Békés Megyei Népújság, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-30 / 151. szám
NÉPÚJSÁG 1982. június 30., szerda Ezerszeresére nőtt a tejtermelés Eredményes kisárutermelés Békésen n művezető tekintélye Szükség van rájuk? Békésen, és közvetlen városkörnyékén — akárcsak a megyében, illetve országosan is — az utóbbi időben jelentősen fejlődött a kisárutermelés. A háztáji és kisüzemi gazdaságokban tíz évvel ezelőtt előállított termények és mezőgazdasági termékek tömegét alapul véve, az elmúlt esztendőben 13 százalékkal több marhahúst, 30 százalékkal több gyapjút értékesítettek a portákról. Eközben a sertéshústermelés több, mint ötszörösére, a vágóbaromfi-termelés csaknem négyszeresére, a tejtermelés pedig ezerszeresére emelkedett. A termelői kedv a tíz évvel ezelőttiekhez képest csupán a vágójuh és tojás előállításában esett vissza. A város és a városkörnyék kisárutermeléséről az előbbieket állapította meg általánosságban a városi tanács termelésellátási bizottsága abban a beszámolóban, amelyet az elmúlt héten terjesztettek a tanácsülés elé. Ebből a beszámolóból áz is kiderült, hogy a körzetben tíz szakember segíti a háztáji gazdákat és a kiskerttulajdonosokat, akik együtt az elmúlt esztendőben 9 százalékkal többet termeltek, mint egy évvel korábban. Tavaly termelésük értéke meghaladta a 177 millió forintot. Hasonlóan a megyei tapasztalatokhoz, tehát összességében Békésen is évről évre nő a kistermelésből származó áru tömege, értéke. Ugyanakkor a termelés belső átrendeződésének is tanúi lehetünk. Évekkel ezelőtt a háztáji és illetményföldön főleg csak kukoricát termeltek. Jelenleg a nagyobb jövedelmet adó növényi kultúrák (zöldségfélék, virág- és vetőmagvak, ipari és gyógynövények) kezdenek elterjedni. Tartós tendencia, hogy zöldségfélékből a saját szükségleten túl — a retket, céklát, fokhagymát, fejessalátát, sóskát, sütőtököt, csemegekukoricát, vöröshagymát, karalábét, zellergyökeret, uborkát — a kisüzemek termelik meg. A gyümölcs- és szőlőtermelés viszont csökkent. A termelési szakosodásban a bizottság megállapítása szerint kedvező a tapasztalat. A továbbfejlődéshez a városban és városkörnyéken mégis jobban kell szervezni, irányítani, integrálni és kis- árutermelést. Ebben meghatározó szerep jut az ÁFÉSZ- nek és a termelőszövetkezetnek. Az ÁFÉSZ ebben az évben tájékoztatta a bizottságot a szakcsoportok tevékenységéről, valamint a háztáji és kisegítő gazdaságok áruellátásáról. Ennek alapján jelentős a baromfi- és kisállattenyésztés. Ezen belül kiemelkedő a tojás-, a nyúl-, a máj-, a húsljba- felvásárlás, mely 8—10 millió forint értékű évente. A zöldség- és gyümölcsfelvásárlás évről évre nő, jelenleg a felvásárlási forgalom eléri az ötmillió forintot. A méhészek 1981-ben jó évet zártak, 47 tonna mézzel. Sajnos, az árvíz a 74 fős szakcsoportnak is kárt okozott. Az állattenyésztési tevékenységet — a tehén, sertés, stb. -tartást — zömmel a tsz-ek háztáji ágazata koordinálja a takarmányellátás az alapanyaggal történő ellátás, a szállítások és a felvásárlási tevékenység révén. Mindezek eredményeként a vágómarha-előállítás 1975-ig növekedett, igaz, utána visszaesett, de nem kis erőfeszítések árán sikerült a kedvezőtlen folyamatokat megállítani azóta. A vágósertés-előállítás ugrásszerűen megnőtt, változatlanul virágzik a termelési kedv. A vágójuh-előállításban nem tapasztalható szélsőségesség. A vágóbaromfi a mindenkori igényekhez könnyen igazítható. A tejhozam a kisüzemi tehéntartás állami támogatásának bevezetésével ugrásszerűen megnőtt, de