Békés Megyei Népújság, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-27 / 149. szám

NÉPÚJSÁG 1982. június 27., vasárnap Jó ötletek nyomában Díjazás a helyszínen A Békéscsabai Ingatlan­kezelő Vállalat már az elő­ző években is rendezett öt­letnapot. A különbség csak az volt az előző és a június 23-i között, hogy nem össze­vontan tartották, hanem a bíráló bizottság a munka­helyeken kereste fel a dol­gozókat. így lehetőség nyílt arra, hogy a helyszínen vi­tassák meg az egyes újítás­ként, ésszerűsítésként java­solt változtatásokat, és köz­ben a munka sem szünetelt. * * * A bíráló bizottság tagjai voltak: a főmérnök, a szer­vezési és a termelési osztály vezetője, a tervezési, a gép- gazdálkodást csoport vezető­je, a szakszervezeti társadal­mi munkavédelmi felügyelő, az újítási előadó. Hat mun­kahelyre látogattak el. Előbb az egyik Körös-parti ház ja­vításánál dolgozókat keres­ték fel. ahol elsőként Viszo- kai László javasolta: a ta­pétának a hengerről való le­vágásához készítsenek veze­tőt. Ugyancsak javaslatot tett a festőhenger rögzítésé- f nek módjára és az üvegen j levő festék leégetéséhez az- j besztlemez használatára. Be I is mutatta a megoldás mód- j ját, amivel kézzel foghatóan [ bizonyította igazát. A bizott- g ság hamar döntött: a há- i rom ötletért 500 forint ki fi - j zetését javasolta. Viszpkai [ László a pétiét mindjárt meg is kapta. Következett Vrabovszki András villanyszerelő. Tóth István festő és Vágási Lajos parkettás. Az utóbbi a csi­szológép hengerének a mó­dosítását javasolta, ami kü­lönösen elnyerte a bizottság tetszését, 400 forintot kapott érte. * * * Hét munkahelyen, 68 öt­letből 50-et elfogadtak, ami­ért a helyszínen 8 ezer 100 forint díjat fizettek ki. Tíz ötletet újításra is alkalmas­nak tartottak, tulajdonosaik­kal a vállalat újítási szerző­dést köt majd. Az ötletnap legsikeresebb szereplői közül Vidovenyecz András aszta­los 700, Kesjár András gé­pész 6001 Szabó József ács 400 forintot kapott. Munka- védelmi célokat szolgáló ja­vaslatért Bakó Sándor gép­szerelőt 500, Kiss István kő­művest 300 forinttal díjaz­ták. Az ötletek a jobb mun­kaszervezést, a nehéz fizikai munka megkönnyítését, a munkavédelem elősegítését javasolták. Alkalmazásukat a vállalat intézkedési terv­ben írja elő. Megvalósításuk, alkalmazásuk minden mun­kahelyen kötelező lesz. (En­nek ellenőrzésével felelős személyt bíznak meg.) Köz­zéteszik az üzemi tájékozta­tóban is. hogy mindenki tu­domást szerezzen róla. Eddig évenként egyszer volt, az idén és a jövőben kétszer lesz ötletnap hely­színi díjazással. A Tapaszta­lat azt mutatja, hogy a dolgozók. akik a maguk munkaterületének a legjobb ismerői, sok jó ötlettel tud­ják elősegíteni a munka 'megkönnyítését, meggyorsít tását, biztonságosságát. Véle­ményüket, javaslatukat szí­vesebben mondják el ilyen közvetlen módon, mintha azt írásba kellene foglalniuk. Élénkíti az újítómozgalmat, fokozza a vállalat iránti fe­lelősségérzetet. Béres György gázszerelő egyike volt az -ötletadóknak. A fali konvektor tartozék szerelésének a módosítását javasolta. A bizottság az öt­letét jónak tartotta, amiért 300 forintot kapott. Tőle kérdezem: — Számított erre? — Néhány helyen már új módon szereltem, és jól be­vált. Tartogattam magam­ban az ötletet, hogy egyszer elmondjam. Ilyen gyors pénzre azonban nemigen szá­mítottam. Most majd újítás­nak is beadom az ötletet. — Mi az előnye a javas­latának? — A szokásos módon való szereléshez képest 50—60 százalékos az időmegtakarí­tás. Tehát az eddiginél jóval gyorsabban haladok a mun­kámmal. Pásztor Béla­Pénteken kora este nyílt meg a békéscsabai Munkácsy Mi­hály Múzeum fiatal képzőművészeket bemutató, „Az én mű­helyem" című kiállítássorozatának második tárlata. Az ér­deklődök július 31-ig