békéscsabáról Mikkelibe. A hivatalos okmányok szerint a két város közötti megállapodás célja a különböző társadalmi rendszerű országok közötti bizalom erősítése, a béke és a békés egymás mellett élés érdekében való munkálkodás, a történelmi, előzményeken alapuló finn— magyar barátság elmélyítése, egymás megismerése. A megállapodásnak igazi, mély tartalmat adnak a találkozások, a látogatások. A béke és barátság jegyében, a finn—magyar barátsági hét alkalmával Békéscsaba tisztelettel köszönti a megye- székhelyre érkező Áslak Aas, a Mikkeli közigazgatás elnöke és Marku Turkia, a városi tanácsos helyettese vezette delegációt. Béke és barátság. Nyelvünknek ezek a legszebb, legédesebb szavai. A történelmi előzményeken nyugvó finn—magyar kapcsolatoknak is csak ez lehet az alapja. Az egymásra találás alfája és ómegája. Serédi János Jól érvényesül a szakszervezeti demokrácia Ki az úr a boltban? A Közalkalmazottak Szak- szervezetének Békés megyei bizottsága június 10-én, tegnap kihelyezett ülést tartott a Szeghalom közelében levő ifjúsági táborban. Ezen a szeghalmi és a szarvasi járási bizottságok számoltak be arról, hogyan érvényesül a szakszervezeti demokrácia, és milyen tevékenységet folytatnak a bizalmi testületek, valamint a bizalmiak. Az írásos anyagot Mokrán János és dr. Varga István, a megyei testület tagjai véleményezték, míg Gerencsér Imre szeghalmi szb-titkár és Kovács István szarvasi szb- elnök a feltett kérdésekre válaszoltak. Egyebek között megemlítették, hogy mindkét járási hivatalban stabil törzsgárda dolgozik, amelynek megfelelően kialakult álláspontja és elképzelése van a szakszervezeti életről, s az érdekeltek valamennyi fontosabb ügyben közösen döntenek. Az ülésen elhangzott az is, hogy a szakszervezeti bizottságok titkárai gyakorlatilag jó partnerei a tanácsi vezetésnek, és mindenki a saját reszortjában kellő szinten látja el feladatait. A vitában felszólalt Bocskai Mihályné, az SZMT titkára is, aki pozitívan nyilatkozott mind a két járási bizottság tevékenységéről. Hangsúlyozta, tovább kell erősíteni a bizalmiak szerepét, hogy még felelősségteljesebben képviselhessék a dolgozók érdekeit. Dr. Soós Sándor, a megyei tanács szervezési és jogi osztályának vezetője arra kereste a választ, milyen mértékben segítik az új keretek, megoldások a hivatali munkát. A témával kapcsolatban Győri Imre, a szarvasi és Kutyik Mátyás, a szeghalmi Járási Hivatal elnöke is felszólalt, majd Pagyoga Lajosné, a Közalkalmazottak Szakszervezete megyei bizottságának titkára foglalta össze és értékelte az elhangzottakat. Kiemelte, hogy a kialakított szakszervezeti rendszer jól szolgálja az ügyet, bár még mindenütt jelentkeznek azonos problémák. Befejezésül indítványozta, a megyei bizottság is fordítson nagyobb gondot a bizalmi testületek tanácskozásaira. A kihelyezett ülésen a hivatali pártalapszervezetek titkárai mellett részt vett Kozák Sándor szeghalmi tanácselnök és Fodor Endréné dr., a megyei pártbizottság munkatársa is. —y—n Akik abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy megválogathatják, hol vásárolnak, nagy különbségeket fedezhetnek fel bolt és bolt között. Ahol piszkosak a kirakatok, ott többnyire a vevő köszönését sem fogadják, ragadnak a bevásárlókosarak, szegényes az áruválaszték, és az ejész légkör olyan, hogy az ember igyekszik mielőbb a kapun kívül kerülni. Vannak üzletek, amelyekről mindezeknek az ellenkezője mondható el, ahol a vevő szívesen elidőzik, nézelődik, esetleg a boltossal is vált néhány szót. IVfitől tud olyannyira különbözni egyik üzlet a másiktól, amikor lényegében valamennyi azonos gazdasági, jogi feltételek mellett működik, azonosak a beszerzési lehetőségeik, és a dolgozók fizetése sem mutathat nagy eltérést? Ami a különbségeket okozza, azt szaknyelven