a tehenek számának csökkenésével egyidejűleg visszaesés várható. A tojás- és a gyapjútermelésben visszaesés nem tapasztalható. Megállapította a bizottság azt is, hogy a kistermelés fejlődésének elősegítéséhez szükségessé vált a felvásárlóhelyek és takarmányboltok korszerűsítése. A tápboltok áruellátását a bizottság fokozott figyelemmel ellenőrzi. Tápból és szemestakarmányból bőséges az ellátás. A boltok nyitva tartási idejét a lakossági igényeknek megfelelően alakították ki. K. E. P. Művezetőnek lenni elég hálátlan megbízatás, mondják sokan. Dolgoztatni kell — ahogy egy érintett vallja — és ez soha nem szimpatikus. Jól dolgozni, úgy, hogy a munkások is, a vezetők is elégedettek legyenek, pedig igen nehéz. A szükség azonban csak a jó művezetőkre van. Egyesek szerint rájuk se, egy hatékonyabb ösztönzőrendszer helyettesíthetné őket. Kétlem, hiszen a művezetők feladata nem csak a „dolgoztatás”, a munka szakszerű, közvetlen irányítása, több ennél. De vajon mit kell tudnia az e poszton tevékenykedőnek? — A szakmát azt nagyon — vélekedik beszélgető partnerünk, Csiszár Istvánná, aki már 15 éves művezetői múltra tekinthet vissza. Minden munkaterületet belülről — tehát úgy, hogy valaha maga is művelte azt — ismernie kell az embernek, ráadásul olyan szinten, hogy hasznos tanácsokat tudjon adni, és ha úgy adódik, segítséget is nyújtson. Csak így várhat el reális teljesítményt a dolgozóktól. Ez alapozza meg a művezető tekintélyét a dolgozók és többnyire a vezetők szemében is, önmagában azonban kevés. Példa erre az a fiatal művezetőnő, aki valóban értett mindenhez, és meg is kellett csinálnia mindent munkaterületén, mert dolgoztatni, fegyelmet, intenzitást követelni nem tudott másoktól, csak magától. Ez pedig nem elég egy műhely teljesítményének növeléséhez. Fontos tehát a művezető személyisége, egyéni adottságai, ahogy Csiszár 1stHol tart a magyar mezőgazdaság? Ösztönzés és kényszer A bekesszentandrási Tcsscdik Tsz baromiigondozóit közvetlen anyagi érdekeltség serkenti minőségi munkára Fotó: Veress Erzsi Az erkölcsi, politikai tényezők önmagukban nem hatottak, csak a megfelelő intézkedések után váltak szervező erővé. Az állami gazdaságok például úgy szolgálhattak mintául, hogy műszaki-kémiai és szakemberellátásuk, beruházásuk az átlagosnál gyorsabban növekedett. A mezőgazdaság kiugró teljesítményéhez pedig döntően az agrárolló felszámolása vezetett. A mezőgazdaság szocialista átszervezését követő két évtized során sikerült megszüntetni a parasztságnak a munkásokhoz viszonyított gazdasági és szociális elmaradottságát. Ez igen jelentős vívmány, ha meggondoljuk, hogy a világ nagy részén — a fejlett tőkés országokat is beleértve — hátrányok sújtják a mezőgazdasági dolgozókat. A szocialista mezőgazdaság felemelkedését segítette a kedvező gazdasági környezet: az irányítás direkt módszereit a reform előtt pénzügyi szabályozással váltották fel az egyéni, a csoport- és a népgazdasági érdekek viszonylagos önállósága. Az egyéni és a csoportos anyagi ösztönzési «módszerek nagy formagazdagsága jelzi a hatá_ rozott érdekegyeztetési törekvéseket. A személyes és a vállalati jövedelmek másutt gyakori nivellálása a mező- gazdaságot nem jellemezte, és ma sem jellemzi. Az üzemek élvezik munkájuk' eredményeit, de kénytelenek vállalni hátrányait is. Az 1968- as reform, mivel nem érte felkészületlenül a nagyüzemeket, további lendületet adott a munkának. Az igazsághoz tartozik, hogy a mezőgazdaságnak nagyobb lehetőségei nyíltak a teljesítményközpontúság érvényesítésére, a