Gubis Mihály csabai grafikusművész alkotásaival, s két alkalommal, június 30-án és július 7-én, szerdán, délután 4 órakor — magával az alkotóval is megis­merkedhetnek. Képünk a megnyitón készült; jobb szélen Mayerhoffer Miklós grafikus, aki a megnyitót mondta, mel­lette az alkotó ' Fotó: Fazekas László Kiborított csomag(olás) A Békéscsabai Konzerv­gyár levelet kapott az NSZK- ból, hogy a sűrített paradi­csom fémdobozai gyengék, nem bírják a gépi nyitást. Ha ez így megy tovább, le­mondják a további megren­deléseket: A Gyulai Hús­kombinátot ugyancsak egy nyugatnémet cég figyelmez­tette: a gyulai kolbász-cso­magolására használt fólia gyakran fölenged, ami ront­ja az áru küllemét. LEHETŐSÉGEK — KORDÁBAN Szerencsére ezek csak jel­zések. Eddig még nem jár­tak komolyabb következmé­nyekkel, de megszívlelendő tanulságokkal annál inkább. Ugyanis a régi római jelszó manapság is érvényes: hajóz­ni kell! Méghozzá új vize­ken, új piacok meghódításá­ért. Ezt a mondást találó ha­sonlatként idézik azoknál a vállalatoknál, szövetkezetek­nél. ahol a nehezebb és bo­nyolultabb körülmények kö­zött is céltudatosan kezde­ményeznek, felkutatják és kiaknázzák a fejlődés újabb lehetőségeit. És itt óriási sze­repe van az áruk csomago­lásának. külső megjelenésé­nek. hiszen mindez befolyá­solhatja a termék minősé­gét. eladhatóságát. Érré fi­gyel a szakember, a vásárló. De nemcsak ők, hanem a né­pi ellenőrök is. Mint köztudott, élelmisze­reink exportja előkelő he­lyet foglal el külkereskedel­münkben. A kérdés tehát mindenképpen indokolt: a csomagolóanyagok gyártása, alkalmazása lépést tart-e a magyar élelmiszerek külhoni versenyképességével ? Erre kereste a választ a közel­múltban a Békés megyei Né­pi Ellenőrzési Bizottság a Gyulai Húskombinátban, a Békéscsabai Baromfifeldol­gozó Vállalatnál, a konzerv­gyárban, a Magyar Hűtőipar békéscsabai gyárában, vala­mint az Orosházi Üveggyár­ban és a Kner Nyomdában. A vizsgálat kiderítette: a négy vállalat 1981-ben 8.7 milliárd forint értékű árut értékesített, ennek csaknem fele külföldön talált, gazdá­ra. Ami még ennél is lénye­gesebb: az. exportált termé­kek háromnegyedéért tőkés Valutával fizettek. Nem le­het azt mondani, hogy a me­gyei vállalatokat hidegén hagyta a csomagolás, sem­mit sem törődtek az áruk ízléses megjelenítésével. Le­hetőségeik azonban korláto­zottak voltak, mert a tröszt­től és a nagyvállalati köz­pontokból közvetve kapták az utasításokat. Aligha cso­da. hogy a népi ellenőrök a helyszínen sem tudtak meg­győződni arról: van-e össze­függés az export hatékonysá­ga és a csomagolás színvona­la között. Az viszont egyér­telmű: az ellenőrzött válla­lóknál a csomagolás fejlesz­tését nem tekintik a haté­konyságnövelés elsődleges té. nyezőjének. Sajnos, a barom­fi feldolgoz,-, és a konzervgyár önállósága sem hozott külö­nösebb változást ezen a te­rületen. KÉNYSZERŰ KÉSZLETEZÉS Persze, azt is meg kell nézni, hogy milyen a kap­csolat az élelmiszereket fel­dolgozó és a csomagolóanya­got gyártó vállalatok között. Az üveggyár és a Kner Nyomda reprezentálja a me­gye csomagolóanyagot gyártó iparát. Semmiképpen nem el­hanyagolható, hogy a tava­lyi csaknem 3,5 milliárd fo­rintos összes árbevételükből mintegy 2.4 milliárd forint a csomagolóanyagok értéke­sítéséből származott. Csak egy bökkenő van! A nagy értékű gépeket drága pénzért tőkés országokból kénytele­nek vásárolni, termékeiket pedig nem közvetlenül ex­portálják. Jellemző, hogy a Kner Nyomda az elmúlt esz­tendőben anyagszükségleté­nek 86.3 százalékát import­ból szerezte be. Azt se higgye senki, hogy az- élelmiszer-ipari feldolgo­zó vállalatoknak könhyű a dolguk. Energiájuk nagy ré­szét a szükséges csomagoló­anyagok felkutatására fordít­ják. Nehezíti ezt a munkát, hogy a vállalatok