a kereskedelem szubjektív tényezőinek nevezik. Döntő tehát, hogy milyen emberek állnak a pult mögött. S még inkább az: kinek a kezében van a kormányrúd, a vezetés. Napjainkban a boltvezető sokkal nagyobb úr — a szó jó és rossz értelmében egyaránt — semmint képzelnénk. ö az, aki megkövetelheti, megteremtheti a tisztaságot, még ha kevés is az eladó, az alkalmazott. Amint — ha maga is jó példával jár elöl — megkövetelheti a beosztottaitól, hogy köszönjenek a belépőnek. Ha a boltvezető rendszeresen megkérdezi a törzsvevőtől, hogy szolgál kedves egészsége, mit csinálnak az unokák, akkor előbb-utóbb a beosztott eladók is átveszik ezt a kereskedői magatartást. Rájönnek, hogy ők is kellemesebben érzik magukat, jobban telik az idő, ha csipkelődés, morcosság, barátságtalanság helyett a szívélyességet gyakorolják. > Persze, a vevő jó közérzetéhez ez sem elegendő, elvégre nem társalogni, hanem bevásárolni járunk az üzletbe. És ha nincs parizer, ha éppen szombaton fogyott el a tejszín, ha nem friss a kenyér, akkor sem kedvünk, sem időnk a csevegésre — gyerünk egy másik boltba. Ám. sajátos módon, éppen ott bőséges az áruválaszték, ahol a boltosok is kellemes 'emberek. Az összefüggés voltaképpen kézenfekvő. Ma. amikor élelmiszerekből nincs hiány, és a szállítók kisebb urak, mint a múltban, az is nagyrészt a boltvezetőn múlik, hogy szinte mindig minden legyen a polcokon, amit a vevők keresnek. A hiányért csak ritkán hibáztathatok a kenyérgyárak, a tejüzemek, a konzervgyárak vagy a sörgyárak — a boltvezető többnyire megkapja, amit rendel. De rajta áll, hogy mit rendel. Aki kényelmes és nemtörődöm, az kevés árut rendel — így biztosan semmi sem marad a nyakán, nem romlik meg, nem kell selejtezéssel, visszaküldéssel bajlódni. Aki viszont leleményes és ügyes, az ismeri az élelmiszeripar új termékeit, és addig jár, telefonál, amíg az ő boltjába is szállítanak belőle. Az ésszerű nyilván az lenne, ha a jó boltos sokkal többet keresne, mint a hanyag, a nemtörődöm. Sajnos, egyelőre nem így van; a kereskedelemben a mozgóbér — a jutalék — nem olyan nagy, hogy igazán ösztönző lehessen. A szerény anyagi ösztönzés mellett azonban lehetnek — vannak, és még inkább lesznek — erkölcsi ösztönzők is. A belkereskedelem irányítói ugyanis arra törekszenek, hogy a vállalatok vezetői adjanak minél nagyobb önállóságot a boltvezetőnek, nemcsak az árurendelésben, hanem az alkalmazottak megválogatásá- ban. a beosztottak bérének, iutalékának megállapításában. sőt. bizonyos korlátok között az árak alakításában is. A bolti önállóság sok energiát szabadíthat fel. Az emberek — így a boltvezetők is — szeretik megmutatni, mit tudnak. Erre azonban csak akkor van módjuk, ha hagyják őket saját elképzeléseik szerint dolgozni, és nem szólnak bele apró-cseprő ügybe. Némely vállalati, szövetkezeti központ ugyanis azzal igazolja nélkülözhetetlenségét, hogy felesleges utasításokkal, részletkérdések szabályozásával terheli a boltvezetőket. Erre a központoknak a jövőben kevésbé lesz lehetőségük: kötelesek lesznek még nagyobb önállóságot adni az egységek vezetőinek. Bevezetik az úgy nevezett költségtérítési rendszert, amelynek lényege, hogy a boltvezető pénzben kapja meg a boltban felmerülő költségekre a fedezetet, és ezzel az összeggel nem kell elszámolnia — szabadon gazdálkodhat. Hasonló elvek alapján bevezetik majd a nyereségérdekeltséget is. Eljöhet tehát az az idő, amikor a rátermett boltvezető beosztottaival együtt jobban él, mint a hanyag, a lusta, a kényelmes, aminek következményeként az árukínálat, a bolti légkör és a vevő közérzete javul. Bár ma még ezek a jogok nem illetik meg a boltvezetőket, a jelenlegi viszonyok között is elsősorban rajtuk múlik, hogy a vevőnek terhes kötelezettség vagy kellemes időtöltés a bevásárlás. (g. zs.)