jövedelmi különbségek növelésére. Amíg az ipar és az építőipai- árai a forint 35 esztendejében átlagosan évi négy százalékkal növekedtek, addig a mezőgazdaságé 6,8 százalékkal. Az árelméleti és módszertani viták a mezőgazda- sági árakat sem kerülték el. ám ahol a termelői-tenyésztői kedv megtorpant vagy visszaesett, ott emelték a fel- vásárlási árakat! Spontán piaci hatások? Amikor kell. közbelép az állam. Az Állatforgalmi Vállalat például köteles felvásárolni a malacot, ha piaci ára kereslet híján jelentősen csökken. (Ilyen állami intervenciós felvásárlásokkal és a folyamatos takarmányellátással meg lehetett szüntetni Magyarországon az úgynevezett sertésciklust.) Tény, hogy a munkás és paraszti átlagjövedelmek kiegyenlítődésének, a mezőgazdaság ösztönzésének szó szerint ára van: az élelmiszerek drágulása. De ez egyben a közös és a háztáji gazdaságok átlagon felüli szorgalmának, igyekezetének, leleményességének fedezete. Most megéri! Ebben a két szóban összegeződik a mai falu gazdaságfilozófiája. Megéri nemcsak a tsz-tagok- nak, az állami gazdaságok dolgozóinak, hanem a falun lakó munkásoknak, alkalmazottaknak, nyugdíjasoknak is, akik jelenleg'a mezőgazdasági kistermelők 86 százalékát alkotják. Megéri jő] dolgozni a közösben, fóliázni, állatot tartani a háztájiban. Megéri, mert lehet építkezni, és van mit vásárolni. Némelykor a kistermelés bővítésére, korszerűsítésére is futja. De többnyire mindent megelőz az utódokról, köztük a városba került gyermekekről való gondoskodás. Az új iránti fogékonyságot, a kezdeményezést, a vállalkozást könnyen nagyvárosi jelenségnek tekinthetnénk. A gyakorlati tapasztalatok ezzel szemben a mezőgazdasági üzemek, a falusi ember találékonyságáról, nyitottságáról, mozgékonyságáról vallanak. Hogy mást ne mondjunk: az önkéntes gazdasági társulások háromnegyed részét (szám szerint 765-öt) a mezőgazdasági üzemek tartják fenn. A magánerős építkezők, a fóliázok, az állat- tenyésztők a maguk módján, kezdeményezők és vállalkozók. A szervezeti formák és a gazdálkodási tartalom rugalmas alakítására, a különböző tulajdonviszonyok, szektorok szimbiózisára a vidék mintát kínál a városnak. A kezdeményezések nem mindig a „megéri” buzdítására, gyakran az ennél is nagyobb szervező erő, a „nincs más választás” kényszerének hatására születnek. A tömeges városba áramlás következtében például a mező- gazdaság azonnal az intenzív fejlesztés kényszerpályájára lépett. A gépesítés, a kemi- zálás, majd a fajta- és módszerváltás elől nem lehetett kitérni. Az elvándorlás megfékezése ugyanígy kikényszerítette a vidéki iparfejlesztést, a tsz-ek profilbővítését. Az élet parancsára javult a munkaerő foglalkoztatása a téli holtszezonban. A háztáji gazdaságok megszervezését szintén nem a kistermelés majdani lehetőségeinek latolgatása, hanem a falusi élelemhiány, az önellátás szükséglete diktálta. Melegben, ruhahalmok között, ügyes japán gépeken dolgoznak az asszonyok Fotó: Veress Erzsi vánné mondja: rátermettsége. — Olyan régóta (1959-től) vagyok a pályán, hogy köny- nyen kiismerem az embereket. Szinte elég, ha ránézek arra a dolgozóra, már tudom, hogy kell vele beszélni, kinek elég a szép szó, a. kérés, kinek kell a szigor. — Ejs mit gondol, szeretik, van tekintélye? — Azt hiszem, igen. Még az anyámtól tanultam varrni, aki szintén varrónő volt, ismerem e szakma csínját- bínját. Itt, az üzemben is sokfelé dolgoztam. Voltam napszabó (ez a munkakör ma már nem létezik), és a mások által elrontott darabokat A mezőgazdaság közhasznú irányítási, gazdálkodási, szervezéti tapasztalatai, jelentős teljesítményei nem csökkentik az ipar meghatározó szerepét a gazdaság fejlesztésében, az életszínvonal alakulásában. JelleYnző, hogy az összes termék fogyasztásának növekvő hányada, jelenleg mintegy fele ipari termék, a másik fele élelmiszer és élvezeti cikk. Az ország teljes árukivitelének háromnegyed része iparcikk, egynegyed része pedig mező- gazdasági termék. A nem rubelelszámolású exportból kétharmad : egyharmad arányban részesedik az anyagi termelés e két nagy ága. A szocialista iparosítás eredményei közvetlenül hoz-' zájárultak a korszerű nagyüzemi mezőgazdaság megalapozásához. A hazai vegyi és gépipari háttér jelenleg is nélkülözhetetlen az élelmiszer-gazdaság tervszerű dinamikus fejlesztéséhez. A szocialista építőmunka nehezebb külső és belső feltételei között az ipar népgazdasági súlya tovább növekedett: a versenyképes ipari termelés növekedésétől függ a lakosság jó ellátása, áz egyensúly javítása, az ország gazdasági és védelmi erejének fokozása. Nincsenek véletlenek. Kedvező belső feltételek között ösztönzés és kényszer hatására emelkedett a magyar mezőgazdaság mai színvonalára. Ez az út nem volt diadalmenet. Előfordult, hogy a kezdeményező tsz-elnököt törvénysértőnek bélyegezték. Voltak kudarcok, akadtak bizalomra méltatlan emberek is. De nagyon sokan becsülettel dolgoztak, ha kellett, vállalták és tisztességgel vívták a harcot. S munkájukra, eredményeikre napjainkban elismeréssel néz az ország, a világ. (Vége) Kovács József i hoztam hglyre, azután univerzális varró, akit mindig „odatettek”, ahol legjobban hiányzott a munkaerő. Voltam meós,' berakó, egyszóval jó alapom van. Aztán szókimondó természetű vagyok, soha nem hallgattam el a véleményem, de ok nélkül nem bántok senkit, viszont azt sem hagyom, hogy engem bántsanak. Nézzen körül. Ennvi asszony között ezt elérni nem is olyan könnyű. A FÉKON Ruházati Vállalat orosházi üzemének 4-es varrodájában beszélgetünk. A meleg teremben 50—60 asz- szony ül a zúgó gépek mellett, néhányan — cseppet sem irigylésre méltó a helyzetük — a gőzölgő vasalókat forgatják, egy vékony, fiatal lány minden kivasalt ruha után strigulát húz egy papírlapra. Megszámolom: 78 kis vonal, 78 szállításra váró kész ruha. Csiszárné nemrég került ebbe a varrodába. Régi csapatát azért kellett elhagynia, mert itt volt szükség — a szalag, a technológia átszervezése következtében — tapasztalatára, határozottságára. Ez arra enged következtetni, hogy nem bővelkednek művezetőkben. — Ez anyagi kérdés is — mondja az üzem vezetője, Hatos Istvánná. — A művezetők nem keresnek többet egy átlagosan teljesítő dolgozónál. A legjobb szakmunkások pedig ezer—2 ezer forinttal többet kapnak. Ez rányomja bélyegét az utánpótlásra. A szakma kiválóságai nemigen vállalják a kevesebb fizetéssel, ám több gonddal, törődéssel járó, sokrétű művezetői szerepkört. Torzítja olykor a kiválasztást, bár erről it nem esett róla szó, egy másik szempont is. Előfordul sajnos, hogy művezetői posztra néha azokat jelölik, akiknek már van valamilyen társadalmi funkciójuk, és azt így, a kötetlenebb művezetői beosztás mellett aktívabban be- tölthetik. Nem valószínű azonban, hogy ők egyúttal a legjobb szakmunkások, de még ha azok is lennének, a sok feladatot mind eredményesebben ellátni az esetek többségében nem képesek. Pedig a művezetői munka egész embert kíván, jó vezetői adottságokkal, s mindenek fölött megbízható, kipróbált szakmai ismeretekkel. Beosztásuk szükségességét akkor nem vonják kétségbe. —szatmári— \