nincsenek közvetlen szerződéses kap­csolatban a csomagolóeszkö­zöket szállítók többségével. Nem lehet egyértelműen megállapítani: megtartják-e a szerződéses fegyelmet, mi­kor érkezik az áhított anyag. A felhasználók általában negyedévenként rendelik meg a csomagolóeszközt, a telje­sítés viszont nem egyenletes. Ezért a7- élelmiszer-ipari vál­lalatok túlkészletezésre kényszerülnek, az emiatt fel­merült többletköltségeket nem elemzik és kötbérezésre sem kerül sor. Mindez kihat a termelésre. A konzervgyár tésztáinak csomagolásához felhasznált fóliát a Kner Nyomda külföldről vásárol­ja. A rendszertelen szállítás miatt gyakran módosítani kell a gyártás és a szállítás ütemét. Kétségtelen, az élelmiszer­ipari és a csomagolóanyagot előállító vállalatok vitáinak sarkalatos pontja a csoma­golóeszközök gyártásának és felhasználásának ellentmon­dása. Különösen a konzerv­gyár és.a hűtőház a nyers­anyagok nagy részét kam­pányszerűen dolgozza fel. Kézenfekvő, hogy a szezon­ban van szüksége sok cso­magolóanyagra. Ezzel szem­ben a csomagolóanyag-ipar egész évben, folyamatosan termel és szállít. A dilemma világos: ki raktározzon, és melyik vállalat viselje a költségeket? A nagyobb baj azonban az. hogy a gyors, rugalmas intézkedést követe­lő tőkés többletigényeket egyik vállalat sem képes azonnal teljesíteni. A gondot tovább fokozza: a csomago­lásfejlesztés összhangja a mai napig sincs megteremt­ve. Dnyakönyvek, házasságkötés, névviselés népességnyilvántartás egyik Tóth Ferenc, az MTI hír- magyarázója írja: Alapvetően abból a felis­merésből fogant az Elnöki Tanács új törvényerejű ren­deleté — az 1983. elejétől életbe lépő jogszabály — az anyakönyvekről, a házasság- kötési eljárásról és a névvi­selésről, hogy azoknak a tár­sadalmi, állami, gazdasági feladatoknak az ellátásához, amelyek tervezhetőek — a személyi nyilvántartások ve­zetése nélkülözhetetlen. Az állampolgárok egyéni érde­kein túl az ilyen tervezést is szolgálja a róluk vezetett közhiteles, naprakész és pon­tos személyi nyilvántartás. Ilyen az anyakönyvek veze­tése, amely Magyarországon 1895. óta állami feladat. Miként a Minisztertanács Tanácsi Hivatalánál elmond­ták — megvilágítandó a mostani jogalkotás hátterét — az anyakönyvezés törvé­nyi elrendelése a múlt szá­zad végétől nagy jelentősé­gű volt a polgárosodás, az állam és az egyház szétvá­lasztásának folyamatában. Az állami anyakönyvezés és az egyidejűleg kötelezővé tett polgári házasságkötési eljá­rás szabályai lényegesen csak a felszabadulás után változ­tak meg. Az 1952., 1955. és az 1963. évi módosítások azonban az anyakönyvezés alapszabályait nem érintet­ték, céljuk a régi szabályok szocialista tartalommal meg­töltése volt, illetőleg az, hogy megteremtsék az összhangot más, új jogszabályokkal, el­sősorban a családjogi tör­vénnyel. Az állami feladatok növekedésével, jellegük meg­változásával együtt járt a személyi nyilvántartások rendszerének kiterjedése is. 1954-ben általánossá vált a személyi igazolvány haszná- íata, amelynek alapja szin­tén az anyakönyvezés. To­vábbi minőségi változás kö­vetkezett be 1975-ben: az álr lanti népességnyilvántartás létrehozásával. A nyilván­tartás módja is újszerű: 1975-ig valamennyi személyt nyilvántartást manuálisan végeztek, azóta az állami né- pességnyilvántartás alapja^ számítógépes rendszer. Az anyakönyvi és a népesség- nyilvántartási rendszer kö­zött jelenleg is szoros a kap­csolat. Ennek továbbfejlesz­tése. a gépi nyilvántartás adattartalmának bővítése is indokolta anyakönyvi jog­szabályok mostani, módosítá­Seit. Az Elnöki Tanács állás- foglalása szerint — a gépi technika alkalmazhatóságá­nak korlátái miatt — az anyakönyvek közhitelű, ha­tósági nyilvántartás jellegét továbbra is meg kell tartani. Ezért az anyakönyv a benne feljegyzett adatokkal lénye­gében egyedül bizonyítja ez­után is az állampolgárok születésével, házasságkötésé­vel, halálával kapcsolatos legfontosabb személyi körül­ményeket. Az anyakönyvezés az alapja — az ott nyilván­tartott adatok tekintetében — az állami népességnyil­vántartásnak és a személyi igazolványnak is. A mostani jogszabály-kon- difikáció azt a célt szolgál­ja, hogy anyakönyvi, házas­ságkötési és névviselési ügyekben kevesebb és egy­szerűbb legyen az állampol­gárok utánajárása egyfelől, másfelől pedig az ügyinté­zést gyorsíthassák. Ezért: csökken a nyilvántartásba kerülő adatok száma. Pél­dául elmarad a foglalkozás bejegyzése az anyakönyvbe, mivel a személyi azonosítás­nál már nincs jelentősége, s rnegváltozását ma sem tar­talmazza az anyakönyv. A lakcím helyett csak a lakó­helyet anyakönyvezik. Atár- sadalmi mobilitás ugyan ■megmutatkozik a viszonylag gyakori lakcímváltozásban is, de ezt az ányakönyv eddig sem regisztrálta. Az állami alapadata a lakcím, így — szükség esetén — a minden­kori pontos cím ebből meg­állapítható. Egyszerűbb és gyorsabb lesz az anyakönyvi adat­szolgáltatás. A magyar ál­lampolgár születését, házas­ságkötését, halálát akkor is tartalmazza a magyar anya­könyv, ha az külföldön tör­tént. Ez a hazai anyaköny­vezés, s e gyakorlat folyta­tódik — ugyanis a hazai anyakönyvezéshez a magyar állampolgárok részéről egyé­ni érdek, ugyanakkor közér­dek egyaránt fűződik. Meg­szűnik viszont a hazai anya­könyvezés merev, bonyolult, több tanácsi szervet foglal­koztató eljárása. Ehelyett a jövőben a lakóhely szerint illetékes anyakönyvvezető közvetlenül értesíti a hazai anyakönyvezésre kizárólag illetékes Budapest, V. kerü­leti anyakönyvvezetőt. Egye­dül ez az intézkedés évente mintegy 10 ezer állampolgá­ri ügy egyszerűsítését jelenti. Lehetővé válik több, az ad­minisztráció lebonyolításá­ban alkalmazott nyomtat­vány egyszerűsítése, számuk csökkentése. Jelenleg példá­ul háromféle^filletékmentes, illetékköteles és külföldi fel- használásra alkalmas) anya­könyvi kivonat van. Az új szabályok szerint elegendő lesz egyfajta anyakönyvi ki­vonat is. A szóban forgó tvr. a köz- igazgatás korszerűsítését is elősegíti. E célból az anya­könyvek adatai közé kerül a személyi szám (a születés­nél a gyermeké és a szülő­ké. a házasságkötésnél a há- zasulóké, a halálesetnél pe­dig az elhunyté és az özve­gyé). A házasságkötés alapvető szabályait ezután is a csa­ládjogi törvény tartalmazza, a mostani tvr. azonban egy­szerűsítéseket is bevezet. Pél­dául azt, hogy a házassági szándék személyes bejelen­téséhez az egyik fél is ele­gendő. A házasságkötési el­járást egyszerűsítő intézke­dés, hogy a jövőben a há­zasságkötésre nem a háza­sulok lakóhelye szerinti anyakönyvvezető lesz illeté­kes, hanem az, akinél — bárhol — a házasulandók bejelentik szándékukat. Életszerű az az új ren­delkezés is, hogy a tvr. el­törli a 60 napos határidőt a volt feleség névviselésének megváltoztatása bejelenté­sére, a házasság megszűnése, illetőleg érvénytelenné nyil­vánítása után. A névviselést önálló feje­zetben szabályozza a tvr. általános szabály, hogy a magyar állampolgár neve két részből áll: családi és utónévből. Főszabály az egy­tagú családi név, de megen­gedett a több tagú családi név viselése is. Az utónév a jelenlegi szabályoknak és a gyakorlatnak megfelelően, legfeljebb kéttagú lehet. A nemzetiségi jogok érvényesí­tése érdekében a nemzetiségi utónevek viselése — a nem­zetiséghez való tartozás iga­zolása nélkül is — lehetsé­ges. A névváltozás körében az állampolgárok és a közigaz­gatás számára egyaránt köny- nyítést jelentő két szabály született. Az egyik az, hogy a volt feleség a házasság megszűnése után egy ízben bármikor bejelentheti név­változási igényét az anya­könyvvezetőnek. A másik könnyítő szabály szerint a kiskorúak utóneve egy al­kalommal — belügyminisz­tériumi névváltoztatási el­járás nélkül — megváltoz­tatható. így a szülők, eset­leg a gyermek véleményét megismerve, módosíthatják a születéskori névadást. Lényeges vonása az új tvr.-nek, hogy összhangot te­remt a hivatalos névviselés. és a Polgári törvénykönyv­ben szabályozott névhaszná­lat között. A jövőben ható- j sági eljárásban, igazolás­ban, igazolványban, nyilván­tartásban magyar állampol­gár azt a családi és utónevet viseli, amely a születési, il­letőleg házasságban élő nők esetében a házassági anya­könyv szerint őt megilleti. E rendelkezés mellett tudo­mányos. művészeti vagy egyébként közszerepléssel járó tevékenységet folytatók ilyen szerepkörükben nem lesznek korlátozva felvett név, megkülönböztető toldás használatában: az ilyen ne­vek anyakönyvezésére azon­ban csak névváltozási eljárás eredményeként kerülhet sor. Az egy családhoz tartozók vagy azonos családnevűek megkülönböztetésére hasz­nált betűjeleket — amelyek­nek kialakulása többnyire az érintett család vagy személy valamilyen tulajdonságához, esetleg lakóhelyéhez köthető (például: Sánta: S, Alszegi: A) —. 1953. január 1. óta az anyakönyvbe és a szemé­lyi okmányokba nem lehe­tett bejegyezni. A tilalom ellenére a mindennapos használatban, elsősorban a közszerepléssel járó foglal­kozásúak körében a betűjel­zések használata viszonylag gyakori. Voltak, akik kifejezetten kérték a betűjelzések név­ként való használatának törvényesítését. Erről társa­dalmi vitákat is szerveztek a Hazafias Népfrontnál. Az új tvr. lehetővé' teszi az érdekelt kérelmére ■ a meg­különböztető betűjelzés anyakönyvézését abban az esetben, ha annak a szülő­nek (nagyszülőnek) -—. aki­nek az érintett a családi ne­vét Viseli, az anyakönyvébe az be volt jegyezve. A sze­mélyiségi jogotj és a társa­dalmi egyenlőség érdekében továbbra is tilos olyan betű­jelzés anyakönyvezése, ame­lyet jogszabály tilt. vagy amely személyhez fűződő jogot sért. KÖZÖS KÍSÉRLETEK Ennek ellenére a Kner Nyomda és az Orosházi Üveggyár is a feszültségek csökkentésére törekszik. En­nek megfelelően dolgozták ki elképzeléseiket. Mindenek­előtt a belső tartalékok fel­tárására, az anyagi erőforrá­sok jobb kihasználására, kor­szerűbb gyártósorok, tech­nológiák beállítására van szükség. Természetesen az élelmiszeripari vállalatok sem hanyagolhatják el a csomagolástechnika korsze­rűsítését. Gátat szab ennek többek között, hogy csoma­gológépeket itthon nem gyártanak, ezeket csak a nyu­gati országok forgalmazzák. Ugyanakkor a működésük­höz szükséges csomagoló­anyagokat külföldről szerez­zük be, ezért a vállalatok a nem rubelelszámolású ex­portra szánt termékek cso­magolását fejlesztik elsősor­ban. amelynek a hazai fo- svasztó látja a kárát. A kor­látozott anyagi lehetőségein­ket azonban nem szabad szem elől téveszteni! Bizo­nyára sokáig érvényben lesz az a rendelkezés, miszerint import csomagolóanyagba I nem tehető belföldön értéke­sített termék. Ezért kell kor­szerűsíteni a hazai csoma­golóanyag-ipart. Szerencsére, nyitott kapukat döngetünk, mert a Kner Nyomda a VI. ötéves tervben 42 millió fo­rinttal bővíti a dobozgyár­tást. A gyulaiak a Tiszai Vegyi Kombináttal és a Pa­píripari Vállalattal közösen kísérleteznek a jelenleg Finn­országból importált három­rétegű fólia itthoni gyártá­sára. A konzervgyár szintén a TVK-val együtt próbálja megoldani a tészták csoma­golására használt polipropi­lén fólia előállítását.'- Tény: nincs minden rend­ben az élelmiszerek csoma­golása körül. Egyes korsze­rű csomagolóanyagok gyár­tására már megtette az ipar a kedvező lépéseket. És ez biztató a jövőt illetően. Seres Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents